COVER REVEAL #12.: SARAH MACLEAN: TIZENEGY BOTRÁNY EGY HERCEG MEGHÓDÍTÁSÁHOZ (A CSÁBÍTÁS KILENC SZABÁLY #3.)

Hello Molycik!

Újabb cover reveal egy általam nagyon szeretett trilógiához. Igaz, nekem az előző két rész borítója jobban bejött, de gondoljunk csak bele, lehetne ez rosszabb is, az összhatás meg így lesz teljes :D 

A történelmi romantikus királynője újabb regénnyel jelentkezik. Ezúttal a szenvedélyes olasz Juliana és a Hencegő herceg, Leighton története bontakozik ki a lapokon - és csak úgy pattognak a szikrák!

Először az első két kötet borítóját mutatom meg, hátha valaki még nem ismerné, utána pedig a legújabbat :)

A trilógia 1. részének a borítója

A trilógia 2. részének a borítója

A  trilógia utolsó kötetének a borítója

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Megjelenés 2016 Fordította: Hetesy Szilvia Oldalszám: 416 Jegyezd elő a linkre kattintva Tedd kívánság és/vagy várólistára

Az írónőről:

Sarah Maclean

Sarah MacLean New York Times, Washington Post és USA Today bestseller szerző. Történelmi romantikus regényeit már több, mint 20 nyelvre lefordították, és több neves díjat is elnyert - többek között a RITA Awardsot.

Rajong a történelemmel kapcsolatos dolgokért, ez sokat segített neki, hogy diplomát szerezzen történelem és kulturális antropólógia szakon a Smith College-on és a Harvard Egyetemen. Miután végzett, New Yorkba költözött, hogy végre megírja első regényét. Azóta is itt él, férjével és lányával.

Sokat dolgozik azért, hogy támogassa a romantikus zsánert és a nőket. A Washington Postban saját rovata is van, ahol mindig a legjobb történelmi romantikusok közül válogat cikkében.

Exkluzív részlet a könyvből:

– Ha megtenné, hogy megállítja a kocsit. Ki szeretnék szállni.

– Nem úgy alakultak a dolgok, ahogy tervezte?

– Ahogy… terveztem? – nyögte ki.

– Hagyjuk ezt, Miss Fiori! Maga tényleg azt hiszi, hogy nem tudom, mire ment ki a kisded játéka? Ugye azt remélte, hogy valaki felfedezi az én üres hintómban, ami akár egy titkos légyott tökéletes helyszíne is lehetne, a bátyja rezidenciája előtt, az elmúlt hetek egyik legnépesebb rendezvényén?

Juliana szemei tágra nyíltak a csodálkozástól.

– Maga azt hiszi, hogy én…

– Nem, nem hiszem, hanem tudom, hogy meg akar fogni magának. És a tervét, amiről feltételezésem szerint a testvérének nincs tudomása, akár siker is koronázhatta volna, ha egy butább és alacsonyabb rangú embert szúr ki magának. De biztosíthatom önt arról, hogy nálam az ilyesmi nem válik be. Ami a hírnevünket illeti, az enyém minden kétséget kizáróan nyerne a magáéval szemben. Valójában teljes lelki nyugalommal hagytam volna magát botrányba keveredni a Ralston-ház előtt, ha szerencsétlenségemre nem lennék momentán lekötelezve a bátyjának. Megérdemelte volna ezért a buta komédiáért.

A hangja nyugodt és határozott volt, mintha már számtalan alkalommal vett volna részt hasonló beszélgetésben, mintha Juliana csak egy apró bosszúság lenne, egy légy a langyos és ízetlen homárlevesében, vagy mi az a lötty, amit ezek az arisztokrata brit sznobok oly élvezettel eszegetnek.

Micsoda egy fennhéjázó barom…, gondolta magában Juliana dühében a fogát csikorgatva.

– Ha tudtam volna, hogy ez a maga hintója, úgy kerültem volna el, akár a pestist.

– Ilyenformán meglepő, hogy nem vette észre a nagyhercegi címert az ajtón!

Te jó ég, micsoda egy elviselhetetlen alak ez a herceg!

– Valóban meglepő, mert ez a felfestett címer tényleg óriási, pont akkora, mint amekkorának ön hiszi magát! Biztosíthatom arról, kegyelmes uram – úgy köpte ki a megtisztelő megszólítást, mint valami trágárságot –, ha férjre vadásznék, akkor nem olyat keresnék, aki a magas rangja miatt csak úgy pöffeszkedik a hamis önbecsüléstől! – Érezte, hogy remeg a hangja, de már képtelen lett volna visszafogni magát. – Maga annyira odavan a rangjától, hogy csoda, hogy még nem hímeztette be a herceg szót ezüst cérnával az összes kabátjába. A viselkedése alapján azt hihetné az ember, hogy kiérdemelte a tiszteletet, amit ezek az angol bolondok az ön irányában tanúsítanak, miközben csak merő véletlenségből jó időben, jó helyre született, egy olyan apától, aki gyanítom, ugyanúgy tette a dolgát, ahogy a többi férfi, anélkül, hogy különösebben eszes lett volna.