A Prológus csapatával ezúttal a disztópiákat szemeltük ki magunknak. Az én választásom egy múlt havi olvasásomra esett, ami kellemes meglepetést okozott, ugyanakkor nem volt valami maradandó, elég hamar elfelejtettem nem csak a legapróbb részleteket, de még a fontosabbakat is.
 |
| Kiadó: Könyvmolyképző Kiadás éve: 2016 Oldalszám: 366 Megrendelem A recenziós példányt köszönöm szépen a Könyvmolyképző Kiadónak! |
Fülszöveg:
MEGFIZETHETSZ A SZERELEMÉRT?
Amikor a 17 éves Kestrel egy rabszolgapiacon megvásárolja a herrani Arint, aligha sejti, hogy élete gyökeres fordulatot vesz.
A valoriai birodalom ellen lázadást előkészítő Arin sem tervezi, hogy beleszeret a hazája leigázásáért felelős tábornok lányába.
A herrani felkelés egy időre szerepcserére kényszeríti őket. Kestrel megmenti ugyan Arin életét, de cselekedete lehetetlenné teszi, hogy valaha is egymáséi lehessenek. Hűség, sötét titkok, párbajok, felborult értékrendek…
Mi mindenért kell fizetni?
KINEK AZ ÉLETE ÉR TÖBBET?
Gyerekek, velem ilyen még könyvmolyságom kezdete óta nem történt. Egyszerűen alig emlékszem a könyvre. Tudom, hogy mi történt benne és az is megvan, hogy habár nem okozott 'maradandó sérüléseket', mint például a blogon már sokat emlegetett ACOMAF, azért könnyen csúszott és nagyon is jól elvoltam vele. Mégis, most egy hónappal később elég nagy gondban vagyok, mert nem igazán tudom, hogy mit kellene írnom a könyvről, amikor még a főszereplők neveit is nehezen sikerült csak felelevenítenem. Konkrétan meg kellett néznem a fülszövegben, hogy hogy hívják őket.
– A túlélés nem bűn. A becsületedet sokféleképpen eladhatod, ha közben önmagadat nem adod fel. Kiönthetsz nyugodtan egy pohár bort, nézheted, ahogyan megisszák, és közben álmodhatsz a bosszúról.
Egyébként magára a könyvre már elég rég felfigyeltem, hiszen ha az ember követi a külföldi vloggereket és bloggereket, nem igazán tudja elkerülni azt a hypeot, ami a körül veszi a Winner's curse-t. Meg azért valljuk be, elég szép a borítója is, egyből felkelti a moly figyelmét. Főleg egy akkora coverwhore-ét, mint amekkora én vagyok. Ha lenne olyan szarka, amely a könyvborítókra utazik, az én lennék, csak én nem a csilli-villi szépségekre, hanem a szemet gyönyörködtető borítókra repülnék rá.
– Úgy tűnik, valakit elkapott a nyertes átka. Kestrel odafordult felé.– Hogy érti ezt?– Nem sűrűn jársz árverése, igaz? A nyertes átka azt jelenti, hogy te nyerted meg ugyan a licitet, viszont hatalmas árat fizetsz érte.
 |
| Most mondjátok azt, hogy nem gyönyörű *-* |
Nem igazán tudtam, hogy mit várjak a könyvtől, mert Zhatria azt mondta egynek elmegy, de nem valami világmegváltó történet, Lorelei pedig eléggé szerette, és így két vélemény között ragadtam, végül úgy döntöttem, hogy egye fene elolvasom, és majd kiderül, hogy kinek az oldalán állok végül. Jelentem, középen ragadtam. Nem volt egy nagy szám, viszont szerettem és élveztem olvasni.
A történetben nagy szerepet játszik a politika és az ármánykodás, az árulás és a stratégiai megfontoltság, amit szerintem tökéletesen adagolt az írónő. Se túl sok, se túl kevés, pont elegendő mennyiségben volt jelen a lapokon, így még a magam fajta politizálást kevésbé kedvelő is élvezhette a történéseket. Kestrel egyébként ezen a téren kiemelkedő volt, kedveltem azokat a részeket, amikor felcsapott stratégának. Maga a társadalom, amit feltárt előttünk az írónő egész érdekes volt és egyben fura is. A nőknek nem sok választásuk van, vagy a hagyományos férjhez menős opciót választják és háztartásbeliek lesznek, szülnek vagy pedig katonának állnak. Kestrel is egész szépen küzdött az apja ellen, mert katonának nem volt elég jó és tapasztalt, viszont férjhez se akart menni, jobban szeretett volna tervezgetni és irányítgatni, illetve zongorázni, amit nem csak az apja, hanem a társadalom is ellenzett. Ez persze drámai alapot szolgáltatott, amivel egyébként semmi gond nem volt, én érdekesnek találtam a folyamatos alkudozásokat Kestrel és az apja között.
Amikor zenélt, úgy érezte, mintha lámpást tartott volna a kezében, amely fénybe vonta az alakját, és hiába tudta, hogy a sötétségben emberek és kötelességek várják, nem látta őket. Játék közben szenvedélyének lángja kellemesen elvakította.
 |
| Kestrel (Forrás) |
– Téli alma – mondta Kestrel. – Arin, te lefizetted a lovamat?
– Én? Dehogy!
– Dehogynem! Nem csoda, hogy ennyire kedvel. – Biztos vagy benne, hogy nem a külsőm és a kellemes modorom miatt?
A történet elég klisés is volt, amivel olyan hatalmas nagy problémám ezúttal nem volt, mert azért a lassú víz partot mos mellett - mint azt már korábban említettem - egészen élveztem Kestrel és Arin szerelmének kibontakozását, a folyamatos cselszövéseket, árulásokat, és a készülődő felkelés folyamatának figyelemmel kísérését.
 |
| Arin (Forrás) |
Összességében egy szórakoztató, intrikákkal teli történetet olvashattam, amit bátran ajánlok minden YA fantasy/disztópia rajongónak. A szereplők könnyen kedvelhetőek, a cselekmény fordulatos és nincs olyan nagy hangsúly a romantikán, mint az azt sejtető fülszövegben, pont elegendő mennyiségben van jelen. Habár nem ülök tűkön a folytatás miatt, az biztos, hogy megjelenés után el fogom olvasni, mert érdekel a folytatás.– Te valószínűleg nem úgy gondolsz rám, mint egy barátra – felelte Kestrel. – Én viszont barátként gondolok rád.
Üdv,– Ezt a lovat választottad?
– Ez a legjobb – felelte Arin komolyan.
– Az apámé.
– Nem hibáztatom érte a lovat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése