5 KÖNYV, AMIT LEHET, HOGY NEM MOST KELLETT VOLNA OLVASNOM...(5 KÖNYV, AMIT... #2.)

Hello Molycik!

Az a rossz az olvasási válságban, a reading slumpban, hogy hiába szeretnél olvasni, egyszerűen nem megy. Próbálkozom, keményen, minden nap leveszek valamit a polcról, hátha érzem a késztetést, hogy pár oldalnál többet is elolvassak az adott könyvből. Az elmúlt időszakban belekezdtem párba, ezekről szeretnék most mesélni egy kicsit. 

Öt könyvet szeretnék kiemelni, ezek közül pontosan hármat sikerült végigolvasnom és közben elunni az életem, kettőt pedig egyszerűen nem tudok befejezni, de már több, mint a felén túl vagyok.

A két polclakóm, akikkel elkezdtem a közös utazást, majd sikeresen félbehagytam Marissa Meyer és Renée Ahdieh nevéhez köthető. Meyertől a Holdbéli krónikák sorozatot IMÁDOM (igen, így nagybetűkkel meg minden, fangörcs volt a köbön, miközben a Cresst olvastam, páran tapasztalták is, bocsi Lorelei és RavenS ;). Most mégsem képes magával ragadni a Stars Above, ami Lunar Chronicles novellákkal van tele. Lehet hozzájárul a dologhoz az is, hogy van olyan történet, amit már olvastam korábban. Ilyen volt a Glitches,  The Little Android, The Queen's Army, The Mechanic, The Keeper. Mégis, úgy voltam vele, hogy nekifutok újra minden novellának, legalább felelevenítem a történteket, és talán még a kedvem is meghozza az olvasáshoz. Hát, nem. Még Thorne se váltott ki belőlem érzelmeket, szimplán untam magam, és alig vártam, hogy vége legyen. Úgy őszintén megvallva, nem is emlékszem rá, hogy miről szólt a Carswell's Guide to Being Lucky. Nagy a baj? Igen, valószínűleg az.

Már párszor említettem, hogy Renée Ahdieh Wrath and the Dawn című könyve teljesen magával rántott, kb. mint Aladdint a repülőszőnyeg. Pont ezért bíztam abban, hogy majd a duológiát lezáró kötet, a Rose and the Dagger is elvisz egy varázslatos utazásra. Shazit lehet, hogy elérte a varázs, engem már kevésbé. Pedig alig vártam, hogy megjelenjen, hogy végre ne 4 és 9 oldalnyi szösszenetet kapjak Khalidból. Valószínűleg velem van a gond, nem a történettel, de eléggé untam, még az ezeregy éjszaka és a sivatag titkai sem kötöttek le úgy, mint régen. Valamikor biztosan befejezem, de az is fix, hogy előtte újraolvasom a kezdetektől.

Folytatom azokkal a könyvekkel, amiket ténylegesen be is fejeztem. 

Könyvheti megjelenések közül az egyik legvágyottabb könyvem volt Amy Harmontól az Arctalan szerelem. Persze, hogy ez volt számomra a legnagyobb pofára esés. Nem tudnám megmondani mikor untam legutóbb ennyire könyvet, ami jelen pillanatban elég nagy szó :D Konkrétan semmiről nem szólt, lassan bontakozott ki a szerintem elég elcsépelt szerelmi szál, értem, hogy azért kellett, hogy jobban megismerjük a szereplőket, a hátterüket, a régi életüket, de nem kötött le, illetve nem tudtam értékelni azt, amit próbált átadni az írónő az olvasók számára. Érzékeltem, min van a hangsúly, miben kéne megtalálnom a jót és szépet, de egyszerűen nem találtunk egymásra a könyvvel.

Gondoltam elég a szerelemből, jöjjön egy kis fantasy, különben is régóta nyúz RavenS a Füst és csont leányával, vágjunk is neki! Aha, ez sem volt telitalálat, ugyanis továbbra is unatkoztam. Karou és Akiva története sem kötötte le a figyelmem, lassú volt, kiszámítható, amit talán szerettem volna, ha borongós őszi időben olvasom, bekuckózva a kis olvasó sarkomba egy pohár meleg teával vagy forrócsokival. Igen, talán ebben az esetben azt mondtam volna, hogy oké, egynek elment. Csak az a gond, hogy 35 fok melegben olvastam, zsúfolásig telt vonaton, ahol levegőt alig kaptam, és folyamatosan az járt a fejemben, hogy nem akarok a Soundon dolgozni, miért is vállaltam el már megint? 

Viszont az utolsó 30-40 oldalra azt mondom, hogy jó volt. Ott történtek végre érdekes dolgok, szóval, ha valaha is folytatom a trilógiát, akkor az ennek a pár tíz oldalnak lesz köszönhető.

Az ötödik könyv, amit lehet, hogy nem most kellett volna olvasnom az egy nagyon cuki történet Sophie Kinsella tollából. A Hová lett Audrey?-t ezer százalék, hogy imádtam volna. Sőt, fogom is, mert nem adom fel, mihelyst visszatalál a szupererőm újra Audrey keresésére indulok. Nagyon sokszor azt éreztem, hogy akár az én családomról is írhatták volna a könyvet, ugyanis az én öcsém élete is csak a számítógépes játékai körül forog, amivel a család összes tagjának az idegeire megy. Nem egyszer fontolgattam már, hogy a házunk előtt lévő folyóba dobom a gépet, akkor talán meghallja, hogy hozzá beszélünk. Audreyhoz ugyan nem hasonlítok, de nem baj, így is elég sok közös pontot találtam olvasás közben. Halál cuki volt, ahogy a két fiatal közeledett egymáshoz, és ahogy fokozatosan nyílt meg újra Audrey előtt  a világ. Tényleg ez a könyv volt a legközelebb ahhoz, hogy újra visszataláljak önmagamhoz, hogy visszatérjen az olvasási kedvem, de nem sikerült megugrani azt a pontot, és még mindig keresem azt a kiemelkedően pörgős, vicces vagy drámai könyvet, ami megtöri a jelenlegi helyzetet.

Ti mit ajánlotok? Mit olvassak, mivel próbálkozzak? Jöhet bármilyen tipp, mert én ezt már nem bírom.
Üdv,