Hello Molycik!
Ahogy már a héten egyszer említettem a Prológus oldalán ezúttal Winter Wonderland a témánk. Kicsit téliesre vettük a figurát, holnap pedig ugrunk egyet és elkezdünk karácsonyra készülődni, hiszen Xmas is comiiing.
 |
| Kiadó: 21. század Kiadás éve: 2018 Oldalszám: 400 Megrendelem |
Két ember, tíz esély. Egy feledhetetlen szerelem története.
Laurie szinte biztos benne, hogy csak a filmekben létezik a „szerelem első látásra". De egy havas decemberi napon buszra száll, a bepárásodott üvegen át meglát egy férfit, és rögtön tudja, hogy ő az igazi. Egy varázslatos pillanatra összekapcsolódik a tekintetük… aztán a busz továbbhajt.
Laurie úgy érzi, meg van írva a csillagokban, hogy viszont kell látniuk egymást, ezért a következő évet azzal tölti, hogy London minden buszmegállóját és kávézóját tűvé teszi a férfi után. De nem sikerül időben megtalálnia. Egy karácsonyi bulin találkoznak újra – Laurie legjobb barátnője, Sarah boldogan mutatja be Laurie-nak az új pasiját… Ő az. A férfi, akit a busz ablakából látott.
Aztán eltelik újabb tíz év, és ezalatt Laurie, Sarah és Jack sorsa barátság, kihagyott lehetőségek, és szívfájdalmak háromszögében rendeződik újra.
Szívet melengető, derűs, megindító szerelmi történet, amelyet egyszerűen nem lehet letenni.
A sors megmagyarázhatatlan fintorai a boldogsághoz vezető úton.
„Josie Silver olyan tapintható melegséggel ír, hogy a szereplők befészkelik magukat az olvasó szívébe, és hosszú ideig ott maradnak." – Jill Santopolo, A fény, amit elvesztettünk című New York Times-bestseller szerzője
A recenziós példányért köszönet a 21. Század Kiadónak!
Körülbelül május óta együtt dolgozunk Prológus szinten a 21. Század Kiadóval, és egészen eddig nem vettem részt egy olyan projektben sem, ahová elolvashattam volna bármelyik könyvüket. Félreértés ne essék, sok címük felkeltette a figyelmem, sőt meg is vettem őket, erről már írtam is egy posztot nem olyan régen, de valahogy sosem jutottam el odáig, hogy ténylegesen kézbe vegyem a kiadó bármelyik könyvét és le is üljek elolvasni. Ami késik, nem múlik, gondoltam a Winter Wonderland projektünkre purrfect lesz az Egy decemberi nap, amivel talán kicsit kiszabadulok a vizsgák által létrehozott nyomasztó, csak tanulós légkörből. A terv legalábbis ez volt.
Szokásos sémát követve kezdem a borítóval, ami nagy kedvencem. Szerintem sokkal letisztultabb és egyszerűbb, mint a kékes társa a külföldi piacon, ezáltal jobban is tetszik a magyar kiadás külseje. Igazából illik a könyvhöz, de olyan sokat nem árul el a történetről, mindenesetre jó nézegetni.
A történet három szereplő körül forog: Lu (Laurie), Sarah és Jack, de szigorúan tekintve főként Lu a lényeg. Az ő naplószerűségének tekinthető a könyv, ami 10 év történéseit foglalja magában, és minden év első oldala Laurie újévi fogadalmaival kezdődik. 2008-ban kezdődik el az eseményfolyam, amikor is egy decemberi napon, hazafele menet a lány kinéz a busz ablakán és megpillantja Jack-et. Pillanatokig nézik egymást az ablakon keresztül, érzik a szikrát és, hogy lehetne köztük valami, de egyikük sem kapcsol elég gyorsan ahhoz, hogy történjen is valami. A lány a buszon marad, a srác pedig a megállóban, és ennyi. A való életben legalábbis ez történne valószínűleg, esetleg a Facebookon megpróbálnák a barátok segítségével megtalálni egymást, de a könyvben nem ez történik. Lauriet elfogja a 'meant to be' érzés, hogy a srácot neki teremtették, és minden gondolata körülötte forog, szeretné megtalálni, viszont ez nem történik meg, csak egy évvel később. Romantikus ugyan a történet, de előtte kellőképp megszenvednek a szereplők. Jack ugyan előkerül, de elég váratlan módon, Laurie legjobb barátnőjének a titokzatos pasijaként. Igen, gondolhatjátok innen mi következik: a felismerés, hogy nem lehetnek együtt, mert Jack Sarahval van, aki pedig nem tudhat az egészről.
Sarah és Lu legjobb barátnők és a történet elején együtt keresik a titokzatos srácot a buszmegállóból. Kérdem én, miért nem vallotta be Laurie Sarahnak, hogy Jack az a srác. A kommunikáció teljes hiánya jelentkezett, amiért annyira nem vagyok oda. Néhány problémát nagyon egyszerűen meg lehetett volna oldani annyival, hogy megbeszélik a dolgokat, de természetesen ez nem történt meg és a szenvedésvonat elindult, és majd 400 oldalon keresztül tartott.
Ahogy haladt előre a történet, megjelent Laurie mellett egy másik srác is, Oscar Ogilvy-Black, a bankár, akivel a lány Thaiföldön találkozott. Gondolhatjátok, hogy mi kerekedett ki ebből. Sarah és Jack alkotott egy párt, Lu és Oscar pedig egy másikat. Csakhogy buszos lány és buszmegállós srác nem igazán tudták elengedni egymást, továbbra is tagadták az érzéseiket és mentek a saját fejük után, miközben a vágyódás továbbra is ott volt a másik iránt. Jelen van egy kis kakasharc is Oscar és Jack között, de annyira nem volt érdekes, hogy elkezdjek izgulni miatta, nem volt ott a klasszikus szerelmi háromszögbéli probléma, hogy, ugyan kit választ a lányamit egyébként még utálok is, úgyhogy lehetséges, hogy jobb is.
Ugyan jelen esetben nem olvastam bele az eredeti szövegbe, de lehet, nem ártott volna. A fordításnál sok esetben azt éreztem, hogy elveszik a szöveg varázsa. A szóhasználat is fura volt néhol, a káromkodást pedig már említettem, hogy nekem nem gyere be könyvek esetében. Ha a hangulatot nézem, volt egy kis télies varázsa a történetnek, de annyira nem jelentős, hogy ez miatt szeressem a könyvet.
Ajánlom a könyvet azoknak, akik téli hangulatú, romantikus, több évet átölelő történetre vágynak és hisznek abban, hogy mindenki számára létezik 'az igazi', mert a meant to be érzés nagyon is ott van a történetben. A mi lett volna, ha kérdéseket kedvelők is elengedhetik a fantáziájukat és elgondolkodhatnak azon, hogy ők hasonlóképp alakították volna a történetet vagy sem.
Kedvenc rész: sajnos nem volt, de egy thaiföldi nyaralást én is nagyon adnék
Kedvenc szereplő: talán Luke, az ausztrál srác
Üdv,
Szokásos sémát követve kezdem a borítóval, ami nagy kedvencem. Szerintem sokkal letisztultabb és egyszerűbb, mint a kékes társa a külföldi piacon, ezáltal jobban is tetszik a magyar kiadás külseje. Igazából illik a könyvhöz, de olyan sokat nem árul el a történetről, mindenesetre jó nézegetni. A történet három szereplő körül forog: Lu (Laurie), Sarah és Jack, de szigorúan tekintve főként Lu a lényeg. Az ő naplószerűségének tekinthető a könyv, ami 10 év történéseit foglalja magában, és minden év első oldala Laurie újévi fogadalmaival kezdődik. 2008-ban kezdődik el az eseményfolyam, amikor is egy decemberi napon, hazafele menet a lány kinéz a busz ablakán és megpillantja Jack-et. Pillanatokig nézik egymást az ablakon keresztül, érzik a szikrát és, hogy lehetne köztük valami, de egyikük sem kapcsol elég gyorsan ahhoz, hogy történjen is valami. A lány a buszon marad, a srác pedig a megállóban, és ennyi. A való életben legalábbis ez történne valószínűleg, esetleg a Facebookon megpróbálnák a barátok segítségével megtalálni egymást, de a könyvben nem ez történik. Lauriet elfogja a 'meant to be' érzés, hogy a srácot neki teremtették, és minden gondolata körülötte forog, szeretné megtalálni, viszont ez nem történik meg, csak egy évvel később. Romantikus ugyan a történet, de előtte kellőképp megszenvednek a szereplők. Jack ugyan előkerül, de elég váratlan módon, Laurie legjobb barátnőjének a titokzatos pasijaként. Igen, gondolhatjátok innen mi következik: a felismerés, hogy nem lehetnek együtt, mert Jack Sarahval van, aki pedig nem tudhat az egészről.
Sarah és Lu legjobb barátnők és a történet elején együtt keresik a titokzatos srácot a buszmegállóból. Kérdem én, miért nem vallotta be Laurie Sarahnak, hogy Jack az a srác. A kommunikáció teljes hiánya jelentkezett, amiért annyira nem vagyok oda. Néhány problémát nagyon egyszerűen meg lehetett volna oldani annyival, hogy megbeszélik a dolgokat, de természetesen ez nem történt meg és a szenvedésvonat elindult, és majd 400 oldalon keresztül tartott.
"Kész csoda, hogy aki télen tömegközlekedik, nem dől ki vagy fordul fel a rengeteg sok bacitól."Említettem a bevezetőben, hogy egy könnyed romantikus sztorit vártam. Nem azt kaptam. Ez részben betudható annak, hogy nem tudtam megkedvelni a lányokat, így a problémáikkal és a tetteikkel sem tudtam azonosulni. Másrészről, miután megjelent Jack és két perspektívából is megismerhettem a történet bizonyos részeit, beindult a káromkodás is. Olyan volt, mintha lett volna egy KÁROMKODÁS ON-OFF gomb, amire rákönyököltek. Szoktam én is a való életben káromkodni, nem tagadom, de könyvben nagyon nem szeretem, ha szinte minden oldalon szembejön velem. Jack pedig egész sokszor így fejezte ki magát, amit jó néhányszor a lányok is követtek.
Ahogy haladt előre a történet, megjelent Laurie mellett egy másik srác is, Oscar Ogilvy-Black, a bankár, akivel a lány Thaiföldön találkozott. Gondolhatjátok, hogy mi kerekedett ki ebből. Sarah és Jack alkotott egy párt, Lu és Oscar pedig egy másikat. Csakhogy buszos lány és buszmegállós srác nem igazán tudták elengedni egymást, továbbra is tagadták az érzéseiket és mentek a saját fejük után, miközben a vágyódás továbbra is ott volt a másik iránt. Jelen van egy kis kakasharc is Oscar és Jack között, de annyira nem volt érdekes, hogy elkezdjek izgulni miatta, nem volt ott a klasszikus szerelmi háromszögbéli probléma, hogy, ugyan kit választ a lány
Ugyan jelen esetben nem olvastam bele az eredeti szövegbe, de lehet, nem ártott volna. A fordításnál sok esetben azt éreztem, hogy elveszik a szöveg varázsa. A szóhasználat is fura volt néhol, a káromkodást pedig már említettem, hogy nekem nem gyere be könyvek esetében. Ha a hangulatot nézem, volt egy kis télies varázsa a történetnek, de annyira nem jelentős, hogy ez miatt szeressem a könyvet.
"De azért azt is elmondtam neki, hogy néha, ugyan nagyon ritkán bizonyos emberek visszatérhetnek az életünkbe. És ha ez megtörténik, akkor őket soha nem szabad eleresztenünk."Ami viszont tetszett az az volt, hogy ha legalább egy fél pillanatra is, de komoly problémák is felütötték a könyvben a fejüket. Nem tudom, hogy az írónő ténylegesen azt szerette volna, hogy foglalkozzunk és elgondolkozzunk a felmerülő gondokon vagy szimplán klisének szánta, de talán ez tetszett legjobban a könyvben. Sokkal életszerűbbnek és valósabbnak hatott a történet ezeknél a részeknél, mint az előtte lévő pár száz oldalon át. Sajnos a végére nagyon elunhatta magát az írónő is, számomra nagyon elkapkodottnak hatott. Szinte pár oldal alatt lerendezte az egyébként ekkor már jó 380 oldal óta tartó, egyszer úgyis egymásra találnak részt.
Ajánlom a könyvet azoknak, akik téli hangulatú, romantikus, több évet átölelő történetre vágynak és hisznek abban, hogy mindenki számára létezik 'az igazi', mert a meant to be érzés nagyon is ott van a történetben. A mi lett volna, ha kérdéseket kedvelők is elengedhetik a fantáziájukat és elgondolkodhatnak azon, hogy ők hasonlóképp alakították volna a történetet vagy sem.
"De vajon ki mondja meg, hogy az embernek mindig ugyanoda kell tartoznia?"Értékelés: 3/5
Kedvenc rész: sajnos nem volt, de egy thaiföldi nyaralást én is nagyon adnék
Kedvenc szereplő: talán Luke, az ausztrál srác
Üdv,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése