DAVID LEVITHAN: MAJD EGY NAP (NAP NAP UTÁN #3.)

Hello Molycik!

Bekuckózós projektünk keretén belül muszáj volt egy olyan könyvvel érkeznem, ami tökéletes erre az őszies, borongós időre (még akkor is, ha épp hét ágra süt a nap). Ha szerettek egy forró csoki vagy tea mellett elfilozofálgatni az életen és annak értelmén, akkor ajánlom Levithan Nap nap után trilógiájának bármelyik részét, jelen esetben az utolsót.

Kiadó: Maxim - Dream válogatás
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 432
Megrendelem
A recenziós példányért
köszönet a kiadónak!

Fülszöveg:

Minden nap egy új test. Minden nap egy új élet. Minden nap új választások. Amióta csak A emlékszik, az élet azt jelentette, hogy minden nap más ember bőrében ébred, és a nap végéig kénytelen annak a valakinek a testében élni. Mindig azt hitte, hogy senki hozzá hasonló sincs a világon.

Azonban A tévedett. Vannak mások.

A már megszenvedte az olyan erős érzelmeket, mint a szerelem vagy a magány. Most viszont még vár rá, hogy megtudja, milyen extrém irányokat vehet ezek hiánya az életben – és hogy milyen felfedezni, hogy nem egyedül van a világon.

A Majd egy napban David Levithan még mélyebbre visz minket A, Rhiannon és Nathan életébe, valamint azéba, akit ők Reverend Poole-ként ismernek, valamint még mélyebb kérdésekkel kerülünk szembe, mint a Nap nap után vagy az Egy másik nap során: Mi a lélek? És mi tesz minket emberré?

---

A trilógia kezdő kötetével, a Nap, nap utánnal még 2015-ben találkoztam és akkor teljesen magával ragadott. Nem csak a történet, de Levithan írói stílusa is. Majd folytattam is rögtön az Egy másik nappal, bízva ugyanabban a minőségben és olvasási élményben. Itt kezdődtek a gondok, ugyanis számomra Rhiannon miatt kevésbé volt élvezhető a sztori. Most pedig lezárult számomra a trilógia azzal, hogy  elolvastam a Majd egy napot. Vegyes érzéseim vannak, de örülök, hogy nem maradt ki az életemből A mindennapi csodákkal teli kalandja. 

„Szeretni és szeretve lenni – így hagyhatjuk fenn az állandóság nyomait egy máskülönben nemtörődöm világban.”

A történet röviden annyi, hogy A továbbra is keresi a módot arra, hogy ne ébredjen minden nap új testben és esetlegesen egy új városban. Szeretne módot találni egy rendes életre, anélkül, hogy az elfoglalt testben élő korábbi lakót megölné. Hisz lényegében gyilkosságnak számít, ha a testben élő lelket elnyomja és hagyja elveszni, nem? Többek között erre is keresi a választ Levithan A, Rhiannon és a többi szereplő segítségével a könyvben. Mégis ennél sokkal többet kaptam a Majd egy nap elolvasásával.

"Mert egyetlen napba túl nehéz kapaszkodni."

Kevés olyan könyv van, ami ennyire elgondolkodtat. Egy-egy téma és fontos kérdés felmerülése során folyamatosan azon kaptam magam, hogy elmerengek a saját gondolataimban és elgondolkozom a felmerülő problémákon. Kik és mik vagyunk? Miért történnek úgy a dolgok, ahogy. Egyáltalán mi az én személyes történetem, hogyan definiálnám saját magam? Mit csinálnék hasonló szituációban, mint A? Megpróbálnám a leginkább  számomra kényelmes módot választani, mint X, nem törődve a következményekkel, vagy megpróbálnám a mindenki számára legmegfelelőbbet megkeresni, mint A? 

"Fontos, hogy tudjuk kik vagyunk"

A személyes útkeresésen, a saját én, az identitás kialakításán és önmagunk definiáláson kívül ott rejtőzik a történetben a bizonytalanság és a feltétel nélküli szeretet is. Nyilván az életünkhöz hozzátartozik, hogy bizonyos helyzetekben bizonytalanok vagyunk, de mi van akkor, ha valaki számára az a normális szituáció, ha folyamatosan bizonytalan a tetteiben és önmagában? Felmerül az a kérdés, hogy kinek mi számít normálisnak és Levithan ezt nagyon szépen érzékeltette A és Rhiannon napjain és gondolatain keresztül. Ahogyan véleményem szerint a feltétel nélküli szeretetet, szerelem is. Végig kíváncsian vártam, hogy mikor billen át a mérleg másik oldalára A, mikor veszti el a Rhi iránt érzett feltétel nélküliséget? 

Említettem a bevezetéskor, hogy vegyesek az érzéseim, ez főként Rhianonnak köszönhető. Nem teljesen neki, de nagy részben az ő érdeme ez az egész. Nem szerettem a fejezeteit olvasni, pláne nem, ahogyan Alexanderrel játszadozott. A fiú szerelmes volt belé, mindent megtett volna érte, mégis Rhiannon tinilány módjára nem tudta, hogy mit akar, az elérhetetlen iránt epekedett. Ezzel pedig kicsit túlságosan is egy romantikus sztorivá vált számomra a történet. Sokkal több volt benne, mint amit az író kihozott belőle, viszont még így is azt mondom, hogy megéri elolvasni.

"Látom rajta, mennyire belém van zúgva, mennyire akarja, hogy működjön a kapcsolatunk. Én is ezt akarom. Viszont A-t is akarom.

Még akkor is, ha nem lehetünk együtt. Még ha többé már nem is vagyunk egymás közelében. Ha csak a távolból üdvözölne, akkor is tudni szeretném, hol van és gondol-e rám néha. Még ha ez ma már nem jelent semmit, muszáj megbizonyosodnom, hogy igenis sokat jelentett a múltban."

Levithan nagyon jól bánik a szavakkal és a flow az hihetetlenül ott van a sorok között. Magával ránt a történet, még ha kicsit el is távolodtam olvasás közben, nem tudtam letenni. Minden egyes napon, amikor A másik testben volt, nagyon jól érzékeltette azt. Egyik kedvencem, amikor egy hiperaktív srác testében ébredt és teljesen be voltak pörögve a gondolatai A-nek, mint nekem, ha megiszom 3 kávét egymás után. Szó szerint kifáradtam a gondolatok pörgésétől, amikor azt a fejezetet olvastam. Zseniális.

"A nehéz napokon eszembe jut majd, hogy nem vagyok egyedül. A könnyebb napokon is emlékeznem kell rá. Ez fog átsegíteni. Minden napon ez fog átsegíteni."

Egy szó, mint száz, csak ajánlani tudom Levithan Nap, nap után trilógiáját. Számomra az első kötet marad a kedvenc, de sorban rögtön a Majd egy nap következik utána. Nagyon jól megírt, fontos gondolatokkal foglalkoztató és elgondolkodtató könyvről van szó, amely tökéletes nem csak az őszi punnyadós, bekuckózós napokon, de az év bármely szakaszában.

---

Értékelés: 4/5

Kedvenc rész: az ADHD-s, hiperaktív Alvin fejébe betekintés A szemén keresztül. Imádtam.

Kedvenc karakter: A, Nathan

Üdv,

ALWYN HAMILTON: TRAITOR TO THE THRONE - A SZULTÁN FOGLYA (REBEL OF THE SANDS #2.)

Hello Molycik!

Kicsit kitolom a Főgonoszok hetet a Prológuson, mert a hétvégén nem jutottam úgy gép elé, mint szerettem volna. Egy újraolvasással érkezem, az egyik kedvenc sorozatom második kötetéről lesz szó. 

Kiadó: Maxim - Dream Válogatás
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 448
Megrendelem

Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hatalom. Szerelem. Árulás.

Amani, a Kékszemű Bandita több mint egy éve harcol a Lázadó Herceg mellett, és már az egész világon félik a nevét. Amikor egy váratlan támadás során elrabolják, erejétől megfosztva és szerelmétől elszakítva a szultán palotájában köt ki – ez pedig olyan hely, ahol minden sarok mögött veszély leselkedik. Intrika, gyanú és félelem érezhető a falak között, de Amani igazi sivatagi lányként hamar rálel a túlélés titkaira. Dacolva minden veszéllyel kémkedni kezd a lázadóknak, ám ahogyan egyre több időt tölt magával a szultánnal, ráadásul a múltja különös alakokban bukkan fel előtte, szívében kétségek merülnek fel, hogy vajon a jó oldalon áll-e. De ez itt még közel sem a vég, hiszen, mint tudjuk: „Az új hajnal új sivatagra köszönt.”

A recenziós példányt köszönöm szépen a kiadónak!

---

A blogot régebb óta követők már tudhatják, hogy A homok leányáért oda és vissza voltam. 2017-ben hatalmas kedvencem volt a könyv, majd a folytatásokat is hasonlóképp, sőt igazából még jobban szerettem. Így, amikor megláttam, hogy jön magyarul a folytatás, azonnal megörültem, hiszen ez okot adott arra, hogy újra visszacsöppenjek Amani és Jim kalandjainak kellős közepébe. 

"Élt egyszer egy herceg Mirádzsi sivatagi királyságában, aki atyja, a szultán trónjára tört."

A könyv külsejét tekintve, nekem még mindig a brit borító a szívszerelmem, de úgy vélem, hogy a magyar (USA) kiadást birtoklók sem panaszkodhatnak, mert kívül-belül meseszép, és én személy szerint örülök neki, hogy kétféleképpen is a birtokomban van a sorozat. 

"– Azért jöttél, hogy gúnyolódj rajtunk, vagy hogy kiszabadíts minket? – nézett rám savanyúan Mahdi. – Nem látom okát miért ne tehetném mindkettőt egyszerre."

A történetről nem szeretnék olyan nagyon sokat elárulni, mert úgy gondolom, hogy jobb, ha minden ismeretlenül tárul azok elé, akik már olvasták az első kötetet, de még A szultán foglya előtt állnak. A lázadás folytatódik ebben a részben, továbbra is cél, hogy a szultán uralmát megdöntse a Lázadó herceg és csapata, ugyanakkor adódnak kisebb-nagyobb problémák az út során. Jin és Amani kalandjai is külön folytatódnak, amit nagyon sajnáltam, mert igazán dinamikus duót alkotnak, és imádom a köztük lévő kémiát, de így legalább volt mit várnom: mikor bukkan már fel Jin újra?! Egyikőjük a sivatagban, a másik pedig a szultán palotájában küzd az uralkodó ellen, és próbál a lázadás hasznára válni.

"Egy oszlopnak támaszkodtam a lépcső alján. A szilárd földre leérve jólesett a márvány hideg érintése. Mostanra megszáradtak a könnyeim. Kényszerítettem magam, hogy visszaemlékezzem: a sivatag lánya vagyok, aki akár szomjan is halhat. Ez nem az a hely volt, ahol gyengének mutatkozhatom. A palota van olyan veszélyes, mint a sivatagi éjszaka."

Alwyn szerintem zseniálisan ír, ezt már A homok lánya során is megállapítottam. Magával ragadó a stílusa és árad a sorokból a sivatagi, perzselő hangulat. Továbbra is úgy vagyok vele, hogy mindegy mit ír Alwyn, akár egy recept is lehet az, én olvasni akarom. A háttérvilágból is egyre többet megtudunk, folyamatosan tágul. Már nem csak a sivatag egy szegletét ismerjük, hanem a szultán háremébe, palotájába való bepillantással együtt sokkal komplexebbé bált az egész. Kifejezetten tetszett, hogy annak ellenére, hogy a Szultán lenne a főgonoszunk, azáltal, hogy Amani a palotába került bepillanthattunk az életének egy szegletébe és kicsit jobban megérthettük a motivációit és tetteinek miértjét.

"– Tedd le a fegyvert, Bandita! Túlerőben vagyunk – acsargott Malik. 

– A világon egyetlen férfi szólíthat csak így – mondtam. – Márpedig közel sem vagy olyan jóvágású, mint ő."

Minden könyvmoly számára ismerős lehet az a probléma, hogy arra kérik, ajánljon egy sorozatot, amit mindenkivel elolvastatna, mert annyira szereti minden egyes apró kis hibájával együtt, na nálam Alwyn sorozata megkapja ezt a címet. Olvassátok, szeressétek és meséljétek el, hogy elnyerte-e a tetszéseteket! :)

Értékelés: 5/5*

Kedvenc rész: Jin és Amani újra találkozása
Kedvenc szereplők: Jin, Amani, Sam
Üdv,

TRISH COOK: ÉJJELI NAPFÉNY

Hello Molycik!

Nem is olyan régen volt a Prológuson egy Éjjeli napfényes mini projektünk a magyar megjelenés és a film bemutatója alkalmából. Lehetőségem volt még megjelenés előtt elolvasni a könyvet, illetve a filmet is megnézhettem pár blogger társammal, úgyhogy igazi Éjjeli napfény szakértőnek érzem magam :D

Kiadó: Maxim Kiadó -
Dream válogatás
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 256
Megrendelem

Fülszöveg:

A ​17 éves Katie Price egy ritka betegséggel él együtt: minimális mennyiségű napfény is halálos fenyegetés a számára. Mivel napközben muszáj a házban maradnia, társaságul csupán megözvegyült apja és legjobb (na jó, igazból az egyetlen) barátja szolgál. Katie világa csak azután teljesedik ki, hogy lement a nap: ilyenkor fogja a gitárját, és a helyi pályaudvaron játszik a jövő-menő utasoknak. 

Charlie Reed valaha sztáratléta volt, és az életében most épp nagy változások vannak készülőben – ő az a fiú, akiért Katie a távolból titokban már évek óta rajong. Miután egy este meglátja a gitározó lányt, a sorsaik összeforrnak, és egy csillagokon átívelő szerelem veszi kezdetét. 

Miközben támogatják egymást céljaik elérésében, és egymásba szeretnek a nyári éjszakák leple alatt, Katie és Charlie között olyan szoros összeköttetés alakul ki, ami elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa őket – és mindenki mást is körülöttük –, örökre.

A könyv alapján készült film – főszerepben a Disney sztár Bella Thorne-nal és az első főszerepében Patrick Schwarzeneggerrel – már a mozikban!

„Egy szívszorító történet szerelemről, veszteségről és egy majdnem tökéletes nyárról – remek olvasmány a Csillagainkban a hiba és a Love, Simon rajongóinak.” 

Amazon

„Katie szemén keresztül újra átélhetjük az első szerelmet minden szépségével és konfliktusával együtt, a lány helyzete pedig rámutat arra, hogy minden napunkat éljük a lehető legteljesebben. Szívszorítóan szép történet!” 

Book Heaven

---

Mindig is szerettem a contemporary YA könyveket, kikapcsolnak és szórakoztatnak egyszerre. Na, az Éjjeli napfényről nem merném azt állítani, hogy szórakoztatott, mert elég komoly témával foglalkozik és nem a legvidámabb könyv, amit olvastam, de azért voltak vicces pillanatai. 

A történet főszereplője Katie Price, aki egy igen ritka betegségben szenved, XP-je van, aminek következtében nem érheti őt napfény. Éjjel éli életét, mert olyankor ugyebár kevesebb UV sugárzás éri a bőrét. Ilyenkor általában vagy barátnőjével tölti az idejét vagy a vasútállomáson gitározik és pont így találkozik élete szerelmével Charlieval, akit egészen eddig csak az ablakából csodált. Ezáltal pedig kicsit kitágul a világa, sokkal több mindent tapasztal, életében először él át dolgokat, ami egy átlag fiatalnak egyáltalán nem számít újdonságnak. Katie végre úgy érzi, hogy igazán él és élvezi az életet. 

"Mindenkinek szüksége van valakire, mert alapvetően ez a boldogság kulcsa."

Őszintén megmondom először azt hittem, hogy teljesen ugyanazt fogom kapni, mint Nicola Yoon könyvénél a Minden, mindennél. Az alap szituáció és az írói stílus is egészen hasonlít, mégis az Éjjeli napfényt én a fiatalabb korosztálynak ajánlanám. A Katie és Charlie között kialakuló románc nagyon cuki és amerikai filmbe illő, nem csoda, hogy a mozik vásznára került a történet. 

"Valójában az élet bármely területére vonatkozóan ezt tudom neked tanácsolni : vágj bele, ha igazán akarod!"

Katie egy szerethető, szeleburdi lány. Charlie pedig egy tragédia okán megkomolyodott srác, akik annyira, de annyira cukik voltak együtt, hogy már szinte hihetetlen, hogy hasonló az életben megtörténhet. De hát contemporary YA könyvről van szó, ne lepődjünk meg semmin. 

Az írónő stílusa könnyed, ennek következtében a könyv is gyorsan olvasható. Pláne, hogy az oldalszám nem üti meg a 300-at, így körülbelül egy fél délutános olvasmány. Hatalmas nagy csattanókra és történetre nem kell számítani, mert nincsenek, de cserébe egy igazán romantikus könyvet kapunk. A betegség pedig egy kis komolyságot és szomorúságot ad a szerelmi szál mellé, tragikus végkifejlettel. Annyi negatívumot tudnék felsorolni, hogy én kicsit jobban kidolgoztam volna a történetet. Tényleg nagyon rövid a könyvecske és gyorsan történnek benne a dolgok. Lehetett volna ezt még mélyíteni és még drámaibbá, egészebbé tenni. 

"– Néha nem lehet másképp elviselni az igazán rossz dolgokat, csak ha nevetünk rajtuk – mondom apának."

Akik szeretik a YA contemporaryt és nem várnak hű, de nagy történetet, azoknak teljes szívből ajánlom az Éjjeli napfényt. Nicola Yoon és a CSillagainkban a hiba rajongói is érdekesnek találhatják, na meg a romantikus lelkek is, mert Trish Cook könyvére tökéletesen ráillik ez a címke. 

Üdv,

MELISSA LANDERS - ELIDEGENÍTVE (ELIDEGENÍTVE #1.)

Cara, a 17 éves diáklány az egyik legkiválóbb tanulója a midtowni középiskolának, amikor egy nap Ferguson igazgató behívja az irodájába. Nem mindennapi hírt közöl a lánnyal: Carát választották ki a L'eihrek arra, hogy egyik cserediákjukat fogadja otthonába egy teljes évre. Két évvel ezelőtt derült fény egy másik bolygó létezésére, melyen az emberekhez hasonló lények élnek, a L'eihrek. Bár kinézetükben szinte azonosak az emberi fajjal, de technológiájukban, felfogásukban, és az élethez való hozzáállásukban teljesen különböznek. Egy jóval fejlettebb fajt képviselnek, és céljuk a Földön élő emberekkel való barátságos kapcsolat kiépítése. Carának egy éve van rá, hogy megismerje Aelyxt, és vendégül lássa, majd ő maga is egy évet fog tölteni Aelyx otthonában. De nem egyszerű a helyzet, mivel az emberek kétkedve fogadják a más bolygóról érkező idegeneket. Carára nagy nyomás nehezedik, mert barátai is egyre bizalmatlanabbak Aelyxszel szemben. És ahogy az emberek és a L'eihrek kapcsolata egyre inkább kezd meginogni, úgy fűzik egyre szorosabb szálak a lányt Aelyxhez. Úgy tűnik, a két nép közötti összecsapás elkerülhetetlen. Az egyre baljósabb eseményeket felgyorsítja, mikor az emberek egy radikális csoportja megöl egy l'eihrit. Vajon milyen szerep jut Carának és Aelyxnek ebben a kiélezett helyzetben? Elég erős a szerelmük, hogy átvészeljék a megpróbáltatásokat, vagy örökre el kell engedniük egymást?

Már napok óta azon agyalok, hogy milyen könyvet kéne olvasnom. Azt biztosan tudtam, hogy a telefonomon szeretném olvasni, bármit is válasszak, mert annyira meleg van, hogy nincs energiám semmi nehezebbet megtartani. Szerencsére a telefonom tele jobbnál jobb könyvekkel, így volt miből választanom. Persze, ezzel még semmi nem volt megoldva, ugyanis döntésképtelen vagyok, így a véletlenre bíztam a dolgot, és a moly random olvasatlan könyv opciójával választottam ki a szerencsést. Azt kell mondjam, hogy teljesen meg vagyok elégedve a választással :)

Egy kellemes, rövid olvasmányt kaptam, amit igazán élveztem olvasni. Azt viszont be kell valljam, hogy elég nehezen indult be. Az elején szinte semmi nem történt, pedig megérkeztek a L' eihrek, és már a szereplőkről is egész sok mindent megtudtunk az első 50-100 oldal alatt. Számomra körülbelül a történet felén túl kezdett beindulni a könyv. Ami persze nem gond, de nem is a legjobb dolog. 

Magáról a sztoriról nekem elsőre kapásból a Star-Crossed c. sorozat ugrott be, és még azt is el tudom képzelni, hogy a könyv alapján készült a sorozat, de erről nincsenek pontos infóim. Mégis ennek hatására a sorozat szereplőit képzeltem a könyv szereplőinek a helyébe. Matt Lanter tökéletes Aelyx lenne az már biztos ;)

A szereplők tehát számomra adottak voltak, és szerencsére nem csak a sorozatban, de a könyvben is meg volt köztük a kémia. Imádtam Cara és Aelyx csipkelődését, és azt a folyamatot, ahogy kialakult köztük valami. 

Szerencsére Cara nem annyira szerencsétlen, mint a legtöbb könyves, női főszereplő. Igenis meg van a véleménye a dolgokról, és azt általában meg is mondja. Aelyxet is kiosztja párszor. Mondjuk kicsit csalódtam, hogy Cara nem kapott valamivel eredetibb személyiséget. Középiskolai lány, aki kitűnő tanuló, és mindenki imádja. Az elején. Aztán persze ellene fordulnak a barátai, a pasija dobja, mert Cara nem követi azokat a nézeteket, amik a többiek szerint helyesek és nem küldi haza Aelyxet. Ebből aztán egy csomó bonyodalom lesz, de végül minden visszaáll a normális kerékvágásba. Majdnem minden. 

Ha már Aleyx...

Tipikus egoista pasi, aki az idő múlásával beleszeret az őt vendégól látó Carába. Milyen meglepő fordulat. Mégis annyira könnyen meg lehet szeretni Aelyxet, hogy megbocsátottam neki minden hibáját. Kedvenc jeleneteim azok voltak, amikor Cara főzött neki, és nem tudta mire számítson, csak azt, hogy tuti nem fogja szeretni. A legeslegkedvencebb jelenetem pedig az volt, amikor a fagyit vitte Carának, mert szomorú volt, és fel szerette volna vidítani. Nagyon cuki volt. Vagy amikor először csókolóztak... A kémiából tényleg nincs hiány :)

Azért van előnye is annak, hogy elég lassan indul be a történet. Cara és Aelyx beszélgetéseiből, és Cara blogjának (igen, Cara blogol!:D) részleteiből elég sok mindent megtudunk a L'eihrek világáról. Arról, hogy miben, illetve mennyiben különböznek az emberektől. A bolygójukról, a szokásaikról, a kommunikációjukról, technológiájukról és szinte mindenről. Azt nem mondanám, hogy élnék a L'eihrek bolygóján, de szívesen szétnéznék náluk, biztos nagyon érdekes - és egyben hihetetlenül fura is - lenne.

Dicséret illeti Melissa Landerst, hiszen egy igazán szórakoztató könyvecskét hozott össze, és már alig várom, hogy olvashassam a folytatást. Ami viszont egy picit még várat magára, mert hiába vár a polcomon a könyv, inkább nem ugrok neki azonnal, mert félek, hogy csalódnék benne. Nem egyszer jártam már így. 

Szinte minden bejegyzésemben megemlítem a könyv borítóját is, ez most sem maradhat el. Landers mellett a borító tervezőjét is hatalmas dicséret illeti a gyönyörű, szinte már földöntúli szépségű borítóért. Tökéletesen illik a könyvhöz, és akár órákon át képes vagyok bámulni.

Klisés és sok meglepetést nem tartogat, mégis bátran ajánlom bárkinek. Igaz, hogy kicsit lassan indul be, és nincs is annyira sok akció benne, de megéri elolvasni. Már csak Cara és Aelyx szóváltásai miatt is, ami nélkül nem lenne ennyire jó a könyv.

Remélem meghoztam a kedveteket az Elidegenítvéhez. Ti olvastátok már? Ha igen, hogy tetszett?

Zsebi ;)