Hello Molycik!
Szokásomhoz híven, megint a lehető legutolsó pillanatban jelentkezem a Promágus olvasmányommal. Ezúttal a 'Nagy utazás az életünk' volt a téma, amelyről bővebben itt olvashattok.
A választásom Kelly Oram Cinder&Ellájának a második részére esett, hiszen volt benne utazás. Brian anyukája Bostonból repült egészen Los Angelesig, hogy lássa a fiát, meg ugyanez elmondható Brianről és Elláról is, akik meg Bostonba utaztak, illetve a végén volt szó valamilyen forgatásról, meg nyolc hónapos útról, szóval véleményem szerint bele illik az utazgatós témánkba.
A fülszöveg saját fordítás, ne kövezzetek meg, ha valami nem stimmel, emberből vagyok, akinél közeleg a vizsgaidőszak és épp betolt 2 energiaitalt, hogy végig tudja tanulni az éjszakát.
 |
| Kiadó: Bluefields Kiadás éve: 2017 Oldalszám: 454 |
Fülszöveg:
Valaki történetének a vége gyakran egy másiknak a kezdete. Hollywood szívtipróa, Brian Olivernek és az ő Hamupipőke hercegnője Ellamara Rodrigez végre megtalálták az való világban is a szerelmet. Viszont anonimitásuk hátrahagyása újabb adag akadályt gördít a nemzet új kedvenc szerelmespárja elé. A Brian hírnevével együttjáró stresszel és az új kapcsolat szülte nyomás rájuk nehezedésével, az álompár hamar elkezd azon tűnődni, hogy sikerülhet-e megtartaniuk újonnan felfedezett boldogságukat, vagy a 'boldogan éltek, míg meg nem haltak' csupán a tündérmesékben létezik.
Még anno megjelenéskor olvastam az alap történetet, a Cinder&Ellát, angolul, és IMÁDTAM (értékeltem is, de mivel még a blog kezdeti időszakában történt a dolog, inkább nem linkelném, ha valakit érdekel, úgyis megtalálja :D). Annyira cuki, és vicces, tökéletes kikapcsolódást nyújt számomra a mai napig. Pont ezért féltem, hogy a folytatással az egész elsüllyed a fenébe vagy beszippantja a fekete lyuk, és majd törölhetem ki az emlékezetemből, hogy bármi hasonlót olvastam. Egyébként abban a tudatban éltem, hogy ez csak egy novella lesz, elképzelhetitek milyen fejet vágtam, amikor megláttam, hogy 454 oldalas. Ekkor kezdtem el még jobban félni, hogy bizony itt nagy gondok lesznek. Pedig nem kellett volna, mert alaptalan volt az egész, hozta az előző rész színvonalát, sőt, még több cuki Cinderella jelenetet kaptam, és ahwwww. Úrrá lett rajtam a totális fangörcs.
A történet pontosan ott folytatódik, ahol abbamaradt, csak egy hetet teleportáltunk előre. Brian és Ella próbálják kiküszöbölni a sztárvilág okozta kellemetlenségeket, és kitalálni, hogy hogyan tovább. Brian igazi kis cukorbogyó, pont ellentéte annak, mint amit egy színésztől várna az ember, mégis megmarad tipikus pasinak a vágyaival együtt. Természetesen semmi sem olyan egyszerű, mint a kétszerkettő. Elláéknak rengeteg kínos családi pillanatot, idegösszeroppanást, pletykát, lesifotóst, riportert, és mézes-mázos romantikus pillanatot kell túlélnie, hogy végre elérkezzenek a számomra túlságosan habos-babos és rózsaszín boldogan éltek, míg meg nem haltak végükhöz.
Már a Cinder & Ellában is nagyon bírtam a szereplőket, ez most sem változott. Viszont végre nem csak Brian és Ella van a középpontban, sokkal többször szerepelt Scotty, aki hatalmas arc, az ikrek (Ana és Juliet), illetve végre jobban megismerhettem Brian családját is. Az anyukája hatalmas forma, ráadásul egy elég vicces sztorim is fűződik az egyik olyan fejezethez, amiben benne van. Ezt el is mesélem nektek, hátha lesz valaki olyan elvetemült, hogy utána olvas.
Azt fontos tudni, hogy az egyetemen olvastam, egy előadás alatt a könyvet, és hát nem sok kellett ahhoz, hogy hangosan felvisítsak, és nagyon nehezemre esett visszafognom magam. Van egy olyan fejezet a könyvben, amikor megérkezik karácsony után Brian anyukája és az ő élettársa, mint meglepi, ha már a drágalátos Cinderünk passzolta a mamát karácsonyra, hogy Ellával lehessen. Elle természetesen pont Briannél volt, így anyuci szeretett volna minél több infót megtudni róla, és itt elhangzott Brian mostohaapjának a szájából egy ilyen mondat:
"“Don’t worry too much. Your mom knows what she’s doing, and from the looks of it, your girl could use a little extra TLC for a few days.”"
"Ne aggódj ennyit. Anyád tudja mit csinál, és úgy néz ki a barátnődre is ráférne egy néhány napnyi extra TLC."
Na, most nálam a TLC, az a TV-csatorna. Gondoltam biztos nem arról van szó, nézzük meg az Urban Dictionary-t, hátha tud valami okosat mondani, és ha bárkit érdekel, hogy mi az első találat az itt megnézheti. Jó nevetést kívánok! Természetesen nem az első találat az általam keresett szó, de azért vicces volt, főleg, hogy Ellának elég nehezen ment az, hogy közelebb engedje magához Briant.
Kelly egyébként nagyon jól ért ahhoz, hogy belecsempéssze a komolyabb témákat az alapvetően szórakoztató és romantikus könyveibe, ami ezúttal is jól működött. Aranyos volt, és szerethető, mégis ott volt, és piszkálta az ember fantáziáját, hogy basszus, tényleg ez is jelen van, és figyelnünk kéne rá. Jelen esetben Kelly főként azt az üzenetet próbálta átadni, hogy nem csak a külső szépség a fontos, és hogy próbáljuk meg elfogadni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, ne hagyjuk, hogy a világ és a társadalom döntsön arról, hogy mi hogy érezzük magunkat a saját bőrünkben.
Összességében én nagyon jól szórakoztam olvasás közben, és pillanatok alatt végigszántottam az oldalakon. Ahol kellett ott rám tört a fangörcs, meg olvadoztam, és ami Kelly Oram könyveinél elmaradhatatlan: rengeteget nevettem.
Remélem meghoztam a kedveteket az olvasásához, habár magyarul még nem jelent meg, biztos vagyok benne, hogy hamarosan magyarul is a polcon láthatjuk a Móra kiadó jóvoltából. Akit pedig csak a nyelvi korlátok tartanának vissza, annak üzenem, hogy nem olyan nehéz a nyelvezte, és nincs is jobb, mint az olvasni, hogy "Say car to me, woman", nem pedig azt, hogy "Mondd, hogy ótó, te nő!".
– Atyaég, milyen jó nevetni! Tényleg pocsék napom volt. Kösz, hogy rávettél a telefonálásra. Alig bírom elhinni, hogy végre beszélgetünk. Mindig kíváncsi voltam, milyen lehet a hangod. – Én is. Egyszer a Google-on meg is néztem egy videót a bostoniak akcentusáról.Megint nevettem. – Ne már! Nem hiszem. – De, komolyan. És nem okoztál csalódást. Mondd megint, hogy „autó”! – Majom! – Azután csak beadtam a derekam: – Autó. „Ótó” lett belőle, Cinder meg nevetett. – Imádom! – közölte.Ennyi volt mára belőlem és az agymenésemből.
Üdv,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése