Hello Molycik!
Még tavaly engedtem a nyomásnak és nekikezdtem Ransom Riggs nagysikerű trilógiájának a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinek. Az első részről az értékelésem itt tudjátok elolvasni, most pedig a Prológus Filmes hetének keretében érkezem a folytatással, az Üresek városával.
 |
| Kiadó: Kossuth Kiadás éve: 2014 Oldalszám: 382 Megrendelem! A könyvet köszönöm a kiadónak! |
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
1940. SZEPTEMBER 3.
A KÜLÖNLEGES GYERMEKEKET SZÖRNYEK FENYEGETIK.
EGYETLEN EMBER MENTHETI MEG ŐKET – DE Ő MADÁRTESTE FOGLYA MARADT.
A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinek hihetetlen, kalandos története folytatódik. Jacob Portman a barátaival Londonba indul. A gyerekek szeretnének biztonságra lelni egy időhurokban, ahol nem fenyeget sem öregség, sem betegség, sem ellenség. Azt remélik, hogy gondviselőjükön, Vándorsólyom kisasszonyon is segíteni tudnak, hogy visszanyerhesse emberi alakját. Mielőtt barátait biztonságos helyre vezeti, Jacobnak meg kell hoznia egy fontos döntést szerelméről, Emma Bloomról. Közben a háború sújtotta Londonban vérszomjas lidércek és éhes üresrémek fenyegetik őket…
Ransom Riggs különleges hősei, a szörnyeket látni képes Jacob, a puszta kezével tüzet gyújtó Emma, a láthatatlan Millard, a halottakat feltámasztó Enoch és társaik visszatérnek a fantasztikus fordulatokkal teli regényben.
A régi fényképekkel illusztrált könyv rendkívüli világba vezeti az olvasót.
Ransom Riggs Floridában nőtt fel, és Los Angelesben él. Diplomát szerzett a Kenyon College-ban és a Dél-kaliforniai Film- és Televíziós Egyetemen, megnősült, és készített néhány díjnyertes rövidfilmet. Másodállásban blogger és újságíró, Strange Geographies című utazási cikksorozata az entalfloss.com vagy a ransomriggs.com oldalakon olvasható. Ez a második regénye. Első könyve, a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei világszerte sikert aratott, és film is készül belőle.
A bejegyzés spoilert tartalmazhat!!!
Szokás szerint kezdem a külsőségekkel, mert hiába is tagadnám, azért igen is számít a borító. Tökéletesen passzol az első kötethez, bár így a történet elolvasása után nem igazán értem, hogy miért éppen egy mellékszereplő került a könyv elejére, de ez annyira nem lényeges. Belül is szépséges a tördelés és a szerkesztés, a fejezetek oldalai és ... majdnem folytattam a sort, hogy a képek is, de azokat nem szépnek nevezném, hanem különlegesnek, hozzáadnak az egyébként is egyedi történethez. Teljesen olyan érzésem volt végig olvasás közben, mintha kifejezetten a könyvbe készítették volna őket, egyáltalán nem érződik szimplán egy gyűjteménynek.
"– Te élhecc fantáziavilágban, drágám, de én realista vagyok."
A sztori pontosan ugyanott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt, amire azután jöttem rá, hogy a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinek utolsó pár oldalát elolvastam újra. Az a nagy harci helyzet, hogy ha nem láttam volna a filmet anno moziban, akkor lehetséges, hogy nem emlékeznék még ennyire sem a történetre, de egy kis emlékezet frissítés mindenképp rámfért. Nyílt titok, hogy nem lett a kedvencem a trilógia első része, nagyon lassan indult be és olyan meh volt. Persze, tök egyedi a történet és a karakterek, de nem tudott magával ragadni, kicsit untam is. Lorelei viszont arra biztatott, hogy folytassam, mert ő is hasonlóképp érzett, mint én és az Üresek városa bizony sokkal jobb.
Tehát a srácok elhagyták a szigetet és céljuk, hogy megmentsék Vándorsólyom kisasszonyt, aki sajnálatos módon nem tud emberi alakot ölteni. Annak érdekében, hogy újra képes legyen egy másik ymbryne segítségére van szüksége, így a kis csapat minden erejével azon van, hogy megtalálja Wren Ökörszem kisasszonyt, aki az utolsó olyan ymbryne, akit még nem raboltak el a lidércek.
"Az emberi lélek sokkal rugalmasabb, mint képzeltem, képes annyira kiterjedni, hogy befogadjon mindenfajta ellentmondásokat és látszólagos lehetetlenségeket. Ez volt az én szerencsém."
Sokkal izgalmasabb, baljósabb és sötétebb volt ez a rész, mint az előző, ami előnyére vált a könyvnek, de én még így is azt éreztem, hogy sose érek a végére. Pedig az Üresek városában aztán tényleg pörögtek az események és ezzel együtt az oldalak is, csak olyan meh volt hosszúnak érződött. Mintha hiányzott volna a sztoriból a szikra, ami ahhoz kell, hogy lángra lobbanjon, mint Emma keze. A történetnek egyébként nagyon jót tett, hogy végre nem csak a szigetre koncentrálódtak az események, hanem folyamatos mozgásban voltak a srácok és, hogy új szereplők kapcsolódtak be útközben. Addisont a kutyát és a cigányokat például nagyon megkedveltem, amit mondjuk a főszereplőkről már nem tudok elmondani. Míg a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeiben nem volt velük különösebb gondom, itt konkrétan falra másztam némelyiktől.
"A csatában nem az ellenség kisujjára célzol – egyenesen a szívébe döföl!"
Jacob engem idegesít, csak szenved és tipródik miközben a NAGYAPJA CSAJÁBA SZERELMES. Szerintem ez nem normális és nem tudom feldolgozni ezt a tényt. Nem, nem és nem. De legalább úgy látszik nem csak látja az üreseket, de még hasznát is fogják majd venni a háborúban a különlegességének. Persze, hogy ezzel lett vége a könyvnek, hogy az ember folytatni akarja a záró kötettel. Tipikus húzás volt az író részéről, ha a különlegesek történetének rajongója lennék tuti a hajam kitéptem volna, hogy lehet így vége, miért kell az idegeimen táncolni. Visszatérve Jacobra, szerintem semmit nem fejlődött az előző rész óta, megragadt a zavarodott, szerencsétlen szinten, aki nem tudja mit kezdjen magával és, hogy mégis mi legyen Emmával. Menjen vagy maradjon, majd eldöntötte, hogy mit akar, de a cliffhanger alapján gondolom változni fog az álláspontja.
Emma, ha lehet még jobban idegesített, mint Jacob. Olyan érzésem volt, mintha minden mozdulatával irányítani próbálná a fiút, mintha jobban tudná, hogy mit akar és mit kellene tennie, mint maga a srác. Nem mondanám, hogy ezzel a tulajdonságával szimpatikussá vált, sokkal inkább egy hisztis fruskának könyveltem el magamban és jó eséllyel felkerülne a képzeletbeli péklapátot neki listám élére. A két fiatal közötti szerelmi szál meg nem gyere be számomra, nem tudom magam túltenni a tényen, hogy Jacob a nagyapja egykori szerelmével randizgat és smárol.
A többieket korábban egészen bírtam, de valahogy most, hogy nőtt a tét és veszélyesebb vizekre eveztek mindenki csak szenvedett. Bár elismerem, hogy valószínűleg én is ezt tettem volna hasonló helyzetben, amivel saját magamat is halálra idegesítettem volna. Egyedül Enochnál éreztem azt, hogy átérzi a helyzet komolyságát, de közben meg magasról tesz rá, mert tudja, hogy sok esélyük nincs a világ megmentésére, akkor meg minek kapjon idegösszeroppanást.
"– Sose értem az emberek kilencvenkilenc százalékát – ballagott el fejcsóválva Enoch."
A stílussal és a történetvezetéssel egyébként nem volt problémám, hiába éreztem rohadtul hosszúnak a könyvet, viszonylag gyorsan haladtam vele. Amit pedig külön kiemelnék, hogy igazán életszerűen írta le a második világháborús közeget Ransom Riggs. Pacsit neki vagy inkább kekszet, amelyiket jobban szeretné. A vége számomra megint túlságosan váratlan volt, a semmiből jött és a lényeg közepén szakadt meg. A Caulos csavar nem lepett meg, egészen onnantól kezdve sejtettem, hogy hasonló lesz, hogy a galambocskának búcsút intettünk. Valahogy éreztem, hogy Alma nem lenne képes hasonlóra. Viszont nagyon ötletes, hogy lényegében mindent megtudott ezáltal a különlegesekről és még csak meg se kellett magát erőltetnie. Újabb kekszet Riggsnek.
Jobban élveztem és izgalmasabb volt ez a rész, mint a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei, de engem még mindig nem ért - és van egy olyan érzésem, hogy nem is fog - el a hype, ami a trilógiát övezi. Az biztos, hogy akik szerették az első részt, azok valószínűleg ezt is fogják, hiszen véleményem szerint komplexebbre, komolyabbra és sötétebbre sikeredett.
"A múltban éltek, és a múlt mindig kijavítja magát, bárhogy beleavatkozunk is."
Értékelés: 4/5*
Kedvenc szereplő: Enoch
Kedvenc rész: -
A bejegyzés a Prológus Filmes projekthetének keretein belül jött létre. Ha élsz-halsz a filmekért és sorozatokért, a könyves adaptációkért, akkor hajrá, ugyanis rengeteg extra tartalommal készültünk. Holnap pedig még egy nyereményjáték is indul a Facebook oldalunkon, aminek a nyereménye egy páros belépőjegy a Nap nap után filmre.
Üdv,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése