Hello Molycik!
Már elég régóta tervezgetem, hogy elolvasom Ransom Riggs különlegesekről szóló trilógiáját, de eddig valahogy nem jutottam a tettek mezejére. Pont kapóra jött a Prológusos Kossuth hetünk, amelybe tökéletesen beillett a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei, hiszen a kiadónak köszönhető, hogy a magyar olvasó közönséghez is eljutott a történet.
 |
| Kiadó: Kossuth Kiadás éve: 2011 Oldalszám: 352 Megrendelem |
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
„Fordulatos, megindító, sajátos hangulatú regény. Izgalmasan társítja a furcsa régi fényképeket a felejthetetlen történettel.”
John Green, a New York Times újságírója, több sikerkönyv szerzője
Egy rejtélyes sziget
Egy elhagyott árvaház
Egy különös fényképekből álló gyűjtemény
Ez vár felfedezésre a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című felejthetetlen regényben, amely a fantázia és a fotográfia elegyéből kever izgalmas olvasmányt. Történetünk kezdetén rettenetes családi tragédia indítja útnak a tizenhat esztendős Jacobot egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy Vándorsólyom kisasszony gondozottjai nem csak különlegesek voltak, de talán veszélyesek is. Lehet, hogy nem véletlenül száműzték őket egy kietlen szigetre. És valamiképpen – lett légyen ez bármilyen valószínűtlen – talán még mindig élnek.
Ez a nyugtalanító, réges-régi fényképekkel illusztrált regény élvezetes olvasmány felnőtteknek, tiniknek és bárkinek, aki élvezi a hátborzongató kalandokat.
Mint azt a bevezetőben említettem, már egy ideje tervezgetem, hogy sort kerítek a könyvre és anno én ezt még úgy terveztem, hogy mielőtt a filmet megnézném moziban, elolvasom a könyvet. A Mielőtt megismertelek esetében ez sikerült is, a Vándorsólyomnál már nem. Amikor premierje volt a filmnek, lakótársam Zhatria sikeresen rávett, hogy megnézzem vele és akkor még nem bántam a dolgot, mert nekem tetszett a Tim Burton-féle adaptáció.
"Mindig tudtam, hogy az égbolt tele van rejtélyekkel – de mostanáig nem jöttem rá, hogy a föld is tele van velük."
A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei egy igazán egyedi történet, amelynek főszereplője Jacob Portman. Jacob nagyapja halála után igyekszik feldolgozni a tragédiát, amit átélt, ezért terápiás jelleggel, édesapja kíséretében Walesbe utazik, hogy utánajárjon nagyapja gyerekkorának. Kutatási célja megtalálni Vándorsólyom kisasszonyt és a különlegeseket. Nem árulok el nagy titkot, sikerrel jár. És lényegében ennyi történik az első könyvben. Na, most kicsit össze voltam zavarodva, ugyanis akarva-akaratlanul is a filmhez hasonlítottam a könyvet, csakhogy rá kellett jönnöm, hogy a film valószínűleg nem csak az első részből merített, hanem legalább az első kettőből, de lehetséges, hogy a harmadik kötetből is. Így kicsit meglepődtem, amikor szinte semmi történés nélkül vége is lett a könyvnek. Persze részletes és tiszta képet kaptam a különlegesekről és az egész mitológiai háttérről, ami a történet alapjául szolgál, de azért hiányérzetem volt. Szinte csak az utolsó 100 oldalban pörögtek az események, egészen addig csak bevezető érzete volt a dolognak.
A történet maga tehát annyira nem nyűgözött le, elég sokszor untam magam olvasás közben, mégis Ransom Riggs stílusa annyira magával ragadó és egyedi, hogy miután rávettem magam az olvasásra nem nagyon akartam letenni a könyvet. Imádtam, hogy creepy képekkel volt színesítve az egyébként is gyönyörűen kivitelezett könyv. Rengeteget dobott az olvasási élményen és remek támpontként szolgált, hogy kit hogyan képzeljek el, pedig általában nem szeretem, ha nem hagyatkozhatok a saját fantáziámra.
A szereplők egytől-egyig különlegesek (szó szerint :D) és szerethetőek voltak. Mindenkit sikerült valamilyen tulajdonsága miatt megkedvelnem, de talán Millard nőtt leginkább a szívemhez, mindig feldobta a számomra unalmasabb pillanatokat egy-egy megszólalásával. Jacob mint narrátor egész jól megállta a helyét, de néhol csapongónak éreztem és olyan hatást keltett, mintha nem egy, hanem több ember narrálná a történetet. Egyébként pedig teljesen jól hozta a zavarodott tini szerepét. Emma is hasonlóképp viselkedett mint egy szerelmes tinilány, ami számomra kicsit fura volt. Mégiscsak a szerelmének az unokájába zúgott bele.
"Ahogyan a szörnyek, úgy az elvarázsolt sziget története is álruhába öltöztetett valóság volt."
Így utólag belegondolva talán egy kicsit bánom, hogy előbb láttam a filmet, minthogy olvastam volna a könyvet, mert így sokkal kevésbé élveztem az olvasást. Számomra túlságosan lassan bontakozott ki a történet, amiben azért ott van az a pozitívum, hogy nagyon részletesen ki volt fejtve minden, és ezt valószínűleg díjazni is fogom miközben a folytatást olvasom, de egyelőre elég mehh az egész. Már épp elkezdtem volna élvezni, hogy történik valami, amikor hirtelen vége szakadt a könyvnek, én meg ültem és néztem, mint Rozi a moziban, hogy ez meg mi a franc volt.
"Ragaszkodunk a tündérmeséinkhez, amíg csak túlságosan nagy nem lesz az ár, amelyet meg kell ezért fizetnünk."
Ransom Riggs egy egyedi világot teremtett, amelyet a mellékelt képek és az író stílusa tesz teljessé. A karakterek sem a megszokott sablon szereplők, hanem egy kis színt visznek a történetbe. Ez a rész számomra csak egy egynek elment olvasmány volt, nagyon is érződik rajta, hogy kezdő kötet, így bízom benne, hogy a folytatás már sokkal inkább elnyeri majd a tetszésemet.
***
Értékelés: 3,5/5
Kedvenc jelenet: -
Kedvenc szereplő: Millard
Üdv,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése