Fut a halloweeni hetünk a Prológus oldalán, amiből én sem maradhattam ki. Négy éve az első projektünk is ebben a témában volt, ezért igen közel áll a szívemhez ez a pár nap az évben. Sosem gondoltam volna, hogy 4 év után ennyi baráttal gazdagodom. Azt meg pláne nem, hogy még mindig a blog előtt fogok ülni és pötyögni. Már csak egy kérdés maradt, mielőtt belevágnék az értékelésbe: Hogy jön a Halloweenhez Wee könyve? A hangulata és a steampunk miatt, pontosan azért! <3
 |
| Kiadó: Főnix Könyvműhely Kiadás éve: 2018 Oldalszám: 182 Megrendelem A könyvet köszönöm a Főnix Könyvműhelynek! |
„- Öt perc. Csak öt percig lett volna egy kis nyugalmam.
Elmosolyodtam.
– Én már évek óta nem is álmodozom ilyesmiről.”
Winie mindent megtesz, hogy elkerülje a bajt, de nagyon úgy fest, hogy hiába próbálkozik. A baj ugyanis mindig megtalálja őt.
Lassan egy hónapja annak, hogy Harry Roghannel megszerezték a gépfarkashoz szükséges alkatrészeket, és működésbe hozták a szerkezetet. Azóta Winie törött karja már majdnem teljesen rendbejött. Ahogy a Will-lel való barátsága is.
Harry viszont eltűnt, már hetek óta nem hallottak felőle, valaki azonban a fiú szerencsehozó amulettjére vadászik. Winie próbálja előkerítni, hogy figyelmeztesse, de közben akadnak egyéb problémái is.
Ezalatt Willnek is meggyűlik a baja a saját üzleti ügyeivel, ezeket azonban magának kell megoldani, hiszen nem támaszkodhat mindig Winie segítségére.
Harry épp időben tér vissza, hogy alaposan felkavarja az amúgy sem túl nyugodt állóvizet, és Ezra Cassidy utáni bosszújával, valamint a rendre felbukkanó rosszakaróival cseppet sem könnyíti meg Winie dolgát, akinek viszont feltett szándéka, hogy életben tartsa őt.
„- Te meg mi a fenét műveltél?
– Megkértem néhány fickót, hogy verjenek meg – némileg orrhangon beszélt, de bíztató volt a tény, hogy van ereje ironizálni. – Kicsit elszaladt velük a ló.
– Vicces. – Az egyik székhez támogattam, és leültettem rá. – Blackwood vagy Cassidy?
– Nem mutatkoztak be. – Egy törülközőt nyomtam a kezébe, ő pedig az orrához szorította, és hátrahajtotta a fejét. – De nem voltak túl kifinomultak, szóval inkább Blackwoodra gyanakszom.”
Még év elején valami könnyedre, ugyanakkor szórakoztatóra vágytam. Ezen fellángolásból történt meg az, hogy újra lekaptam a polcról a Végtelen horizontot és fél nap alatt befaltam. Megint. Szerintem harmadszor olvasom újra, de nem tudom megunni, annyira szórakoztató és sziporkázó. Majd pedig szenvedtem, hogy ugyan mit olvassak, hiszen végre szabad volt. Végeztem a vizsgáimmal, de csak nem tudtam eldönteni, hogy ha már lehet büntetlenül és bűntudat nélkül olvasnom, akkor mit vegyek a kezembe. Még jó, hogy anno Dóritól ajándékba kaptam a Mesterkulcsot, a Winie Langton történetek első, igencsak rövid kis történetét. Két nappal később ott tartottam, hogy megint nincs mit olvasnom és mikor jön már a folytatás. Aztán az írónő felvilágosított, hogy egyébként a Forgandó szerencse már megjelent, csak az utolsó kötetre kell várni. Mondanom sem kell, azonnal rohantam a könyvesboltba, ahol nem lehetett kapni pont azt az egy kötetet, ami nekem kellett. Egészen a Könyvhétig kellett így hát várnom, hogy Winie és Will kalandjait tovább folytathassam, és megint ott találjam magam, hogy folyamatosan azt kérdezgetem, mikor jön már a folytatás?!
"Sosem voltam szadista. Ha valaki belém köt, lelövöm, és kész. De nem döfködök tűket a bőre alá."
Szóval így indult az én kalandom Vivien Holloway zseniális sorozatával. Őszintén, nem terveztem, hogy értékelem egyenként a köteteket, mert annyira rövidek, hogy igazából mindig csak azt tudtam volna ismételni, hogy fantasztikus és könnyesre röhögtem magam. De azért így a vége felé, hátha sikerül még valakinek felkeltenem a figyelmét, azáltal, hogy elmondom mit szeretem a Forgandó szerencsében.
"A bal kezem sajgott, de azért felhúztam magam. Mondhatnám, hogy sikkesen átlendültem a korláton, de leginkább csak átvergődtem, mint egy beteg lajhár, és rálapultam a lépcsőfokokra."
Először is, magát a történetvezetést és a karaktereket. Egyszerre érdekes és jól kidolgozott minden karakter. Úgy bizony, mindenki. Nem csak Winie, a főszereplőnk kapott saját személyiséget, hanem ténylegesen a kötetek minden résztvevője érdekes személyiséggel rendelkezik. Ha nem is egy kötet alatt, de a végére rendeződnek a szálak és a szívedhez nőnek még azok is, akiket a kezdetben nem szerettél. Khm, Harry, khm... Valamiért nem tudom utálni, de közben nem is szeretem őt. Winie igazán sziporkázó és belevaló lány. Kicsit forrófejű, de pont ettől lesz életrevaló. Harry és Will pedig még egy kicsit hozzátesznek a személyisége alakulásához, részről-részre. Hát, még Tony, aki talán az egyetlen olyan karakter, akit ténylegesen kezdek megutálni. Winie-nek a családját is csak imádni lehet.
"– Ezért Winie le fog lőni – csóválta a fejét Arnie. – Már hogy téged. Engem, mondjuk, ötheti házimunkára ítél.
– Akkor részedről minimális a kockázat.
– Takarítottál te már Winie-nél? – még a gondolatra is megborzongott. – Lőne le inkább."
A világfelépítés és a steampunk légkör is nagy kedvencem. Pláne ebben a kötetben, ami kicsit lassabb és számomra melankólikusabb lett, de pont ez benne a jó. Érződik, hogy a java még csak most jön, hogy ez úgymond a vihar előtti csend. Csavaros kis történet ez és ez egyike azon elemeknek, amit nagyon szeretek benne.
Ajánlom minden olyan könyvmolynak, aki szeretne egy kicsit kis időre kiszakadni a valóságból. Egy nap bőven elég az eddig megjelent kötetekre, utána pedig jöhet a rongyosra olvasásuk újra és újra. A Cinikus, szarkasztikus, humoros, de közben igazán badass főhősnőket kedvelők, a steampunk légkörért és világért rajongók és Wee olvasói számára tökéletes lehet a Winie Langton történetek.
Értékelés: 4,5/5
Kedvenc szereplő(k): Will, Winie
Kedvenc szereplő(k): Will, Winie
Kedvenc rész: az egész
Üdv,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése