Hello Molycik!
Bekuckózós projektünk keretén belül muszáj volt egy olyan könyvvel érkeznem, ami tökéletes erre az őszies, borongós időre (még akkor is, ha épp hét ágra süt a nap). Ha szerettek egy forró csoki vagy tea mellett elfilozofálgatni az életen és annak értelmén, akkor ajánlom Levithan Nap nap után trilógiájának bármelyik részét, jelen esetben az utolsót.
 |
| Kiadó: Maxim - Dream válogatás Kiadás éve: 2019 Oldalszám: 432 Megrendelem A recenziós példányért köszönet a kiadónak! |
Fülszöveg:
Minden nap egy új test. Minden nap egy új élet. Minden nap új választások. Amióta csak A emlékszik, az élet azt jelentette, hogy minden nap más ember bőrében ébred, és a nap végéig kénytelen annak a valakinek a testében élni. Mindig azt hitte, hogy senki hozzá hasonló sincs a világon.
Azonban A tévedett. Vannak mások.
A már megszenvedte az olyan erős érzelmeket, mint a szerelem vagy a magány. Most viszont még vár rá, hogy megtudja, milyen extrém irányokat vehet ezek hiánya az életben – és hogy milyen felfedezni, hogy nem egyedül van a világon.
A Majd egy napban David Levithan még mélyebbre visz minket A, Rhiannon és Nathan életébe, valamint azéba, akit ők Reverend Poole-ként ismernek, valamint még mélyebb kérdésekkel kerülünk szembe, mint a Nap nap után vagy az Egy másik nap során: Mi a lélek? És mi tesz minket emberré?
A trilógia kezdő kötetével, a Nap, nap utánnal még 2015-ben találkoztam és akkor teljesen magával ragadott. Nem csak a történet, de Levithan írói stílusa is. Majd folytattam is rögtön az Egy másik nappal, bízva ugyanabban a minőségben és olvasási élményben. Itt kezdődtek a gondok, ugyanis számomra Rhiannon miatt kevésbé volt élvezhető a sztori. Most pedig lezárult számomra a trilógia azzal, hogy elolvastam a Majd egy napot. Vegyes érzéseim vannak, de örülök, hogy nem maradt ki az életemből A mindennapi csodákkal teli kalandja.
„Szeretni és szeretve lenni – így hagyhatjuk fenn az állandóság nyomait egy máskülönben nemtörődöm világban.”
A történet röviden annyi, hogy A továbbra is keresi a módot arra, hogy ne ébredjen minden nap új testben és esetlegesen egy új városban. Szeretne módot találni egy rendes életre, anélkül, hogy az elfoglalt testben élő korábbi lakót megölné. Hisz lényegében gyilkosságnak számít, ha a testben élő lelket elnyomja és hagyja elveszni, nem? Többek között erre is keresi a választ Levithan A, Rhiannon és a többi szereplő segítségével a könyvben. Mégis ennél sokkal többet kaptam a Majd egy nap elolvasásával.
"Mert egyetlen napba túl nehéz kapaszkodni."
Kevés olyan könyv van, ami ennyire elgondolkodtat. Egy-egy téma és fontos kérdés felmerülése során folyamatosan azon kaptam magam, hogy elmerengek a saját gondolataimban és elgondolkozom a felmerülő problémákon. Kik és mik vagyunk? Miért történnek úgy a dolgok, ahogy. Egyáltalán mi az én személyes történetem, hogyan definiálnám saját magam? Mit csinálnék hasonló szituációban, mint A? Megpróbálnám a leginkább számomra kényelmes módot választani, mint X, nem törődve a következményekkel, vagy megpróbálnám a mindenki számára legmegfelelőbbet megkeresni, mint A?
"Fontos, hogy tudjuk kik vagyunk"
Említettem a bevezetéskor, hogy vegyesek az érzéseim, ez főként Rhianonnak köszönhető. Nem teljesen neki, de nagy részben az ő érdeme ez az egész. Nem szerettem a fejezeteit olvasni, pláne nem, ahogyan Alexanderrel játszadozott. A fiú szerelmes volt belé, mindent megtett volna érte, mégis Rhiannon tinilány módjára nem tudta, hogy mit akar, az elérhetetlen iránt epekedett. Ezzel pedig kicsit túlságosan is egy romantikus sztorivá vált számomra a történet. Sokkal több volt benne, mint amit az író kihozott belőle, viszont még így is azt mondom, hogy megéri elolvasni.
"Látom rajta, mennyire belém van zúgva, mennyire akarja, hogy működjön a kapcsolatunk. Én is ezt akarom. Viszont A-t is akarom.
Még akkor is, ha nem lehetünk együtt. Még ha többé már nem is vagyunk egymás közelében. Ha csak a távolból üdvözölne, akkor is tudni szeretném, hol van és gondol-e rám néha. Még ha ez ma már nem jelent semmit, muszáj megbizonyosodnom, hogy igenis sokat jelentett a múltban."
Levithan nagyon jól bánik a szavakkal és a flow az hihetetlenül ott van a sorok között. Magával ránt a történet, még ha kicsit el is távolodtam olvasás közben, nem tudtam letenni. Minden egyes napon, amikor A másik testben volt, nagyon jól érzékeltette azt. Egyik kedvencem, amikor egy hiperaktív srác testében ébredt és teljesen be voltak pörögve a gondolatai A-nek, mint nekem, ha megiszom 3 kávét egymás után. Szó szerint kifáradtam a gondolatok pörgésétől, amikor azt a fejezetet olvastam. Zseniális.
"A nehéz napokon eszembe jut majd, hogy nem vagyok egyedül. A könnyebb napokon is emlékeznem kell rá. Ez fog átsegíteni. Minden napon ez fog átsegíteni."
Egy szó, mint száz, csak ajánlani tudom Levithan Nap, nap után trilógiáját. Számomra az első kötet marad a kedvenc, de sorban rögtön a Majd egy nap következik utána. Nagyon jól megírt, fontos gondolatokkal foglalkoztató és elgondolkodtató könyvről van szó, amely tökéletes nem csak az őszi punnyadós, bekuckózós napokon, de az év bármely szakaszában.
Értékelés: 4/5
Kedvenc rész: az ADHD-s, hiperaktív Alvin fejébe betekintés A szemén keresztül. Imádtam.
Kedvenc karakter: A, Nathan
Üdv,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése