Fülszöveg:
A 19 éves Avery Morgansten, annak a bizonyos 5 évvel korábbi rettenetes, egész életét megváltoztató Halloween bulinak az emlékei elől menekülve, beiratkozik az otthonától több ezer kilométerre levő főiskolára. Amire azonban soha nem számíthatott volna, hogy éppen az a fiú kezd érdeklődni iránta, aki egyetlen pillanat alatt összetörheti Avery, gondosan felépített jövőjét.
Vannak dolgok, amiket meg kell élni…
Cameron Hamilton 190 centi magas, szikrázóan kék szemű, szívdöglesztő srác, akinek csodálatos képessége van arra, hogy elérje, Avery megint olyasmikre vágyjon, amikről úgy gondolta, hogy régen kiölték belőle. Nagyon nem jó ötlet összejönni vele. Ugyanakkor lehetetlen semmibe venni a feszültséget, amely kettejük között támad, és amely felszínre hozza Avery lényének, addig nem tapasztalt oldalait.
Vannak dolgok, amiket nem fojthatunk magunkba…
Amikor azonban Avery váratlanul fenyegető e-maileket és telefonhívásokat kezd kapni, már kénytelen szembenézni a múltjával, amit szeretett volna rejtve tartani. Van ugyanis valaki, aki nem engedi, hogy elfelejtse azt a bizonyos éjszakát, amikor minden megváltozott. Vajon sikerül végül feldolgoznia magában, hogy felszínre kerül ez a rettenetes igazság? És Cam mellette áll majd, hogy támogassa?
És vannak dolgok, amikért megéri harcolni…
Már régóta terveztem elolvasni Jennifer L. Armentrout J. Lynn néven írt, Wait for you-val nyitó sorozatát, de eddig soha nem jött össze. Aztán egyik barátnőm, Dóri kölcsönadta, hogy olvassam el, mert nagyon jó, és ő imádta. Ráadásul a molyok is csak jókat írtak róla, ezért úgy voltam vele, hogy miért ne?
Az a gond azokkal a könyvekkel, amiket rengetegen dicsérnek, hogy azokban lehet a legnagyobbat csalódni. Túl nagy elvárásokkal indulunk (én mindenképp :'D) és a végén nagyot koppanunk, meg csodálkozunk, hogy ennyi volt? A Wait for you-val is így jártam. Túl sokan dicsérték, én pedig túl sokat vártam tőle.
Nem azt mondom, hogy rossz könyv volt, mert nem! Sőt, egész jól kikapcsoltam olvasás közben, de semmi extrát nem kaptam tőle. A lelki sérült fiatalok történeteiből már kezd elegem lenni, és bizony a WFY is ebbe a kategóriába tartozik ami nem tudom, hogy miért meglepő számomra, hiszen rubin pöttyös könyv.
Holland Roden, mint Avery. |
Legnagyobb problémám a két főszereplővel volt. Averyt néha megütöttem volna, mert túl sokat problémázott felesleges dolgokon. Azt helyett, hogy tovább lépett volna, szenvedett 30-50-100 oldalon keresztül. Tök logikus lépés. A másik, ami egy kicsit idegesített benne, hogy ő sem lógott ki a már megszokott tökéletes, okos, önbizalomhiányban szenvedő lányok sorából. Önbizalma több volt, mint másoknak, de azért el kélt volna még egy adaggal.
A férfi főszereplőnk, Cam szerintem túl nyálas volt. Elvileg ő a macsó, ex sportoló alfahím, mégis néhol úgy viselkedett, mint aki ennek az ellentettje. Ő is tökéletes, kigyúrt, szép szemű és vicces. Persze van egy sötét múltja, amin próbál túllendülni, több-kevesebb sikerrel. Az biztos, hogy jobban kezelte a helyzetet, és próbált túllépni rajta, nem úgy, mint Avery.
Ashton Kutcher, mint Cameron. |
(A Cameron név láttán csak nekem ugrik be először Cameron Diaz, és a romkom filmjei? Camet végig Ashton Kutcherként képzeltem el a Míg a Jackpot el nem választból :D)
A mellékszereplők is a már megszokottak: Jacob, a meleg srác, a kicsit ribiként viselkedő barátnő, Brit Avery részéről, és Ollie illetve Jase a gyerekkori haverok Cam részéről. Különösebb gondom nem volt velük, Olliet nagyon is bírtam. Keveset szerepelt, de akkor tuti, hogy valami olyat művelt, hogy mosolyognom kellett tőle. Cam családja képviselte a megértő, jófej családot. Míg Averyé a nemtörődöm, lesz*rom tablettát szedő oldalt, mert burzsujéknál így kell elintézni a dolgokat...
Nem volt rossz, hiszen Jen írta, aki már számtalanszor bebizonyította, hogy mindegy milyen műfajban ír, az csak jó lehet. De számomra ez az egyik gyengébb művei közé tartozik. Még így is simán 4*-os, sőt a történet még a 4,5 csillagot is megérdemelné, de ez a borító szerintem borzalmas. A borítók pedig fontosak! ;D
Zsebi;)
- Keep calm and read a lot -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése