Hello Molycik!
Ma egy Rácz-Stefán Tiborral készült interjút olvashattok, melyben írásról, könyveiről, életéről faggattam. Jövőbeni terveiről is kérdeztem, melyből megtudhatjátok, hogy mely története folytatódik tovább akár több részen keresztül is.
Az első könyved, a Fogadj el! megjelenése után fordultak hozzád segítségért az olvasóid?
Igen, volt egy megkeresésem egy fiatal srác irányából, aki sokáig nem tudta eldönteni a szexuális beállítottságát, így többször is kért tanácsot tőlem, hogy miként tudná elfogadni saját magát. Írtam neki pár dolgot, tanácsot, ami remélem, hogy segített. Nem túl régen írt nekem újra, és elmesélte, hogy azóta már párkapcsolatban él, van egy barátja, akivel nagyon jól kijönnek, bár a szülők még nem teljesen békéltek meg a helyzettel, szerencsére kezdenek helyrejönni. Emellett úgy érzi jelenleg, hogy a lányokat is kedveli, de most boldog a barátjával, így egy szinten megoldódott a probléma. Hihetetlen érzés, hogy a segítségére lehettem, még ha csak egy kicsit is.
Igen, volt egy megkeresésem egy fiatal srác irányából, aki sokáig nem tudta eldönteni a szexuális beállítottságát, így többször is kért tanácsot tőlem, hogy miként tudná elfogadni saját magát. Írtam neki pár dolgot, tanácsot, ami remélem, hogy segített. Nem túl régen írt nekem újra, és elmesélte, hogy azóta már párkapcsolatban él, van egy barátja, akivel nagyon jól kijönnek, bár a szülők még nem teljesen békéltek meg a helyzettel, szerencsére kezdenek helyrejönni. Emellett úgy érzi jelenleg, hogy a lányokat is kedveli, de most boldog a barátjával, így egy szinten megoldódott a probléma. Hihetetlen érzés, hogy a segítségére lehettem, még ha csak egy kicsit is.
Fantasztikus, hogy megkeresnek ilyen jellegű kérdésekkel is, és bizalommal fordulnak hozzád!Ez egy kettős helyzet, hiszen egyrészt nagyon örülök, hogy bizalommal fordulnak felém, illetve, hogy a könyveim, az írásaim inspirálják és motiválják az olvasókat arra, hogy hozzám forduljanak kételyeikkel, kérdéseikkel kapcsolatban, és az felemelő érzés, ha tudok segíteni is. Másrészt viszont hatalmas felelősség, mivel ha olyan tanácsot adok az illetőnek, ami nem jó tanács, vagy nem úgy értelmezi, ahogyan azt én gondolom, hogy értelmezni fogja, akkora valamilyen szinten az én felelősségem is, ha esetleg kisiklik az élete, valami tragikus történik vele, azt pedig végképp nem szeretném. Sokszor nehéz is a válaszadás, mivel nincs pszichológus képzettségem, csak megéltem és láttam helyzeteket, szituációkat. Mindent magamtól adok át, az én véleményemet és meglátásaimat közvetítem a kérdező felé, így ez egy nehéz helyzet, hiszen mindig van bennem egy kis félelem, hogy mit tanácsoljak, vajon helyénvaló-e, amit mondok. Ha tudok, akkor természetesen szívesen segítek és remélem, hogy sikerül is.
Ha már említetted a pszichológusokat, felkerestél, beszélgettél szakemberrel a könyvedben is megjelenő komoly témákról, vagy azokkal kapcsolatban, amivel felkerestek téged, és esetleg nem érezted úgy, hogy megfelelő választ tudnál adni?
Nem kerestem fel pszichológust, vagy szakszerű segítséget, hogy „közvetítőként” segédkezet nyújthassak. Ha úgy éreztem, hogy nem tudok tanácsot adni, ebben az esetben megkérdeztem az illetőt, hogy hol lakik, megtudva a helyiség nevét kerestem megfelelő szakembert az interneten, és elmondtam neki, hogy hol tud segítséget kérni a problémájával kapcsolatban, mivel nem éreztem magamat alkalmasnak, hogy tanácsot adjak neki az adott témakörben.
Nem kerestem fel pszichológust, vagy szakszerű segítséget, hogy „közvetítőként” segédkezet nyújthassak. Ha úgy éreztem, hogy nem tudok tanácsot adni, ebben az esetben megkérdeztem az illetőt, hogy hol lakik, megtudva a helyiség nevét kerestem megfelelő szakembert az interneten, és elmondtam neki, hogy hol tud segítséget kérni a problémájával kapcsolatban, mivel nem éreztem magamat alkalmasnak, hogy tanácsot adjak neki az adott témakörben.
Milyen visszajelzéseket kaptál az eddig megjelent két könyvedről?
A Fogadj el! esetében a legelső kritika, amit olvastam egy eléggé negatív hangvételű vélemény volt, viszont nagy örömömre utána jöttek pozitív vélemények is, de kellett egy kis idő, míg sikerült helyretennem magamban ezt az új helyzetet. Egy idő után olvasva a negatív kritikákat, a felsorolt hibákat, jól szórakoztam azon, hogy valójában, ezt és ezt nem így kellett volna megírnom, esetleg lehetett volna másképp is. Kezdetben nem gondoltam volna, hogy fogok tudni nevetni, mosolyogni a rosszalló kritikákon, de még ez is megvalósult, hiszen sokan szórakoztatóan fogalmazták meg kialakult véleményüket.
A Fogadj el! esetében a legelső kritika, amit olvastam egy eléggé negatív hangvételű vélemény volt, viszont nagy örömömre utána jöttek pozitív vélemények is, de kellett egy kis idő, míg sikerült helyretennem magamban ezt az új helyzetet. Egy idő után olvasva a negatív kritikákat, a felsorolt hibákat, jól szórakoztam azon, hogy valójában, ezt és ezt nem így kellett volna megírnom, esetleg lehetett volna másképp is. Kezdetben nem gondoltam volna, hogy fogok tudni nevetni, mosolyogni a rosszalló kritikákon, de még ez is megvalósult, hiszen sokan szórakoztatóan fogalmazták meg kialakult véleményüket.
Kézzel, vagy géppel írsz? Esetleg vázlat alapján, vagy csak egyszerűen jön az ihlet?
Biztos vagyok benne, hogy senki sem díjazná, ha kézzel írnék, még én sem, mert olyan csúnyán írok, hogy nem tudnám elolvasni utána. Így számítógépen írok. Regényenként változó, hogy csinálok-e vázlatot, vagy, hogy mennyire haladok a történettel. Van, amikor megírom fejezetenként, hogy mi fog történni, aztán amikor elértem a kézirat feléig, valószínűleg minden borul, mert a szereplők döntik el, hogy mi lesz velük, ezért általában meg van az eleje, a közepe és a vége a könyvnek. A fejemben tudom, hogy hova akarok elérni, mit akarok átadni a történetben, ez alapján haladok, és rengeteget gondolkodok rajta, majd leülök és megírom. Nálam a „leülök és írom” módszer működik, ilyenkor szerencsére nem érzem azt, hogy nincs kedvem hozzá. Inkább idő kérdése.
Biztos vagyok benne, hogy senki sem díjazná, ha kézzel írnék, még én sem, mert olyan csúnyán írok, hogy nem tudnám elolvasni utána. Így számítógépen írok. Regényenként változó, hogy csinálok-e vázlatot, vagy, hogy mennyire haladok a történettel. Van, amikor megírom fejezetenként, hogy mi fog történni, aztán amikor elértem a kézirat feléig, valószínűleg minden borul, mert a szereplők döntik el, hogy mi lesz velük, ezért általában meg van az eleje, a közepe és a vége a könyvnek. A fejemben tudom, hogy hova akarok elérni, mit akarok átadni a történetben, ez alapján haladok, és rengeteget gondolkodok rajta, majd leülök és megírom. Nálam a „leülök és írom” módszer működik, ilyenkor szerencsére nem érzem azt, hogy nincs kedvem hozzá. Inkább idő kérdése.
Véleményed szerint melyik korosztály olvassa leginkább a könyveidet?
Ez elég vegyes. Szerintem leginkább az ifjúsági korosztály, mondjuk 14 és 30 év között, de szerencsére vannak idősebb olvasóim is, aminek kifejezetten örülök, mert ez is azt jelzi, amit írok, korosztálytól függetlenül élvezhető lehet. De nem tagadom, elsősorban a Young és New Adult korosztály a célcsoport, a könyveim főszereplői is ilyen korúak.
Ez elég vegyes. Szerintem leginkább az ifjúsági korosztály, mondjuk 14 és 30 év között, de szerencsére vannak idősebb olvasóim is, aminek kifejezetten örülök, mert ez is azt jelzi, amit írok, korosztálytól függetlenül élvezhető lehet. De nem tagadom, elsősorban a Young és New Adult korosztály a célcsoport, a könyveim főszereplői is ilyen korúak.
Kikkel olvastatod el a már elkészült kézirataidat?
Vannak előolvasóim, elküldöm pár barátnak átnézésre, véleményezésre, akik a megjelenés előtt elolvassák a kéziratot. Például amikor Hédi előolvasta az új kéziratomat, akkor ő sokat segített a főszereplőm karakterének a csiszolásán, akárcsak Deszy. Hálával tartozom az író ismerősöknek is, amiért előolvassák és/vagy bétázzák is a kézirataimat. Róbert Katalinról és Kae Westáról van szó. Fontosak az előolvasóim, és úgy gondolom, hogy nagy szükségem is van rájuk. Hálás vagyok, amiért időt szánnak rám.
Vannak előolvasóim, elküldöm pár barátnak átnézésre, véleményezésre, akik a megjelenés előtt elolvassák a kéziratot. Például amikor Hédi előolvasta az új kéziratomat, akkor ő sokat segített a főszereplőm karakterének a csiszolásán, akárcsak Deszy. Hálával tartozom az író ismerősöknek is, amiért előolvassák és/vagy bétázzák is a kézirataimat. Róbert Katalinról és Kae Westáról van szó. Fontosak az előolvasóim, és úgy gondolom, hogy nagy szükségem is van rájuk. Hálás vagyok, amiért időt szánnak rám.
A Túl szép az LMBT kategóriába sorolható, mennyire volt nehéz megírnod, mennyire nehéz írni erről a témáról?LMBT témáról nagyon könnyű számomra az írás, pláne mert a Túl szép „kirobbant” belőlem. Volt olyan hétvége, hogy írtam belőle körülbelül 60 oldalt. Vannak olyan jelenetei, amiket könnyebben írtam meg, amiket a legtöbbet javítottam, mert egy döbbenetes, másfél éves folyamat volt, mielőtt megjelent volna. Imádtam írni a Túl szépet!
Mit gondolsz, egyedülállót alkottál, vagy van kortársad a magyar irodalomban, aki ugyanezt a témát felhasználva írta a könyvét?
Nehéz erről úgy beszélni, hogy az ember ne tűnjön nagyképűnek. Ezért inkább azt mondom, hogy én se Magyarországon, se külföldön nem találkoztam olyan könyvvel, ami arról szól, hogy egy túlsúlyos fiú összejön egy helyes fiúval, és a helyes fiút nem zavarja, hogy a párja túlsúlyos. Igazából, ebből a szempontból egyedülálló, hogy ezzel a problémával foglalkozik a regény, és eleve, azt tekintve, hogy a romantikus regények általában arról szólnak, hogy találkozik két személy, belátják, hogy milyen szépek, és akkor egymásba szeretnek. Ez a regény egy picit más, Márk meglátja Olivért, és tudja, hogy milyen szép, pontosan ezért rá se mer nézni, túl szépnek látja Olivért. Olivér pedig nem lát semmit Márkban, de aztán megismeri, rájön mennyire kedves, ártatlan és imádnivaló a srác, és úgy alakul ki a kapcsolatuk. Szerintem ez ebből a szempontból egyedülálló, hogy nem a külső számít, csak a belső.
Nehéz erről úgy beszélni, hogy az ember ne tűnjön nagyképűnek. Ezért inkább azt mondom, hogy én se Magyarországon, se külföldön nem találkoztam olyan könyvvel, ami arról szól, hogy egy túlsúlyos fiú összejön egy helyes fiúval, és a helyes fiút nem zavarja, hogy a párja túlsúlyos. Igazából, ebből a szempontból egyedülálló, hogy ezzel a problémával foglalkozik a regény, és eleve, azt tekintve, hogy a romantikus regények általában arról szólnak, hogy találkozik két személy, belátják, hogy milyen szépek, és akkor egymásba szeretnek. Ez a regény egy picit más, Márk meglátja Olivért, és tudja, hogy milyen szép, pontosan ezért rá se mer nézni, túl szépnek látja Olivért. Olivér pedig nem lát semmit Márkban, de aztán megismeri, rájön mennyire kedves, ártatlan és imádnivaló a srác, és úgy alakul ki a kapcsolatuk. Szerintem ez ebből a szempontból egyedülálló, hogy nem a külső számít, csak a belső.
Melyik a kedvenc könyved a saját témádban, kategóriádban?
Young Adultból nem tudok csak egyet kiemelni. LMBT-ből Róbert Katalintól a Szívből, színből igazán című könyve a kedvencem, az egy nagyon jó regény, én imádom. Ez az a könyv a Harry Potter után, amit a legtöbbször elolvastam
Young Adultból nem tudok csak egyet kiemelni. LMBT-ből Róbert Katalintól a Szívből, színből igazán című könyve a kedvencem, az egy nagyon jó regény, én imádom. Ez az a könyv a Harry Potter után, amit a legtöbbször elolvastam
Kedvenc műfajod?
Egyértelműen a disztópia. Ha látom egy disztópikus könyv fülszövegét, azon gondolkozom a legkevesebbet, hogy elolvassam-e.
Egyértelműen a disztópia. Ha látom egy disztópikus könyv fülszövegét, azon gondolkozom a legkevesebbet, hogy elolvassam-e.
Mennyire más egy blog bejegyzést, és mennyire más egy könyvet megírni?
Abszolút más. Egy blogposztnál nincsenek bennem gátlások, mert már rutinosan nekiülök és megírom, amit szeretnék, kétszer átolvasom publikálás előtt és kész. Egy könyvnél természetesen máshogy zajlik a folyamat, a regény megírása után sokszor hónapokon keresztül csiszolom a szöveget, javítgatom, szépítgetem, így természetesen a kettőt nem is nagyon lehet összehasonlítani.
Abszolút más. Egy blogposztnál nincsenek bennem gátlások, mert már rutinosan nekiülök és megírom, amit szeretnék, kétszer átolvasom publikálás előtt és kész. Egy könyvnél természetesen máshogy zajlik a folyamat, a regény megírása után sokszor hónapokon keresztül csiszolom a szöveget, javítgatom, szépítgetem, így természetesen a kettőt nem is nagyon lehet összehasonlítani.
Blogod olvasói, hogy fogadták a könyveket?
Úgy érzem, hogy szerették, és van ezzel kapcsolatban egy történetem, amit imádok. Van egy srác, aki régebben csak sorozatokat nézett, és ismerte az oldalamat, szerette, emiatt pedig úgy döntött, hogy esélyt ad a Fogadj el!-nek, és olyannyira bejött neki, no meg az olvasás is, hogy azóta alig néz sorozatot, sokkal inkább csak olvas. Erre annyira büszke vagyok, hogy úgymond olvasóvá tettem. Tehát szerintem jól fogadták, van, akinek tetszett, van, akinek nem, de szerintem örülnek neki, hogy ez is van. Legalábbis úgy érzem.
Úgy érzem, hogy szerették, és van ezzel kapcsolatban egy történetem, amit imádok. Van egy srác, aki régebben csak sorozatokat nézett, és ismerte az oldalamat, szerette, emiatt pedig úgy döntött, hogy esélyt ad a Fogadj el!-nek, és olyannyira bejött neki, no meg az olvasás is, hogy azóta alig néz sorozatot, sokkal inkább csak olvas. Erre annyira büszke vagyok, hogy úgymond olvasóvá tettem. Tehát szerintem jól fogadták, van, akinek tetszett, van, akinek nem, de szerintem örülnek neki, hogy ez is van. Legalábbis úgy érzem.
Mi változott az életedben mióta megírtad a könyveket?
Rengeteg minden változott. Például kaptam egy új állást, egy kiadónál dolgozom marketingesként, és ez a munka feje tetejére állított mindent, nagyon szeretem. Ezen kívül, ami változás az az, hogy jobban beosztom az időmet.
Rengeteg minden változott. Például kaptam egy új állást, egy kiadónál dolgozom marketingesként, és ez a munka feje tetejére állított mindent, nagyon szeretem. Ezen kívül, ami változás az az, hogy jobban beosztom az időmet.
Hogyan, hol látod magad öt év múlva?
Legfőbb tervem az, hogy öt év múlva már ne lakjak vidéken, mert szeretnék elköltözni a fővárosba, már régóta, de igazából ugyanott látom magam, mint most, maximum szeretnék előrébb lépni szakmai téren. De egyébként nem sok mindent változtatnék ahhoz képest, mint ami most van. Ugyanúgy szeretnék írni, és a mostani munkáimat végezni.
Legfőbb tervem az, hogy öt év múlva már ne lakjak vidéken, mert szeretnék elköltözni a fővárosba, már régóta, de igazából ugyanott látom magam, mint most, maximum szeretnék előrébb lépni szakmai téren. De egyébként nem sok mindent változtatnék ahhoz képest, mint ami most van. Ugyanúgy szeretnék írni, és a mostani munkáimat végezni.
Készülsz-e könyvsorozattal, vagy valami olyan történettel, ami picit a földtől elrugaszkodottabb?
A témát szeretem olvasni, de írni nem tudnék róla. Egy fantasy, egy disztópia íráshoz más típusú gondolkodás és mentalitás kell, mint az enyém, más dolgokat kell fontosnak tartani az életben, és teljesen más habitusú írót kíván, mint azok a történetek, amiket én írok.
Viszont könyvsorozattal készülök, a Túl szépnek tervezem a folytatását. A 2. részben Márk és Olivér legjobb barátainak, Vikinek és Botondnak a kapcsolatáról lesz szó, és talán lesz egy harmadik kötet is, ha szeretnék az olvasók.
A témát szeretem olvasni, de írni nem tudnék róla. Egy fantasy, egy disztópia íráshoz más típusú gondolkodás és mentalitás kell, mint az enyém, más dolgokat kell fontosnak tartani az életben, és teljesen más habitusú írót kíván, mint azok a történetek, amiket én írok.
Viszont könyvsorozattal készülök, a Túl szépnek tervezem a folytatását. A 2. részben Márk és Olivér legjobb barátainak, Vikinek és Botondnak a kapcsolatáról lesz szó, és talán lesz egy harmadik kötet is, ha szeretnék az olvasók.
Köszönöm a válaszokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése