2018. március 31., szombat

RÁCZ-STEFÁN TIBOR: MIKROFONPRÓBA (SZÁLLJ A DALLAL! #1.)

Hello Molycik!
Robog tovább a romantikus projekthét, ma egy értékeléssel jelentkezem. Méghozzá egy olyan történetről, amit nem először olvasok, hanem sokadszor, mert volt szerencsém bétázni a szöveget még anno Tibinek. Akinek ezúttal is köszönöm a lehetőséget, egy élmény volt! :) 

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 382
Megrendelem
A könyvet köszönöm szépen
a kiadónak!
Fülszöveg:
Hanna, ​a magányos könyvmoly tragédiaként éli meg, amikor a tanár bátyjával egy vidéki kollégiumba költöznek. Ám ott két fiú is megdobogtatja a szívét.
Lehet-e választani álmaid pasija és életed legnagyobb meglepetése között?
Mátét a zene éltette, de egy szörnyű eset miatt vége mindennek. A fiú keserűségében másokat sebez, de amikor megismeri Hannát, a szócsatáik közben elfeledett érzések ragadják magukkal.
Bunkó srácból is lehet álompasi?
Dávid és Áron túléltek egy iskolai lövöldözést, és már két éve együtt vannak. A problémáik viszont egyre égetőbben törnek a felszínre, miközben elkeseredetten próbálják a kapcsolatukat egyben tartani.
Az első szerelem tényleg az utolsó marad?
A kínai származású Xiara egyetlen menedéke a tánc, ahol mindig békére lel a szülei vagy éppen a társai meggondolatlan szavai elől.
De vajon képes lesz valaha elfogadni önmagát?
Az öt barát összefogva, egymást támogatva küzd a démonaival, és összefognak, amikor szeretett kollégiumukat a bezárás fenyegeti.
Van egy pont, amikor a zene lehet az egyetlen megoldás…

Ahogy azt fentebb is említettem, egy kicsit korábban találkoztam a Mikrofonpróbával, mint a többség és azt kell mondjam egyáltalán nem bánom. De először ejtenék pár szót a külsőről. A borító szerintem tökéletesen illik a tartalomhoz, Veronika szuper munkát végzett. Ha nem ismerném Tibi nevét és nem tudnék semmit a történetről, akkor is esélyesnek látom, hogy elcsábultam volna, hála coverwhore énemnek. 

A történet középpontjában öt fiatal mindennapjai állnak. Kezdetek kezdetén Hanna, a könyvmoly leányzó életébe nyerhetünk bepillantást, aki épp költözés előtt áll bátyjával, aki Balassagyarmaton kapott új állást. Kollégium, ismeretlen arcok, új iskola és közeg, innen már kezdhetitek sejteni, hogy miről szólhat a történet. Ugyan a könyv egy Fogadj el! spin-off kötet, mégsem tendál a krimis oldal felé és kevésbé akciódús, viszont a  régi szereplők közül Áron és Dávid visszaköszön, ezáltal pedig megtudhatjuk hogy mégis hogyan vészelték át az előző gimijükben történteket. A kis csapathoz még Xiara és Máté csatlakozik. A lány táncol, Máté meg véleményem szerint szimplán egy bunkó. Legalábbis én nem tudom elfogadni a megnyilvánulásait annak ellenére sem, hogy olvasás közben kiderült, hogy miért fordult így a világ és embertársai ellen. Attól még, hogy az emberrel rossz dolgok történnek, nem kell taplónak lenni. 

Amikor a kéziratot befejeztem ez nem igazán tűnt fel, de ahogy teltek a hónapok rájöttem, hogy egyik karakter sem került közel hozzám és a párbeszédek sem voltak elég gördülékenyek. A párbeszédes részt szépen kijavította Tibi, könnyedebb és befogadhatóbb lett, a szereplők részéről megint azt érzem, hogy okééééé, vannak és léteznek, de nem gondolkozom el azon, hogy ugyan egyes szituációkban mit reagálhatnának Hannáék. Már pedig lehet, hogy én vagyok egy fura lény, de jó pár olvasmányom után megtörténik az, hogy eszembe jutnak a könyv szereplői és, ha valami olyan történik velem vagy épp mással a környezetemben, akkor elgondolkozom rajta, hogy vajon XY mit tenne a helyemben. De ehhez tényleg az kell, hogy szeressem az adott karaktert és, hogy maradandó élményt okozzon a könyv.  Na, de rátérve a szereplőkre. 

Hanna az a tipikus könyvmoly lány, akivel könnyen lehet azonosulni és lehet szeretni, még annak ellenére is, hogy voltak elég buta húzásai. Könyörgöm, egy szinte vadidegen pasinak a kocsijába nem szállunk be még 2-3 találkozás után sem, pláne, ha annyira ismered a srácot, mint Hanna. NEM és NEM! Meg se fordult a leányzó fejében, hogy mi van, ha egy szociopatával vagy egy emberkereskedővel van dolga. Ráadásul nem is csak a helyi közértbe ugrottak le, hanem már nem emlékszem pontosan hová, miután a srác lestalkingolta a neten! Említettem már, hogy épeszű ember ilyet nem csinál? Nem igazán értem, hogy a francba nem rabolta el őt senki budapesti évei alatt. Ja, ez picit kiverte a biztosítékot nálam.

Dávid és Áron hozták azt a formát, amit már megszokhattunk tőlük a Fogadj el! során, csak itt már picit jobban összerázódtak és inkább a kapcsolatukra ment rá a dolog. Na meg arra, hogy Dávid a Petrával történtek óta nem hajlandó csak Áronnal beszélni és enni sem nagyon eszik, szegénynek problémái vannak. Engem ez nem zavart, neki legalább volt oka szenvedni, míg a többieknek nem igazán. Jó, ez nem teljesen igaz, mert értem, hogy mindenkinek milyen szar a helyzete, de kicsit soknak találtam, hogy szinte minden szereplő a könyvben lelkileg sérült és van valami folt a múltjában, ami annyira tragikus, hogy hiába mossa Ágnes asszony a leplét, egyszerűen nem tűnik el sosem. 

Mátéról már említettem, hogy szerintem bunkó. Tényleg nem tudom elnézni a viselkedését, tök mindegy milyen nagyon megszakadt a szíve, amikor az anyja tönkretette az életét. Elhiszem, hogy tragikus és nehéz feldolgozni, de még él. Megvan minden végtagja és bármikor találhat más olyan dolgot, amiben jó és, amit élvez. Csak próbálkozni kéne. Egyetlen jó dolog vele kapcsolatban szerintem Xiara. A lányt bírtam, mert céltudatos, megy előre, nem adja fel, tök mindegy mi történik. Néha kicsit szenved, de nem olyan látványosan, mint a többiek. 
"Annyira igazságtalan, hogy egyetlen pillanat alatt romba dőlhet az ember egész élete."
Rengeteg tragikus múlt, ami szerintem kicsit sok volt, és bőven elfért volna 1-2 lelki sebek nélkül éldegélő karakter is a könyvben, de ennek ellenére egy igazi mai történet, ahol a romantikának is szerepe van. Mondjuk én kicsit hiányoltam a végéről azt az izgalmi fokot, ami a Fogadj el!-ben volt, de ugyebár ez egy teljesen más történet. Kaptunk helyette egy cliffhangert, amit nézhetünk úgy is, hogy van miért izgulnunk, várhatjuk a Kapcsolatpróbát izgatottan. 

Azon kívül, hogy hétköznapi, bárkivel előforduló problémákkal is foglalkozik a könyv, fontos szerepe van a blogolásnak, a könyveknek és azok szeretetének is. Mellé pedig telis-tele van könyves utalásokkal és KMK reklámmal. Előbbivel elvoltam, bár egy kicsit még mindig sokallom őket, viszont akármennyire is szeretem a Könyvmolyképző kiadót, szerintem nincs helye egy történetben hasonló kaliberű mondatoknak: 
"-Látom, megint vörös pöttyösben nyomod.- Mert tudom, hogy mi a jó nekem."
Oh, és most, hogy idézeteket keresgéltem eszembe jutott még valami Hanna kapcsán! Nézzétek csak: 
– Hű, A skarlát betű! Először olvasol, vagy újrázol? 
Nem felel, mert naná hogy a bátyjának kölcsönözte ki. Helló, már vagy száz éve írták, vörös pötty sincs rajta, miért is akarná elolvasni? A kötelezők egy életre megutáltatták vele a klasszikusokat.
Annyi, de annyi jó klasszikus van, amit szívesen ajánlok bárkinek, pedig én se voltam iskolában rajongója szinte egyik kötelezőnek sem. Nagyon remélem, hogy a könyv olvasói nem tántorodnak el ez alapján, mert kár lenne. Higgyetek nekem, igenis létezik minőségi klasszikus szépirodalom. Tudom ajánlani például Orwelltől az Állatfarmot vagy az 1984-et, Huxley-tól a Szép új világot. Márqueztől bármit! Nem csak Vörös pöttyös YA és egyéb NA könyvekből áll a világ.

Összegezzünk egy kicsit, mert kezd olyan érzésem lenni, hogy egy picit negatív hangot ütöttem meg, pedig nem ez volt a szándékom, és igazból kedveltem is a történetet. Mégis a fentebb említetteket fontosnak tartottam megjegyezni, mert néhol elég bosszantóak voltak. Olvastam Tibi mindhárom könyvét és bátran merem állítani, hogy rengeteget fejlődött és maga a Mikrofonpróba is rengeteg fejlődésen ment keresztül, mindezt a pozitív irányba. Sokkal befogadhatóbb, gördülékenyebb és fiatalosabb lett a szöveg, mint az a béta verzióban vagy az előző két könyvében volt. Tetszett, hogy a hétköznapi pillanatok mellett volt egy kicsit komolyabb mondanivalója is a történetnek és, hogy nagy hangsúly helyeződött az olvasás és a könyvek szeretetére, illetve a barátság fontosságára. 

Számomra volt egy kis Glee vibe-ja a sztorinak, így akik szerették a sorozatot, mindenképp vágjanak bele. Itt is megtalálhatóak a táncoló és éneklő fiatalok, akik próbálják túlélni a gimit. A Vörös pöttyös könyvek rajongói, a YA korosztály is nyugodtan próbálkozhat Hannáék történetével, hiszen a könyv tökéletesen beleillik a Könyvmolyképző előbb említett kategóriájába. 

Tibinek még egyszer köszönöm szépen a lehetőséget, hogy olvashattam!
Ha van kedvetek osszátok meg velem a véleményeteket. 
Üdv,

2018. március 30., péntek

ROMANTIKUS KÖNYVEK A VÁRÓLISTÁMON (TBR #11.)

Hello Molycik!
Ismét projekt keretén belül jelentkezem. Most épp nagyon romantikus hangulatunkban találtuk magunkat és egy teljes hetet szentelünk a rózsaszín felhőknek és a benne élő könyvszereplőknek. Jómagam is készülök két értékeléssel (szombat, vasárnap), de előtte úgy gondoltam a szokásos várólistás posztommal érkeznék. Speciális, nyáltól remélhetőleg nem csöpögő kiadással.

Rengeteg könyv a TBR listámról már ősidők óta várakozik. Rosszabb vagyok, mint egy orvosi váróterem, nálam években mérjük az időt. Aki ma felkerül az remélhetőleg 2-3 év múlva le. Ez a jobbik eset, de azért mostanság igyekszem gyorsítani a tempómon. 

Egy kis kompenzálásként a régóta tbr-on csücsülő könyveimmel kezdem a felsorolást. Talán Stephanie Perkins: Isla ​és a hepiend c. könyve várakozik legrégebb óta, karöltve a Simon ​és a Homo sapiens-lobbival. Mindkét történetben van szerepe a romantikának, mégsem csöpögnek a nyáltól és nincsenek leborítva rózsaszín glitterrel, hogy még a retinám is kiégessék. Legalábbis ebben nagyon bízom, mert sok reményt fűzök mind Islához, mind Simonhoz.

Molyos adatlap
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A városban, amely sosem alszik, fellángol a románc, de vajon kiállja a szerelem az idő próbáját?

A reménytelenül romantikus Isla azóta van belezúgva a zárkózott művész Josh-ba, mióta csak megkezdték első évüket a Párizsi Amerikai Gimnáziumban. Egy véletlen nyári találkozás után Manhattanben románcuk nem is tűnik olyan lehetetlennek, mint Isla hitte. Ám ahogy Franciaországban megkezdik végzős évüket, Islának és Josh-nak komoly kihívásokkal kell szembenézniük: meg kell birkózniuk a családi drámával, bizonytalan egyetemi jövőjükkel, és azzal az igencsak valószínű lehetőséggel is, hogy talán el kell válniuk egymástól.

A rajongók kedvencei, Anna, Étienne, Lola és Cricket mind felbukkannak ebben az igaz szerelemről szóló, édes és érzelmes történetben – amihez New York, Párizs és Barcelona szolgáltatja a bámulatos hátteret –, Stephanie Perkins népszerű sorozatának lezárásában.
Molyos adatlap
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Sokak ​szerint a tragédia ott kezdődik, amikor nem jelentkezel ki rendesen a leveleződből, és a féltve őrzött titkaid rossz kezekbe kerülnek. A tizenhat éves Simon Spierrel pontosan ez történt. Martin Addison pedig nem rest megzsarolni a fiút, hogy legyen a randiszervező csicskája, ellenkező esetben közszemlére bocsájtja a mailt a sulis Tumblren, ami köztudottan a Creekwood gimi pletykaközpontja. És akkor apu, anyu, a barátok, a tanárok és legfőképpen Blue is megtudja, hogy Simon MELEG.
Hogy kicsoda bluegreen118? Ezt még maga Simon sem tudja, bár több hete leveleznek haverokról, zenéről, oreozabálásról, vágyakról és félelmekről, no meg arról, hogy milyen ciki is ez a coming out-ügy. Blue valódi kiléte azonban teljes rejtély…
Simonnak fel kell vállalnia az érzéseit, még akkor is, ha az egész suli ezzel szekálja majd, vagy ha otthon kitagadják, hiszen Blue létezik, egy srác, aki csak rá vár, akiért érdemes…
Becky Albertalli első regényének hősébe immár 13 országban szerelmesek a lányok, és hát mit tagadjuk, a fiúk is.

Van pár angol nyelvű könyvem is, amiket ideje lenne elolvasnom. Ezek főként a 'rendeljük Bookdeporól, mert miért ne' esemény áldozatai. Kivéve Jenny Han Always ​and Forever, Lara Jean c. könyve, amit azonnal megjelenéskor el szerettem volna olvasni, de valahogy mindig más került a kezembe. Most viszont Lorelei megadta a végső löketet és alig várom, hogy befejezzem a Song lányok történetét is. Meg Cabot gyermekkori kedvencem és úgy voltam vele, hogy tuti a megérkezése pillanatában neki fogok kezdeni a Royal Weddingnek, de helyette inkább a middle grade Cabot kötetet vettem a kezembe. Sally Thorne: The ​Hating Game a Goodreads hatására került tulajdonomba, míg Martha Brockenbrough: The ​Game of Love and Death szimplán érdekesnek tűnt. Szerelem és Halál örökös harca, aminek során mindig az utóbbi győzedelmeskedik. Naná, hogy akarom tudni, hogy egyszer lehet-e másképp! :D
Molyos adatlap
Fülszöveg:
Lara ​Jean’s letter-writing days aren’t over in this surprise follow-up to the New York Times bestselling To All the Boys I’ve Loved Before and P.S. I Still Love You.
Lara Jean is having the best senior year a girl could ever hope for. She is head over heels in love with her boyfriend, Peter; her dad’s finally getting remarried to their next door neighbor, Ms. Rothschild; and Margot’s coming home for the summer just in time for the wedding.
But change is looming on the horizon. And while Lara Jean is having fun and keeping busy helping plan her father’s wedding, she can’t ignore the big life decisions she has to make. Most pressingly, where she wants to go to college and what that means for her relationship with Peter. She watched her sister Margot go through these growing pains. Now Lara Jean’s the one who’ll be graduating high school and leaving for college and leaving her family—and possibly the boy she loves—behind.
When your heart and your head are saying two different things, which one should you listen to?
Molyos adatlap
Fülszöveg:
From ​the #1 New York Times bestselling author of the Princess Diaries series, comes the very first adult installment, which follows Princess Mia and her Prince Charming as they plan their fairy tale wedding--but a few poisoned apples could turn this happily-ever-after into a royal nightmare.
For Princess Mia, the past five years since college graduation have been a whirlwind of activity, what with living in New York City, running her new teen community center, being madly in love, and attending royal engagements. And speaking of engagements. Mia's gorgeous longtime boyfriend Michael managed to clear both their schedules just long enough for an exotic (and very private) Caribbean island interlude where he popped the question! Of course Mia didn't need to consult her diary to know that her answer was a royal oui.
But now Mia has a scandal of majestic proportions to contend with: Her grandmother's leaked „fake” wedding plans to the press that could cause even normally calm Michael to become a runaway groom. Worse, a scheming politico is trying to force Mia's father from the throne, all because of a royal secret that could leave Genovia without a monarch. Can Mia prove to everyone--especially herself--that she's not only ready to wed, but ready to rule as well?
Molyos adatlap
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Nemesis ​(n.) 1) An opponent or rival whom a person cannot best or overcome. 
2) A person’s undoing 
3) Joshua Templeman

Lucy Hutton has always been certain that the nice girl can get the corner office. She’s charming and accommodating and prides herself on being loved by everyone at Bexley & Gamin. Everyone except for coldly efficient, impeccably attired, physically intimidating Joshua Templeman. And the feeling is mutual.
Trapped in a shared office together 40 (OK, 50 or 60) hours a week, they’ve become entrenched in an addictive, ridiculous never-ending game of one-upmanship. There’s the Staring Game. The Mirror Game. The HR Game. Lucy can’t let Joshua beat her at anything—especially when a huge new promotion goes up for the taking.
If Lucy wins this game, she’ll be Joshua’s boss. If she loses, she’ll resign. So why is she suddenly having steamy dreams about Joshua, and dressing for work like she’s got a hot date? After a perfectly innocent elevator ride ends with an earth shattering kiss, Lucy starts to wonder whether she’s got Joshua Templeman all wrong.
Maybe Lucy Hutton doesn’t hate Joshua Templeman. And maybe, he doesn’t hate her either. Or maybe this is just another game.
Molyos adatlap
Fülszöveg: 
Antony ​and Cleopatra. Helen of Troy and Paris. Romeo and Juliet. And now . . . Henry and Flora.
For centuries Love and Death have chosen their players. They have set the rules, rolled the dice, and kept close, ready to influence, angling for supremacy. And Death has always won. Always.
Could there ever be one time, one place, one pair whose love would truly tip the balance?
Meet Flora Saudade, an African-American girl who dreams of becoming the next Amelia Earhart by day and sings in the smoky jazz clubs of Seattle by night. Meet Henry Bishop, born a few blocks and a million worlds away, a white boy with his future assured — a wealthy adoptive family in the midst of the Great Depression, a college scholarship, and all the opportunities in the world seemingly available to him.
The players have been chosen. The dice have been rolled. But when human beings make moves of their own, what happens next is anyone’s guess.
Achingly romantic and brilliantly imagined, The Game of Love and Death is a love story you will never forget.

Aztán ott vannak a kedvenc íróim könyvei, amikkel általában up-to-date vagyok, kivétel most. Colleen Hoovertől például mindig előrendelem az újdonságokat. Mindegy, mit ír, számomra már a neve is elegendő, tudom, hogy nem fogok benne csalódni. Arról viszont fogalmam nincs, hogy történhetett meg, hogy jelenleg 4+1 könyvét nem olvastam. Azért +1, mert az All ​Your Perfects csak nyár végén fog megjelenni. További lemaradásaim tőle: Without ​Merit, Confess ​– Vallomás, It ​Ends with Us – Velünk véget ér és a Too ​Late.

Molyos adatlap
Fülszöveg:

Mi ​mindent érdemes kockára tenni a szerelemért? 
Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt. 
Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút. 
Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn. 
A csodálatos és kivételes stílusú Colleen Hoover egy újabb mélyen megható történetet mesél arról, hogy az igaz szerelem és a család olyan köteléket jelent, amit semmi sem szakíthat el.


Molyos adatlap
Fülszöveg: 

Néha ​az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret. 
Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen. 
Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot. 
Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített. 

Ebben a merész és mélyen személyes regényben Colleen Hoover szívszorongató történetet tár elénk, ami új, izgalmas utakra vezeti őt magát mint írót is. A Velünk véget ér felejthetetlen mese a szerelemről, amiért nagy árat kell fizetni. 
Add át magad a reménynek!

Ha a romantikus történetekre gondolok, akkor mindig két író ugrik be számomra, persze COHO-n kívül. Ők pedig Jojo Moyes és Nicolas Barreau. Moyes neve mindenkinek ismerős lehet a Mielőtt megismerteleknek köszönhetően és nála valahogy a sírás is mindig garantált. Barreau könyvei pedig számomra a francia romantikus filmek érzetét keltik, így tőle kevesebbet olvasok, mert egy idő után túl sok lesz a tökéletességből. Mindkét írótól van olyan könyvem, ami még olvasásra vár: 

Nicolas Barreau-tól A ​világ végén megtalálsz, Álmaim ​asszonya és Egy ​este Párizsban. Míg Jojo Moyestól a Tengernyi ​szerelem, Az ​utolsó szerelmes levél és a Tiltott ​gyümölcs. A Mielőtt megismertelek folytatásait nem szeretném elolvasni, mert számomra úgy kerek az egész, ahogy van.
Molyos adatlap
Fülszöveg:

Antoine-nak, ​a lelkes könyvkereskedőnek és meggyőződéses romantikusnak tíz telefonszáma és mindössze huszonnégy órája van, hogy újra megtalálja álmai asszonyát.

Antoine, a harminckét esztendős könyvkereskedő, aki hisz abban, hogy a regények a való életben is megtörténhetnek, kedvenc kávézójában egy nap megpillantja álmai asszonyát, aki mintha csak az égből pottyant volna oda. Antoine hezitál, nem tudja, hogyan szólítsa meg a nőt. Ám ekkor odalép egy másik férfi, és ezzel Antoine elszalasztotta a lehetőséget. Vagy mégsem? Kifelé menet az elbűvölő mosolyú, titokzatos nő leejt elé egy kártyát, rajta egy keresztnév, egy telefonszám és egy mondat: „Szívesen találkoznék magával.” Antoine elmondhatatlanul boldog. Kisvártatva kétségbe esik. A becses telefonszám egy ostoba baleset következtében hiányos lesz. Antoine azonban minden nyomon elindul. A szépséges ismeretlen kalandos keresése során a legkülönbözőbb emberekkel találkozik, Párizs legnyüzsgőbb és legcsendesebb pontjain. Az idő Antoine ellen dolgozik. A barátai bolondnak tartják. A szíve nagy szaltókat ugrik, egyiket a másik után. De Antoine nem adja fel…

„Ritkán írnak ilyen lélegzetelállító tempóban a világ legszebb dolgáról. Az olvasó happy endre vágyik és reménykedik, hogy a könyv soha nem ér véget.”
Molyos adatlap
Fülszöveg: 
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ellie ​századunk tipikus szinglije, aki az újságírói karrierje nyújtotta biztos jövedelmének és baráti társaságának köszönhetően alapvetően élvezi független életét. Jó kedélyét egyetlen dolog árnyékolja be: egy nős, családos férfiba szerelmes. A szerkesztőség archívumában – megírható téma után kutatva – véletlenül rábukkan egy levélre, melyben egy szerelmes férfi arra kéri kedvesét, Jennifert, hagyja ott a férjét, és utazzon el vele. Ellie az 1960-as években írt rejtélyes levélben saját titkos vágyait fedezi fel, ezért megpróbálja kibogozni a szerelmi történet szálait, bízva abban, hogy reményt meríthet a hajdani szerelmespár sorsából. 

Az eseménydús, váratlan fordulatokban bővelkedő regényben a múlt és a jelen romantikus, megható, szenvedélyes – olykor erotikus – képei váltakoznak. Jennifer a múltban próbálja megtalálni elveszett szerelmét, az időközben újabb szerelmes levelekre bukkanó Ellie pedig a jelenben igyekszik felkutatni az egykori szerelmeseket, és megtudni, vajon egymásra találtak-e végül?

Végezetül pedig ott vannak azok a történetek, amik még meg sem jelentek vagy csak nemrég láttak napvilágot nyomtatott formában. Jill Santopolo: A ​fény, amit elvesztettünk a borítójával vett meg magának kilóra. David Levithan: Someday c. könyve a Nap nap után záró kötete, így egyértelmű, hogy szeretném a mancsaim közé kaparintani. Az utolsó két könyv pedig a zseniális Tarryn Fisher nevéhez kötődik, akitől még csak az Opportunist trilógia 1-2. részét olvastam, de úristen, hogy mennyire imádtam. Kár, hogy minden részére minimum 2 évet kell várni. Elméletileg a Könyvmolyképző most már tényleg hozza idén a Tolvajt és a F*ck ​Love – Kapd be, szerelem! is készülőben, de nem szeretném elkiabálni.

Molyos adatlap
Fülszöveg:
Két ​élet. Két szerelem. Egy választás. 
Ő ihlette meg elsőként, ő indította meg és értette meg igazán. Ő lesz-e az utolsó is? 
Lucy az életét megváltoztató döntés előtt áll. De mielőtt megtehetné, elölről kell elmesélnie a történetét, a közös történetüket. 
Lucy és Gabe 2001. szeptember 11-én ismerkednek meg New York-ban, ahol végzősök a Columbia Egyetemen. Az a nap mindkettőjük életét örökre megváltoztatja. Együtt döntik el, hogy azt szeretnék, ha az életük jelentene valamit, igazán számítana. Amikor egy évvel később megint találkoznak, mintha a sors akarná, hogy talán egymásban találják meg az élet értelmét. De aztán Gabe fotós-újságíró lesz a Közép-Keleten, Lucyt pedig New York-hoz köti a munkája. A következő tizenhárom évben közös útjuk álmokon, vágyakon, féltékenykedéseken, megcsalásokon vezet el végül a szerelemig. A sors sodorta-e egymáshoz őket? És az ő döntésük tartja-e távol őket egymástól? Hiába választják el kontinensek őket, mindig van helyük egymás szívében.

Jill Santopolo egyedülálló első regénye egy szerelmi történet, ami Lucy és Gabe életét követi nyomon. Az ikertornyok tragédiája megváltoztatja és árnyékba borítja az életüket. Hogy tudják összeegyeztetni a szenvedélyt és a biztonságot, az álmokat és a valóságot? Gyönyörű romantikus regény az első szerelem elpusztíthatatlan erejéről.
Molyos adatlap
Fülszöveg: 
Every day a new body. Every day a new life. Every day a new choice.
For as long as A can remember, life has meant waking up in a different person's body every day, forced to live as that person until the day ended. A always thought there wasn't anyone else who had a life like this.
But A was wrong. There are others.
A has already been wrestling with powerful feelings of love and loneliness. Now comes an understanding of the extremes that love and loneliness can lead to – and what it's like to discover that you are not alone in the world.
In Someday, David Levithan takes readers further into the lives of A, Rhiannon, Nathan, and the person they may think they know as Reverend Poole, exploring more deeply the questions at the core of Every Day and Another Day: What is a soul? And what makes us human?
Molyos adatlap
Fülszöveg:
Note to Self
Love is patient; love is kind. 
Love doesn't boast or brag. 
There's no arrogance in love; 
it's never rude, crude, or indecent-it's not self absorbed. 
Love isn't easily upset. 
Love doesn't tally wrongs. 
Love trusts, hopes, and endures no matter what. 
Love will never become obsolete. 
I'll fight for her.

Thief
Caleb Drake never got over his first love. Not when he got married. Not when she got married. When life suddenly comes full circle Caleb must decide how how far he is willing to go to get the aloof and alluring Olivia Kaspen back. But for every action in life there is a consequence, and soon Caleb finds out that sometimes love comes at an unbearably high price.
Emlékeztetőül magamnak: 
A szerelem türelmes. A szerelem kedves. 
A szerelem nem dicsekszik, nem henceg. 
A szerelemben nincs arrogancia. 
Sohasem durva, nyers vagy illetlen – nem öncélú. 
A szerelmet nem könnyű felforgatni. 
A szerelem nem kövezi meg a rosszat. 
A szerelem bízik, remél és mindent kibír. 
A szerelem sohasem évül el. 
Küzdeni fogok érte. 
A tolvaj


Molyos adatlap
Fülszöveg:
„Tarryn Fisher ezúttal a humorral átszőtt, érzékeny oldalát mutatja meg…” – Willow Aster
Helena Conway szerelmes lesz.
Akaratlanul.
Észrevétlenül.
De nem véletlenül. Kit Isley pontosan az ő ellentéte – rejtélyes, fékezhetetlen és a legkevésbé sem óvatos. Mindez akár remekül is alakulhatna…
Ha nem Helena legjobb barátnőjével találkozgatna. Helena kénytelen dacolni a szívével, helyesen cselekedni, és másokra is gondolni.
Egészen addig, amíg fittyet nem hány az egészre.
Tarryn Fisher, New York Times sikerkönyves szerző lehet, hogy vagányabb nálad, de ezt nem dörgöli az orrod alá. Az első diplomáját a Roxfort Varázsló és Boszorkányképző Szakiskolában szerezte. Az emberi természet nagy tisztelője, egy hús és vér gonosz, mégpedig a Mardekár házból. A szíve sötét, de az olvasóit azért kedveli. Jelenleg Washingtonban él fiával és lányával.
Az év legizgalmasabb regénye a női útkeresésről és a szerelemről.

Ajánlásokat szívesen fogadok!
Üdv,


2018. március 25., vasárnap

VIVIEN HOLLOWAY: VÉRVÖRÖS HORIZONT

Hello Molycik!
A héten a Főnix Könyvműhely könyvei kerültek terítékre a Prológus oldalán, így nem meglepő módon a kiadó kínálatából választottam az eheti értékelésemet. 


Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 96
Megrendelem
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ez a füzet egy kis meglepetés azok számára, akik szerették a Végtelen horizontot, és két novellát tartalmaz a regény világából.
Az első a Végtelen horizont előzménytörténetét leíró Táguló horizont, melyben kiderül, hogyan találkozott Becky először Nick Mattockkal, és hogy mi is történt azon a bizonyos szerencsétlen kártyapartin. Ezzel a történettel a szemfüles olvasók már találkozhattak a Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek című antológiában.
A második egy teljesen új novella, és időben a Végtelen horizont után játszódik. 

A Vérvörös horizont a könyv egyik igencsak megosztó mellékszereplőjét, Junipert hozza előtérbe, akinek sikerült életben maradnia, miután Duke és Nick kiszabadították Becky-t a Tartaroszról.

„– Azokat a gyáva férgeket, akik nem jelentkeznek három percen belül a vezérlőteremben, megkeresem, és személyesen lövöm agyon – szóltam bele rekedten a mikrofonba, különösebb ceremónia nélkül. – A hajó új kapitánya beszélt.”

Miután tavaly szeptemberben végre valahára elolvastam a Végtelen Horizontot azonnal kezemben szerettem volna tudni a folytatást. Ami nincs még. Nagyon remélem, hogy a jövőben újabb kalandokba keverednek Beckyék, mert azonnal a szívembe zártam a két lököttet, meg szinte az összes szereplőjét a történetnek. Szóval örültem, hogy azért nem maradtam teljesen a világ és a karakterek nélkül, hiszen itt ez a kis 96 oldalas szösszenet, ami tulajdonképpen csak arra volt elég, hogy még jobban érezzem a késztetést a Végtelen Horizont újraolvasására. 

Szerettem volna minél előbb sort keríteni a Vérvörös Horizontra, viszont nálam ez sose szokott összejönni, jelen esetben csak januárig várattam magamat, amikor is a Büntetés-végrehajtás vizsgám után úgy döntöttem elegem van, valami jót akarok olvasni és ezzel a lendülettel leemeltem a lakótársam polcáról a kötetet.  Majd pedig ráébredtem, hogy nekem már rég el kellett volna indulnom a buszomhoz, így még kicsit várnom kell az olvasással, inkább csak megcsodáltam a gyönyörűséges borítót, táskába tettem és elindultam a buszomhoz. Felszállás után pedig neki is vágtam az olvasásnak és még milyen jól tettem!

Azt tudni kell, hogy két novellát tartalmaz a könyvecske. Az első - Táguló Horizont - Becky és Nick első találkozását tárja fel előttünk, kicsit részletesebben, mint ahogyan azt megismerhettük a Végtelen Horizontban. Már az értékelésemben is leírtam anno, de én imádom ezt a két szerencsétlent. Az egyik kedvenc párosommá váltak azonnal és annyira jó volt megint egy kis részletet kapni belőlük és felidézni ez által a kemény 49 oldal által a Horizont elején történteket, hogy ahw. Sok újdonságot azért nem adott, de mindenképp megérte elolvasnom.
"– A hősiesség és a hülyeség semmiben sem különbözik egymástól, ezt jobb, ha az eszedbe vésed. A hősök ugyanúgy meghalnak, mint hülyék, csak általában sokkal hamarabb."
A második, címadó novella Juniper köré épült és a Végtelen Horizont történései után játszódik és az utána történteket ismerhetjük meg. Azt, hogy hogyan veszi át a hajó kapitányságát és a vezetést a legénység felett. Be kell valljam, én nem szeretem Junipert. Valamiért nem tudtam őt megkedvelni és ezen a helyzeten a novella sem változtatott. Viszont azt belátom, hogy egy igazán erős személyiség, kitartó és sosem adja fel. Aki szerette a karakterét eddig, az nyilván ezek után még jobban fogja, főleg így, hogy kicsit több szerepet kap a novellában és kicsit jobban megismerhetjük őt. 

Mindenképp ajánlom a novelláskötetet a Végtelen Horizont rajongóinak, az biztos, hogy nem fognak csalódni. A stílus a megszokott, a karakterek szintén, mégis kicsit tágul a horizont haha, és egyúttal vissza is repít a szeretett karakterek világába, egyenesen a léghajók közé. 

Értékelés: 4,5/5
Kedvenc szereplő(k): Becky és Nick
Kedvenc rész: Nickék novellája

Ha már olvastad a két Horizont kötetet és visszavágysz a világba, akkor mindenképp olvasd el a karakterinterjút, amit Vivien Holloway közreműködésével készítettünk, főszerepben Beckyvel és Nickkel. 

Üdv,




2018. március 18., vasárnap

BORÍTÓMÁNIÁS ÉV ELEJI BOOKHAUL (BOOKHAUL #8.)

Hello Molycik!
Pár órája jelentkeztem egy értékeléssel, most pedig egy kisebb bookhaul bejegyzéssel jövök. Mikor máskor mutatnám meg az év első 2,5 hónapjának a termését, ha nem a Borítómániás héten? Pláne, hogyha ránézek a könyvtoronyra, amit felhalmoztam ide magam mellé, akkor megállapíthatom, hogy nálam nagyon nem működik a 'ne a borító alapján' elv, ugyanis az összes könyv gyönyörű. Lehet, hogy van egy kis problémám, amit angolul coverwhore-ként emlegetnek. Még a végén Maybe I'm a Coverwhore-ra módosítom a blog nevét, az is megállná a helyét elég szépen. 

A bejegyzésben szereplő könyvek egy részét vettem, illetve kaptam, egy másik része pedig a következő projektekre érkezett. Ha hónapokra bontom, akkor leginkább januárban szaladt el velem az a bizonyos ló, amikor kapásból 10 új könyv ugrott fel a várólistámra. 

Elsőként a Könyvmolyképző hatalmas kínálatának köszönhetően csábultam el, és hamarosan meg is érkezett hozzám két könyv: Jeff Wheeler: The Queen's Poisoner – A királynő méregkeverője és Kerstin Gier: Az álmok második könyve. A Silberről már kifejtettem a véleményem, Jeff Wheelert pedig már elkezdtem olvasni, nagy reményeket fűzök hozzá. 

Januárban érkezett hozzám egy Book a Sloth Club magyar doboz is, ami sajnos nem lett a kedvencem, viszont a benne lévő könyvet egyszerűen imádom. A teljes trilógia hatalmas szerelem nálam, úgyhogy sok szeretettel fogadtam A homok leányát a gyűjteményebe. Apróbb spoiler, a harmadik része is nálam landolt, miután megjelent februárban. Illetve ekkortájt gyarapította az e-book gyűjteményem a Netgalley egy Betsy Cornwell: The Forest Queen ARC-cal, azaz előolvasói példánnyal. Már alig várom, hogy sort kerítsek rá, még úgy sem olvastam Robin Hood retellinget.

Szintén ebben a hónapban a Fumax főhadiszállására is beugrottunk So-Soval és onnan sosem térünk haza üres kézzel. Lassan az összes Dan Wells kötetet a polcomon tudhatom, hála a Szellemváros és a Sorozatgyilkos trilógia beszerzésének. Már csak két John Cleaver és két Partials kötet hiányzik, hogy teljes legyen a kollekcióm. Matthew J. Kirby: A kán sírja is velem tartott, ugyanis úgy voltam vele, hogy tuti szeretni fogom A New York-i felkelést, ami a Last Descendants trilógia első kötete, de elég vegyes érzéseim voltak vele kapcsolatban olvasás után. 
 

A Libritől is jött csomagom, ami két Erzsis könyvet tartalmazott, a Puszi, Erzsi!-t és Az elnökasszonyt. Mondanom sem kell cica fanatikusként mindkét kötetet imádtam, bár ha választanom kellene, akkor a Puszi, Erzsire szavaznék. A hónapot pedig egy Prológusos Boook kiadós látogatással zártuk, ahonnan egy gyönyörű kiadással, az Inspirációval távoztam. Mostanában ez a könyv a bookstagram hátterem, olyan szép képek vannak benne.


A február sokkal lightosabb hónap volt. Látni, hogy nem volt időm a neten nézelődni, mert lefoglaltak a munkahelyen és az egyetemen. Máskülönben az lett volna, mint márciusban, hogy már lassan nem merem megnézni a Bookdepo accountomat, mert nem akarom látni, hogy miket vásárolgattam össze vissza. 

Librivel kezdtem a február elejét, beköszönt hozzám A tél jegyesei, amit épp most olvasok és úristen, hogy mennyire imádom a könyv hangulatát. Hamarosan értékelem is, csak előbb be kell fejeznem, de teljesen magával varázsolt a világ, a szereplők és úgy en bloc az egész könyv. Ha már Bookdepo... pár bekezdéssel feljebb elspoilereztem nektek, hogy A homok leánya harmadik kötetét megrendeltem, így akkor megemlítem, hogy a Hero at the fall is megérkezett hozzám, bár sajnos nem teljesen hibátlanul, de ez is orvosolva lett azóta. Ha még nem olvastatok Alwyn Hamiltontól, akkor bátran ajánlom, főként angolul, mert van egy olyan hangulata a Rebel of the Sands trilógiának, amit lehetetlenség fordításban visszaadni. 
Háttérben az említett Inspirációk könyv *.*

Rövid hónap, kevés könyv és szabadidő. De azért még mindig volt annyi, hogy megrendeljek két olyan könyvet, amit igazából nem is akartam, de akciós volt a depon... Leigh Bardugo: The Language of Thorns és Pierce Brown: Red Rising volt ez a kettő. Oké, nem teljesen igaz, hogy nem akartam, mert már egy ideje fenem rájuk a fogam, de tudom, hogy még egy ideig nem fogom elolvasni őket. Na, mindegy is. Szépek és remélhetőleg jók is :D 

Március felén túl vagyunk és épp rám tört a szórjuk el az összes pénzünk könyvekre életérzés, de mivel még nem érkeztek meg így csak a két márciusi Book a Sloth Club könyvről teszek említést, a többi egy másik haul bejegyzés tárgya lesz. Brodi Ashton – Cynthia Hand – Jodi Meadows: Lady Jane volt a magyar dobozban és Melissa Albert: The Hazel Wood az angolban. Mindkét könyv ezer éve várólistás és alig várom, hogy elolvassam őket, főleg hogy a Lady Jane-t So és Arwen is dícséri, bennük pedig megbízom, szóval jó lesz ez :D
 

Kérlek nyugtassatok meg, hogy más is hasonló menyiséggel indította az évet és nem csak velem szaladt el az a bizonyos ló.

Üdv,

TAHEREH MAFI: ILLABEREK

Hello Molycik!
Nyílt titok, hogy oda meg vissza vagyok a szép borítókért, így egyértelmű volt, hogy a Borítómániás hetünkben részt kell vennem. Ennek keretében érkezem most egy Tahereh Mafi könyvvel, az Illaberekkel.

Kiadó: Ciceró
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 336
Megrendelem
Fülszöveg:
A tizenkét éves Dámamezey Alíz Alexandrának csupán három dolog számít: Anya, aki folyton ostorozza; a mágia és a szín, amelyek messziről kerülik; és Apa, aki mindig is szerette. Apa egy szál vonalzóval a kezében tűnik el Fenyérhátról, és három évvel később Alíz még mindig nem adja fel a reményt, hogy egyszer megtalálja. Apát ugyanis még a kalandoknál is jobban szereti, és hajlandó elindulni élete legnagyobb utazására, hogy a nyomára bukkanjon.
Kedvenc gyerekkori olvasmányai, például a Titkos kert és a Narnia Krónikái ihlették a népszerű Tahereh Mafit eme új világ megalkotására, ahol a szín fizetőeszköznek számít, a kaland elkerülhetetlen, a barátságra pedig a legváratlanabb helyeken talál rá az ember.

A nagysikerű Ne érints trilógia szerzője ezúttal a képzelet határain segít átlendülni az olvasóknak ebben a lebilincselő, modernkori tündérmesében.

Jaj, hol is kezdjem. Legyen mondjuk a külső, mert az szerintem gyönyörű. Nem szoktam örülni, ha az eredeti borítót egy saját készítésűre cserélik a kiadók, de a Gabo-Ciceró párosa brutálisan jó munkát végez minden alkalommal. Elég, ha csak ránézünk A papírmágus trilógiára, a Rengetegre vagy épp az Illaberekre, hiszen mind gyönyörű szép. A történethez is illik, szép, letisztult és figyelemfelkeltő, talán még azok számára is, akik egyébként nincsenek oda a middle grade történetekért. 

Az is nyílt titok, hogy én viszont imádom a gyermek-és ifjúsági irodalmat, a middle grade korosztálynak szánt történeteket. Sok kedvenc sorozatom innen került ki, jó példa erre Riordan összes könyve és Cassandra Clare Holly Blackkel közösen írt sorozata, a Magisztérium is. Éppen ezért tűkön ülve vártam, hogy végre a kezem közé kaparintsam az Illabereket és végre elolvashassam. Bárcsak ne vártam volna ennyire. Vagy legalább a fülszöveget elolvastam volna, hiszen akkor talán leesett volna, hogy ehhez a sztorihoz bennem legalább annyira kevés a képzelőerő, mint Micimackó bödönében a méz. 
"Megint esett a nap.
Lágy, ragyogó esőfény töltötte be a levegőt, cseppjei keresztülhasítottak az évszakon. Az állhatatos és kiszámítható telet egyre több helyen fúrta át az alóla kikukucskáló, túláradó tavasz. A világ készen állt az átalakulásra."
A történet főszereplője Dámamezey Alíz, aki hamarosan betölti a 12. életévét és végre a saját kis küldetésére indulhat, és akinek minden vágya, hogy ne csak a körülötte lévő világ és a benne élők, de saját maga is színpompás legyen. Ugyanis elég hamar kiderül, hogy Alízban nincs szín, ami pedig minden Fenyérháti lakosnak a különlegessége, ez teszi őket átlagossá, míg Alízt átlagon felülivé az, hogy nem színpompás. Na, amikor ezt körülbelül az első pár oldal egyikén megtudtam, akkor kezdtem realizálni, hogy lehet, hogy ezúttal nagyon benéztem a könyvválasztást, de mégsem akartam ez alapján ítélkezni, így folytattam.

A folytatásban csak még kuszább lesz az egész történet és olyan érzésem volt, mintha nem lennék eléggé beszívva ehhez a sztorihoz. Gyerekek, én nem tudom mi a francot használt Tahereh Mafi élénkítőként, de én is kérek belőle, és akkor talán megírom a mester szakdolgozatomat időre, olyan szinten ütős lehet ez a cucc. Mintha az Alíz Csodaországban-t mixelték volna E. T. A. Hoffman Arany virágcserepével. FURA VOLT. Így nagybetűkkel. Még most sem tudom hová tenni az egészet, pedig volt időm gondolkodni a könyvön. Egyébként rohadt sokáig tartott végigrágni magam ezen a kemény 300 oldalon. Örültem, ha egy nap 20-30 oldalt haladtam, mert minden kis apróságon megakadtam és ledöbbentem, hogy ez most komolyan le van írva? 

Első ilyen megdöbbenésem akkor volt, amikor Alíz mesélte, hogy az apja elment egy vonalzóval megmérni a tengert. Hogy micsoda, elment hová, mit csinálni? Majd, amikor megjelent Zsombérki Olivér. A karakterek alapból kuszák voltak számomra, nem tudtam se őket, se a reakcióikat az egyes történésekre hová tenni és végig az volt az érzésem, hogy még a végén egy romantikus szál alakul ki közöttük, ami egyáltalán nem illett volna egy gyerek mesébe, de szerencsé(m)re ez nem történt meg. Ami viszont igen, az az, hogy elkapkodta a végét az írónő, mintha elfogyott volna addigra az anyag, vagy kifogyott volna a szuszból, mert az elején lefutotta a maratont. A happy endre természetesen számítottam, arra viszont nem, hogy körülbelül 2 fejezet lesz az egész lezárásra és, hogy ilyen szinten nyakba borulós, sírós-rívós, de szeretlekes lesz az egész. 
"A szépség nagy boldogságot és szomorúságot is okozott – szomorúságot amiatt, hogy senki sem volt jelen, aki megcsodálhatta volna a méltóságteljes látványt. Ezért a legenda úgy tartja, hogy Fenyérhát lakói a könnyekből születtek meg, amelyek átáztatták a földet, majd életre keltek."
Mafi stílusa az, ami vitte előre a történetet, mert szerintem szuperül ír és el is gondolkoztam azon, hogy megpróbálkozom az Érints meg trilógiájával, de ennél a könyvnél szerintem ez a buktatója is volt a történetnek. Kicsit nehéznek éreztem a nyelvezetét, pedig közben nem volt az, csak mögé kellett látni a dolgoknak, viszont mindezt egy annyira abszurd, morbid történésekkel teli sztoriba helyezte be az írónő, hogy számomra néhol érthetetlen volt. Valószínűleg ehhez kevés vagyok mint Mackósajtban a brummogás, a képzelőerőm meg valahol Illaberek legmélyebb bugyrában rohangálhat fejvesztve. 
"– Olivér! – zihálta végül. – Miért reped szét az ég? Mi történt?
– Mire gondolsz? – kérdezte a fiú. – Vége van a napnak. A mai nap átöltözik a holnapiba.

– Ez… – fújtatott Alíz – … a leghülyébb dolog, amit valaha mondtál."
A könyvben két világ mutatkozik meg: Fenyérhát és Illaberek. Mindkettőből olyan jót ki lehetett volna hozni, de nem történt meg. Főleg Illabereknél éreztem azt, hogy annyi mindent ki lehetett volna hozni a világból és a szereplőiből, de igazából olyan nagyon még csak bele se tudtunk kóstolni, mert mire megtörtént volna, már másik kis városban kalandozott Alíz és Olivér, közben pedig semmi nem került kifejtésre. Biztos úgy volt vele az írónő, hogy majd elképzeljük vagy kitaláljuk, elvégre egy gyerekkönyvről van szó, a gyerekek meg fantáziadúsak, majd maguk elé képzelik. Na és mi van az elméletileg felnőtt, de közben gyerekes lelkületű olvasókkal? :(  

A fülszöveg állítása szerint Tahereh Mafit a Végtelen történet és a Narnia Krónikái inspirálták, de nekem olyan Alíz Csodaországban vibe-om volt az egész könyvtől, hogy azt szavakkal ki sem tudom fejezni normálisan. Annyi különbség van a kettő között, hogy az Alízt még szerettem is olvasni. 

Gondolom levehető az értékelésemből, hogy sajnos az Illaberek nem a nekem való történetek egyike. Sok sebből vérzik a dolog, de inkább arra fognám, hogy ehhez a sztorihoz én nem vagyok elég elvont és a kellő gyermeki képzelőerőm sincs meg hozzá. Pedig egyébként tetszik, hogy a mesével kitér Mafi az olyan problémákra is, mint a folyamatos útkeresés és nem csak mások, de önmagunk elfogadása is. 
"Elkezdte szeretni magát a másságával és a különlegességével együtt, a hét minden napján."

Értékelés: 1/5
Kedvenc rész: -
Kedvenc szereplő:

Üdv,

designed by Charming Templates