2018. április 1., vasárnap

JASMINE WARGA: SZÍVEM ÉS EGYÉB FEKETE LYUKAK

Hello Molycik!
Idén ugyebár nagy várólista csökkentő kihívásba fogtam, méghozzá egy olyanba, aminek az a célja, hogy naponta minimum 50 oldalt elolvassak. Ezzel tök jól haladok, de van mellette egy molyos listám is, amin 100 könyv csücsül és igyekszem a számukat minél hamarabb leredukálni nullára. Ennek és a Prológus Romantikus hetének keretében olvastam el Jasmine Warga könyvét, a Szívem és egyéb fekete lyukakat. Legalábbis egészen addig ebben a hitben éltem, amíg már csak 10 oldal maradt a könyvből. De ezt még kicsit bővebben kifejtem a fülszöveg után.

Kb. lehetetlen a könyvről spoilerek nélkül beszélni, főleg úgy, hogy már kapásból a fülszöveg lelő pár dolgot, így nem tartom lehetetlennek, hogy belefuthattok pár olyan dologba, amibe nem kellene, ha még nem olvastátok a történetet. Csak óvatosan, ha nem szeretnél veszélyzónába kerülni, akkor még most elkerülheted, figyelmeztettelek! :D 

Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 320
Megrendelem!
A recenziós példányért köszönet
a kiadónak! :)
Fülszöveg: 
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A ​tizenhat éves fizikazseni, Aysel az öngyilkosságát tervezi. Minden oka megvan rá. Egy anya, aki összerezzen, ha ránéz. Osztálytársak, akik a háta mögött sugdolóznak. Egy apa, akinek erőszakos bűncselekménye megrázta a kisvárost. Aysel felkészült, hogy helyzeti energiáját megsemmisítse. 

Csak egy gond van: lesz bátorsága egyedül megtenni? Amikor rábukkan egy honlap Öngyilkossági társkereső fórumára, tudja, hogy megtalálta a megoldást. A JégRobot néven regisztrált fiú (igazi nevén Roman), akit egy családi tragédia kísért, szintén partnert keres. 
Bár elsőre úgy tűnik, Ayselben és Romanben nincs semmi közös, lassanként mégis kezdik kitölteni az űrt egymás életében. Csakhogy, amint közeledik az időpont, amiben megállapodtak, Aysel egyre kevésbé biztos benne, hogy azt szeretné. Végül választania kell: meg akar-e halni, vagy inkább meggyőzni Romant, hogy maradjanak életben, esélyt adva maguknak arra, hogy együtt fedezzék fel a helyzeti energiájukban rejlő lehetőségeket. 

Megrendítő könyv a kapcsolatok mindent átalakító erejéről.


Tehát, a szokásos történt, fülszöveget nem olvastam, mert még mindig nem szeretem, ha lelövik számomra a poénokat, viszont ennek is megvannak a hátulütői. Bár nem tudom, hogy jelen esetben ez jelentett-e volna bármit is, ugyanis már a 300. oldal környékén jártam, amikor elérkezett az idő a nagy tragédia bekövetkezéséhez, nálam meg ahhoz, hogy bekattanjon, hogy basszus, én ezt a könyvet már olvastam egyszer. Ezt egyszer már eljátszottam az Alaska nyomábannál, de azt a sztorit nem szerettem, így nem lepődtem meg azon, hogy elfelejtettem. Viszont Aysel és Roman története a maga módján cuki volt és nem volt vele különösebb problémám, szóval nem igazán értem, hogy sikerült ezt összehoznom, de szerintem lassan felülmúlom Szenillát is ilyen tekintetben. 

A mesedélután után jöjjön a borító, amit legelőször nem szerettem. Nem tudom láttátok-e már az amerikai kiadást, de egyszerű, mégis nagyszerű és számomra jobban passzolt a címhez és a történethez. Olvasás után viszont beláttam, hogy tökéletesen illik mind hangulatában, mind letisztultságában a történetez. 

A történet főszereplője Aysel, aki török származású, de Amerikában élő leányzó. Aysel súlyosan depressziós, nem tudja feldolgozni édesapja tettét, sem azt, hogy viszonyulnak hozzá az osztálytársai, meg úgy alapjáraton a város lakói. Éppen ezért öngyilkos szeretne lenni és munkában folyamatosan a Sima Átkelés nevű honlapot böngészi, ami lényegében egy közösségi oldal azoknak, akik véget szeretnének vetni életüknek. Van az oldalnak egy úgynevezett társkereső része is, ahol partnert találhatnak az oldal felhasználói tettük végrehajtásához. Így találkozik Aysel Romannel és megbeszélik, hogy április 7-e lesz a nagy nap számukra, amit hamarosan el is kezdenek megszervezni, ezáltal pedig egyre többet találkoznak. A két fiatal sorsa összefonódik, elkezdik egymást jobban megismerni és várják a kijelölt napot, amikor kicsit könnyebb lesz számukra a teher, amit a vállukon cipelnek, és amitől mindenáron meg szeretnének szabadulni. 
"Van abban valami költői, hogy az első fiú, aki elkéri a számomat, éppen az, akivel együtt fogok meghalni. Ebből biztosan lehetne írni valamilyen romantikus sorozatot. Vagy talán mégsem."
Rengeteg kérdés felmerült bennem olvasás közben, kezdve azzal, hogy ugyan mennyiben fog megváltozni a két fiatal élete azzal, hogy kitűzték a dátumot vagy hogy mégis mi lehet az oka annak, hogy két tizenéves, élete elején járó fiatal öngyilkosságot fontolgat, ugyanis a történet elején nem voltam teljesen biztos abban, hogy ezekre választ fogok kapni. Szerencsére az írónő kielégítette kíváncsiságomat és fény derült minden titokra. A végén lévő esemény pedig szerintem teljesen kiszámítható volt, ahogy az is, hogy a végül egymásba szeretnek majd és megpróbálnak a mának élni és megtalálni a szépet az életben, nem pedig mindenáron megszabadulni tőle. 
"Néha akkor jövünk rá, pontosan hogyan élünk, ha látjuk, mások milyennek látnak minket."
Az biztos, hogy nem ez a legpozitívabb és legvidámabb történet, amit valaha olvastam, sőt eléggé lehozott az életről, mert mint korábban említettem fogalmam nem volt, hogy mégis miről szólhat a könyv, inkább valami szerelmi bánatos dologra asszociáltam a címből. Viszont mindenképp megérte újraolvasnom, mert az írónő nagyon szépen érzékeltette a dolgokat, hogy van kiút még a legmélyebb gödörből is és azt, hogy nem minden az, aminek elsőre látszik. Aysel édesanyja például pont az utóbbi kategóriába tartozik, azt hittem róla, hogy egyáltalán nem törődik a lányával és semmit nem fog változni a kapcsolatuk, egyáltalán nem fogja észrevenni, hogy szenved a lánya. Kellemes meglepetést okozott számomra, ugyanúgy, ahogy Roman szülei is, akik ténylegesen nem a srácot hibáztatták a történtekért, hanem inkább magukat. 
"A depresszió olyan súly, amitől nem lehet megszabadulni. Cipelni kell. Rád esik, összenyom, és még a legkisebb dolgokat is elérhetetlenné teszi. Egy cipőfűzés vagy reggelizés is elérhetetlen messzeségű hegycsúcsnak tűnik, amit az ember nem tud megmászni. A depresszió a részeddé válik. Beleeszi magát a csontjaidba és a véredbe. Ha valamit tudok róla, akkor az az, hogy lehetetlen elmenekülni előle."
Nagyon gyorsan olvasható a könyv, szerintem 2-3 nap alatt elolvastam még úgy is, hogy volt, amikor csak pár fejezetet haladtam vele. A hangulata egyszerre depresszív és könnyed. Jól megoldotta az írónő, hogy ne érezzük azt olvasás közben, hogy elnyel minket a fekete lyuk, mégis ott volt végig, hogy bizony ez nem egy rózsaszín felhőkkel teletűzdelt pillecukros történet. 
"Csak azért, mert nem látod, még nem biztos, hogy nincs."
Ha szeretnél egy kicsit komolyabb hangvételű, mégis tipikus YA könyvet olvasni, akkor a Szívem és egyéb fekete lyukak tökéletes választás. Egy tábla csokit fogyasztásra vagy egy cicát/kutyát simogatásra azért készíts be a könyv mellé, mert szükség lesz a boldogsághormonokra!

Értékelés: 4,5/5
Kedvenc szereplő: Aysel öccse (Mike)
Kedvenc rész: Mike szülinapja

Üdv, 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése