Hello Molycik!
Először is nagyon boldog karácsonyt szeretnék kívánni minden olvasómnak! Remélem jó sok könyv landolt a fátok alatt és, hogy degeszre ettétek magatokat :D
Ugyan nem karácsonyi történet, de nem olyan régen olvastam, ezért gondoltam írok is róla, most amíg a halogatás mesterségét űzöm és nem a beadandómat írom, amit már nagyon el kellene kezdenem.
Ugyan nem karácsonyi történet, de nem olyan régen olvastam, ezért gondoltam írok is róla, most amíg a halogatás mesterségét űzöm és nem a beadandómat írom, amit már nagyon el kellene kezdenem.
 |
| Kiadó: Könyvmolyképző Kiadás éve: 2018 Oldalszám: 432 Megrendelem |
Fülszöveg:
Persze hogy olyan akarok lenni, mint ők. Gyönyörűek, égi tűzben kovácsolt pengék. Örökké élnek. És Cardan közülük a leglenyűgözőbb. Őt gyűlölöm legjobban. Annyira gyűlölöm, hogy néha még levegőt venni is elfelejtek, amikor őt nézem.
Egy szörnyű reggelen Jude és a nővérei végignézik, ahogy lemészárolják a szüleiket. A félelmetes gyilkos mindhárom lányt elrabolja, és Tündérföldére, a nagykirály udvarába viszi. Jude-ot csúfolják és kínozzák a halandósága miatt, és hamarosan rádöbben, ahhoz, hogy életben maradjon ebben a kiszámíthatatlan, veszélyes új világban, éppolyan okosnak, agyafúrtnak és hamisnak kell lennie, mint maguknak a tündéreknek.
Csakhogy a hatalomhoz vezető lépcsőfokokat sötét árnyak és árulás lengi körbe. Ráadásul szembe kell néznie a dühítő, arrogáns, ám karizmatikus Cardan herceggel. A lehető legóvatosabban kell eljárnia.
A bestsellerszerző Holly Black magával ragadó, a szó minden értelmében varázslatos új YA regénye.
Hagyd, hogy elbűvöljön!
Tartalmazza a Látogatás a lehetetlen vidéken (A Visit to the Impossible Lands) c. novellát is.
A recenziós példányért köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak!
"– A mesekönyvekben nem történnek jó dolgok – vitatkozik Taryn. – Amikor mégis, akkor rögtön jön valami rossz. Ha nem így lenne, unalmas lenne a történet és senki sem olvasná el."
Megjelenése óta folyamatosan látom az áradozó értékeléseket és kommenteket A kegyetlen hercegről. Meg is örültem, hogy kicsit visszatérhetek a tündérek földjére és végre megint izgalmas kalandokról olvashatok. A könyv mellett szólt még a szerintem nagyon szép borítója is (ismertek már...) és az is, hogy Holly Black írta, akitől eddig csak a Magisztérium sorozat során volt lehetőségem olvasni, viszont ezer éve várólistás több könyve is, úgyhogy itt volt a remek alkalom. Nagy elvárásaim ugyan nem voltak, csak, hogy szórakoztasson és kicsit kirángasson a valóságból a történet.
"A hatalomvágy különös dolog. Lázként kapja el az ember, és nem könnyű kigyógyulni belőle."
Őszintén megmondom egyáltalán nem értem a könyv körül kialakult hypet, sem a molyos 92%-os értékelést. A prológus egy tök izgalmas történetet tár elénk és úgy az első 150 oldalig még bizakodtam is, hogy ténylegesen lehet belőle valami, utána elengedtem. Jude és testvérei gyermekkorukban végignézik, ahogy jövőbeni gyámjuk brutálisan legyilkolja a szüleiket és magukkal ragadja a lányokat Tündérföldére. Ez a prológusban megtörténik, majd utána szinte semmi. Jude és Taryn szenved az iskolában és a tündérek között, mert emberek, ezért kinézik őket. Nehézségeik vannak, mert főméltóságok gyerekeivel kell együtt tanulniuk, akik teljes mértékben megvetik és kinézik őket. Meg is keserítik rendesen az életüket és éppen ezért gondoltam, hogy na majd Jude badass lesz és kicsinál mindenkit a ***. Ez nem történt meg, csak folytatódott tovább a szenvedés, ami számomra nagyon unalmas volt. Egyáltalán nem gondoltam, hogy tele lesz romantikus szállal, vagy legalábbis valami olyasmivel és sokkal több udvari intrikára és harcra, cselszövésre számítottam.
"– Vigyázz magadra! – kéri, majd elmosolyodik. – Igazán lenne egész álló nap itt ülni, csak mert megöletted magad. "
A karakterek kikészítettek. De szó szerint. Jude-t péklapáttal vertem volna agyon, előhozta az agresszív énem egész szépen. Nyafogott és vágyódott, amit még el is tudtam volna viselni, ha van valami történés a könyvben. Végig az volt, hogy Jude mekkora egy hatalmas nagy stratéga, Locke kis játékán meg nem látott át? Cardan is az egekig van magasztalva és azt az érzést keltette bennem az elején, miután Jude a palotában látta a bátyjával "időt eltölteni", hogy igazából még van is benne valami, amire majd a végén derül fény, de nem. Hagyta magát csapdába csalni és simán kijátszotta egy halandó. A két jómadáron kívül volt még valaki, akit ki nem állhattam már a legelejétől, méghozzá Jude testvérét: Tarynt. Azt a lányt elviselni sem tudtam, és annyira örültem neki, hogy csak mellékvágányon van jelen.
"– A boldogság nem olyasmi, amit kanalanként lehet mérni, mint az orvosságot. Nem kell szenvedned ahhoz, hogy bizonyítsd a szerelmedet, és határozottan nem kell elrejtened a szenvedéseket.A szerelem nem azt jelenti, hogy a válladra veszel olyan terheket, amiknek semmi köze hozzád."
Az írónő stílusa egyébként nekem tetszett, csak ezért voltam képes végigolvasni, és nem abbahagyni a történet felénél. Kicsit az volt az érzésem, mintha Black túl sok időt töltött volna Cassandra Clare társaságában és túlságosan ráragadt volna a történetvezetési módja. Legutóbb ott szenvedtem ennyire, és elnézést kérek a rajongóktól, de nekem kínszenvedés volt az Árnyvadász könyvsorozat. Jude rosszabb volt, mint Clary és Jace együtt, Taryn pedig mérföldekkel ütötte Simon irritáló szintjét.
"– A méreg a gyávák fegyvere, de ettől még igen hatásos."
Összességében én nem szerettem ezt a könyvet, és ha ki kellene valamit emelnem, az az írónő stílusa és a könyv borítója lenne. Viszont szerintem az Árnyvadász fanoknak tetszhet a történet, és a tüncis történetekért rajongóknak is. A lehetőségek ott voltak, de szerintem még nem élt velük az írónő. Kitudja, lehet a The Wicked King lesz a nyerő ebből a szempontból?
"– Az utolsó gondolataim az unalmad körül forognak majd – ígérem, aztán elindulok Aannet királynő Áldatlan tábora felé."
Értékelés: 3/5*
Kedvenc rész: sajnos azt kell mondjam, hogy az, amikor vége lett a könyvnek.
Kedvenc szereplő: nem volt :(
Ennyi voltam egyelőre, még lehet jelentkezem ma, meglátjuk mennyire lázadok az egyetem ellen így karácsonykor.
Üdv,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése