Hello Molycik!
Viszonylag kevés olyan magyar író van, akivel úgy vagyok, hogy mindegy milyen műfajban és mit ír, egyszer biztosan sort kerítek rá és elolvasom. A. M. Aranth pont ezek közé az írók közé tartozik. Ezúttal sem kellett benne csalódnom, az állam szokás szerint a padlón landolt.
 |
| Kiadó: Főnix Könyvműhely Kiadás éve: 2015 Oldalszám: 140 Megrendelem |
Fülszöveg:
A Város otthon, béke, biztonság.
Lily, amióta az eszét tudja, a Városban élt. A Város volt hazája, táplálója és élete. Egy nap azonban, amikor rejtélyes emberek rabolják el, rá kell döbbennie, hogy a mélyben a Város szörnyű titkokat rejt: az utcák kövei alatt, a dübörgő gőzgépeknél és kavargó csatornajáratoknál is mélyebben iszonyatos sötétség lapul, amellyel egyedül ő veheti fel a harcot.
Vincent mindent elvesztett. A lány, akiért az életét is odaadná, eltűnt. A nyomozás során a férfi mindennel és mindenkivel szembeszáll, hogy visszakaphassa – közben nem is sejti, hogy ellenségei már rég kivetették hálójukat, és minden lépés csak közelebb viszi a végzetéhez.
Közben megállíthatatlanul közeledik újév napja, egy új korszak hajnala, amikor a Város acél szíve lángra lobban és ünneplő embertömegek lepik el a ködlepte utcákat. És egyikük sem tudja, hogy közben éhes szempárok milliói, mint megannyi csillag pislognak a Városra a külső sötétségből.
Mert a Város már nem csak otthon és béke, hanem egy ősi, titkos háború frontvonala, amely egész világok sorsát dönti el.
A történet központja A város, ahol Lily, egyik főszereplőnk is él. Lakói élik jól megszokott életüket, nem tudva, honnan vagy kitől kapják a mindennapi élelmet. Kasztokba osztva, kemény szabályok között élnek és ezzel a többség meg is van elégedve, de annak rendje-módja szerint akad olyan ember - főként a Szabadok között -, aki arról álmodozik, hogy majd, ha egyszer összegyűlik elegendő pénze, akkor bizony el fog költözni egy kis faluba, ahol aztán nagyon boldog lesz, távol a város minden bajától és zsúfoltságától. Ha már kasztok, akkor meg kell említenem, hogy a Szabadokon kívül még ott vannak a Bankárok, Mérnökök, és persze a Nemesek is. Céljuk pedig a status quo fenntartása, mert az kell és szükséges, anélkül csak káosz és nyomor lenne.
"Figyeljetek szavaimra.
örök megváltástokra szolgálnak azok!Három osztályt teremtett Los Pörölye és szőttEnitharmon Szövőszéke.Három Osztály, három Parancs, nyolc Oszlop.Nemes, Bankár, Mérnök, kiket uraljonFegyelem, Rend, Éberség & világítsaÉjüket a nyolc oszlop: a négy Zoa & négy emanáció.Így lesz a Város, és így lesz a Város örök,Ti pedig örökre megváltattok. "
Engem már a világfelépítéssel levett az író a lábamról, na meg az elmaradhatatlan HVP stílussal. Az pedig csak hab a tortán, hogy in medias res kezdéssel indítunk. Érdekes volt a Városról olvasni, hogy hogyan szuperál és mivé válik, ahogyan közeledünk a történet vége felé. Mert bizony voltak ám történések, nem is akármilyenek! Azt nem mondom, hogy nem volt az elején kicsit zavaros, mert az volt, de még mennyire. Három szereplő szemszögén keresztül ismerhetjük meg a Várost. Vincent, Lily és Gregor vezet végig minket a történéseken, ráadásul nem is időrendi sorrendben, így néha csak kapkodtam a fejem, hogy most mi van? Persze ez a zavar az űrben vagy inkább a levegőben, ha már steampunk és léghajók idővel kitisztult és egész könnyen rá lehetett jönni egy-egy elrejtett információnak köszönhetően a csavarokra... vagy legalább egy kis ideig azt gondolhattam, hogy bizony rájöttem a csattanóra, most már tudom miről volt szó egész végig!
A szereplők közül számomra Lily és Vincent volt kiemelkedő, Gregort nem igazán tudtam megkedvelni, inkább maradt a semleges oldalon. Tetszett, hogy Vincent nyomozó lényegében bármit megtett volna, hogy az általa kedvelt, szeretett lányt megtalálja az eltűnése után. Még úgy is, hogy közben megmagyarázhatatlan, abszurd dolgokat élt át, amikor a Várost megpróbálta elhagyni. Mindegy, hogy milyen közlekedési eszközzel próbálkozik, nem sikerül neki, sosem jut el a szomszédos faluba. Reggel meg mintha törölték volna az előző napot az emlékezetéből és csak a másnap maradt meg... Én pedig egészen végig kétségek közt haladtam előre a történetben, hogy végre rájöjjek a nagy titokra.
Többet nem igazán árulnék el a történetről, mert még a végén lelőném a poént, de annyit elárulhatok, hogy Peti az utolsó fejezetek, mondatok mestere. Konkrétan tátott szájjal bámultam magam elé, hogy mi a franc történt.
"A Város csontja kő, húsa vas és acél, vére az emberek, a munkások tömege. Ütőere viszont pénzből van, mi pedig, mint jó orvos, ezen az ütőéren tartjuk a kezünket, és kontrolláljuk a véráramot, hogy a Város egészséges maradjon."
A történet misztikussága, a Várost körüllengő titkok, a steampunk hangulat és elemek, kiegészítve a szereplőkkel és a végkifejlettel egy igazán zseniális történetet alkotnak. Ha tehát egy igazán izgalmas és jól kidolgozott világfelépítésű, steampunk kisregényt szeretnél olvasni, akkor mindenképp olvasd el A Liliom Korát. Higgyétek el, megéri! Ha pedig egy hosszabb szösszenetre, de szintén gyilkos végre vágysz, akkor tudom ajánlani az író másik könyvét, az Oculust! Garantáltan felébred benned a gyilkolási vágy az utolsó oldalhoz érve ;)
Értékelés: 5/5
Kedvenc szereplő: Vincent
Kedvenc szereplő: Vincent
Kedvenc jelenet: Az epilógus az valami zseniális.
Üdv,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése