Hello Molycik!
Töredelmesen bevallom, még semmit nem olvastam ezelőtt Vivien Hollowaytől. Megvan szinte az összes Winie kötet a polcomon, mégis a Végtelen horizonttal kezdtem pályafutásomat és milyen jól tettem. Zseniális volt ez a könyv!
Fülszöveg:
 |
| Kiadó: Főnix Könyvműhely Kiadás éve: 2015 Oldalszám: 428 Megrendelem A recenziós példányért hálás köszönet a Főnix Könyvműhelynek! |
Becky Dwyer három évvel ezelőtt hozott egy rossz döntést, és most eljött az idő, hogy megfizesse az árát.
Egy olyan világban, ahol az elektromosság csak háromezer méteres magasság felett elérhető, a légjárók biztosítják a kereskedelem áramlását.
Becky egész életét nagybátyja, Duke Barton hajóján töltötte, és soha nem is tervezte, hogy ezen változtatni fog. Három évvel ezelőtt azonban üzletet kötött a kétes hírnevű Nick Mattockkal, aki most behajtja a lányon a tartozását.
A műszerészlány hirtelen sokkal távolabb kerül az otthontól, mint azt valaha képzelte volna. Eddigi kényelmes világa darabokra hullik. Helyt kell állnia egy olyan legénység tagjaként, melynek legalább a fele hajdani kalózokból áll, miközben megpróbál megtenni mindent, hogy visszajuthasson a nagybátyjához.
Azonban kénytelen ráébredni, hogy ez koránt sem lesz olyan egyszerű, és nem csak azért, mert Nick minden lépését szemmel tartja. Hamarosan nem csak az ő, de Duke élete is veszélybe kerül, és megoldást kell találnia, ha nem akarja elveszíteni azokat, akiket szeret.
Mint, ahogy azt a bevezetőben is említettem, ez volt az első Holloway könyvem. Elképzelésem se volt, hogy milyen lesz, csak annyit tudtam a könyvről, hogy nagyon tetszik a borítója és steampunk. Jó kiindulási pontok ugye? Coverwhore énem szokás szerint nem hazudtolta meg magát, de ezúttal olyan szinten jól választott, hogy kedvencet avathattam olvasás végén, pedig a reading slump még mindig kínoz és egyszerűen nem tudok kimászni a szakadék mélyéről. Viszont a Végtelen horizont kicsit feljebb rángatott, talán már a fényt is látom az alagút végén és végre visszatérhetek a fangörcsölős könyvfaló életembe.
"– Most először hívtál kapitánynak úgy, hogy nem tűnt sértésnek. A szememet forgattam, de viszonoztam a mosolyát.
– Csak véletlen volt, legközelebb jobban odafigyelek."
A történet legelején megismerhetjük Beckyt, hogyan él, kik veszik körül, hogyan telnek a mindennapjai és én teljesen abban a hitben voltam, hogy majd egy "apuci kicsi lánya" szereplőként lesz jelen a könyvben és előre imádkoztam, hogy ne akarjam minden egyes hajszálát egyesével kitépni, ahogy halad előre a cselekmény. Gondolhatjátok mekkora pofára esés volt, amikor ez nem történt meg. Becky egy teljesen normális, talpraesett, badass leányzó, aki túlságosan is saját magamat juttatta eszembe olvasás közben. Ugyanolyan szerencsétlenek vagyunk mindketten, így elég könnyen tudtam vele azonosulni :D
Persze az élet nem fenékig tefjöl, ezért megjelenik Nick, hogy pár évvel ezelőtti nyereményét beváltsa, azaz, hogy Becky csatlakozzon a hajója legénységéhez, ezzel pedig elkezdődik a kaland, amit kifejezetten élveztem. Kapásból pár oldal után érvényesül Becks esetében a szerencsétlenség generátor és kisebb sérülést szenved, orvosi ellátásra szorul. Mint én, amikor felkelek reggelente... Innen pedig nincs megállás, az út a totális katasztrófáig megkezdődik.
Beckyt tehát nagyon bírtam, mert talpraesett és nem egy ijedős típus. Nem fut világgá, ha letörik a körme és simán megszerel bármiféle technikai kütyüt. Ha pedig véletlenül fenékre huppan feláll, nem adja fel és kitart társai mellett legyen szó bármiről is. Az sem számít, ha már hatodszor lövik meg, ott segít, ahol tud és nem képes nyugton maradni egy pillanatra sem.
Nicken az elején kicsit nehezen igazodtam ki, de azért sejtettem, hogy nem egy nyámnyila karakter. Egyszerre volt utálható és szerethető karakter, akit egyik pillanatban még agyon akartam csapni, mert mi az, hogy beszólogat és mi a franc baja van már megint és miért egy arrogáns s*ggfej, másik pillanatban meg meg akartam ölelgetni, mert olyan cuci, mint egy plüss unikornis, és agyon akarom nyomorgatni. A közte és Becks között lévő kémiától pedig egyszerűen eldobtam az agyam. Minden pillanatban azért szurkoltam, hogy újabb közös jelenetük legyen, mert nem volt elég, amit kaptam és még többet akartam. A mellékszereplőket is bírtam, jó csapatot alkotott nem csak Nick legénysége, de Duke-é is. Akire kicsit nagyon neheztelek az June, de minden történetbe kell egy negatív szereplő, akit utálhatunk.
A világfelépítés és a könyv hangulata brutálisan jó. Vivien Holloway profi abban, amit csinál. Olyan hangulat árad a könyvből, hogy igen nehezemre esett letenni, amikor olvastam és tudtam, hogy nem szabadna, mert épp beadandót kellene írnom vagy le kéne szállnom a metróról. Persze nem sikrült leszállnom, utaztam tovább még 3 megállót, mire feleszméltem, hogy milyen gyorsan peregnek a lapok, újabb fejezetnek lett vége és mindjárt befejezem a könyvet. Tejóég, hogy kerültem én a Nagyvárad térre? Wee írói stílusa pedig olyan mint kánikulában egy hűvös fuvallat, kellemes és jól eső. Teljesen levett a lábamról.
Következő úticélom a Vérvörös horizont, addig is
Üdv,
 |
| TBR polcom tetején sokáig dobogós volt a Végtelen horizont |
Beckyt tehát nagyon bírtam, mert talpraesett és nem egy ijedős típus. Nem fut világgá, ha letörik a körme és simán megszerel bármiféle technikai kütyüt. Ha pedig véletlenül fenékre huppan feláll, nem adja fel és kitart társai mellett legyen szó bármiről is. Az sem számít, ha már hatodszor lövik meg, ott segít, ahol tud és nem képes nyugton maradni egy pillanatra sem.
Nicken az elején kicsit nehezen igazodtam ki, de azért sejtettem, hogy nem egy nyámnyila karakter. Egyszerre volt utálható és szerethető karakter, akit egyik pillanatban még agyon akartam csapni, mert mi az, hogy beszólogat és mi a franc baja van már megint és miért egy arrogáns s*ggfej, másik pillanatban meg meg akartam ölelgetni, mert olyan cuci, mint egy plüss unikornis, és agyon akarom nyomorgatni. A közte és Becks között lévő kémiától pedig egyszerűen eldobtam az agyam. Minden pillanatban azért szurkoltam, hogy újabb közös jelenetük legyen, mert nem volt elég, amit kaptam és még többet akartam. A mellékszereplőket is bírtam, jó csapatot alkotott nem csak Nick legénysége, de Duke-é is. Akire kicsit nagyon neheztelek az June, de minden történetbe kell egy negatív szereplő, akit utálhatunk.
"– A lelkiismeret szar dolog – jegyezte meg nagy bölcsen. – Ha van, csak problémát okoz, ha nincs, állatot csinál belőled."
"Akárhogy is, világunk újra felépítette önmagát, az élet sem nehezebb, sem könnyebb nem lett, mint a háború előtt. Mindössze megváltozott. A változás azonban olykor elkerülhetetlen."Összességében egy király steampunk történetet olvashattam léghajókkal, kalózokkal és mindenféle akciódús tartalommal. A szereplők szinte mindegyikét imádtam, főleg a Nick és Becky között lévő kémiát, ami nélkül valószínűleg hiányérzetem lett volna. Filmet esetleg valamelyik hazai stúdió nem szeretne forgatni a könyvből? Szívesen látnám széles vásznon és nem csak olvasás közben képzelném el a fantasztikus látványt, amit feltár előttünk a könyv.
Értékelés: 5/5
Kedvenc szereplő: Nick és Becks
Kedvenc szereplő: Nick és Becks
Kedvenc jelenet: Nick és Becky összes közös jelenete :D
Következő úticélom a Vérvörös horizont, addig is
Üdv,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése