2017. június 10., szombat

MORGAN RHODES: FALLING KINGDOMS - KIRÁLYOK HARCA (FALLING KINGDOMS #1.)

Hello Molycik!
Prológuson sosem tétlenkedünk, mindig zajlik az élet. Jelenleg épp a fantasy könyvek köré szervezett hetünk tart, még kemény két napig. Természetesen Facebookon minden infót megtaláltok ezzel kapcsolatban! :) Na, de miért hoztam ezt fel? Azért, mert természetesen én sem maradhattam ki a sorból, és úgy döntöttem itt az ideje egy kis TBR csökkentésnek, ugyanis Morgan Rhodes Falling Kingdoms c. könyvével már a megjelenése óta szemezek, csak hát az a fránya, végtelen várólista... Ha lenne egy időnyerőm minden gondom pikk-pakk megoldódna, de sajnos nincs, így csak most jutottam el odáig, hogy sort kerítsek Magnus és Cleo kalandjaira.
Fülszöveg:
Kategória: high-fantasyKiadó: Menő könyvek
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 416
Megrendelem
A recenziós példányt köszönöm
szépen a Menő Könyveknek!
Mytica három királyságában már rég a feledés homályába merült a mágia. Bár évszázadok óta béke uralkodik a birodalmak között, a felszín alatt most megmozdul valami fenyegető sötétség.
Mindhárom királyság vezetője egyeduralomra tör, így az alattvalóik élete nagy fordulatot vesz. A főszereplők – köztük a királyi családok tagjai és a lázadók – ráébrednek, hogy sorsuk visszafordíthatatlanul összefonódik. Cleo, Jonas, Lucia és Magnus egy olyan új, őrült világban találják magukat, ahol gátlástalan árulók, hidegvérű gyilkosok és titkos szövetségesek keresztezik útjukat. Utazásuk során egyre több váratlan fordulattal, titokkal és ismeretlen érzéssel találják szembe magukat.
Az egyetlen dolog, amiben biztosak lehetnek, hogy az egyik birodalom el fog bukni. De vajon lehet bárki győztes, amikor minden széthullik körülöttük?
A Trónok harca YA verziójaként emlegetett Falling Kingdoms végre magyarul!
Nem tudom ki, hogy van vele, de én személy szerint nem csípem, amikor túlságosan hypeolnak egy könyvet, mert akarva-akaratlanul is túl magasak lesznek az elvárásaim és a legtöbb esetben fenéken landolok a csalódottság földjén. A Falling Kingdoms esetében is féltem ettől, de nem csalódtam, egyáltalán. Nem mondom, hogy lerágtam minden körmöm az idegességtől, hogy mi fog történni a következő oldalakon, mert nem így volt, de azért akadtak izgalmas pillanatok a könyvben. 
Valami eszméletlenül szép lett a magyar
kiadás *.*
A legelején (rögtön a 16. oldalon) picit megijedtem, hogy teljesen logikátlan lesz, ugyanis Sabine nyakát elvágják, majd továbbsétál és ... álljunk meg egy pillanatra. Ha valakinek elvágják a torkát, akkor az nem sétál tovább, max. csókkal köszönti a padlót, itt mégis megtörtént. Most akkor vagy fordítási hiba van a dologban vagy pedig logikai baki, sebaj előfordul az ilyen, folytattam tovább az olvasást, és tetszett, amit kaptam.
Három királyság mindennapjaiba nyerhetünk betekintést: Auranos, Limeros és Paelsia, melyek közül Auranos a gazdagságban dúskáló, virágzó ország, Limeros és Paelsia pedig a szenvedő alanyok, ahol még a mindennapi élelem beszerzése is problémát jelent. A könyvben felvázolt dolgok alapján már az elején sejteni lehet, hogy itt valószínűleg hamarosan háború lesz, és amely sejtésünk be is bizonyosodik, amikor egy Paelsiai borkereskedő fiát megöli egy auranosi nemes. Persze ebből hatalmas felháborodás lesz, aminek a vége, hogy háború tör ki Mytica három királysága között, Paelsia Limerossal szövetkezve Auranos elfoglalását, leigázását tűzi ki céljául.
"- Azt gondoltam, meglátogatlak. Olyan ritkán tudunk kettesben lenni.- Ó, igen, ez nagy kár! - felelte Magnus nyájasan. - Pedig mennyire élvezem a társaságod!"
Több értékelésnél is láttam molyon, hogy unalmasnak találták a könyvet és nem ért fel az elvárásaikkal, amit én őszintén nem értek, mert szerintem egy igenis jó könyvről van szó. Nem azt mondom, hogy nem voltak részei, amiket untam, mert elég lassú folyású volt az első pár fejezet után a cselekmény kibontakozása, de ez kellett ahhoz, hogy átlátható, felmérhető legyen az erőviszony. Amúgy meg egy első kötetről van szó, emberek! Hat részes lesz a sorozat, nem értem mi mást vártatok :D Olvasás közben végig ott volt bennem az a tipikus sorozatkezdő kötet érzés, és már alig várom, hogy olvashassam a következő részt, mert látom a világban és a karakterekben is a potenciált. Pláne, hogy szerintem marha izgalmas és tele van lehetőségekkel a Falling Kingdoms világfelépítése, csak érjünk már oda, hogy minden lényeges dolgot megtudjunk róla, miközben a főszereplők is elindulnak a karakterfejlődés rögös útján.

“Ha akarsz valamit,” mondogatta mindig Tomas, “akkor el kell venned. Mert senki nem fogja neked odaadni. Ezt sose felejtsd el, édes öcsém.”
Ha már szereplők... Velük volt problémám, méghozzá az, hogy egy szereplőn kívül senkit nem tudtam megkedvelni. Ez az egy szereplő Magnus, viszont őt is csak a közepe felé kezdtem a szívembe zárni, amikor már láttam benne a potenciált. Sokat szerencsétlenkedett ő is, de ebben a könyvben mindenki vagy szerencsétlen vagy idegesítő a kezdetekben, ezt a tulajdonságot pedig vagy kinövik az oldalak múlásával, vagy meghalnak, mert minek zavarják a vizet feleslegesen. Magnushoz visszatérve, talán ő volt a főbb szereplők közül az egyetlen életképes. Azt azért sajnálom, hogy az a száraz humor, aminek át kellett volna jönnie a fordítás során, az nem sugárzik a lapokról. 
"Én úgy vélem, hogy a szóbeszéd olyan, mint a tollpihe. Nagyon ritkán van súlya." (Magnus Damora)
Cleo hercegnő az agyamra ment a folyamatos nyafogásával, szenvedésével, és tenni akarásával (amiből persze semmi jó nem sült ki), na meg az instalovejával. Persze, látható, hogy ő se marad a buta, elkényeztetett barbie baba szinten a jövőben, de azért a mostani teljesítése minőségen aluli, péklapátot neki szint. A hozzá mellékletként csatolt Aronról meg ne is beszéljük. Szívesen küldeném őt Hádész mellé az alvilágba, de nála még a Nagyúr is jobbat érdemel, sokkal jobbat. Jonas az, aki még az érdekesebb szereplők közé tartozik, de nála még várom, hogy átmenjen egy kisebb karakterfejlődésen, mert jelen pillanatban rohadtul idegesítő az esetek 90%-ban, és nem különösebben izgalmas az sem, hogy folyamatosan Cleo körül járnak a gondolatai, meg azon, hogy fogja kicsinálni a drágát, amikor tisztán látható, hogy őket egymásnak szánta a sors.
"Szerintem senkinek nem lenne szabad olyasmit tennie, ami ellenkezik az akaratával." (Theon Ranus)
Nem tudom, hogy láttátok-e már "élőben" a könyvet, de valami gyönyörűen néz ki, nagyon igényes kiadás. Nagyon örültem neki, hogy megtartotta a kiadó az eredeti borítót, illetve, hogy az első pár oldalon ott van a térkép, illetve a szereplők listája, egy kis segédletként, hogy ki-kicsoda Myticában. A belső fülért pedig még nagyobb pacsi, szeretem ezt a kialakítást. Amit viszont nem hagyhatok szó nélkül, arra a bejegyzésem elején tettem már utalást: a fordítás. Az elején nagyon döcögősen indult számomra, és bizony miután utánajártam a dolgoknak, rájöttem, hogy félrefordítások is akadtak, ami nálam kicsit rontott az olvasási élményen. A könyv második felében egyébként javuló tendenciát figyeltem meg, mintha belerázódott volna a fordító a high fantasy nyelvezetébe, de még itt is akadtak kifogásolható szösszenetek. 
Ha egy könnyű kis kikapcsolódásra vágytok rengetek öldökléssel és egy szuper high fantasy világgal, ami a következő részekben biztosan tartogat még izgalmat számodra, akkor ne habozz, olvass Falling Kingdomsot, nem fogod megbánni! :)
Üdv,



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése