2016. március 17., csütörtök

TÉLI ÖSSZEGZŐ, MERT MÁR ITT VOLT AZ IDEJE EGY ILYENNEK IS (WRAP-UP #6.)


Hello Molycik!


Tudom, tudom, el vagyok tűnve, pedig annyi könyvről tudnék mostanában írni! Csak egy picivel több szabad óra kéne. Mondjuk, egy olyan napi 32 órával kiegyeznék, akkor talán sikerülne minden, amit eltervezek, és a szakdogámmal is jobban állnék. Még egy időnyerővel is kiegyezem...esetleg klónozással. Kéne egy olyan énem, aki olvas, tanul, alszik, dolgozik, ír, takarít, szociálisan aktív életet él, és egy aki a családot boldogítja, mert bizony ők se látnak mostanában, maximum a tankönyveimmel együtt. 
Azért igyekszem néha olvasni is, van amikor összejön, van amikor kevésbé. Most azokról a könyvecskékről szeretnék írni pár mondatot, amelyeket az elmúlt 3,5 hónapban olvastam el. 

Figyelem: volt pár ilyen könyv, értékelés terveim szerint a legtöbbről várható ;)

Január - Elolvasott könyvek száma: 4

A kötelezőimmel nem untatok senkit, mert higgyétek el nekem borzalmasak voltak egytől-egyig, és csak rossz emlékeim fűződnek hozzájuk, így inkább nem gondolnék rájuk, ha nem muszáj. Viszont négy szépséget sikerült 'kivégeznem', és egyikben sem csalódtam, sőt nagyon is tetszettek. SJMaas könyve hatalmas kedvenc és igazából az egy újraolvasás volt, hogy jól kezdődön az év. Nicola Yoon könyvéről pedig már kifejtettem a véleményemet.

Tarryn Fisher és Colleen Hoover kis szösszenetét, a Never, Never 3., és egyben befejező részét tavaly óta vártam, és picikét gyengébb volt, mint az előzőek, de ettől függetlenül imádtam. Én is amnéziásnak, éreztem magam olvasás közben, ugyanúgy nem emlékeztem a dolgokra, mint Charlie és Silas, velük együtt éltem át a dolgokat, és próbáltam rájönni a dolgok nyitjára. Arra számítottam, hogy Fisher és Hoover meglepnek majd, de ez annyira azért nem sikerült, viszont tényleg nagyon cuki volt :) #TeamSilas.

Ilona Andrews párosáról eddig csak jót hallottam, hála RavenS bloggertársamnak, aki úgy van ezzel a sorozattal, mint én Percyékkel. Szóval kapott egy esélyt a Magic Bites, és nagyon nem bántam meg, hogy elolvastam, mert tetszett. Határozottan tetszett. Bár szerintem lesz ez még jobb is, eléggé érződött a köteten, hogy sorozat kezdő, de ott van benne a potenciál. Unatkozni nem unatkoztam, és egész gyorsan el is olvastam, még annak ellenére is, hogy kb. a hajam téptem a fordítástól, és a szerkesztési hibáktól.


Február - Elolvasott könyvek száma: 10


Február egy egész jó hónap volt. Na jó, nem. Egy csomót kellett volna tanulnom, ehelyett Netra drága hatására rákattantam a Geek Girlre. Megint. Igen, volt már egy fangirlös, Nick Hidaka imádós korszakom, amit egészen február elejéig valahogy sikeresen visszafojtottam. Egészen addig, amíg el nem kezdtem olvasni először a harmadik részt, majd a két kiegészítő kötetet, végül a negyedi részt, most meg itt szenvedek, mert NAGYON KELL AZ ÖTÖDIK KÖTET. Szükségem van rá. Meg Nickre. Igen, megint rám tört a fangörcs. Egyébként csak ajánlani tudom a sorozatot, mert hiperszuper vicces. 

Vizsgaidőszak vége ajándékként először Tarryn Fisher imádatomnak hódoltam, majd végre megértettem miért imádja mindenki On Sai könyveit. Az Apa randizhatok egy lovaggal? nagyon cuki volt, jót szórakoztam rajta, szeretnék én is egy Kósza lovagot magamnak *ábrándozik*. A Calderon meg egyszerűen zseniális volt. Egy délelőtt alatt elolvastam, mert nem tudtam letenni. Pedig lett volna dolgom bőven, de annyira foglalkoztatott, hogy mi történik a következő oldalon, hogy hirtelen azt vettem észre, hogy jéééé, elfogytak az oldalak. Szóval: Olvassatok Calderont! (Megint RavenS érdeme, hogy elolvastam. Ugyanaz a helyzet, mint Ilona Andrews esetében. A könyvet pedig köszönöm Loreleinek!)

A disztópia műfajával is felelevenítettem a kapcsolatomat, ami még mindig ott tart, ahol abbahagytuk anno. Keresem az eredetiséget, az egyedi dolgokat, de nem találom. A Hó mint hamu még tetszett is, de a Vörös királynőben hatalmasat csalódtam. Hogy miért? Itt megtalálod a választ a kérdésre. 

Volt még a hó végén egy Kildarás olvasmányom is, a Hancúrcica társra talál, de arról majd a későbbiekben lesz még szó ;) 


Március - Eddig elolvasott könyvek száma: 3
A márciusom még húzósabb, mint az eddigi pár hónap, de azért próbálok néha kicsit kikapcsolódni, és pihenni. Ilyenkor előkapom az e-olvasóm, vagy szétnézek a polcomon, és olvasok valamit. A választásom általában a rövidebb olvasmányokra esik, vagy olyanokra, amikről tudom, hogy annyira azért nem foglakoztat, és tényleg csak este, vagy a buszon fogom olvasni. Így esett a választásom két csöppségre: Rowell Star Wars premierre várós novellájára, ami btw irtó cuki volt, és tipikus Rowell stílusban íródott, ami nagyban hozzájárult a szerethetőséghez. A másik pedig Renée Ahdiehtől volt a The Crown&The Arrow, ami kemény 9 oldal volt, és igazából semmi extrát nem adott, de jó volt újra Khalidról olvasni. 

Múlthéten elkapott egy olyan érzés, hogy nekem a Kedves halottakat kell olvasnom. Nem értem azóta se, hogy mi volt ez, de nem vitatkozom magammal, így elkezdtem olvasni, és hát, nem is tudom. Nem volt rossz, de végig ott motoszkált bennem, hogy valamire emlékeztet. Aztán volt az a rész, amikor Laurel azt hangoztatja, hogy szabadnak, végtelennek érzi magát, és itt beugrott! Infinite. I swear we were infinite. A könyv hátralévő részében végig ott volt a Chbosky hatás, és azt éreztem mindenhol, ami nem lenne gond, de csak a kedvenc könyvemről van szó. Tudjátok milyen kritikus vagyok, nem tudok elmenni ilyen dolgok mellett, pláne úgy nem, hogy a végén a köszönetnyilvánításban ott van, hogy az írónő köszöni barátjának Chboskynak, hogy az írásra biztatta. Jah, én is köszönöm neki, hogy megírta a Perks of Being a wallflowert, viszont a Kedves halottak! nem lett kedvencem. 
A fenti képen pedig ott csücsül a polcon a Cress is, amit 2 napja kezdtem el olvasni, mert unatkoztam a buszon, és minden cuccom a bőröndben volt, a könyveim is. Fogtam a telefonom, Kindle app megnyit, és elkezdtem olvasni. Ezer éve tervben volt már, végre eljött az ideje, és hatalmas gondban vagyok, mert már most imádom, és nagyon nehezen tudom így rávenni magam a tanulásra. Kb. annyira megy, mint most ;) 
Ha van kedvetek írjátok meg milyen könyveket olvastatok el télen, hogy volt-e közöttük kedvenc, vagy épp olyan rossz, hogy többet látni se szeretnéd. 
Üdv:


2016. március 13., vasárnap

NICOLA YOON - EVERYTHING, EVERYTHING

Fülszöveg:
Nagyon ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem.
Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve.
Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.
Nicola Yoon Jamaicán és Brooklynban, Long Islanden nőtt fel. Jelenleg Los Angelesben, Kaliforniában él a férjével, a kötet illusztrátorával, és a lányával, akiket őrülten szeret. A Minden, minden az első regénye.
David Yoon író és designer. Feleségével, Nicola Yoonnal Los Angelesben, Kaliforniában él. Történetekről beszélgetnek, és felolvasnak hároméves lányuknak, Pennynek. David illusztrálta a Minden, mindent.

Gondolkoztatok már azon, hogy milyen lehet azoknak, akik gyakorlatilag a világon mindenre allergiásak? Na igen, én sem szoktam ilyesmin gondolkodni, de lássuk be nagyon nehéz, elég ingerszegény, lelkileg kikészítő dolguk lehet. Ez a könyv pedig pontosan erről szól. Madeleine egy olyan betegségben szenved - sajnos nem emlékszem a betegség nevére, és mivel nincs itthon a könyvem, se az e-olvasóm, így nem tudtam utánanézni -, aminek következtében konkrétan bármiféle érintkezés a külvilággal halálos lehet számára. Ezért a steril, egészséges, és túlságosan tiszta lakásukban él, lényegében "bezárva", elzárva őt a külvilágtól. Érintkezni csak az édesanyjával, a tanítójával és az ápolójával Carlával tud, mással nem nagyon. Egészen addig, amíg a szomszédba egy új család nem költözik...
Ugye milyen érdekesen hangzik ez alapján a történet? Felkeltette a figyelmeteket? Mert az enyémet igen, és végre nem csak a borító alapján döntöttem úgy, hogy megveszem a könyvet. Annyi jót hallottam róla Goodreadsen, illetve a Booktuberektől, hogy igazából nem volt más választásom. Éreztem, hogy olvasnom kell az Everything, everythinget, mert egy igazi gyöngyszemet hagyhatok ki, ha másképp teszek. És igazam is lett, részben. 
Nagyon egyedi a történet, és a szereplőivel együtt ez teszi különlegessé a könyvet. Hihetetlen, hogy mennyire másképp alakulhatott volna a cselekmény, ha már csak annyit változtat rajta az írónő, hogy Madeleine egészséges. De nem az, és ennek köszönhetően érzések százait éltem át olvasás közben: hálát adtam az égnek, hogy viszonylag egészséges vagyok, nevettem, mosolyogtam, néhol már-már sírtam - az biztos, hogy egy-két könnycseppet elmorzsoltam -, dühös voltam, és a végén őrjöngtem (de erre még kitérek). 
Madeleine egy nagyon jól megírt karakter. Annak ellenére, hogy be van zárva -  igen bezárva, hiszen nem mozdulhat ki a lakásból, ott éli a kis életét, nem érintkezik a külvilággal, maximum neten keresztül, ugyanis a betegsége miatt nem mozdulhat ki - a nap 24 órájában, egy optimista, pozitív és nagyon bátor személyiség. Még az életével is meg van elégedve egészen addig, amíg Ollie és családja be nem költöznek a szomszédba. Akkor is csak azért jönnek elő a problémák, mert a lányban felébred a vágy egy egészséges élet, a szabadság után, előjönnek a mi lenne ha kérdések. Minden olyan dolog, ami nem adatik meg neki az életben, amiből kimaradt az elmúlt tizen akárhány év alatt. 
Míg Madeleine optimista, addig Ollie egy elég pesszimista személyiség, aki látja az élet árnyoldalait is, sőt tapasztalta is. Most jöhet az a gondolat mindenki részéről, hogy "jaj ne, megint egy tragikus sorsú fiatalokról szóló könyv", de nem! Ollie esetében egy teljesen hétköznapi dologról van szó, ami ha jobban belegondolunk bárkivel megtörténhet. Nem fogom leírni, hogy pontosan mi is a helyzet, de tényleg nem kell túlgondolni a dolgokat. Az ellentétek meg ugyebár vonzzák egymást, így a két fiatal is elég hamar egymásra talál, és valami halál cuki volt az egész. Megjelenik Ollie, és ezzel együtt nem csak Madeleinet, de minket is kirángat a komfortzónánkból, abból a bezártságból, amiben érezzük magunkat. 
Viszont számomra pont itt siklott picit félre a történet. Túl mézes-mázasnak éreztem a két fiatal között kialakult kapcsolatot, és annyira valótlan volt. Ez mellett még simán elsiklottam, mondván legyen, de nem felhúzott az írónő a cselekménnyel a végére? 
Most komolyan, miért kellett elklisésíteni? Vagy, ha már klisés, akkor a vége legyen már normális!!!!! Annyira éreztem, úgy a könyv felétől, hogy egyszerűen túl szép, hogy igaz legyen. Nem lehet ennyire tökéletes a könyv. Egyedi, szerethető a történet, szép a borítója, nem idegesít fel semelyik szereplő, tele van érdekes, ötletes illusztrációkkal, erre puff neki! 
Lassan 3 hónapja olvastam a könyvet, és nem tudok túllendülni a végén. Felbosszantott, és legszívesebben földhöz vágtam volna a tabletemet. Az biztos, hogy rég váltott már ki könyv ilyen érzelmeket belőlem. Olyan mintha egy érzelmi hullámvasúton ülnék mióta elkezdtem olvasni, és most, még így is, hogy már hónapokkal ezelőtt végeztem vele se tudnék leszállni. Mintha ott ragadtam volna az ülésen. Egyszerre fantasztikus, és félelmetes ez az összhatás. 
Amit még mindenképp ki szeretnék emelni a gyönyörűséges borítón kívül - jelentkezzen, aki szerint nem szép, mert szerintem nincs olyan ember a Földön, aki szerint ez a borító ronda lenne, #coverwhoreforlife -, az Madeleine és az anyukája, illetve a Carlával való viszonya. Egy egység voltak, és egy kis családot alkottak végig, amit nagyon imádtam, mert cuki volt. Pont mint a kapcsolata Ollieval. Ami még plusz pont ezeken kívül, hogy tele van illusztrációkkal, kis e-mailekkel, levelekkel, listákkal a könyv. Kedvencem a spoiler reviewsok voltak, amiket Madeleine írt - spoileres értékelés az általa olvasott könyvekről, 1-2 mondatban, levonva a következtetéseket, az éppen akkor aktuális problémáira -, ezeket egyszerűen imádtaaaam! 
Összességében tetszett, szerettem, mert jó volt az alapötlet, és mint azt már többször is említettem egy nagyon egyedi történetről van szó, csak valahogy útközben félresiklott az egész számomra. De ez az én dilim, már megszokhattátok, hogy olyan dolgot kritizálok, és sérelmezek, ami másnak normális, és nem probléma :D 

Szereplők: 4/5*
Madeleine azok közé a szereplők közé tartozik, akik képesek arra, hogy inspirálják az olvasót, ami dicsérendő, de véleményem szerint hozott pár meggondolatlan döntést, amit nem kellett volna. 

Ollie tipikus cukifiú, akibe azonnal beleszeretünk. Nem az a bunkó fajta, hanem akitől olvadozunk, mert 'olyan cuki, hogy belehalok' típus :D 

Madelein anyukáját meg tudtam érteni, de mégsem. Féltette a lányát, de az írónő részéről ez egy klisés húzás volt, ami engem feldühített.
Borító: 5/5* 
Brutálisan szép. Nem győzöm mindenhol hangsúlyozni, hogy mennyire imádom a borítót. Komolyan, csak rá kell nézni, és ahw *.*
Történet: 4/5*
Számomra túlságosan kiszámítható volt. Legszívesebben megrongáltam volna a kütyümet az olvasás végén, annyira felbosszantott, mégis különleges, szerethető és cuki. 
Ha minden igaz a Gabó megvette a kiadási jogokat, így hamarosan magyarul is olvasható lesz Ollie és Madeleine története. Várjátok már, sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket? Remélem igen ;)



Puszi, pá: 





2016. március 7., hétfő

TOTALLY SHOULD HAVE BOOKTAG (BOOKTAG #10.)

Hello Molycik! ;)
A nagy szakirodalmazás közben kell egy kis kikapcsolódás, és Abstractelf már ezer éve kihívott erre a tagre, így gondoltam miért ne? A sztorihoz az is hozzátartozik, hogy 1. jelenleg kegyetlenül szenvedek, semmi kedvem 270 oldal rövidített változatát begépelni, és összefüggő szöveggé formálni, 2. már január óta a piszkozatok között várakozott a bejegyzés vázlata, csak be kellett végre fejeznem. Nem húznám tovább az időt, vágjunk is bele!

1. Bárcsak kapott volna folytatást!


Ide egyetlen könyv jutott eszembe, méghozzá Rainbow Rowell - Eleanor & Park című remekműve. Tudom, sokan állítják, hogy lesz folytatása, de nekem azonnal kell! Annyira cuki volt, és életszagú az egész könyv, hogy elsőre beleszerettem, és azonnal a bármikor újraolvasós kategóriába került. 


2. Bárcsak lenne egy spin-off sorozata!
Szerintem senkit nem fog meglepni a válaszom - de hátha történnek még csodák - Sarah J. Maas - A court of thornes and roses könyvéből szívesen elfogadnék, és elolvasnék egy spin-off sorozatot. Vagy akár a Percykből, mert abból sosem elég.

3. Bárcsak több könyvet írna!


Húúú, ide igazából bármelyik kedvenc írómat írhatnám, és tuti felsorolnám ebben az esetben Riordant, vagy SJMaast, de most inkább Komalt Kantot, Katja Millayt, Jennifer A. Nielsent és Rainbow Rowellt emelem ki a sok favorit közül, mert szerintem mindannyian nagyon tehetségesek.

4. Bárcsak ne vele jött volna össze!


Ezek a feladatok nehezek! Ajajjj, Maas kisasszonyra picit haragszom Rowanért és Nesprynért, mert #TeamChaolena vagyok kezdetektől fogva, de ezt nem tudom teljes szívből sajnálni, ugyanis Chaol drága egy pöppet megváltozott az Éjkorona óta, és nem a pozitív irányba, Laenáról nem is beszélve. Azt hiszem ide Leah&Caleb párosát mondanám a Kihasznált alkalomból. Tarryn Fisher olyan mesterien szövi a szálakat, hogy egyáltalán nem vagyok biztos a Caleb&Olivia végkifejletben, hiába szeretném őket együtt látni.


5. Bárcsak máshogy ért volna véget!


Végre egy olyan kategória, amin nem kellett heteket gondolkoznom. Kapásból két könyvet tudok ide sorolni, és csak a címüket fogom írni, mert nem szeretnék spoilerezni: Tabitha Suzuma - Forbidden, Komal Kant - Falling for Hadie.

6. Bárcsak film készülne belőle!


Na kit lepek meg azzal, ha azt írom, hogy Sarah J. Maas - A court of thornes and roses? Naaaa? Ugye, hogy senkit? Amúgy Nicolas Barreau - A nő mosolyának örülnék, meg Robin Benwaytől az Emmy&Olivernek is, kis cuki, rózsaszín, romantikus film lenne belőlük.

7. Bárcsak sorozat készülne belőle!


Úúú, ide is van ötletem, és kivételesen nem Percy, és nem Acotar. Tudok én, ha akarok :D Luxen, Üvegtrón, Párválasztó, Hamis herceg simán jöhetne sorozatként, én vevő lennék rá, illetve Tara Sivec - Csábítások és csemegék trilógiájából szerintem szuper sitcom lenne :)

8. Bárcsak egy szemszögből íródott volna!

Tudom, tudom, semmi meglepetés, de komolyan úgy gondolom, hogy a Blood of Olympusnak csak Percy szemszögből kellett volna íródnia. Mellé egy Annabeth maradhatott volna, de mivel ezek nem voltak, nekem hiányérzetem volt végig :(

9. Bárcsak megváltoztatnák a borítóját!

Ide összesen egy könyv jut hirtelen eszembe: Komal Kant - Impossible. Szerintem borzalmas. Komolyan. Ezzel a borítóval nem venném meg. Mondjuk, a történet sem fogott meg, szóval inkább hagyjuk. Olvassatok helyette Falling for Hadiet ;)
Szerintem elég csúnyácska.
10. Bárcsak megtartották volna az eredeti borítókat!

Általában az eredeti borítók jobban tetszenek, mégis gondban vagyok, mert összesen két könyv jutott eszembe: Maria V. Snyder - Poison Study és Jandy Nelson - Az ég a földig ér. Azt azért hozzáteszem, hogy a Poison Study magyar borítója is tetszik, de szerintem az eredetivel lett volna az igazi :)


11. Bárcsak ne is folytatódott volna!
Rebecca Donovan - Elakadó lélegzet című könyvét imádtam. Címhez hűen, elakadó lélegzettel olvastam, és úgy volt tökéletes, ahogy véget ért, véleményem szerint ott kellett volna abbahagyni. A trilógia másik két kötetét legszívesebben földhöz vágtam volna. 

12. Hívj ki valakit!
RavenS, Netra, Timi, Hédi, Lexa Ti vagytok a kiválasztottak! Hajrá, szenvedjetek Ti is, peace & love & kisses ;)

Ennyi lett volna ez a booktag, ha megtetszett nyugodtan vigyétek, és ha van kedvetek írjátok meg nekem kommentben, hogy melyik kategóriához mit párosítanátok.

Üdv:

2016. március 6., vasárnap

COVER REVEAL #10. BLEEDING BRIDE: FEKETE FIVÉREK


Hello Molycik!
Mostanában kicsit időszűkében vagyok (szakdolgozat, mellette egyetem, meg minden más), általában egyszerre kéne 3 helyen lennem, mellette meg pihennem egy kicsit. Persze ez legtöbbször nem jön össze, ezért nem marad időm se olvasni, se a blogra írni. Igyekszem nem eltűnni, de kérlek Titeket nézzétek el nekem ;)
Ismét egy borítóleleplezéssel jövök (előre megsúgom, nyereményjáték is társul hozzá;). Ezúttal a Prológus bloggereivel közösen, Bleeding Bride - Fekete Fivérek könyvének új borítóját leplezzük le. Véleményem szerint nagyon creepy lett a borító, árad róla a bús, komor, nyomott hangulat. 































Író: Bleeding Bride

Cím: Fekete fivérek
Kiadó: Underground
Szerkesztő: Vivien Holloway
Második, javított, bővített kiadás
Várható megjelenés: 2016. május
Fülszöveg:
Lehunyt szemekkel, kitárt szívvel hallgatni a kopjafák történetét érzelmek kavalkádját váltja ki, a szánalom, a düh, a gyönyör és büszkeség csokrában eltűnik a halál gondolata, a múlt jelenné válik, a jövő pedig nem más, csak egy lidércnyomás. Sötét sorozat apró részletei, csillogó sikerekre boruló árnyékok, legjobb emberek gonosz oldala, fagyasztó hideg a legnagyobb hőségben. Kopjafák írott krónikája, patyolat lelkek memoárja, melynek minden rejtett sarka oly fekete, mint az éj.

Nyereményjáték:
A borítóleleplezés örömére egy nyereményjátékkal is készültünk nektek az írónő, Bleeding Bride jóvoltából. A Fekete fivérek könyvön kívül további meglepetésekkel is gazdagodhat a játék végén a szerencsés, köztük egy igazán egyedi ajándékkal is, melyet a Z-art and Tattoo fog elkészíteni a nyertes számára. Mit kell tenned mindezekért a fantasztikus nyereményekért? A jelentkezés fő feltétele egy általad fotózott kép. A Fekete fivérek egy karaktere szívesen tölti idejét egy számára megnyugtató hatású helyen és környezetben, amikor szeretne kicsit elvonulni a világtól, mi pedig arra lennénk kíváncsiak, hogy ti hol és milyen környezetben relaxáltok szívesen, hol töltitek az időtöket, ha egy kis csendre és nyugalomra van szükségetek a mindennapok zajában. Fotózzátok le ezt a helyet, ahol olvastok és nyugalomra leltek, majd küldjétek el a fotót bleedingbooks@gmail.com-ra. Az írónő Facebook oldalán fogja publikálni a beküldött képeket, majd indulhat a lájkvadászat, ugyanis a legtöbb lájkot kapó kép lesz a nyertes! Legyetek kreatívak, szárnyaljon a fantáziátok! 
smile hangulatjel
 
Továbbá ahhoz, hogy részt vegyél a játékban likeold a Prológus, Bleeding Bride , valamint a Z-art and Tattoo  facebook oldalát. A képeket egészen március 11-ig várja az írónő e-mail címére, addig kerülnek ki a Facebook oldalára is, majd 11-18 között indulhat a lájkolás a fantasztikus nyereményekért! 
smile hangulatje

Véleményeteket szívesen várjuk blogjainkon és kommentben is! Még egy kis extraként, pedig pár idézetet is elolvashattok a könyvből! :)



Idézetek:

"A szavak égetnek, sebeket ejtenek. Hiába szállnak el a hangok, a lélek vérzik oly soká tőlük, minden ott marad az elmében örökre és csak visszhangzik és visszhangzik."
"Az élet valódi, nem egy színdarab, és bármennyire koncentrált, még neki, az életművésznek sem sikerült átírnia a jeleneteket."

"Érdekes érzés itt állni, simogatni a fák rügyeit, a langyos tavaszi szelet, és csak nézni, figyelni. Figyelni a napok pörgését, a percek súlytalan lebegésében, azon percekében, amelyek világokat változtatnak meg, rombolnak le, néha épp feledésbe torlaszolva azokat."

"A legjózanabb döntés ebben az őrült világban félni a szörnytől, de elfogadni és élvezni a fenséges lakomát, mit patyolat lelkekért kínál."
designed by Charming Templates