A Prológus tagokkal On Sai hetet tartunk, amiből én sem maradhattam ki. Magáról a projektről bővebben a Prológus Facebook oldalán olvashattok.
 |
| Kiadó: Könyvmolyképző Kiadás éve: 2016 Oldalszám:248 Megrendelem |
Exkluzív válogatás On Sai novelláiból
Bölcsesség, derű, kínzó önvizsgálat, rakoncátlan, pajkos humor, hatalmas vállalás.
On Sai világokat alkot számunkra, hogy megkönnyítse létünket a teremtett világban, és hogy ablakokat nyisson világainkra, ajtókat belső útjainkhoz.
Hol képet kapsz, hol gondolatbonbont, nyugtalanító kérdést;
hol egy üde ötletet, felszabadító élcet.
Tizenhárom történet, tizenhárom feledhetetlen élmény, mely elkísér!
Boldogan nyújtjuk át számodra, Kedves Olvasó.
Csemegézz, érezz, érts!
A recenziós példányt köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak!
2016-ban volt szerencsém olvasni az írónő három könyvét (Apa, randizhatok egy lovaggal?-t , és a Calderon két részét), és mind a három történet tökéletes szórakozást nyújtott számomra, így amikor megtudtam, hogy megjelenik egy novellás kötete is, azonnal el szerettem volna olvasni. Végül csak karácsony után sikerült a kezem közé keríteni, amikor az egyetlen dolgomnak annak kellett volna lennie, hogy tanulok, és semmi mással nem foglalkozom, mégsem tudtam megállni, hogy ne kezdjek neki azonnal a novelláskötetnek.
Úgy összességében nagyon szerettem a novellás kötetet, a tizenhárom novellából egy olyan sem volt, ami ne tetszett volna legalább egy kicsit. A következőkben azonban csak a kedvenceimet fogom kiemelni.
A kezdő novella a Jóvágású vérfarkas nősülne címet viseli, amiben a Halál úgy dönt, hogy szabadságot vesz ki, nem akar többé életek elvételével foglalkozni. Ekkor találkozik össze a mi jóvágású vérfarkasunkkal, aki épp élete párját keresi, akivel azonban eddig csak farkas alakban találkozott, így nincs olyan könnyű dolga. Vicces és számomra tökéletes kezdő novella volt. Mondjuk nem bántam volna, ha kicsit hosszabb, szívesen olvastam volna még.
Nyílt titok, hogy főként RavenS noszogatására kezdtem el On Sai könyveket olvasni. Tőle hallottam először a Scarról is, de még így is tartottam tőle egy kicsit, egészen addig, amíg el nem olvastam a Scar első báljáról szóló novellát. Alig pár oldalt kaptam csak a Szivárgó sötétség sorozat világából és olvasni akarom. Nem tudom rendesen megfogalmazni, de elég volt ez a novella ahhoz, hogy érezzem, hogy Scar nem egyike a tömeg szereplőknek, hanem egy egyéniséggel rendelkező, belevaló karakter.
A Sose szólj be varázslónak! nem volt újdonság számomra, az írónő blogján már olvastam, és a mai napig az egyik kedvenc novellám tőle. Hangosan röhögős kategória, egy rosszabb napon kötelező olvasmány.
Nyolc négyzetméter a világ olvasásakor mintha a jövőbe utaztam volna. El tudom képzelni, hogy a távoli jövőben már a különböző háztartási tárgyaknak is lesz személyisége, érzése. Nagyon jól szórakoztam olvasás közben, és a novellához készült illusztráció is zseniális.
A vidámabb hangulatú, szórakoztató novellák mellett elég szép számban voltak elgondolkodtató, sötétebb, mélyebb hangvételű irományok is. Két abszolút kedvencemet emelném ki:
Az emlékkufárban a Sátánnal üzletelhetünk. Egyszer mindenki elgondolkozik azon, hogy Mi lett volna, ha ezt, és ezt másképp csinálom, más döntéseket hozok az életemben, ha máshová születek, stb. Véleményem szerint ez a második legelgondolkodtatóbb novella a kötetben.
(Funfact: Amíg RavenS fel nem hívta a figyelmem arra, hogy nem Emlékfutár a címe, számomra egészen addig fel sem tűnt :')
(Funfact: Amíg RavenS fel nem hívta a figyelmem arra, hogy nem Emlékfutár a címe, számomra egészen addig fel sem tűnt :')
Az első helyet elgondolkodtatás terén a Hogyan ölne Jung? című novella érdemli. Szonja és RavenS már említették a saját értékelésükben, hogy miután elolvastuk, egészen hajnalig Jungról szedtük össze a tudásunkat, olvasunk utána a dolgoknak. Sötét, érdekes és, hogy egyik barátnőmet idézzem: "Súlyos, mint a nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozó testi sértés" (éljen a büntetőjog!)
A Esővágy, mint kötetzáró tökéletes választás volt. Teljesen elvarázsolt, csak úgy áradt belőle Ezüst energiája. Egy szóval kifejezve: tökéletes.
A tökéletes jelző nem csak az Esővágyra és a kötet többi novelláját, hanem az illusztrációkat is megilleti. László Maya illusztrációi pluszt adtak az olvasási élményhez, és habár ezek nélkül is megállta volna a helyét a kötet, velük együtt még teljesebb egészt alkot.
Ha van kedvetek nézzétek meg a projekthét többi bejegyzését is. Találkozhattok Szonja illusztrációival, kitölthetitek a saját készítésű Ki lennél a Calderonból tesztünket, illetve interjúk formájában rengeteg érdekességet megtudhattok Mayáról és az írónőről is.
Üdv,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése