2015. október 31., szombat

COVER REVEAL #1.: HUNTLEY FITZPATRICK - ÉLETEM A SZOMSZÉDBAN

Sziasztok! 
Ma a többi bloggerrel együtt egy borító leleplezéssel készültünk Nektek.
Vágjunk is bele!


Örömhír: a Könyvmolyképző Kiadó végre megtalálta az Életem a szomszédban tökéletes borítóját, így érkezhet a könyv is a polcotokra!
És hogy mi vár a borítón belül? Egy romantikus young adult történet Huntley Fitzpatrick tollából, amelyben két szögesen ellentétes világból származó fiatal rájön, talán mégsem különböznek annyira, mint gondolták.
Kötéstípus: kartonált Oldalszám: 416 
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: My Life Next Door 
Fordító: Dobó Zsuzsanna  Ár: 2999 Ft 
Kategória: Young Adult (Vörös Pöttyös)
>>> Jegyezd elő már most! <<< 
>>> Tedd a várólistádra! <<<

Véleményem szerint megérte ennyit várnunk a borítóra, gyönyörű szép lett. A könyvet pedig már alig várom. Mindig is szerettem a szomszéd srácokról szóló regényeket. Van bennük valami különleges, és elhiszem, hogy akár velem is megtörténhetne mindaz, ami le van írva a könyvekben. Persze csak akkor, ha van egy helyes szomszéd srác az utcában ;) Várom a Ti véleményeteket is kommentben. Nem harapok! ;)




Exkluzív tartalomként a hosszú várakozási idő után készültünk egy extra meglepetéssel is!


Részlet a könyvből:
„Mint általában, a legtöbb lámpa ég Garrettéknél. Azok is, amik a kocsi beállót világítják meg, ahol Alice, pár alulöltözött barátja, és néhány Garrett fiú kosaraznak. Lehet, hogy van köztük néhány szerelmespár is. Nehéz megmondani, olyan sokat ugrálnak össze-vissza, a zene pedig bömböl az iPod hangszóróiból a ház előtti lépcsőkről.
Nem vagyok egy nagy kosaras, de jó mókának tűnik. Belesek a nappali ablakán, ahol a szülőket látom. Mrs. Garrett Mr. Garrett székének a háttámlájára hajol és átkarolja, miközben lenéz rá, ahogy valamit mutogat egy magazinban. Látom, hogy a villany még mindig ég a hálószobájukban, ahol a kisbaba alszik annak ellenére, hogy ilyen későn van. Talán Patsy fél a sötétben.
Ekkor hirtelen egy hangot hallok a közvetlen közelemben. Pont alólam.
– Hali!
Úgy meglepődök, hogy majdnem elveszítem az egyensúlyomat. Érzem, ahogy egy erős kéz megfogja a bokámat, és zizegő hangot hallok, ahogy valaki, egy srác, felmászik a lugason a tetőre, az én saját titkos helyemre.
– Hali – ismétli meg, miközben leül mellém, mintha már jól ismerne. – Kell valaki, aki megment?”
Huntley Fitzpatrick:

Huntley Fitzpatrick Connecticut partjainál nőtt fel igazi álmodozóként. Vérbeli könyvmoly családba született, ahol mindenki állandóan könyvekbe temetkezett. Tinédzser korában kimerítően alapos jegyzeteket írt az életéről, amivel a frászt hozta a pasijaira, de írói karrierjében nagyon is hasznosnak bizonyult. Debütáló regénye, az Életem a szomszédban 2012-ben jelent meg. Most már hat gyermeke szolgál neki hallgatóznivalóval és látja el alapanyaggal a műveihez.

Ajánlások a könyvhöz:
„Egy szívet melengető románc, amit minden lány irigyelni fog.”
– Simone Elkeles, a Tökéletes kémia trilógia New York Times bestseller szerzője
„Az Életem a szomszédban vitathatatlanul az egyik legjobb young adult regény… Ha egyszer felveszed, le se akarod majd tenni.
– Teen Reads
„A karakterek erőteljesek és valóságosak. Az erős narráció hozzátesz az egész napcsókolta csomaghoz, [Huntley Fitzpatrick] olyan szerzőkkel került egy szintre, mint Sarah Dessen és Deb Caletti.”
– School Library Journal
„Egy majdnem tökéletes nyári románc. Az összes lány, aki elolvassa a regényt, saját Jase-re vágyik majd.”
– Kirkus Reviews
„Fitzpatrick csodálatos első regénye megindítóan ragadja meg az első szerelem intenzitását.”
– Publishers Weekly



2015. október 26., hétfő

KELLY ORAM - THE LIBBY GARRETT INTERVENTION (SCIENCE SQUAD #2.)



Fülszöveg:
Libby Garrett hivatalosan is Owen Jackson függő. De a szexi, népszerű focista egyáltalán nem értékeli mennyire klassz csaj Libby. Nem hajlandó elkötelezni magát a lány mellett, sőt még azt se vállalja fel nyilvánosság előtt, hogy randiznak. Kapcsolatuk teljesen tönkreteszi Libbyt, de ő az egyedüli, aki ezt nem veszi észre.

Amikor a lány teljesen kifordul önmagából, legjobb barátja - Avery Shaw - és a Tudós klub többi tagja közbelép, annak reményében, hogy ki tudják gyógyítani Libbyt káros Owen függőségéből. Alávetik őt saját tizenkét lépéses programjának - az Owen’s Anonymusnak – és felfogadnak mellé egy szexi, borongós, keménykezű kávéfelszolgáló srácot, hogy Libby hivatalos támogatója legyen.

...

Adam Koepp éveken át figyelte Libby Garrettet. Hogy ne vette volna észre a pimasz lányt a lila gördeszkájával, és a macskás matricákkal borított bukósisakjával? De hiába volt bele zúgva, Libby soha nem vette őt észre. Miért is tette volna? Számára Adam nem volt más csak egy srác, aki kibukott a középiskolából, és néhányszor egy héten almabort szolgál fel neki. Ráadásul Libby  Owen Jacksonnal kavar – egy pasival, akinek egyetemi ösztöndíja és kockásabb hasa van, mint Kyle Hamiltonnak.


Adamnak végre megadatik a lehetőség, hogy megismerje Libbyt, amikor munkatársa Avery Shaw felkéri őt, hogy segítse át barátnőjét élete egyik legnehezebb időszakán. Mivel Adam jó abban, hogy eljátssza a rossz zsarut, és van tapasztalata a tizenkét lépéses programban, ő a legtökéletesebb jelölt arra, hogy Libby támogatója legyen. De vajon képes lesz-e személyes érzelmeit félretenni, és igazi segítséget nyújtani a lánynak? És vajon Libby megutálja őt azért, amiért arra kényszeríti, hogy őszintén magába nézzen?
Augusztusban részt vettem Kelly Science Geek Week nevezetű eseményén, amikor a  különböző érdekes infókat tudhattatok meg Kellyről, a Szívzűrterápiáról, és persze az akkor még készülő új könyvéről a The Libby Garrett Interventionről. Azon a héten rengeteget foglalkoztam Kelly ezen két könyvével, és lehetőségem adódott pár részletet is lefordítani nektek Libbyből. Ez a pár részlet annyira felcsigázott, hogy azonnal olvasni akartam az egész könyvet, így nagyon megörültem, amikor végre megkaptam Kellytől a recenziós példányomat. Azonnal neki is láttam, és elöljáróban annyit elárulok, hogy nagyon megszerettem a könyvet, párszor még biztosan újra fogom olvasni.

Mivel ízelítőket már olvashattam a könyvből, ezért nagyjából tudtam, hogy mire számítsak majd, így olyan sok meglepetés nem ért a történettel kapcsolatban. Kiszámítható és könnyed olvasmány volt, de pont ezt szeretem Kelly könyveiben. Nem kell azon agyalnom, hogy mi fog a következő pár oldalon történni. Még egy Kelly Oram könyvben sem csalódtam, pont azért, mert remekül ért ahhoz, hogy hogy váltson át komolytalan, vicces szituációkból halálosan komolyba, mégis megtartva a kellemes hangulatot ami végig jelen van a könyveiben. Olvasás közben nem egyszer nevettem fel hangosan, és bizony volt pár rész, aminél elszorult a szívem, és egészen elszomorodtam. 

Libbyt már a Szívzűrterápiában is nagyon bírtam, így meg sem lepett, hogy hamar a szívembe lopta magát. Még így is, hogy Owen nem volt rá a legjobb hatással. Teljesen megfeledkezett mindenről, ami régen fontos volt számára -a barátairól, a tudósklubról, a deszkázásról, és a családjáról. Nem foglalkozott senkivel, és semmivel. Owen körül forgott az élete, és ezt a többiek is észrevették. Megváltozott az öltözködése is azáltal, hogy Owennek próbált megfelelni, és nem a jó irányba. Az önértékelése és a társas kapcsolatai bánták a kapcsolatát Owennel. Hibát hibára halmozott, és észre sem vette, hogy mennyire rossz irányba változott meg. 
"A legjobb barátja vagy. Szüksége van a segítségedre."
Avery egy pillanatra elgondolkozott,
 és egy árnyalatnyi remény suhant végig az arcán ,
egy kis életet visszahozva a szemébe.
"Igazad van. Egy közbeavatkozásra van szüksége-
egy Owen beavatkozásra."

Még jó, hogy ott van Libbynek a tudósklub, de legfőképp Avery, aki Adam segítségével próbálja kigyógyítani Libbyt Owen függőségéből. Adam teljesen új szereplő, és engem azonnal megnyert magának. Erős, kitartó személyiség, akit csak dicsérni lehet. Tele van jó tulajdonságokkal és végtelenül szereti a húgát. Ódákat zenghetnék róla, de ez most nem az Adam fanklub :D Lényeg, hogy én teljes mértékben Adam párti lettem pár fejezeten belül.

Azt szinte már mindenki tudja rólam molyon, hogy a világ egyik legnagyobb Grayson Kennedy rajongója vagyok, és ezt az érzést csak erősítette, hogy mennyire cuki volt Grayson abban a pár jelenetben, amiben ott volt Avery mellett. A báli jelenetnél nagyon nevettem, jó volt újra együtt látni az egész csapatot. #Team GraysonForever.

Owent szándékosan hagytam a végére. Már a Szívzűrterápia olvasása után is úgy voltam vele, hogy nem lesz annak jó vége, ha Libby és Owen összejönnek. Azt viszont nem tagadhatom, hogy akartam a kettőjük kapcsolatát, mert tudtam, hogy akkor egy újabb csodálatos könyvet  olvashatok majd. Ez így is lett, és minden baljós gondolatom beigazolódott. Owen borzalmasan rossz hatással volt Libbyre, és szerintem egyáltalán nem szerette a vadóc lányt, csak visszafogta őt minden lehetséges módon. Mégis milyen pasi az, aki nem meri felvállalni a belevaló barátnőjét a legjobb barátai előtt? Nagyon haragudtam ezért Owenre. Meg azért is, hogy belerondított Adam és Libby kapcsolatába.

Ha ilyen egy bocsánatkérés Adam Koepp módra, akkor
talán nem akarom, hogy következőnek jobban csináljon bármit is.
Talán még el is kezdek vitázni vele,
hogy még többször békülhessünk ki.
A könyv mellékszereplők frontján is erős. Adam húga igazi színfolt volt a sok kocka között, és említésre méltó a kapcsolata a bátyjával. Igazi erős, és összetartó családot alkotnak úgy ketten. Egy kis komolyságot csempészett Kelly a történetbe kettejük kapcsolatával. 
Libby szülei pedig hatalmas arcok. Soha nem akarták korlátok közé szorítani a lányukat, és azt akarták, hogy olyannak fogadja el magát amilyen, hogy sikereket érjen el. Véleményem szerint sikeresen elérték a céljukat. 

Mint azt már a bejegyzés elején említettem, nagyon megszerettem a könyvet. Viszont nem lett a kedvencem, ami főként Owen és Libby kapcsolatának köszönhető, de legfőképpen Libby viselkedésének. Hiányoltam belőle az előző részben megszokott vadságot, vagányságot. Ebben a részben Kelly inkább arra koncentrált, hogyan fogadja el magát Libby olyannak, amilyen. Arra, hogy szeresse és tisztelje magát, még ha nincs is topmodell alkata. Arra, hogy megérdemli azt, hogy bókoljanak neki, hogy bemutassák őt a rokonoknak,barátoknak. Arra, hogy igazán szeretetreméltó és tényleg megérdemli a szerelmet, hogy neki is jár a boldog vég. Ezt a boldogságot pedig nem kaphatja meg Owentől, hiába ígéri le neki a csillagokat, akkor sem fog megváltozni. Sokkal inkább Adamtől, aki ugyan nem egy menő kosaras, és a gimit se fejezte be, de önzetlen, és képes arra amire Owen nem: szeretni.


Remélem meghoztam a kedvet az olvasáshoz, üdv:





2015. október 20., kedd

BELLA THORNE - AUTUMN FALLS (AUTUMN FALLS #1.)


Eredeti cím: Autumn Falls
Kiadó: Menő könyvek
Oldalszám: 280
Autumn Falls, a suli új csaja. Nem épp a legnépszerűbb lány az Aventura Gimiben. 

Bár szerencsére szerez magának barátokat, akik jóban-rosszban mellette állnak, az mégsem túl jó jel, hogy kivívja a gimnázium méhkirálynőjének haragját. Sőt, rájön, hogy a fiú, akit kinézett magának, sajnos szintén a gonosz csajokkal lóg. 

Attól kezdve, hogy Autumn elkezd az érzéseiről naplót vezetni, valóra válnak a legvadabb kívánságai. Vajon ez csak egy furcsa egybeesés? Vagy lehet, hogy a napló képes helyrehozni az életét?


Őszinte leszek, csak azért kezdtem el olvasni a könyvet, mert kíváncsi voltam. Mégpedig arra, hogy tud-e írni Bella Thorne. Jelentem tud!



A könyv ugyebár Autumn Fallsról szól, aki apja autóbalesete után egy másik városba költözik édesanyjával és testvérével, maga után hagyva barátait, és előző életét.
Új iskola, új barátok, kínos szituk. Ezekkel kell megbirkóznia a gyász mellett. 
Autumn egy kisebb, tinihez méltó hiszti után egész gyorsan alkalmazkodik. Barátokat szerez, na meg persze ellenségeket is. Majd minden megváltozik, amikor a beteg nagyanyjától megkapja az apja által neki szánt naplót. Először teljesen átlagosnak, ártalmatlannak tűnik a napló, de végül kiderül, hogy teljesen megváltoztathatja Autumn életét. 

Mi is tetszett a könyvben?



Szinte minden!
Tényleg csak azért kezdtem neki, hogy kiderítsem másban is van-e tehetsége Thorne kisasszonynak, mint a színészkedés, és meg is lepett, hogy mennyire tetszett a könyv.


Rövid, könnyed, szórakoztató, varázslatos. Ezekkel a szavakkal lehetne legjobban jellemezni. Bella egészen realisztikus képet adott arról, hogy milyen lehet egy új városba, egy új iskolába csöppenni úgy, hogy még senkit nem ismersz, és igazából nem is akarsz ott lenni. Nem te választottad magadnak azt az utat, mert nem volt választásod, az élet ezt adta.



Hitelesen, mégis emészthető, könnyed módon ábrázolja az iskolai zaklatás különböző formáit.  Az Aventura High is ugyanolyan középiskola, mint a többi. Nincs elnagyolva, és az amerikai filmekből, könyvekből megszokott klikkesedés is szépen jelen van. Ami különösen tetszett, az az, hogy Autumn diszlexiás, és nemhogy nem nevetik ki, vagy nem veszik figyelembe, az iskolában külön segítő program van a tanulási nehézségekkel küzdő diákoknak.

Persze vannak kisebb- nagyobb hibái a könyvnek, de nagyon könnyen el lehet siklani felettük. Számomra ez tipikusan az a könyv, amit egy nyári délutánon, egy hideg pohár limonádé vagy tea mellett elolvasok pár óra alatt. Idén ősszel megjelenik angol nyelven a könyv folytatása is, amit már nagyon várok. Kíváncsi vagyok, hogy a napló nélkül hogyan boldogul Autumn, és hogy Bellának sikerül-e a jövőben is fenntartania az érdeklődésemet Autumn Falls kalandjai iránt.

Ti várjátok már a könyv magyar megjelenését?
Üdv,




2015. október 17., szombat

ZSOLT BÉLA - KILENC KOFFER

A nagyváradi gettó élete Zsolt Béla élményei alapján. „Most itt fekszem a matracon, a templom közepén, a frigyszekrény tövében. A lámpa, amelyet tegnapelőtt este tintával festett kórházi-kékre Németi főorvos, hol kigyullad, hol kihuny. Kinn, a városban zavarórepülés van, de bennünket nem érdekel. A csillag, a bélyeg, nemcsak az élet kedvezményeiből zár ki bennünket, de félelmeiből is. Nem félünk a légitámadástól, semmiféle halálnemtől. A halottak itt hevernek mellettem, jobbról-balról a matracokon a kómás cukorbetegnek, az anginások, a galoppierenderek, az urémiások, akikkel az utolsó hetekben már nem törődött senki, s az öngyilkosok, akiket éjjel-nappal szakadatlanul hoznak be hordágyon, rendszerint párosan, s többnyire orvos házastársakat, mert nekik volt kéznél mérgük, s pontosan tudták adagolni.”

Az egyik egyetemi szemináriumomra kellett elolvasnom Zsolt Béla könyvét, és gondoltam, ha már beadandót kellett belőle írnom, akkor már egy értékelés formájában meg is osztom az élményeimet a könyvvel kapcsolatban.

Mielőtt elkezdtem olvasni a művet, egy kicsit utána olvastam Zsolt Béla élettörténetének. Az író műve azon első kötetek közé tartozik, amelyek a magyarországi zsidó deportálásról részletesen mesélnek. Ahogy az a könyv végén lévő utószóban le van írva: a Kilenc koffer közlését 1946. május 30-án kezdte meg a Haladás, ami a Magyar Radikális Párt hetilapja volt, és amelynek Zsolt Béla kezdetben főmunkatársa, majd főszerkesztője volt. A részletek közlése idővel megszűnt, vélhetőleg az író betegségének következtében.

Zsolt Béla kendőzetlenül ír a munkaszolgálatban eltöltött időről, a gettó felszámolásáról, az addig gettóban eltöltött időről, a háborúról. Arról, hogy ezekben a helyzetekben mennyire elvesztik emberségüket, reményüket, életkedvüket az emberek. Miközben erről ír, kicsit önmagát is bírálja, nem csak a korabeli társadalmat. Nem szépíti a dolgokat, leírja mennyire kegyetlenek, elítélőek az emberek és, hogy milyen könnyen el tudja veszteni az ember az életkedvét.

Már a történet legelején érezhetően jelen van az író életuntsága. Érezhető, hogy már belefáradt a szenvedésbe, és többször is említi, hogy már meghalni sincs ereje. Valószínűleg ennek – és a körülményeknek – köszönhetően ennyire csapongó a mű. Csapongó és élethű, reális. Minden szava hihető, átélhető olvasás közben.

Olvasás közben rengeteg érzelmet kiváltott belőlem a mű. Haragot, szomorúságot, szánalmat és sajnálatot. Haragot az emberi előítéletességnek köszönhetően, szomorúságot, szánalmat a gettóban szenvedő, túlélni próbáló, haldokló emberekkel szemben. Sajnálatot nem csak a deportálásra váró zsidókkal, hanem az ott szolgáló csendőrökkel szemben is. Tenniük kellett a dolgukat, ha akarták, ha nem. Nem volt más választásuk.

Szociológiailag kiemelkedő a mű. Gyönyörűen bemutatja a korabeli társadalmi csoportokat, a társadalom rétegződését. Azt, hogy milyen könnyen változik a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyünk. 

Zsolt Bélának nem csak az írásmódja volt csapongó, hanem a személyiségében is észlelhető volt némi ellentmondás. Folyamatosan arról írt, hogy mennyire elítélőek az emberek, miközben ő ugyanazt csinálta. Nem egyszer kategorizálta az embereket a rasszuk alapján. Előítéletesnek nevezte az embereket, miközben ő is lenézte azokat, akikkel, vagy akikről beszélt. Nem volt olyan dolog, amiről ne lett volna valamilyen ellenvetése, negatív gondolata, hozzászólása. Folyamatosan a társadalmat, az emberiséget kritizálta. Persze ez érthető, hisz nehéz helyzete volt, mégis nehezen emészthető, hogy kritizálja az emberiséget, a viselkedésüket, miközben ő is úgy viselkedik, mint a kritizált csoport.

Összességében elgondolkodtató volt mű, sokszor vettem észre azt, hogy elmerengek olvasás közben, és az élet igazságtalanságairól gondolkozom. Kicsit csapongónak véltem, de mindenképp elgondolkodtatónak.




A cím pedig igazán találó. Hihetetlen mennyire ragaszkodhatunk néhány tárgyhoz, érzéshez. Még akkor is, ha semmi szükségünk rá. A Kilenc koffer története tökéletesen ábrázolja azt, hogy még akkor is képesek vagyunk kötődni bármihez, amit fontosnak vélünk, szinte bármi áron.

Borító: 2,5/5*
Az eredeti kiadáshoz volt szerencsém, aminek a borítója igazából semleges volt számomra. Nekem ugyan nem tetszik, de történethez illik.
Szereplők: 4/5*
Mint azt az értékelésben is említem, Zsolt Béla írásán keresztül nagyon érződik a főszereplőnk életuntsága, hogy már elege van ebből az egészből, ami érthető, mégis vegyes érzéseim voltak vele kapcsolatban. Csapongott, és ellentmondásban állt saját magával.
Értékelés: 3/5*

Mivel kötelezve voltam arra, hogy rövid időn belül olvassam el, majd írjak a könyvről így alapból rossz helyzetből indult a mű. Ráadásként ehhez hozzácsapódott az, hogy nem rajongok a témáért sem, és így nem nagy kedvvel olvastam. Összességében annyit tudnék elmondani róla, mert egészen sokszor elérte nálam az író, hogy elgondolkozzam dolgokon, főleg arról, hogy mennyire igazságtalan tud lenni az élet. Aki szeret ilyen témában olvasni annak biztos tetszeni fog, mert egy műfajában kiemelkedő, magyar regényről van szó.


Ti olvastátok már a könyvet? Hogy tetszett?

Írjátok meg a véleményeteket!

designed by Charming Templates