A következő címkéjű bejegyzések mutatása: STEAMPUNK. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: STEAMPUNK. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. november 3., vasárnap

VIVIEN HOLLOWAY: FORGANDÓ SZERENCSE (WINIE LANGTON TÖRTÉNETEK #6.)

Hello Molycik!
Fut a halloweeni hetünk a Prológus oldalán, amiből én sem maradhattam ki. Négy éve az első projektünk is ebben a témában volt, ezért igen közel áll a szívemhez ez a pár nap az évben. Sosem gondoltam volna, hogy 4 év után ennyi baráttal gazdagodom. Azt meg pláne nem, hogy még mindig a blog előtt fogok ülni és pötyögni. Már csak egy kérdés maradt, mielőtt belevágnék az értékelésbe: Hogy jön a Halloweenhez Wee könyve? A hangulata és a steampunk miatt, pontosan azért! <3 


Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 182
Megrendelem
A könyvet köszönöm a
Főnix Könyvműhelynek!
Fülszöveg:
„- ​Öt perc. Csak öt percig lett volna egy kis nyugalmam.
Elmosolyodtam.
– Én már évek óta nem is álmodozom ilyesmiről.”

Winie mindent megtesz, hogy elkerülje a bajt, de nagyon úgy fest, hogy hiába próbálkozik. A baj ugyanis mindig megtalálja őt.

Lassan egy hónapja annak, hogy Harry Roghannel megszerezték a gépfarkashoz szükséges alkatrészeket, és működésbe hozták a szerkezetet. Azóta Winie törött karja már majdnem teljesen rendbejött. Ahogy a Will-lel való barátsága is.
Harry viszont eltűnt, már hetek óta nem hallottak felőle, valaki azonban a fiú szerencsehozó amulettjére vadászik. Winie próbálja előkerítni, hogy figyelmeztesse, de közben akadnak egyéb problémái is.
Ezalatt Willnek is meggyűlik a baja a saját üzleti ügyeivel, ezeket azonban magának kell megoldani, hiszen nem támaszkodhat mindig Winie segítségére.
Harry épp időben tér vissza, hogy alaposan felkavarja az amúgy sem túl nyugodt állóvizet, és Ezra Cassidy utáni bosszújával, valamint a rendre felbukkanó rosszakaróival cseppet sem könnyíti meg Winie dolgát, akinek viszont feltett szándéka, hogy életben tartsa őt.

„- Te meg mi a fenét műveltél?
– Megkértem néhány fickót, hogy verjenek meg – némileg orrhangon beszélt, de bíztató volt a tény, hogy van ereje ironizálni. – Kicsit elszaladt velük a ló.
– Vicces. – Az egyik székhez támogattam, és leültettem rá. – Blackwood vagy Cassidy?
– Nem mutatkoztak be. – Egy törülközőt nyomtam a kezébe, ő pedig az orrához szorította, és hátrahajtotta a fejét. – De nem voltak túl kifinomultak, szóval inkább Blackwoodra gyanakszom.”


Még év elején valami könnyedre, ugyanakkor szórakoztatóra vágytam. Ezen fellángolásból történt meg az, hogy újra lekaptam a polcról a Végtelen horizontot és fél nap alatt befaltam. Megint. Szerintem harmadszor olvasom újra, de nem tudom megunni, annyira szórakoztató és sziporkázó. Majd pedig szenvedtem, hogy ugyan mit olvassak, hiszen végre szabad volt. Végeztem a vizsgáimmal, de csak nem tudtam eldönteni, hogy ha már lehet büntetlenül és bűntudat nélkül olvasnom, akkor mit vegyek a kezembe. Még jó, hogy anno Dóritól ajándékba kaptam a Mesterkulcsot, a Winie Langton történetek első, igencsak rövid kis történetét. Két nappal később ott tartottam, hogy megint nincs mit olvasnom és mikor jön már a folytatás. Aztán az írónő felvilágosított, hogy egyébként a Forgandó szerencse már megjelent, csak az utolsó kötetre kell várni. Mondanom sem kell, azonnal rohantam a könyvesboltba, ahol nem lehetett kapni pont azt az egy kötetet, ami nekem kellett. Egészen a Könyvhétig kellett így hát várnom, hogy Winie és Will kalandjait tovább folytathassam, és megint ott találjam magam, hogy folyamatosan azt kérdezgetem, mikor jön már a folytatás?!
"Sosem voltam szadista. Ha valaki belém köt, lelövöm, és kész. De nem döfködök tűket a bőre alá."
Szóval így indult az én kalandom Vivien Holloway zseniális sorozatával. Őszintén, nem terveztem, hogy értékelem egyenként a köteteket, mert annyira rövidek, hogy igazából mindig csak azt tudtam volna ismételni, hogy fantasztikus és könnyesre röhögtem magam. De azért így a vége felé, hátha sikerül még valakinek felkeltenem a figyelmét, azáltal, hogy elmondom mit szeretem a Forgandó szerencsében. 
"A bal kezem sajgott, de azért felhúztam magam. Mondhatnám, hogy sikkesen átlendültem a korláton, de leginkább csak átvergődtem, mint egy beteg lajhár, és rálapultam a lépcsőfokokra."
Először is, magát a történetvezetést és a karaktereket. Egyszerre érdekes és jól kidolgozott minden karakter. Úgy bizony, mindenki. Nem csak Winie, a főszereplőnk kapott saját személyiséget, hanem ténylegesen a kötetek minden résztvevője érdekes személyiséggel rendelkezik. Ha nem is egy kötet alatt, de a végére rendeződnek a szálak és a szívedhez nőnek még azok is, akiket a kezdetben nem szerettél. Khm, Harry, khm... Valamiért nem tudom utálni, de közben nem is szeretem őt. Winie igazán sziporkázó és belevaló lány. Kicsit forrófejű, de pont ettől lesz életrevaló. Harry és Will pedig még egy kicsit hozzátesznek a személyisége alakulásához, részről-részre. Hát, még Tony, aki talán az egyetlen olyan karakter, akit ténylegesen kezdek megutálni. Winie-nek a családját is csak imádni lehet. 
"– Ezért Winie le fog lőni – csóválta a fejét Arnie. – Már hogy téged. Engem, mondjuk, ötheti házimunkára ítél.
– Akkor részedről minimális a kockázat.
– Takarítottál te már Winie-nél? – még a gondolatra is megborzongott. – Lőne le inkább."
A világfelépítés és a steampunk légkör is nagy kedvencem. Pláne ebben a kötetben, ami kicsit lassabb és számomra melankólikusabb lett, de pont ez benne a jó. Érződik, hogy a java még csak most jön, hogy ez úgymond a vihar előtti csend. Csavaros kis történet ez és ez egyike azon elemeknek, amit nagyon szeretek benne. 

Ajánlom minden olyan könyvmolynak, aki szeretne egy kicsit kis időre kiszakadni a valóságból. Egy nap bőven elég az eddig megjelent kötetekre, utána pedig jöhet a rongyosra olvasásuk újra és újra. A Cinikus, szarkasztikus, humoros, de közben igazán badass főhősnőket kedvelők, a steampunk légkörért és világért rajongók és Wee olvasói számára tökéletes lehet a Winie Langton történetek. 

Értékelés: 4,5/5
Kedvenc szereplő(k): Will, Winie
Kedvenc rész: az egész 

Üdv,

2017. november 20., hétfő

VIVIEN HOLLOWAY - VÉGTELEN HORIZONT

Hello Molycik!
Töredelmesen bevallom, még semmit nem olvastam ezelőtt Vivien Hollowaytől. Megvan szinte az összes Winie kötet a polcomon, mégis a Végtelen horizonttal kezdtem pályafutásomat és milyen jól tettem. Zseniális volt ez a könyv!
Fülszöveg:
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 428
Megrendelem
A recenziós példányért
hálás köszönet a
Főnix Könyvműhelynek!
Becky ​Dwyer három évvel ezelőtt hozott egy rossz döntést, és most eljött az idő, hogy megfizesse az árát.
Egy olyan világban, ahol az elektromosság csak háromezer méteres magasság felett elérhető, a légjárók biztosítják a kereskedelem áramlását. 


Becky egész életét nagybátyja, Duke Barton hajóján töltötte, és soha nem is tervezte, hogy ezen változtatni fog. Három évvel ezelőtt azonban üzletet kötött a kétes hírnevű Nick Mattockkal, aki most behajtja a lányon a tartozását. 

A műszerészlány hirtelen sokkal távolabb kerül az otthontól, mint azt valaha képzelte volna. Eddigi kényelmes világa darabokra hullik. Helyt kell állnia egy olyan legénység tagjaként, melynek legalább a fele hajdani kalózokból áll, miközben megpróbál megtenni mindent, hogy visszajuthasson a nagybátyjához. 
Azonban kénytelen ráébredni, hogy ez koránt sem lesz olyan egyszerű, és nem csak azért, mert Nick minden lépését szemmel tartja. Hamarosan nem csak az ő, de Duke élete is veszélybe kerül, és megoldást kell találnia, ha nem akarja elveszíteni azokat, akiket szeret.


Mint, ahogy azt a bevezetőben is említettem, ez volt az első Holloway könyvem. Elképzelésem se volt, hogy milyen lesz, csak annyit tudtam a könyvről, hogy nagyon tetszik a borítója és steampunk. Jó kiindulási pontok ugye? Coverwhore énem szokás szerint nem hazudtolta meg magát, de ezúttal olyan szinten jól választott, hogy kedvencet avathattam olvasás végén, pedig a reading slump még mindig kínoz és egyszerűen nem tudok kimászni a szakadék mélyéről. Viszont a Végtelen horizont kicsit feljebb rángatott, talán már a fényt is látom az alagút végén és végre visszatérhetek a fangörcsölős könyvfaló életembe. 
"– Most először hívtál kapitánynak úgy, hogy nem tűnt sértésnek. A szememet forgattam, de viszonoztam a mosolyát.
– Csak véletlen volt, legközelebb jobban odafigyelek."
A történet legelején megismerhetjük Beckyt, hogyan él, kik veszik körül, hogyan telnek a mindennapjai és én teljesen abban a hitben voltam, hogy majd egy "apuci kicsi lánya" szereplőként lesz jelen a könyvben és előre imádkoztam, hogy ne akarjam minden egyes hajszálát egyesével kitépni, ahogy halad előre a cselekmény. Gondolhatjátok mekkora pofára esés volt, amikor ez nem történt meg. Becky egy teljesen normális, talpraesett, badass leányzó, aki túlságosan is saját magamat juttatta eszembe olvasás közben. Ugyanolyan szerencsétlenek vagyunk mindketten, így elég könnyen tudtam vele azonosulni :D


TBR polcom tetején sokáig dobogós volt a Végtelen horizont
Persze az élet nem fenékig tefjöl, ezért megjelenik Nick, hogy pár évvel ezelőtti nyereményét beváltsa, azaz, hogy Becky csatlakozzon a hajója legénységéhez, ezzel pedig elkezdődik a kaland, amit kifejezetten élveztem. Kapásból pár oldal után érvényesül Becks esetében a szerencsétlenség generátor és kisebb sérülést szenved, orvosi ellátásra szorul. Mint én, amikor felkelek reggelente... Innen pedig nincs megállás, az út a totális katasztrófáig megkezdődik.

Beckyt tehát nagyon bírtam, mert talpraesett és nem egy ijedős típus. Nem fut világgá, ha letörik a körme és simán megszerel bármiféle technikai kütyüt. Ha pedig véletlenül fenékre huppan feláll, nem adja fel és kitart társai mellett legyen szó bármiről is. Az sem számít, ha már hatodszor lövik meg, ott segít, ahol tud és nem képes nyugton maradni egy pillanatra sem.

Nicken az elején kicsit nehezen igazodtam ki, de azért sejtettem, hogy nem egy nyámnyila karakter. Egyszerre volt utálható és szerethető karakter, akit egyik pillanatban még agyon akartam csapni, mert mi az, hogy beszólogat és mi a franc baja van már megint és miért egy arrogáns s*ggfej, másik pillanatban meg meg akartam ölelgetni, mert olyan cuci, mint egy plüss unikornis, és agyon akarom nyomorgatni. A közte és Becks között lévő kémiától pedig egyszerűen eldobtam az agyam. Minden pillanatban azért szurkoltam, hogy újabb közös jelenetük legyen, mert nem volt elég, amit kaptam és még többet akartam. A mellékszereplőket is bírtam, jó csapatot alkotott nem csak Nick legénysége, de Duke-é is. Akire kicsit nagyon neheztelek az June, de minden történetbe kell egy negatív szereplő, akit utálhatunk. 
"– A lelkiismeret szar dolog – jegyezte meg nagy bölcsen. – Ha van, csak problémát okoz, ha nincs, állatot csinál belőled."
A világfelépítés és a könyv hangulata brutálisan jó. Vivien Holloway profi abban, amit csinál. Olyan hangulat árad a könyvből, hogy igen nehezemre esett letenni, amikor olvastam és tudtam, hogy nem szabadna, mert épp beadandót kellene írnom vagy le kéne szállnom a metróról. Persze nem sikrült leszállnom, utaztam tovább még 3 megállót, mire feleszméltem, hogy milyen gyorsan peregnek a lapok, újabb fejezetnek lett vége és mindjárt befejezem a könyvet. Tejóég, hogy kerültem én a Nagyvárad térre? Wee írói stílusa pedig olyan mint kánikulában egy hűvös fuvallat, kellemes és jól eső. Teljesen levett a lábamról.
"Akárhogy is, világunk újra felépítette önmagát, az élet sem nehezebb, sem könnyebb nem lett, mint a háború előtt. Mindössze megváltozott. A változás azonban olykor elkerülhetetlen."
Összességében egy király steampunk történetet olvashattam léghajókkal, kalózokkal és mindenféle akciódús tartalommal. A szereplők szinte mindegyikét imádtam, főleg a Nick és Becky között lévő kémiát, ami nélkül valószínűleg hiányérzetem lett volna. Filmet esetleg valamelyik hazai stúdió nem szeretne forgatni a könyvből? Szívesen látnám széles vásznon és nem csak olvasás közben képzelném el a fantasztikus látványt, amit feltár előttünk a könyv. 

Értékelés: 5/5
Kedvenc szereplő: Nick és Becks

Kedvenc jelenet: Nick és Becky összes közös jelenete :D

Következő úticélom a Vérvörös horizont, addig is
Üdv,



2017. október 2., hétfő

A. M. ARANTH: A LILIOM KORA

Hello Molycik!
Viszonylag kevés olyan magyar író van, akivel úgy vagyok, hogy mindegy milyen műfajban és mit ír, egyszer biztosan sort kerítek rá és elolvasom. A. M. Aranth pont ezek közé az írók közé tartozik. Ezúttal sem kellett benne csalódnom, az állam szokás szerint a padlón landolt.
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 140
Megrendelem
Fülszöveg:
A ​Város otthon, béke, biztonság.
Lily, amióta az eszét tudja, a Városban élt. A Város volt hazája, táplálója és élete. Egy nap azonban, amikor rejtélyes emberek rabolják el, rá kell döbbennie, hogy a mélyben a Város szörnyű titkokat rejt: az utcák kövei alatt, a dübörgő gőzgépeknél és kavargó csatornajáratoknál is mélyebben iszonyatos sötétség lapul, amellyel egyedül ő veheti fel a harcot.
Vincent mindent elvesztett. A lány, akiért az életét is odaadná, eltűnt. A nyomozás során a férfi mindennel és mindenkivel szembeszáll, hogy visszakaphassa – közben nem is sejti, hogy ellenségei már rég kivetették hálójukat, és minden lépés csak közelebb viszi a végzetéhez.
Közben megállíthatatlanul közeledik újév napja, egy új korszak hajnala, amikor a Város acél szíve lángra lobban és ünneplő embertömegek lepik el a ködlepte utcákat. És egyikük sem tudja, hogy közben éhes szempárok milliói, mint megannyi csillag pislognak a Városra a külső sötétségből.
Mert a Város már nem csak otthon és béke, hanem egy ősi, titkos háború frontvonala, amely egész világok sorsát dönti el.

A történet központja A város, ahol Lily, egyik főszereplőnk is él. Lakói élik jól megszokott életüket, nem tudva, honnan vagy kitől kapják a mindennapi élelmet. Kasztokba osztva, kemény szabályok között élnek és ezzel a többség meg is van elégedve, de annak rendje-módja szerint akad olyan ember - főként a Szabadok között -, aki arról álmodozik, hogy majd, ha egyszer összegyűlik elegendő pénze, akkor bizony el fog költözni egy kis faluba, ahol aztán nagyon boldog lesz, távol a város minden bajától és zsúfoltságától. Ha már kasztok, akkor meg kell említenem, hogy a Szabadokon kívül még ott vannak a Bankárok, Mérnökök, és persze a Nemesek is. Céljuk pedig a status quo fenntartása, mert az kell és szükséges, anélkül csak káosz és nyomor lenne.
"Figyeljetek szavaimra.

örök megváltástokra szolgálnak azok!
Három osztályt teremtett Los Pörölye és szőtt
Enitharmon Szövőszéke.
Három Osztály, három Parancs, nyolc Oszlop.
Nemes, Bankár, Mérnök, kiket uraljon
Fegyelem, Rend, Éberség & világítsa
Éjüket a nyolc oszlop: a négy Zoa & négy emanáció.
Így lesz a Város, és így lesz a Város örök,
Ti pedig örökre megváltattok. "
Engem már a világfelépítéssel levett az író a lábamról, na meg az elmaradhatatlan HVP stílussal. Az pedig csak hab a tortán, hogy in medias res kezdéssel indítunk. Érdekes volt a Városról olvasni, hogy hogyan szuperál és mivé válik, ahogyan közeledünk a történet vége felé. Mert bizony voltak ám történések, nem is akármilyenek! Azt nem mondom, hogy nem volt az elején kicsit zavaros, mert az volt, de még mennyire. Három szereplő szemszögén keresztül ismerhetjük meg a Várost. Vincent, Lily és Gregor vezet végig minket a történéseken, ráadásul nem is időrendi sorrendben, így néha csak kapkodtam a fejem, hogy most mi van?  Persze ez a zavar az űrben vagy inkább a levegőben, ha már steampunk és léghajók idővel kitisztult és egész könnyen rá lehetett jönni egy-egy elrejtett információnak köszönhetően a csavarokra... vagy legalább egy kis ideig azt gondolhattam, hogy bizony rájöttem a csattanóra, most már tudom miről volt szó egész végig! 

A szereplők közül számomra Lily és Vincent volt kiemelkedő, Gregort nem igazán tudtam megkedvelni, inkább maradt a semleges oldalon.  Tetszett, hogy Vincent nyomozó lényegében bármit megtett volna, hogy az általa kedvelt, szeretett lányt megtalálja az eltűnése után. Még úgy is, hogy közben megmagyarázhatatlan, abszurd dolgokat élt át, amikor a Várost megpróbálta elhagyni. Mindegy, hogy milyen közlekedési eszközzel próbálkozik, nem sikerül neki, sosem jut el a szomszédos faluba. Reggel meg mintha törölték volna az előző napot az emlékezetéből és csak a másnap maradt meg... Én pedig egészen végig kétségek közt haladtam előre a történetben, hogy végre rájöjjek a nagy titokra.

Többet nem igazán árulnék el a történetről, mert még a végén lelőném a poént, de annyit elárulhatok, hogy Peti az utolsó fejezetek, mondatok mestere. Konkrétan tátott szájjal bámultam magam elé, hogy mi a franc történt. 
"A Város csontja kő, húsa vas és acél, vére az emberek, a munkások tömege. Ütőere viszont pénzből van, mi pedig, mint jó orvos, ezen az ütőéren tartjuk a kezünket, és kontrolláljuk a véráramot, hogy a Város egészséges maradjon."
A történet misztikussága, a Várost körüllengő titkok, a steampunk hangulat és elemek, kiegészítve a szereplőkkel és a végkifejlettel egy igazán zseniális történetet alkotnak. Ha tehát egy igazán izgalmas és jól kidolgozott világfelépítésű, steampunk kisregényt szeretnél olvasni, akkor mindenképp olvasd el A Liliom Korát. Higgyétek el, megéri! Ha pedig egy hosszabb szösszenetre, de szintén gyilkos végre vágysz, akkor tudom ajánlani az író másik könyvét, az Oculust! Garantáltan felébred benned a gyilkolási vágy az utolsó oldalhoz érve ;)



Értékelés: 5/5
Kedvenc szereplő: Vincent

Kedvenc jelenet: Az epilógus az valami zseniális.


Üdv,

designed by Charming Templates