CASSANDRA CLARE - HOLLY BLACK: AZ EZÜSTMASZK (MAGISZTÉRIUM #4.)

Hello Molycik!

A Prológus oldalán újabb hetet szentelünk a borítóknak, így a Magisztérium negyedik részét sem hagyhattam ki a sorból, hisz elég csak ránézni erre a csodára! 

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 248
Megrendelem

A könyvet köszönöm a kiadónak!

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Callum Hunt élete romokban hever. 

A legjobb barátja odaveszett. A kém elszökött. A fiú titka kitudódott.

Rács mögé dugták, örökre elzárták a mágusok közösségétől, miután kiderült róla, hogy micsoda – hogy mi válhat belőle.

Ám egy megdöbbentő felfedezés szabadsággal kecsegteti a fiút – amiért nagy árat kellene fizetnie. Vajon ki tud tartani Call, képes hű maradni a barátaihoz és a tanáraihoz? Vagy felvállalja a kockázatot, és elpusztít mindent, amit valaha szeretett? 

A negyedik év a Magisztériumban egészen más lesz, mint az eddigiek…

---

Az előző részekre spoileres lehet!

Ugye az megvan, hogy imádom a Magisztérium sorozatot? Minden egyes kötet végén azt éreztem, hogy képtelen vagyok egy évet várni a folytatásra. Pláne A bronzkulcs elolvasása után, hiszen a harmadik rész az abszolút kedvencem, ott éreztem azt, hogy az írónők mindent beleadtak. Elért oda a történet, hogy két opció volt csak a folytatásnál: vagy túlszárnyalja az előző részt vagy pedig mély zuhanásba kezd. Lehet, hogy egyedül leszek vele, de szerintem az utóbbi történt meg. Hatalmasat csalódtam és valahogy könnyebben eltelt ez az utolsó egy év várakozás, miközben a záró kötet szépen, lassan megjelent. Sőt, már el is olvastam, de arról majd a későbbiekben lesz szó, a magyar megjelenés környékén. 

A történet pár hónappal A Bronzkulcs történései után játszódik, Aaron már egy szebb világban, Call pedig őt gyászolja, nem is akárhol, mint a börtönben. Azonban nem sokáig maradhat nyugodtan, magába fordulva, átadva magát a gyásznak Call, a felmentősereg már úton van, hogy lényegében az egyik fogságból a másikba vigyék. Joseph mester, Anastasia és Alex előtt kell bizonyítania Call-nek, hogy megbízhatnak benne, hogy ő a Halál Ellensége, és hogy képes feléleszteni Aaront. Természetesen ezúttal is csatlakozik mellé Tamara és a kis csipet-csapat kibővül a folyamatosan szerelmi bánattól szenvedő Jasperrel, aki még fel is dobhatta volna a történetet a hülye mondataival, ha nem hangzik el az az egy mondat a szájából (amit hirtelen nem találok, pedig keresem már egy ideje a könyvben). Mondjuk még így is ő érte el legtöbbször, hogy felnevessek vagy legalább elmosolyodjak néha. 

"– Nem, úgy értettem, nem hiszem el, hogy azért jöttél ide, vagyis csakis azért estél át hat ellenőrző ponton meg egy valószínűleg igencsak kínos motozáson, mert a szerelmi életedről akartál panaszkodni nekem! 

– Egyedül veled tudok beszélni erről, Call – közölte Jasper. 

– Úgy érted, azért, mert a falhoz vagyok láncolva, és nem hagyhatlak faképnél? 

– Pontosan – közölte Jasper véresen komolyan."

Sokkal komorabb, sötétebb hangulatú volt ez a rész, mint az előző kötetek, ami nem is csoda, ha a történteket tekintjük, de úgy vélem nem azzal kellett volna ezt a komolyabb hangvételt oldani, hogy ennyire erősen szerepet kap a szerelmi szál, ami sajnos megtörtént. Tamara és Call, illetve Jasper részéről is túl sok volt a romantikus rész és kicsit azt éreztem, hogy második rész szindrómában szenved Az ezüstmaszk. Lehet nem volt ideje Cassie-nek és Holly-nak rendesen kitervelni, hogy mi fog történni azután, hogy kinyírták Aaront? 

"– Az életem során megtanultam – szólt Anastasia –, hogy nem számít, ki melyik oldalon áll. Az ember vesztét ugyanolyan könnyen okozhatják azok, akik jónak tartják magukat, mint azok, akik nyilvánvalóan önzők."

Call sokat komolyodott, felnőtt a feladathoz, elfogadta a "sorsát", persze mindent a maga módján csinál továbbra is. Jó volt végigkövetni a gondolatait és megtapasztalni, hogyan éli meg az egyik legjobb barátjának a halálát, utána a feltámasztását, majd pedig a megváltozását. Ezek mellett pedig jó volt megismerni Constantine-t is egy kicsit jobban az öccse, Jericho naplóján keresztül. Talán ez tetszett legjobban ebben a kötetben és főként ezen volt a hangsúly, Call karakterfejlődésén. Tamara az agyamra ment, nem is térnék ki rá, rengeteget hisztizett és csak örültem neki, amikor nem szerepelt. 

A történetben voltak tehát hiányosságok, sok minden történt, de közben mégsem. Legalább a lezárás visszaadta a reményt, hogy ez a negyedik rész csak egy kis kitérő volt és A Golden Towerben majd minden visszatér a rendes kerékvágásba, amikor újra szerethetőbbek lesznek a karakterek és a történet is normális lezárást kap a végső csata eljövetelével. 

Akik szerették a Magisztérium korábbi részeit, azok kössék fel a gatyájukat, mert sajnos meg van rá az esély, hogy csalódni fognak a történetben, de arra is, hogy még jobban fogják szeretni, mint az előző köteteket. A humor egyébként továbbra is jelen van a sorok között, bár véleményem szerint kisebb mértékben, mint eddig. Változatlanul könnyen lehet haladni az olvasással, mert amúgy olvastatja magát a könyv, és nem is olyan vészesen hosszú a maga 248 oldalával, azonban ez az első alkalom, hogy nem keveselltem az oldalszámot, hanem kicsit megkönnyebbültem, hogy vége. Egyet biztosan kijelenthetek a The Golden Tower olvasása után: megéri várni a befejező részre, nincs még minden veszve és tartogatnak pár izgalmas pillanatot számunkra az írónők.

"Call már csak abban reménykedett, hogy legalább a fehérnemű új. Nem akarta a Halál Ellenségének alsógatyáját viselni."

Értékelés: 3,5/5*
Kedvenc karakter: Jasper

Kedvenc rész: az utolsó fejezet, visszaadta a reményt.

Üdv,

HOLLY BLACK - CASSANDRA CLARE: THE BRONZE KEY - A BRONZKULCS (MAGISZTÉRIUM #3.)

Hello Molycik!

Ma az egyik kedvenc sorozatom, a Magisztérium harmadik kötetéről hoztam értékelést. A mostani olvasási sebességemhez képest rekord idő alatt elolvastam a könyvet (ez már újraolvasás volt részemről), ami annak köszönhető, hogy hihetetlenül izgalmas és eseménydús volt. Rögtön az újraolvasása után neki is vágtam a negyedik kötetnek, ami nem is olyan régen megjelent angolul, viszont számomra csalódás volt :( Na, de először következzék A bronzkulcs, amit imádtam!

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 280
Megrendelem
A recenziós példányt köszönöm
a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​mágia megmenthet. 

A mágia megölhet.

A Magisztérium diákjai elméletben teljes biztonságban vannak varázslatos iskolájukban. A mágusok gondos irányításával megtanulják használni a varázserejüket, és rendet teremteni a kaotikus világban. 

Ám a káosz most felveszi velük a harcot. 

Callnek, Tamarának és Aaronnak olyan dolgok miatt kéne aggódniuk, mint a felmérők és varázsversenyek. Ám az egyik iskolatársuk megdöbbentő halála után muszáj a hidegvérű gyilkos nyomára bukkanniuk… kockára téve a saját életüket. 

Az ifjú barátok kénytelenek szembenézni azzal, hogy a mágia csak annyira jó, amennyire a felhasználója. Gonosz kezekben mérhetetlen kárt tud okozni – hacsak Call, Tamara és Aaron még időben meg nem akadályozzák. 

A Magisztérium-sorozat lenyűgöző harmadik részében a két nagy sikerű írónő, Holly Black és Cassandra Clare egy olyan iskolát tárnak elénk, ahol bármi megtörténhet – legyen jó vagy gonosz –, és az igazságot egyedül úgy lehet kideríteni, ha hőseink mindent hajlandóak kockára tenni.

---

Nagy rajongója vagyok a Magisztérium sorozatnak, így sosem bírom megállni, hogy ne kezdjek azonnal neki egy-egy új kötetnek, amikor megjelenik angolul. Anno, amikor A rézkesztyűt először olvastam minden bajom volt, hogy vége a második résznek, mégis mit kezdek magammal egy újabb évig, amíg kijön a harmadik kötet. Persze feltaláltam magam, de kínszenvedés volt, hogy nem olvashattam azonnal a sorozat harmadik részét.

"…rólad, Jasper mindenki azt gondolná, hogy fura, ha Call-lel lógsz, hiszen nem bírod őt. – Hogyne bírná! – szólt Aaron meglepetten. – Mind barátok vagyunk."

A bronzkulcsban robog tovább a sebesvonat, ami elindult A rézkesztyű végén, bár néha azért befékez és lelassít, de ezt már megszoktam a Black-Clare írópárostól. A helyszín ezúttal is a Magisztérium és egy rejtélyes valaki Callumot célozza meg, próbálja eltenni láb alól, pedig még csak épp, hogy elkezdték a srácok a bronz évüket. Callum, Aaron és Tamara pedig próbálja kitalálni, hogy ki és mégis miért tervezget ilyen gonosz dolgokat Call ellen. 

Azt kell mondjam, hogy talán ez a kedvenc részem a sorozatból, mert azon kívül, hogy izgalmas és mindig történik valami, még akkor is, amikor egy kicsit lazább a cselekmény, folyamatosan fejlődnek a szereplők, nőnek fel és a háttér is szépen épülget oldalról oldalra. A főszereplőknél tehát szép karakterfejlődés figyelhető meg, a barátságuk pedig erősebb, mint valaha és imádom, ahogyan Jasper egyre jobban szerves részévé válik a csipet csapatnak és közben ő maga is fejlődik és elkezd egy kicsit felnőni. De tényleg csak egy kicsit. Látni, ahogy érettebbé válnak a srácok, viszont megmaradnak ugyanúgy gyereknek és néha a viselkedésük is túlságosan gyerekes volt, de hey, ez csak egy middle grade könyv! És egyébként ez kicsit szomorú is, hogy a szemem láttára nőnek fel a szereplők, ami meg eszembe juttatja, hogy hamarosan el kell engednem a sorozatot, hiszen a végéhez ér :( 

"Jasper leült mellé, mintha barátok lettek volna, vagy valami. – Szóval, mi a terv? – Te meg miről beszélsz? – kérdezte Call. – Jaj, hagyjuk – grimaszolt Jasper, majd Tamarához fordult. – Nem is tudom, miért őt kérdeztem. Mi a terv? – Itt nem beszélhetünk – felelte a lány fojtott hangon"

Már a Rézkesztyűben is nagy hangsúly volt a belső démonokon, a Callumban dúló belső harcon, a folyamatos küzdelmen az ellen, hogy a Halál ellenségévé váljon. Ha pedig Halál ellensége, akkor Constantine Madden. Imádtam azokat a jeleneteket, ahol egy kis infót kaphattam arról, hogy milyen volt Constantine, hogy milyen volt a viszonya a testvérével és rettentően sajnáltam a Jerichoval történteket, mégis úgy gondolom, hogy ez kellett ahhoz, hogy jobban átérezzük, miért történt az a mágus háború idején, ami és adott a történetnek egy kis sötétebb hangulatot, ami végül a Bronzkulcs végén kiteljesedik.

Imádom a sorozat borítóit!

És most érkeztünk el ahhoz a részhez, ahol leírom, hogy NEM TUDOM ELHINNI, HOGY MEGLÉPTÉK AZ ÍRÓNŐK, AZT AMIRŐL NEM BESZÉLÜNK! Egy Middle grade könyvbe ennyi sötétséget és szenvedést csempészni... Még mindig nem vagyok képes a végén lévő történéseket feldolgozni, pláne úgy nem, hogy sajnos tudom mi történik a folytatásban és nem tetszik, ami kialakul belőle. Mégis úgy gondolom, hogy kellett ez a mennyiségű fájdalom és idegőrlés, ami a Bronzkulcsban volt, ahhoz, hogy örök kedvencet avassak.

"– Maga megfenyegette a farkasomat – mondta Call. – És a barátomat. Alma még mindig mosolygott. – Remélem, a barátod nem sértődik meg azon, hogy a farkast említetted elsőnek. – Nem sértődöm – közölte Aaron."

A stílus még mindig nagyon bejövős, imádtam olvasni és tényleg nagyon gyorsan haladtam vele, mert olvastatta magát. Az írónők szuperül operálnak a humorral és a komolyabb témákkal, tökéletes elegyet alkotva én pedig talán ezt szeretem a legjobban a Magisztérium sorozatban.

---

Értékelés: 5/5

Kedvenc szereplő: Harceb, Jasper, Callum.

Kedvenc jelenet: amikor Jaspertől kérnek randizáshoz tanácsot Callumék :DDD

Ennyi voltam mára. 

Üdv,

HOLLY BLACK - CASSANDRA CLARE : THE COPPER GAUNTLET - A RÉZKESZTYŰ (MAGISZTÉRIUM #2.)

Fülszöveg:

Callum Hunt nyári szünete nem olyan, mint a többi gyereké. Egyetlen pajtása egy káoszsújtott farkas, Harceb. Az édesapja azt gyanítja róla, hogy a gonosz rejtőzik benne. És persze a legtöbb gyerek ősszel nem a Magisztérium varázslatos világába tér vissza.

Call élete nem könnyű… És még nehezebbé válik, miután körülnéz a pincében, és felfedezi, hogy az apja talán végezni akar vele meg Harcebbel.

Call elszökik a Magisztériumba – ott azonban még feszültebb a helyzet. Valaki ellopta az Alkahestet, egy rézkesztyűt, ami képes megfosztani bizonyos mágusokat a mágiájuktól. Ráadásul miközben Call és barátai, Aaron meg Tamara a tettes után kutatnak, nagyon veszélyes ellenfelek figyelmét hívják fel magukra… és még annál is veszélyesebb igazságot tárnak föl.

Miközben a Magisztérium rejtélyei egyre csak szaporodnak és mélyülnek, az óriási sikerű szerzőpáros, Holly Black és Cassandra Clare fantasztikus utazásra invitálják az olvasókat, ahol a tét nemcsak egy fiú sorsa… hanem az egész világé.

*Vigyázat!!! Spoilert tartalmazhat azok számára, akik még nem olvasták a Vaspróbát.*

Amikor megjelent a sorozat első része magyarul, azonnal kaptam az alkalmon, és gyorsan beszeretem, majd még gyorsabban el is olvastam a könyvet. Első olvasásra a szívembe lopta magát mind a történet, mind a szereplők, azóta is izgatottan vártam a megjelenését. Szerencsére a Copper Gauntlet, azaz a Rézkesztyű sem okozott csalódást, hozta az első rész színvonalát.

Szeretném azt mondani, hogy olvasás közben minden percét imádtam, és végig pörögtek az események, de nem. Az első körülbelül 100 oldalt untam. Túlságosan lassan kezdtek el kibontakozni a dolgok. Voltak persze ebben a 100 oldalban is érdekes fordulatok, csavarok, amire egyáltalán nem számítottam, de egy picikét akkor is unalmas volt. Ebben az az érdekes, hogy ettől függetlenül fenntartotta az érdeklődésemet, és fokozatosan váltott át lassúból gyorsba a történet. Egyik pillanatban még azon mérgelődtem, hogy mennyit szenved és nyafog Callum, másik pillanatban meg azt vettem észre, hogy wow, de beindultak az események.

Ahogy korábban említettem, Callum egész sokat nyafogott, és szenvedett. Érezhetően nem tette túl magát a Vas évében történteken, és azon az icike-picike tényen, hogy ő a Halál Ellensége. Ez persze érthető, rengeteg mindent meg kell emésztenie, de néha nekem sok volt. Nem bízott a barátaiban, az apjában, senkiben. Csak volt, és szenvedett. 

Callum apja meglepett. Először azzal, hogy mit tervezgetett ott lent a pincében. Majd pedig azzal, hogy segített Callumnak. Nem hittem volna, hogy ekkora fordulat lesz a végén. Úgy gondoltam, hogy a végsőkig elmegy, és mindenben Joseph mester segítségére lesz, csak azért, hogy "visszakapja" a fiát. 

UK borító. Imádooom <3 

Miután Call elhagyta a szülői házat, betekintést nyerhettem Tamara mindennapi, fényűző életébe, és persze az újdonsült krétor, Aaron szárnypróbálgatásaiba, mint káoszmágus. Aaront kedvelem, de szerintem picit túl komolyan veszi a dolgokat, és ettől néha unalmas karakterré válik. Kíváncsi vagyok, hogy mi vár a barátságukra a jövőben, annak fényében, hogy Call bevallotta magáról az igazat, és még káoszmágussá is vált.

Tamara eddig sem volt a szívem csücske, most pedig még rá is tett egy lapáttal, amikor beköpte Rufus mester előtt Callumot. Elméletileg barátok, a gyakorlatban viszont tesz az egészre. Nem is csodálkozom azon, hogy ezek után Callumnak nehezére esik megbízni a lányban, akit korábban a barátjának hitt. 

A trió időközben kibővül, és Jasper is állandó tagja lesz a csapatnak. Persze ez is csak a véletlen folytán következik be, de vicces volt az egész szituáció. Jasper karakterénél éreztem a Harry Potter hatását. A srác engem Draco Malfoyra emlékeztet, csak egy kicsivel kedvesebb kiadásban. Szókimondó személyiség, aki szarkasztikus beszólásaival a könyv egyik fénypontja, még az unalmas részeket is sikerül feldobnia.

Ahogy haladunk előre a történetben, úgy tudunk meg egyre többet és többet Constantine Maddenről is. A közte és Call közt lévő kapcsolat egy kis komorságot ad a könyvnek. Callumnak van miről elgondolkodnia, és ezt meg is teszi. Összeállít a fejében egy listát arról, hogy a Halál Ellensége mit csinálna, és mit nem csinálna egy adott szituációban. Ezek a részek egész viccesre sikeredtek, jókat mosolyogtam Call gondolatain. 

Igaz, hogy lassan bontakozott ki a történet, és ennek következtében lassabban is rázódtam bele az olvasásba, mégis egy akcióval, és csavarokkal teli folytatást kaptunk. Véleményem szerint a Copper Gautlet erősebb, és izgalmasabb, mint az Iron Trial. Vannak benne logikai hibák – még mindig nem sikerült feldolgoznom azt a részt, amikor a 13 éves Callum, a rossz lábával 15 órán át vezet, és egy rendőr sem állítja meg őket... –, mégis szerethető, élvezhető. Egyedül azt sajnálom, hogy nagyon rövid, és valószínűleg megint egy évet kell várni a folytatásra.

A Könyvmolyképző Kiadó 2016-ban tervezi megjelentetni a regény magyar nyelvű változatát, így – remélhetőleg – az angolul nem tudó rajongóknak sem kell már sokat várniuk a folytatásra. A könyv: A Rézkesztyű címmel kerül majd kiadásra. 

Borító: 5/5*

Még mindig csodálatosnak találom a sorozat borítóit. Alig várom, hogy a polcomon csücsüljön az egész sorozat, biztos nagyon szépen mutatnak majd egymás mellett.

Szereplők: 4/5*

Callumot és Aaront eddig is kedveltem, és imádtam, hogy ennyire kitartanak egymás mellett, viszont Tamarában csalódtam. Jaspert pedig kezdem egészen megkedvelni.

Értékelés: 5/5*

Összességében elmondható a könyvről, hogy habár az első felét kicsit untam, és nehezen indult be, mégis olvastatta magát, és egy igazán izgalmas kötetet kaptunk az írónőktől. Remélem a jövőben is ugyanilyen lelkesedéssel állok majd a sorozat többi részéhez.