COLLEEN HOOVER: MAYBE SOMEDAY - EGY NAP TALÁN (MAYBE SOMEDAY #1.)

Hello Molycik!

Ma az egyik kedvenc Colleen Hoover könyvemről hoztam ma egy értékelést, ami nem más mint a Maybe Someday. 

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 392
Megrendelem
A recenziós példányt köszönöm szépen
a Könyvmolyképző Kiadónak! :)

Fülszöveg:

„Egy ​mindent elsöprő szerelem csodás, mégis valószerű rajza. Csupa érzelem, csupa bonyodalom.” – Tracey Garvis Graves, New York Times bestsellerszerző

A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább. 

Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra. 

Az Egy nap talán egy szenvedélyes történet barátságról, megcsalásról és szerelemről, ami az első oldaltól kezdve beszippantja az olvasót Sydney izgalmakkal teli világába.

„Csodálatos lelkek. Csodálatos dalok. Csodálatos történet.” – GwendolynGrace, LibraryThing

„Egyedi, más, mint a többi… ne habozz, olvasd el!” – Tamara Webber, New York Times bestsellerszerző, az Egyszeregy írója.

---

2014 nyarán olvastam először a Maybe Someday-t, akkor még angolul és szerelem volt első látásra olvasásra. Azóta eltelt három év és bevallom kicsit féltem, hogy mi van, ha azóta teljesen másképp fogok reagálni rá, hiszen mégis csak az egyik kedvenc könyvemről van szó. Na, meg ott volt az a tény is, hogy ezúttal magyarul vágtam neki az olvasásnak, ami valljuk be rázós dolog, ugyanis sok múlik a fordításon. Az első pár oldal fura volt magyarul, majd hozzászoktam a fordító stílusához, de sajnos azt kell mondjam, hogy maradok annál, hogy angolul olvasom CoHo könyveit, hiszen van az írónőnek egy stílusa, amit nagyon nehéz visszaadni és véleményem szerint nem is sikerült teljesen a fordítónak. Persze, ez csak az én személyes véleményem. 

"Csak most értem meg igazán, hogy a hallók mennyire természetesnek veszik ezt a képességüket."

Annyira szépséges ez a könyv kívül-belül, hogy
muszáj pár képet betennem róla :)

A történet ott kezdődik, hogy megismerjük a főszereplő lányt, Sydneyt. Legjobb barátnőjével Torival él közös albérletben, és boldog párkapcsolatban Hunterrel, mellette pedig az egyetemi könyvtárban dolgozik és dacol az apjával, akinek nem igazán tetszik, hogy a lánya nem a jogi kart választotta jövője építgetésekor. Esténként pedig a szemben lévő erkélyen zenélő, szexi srácot (Ridge) hallgatja, tanulás címszóval. Lényegében minden tökéletes, vagyis csak ebben a tudatban él, egészen a 22. születésnapjáig, amikor is Ridge robbantja a bombát és közli Sydneyvel a csúf igazságot: Tori és Hunter a háta mögött aktívan kedvelik egymást, általában az erkélyen. Sydneynek nem igazán van hová mennie és nyilván nem szeretne továbbra is az áruló barátjával és barátnőjével egy fedél alatt élni, ezért elindul a szakadó esőben, hogy megszálljon egy szállodában, viszont adódik egy kis problémája, amikor beszáll a taxiba: nincs nála a pénztárcája. Ridge kisegíti Sydneyt, megszállhat nála, és itt kezdődik el lényegében maga a történet. 

"Nem tudta megvédeni attól a felismeréstől, hogy nem mi döntjük el, kibe szeretünk bele. Csak azt tudjuk eldönteni, kivel maradunk együtt."

Szögezzük le az elején, hogy utálom a szerelmi háromszögeket. A Maybe Somedayben is van, mégis annyira szerethetőek voltak a szereplők és annyira jól megírta az egészet Colleen, hogy nem tudtam utálni se Sydneyt, se Ridget. Ott volt a kémia a két szereplő között, szinte izzottak a lapok, már a legelejétől kezdve, az pedig csak még különlegesebbé tette az egészet, hogy Ridge nem hall. Megnehezítette a kommunikációjukat, de a modern technika segítségével áthidalták ezt a nehézséget. Azt pedig különösen élveztem olvasni - tudom szemét vagyok -, hogy mennyire küzdöttek a saját érzéseikkel és azok ellen, hogy próbáltak nem beleszeretni a másikba, igaz reménytelenül, mert minden egyes dallal közelebb kerültek a végzetükhöz. 

"A legtöbb könyvtárban nem nézik jó szemmel, ha a diákmunkásaik a műszakjuk kellős közepén zokogásban törnek ki, és dobálózni kezdenek a könyvekkel. Mondjuk, nem én tehetek róla, hogy éppen a romantikus szektor polcait töltöttem fel, amikor megtudtam, hogy a pasim, akivel két éve járok, húzogatja a lakótársamat. A szerelmes regények nyálas borítói totál felhúztak."

A mellészereplőket is hamar megkedveltem. Bridgette és Sydney közös jelenetein nagyon jókat nevettem, egy élmény volt magam elé képzelni a jeleneteket, amikor Bridgette kiabálva beszélt, hogy hátha a - szerinte - siket Sydney meghallja/megérti, hogy mit akar mondani. A Warrennel való kapcsolata pedig már külön történet, amiről szerencsére egy novella is született Maybe not címmel. Amit még különösen bírtam az a Warren és Sydney között, a könyv végére kialakult barátság. Az, ahogy a kezdeti ellenszenvből egy működőképes, egymást segítő, támogató barátság formálódott. Maggie pedig egy tündéri lány, aki egy üde színfoltja volt a könyvnek és, aki nagyon jól lereagálta a dolgokat, amiket szándékosan nem fogok senkinek elspoilerezni :D 

Ugyan a posztban nem említettem, de nem csak magyarul
birtoklom a Maybe Somedayt, hanem angolul is,
 csupán ennyire szeretem ezt a könyvet #LifeofaCoverwhore.

A könyv különlegessége, hogy tele van dalszövegekkel, amiket Sydney és Ridge írt. Ezek nagyon sokat hozzáadtak a történethez, az pedig csak még különlegesebbé tette az olvasási élményt, hogy Griffin Peterson meg is zenésítette ezeket a dalokat, így olvasás közben hallgatni is lehetett a dalokat (ezen a linken te is meghallgathatod a dalokat). 

"Ha tudnád, hogy bármelyik pillanatban meghallhatsz, beérnéd egy fél élettel? Vagy inkább próbálnád kihasználni az időt, ami jut?"

Imádtam a könyvben, hogy egyszerre megnevettet és szomorít el, majd töri össze teljesen a szívem, de mégis reményt ad, hogy talán egy nap megtörténhet az, aminek már a könyv elején meg kellett volna történnie :) Szóval, ha egy igazán jó romantikus, new adult történetre vágytok, ami útközben rálép a szívedre, jól megnyomorgatja, de közben azért megnevettet, boldog, mosolygós és hangosan nevetős pillanatokat is okoz, mellé pedig szerethető karaktereket ismertet meg veled ráadásul még külön, a könyvhöz írt dalokat is meghallgathatod olvasás közben, akkor a Maybe Someday - Egy nap talán pontosan neked való!

Ennyi voltam mára. 

Üdv,