2018. október 29., hétfő

TRICIA LEVENSELLER: DAUGHTER OF THE PIRATE KING - A KALÓZKIRÁLY LEÁNYA (A KALÓZKIRÁLY LEÁNYA #1.)

Hello Molycik!
A hétvégén a kalózok megtámadták a Prológus oldalát és átvették az irányítást felettünk. 

Fülszöveg:
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 288
Megrendelem
A könyvért köszönet a kiadónak!
Bőven lesz még idő, hogy jó alaposan elagyabugyáljam, miután megszereztem, amiért jöttem.

A tizenhét éves Alosa kapitány titkos küldetésre indul, hogy megszerezze a legendás kincshez vezető ősi térképet. Szándékosan elfogatja magát az ellenséggel, ugyanis át akarja kutatni a hajójukat. Alosa könnyedén kifogna a könyörtelen kalózlegénységen, ha nem állna az útjába a fiú, aki elfogta – a meglepően agyafúrtnak bizonyuló és aljas mód jóképű elsőtiszt, Riden. Persze nincs mitől tartani, ugyanis Alosának van néhány trükk a tarsolyában, és egyetlen magányos kalózhajó nem állhat a kalózkirály lányának útjába.

Tricia Levenseller első regénye, A kalózkirály lánya, bővelkedik akcióban, kalandban, romantikában, sőt, még némi varázslat is keveredik a nyílt tengeren játszódó, magával ragadó történetbe.

Ráadásul a történet folytatódik A szirénkirálynő lányában!

Sosem gondoltam volna, hogy ennyire szeretni fogom a történetet, pedig kivételesen nem a borítója alapján figyeltem fel rá - vagyis nem csak az alapján -, hanem azáltal, hogy So-So nagyon ajánlgatta nekünk olvasás után. Meg miután láttam nála élőben, hogy mennyire babán néz ki a könyv. És általában azért elég király könyveket szokott So olvasni, eddig egy kivétel volt, amikor nem értettünk egyet, de szerintem ott én nem voltam kellőképpen ott a könyvben, amikor olvastam. Szóval olvasni szerettem volna már régóta, de sosem vitt rá a lélek, mert annyi szuper könyv sorakozik a polcaimon, hogy mindig másba kezdtem bele. Viszont, amikor megérkezett a Könyvmolyképzős csomagom, egyszerűen nem tudtam ellenállni, beleolvastam és arra eszméltem, hogy túl vagyok 200 oldalon. 
“– Már kislányként megtanultam, hogy a kalózlét időről időre mocsokkal jár. A lényeg az, hogy az ember elég gazdag legyen a rendszeres fürdéshez és jó néhány váltásruhához.”
Na, de miről is szól a könyv, amely azonnal magába szippantott? Alosa, a kalózkirály leánya nagyban készül arra, hogy elrabolják őt. Kapott egy fülest, miszerint Jeskor fiai, Draxen és Riden azon vannak, hogy foglyul ejtik a lányt, majd pedig váltságdíjat kérnek a lányért a valaha élt legnagyobb kalózkirálytól. Igen ám, de azt nem tudják, hogy Alosa pontosan ezt a tervet igyekszik kijátszani azáltal, hogy elfogatja magát, hiszen így esélye lehet megszerezni egy térképdarabot, amely segíthet közelebb kerülni a kalózkirálynak az Isla de Cantához, a szirének szigetéhez. 

Alosa szorgalmasan keresi a számára oly fontos térképdarabot, de azzal nem számol, hogy van egy nehezítő tényező is a hajón, méghozzá Riden személyében. Elindult tehát egy macska-egér harc, amely abból állt, hogy Alosa éjjelente kiszökdösött a cellájából és esetenként Riden rájött. Majd pedig nem a zárkából, hanem Riden szobájából próbált menekülni a lány. 
“Ne merészeld! – förmedek rá. – Az előbb kellett levakarnom magamról Shecket. Nem kell, hogy még valaki taperoljon.– Persze – feleli gyorsan. – Ne haragudj De nem akartalak…Elhallgat, véget vet a kínos pillanatnak. Helyette leengedi a kezét, tisztító kenőcsöt és rongyot húz elő.– Add csak ide! – szólalok meg. – Inkább én magam csinálom.– Pont ezért fogom én csinálni. Fogoly vagy, megpróbáltál megszökni. Nincs jogod követelőzni.– Megüthetlek.– Én pedig gondoskodhatok róla, hogy ez a sebtisztítás jobban fájjon, mint amennyire kellene.“
Imádtam - és még mindig imádom, tekintve, hogy már a második részt darálom - a Riden és Alosa között lévő kémiát, ami már a legelső pillanattól kezdve megmutatkozik. Szikrázik közöttük a levegő, nem a nyáltól csöpögős értelemben, és pont ez tette nagyon élvezhetővé a könyvet. Alosa nem az a naiv kislány, aki rögtön átmegy a rózsaszín felhőtől nem látó tinilányba. Badass, de úgy igazán. Nem csak fenyegetőzik azzal, hogy majd ő megveri az ellenfelét vagy éppenséggel tökön rúgja, meg is teszi. Ha a helyzet azt kívánja, akkor meg az ellenfél idegeire megy, vagy megpróbálja elcsábítani azt. Nagyon erős női karakter, olyan akiből több kéne a mai YA könyvekbe. Egyszerre talpraesett és szórakoztató, közben pedig megmarad nőnek lenni. Riden pedig a tipikus először rosszfiúnak tűnő srác, aki leveszi a lányokat a lábukról, köztük Alosát is. Mindemellett nagyon is hűséges a bátyjához, Draxenhez, pedig az egyáltalán nem érdemli meg. Valahogy Draxentől a hátam borsózott az elejétől kezdve és nem tudtam őt megkedvelni. Riden is tett jó pár olyan dolgot élete során, ami miatt ítélkezni lehetne felette, de valahogy neki sikerült elnéznem, míg Draxennek egyszerűen nem. 
“Sokkal könnyebb lenne, ha bűzlene. Hiszen a kalózok büdösek!Neki miért van akkor só- és szappanillata?”
A cselekményt szerintem szuperül felépítette az írónő - aki egyébként halál cuki, készítettünk vele egy interjút is. Rögtön belevág a dolgok közepébe, nem helyezkedünk el az elején sem időben, sem térben, hanem már Alosa akciózik, de pont ezt szerettem benne. Ahogy telt-múlt az idő, úgy derült szépen lassan mindenre fény, és így is tökéletesen érthető volt minden. A szereplőkön és a köztük lévő kémián kívül a humor is nagy szerepet játszik a történetben. Meg sem tudnám mondani, hányszor nevettem fel olvasás közben vagy ért fülig a szám a mosolygástól, miközben olvastam A kalózkirály lányát. 

Ha egy szórakoztató, pörgős, titkokkal teli YA könyvet szeretnél olvasni ne habozz! ;D 

Értékelés: 5/5*
Kedvenc karakter(ek): Riden, Alosa, Enwen
Kedvenc rész: Amikor Alosa "rendbe teszi" Riden szobáját.
”Átrendezem a könyveit. Összegyűröm a papírjait. Mindent felborítok.A lehető legidegesítőbb lakótárs leszek, akivel Riden valaha szembenézett. Úgy kell neki! Később, amikor kinyílik az ajtó, éppen Riden asztalánál ülök, és tengeri lényeket rajzolok a térképeire az egyik tintába mártott pennájával.– Mi a szentséges tenger történt itt?!– Unatkoztam – felelem, pillantásra sem méltatva őt.– Mit műveltél?– Csináltam neked valamit. Nézd! Ezt a tintahalat a te arcoddal rajzoltam meg.Erre hallgatás a válasz, ám később mégis megszólal:– Alosa, kinyírlak!”
Üdv,





2018. október 26., péntek

RÓBERT KATALIN: 6 HÉT A VILÁG (COVER REVEAL #32.)

Hello Molycik!

Hamarosan érkeznek a Könyvmolyképző Kiadó magyar szerzőktől származó újdonságai, így mostanában tele lesz a net a borító leleplezésekkel. Ma Róbert Katalinon a sor, lehull a lepel a 6 hét a világról!


Fülszöveg:
Te mit tennél meg, hogy elnyerd a kamaszkori bálványod szerelmét?

Nelli évek óta álmodozik a nagy Őről, akit még a gimnáziumi színjátszókörben ismert meg. Az iskolában vonzalom ébred köztük, de K.M. leérettségizett és elballagott, a kapcsolatuknak vége szakadt, még mielőtt igazán elkezdődhetett volna. Az egykori tehetséges fiúból mostanra körberajongott színész lett, aki estéről estére a színházban kápráztatja el a közönséget.

Nelli csak távolról sóvároghat K.M. után, de a lelke mélyén biztos benne, hogy egyszer újra összehozza őket a sors. Amikor színház gyakornoki programot hirdet, a lány tudja, hogy elérkezett az ő ideje. Belecsöppen a színészek, rendezők, ügyelők, súgók titokzatos világába. Megismeri az extravagáns, csupaszív Dittát, a gyönyörű és ravasz Biát, aki nemcsak az álompasit kész lenyúlni, de talán még az állását is. Na és még valakit, aki valahogy mindig ott van a közelében…

Ám az apja ultimátumot ad: Nelli csak hat hetet tölthet el a színházban, utána a cégénél kell elhelyezkednie.

Mire elég ez a néhány hét? Megtalálja a helyét a színházban?

Vajon lángot szíthat abból a szikrából, ami kamaszként olyan sokat jelentett?

Az egyetlen magyar színházas YA regény!

Less be a színfalak mögé, kövesd Nelli szívének útjait egy különös, csodálatos világban!

A fülszöveg után következzen a borító:
Ha megrendelnétek >>itt<< tudjátok, ha pedig kívánság- vagy várólistára tennétek, azt >>itt<< tehetitek meg.

Életrajz
Róbert Katalin 1986-ban született Budapesten. Iskolás kora óta ír, prózáival többször is részt vett pályázatokon, egyre meggyőzőbb eredménnyel. 2013-ban nyertesként került ki az Aranymosás irodalmi pályázatról 2014 nyarán megjelent a Nalávia titka című meseregénye, 2014 őszén a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában pedig a Szívből, színből, igazán, majd 2015-ben a Kezdjetek el élni! című regényei. Tavaly a Vörös Pöttyös kategóriában is debütált Szelídíts meg! című regényével. Jelenleg irodalmi szerkesztőként dolgozik.


Mi a véleményetek, milyen lett a borító? Erre a változatra szavaztatok? Én őszintén szólva jobban örültem volna, ha So-So terve nyeri, mert nekem az a borító hatalmas kedvencem lett, függetlenül attól, hogy ismerem a személyt, aki tervezte. Annyira én nem rajongok azokért a borítókért, amin emberek vannak, így jobban bejönnek az egyedi tervek, rajzolt dolgok, de hát kinek a pap, kinek a paplan.

Üdv,

2018. október 22., hétfő

ED MCDONALD: ÉJSZÁRNY (A HOLLÓ JELE #1.)


Hello Molycik!
A múlt héten visszatértünk a kezdetekhez és egy könyv köré építettünk hetet a Prológuson. Az Agave Könyvek jóvoltából a magyar közönség is elolvashatja végre Ed McDonald grimdark történetét, az Éjszárnyat.

Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 336
Megrendelem
Köszönöm a kiadónak,
hogy olvashattam!
Fülszöveg:

A ​széttört és szenvedő égbolt alatt terül el a Kárhozat végtelen és fertőzött sivataga, a halhatatlan Mély Királyai ellen vívott könyörtelen háború sötét mementója. A féktelen pusztítás lassan száz éve ért véget, amikor a Birodalom bevetette a Nall-gépezetet, az ismert világ leghatalmasabb fegyverét. Legyőzni azonban nem sikerült vele a királyokat, csupán kordában tartani – a mostanra romlott mágiával és vérszomjas démonokkal teli pusztaságban a halhatatlan uralkodók nagyon is éberek. Csak a megfelelő pillanatra várnak.

A fejvadász Ryhalt Galharrow jól ismeri a Kárhozatot. Amikor a hollót ábrázoló tetoválása életre kel, hogy előadja sürgető üzenetét, Galharrow az Éjszárnyakként ismert csatlósaival egy titokzatos nemesasszony keresésére indul az egyik távoli helyőrségbe. Egyikük sincs azonban felkészülve arra, amit ott találnak: a Mély Királyai nem félik többé a Nall-gépezetet, és óriási seregükkel megindulnak a Birodalom felé. Az egyetlen reményt egy rég halott varázsló öröksége jelentheti, ám az Éjszárnyak ideje fogytán van.

Nyilván senki nem lepődik meg, ha azt mondom, hogy a borítójának köszönhetően figyeltem fel a könyvre. Továbbra is coverwhore vagyok és elég csak ránézni az Éjszárnyra, láthatóan nagyon baba külsővel rendelkezik. A lila amúgy is a kedvenc színem, úgyhogy engem kilóra megvett a kinézetével a könyv, ám mind tudjuk, hogy ez nem minden esetben jelent nyert ügyet. Annyit azonban előre elárulok, hogy ezúttal nagyon is élveztem a beltartalmat és nem estem a csalódások tengerébe. 

McDonald könyve a Kárhozatban kezdődik, ahol Ryhalt Galharrow kapitány és kis csapata épp akkori missziójukat teljesítik. Az első olyan 50-70 oldalon keresztül olyan hatalmas nagy akció nem is történik, csak szépen lassan megismerjük a dolgok menetét, mégis engem magába szippantott az író által megteremtett világ. Miközben olvastam a könyvet, folyamatosan konzultáltam a többi Pro taggal is és valahogy őket nem szippantotta be a világfelépítéses rész, de hát ízlések és pofonok. Engem magába rántott és teljesen lekötötte a figyelmem a regénynek ezen része. Egy komplex, jól kidolgozott világ tárult fel előttem, amelyben én tuti nem élnék túl egy napot sem. Konkrétan az első pár oldal után, amikor megjelent a Csemete én legszívesebben kifutottam volna a világból, és ez minden egyes alkalommal így volt, amikor a kis drágaság újból feltűnt a színen. A Kárhozat maga nekem nagyon bejött, izgalmas volt, hogy lényegében soha nem tudtam, hogy mi fog a szereplőkre ugrani, mi támad rájuk, mi vagy ki akar öngyilkos akcióba kezdeni a következő sarkon.
Ugyan élveztem a világépítős, jobban megismerős részt is, amikor a szereplők a Kárhozatból vágtáztak vissza a városba, de igazán a Valengradba érkezéskor indult be számomra a történet. Onnantól kezdve, hogy megjelent Ezabeth a színen felpörögtek a dolgok, már egyáltalán nem az a lassú víz partot mos érzésem volt, sőt folyamatosan a fejem kapkodtam, hogy most mi a fene történik? Ez az érzés pedig egészen a könyv legvégéig kitartott, amikor is szabályosan meglepődtem, nem is egyszer. Volt pár kiszámítható történés, mint például Otto Lindrick és a kis inasának a titka, de kábé minden máshol leesett az állam. Ami nálam elég nagy szó, mert sok esetben előre kitalálom, hogy mi fog történni. 

A szereplők közül Ryhalt, az Éjszárny parancsnoka, abszolút kedvencem lett. A maga elcseszett módján szeretnivaló egy karakter, és magam is nehezen hittem el, de ahogy teltek-múltak az órák, egyre jobban megkedveltem az öreg harcost. Az elején nagyon is féltem tőle, hogy egy unalmas, öregedő, iszákos zsoldos gondolatai fogadnak majd a könyv sorai között, de elég hamar rá kellett jönnöm, hogy jóval több van benne, mint amit elsőre gondoltam. Imádtam a közte és a társai között lévő hűséget, kitartást, amit tanúsítottak egymás iránt és azt is, hogy mindegyik karakter igazán szókimondó volt. Nem köntörfalaztak, nem szépítették a mondanivalójukat egyszer sem a történet során. Ryhalt pedig még annak ellenére is, amin keresztülment az évek során, képes volt emberséges maradni. 
"A Kegyelem Istenére, hogy aludjon el az ember színjózanul?"
Ami a női szereplőnket illeti, Ezabeth Tanzát súlyosan alábecsültem. Az elején egy elkényeztetett úri hölgynek gondoltam, de rá kellett döbbennem, hogy esetében is tévesek voltak az előítéleteim és egy igazán badass nő rejtőzik a felszín alatt, aki bármit megtenne, hogy megmentse az emberek életét. Nem ijedt meg lényegében semmitől és szerintem, ha Galharrow nem is segítette volna, akkor is szétrúgja mindenki hátsó felét és megmutatja a világnak, hogy ki Ezabeth Tanza. Régen olvastam már ennyire erős női szereplőről, akinek nem csak az a szerep jutott, hogy szenvedjen és arra várjon, hogy megmentsék. 

A könyv lapjait áthatja a sötétség, a mágia és a könyörtelenség. Hullanak az emberek feszt és a Csemete sem rest kiijeszteni a szuszt mindenkiből. Mindemellett azért elég erősen operál a humor is a történetben. Ryhalt cinikus beszólásai és mindenki más folyamatos káromkodása vicces pillanatokat eredményezett, ennek következtében pedig pont ott és akkor volt szórakoztat a történet, ahol kellett. Ez pedig jól oldotta az egyébként igen sötét hangulatot, amelyet a könyv áraszt magából. 
"– Te. El. Takarod. Út. – Elnyújtotta a szavakat, torz torka küszködve tudott csak beszélni.
– Helyette mit szólnál, ha mind elhúznátok a picsába? – javasoltam."
Örülök neki, hogy nem brutális függővéggel záródott a kötet, mégis kicsit fáj a vége és csak reménykedni tudok abban, hogy olyan irányban folytatódik majd a szereplők sorsa, ahogyan én azt gondolom. Amit kicsit hiányoltam az egy hangyányival több infó a Névtelenekről és a Mély Királyairól. Főleg Szarkaláb keltette fel az érdeklődésem, pedig talán róla tudjuk a legtöbbet.

Az Éjszárny egy kellemes meglepetés volt számomra. Mindig meglepődöm, amikor első könyves írók alkotnak valami ennyire fantasztikusat és izgalmasat. 2019 március várlak! Tudni akarom hogyan folytatódik Ryhalt és a többiek története. 
"Az ember néha nem azt kapja, amit akar. Általában ez a helyzet. Az én esetemben szinte mindig."

Értékelés: 4,5/5*
Kedvenc karakter: Ryhalt Galharrow
Kedvenc rész: az író merész húzása a végén

Üdv,

2018. október 11., csütörtök

VÁRÓLISTA: URALKODÓI KIADÁS (TBR #14.)

Hello Molycik!
Már javában zajlik az Uralkodók hete a Prológus oldalán. A téma megihletett, ezért gondoltam, összeszedem a témába illő könyveket és készítek egy várólistás bejegyzést belőlük. Sajnos ilyenkor mindig realizálom, hogy tele a polcom olvasatlan, valószínűleg jobbnál-jobb kötetekkel, de valahogy mindig nagyon random módon választom ki az olvasmányaimat és általában nem a várólistámról kerülnek ki ezek a könyvek. 

1. Sarah MacLean: Tizenegy ​botrány egy herceg meghódításához

Olyan két vagy három éve olvastam a sorozat első két kötetét és azóta tervezem, hogy folytatom. Szórakoztató, történelmi romantikus, ami teljesen kitudja kapcsolni az embert egy fárasztó nap után. Azonban, mint az látható nem sikerült még eljutnom odáig, hogy el is olvassam a könyvet. Ha Ti már megtettétek, áruljátok el nekem, hogy van-e olyan jó mint az elődjei! :D
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Lehet, ​hogy az írónő még újonc, de így sincs vetélytársa.” – Chicago Tribune 

Egy botrány beláthatatlan következményekkel járhat… 
Juliana Fiori éltető eleme a szenvedély. 
Vakmerő, lobbanékony és csak úgy vonzza a bajt; ő aztán tényleg nem egy affektáló angolkisasszony. Esze ágában sincs megfelelni a társadalmi elvárásoknak: ami a szívén, az a száján, és ráadásul figyelemre méltó pontossággal céloz, amikor behúz valakinek. Botrányos természete miatt kedvelt témája London fő pletykafészkeinek, és pontosan az a fajta nő, akit a jó hírnevét féltve őrző Simon Pearson, Leighton hercege a lehető legtávolabb szeretne tudni magától.

A férfi jól rendezett életébe legkevésbé a botrány hiányzik. Gúnynevén a Hencegő herceg szinte csak azzal van elfoglalva, hogy rangjához méltón feddhetetlen maradjon és a titkai ne kerüljenek nyilvánosságra. Ám amikor egy késő este felfedezi a kocsijában rejtőzködő Julianát, akkor minden, számára kedves dolgot kockára téve megfogadja, hogy leckét ad jólneveltségből a zabolátlan szépségnek.

Julianának azonban más tervei vannak: csak két hetet akar, hogy bebizonyítsa, még egy rendíthetetlen nyugalmú herceg is a mindent elsöprő szenvedély rabjává válhat.

„Botrányosan szórakoztató.” – Adrian, goodreads.com

„Magával ragadott. Vicces. Érzelmes. Szuper. Szeretem.” – Blair, goodreads.com 

2 -3. Sarah J. Maas: Tower ​of Dawn – A virradat tornya és Kingdom of Ash

Szeretem Sarah könyveit, de csak egy bizonyos mennyiségben. Az Empire of Storms nagyon izgalmas volt, de Aelin és a többiek néhány húzása teljesen kikészített, na meg a függővég is, így ne igazán sikerült még magam rávenni arra, hogy up-to-date legyek a sorozattal, pedig jön a záró kötet pár héten belül és végre pontot tehetünk Celaena/Aelin kalandjainak a végére. Kicsit azért félek ettől a kötettől, mert Chaol nálam eléggé elvágta magát, átment nyavalygósba, amitől a hajam téptem. Ugyanez a félelmem a Kingdom of Ashnél is megvan, csak nem a nyavalygás miatt, hanem azért, mert az írónő másik sorozatánál az ACOWAR hiába volt hosszú, szerintem elkapkodta a lezárását és túlságosan happy endre sikerült. Kicsit több vérengzésre vágytam volna és félek, hogy itt is nyuszi lesz meglépni bizonyos dolgokat Sarah. 

Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy csodálatos birodalom. 
Egy kétségbeesett küldetés. 
Egy ősi titok.

Chaol Westfall és Nesryn Faliq azért érkezett Antica tündöklő városába, hogy szövetséget kössön a déli kontinens kagánjával, akinek hatalmas serege jelenti Erilea utolsó reménysugarát. De nem ez az egyetlen oka, hogy Anticába utaztak: gyógyírt keresnek Chaol Résvárban szerzett sebeire a legendás Torre Cesmében.

A gyerekként iszonyatos borzalmakat átélő Yrene Towers a legkevésbé sem kíván az ifjú adarlani nemesen segíteni, meggyógyítani meg aztán főleg nem akarja. Csakhogy esküt tett, miszerint segíti az elesetteket – és tartja is a szavát. Azonban Lord Westfallt sötétség kíséri, és Yrene hamarosan rádöbben, hogy a fiú múltja mindkettejüket magával ragadhatja.

A távoli hegyekben harcosok lenyűgöző rukokon szárnyalnak, és az árnyak mélyén régóta várt válaszok lapulnak. Olyan tudás, ami a túlélést jelentheti a világ számára – vagy a végső pusztulást.

Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Aelin ​Galathynius's epic journey from salt mine slave to king's assassin comes to an unforgettable, dramatic conclusion in this highly anticipated finale to Sarah J. Maas's New Yorok Times bestselling Throne of Glass series!

Captured by the Queen of the Fae, Aelin is trapped inside an iron box in a secret location, with seemingly no hope for escape. As she endures months of torture, her friends scatter to different fates. Without Aelin to protect them, soldier Aedion and shapeshifter Lysandra need to defend their homeland at all costs. Also left to forge their own paths in order to change history are Chaol, the witch Manon, and the golden boy Dorian-while Aelin's mate, the fae male Rowan, searches the world over for his lost love.

As Aelin gathers the strength to save herself and fight the ultimate battle of her life, all of their destinies hang in the balance. Some ties will bond even tighter together, others will be severed forever, and mysteries will be revealed in this action-packed, heart wrenching series finale.

4. Soman Chainani: Jótett ​helyébe 

Megint egy olyan sorozat, ahol halogatom a folytatást. Jelen esetben 2016 óta, ugyanis akkor olvastam el az Itt nincsenek hercegeket. Szerettem a második részt, de engem az első kötet jobban magával ragadott. Bízom benne, hogy a Jótett helyébe esetében ismét a tündérmesés érzés kap majd el és nem találom majd unalmasnak. 

Fülszöveg:
Sophie ​és Agatha a múlttal és a jelennel egyszerre csatázik azért, hogy történetüknek tökéletes vége lehessen. 
Az egykori legjobb barátnők – most ellenségek – azt hitték, történetük véget ért, amikor útjaik szétváltak. Agatha visszakerült Gavaldon városába Tedrosszal, míg Sophie az iskolában maradt a szép fiatalemberrel, aki egykor az Iskolamester volt. 
Ám ahogy berendezkednek új életükben, történetük elkezdi újraírni magát… és nem csak az ő történetük. A két lány távol van egymástól, közben a Gonosz átvette az uralmat, és a múlt galádjai erős bosszúvággyal élednek fel. Nemcsak második esélyt akarnak meséiknek, hanem át akarják formálni a Jó és Rossz régi világát egy olyan új uralommá, amelynek királynője Sophie. A Gonosz halálos hatalomátvételének útjában csak Agatha és Tedros áll, akik azt akarják, hogy végre tényleg boldogan éljenek, míg meg nem halnak. 
Soman Chainani regénye fordulatos, kalandos, nevettető, romantikus történet, rengeteg meglepő mesei fordulattal és bonyodalommal. A Jók és Rosszak Iskolája-sorozat remek befejező kötete.

5. Brodi Ashton-Cynthia Hand-Jodi Meadows: Lady ​Jane

Annyi jót hallottam már a Lady Janeről, hogy elég nagyon az elvárásaim, de remélem megüti majd a mércét. Az biztos, hogy hamarosan most már sort kerítek rá, mert akármikor a polcomra nézek olvasásra csábít a könyv.

Fülszöveg: 
Edward ​még csak tizenhat éves, és már Anglia királya. De sajnos épp haldoklik, ami elég kellemetlen, ha azt nézzük, hogy inkább az első csókja tervezésével kellene foglalkoznia, mint azzal, hogy kire is hagyja a trónt… 
Jane Edward unokatestvére, akit sokkal inkább érdekelnek a könyvek, mint a romantika. Szerencsétlenségére Edward beleegyezett a megházasításába, hogy ezzel bebiztosítsa a trónöröklését. Ráadásul van valami igen furcsa a neki kiválasztottban: Gifford ugyanis egy ló. De tényleg, a férfi minden egyes nap hajnalán egy nemesi szénafalóvá változik – csak hogy naplemente után a fogai között szénaszálakkal változhasson vissza emberré. Ettől eltekintve azért meg kell hagyni, hogy roppantul jóképű, és Jane szívében szép lassan hely szabadul fel számára is. 
A történet egyre zűrösebbé válik, ahogyan Edward, Jane és Gifford egy kolosszális összeesküvés közepén találják magukat. Miközben a királyság sorsa a tét, hőseinknek saját összeesküvést kell szőniük, számos harcot megvívniuk, kalandozniuk, s a szívük sem maradhat szárazon. De vajon sikerül véghezvinniük a tervüket, amíg a fejük még a helyén lehet?

6. Rebecca Ross: A ​királynő felemelkedése

Rebecca Ross könyve ott van a Maxim Kiadó őszi új megjelenései között. Már a külföldi megjelenéskor is hívogatott, de valahogy sosem szántam rá magam, hogy megvegyem, pedig a fülszöveg alapján is érdekes. Mégis, a végső löketet az adta meg, hogy kijön magyarul, ráadásul egész baba borítóval. Na igen, coverwhore vagyok, nem tagadom. 

Fülszöveg:
Briennának ​csak két vágya van: egy sikeres vizsga, hogy hivatott lehessen, és egy pártfogó. A valeniai híres Magnalia Házban, ahol felnőtt, elvben felkészítették erre az életre. Mert vannak, akiket ösztönös tehetséggel áldott meg a sors az öt hivatás – a művészet, a zene, a színjátszás, az ékesszólás és a tudás – valamelyikével, ám Brienna csak hosszas vívódás után talált rá a magáéra, a tudásra. Így hát bekövetkezik az, amitől a legjobban félt, és nem talál magának pártfogót. Hónapokkal később váratlan fordulattal jelentkezik a reménybeli pártfogó egy kegyvesztett lord személyében. A lány kelletlenül fogadja el az ajánlatot, mert gyanakszik a lord szándékaira. Ám a történet nem ilyen egyszerű, mert javában folynak az előkészületek a valeniai királysággal rivalizáló Maevana uralkodójának megbuktatására, hogy a jogos – és varázserejű – királynőt juttassák vissza a maeván trónra. Sokan vannak az összeesküvők, köztük olyanok, akik közelebb állnak Briennához, mint azt a lány gondolná. A készülődő háborúban Briennának választania kell a hivatás és a vér szava között.

7. Alexandra Christo: To ​Kill a Kingdom

RavenS annyit áradozott a könyvről, és a mai napig vannak pillanatai, amikor csak küld egy idézetet vagy képet, ami a könyvhöz kapcsolódik, hogy biztos vagyok benne nálam is nagy kedvenc lesz. Amúgy is SJMaas fanoknak ajánlják, szóval gyere a mamához!

Fülszöveg:
Princess Lira is siren royalty and the most lethal of them all. With the hearts of seventeen princes in her collection, she is revered across the sea. Until a twist of fate forces her to kill one of her own. To punish her daughter, the Sea Queen transforms Lira into the one thing they loathe most—a human. Robbed of her song, Lira has until the winter solstice to deliver Prince Elian’s heart to the Sea Queen or remain a human forever.

The ocean is the only place Prince Elian calls home, even though he is heir to the most powerful kingdom in the world. Hunting sirens is more than an unsavory hobby—it’s his calling. When he rescues a drowning woman in the ocean, she’s more than what she appears. She promises to help him find the key to destroying all of sirenkind for good—But can he trust her? And just how many deals will Elian have to barter to eliminate mankind’s greatest enemy?

8. Morgan Rhodes: Gathering ​Darkness

Az utolsó könyv a listámon Morgan Rhodes Falling Kingdoms sorozatának a harmadik kötete. Az első résszel egész jól elvoltam. Érződött, hogy kezdőkötet, de tudtam, hogy szeretném a folytatást is olvasni. Amikor az megtörtént viszont vegyes érzéseim voltak. Cleot még mindig utálom és továbbra is fennáll a helyzet, hogy Magnus Damora viszi el a hátán a történetet, ő z egyetlen épeszű karakter az egész könyvben. Az biztos, hogy szeretném folytatni valamikor a sorozatot, de azt nem tudom még, hogy mikor sikerül magam rávenni. Érdekes és van benne potenciál, de nagyon lassú folyású az egész, hiába nyírja ki Rhodes a szereplők felét. 

Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Love, ​vengeance, and greed spark a deadly quest for magic in the third book of the Falling Kingdoms series

Prince Magnus has just witnessed torture, death, and miracles during the bloody confrontation that decimated the rebel forces. Now he must choose between family and justice as his father, the cruel King Gaius, sets out to conquer all of Mytica. All Gaius needs now are the Kindred—the four elemental crystals that give godlike powers to their owner. But the King of Blood is not the only one hunting for this ancient, storied magic. . . . 
THE KRAESHIANS join the hunt. Ashur and Amara, the royal siblings from the wealthy kingdom across the Silver Sea, charm and manipulate their way to the Kindred, proving to be more ruthless than perhaps even the King of Blood himself. 
THE REBELS forge ahead. Princess Cleo and vengeful Jonas lead them, slaying with sweetness, skill, and a secret that can control Lucia’s overpowering magic—all so they can use the Kindred to win back their fallen kingdoms. 
THE WATCHERS follow Melenia out of the Sanctuary. They ally in the flesh with King Gaius, who vows to use Lucia’s powers to unveil the Kindred. 
The only certainty in these dark times is that whoever finds the magic first will control the fate of Mytica. . . . but the four element gods of the Kindred have other plans.

Ez lenne az Uralkodók hetébe illő várólistám, tele hercegnőkkel, hercegekkel, királyokkal és királynőkkel. Szívesen veszem az ajánlásokat is!
Üdv, 

2018. október 7., vasárnap

NYÁRI BOOKHAUL (BOOKHAUL #11.)

Hello Molycik!
Idén 3-4 havonta mutattam meg, hogy az adott időszakban miket szereztem be. Ezt a sémát követve hozom most a nyári beszerzéseimet a Prológus Borítók hetének keretében elég csak ránézni a beszerzett könyvekre, coverwhore énem megint kiélte magát. Elöljáróban csak annyit, hogy megint sikerült bevásárolnom, ugyanis 18 könyvvel lettem gazdagabb ez alatt a pár hónap alatt. 

Júniussal kezdem a sort, azonban a Könyvhét nyilván kimarad a felsorolásból, mert az ott beszerzett könyvek egy saját bejegyzést kaptak, ha érdekel itt meg tudod nézni. Van azonban egy megjelenés, amit akár ott is megvehettem volna, ha nem vagyok lusta még egy kört tenni, mielőtt eljövök, ez pedig a 12 szabály az élethez, amiről a 21. Század Kiadó sajtótájékoztatóján hallottam először. Ott annyira megtetszett, hogy végül muszáj volt beszereznem a könyvet, amit egyébként azóta sem olvastam el, mert akármikor elkezdem, rám tör a késztetés, hogy valami mást vegyek a kezembe. 
Még a nyáron lakótársam a segítségemet kérte egy projektben, aminek "fizetségeként" kaptam tőle három általam választott könyvet, így bővült a könyvtáram két Margaret Atwood könyvvel és a Trollok alkonyával. Ekkortájt kaptam meg szülinapomra Loreleitől az egyik olyan Colleen Hoover könyvet is, ami még hiányzott a magánkönyvtáramból (Without Merit).



Azt pedig már tudjátok, hogy V. E. Schwab mániás vagyok, így történhetett meg az, hogy immár 3 példányom is van a Vicious-ből, hiszen megrendeltem a gyűjtői változatot is. Ha gondoljátok és van rá érdeklődés, megmutathatom egy bejegyzés keretein belül a kis Schwab szentélyemet is, van pár különleges kiadásom :)
Júliusban egész keveset vásároltam és, amikor megtettem is csak azért, mert kihagyhatatlan akció volt Bookdepository-n. Három könyvet szereztem be így és szégyen szemre még egyiket sem kezdtem el. Neal Schustermantől a Scythe és a Thunderhead So-So hatására került a kosaramba, Rachel Hawkins Royals c. könyvére meg megjelenés óta fentem a fogam. Kis chilles, romcsi YA-nak ígérkezik, alig várom, hogy olvassam. 


Oh, és a júliusi BASC-ban érkezett hozzám a Spinning Silver Naomi Noviktól. 

Az augusztusi dobozban Sara Raasch könyve, a These Rebel Waves volt és sajnos ez volt az utolsó lajháros dobozom. Erről szerintem majd írunk egy kis szösszenetet Prológusra, de lényegében szeptemberben már nem volt szüksége a csapatnak a szolgálatainkra. Pedig imádtam a magazinokat szerkeszteni meg a dobozokat összeállítani, de hát ez van, egy korszak véget ért. 

Ha azt látnátok, hogy a Ready Player One összesen 1500 Ft-ba kerül, megrendelnétek? Én megtettem, azonnal. A Bookdepon valahogy kifogtam egy akciót rá, így végre lehetőségem lesz elolvasni a könyvet, mert a film nekem tetszett. Ugyanekkor rendeltem, szintén akciósan Becky Albertallitól a Leah on the Offbeatet. Mivel Simon történetét imádtam, gondoltam beruházok gyorsan Becky-re is.  

A hónap zárásaként pedig egy Könyvmolyképzős csomag is érkezett hozzám, ezek mind projektekre jöttek és egy kivételével már mindről született értékelés is. A tolvajról itt, a Magisztérium 4. részéről pedig itt olvashattok. CoHo-tól a Confes még várat magára egy kicsit.

Már csak a szeptemberi beszerzéseim maradtak hátra, amivel egy picit csalok, mert az már ősz, nem nyár, de összesen 2 db könyvről van szó. Mindkettő V. E. Schwab kötet, az egyik a Vengeful, ami előrendelés volt még a nyár közepéről, a másik pedig a City of Ghosts, amit nevetséges, 1800 forintos áron tudtam megvenni. Hát nem gyönyörűek? *.*

Mondanám, hogy a következő három hónapban már nem fogok semmit beszerezni és a jelenlegi könyveimet fogom elolvasni, de jön majd a ProKarióta, meg már úton van hozzám két depos előrendelés (Six of Crows collector's és egy Rick Riordan kötet), illetve kiadóktól is fog még érkezni pár kötet, úgyhogy még idén vagy következő év elején tuti jövök egy beszerzéses bejegyzéssel.

Ti miket vettetek mostanában? Várom az ajánlásokat a mindig csak bővülő várólistámra! :D
Üdv,

CASSANDRA CLARE - HOLLY BLACK: AZ EZÜSTMASZK (MAGISZTÉRIUM #4.)

Hello Molycik!
A Prológus oldalán újabb hetet szentelünk a borítóknak, így a Magisztérium negyedik részét sem hagyhattam ki a sorból, hisz elég csak ránézni erre a csodára! 

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 248
Megrendelem

A könyvet köszönöm a kiadónak!
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Callum Hunt élete romokban hever. 
A legjobb barátja odaveszett. A kém elszökött. A fiú titka kitudódott.

Rács mögé dugták, örökre elzárták a mágusok közösségétől, miután kiderült róla, hogy micsoda – hogy mi válhat belőle.

Ám egy megdöbbentő felfedezés szabadsággal kecsegteti a fiút – amiért nagy árat kellene fizetnie. Vajon ki tud tartani Call, képes hű maradni a barátaihoz és a tanáraihoz? Vagy felvállalja a kockázatot, és elpusztít mindent, amit valaha szeretett? 
A negyedik év a Magisztériumban egészen más lesz, mint az eddigiek…

Az előző részekre spoileres lehet!

Ugye az megvan, hogy imádom a Magisztérium sorozatot? Minden egyes kötet végén azt éreztem, hogy képtelen vagyok egy évet várni a folytatásra. Pláne A bronzkulcs elolvasása után, hiszen a harmadik rész az abszolút kedvencem, ott éreztem azt, hogy az írónők mindent beleadtak. Elért oda a történet, hogy két opció volt csak a folytatásnál: vagy túlszárnyalja az előző részt vagy pedig mély zuhanásba kezd. Lehet, hogy egyedül leszek vele, de szerintem az utóbbi történt meg. Hatalmasat csalódtam és valahogy könnyebben eltelt ez az utolsó egy év várakozás, miközben a záró kötet szépen, lassan megjelent. Sőt, már el is olvastam, de arról majd a későbbiekben lesz szó, a magyar megjelenés környékén. 

A történet pár hónappal A Bronzkulcs történései után játszódik, Aaron már egy szebb világban, Call pedig őt gyászolja, nem is akárhol, mint a börtönben. Azonban nem sokáig maradhat nyugodtan, magába fordulva, átadva magát a gyásznak Call, a felmentősereg már úton van, hogy lényegében az egyik fogságból a másikba vigyék. Joseph mester, Anastasia és Alex előtt kell bizonyítania Call-nek, hogy megbízhatnak benne, hogy ő a Halál Ellensége, és hogy képes feléleszteni Aaront. Természetesen ezúttal is csatlakozik mellé Tamara és a kis csipet-csapat kibővül a folyamatosan szerelmi bánattól szenvedő Jasperrel, aki még fel is dobhatta volna a történetet a hülye mondataival, ha nem hangzik el az az egy mondat a szájából (amit hirtelen nem találok, pedig keresem már egy ideje a könyvben). Mondjuk még így is ő érte el legtöbbször, hogy felnevessek vagy legalább elmosolyodjak néha. 
"– Nem, úgy értettem, nem hiszem el, hogy azért jöttél ide, vagyis csakis azért estél át hat ellenőrző ponton meg egy valószínűleg igencsak kínos motozáson, mert a szerelmi életedről akartál panaszkodni nekem! 
– Egyedül veled tudok beszélni erről, Call – közölte Jasper. 
– Úgy érted, azért, mert a falhoz vagyok láncolva, és nem hagyhatlak faképnél? 
– Pontosan – közölte Jasper véresen komolyan."
Sokkal komorabb, sötétebb hangulatú volt ez a rész, mint az előző kötetek, ami nem is csoda, ha a történteket tekintjük, de úgy vélem nem azzal kellett volna ezt a komolyabb hangvételt oldani, hogy ennyire erősen szerepet kap a szerelmi szál, ami sajnos megtörtént. Tamara és Call, illetve Jasper részéről is túl sok volt a romantikus rész és kicsit azt éreztem, hogy második rész szindrómában szenved Az ezüstmaszk. Lehet nem volt ideje Cassie-nek és Holly-nak rendesen kitervelni, hogy mi fog történni azután, hogy kinyírták Aaront? 
"– Az életem során megtanultam – szólt Anastasia –, hogy nem számít, ki melyik oldalon áll. Az ember vesztét ugyanolyan könnyen okozhatják azok, akik jónak tartják magukat, mint azok, akik nyilvánvalóan önzők."
Call sokat komolyodott, felnőtt a feladathoz, elfogadta a "sorsát", persze mindent a maga módján csinál továbbra is. Jó volt végigkövetni a gondolatait és megtapasztalni, hogyan éli meg az egyik legjobb barátjának a halálát, utána a feltámasztását, majd pedig a megváltozását. Ezek mellett pedig jó volt megismerni Constantine-t is egy kicsit jobban az öccse, Jericho naplóján keresztül. Talán ez tetszett legjobban ebben a kötetben és főként ezen volt a hangsúly, Call karakterfejlődésén. Tamara az agyamra ment, nem is térnék ki rá, rengeteget hisztizett és csak örültem neki, amikor nem szerepelt. 

A történetben voltak tehát hiányosságok, sok minden történt, de közben mégsem. Legalább a lezárás visszaadta a reményt, hogy ez a negyedik rész csak egy kis kitérő volt és A Golden Towerben majd minden visszatér a rendes kerékvágásba, amikor újra szerethetőbbek lesznek a karakterek és a történet is normális lezárást kap a végső csata eljövetelével. 

Akik szerették a Magisztérium korábbi részeit, azok kössék fel a gatyájukat, mert sajnos meg van rá az esély, hogy csalódni fognak a történetben, de arra is, hogy még jobban fogják szeretni, mint az előző köteteket. A humor egyébként továbbra is jelen van a sorok között, bár véleményem szerint kisebb mértékben, mint eddig. Változatlanul könnyen lehet haladni az olvasással, mert amúgy olvastatja magát a könyv, és nem is olyan vészesen hosszú a maga 248 oldalával, azonban ez az első alkalom, hogy nem keveselltem az oldalszámot, hanem kicsit megkönnyebbültem, hogy vége. Egyet biztosan kijelenthetek a The Golden Tower olvasása után: megéri várni a befejező részre, nincs még minden veszve és tartogatnak pár izgalmas pillanatot számunkra az írónők.
"Call már csak abban reménykedett, hogy legalább a fehérnemű új. Nem akarta a Halál Ellenségének alsógatyáját viselni."
Értékelés: 3,5/5*
Kedvenc karakter: Jasper
Kedvenc rész: az utolsó fejezet, visszaadta a reményt.

Üdv,

2018. október 3., szerda

KATHERINE ADDISON: A KOBOLDCSÁSZÁR


Hello Molycik!
Egy olyan könyv értékelésével érkezem, amit sokáig olvastam és rágódtam rajta rendesen, közben pedig egy zseniálisan kidolgozott világot ismerhettem meg. 

Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 444
Megrendelem
A könyvet köszönöm a kiadónak!
Fülszöveg:
A császár legifjabb, félig kobold fia egész életét száműzetésben töltötte, távol az udvartól és az ottani, halálos intrikáktól. Amikor azonban apja és három fivére életüket vesztik egy gyanús balesetben, egyedüli örökösként kénytelen elfoglalni a helyét a trónon.

Maia nem ért a politikához, nincsenek sem barátai, sem szövetségesei, és bármelyik pillanatban vele is végezhet az, aki a családja elleni merényletet elkövette. Miközben láthatatlan ellenfelei a trónjára és az életére törnek, és talpnyalók próbálják saját érdekeik hálójába vonni, gyorsan meg kell tanulnia, hogyan álljon helyt császárként.

Ezer éve azon vagyok, hogy elolvassam A koboldcsászárt. Még anno Abstractelfnél láttam és annyit áradozott róla molyon, hogy felkeltette az érdeklődésemet. Aztán körülbelül fél éve sikerült nekikezdenem, és konkrétan egész nyáron ültem felette és olvastam szorgosan, de valahogy sosem sikerült egy nagyobb adagon átrágnom magam. Sőt, két vagy három alkalommal is újrakezdtem az olvasását, mert mindig más könyvhöz nyúltam és mire megint eljutottam odáig, hogy folytassam Maia történetét elfelejtettem, hogy mit is olvastam korábban. Szóval elég rázósan indult a kapcsolatom a könyvvel, de azt mondom, megérte elolvasnom!

A koboldcsászár egy politikai fantasy, amivel amúgy csak az a gondom, hogy utálom a politikát és valahogy ez elkerült a figyelmem, amikor kezembe vettem a könyvet. De tényleg nem bánom, mert az írónő egy brutálisan jó és részletes világot alkotott, komplex, szerethető szereplőkkel. Tele árulással és intrikával, udvari problémákkal. Azon kívül, hogy a politikával vannak problémáim, ez volt szerintem az első olyan fantasy, amit olvastam (A tél jegyeseit nem számítva), ahol nem a kalandokon, az öldöklésen és a szereplők közötti romantikus szálon van a hangsúly, hanem inkább a lelki folyamatokon. 
"– A Fényességes Császár úgy véli, három jelentkező érdemes rá, hogy önök is megfontolják: dach'osmin Paru Thetimin, dach'osmin Csethiro Ceredin és osmin Loran Duchenin. Maia igencsak megriadt azt hallva, hogy ez a véleménye, de bízott Csevetben, és tartotta a száját."
Egy picit a történetről: Maia félig kobold, félig tünde, az apja pedig a császár, aki életét veszti, amikor a léghajó, amin utazik felrobban. A császárral együtt pedig ott utaztak az örökösei is, kivétel Maia, aki elszigetelten élt a királyi udvartól, félig kobold származása miatt. Apja és fivérei halála miatt rá hárul a feladat, hogy átvegye az irányítást és közben pedig felzárkózzon és pótolja az elmaradt tudást, amit nem szerzett meg, amíg a nagybátyjával élt száműzetésben. A könyv végéig nem is igazán történik más, mint Maia próbál beilleszkedni és elvezetgetni az országát, néhány hű alattvaló segítségével. Közben pedig iszonyatosan vágyik végre egy kis szeretetre, pár barátra és néhány kedves, támogató szóra.

Volt pár dolog, ami kicsit bosszantott, illetve nehézséget okozott olvasás közben. Nehézségként szolgált a nyelvezete a sztorinak. Egyszerűen nem tudtam megszokni a szereplők és a helyek nevét, meg úgy semmit. Konkrétan folyamatosan kevertem, hogy éppen ki beszél és vissza kellett lapozgatnom, hogy most akkor miről is van szó? Jó lett volna, ha mondjuk nem a könyv felénél találok rá a végén lévő kivonatra? Nagyon, de ez az én nyomorékságom, hogy nem lapoztam korábban hátra. Aztán a zavaró tényezők... Komolyan mondom, soha többet nem akarom azt a szót látni, hogy Fényességes. Soha többet! Ez mellett még a királyi többes is zavaró volt, de ahhoz egész könnyen hozzászoktam, vagy legalábbis a történet vége felé már nem igazán foglalkoztam vele. Szintén fura volt, hogy a főszereplő neve Maia, ami az én fejemben egy női név, itt pedig a császár fiát nevezték így. 
"Maia hátrahajtotta a fejét, hogy a mazára nézhessen. 
– Önök nem ülhetnek le? 
Beshelar olyan hangot adott, mintha fojtogatnák. 
– Köszönjük, Fényességes, de nem. Jól vagyunk – felelte a maza. 
– És ha táncolni kívánnának? 
– Fényességes, kérjük! – sziszegte Beshelar."
A zavaró tényezők mellett azért ott vannak a pozitívumok is. Maia személye például nagyon szimpatikus lett igen hamar. Olyan kis esetlen az elején, hogy nagyon hamar meg lehet őt kedvelni. Ráadásul egy tiszta szívű, szeretetre vágyó és ugyanakkor szeretetre méltó kis kobold, aki ugyan az elején még nagyon is tudatlan, de nyitott a fejlődésre és igyekszik jó uralkodóvá válni. Mellette pedig emberséges marad és egyszerűen jó volt olvasni a gondolatait. Rengetegszer megsajnáltam és szurkoltam neki, hogy végre igaz barátokat találjon. A főszereplő mellett Cala és Csevet is hamar elnyerte a szívem, mert ők pontosan azok voltak, akik Maia barátaiként viselkedtek, és akik nem azon voltak, hogy eltegyék láb alól. Idrát, az unokaöcsit is szerettem, mert nem mások véleménye alapján formált ítéletet. Karakterek szintjén tehát nagyon erős a könyv.
"– Az ön anyja megfélemlítéssel bírta csendre, ő pedig nem lépett fel ellene. – Anyánk minden társával így bánt – hagyta rá Idra szomorúan. – Atyánk egyszer megkérdezte, nem szeretne-e inkább egy igazi birkát, annak még gyapja is van. Anyánk nem értékelte a humorát."
A karaktereken kívül a könyv hangulata is elvarázsolt. Nem tudnám megmagyarázni, de miután már nem csak 20 oldalakat és egy fejezeteket olvastam egyben, hanem egy kicsivel többet, teljesen magával ragadott a történet. Kicsit olyan érzésem volt minden alkalommal, amikor a kezemben tartottam a könyvet, mintha egy tündérmesét olvasnék és ez nagyon tetszett.

Az biztos, hogy a politikai fantasyért és az udvari intrikákért rajongók nagy valószínűséggel szeretni fogják Katherine Addison könyvét. 

Értékelés: 4/5*
Kedvenc szereplő: Maia, Cala
Kedvenc rész: -

Üdv,
 


designed by Charming Templates