Talán már hallottatok arról, hogy a Probloggerekkel nagy várólista csökkentő kihívásba kezdtünk. A kihívás lényege, hogy minden bloggernek van egy minimum 10 könyvet tartalmazó listája, amiről a hozzá rendelt személy választ neki egy könyvet, illetve kiszab mellé egy feladatot is, ha az olvasás, az értékelés, és a feladat teljesítése elmarad, akkor az adott blogger büntire számíthat.
Az első forduló során John, a Hello Stories lelkes írója választott számomra egy könyvet, méghozzá nagy kedvencét, Dan Wells Nem vagyok sorozatgyilkos című könyvét. Mondanám, hogy meglepett a választása, de nem. Amikor megtudtam, hogy John választ nekem, egyből tudtam, hogy Wells valamelyik könyvét fogja olvastatni velem, inkább az extra feladattól féltem, szerencsére alaptalanul. John volt olyan kedves és tekintettel volt arra, hogy egész augusztusban fesztiválokon dolgoztam, dolgozom, így a feladat is ehhez kötődött: "Olvasni buli", készíts szelfit a könyvvel az egyik fesztiválon, amelyikre mész. Készítettem is a konténerben, amelyikben dolgoztam, szóval semmi extrát ne várjatok a képtől, de a lényeg, hogy megúszom a büntit. A bejegyzés végén nézhetitek majd meg a nagyon 'profi' fotót a könyvről :)
A kihívásról bővebb információt itt találtok.
Író: Dan Wells Eredeti cím: I am not a serial killer Kiadó: Fumax Kiadás éve: 2012 Oldalszám: 240 |
John Wayne Cleavernek hívnak. 15 éves vagyok, és a hullák a hobbim. A terapeutám szerint szociopata vagyok. De nem vagyok sorozatgyilkos.John veszélyes, és ezt ő is tudja magáról. Megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés…Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket. Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.“A Dexter könyvek és a belőlük készült tv-sorozat rajongói imádni fogják Dan Wells kirobbanó sikerű debütáló regényét.” – Publishers Weekly.
Nagy elvárásaim voltak a könyvvel kapcsolatban, mert lakótársamtól kezdve a ProBloggerekig mindenki dicsérte, hogy mennyire egyedi és különleges, cselekménnyel teli, meg misztikus. Ez mind igaz és szép, mégis volt egy kis hiányérzetem, amit az olvasási válságomra fogok, de ha úgy igazán belegondolok, akkor nem ez az oka. Úgy érzem, hogy ha teljesen át tudtam volna adni magam a könyvnek, akkor is ugyan ezen a véleményen lennék, nekem hiányzott belőle valami. Talán egy kicsivel több pörgés.
A misztikusság részéről csak annyit, hogy annyira nem lepődtem meg a dolgon, hogy kinek, minek a keze van a gyilkosságok esetében. A végső megoldáson sem, amit John eszközölt, számomra teljesen kézen fekvő volt, elég hamar rájöttem a dolgokra, és pont ezért egy icipicit csalódtam is Wellsben, mert RavenS mindig azzal jön nekem, hogy ha meg akarok lepődni olvassak Részlegeseket Dan Wellstől, na azon tuti meg fogok lepődni, leesik az állam, meg minden, ami ezzel jár. Bíztam benne, hogy már a Nem vagyok sorozatgyilkos olvasása közben is sorban érnek majd a meglepetések, de nem ért el semmi az unalmon kívül, mert bizony elég sokszor azon kaptam magam, hogy unatkozom olvasás közben.
John egy igen érdekes karakter, - nem a Hello stories bloggere, bár ő se semmi - szerintem hozzá hasonlóval még nem találkoztam, pont miatta folytattam az olvasást, és fogom is a jövőben. Olvasás közben néha azon kaptam magam, hogy azért elég sok mindenben hasonlítok Johnhoz. Nem mondanám magam szociopatának, - bár, egyik vizsgám előtt csoporttársaimmal várakoztam, amikor a tanárunk szociopata szociológuspalántának hívott minket, lehet, hogy tudott valamit, amit mi nem? - antiszociálisnak sokkal inkább, és ez még érdekesebbé és rejtélyesebbé, különlegesebbé tette őt számomra. Kíváncsian várom, hogy Szörnyeteg úr mennyire uralkodik el rajta a következő kötetekben, és hogy alakul, milyen szinten formálódik John személyisége, főleg úgy, hogy nem lesz ott neki Neblin, hogy támogassa, terelgesse a jó út felé.
Egyébként Neblin volt a másik karakter, akit nagyon szerettem. Nyílt titok, hogy körülbelül 6-8 éve kriminálpszichológusnak készülök, - csak egyelőre nem akar összejönni, de nem adom fel - mindig is érdekelt a pszichológia, és minden erről a területről, ennek köszönhetőn keveredtem szociológia szakra is, mert azt mondták hasonlít hozzá, pedig nem. Szóval Neblint sikerült nagyon megkedvelnem, örülök, hogy ott volt Johnnak, annak már kevésbé, hogy a megmentésére sietett, de ha nem tette volna az elég karakteridegen lett volna, és még ennyi meglepetés sem ért volna, mint amennyi.
Kicsit csalódtam, többre számítottam, de azért tetszett. Egyedi történetet olvashattam, megfűszerezve egy kis misztikummal és mindezt még az érdekes, különleges szereplők is színesítették. Örülök, hogy Könyvhéten beszeretem a könyvet, annak meg még jobban, hogy feltettem a tbr csökkentős listámra, úgy gondolom jó kezdés volt ez, adott egy kis löketet, amire nagy szükségem van, mert RavenS választott nekem könyvet a második fordulóra és az extra feladattal sem kímélt. Remélem tudom majd teljesíteni. RavenS azt szeretné, ha rajzolnék, szerintem meg a világ megérett a pusztulásra, mert az igaz, hogy a Photoshop a barátom, a ceruzával nem bánok valami jól. Sőt, egyenesen rosszban vagyunk, nem tudok rajzolni, kellett nekem megemlítenem a csoportban... Mindegy is, ez a jövő meséje, majd meglátjuk mi sül ki ebből az egészből.
Első forduló extra feladata
A bejegyzés elején már említettem, hogy az extra feladatom szelfi készítés volt egy fesztiválon. Sziget feszten készítettem képet a 18-as konténerből, mert épp halálra untam magam, korán reggel senki nem jött felénk, és bőven volt időm szenvedni, meg olvasni. Eredetileg a Sia koncert előtt akartam egy képet lőni, de nem jött össze. Próbálkoztam a Sziget felirat előtt is, de az se sikerült, így maradt a törzshelyem, a konténer, mint helyszín. Ez lett a végeredmény:
Nagyon művészi lett a kép, hajnal négykor ennyire futotta :D |
Üdv,
MUHAHA alig várom a második fordulót! :D
VálaszTörlésAmúgy igen, Részlegeseket kéne olvasnod, ott lenne meglepi. De hiába tépem én neked a klaviatúrát :P
Nem baj, eljön majd annak is az ideje, előbb rángassunk ki téged az olvasási válságból!
Ígérem, hogy fogok részegeseket is olvasni, de nem most :D Válság után, és ha Sára visszahozta a könyvem :D Én nem várom a második fordulót xD
Törlés