Hello Molycik!
A Renegátok hét keretén belül most egy értékeléssel készültem számotokra.
 |
| Kiadó: Fumax Kiadás éve: 2016 Oldalszám: 312 Megrendelem A recenziós példányt köszönöm szépen a kiadónak! :) |
Fülszöveg:
Owen élete fenekestül felfordul, amikor apja, akit a fiú meggyőződése szerint ártatlanul ítéltek el, meghal a börtönben. Monroe, a fiú iskolájának informatikusa felajánlja neki, hogy egy Animus használatával lehetővé teszi Owen számára, hogy tisztázza apja nevét. Az eszköz segítségével ugyanis feltárhatja a saját DNS-ében rejlő genetikus emlékeket.
Ám Owen nagyobb fába vágta a fejszéjét, mint hitte. A szimuláció alatt ugyanis felfedez egy ősi és nagy hatalmú, rég elveszettnek hitt relikviát – az Édenszigonyt. Két rivális titkos szervezet, az Orgyilkos Testvériség és a Templomos Rend semmitől sem riad vissza, hogy megszerezze ezt az ereklyét. Owen számára hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy csak úgy menekülhet meg, ha ő találja meg először a Szigonyt.
Monroe irányítása alatt Owen és néhány másik fiatal egy olyan szimulációba lépnek be, amely a DNS-eikben lévő közös emlékeken alapul: az 1863-as New York-i felkelés idejébe térnek vissza. Owen és társai súlyos kihívásokkal kerülnek szembe a forrongó város utcáin, ott megélt tapasztalatiknak pedig hosszú távú következményei lesznek a jelenben.
A többszörösen díjnyertes Matthew J. Kirby trilógiájában egy az Assassin’s Creed világában játszódó teljesen új történetet ismerhetünk meg, amely szorosan illeszkedik a kánonba, számtalan utalással a játékokra és a decemberben mozikba kerülő filmre.
 |
| Forrás |
Ha tudnátok, hogy nekem milyen régóta csücsül ez a könyv a polcomon. Konkrétan mióta megjelent. Valamiért nem vitt rá a lélek, hogy olvassam, ezért pont kapóra jött a Fumaxos renegátok hetünk a Prológuson, volt egy kis motivációm ennek köszönhetően. Sose játszottam az Assassin's Creeddel, egyikkel sem. Annyit tudok róla összesen, hogy grafikában nagyon ütős és talán öcsém végig is tolta, de igazából ebben sem vagyok biztos, és szerettem a filmet. Bár egyesek szerint ez pont azért van, mert nem ismerem magát a PC játékot. Mindenesetre bizakodva álltam neki és egy nagyon izgalmas történetet vártam.
A történet főszereplője pár fiatal, köztük Owen, akinek fő célja, hogy bebizonyítsa a nagyszüleinek és a világnak, hogy az apja ártatlan volt, amikor börtönbe került és ehhez Monroe segítségét kéri, akitől azt várja, hogy az Animuson keresztül majd feltárja az igazságot, ám ez nem teljesen lehetséges. Viszont Javiert és Owent is hajtja a kíváncsiság az ősei története iránt, így belevágnak az utazásba és újraélik a történelmet az Animus segítségével. Ekkor kezdődnek a problémák, ugyanis kiderül, hogy Owen, Javier és négy másik fiatal sorsa és útja anno keresztezte egymást, és a fiatalok is együtt utazva próbálják megtalálni a nagy hatalommal bíró Édenszigony darabkáit.
Nos, engem nem nyűgöztek le a szereplők. Olyan semlegesek voltak számomra és igazából ez magára a történetre is igaz. Ha egy szóval kellene jellemeznem, tuti a védjegyemmel, a meh szócskával válaszolnék. Nem tudom, hogy pontosan hol vesztettem el az érdeklődésemet, de elég hamar megtörtént. Az elején még tök büszke voltam magamra, hogy Aguilar neve ismerős és, hogy talán lesz fogalmam arról, hogy mi is zajlik itt Gyöngyösön. De ez az érzés elég hamar elmúlt. Ráadásul a történet végéért haragszom, mert olyan hirtelen félbeszakadt mintha én is épp deszinkronizálódtam volna az Animusban.
"Készen állunk, mondta Monroe. Háromra elindítom a szimulációt. Készüljetek fel. A New York-i felkelés maga volt a pokol."
 |
| Forrás |
A szereplők közül talán Natalya és Owen volt a legszimpatikusabb. Owennél tetszett, hogy küzd azért, hogy bebizonyítsa az apja ártatlan volt, amikor bebörtönözték és, hogy végig azon van, hogy kiderítse az igazságot. Az Animusos szál is elég érdekes volt az ő oldalán, illetve a barátsága Javierrel is. Adott egy kis extra löketet a kettejük újból szoros kapcsolata, hogy igen is olvassam tovább és ne hagyjam abba útközben. Natalya pedig egy erős lány, aki elég titokzatos még és szinte semmit nem tudunk róla, ami gondolom a következő kötetekre marad.
Mindig meg szoktam említeni a külsőt is, ezúttal ezt a végére hagytam. Szerintem szuper lett mind az első, mind a második kötet borítója, a harmadiké nekem túl színes, de hát egye fene.
"Átviteli szimuláció. Gondolj úgy rá, mint az Animus várótermére. Egy teljes értékű szimuláció túlterhelheti az érzékeket, sőt, akár károsíthatja is az alanyt, mind pszichikailag, mind fizikailag. Fokozatosan kell bevezetnem benneteket az Animusba. Ha már hozzászoktatok a folyosóhoz, betöltöm a teljes szimulációt. Készen álltok? Ez elég fura lesz.
– Kész vagyok – mondta Javier.
– Kész vagyok – jelentette Owen is. "
Összességében nem igazán tudom, hogy az volt-e a probléma, hogy a filmes élményeimen kívül nulla tudásom az AC-ről vagy máskor kellett volna olvasnom, esetleg más útra tértem, mint kellett volna, de ez számomra ez most olyan meh volt. Mellé pedig túlságosan bevezető kötet érzete volt, ami lehet, hogy előny lesz a folytatásnál, de egyelőre nem érzem annak. Az Assassin's Creed fanok biztos közelebb éreznék magukhoz a világot és a történetet, na meg a stílust, így nekik ajánlanám a könyvet, de kérlek ne kövezzetek meg, ha véletlenül mégsem nyerte el a tetszésetek, hiszen mint mondtam, semmit nem tudok az AC világáról.
Értékelés: 3/5
Kedvenc szereplő: Natalya, Owen
Kedvenc rész: -
Kedvenc szereplő: Natalya, Owen
Kedvenc rész: -
Kíváncsi vagyok, hogy a nagy AC fanok szerint megéri-e elolvasni a nem YA korosztálynak szánt köteteket vagy sem. Írjátok meg, szívesen fogadom az ajánlásokat is.
Üdv,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése