TÉLI ÖSSZEGZŐ, MERT MÁR ITT VOLT AZ IDEJE EGY ILYENNEK IS (WRAP-UP #6.)

Hello Molycik!

Tudom, tudom, el vagyok tűnve, pedig annyi könyvről tudnék mostanában írni! Csak egy picivel több szabad óra kéne. Mondjuk, egy olyan napi 32 órával kiegyeznék, akkor talán sikerülne minden, amit eltervezek, és a szakdogámmal is jobban állnék. Még egy időnyerővel is kiegyezem...esetleg klónozással. Kéne egy olyan énem, aki olvas, tanul, alszik, dolgozik, ír, takarít, szociálisan aktív életet él, és egy aki a családot boldogítja, mert bizony ők se látnak mostanában, maximum a tankönyveimmel együtt.

Azért igyekszem néha olvasni is, van amikor összejön, van amikor kevésbé. Most azokról a könyvecskékről szeretnék írni pár mondatot, amelyeket az elmúlt 3,5 hónapban olvastam el.

Figyelem: volt pár ilyen könyv, értékelés terveim szerint a legtöbbről várható ;)

Január - Elolvasott könyvek száma: 4

A kötelezőimmel nem untatok senkit, mert higgyétek el nekem borzalmasak voltak egytől-egyig, és csak rossz emlékeim fűződnek hozzájuk, így inkább nem gondolnék rájuk, ha nem muszáj. Viszont négy szépséget sikerült 'kivégeznem', és egyikben sem csalódtam, sőt nagyon is tetszettek. SJMaas könyve hatalmas kedvenc és igazából az egy újraolvasás volt, hogy jól kezdődön az év. Nicola Yoon könyvéről pedig már kifejtettem a véleményemet.

Tarryn Fisher és Colleen Hoover kis szösszenetét, a Never, Never 3., és egyben befejező részét tavaly óta vártam, és picikét gyengébb volt, mint az előzőek, de ettől függetlenül imádtam. Én is amnéziásnak, éreztem magam olvasás közben, ugyanúgy nem emlékeztem a dolgokra, mint Charlie és Silas, velük együtt éltem át a dolgokat, és próbáltam rájönni a dolgok nyitjára. Arra számítottam, hogy Fisher és Hoover meglepnek majd, de ez annyira azért nem sikerült, viszont tényleg nagyon cuki volt :) #TeamSilas.

Ilona Andrews párosáról eddig csak jót hallottam, hála RavenS bloggertársamnak, aki úgy van ezzel a sorozattal, mint én Percyékkel. Szóval kapott egy esélyt a Magic Bites, és nagyon nem bántam meg, hogy elolvastam, mert tetszett. Határozottan tetszett. Bár szerintem lesz ez még jobb is, eléggé érződött a köteten, hogy sorozat kezdő, de ott van benne a potenciál. Unatkozni nem unatkoztam, és egész gyorsan el is olvastam, még annak ellenére is, hogy kb. a hajam téptem a fordítástól, és a szerkesztési hibáktól.

Február - Elolvasott könyvek száma: 10

Február egy egész jó hónap volt. Na jó, nem. Egy csomót kellett volna tanulnom, ehelyett Netra drága hatására rákattantam a Geek Girlre. Megint. Igen, volt már egy fangirlös, Nick Hidaka imádós korszakom, amit egészen február elejéig valahogy sikeresen visszafojtottam. Egészen addig, amíg el nem kezdtem olvasni először a harmadik részt, majd a két kiegészítő kötetet, végül a negyedi részt, most meg itt szenvedek, mert NAGYON KELL AZ ÖTÖDIK KÖTET. Szükségem van rá. Meg Nickre. ~~Igen, megint rám tört a fangörcs.~~ Egyébként csak ajánlani tudom a sorozatot, mert hiperszuper vicces.

Vizsgaidőszak vége ajándékként először Tarryn Fisher imádatomnak hódoltam, majd végre megértettem miért imádja mindenki On Sai könyveit. Az Apa randizhatok egy lovaggal? nagyon cuki volt, jót szórakoztam rajta, szeretnék én is egy Kósza lovagot magamnak *ábrándozik*. A Calderon meg egyszerűen zseniális volt. Egy délelőtt alatt elolvastam, mert nem tudtam letenni. Pedig lett volna dolgom bőven, de annyira foglalkoztatott, hogy mi történik a következő oldalon, hogy hirtelen azt vettem észre, hogy jéééé, elfogytak az oldalak. Szóval: Olvassatok Calderont! (Megint RavenS érdeme, hogy elolvastam. Ugyanaz a helyzet, mint Ilona Andrews esetében. A könyvet pedig köszönöm Loreleinek!)

A disztópia műfajával is felelevenítettem a kapcsolatomat, ami még mindig ott tart, ahol abbahagytuk anno. Keresem az eredetiséget, az egyedi dolgokat, de nem találom. A Hó mint hamu még tetszett is, de a Vörös királynőben hatalmasat csalódtam. Hogy miért? Itt megtalálod a választ a kérdésre.

Volt még a hó végén egy Kildarás olvasmányom is, a Hancúrcica társra talál, de arról majd a későbbiekben lesz még szó ;)

Március - Eddig elolvasott könyvek száma: 3

A márciusom még húzósabb, mint az eddigi pár hónap, de azért próbálok néha kicsit kikapcsolódni, és pihenni. Ilyenkor előkapom az e-olvasóm, vagy szétnézek a polcomon, és olvasok valamit. A választásom általában a rövidebb olvasmányokra esik, vagy olyanokra, amikről tudom, hogy annyira azért nem foglakoztat, és tényleg csak este, vagy a buszon fogom olvasni. Így esett a választásom két csöppségre: Rowell Star Wars premierre várós novellájára, ami btw irtó cuki volt, és tipikus Rowell stílusban íródott, ami nagyban hozzájárult a szerethetőséghez. A másik pedig Renée Ahdiehtől volt a The Crown&The Arrow, ami kemény 9 oldal volt, és igazából semmi extrát nem adott, de jó volt újra Khalidról olvasni.

Múlthéten elkapott egy olyan érzés, hogy nekem a Kedves halottakat kell olvasnom. Nem értem azóta se, hogy mi volt ez, de nem vitatkozom magammal, így elkezdtem olvasni, és hát, nem is tudom. Nem volt rossz, de végig ott motoszkált bennem, hogy valamire emlékeztet. Aztán volt az a rész, amikor Laurel azt hangoztatja, hogy szabadnak, végtelennek érzi magát, és itt beugrott! Infinite. I swear we were infinite. A könyv hátralévő részében végig ott volt a Chbosky hatás, és azt éreztem mindenhol, ami nem lenne gond, de csak a kedvenc könyvemről van szó. Tudjátok milyen kritikus vagyok, nem tudok elmenni ilyen dolgok mellett, pláne úgy nem, hogy a végén a köszönetnyilvánításban ott van, hogy az írónő köszöni barátjának Chboskynak, hogy az írásra biztatta. Jah, én is köszönöm neki, hogy megírta a Perks of Being a wallflowert, viszont a Kedves halottak! nem lett kedvencem.

A fenti képen pedig ott csücsül a polcon a Cress is, amit 2 napja kezdtem el olvasni, mert unatkoztam a buszon, és minden cuccom a bőröndben volt, a könyveim is. Fogtam a telefonom, Kindle app megnyit, és elkezdtem olvasni. Ezer éve tervben volt már, végre eljött az ideje, és hatalmas gondban vagyok, mert már most imádom, és nagyon nehezen tudom így rávenni magam a tanulásra. Kb. annyira megy, mint most ;)