Hello Molycik!
Ezúttal egy magyar író hamarosan megjelenő új könyvének a borítóleleplezése következik, extraként pedig a bejegyzés alján egy nyereményjáték is vár rátok ;)
Az Oculus Avalon utópisztikus világába kaluzolja el
az olvasót: a szinte teljesen erőszakmentes, fejlett technológiájú civilizáció
békében él. Avalonon tökéletesen megfér egymás mellett a kereszténység és a
buddhizmus, a japán és az ír kultúra keveréke határozza meg a világot.
Azonban Avalon beteg.
Negyven és ötven éves koruk között az emberek látása
rohamosan romlani kezd, amíg teljesen meg nem vakulnak egy élősködő amőba
miatt, amire nincs gyógyszer, nem lehet megelőzni és nem lehet meggyógyítani.
És mivel az amőba szinte semmit nem hagy a látáshoz kötődő érzékszervekből, még
gépekkel sem sikerült pótolni a szemet.
Ezért az Idősek, a már megvakult tudósok és gazdagok
oculust vásárolnak maguknak – olyan fiatalokat, akiket szüleik már kicsi
korukban eladnak, hogy majd egykor egy tehetős ember szemévé váljanak, neki lássanak.
Az oculus ezzel együtt megszűnik ember lenni, nem tekintik önálló
személyiségnek – kevesebb lesz, mint egy rabszolga.
És vannak, akiknek ez nem tetszik.
A várva várt borító(k):
Fülszöveg:
Mit tennél, ha tudnád, hogy egy napon elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét órájából huszonhatban neki bámulj mikroszkópba?
Itt, Avalonon így megy. Akkor is, ha emiatt őrült szektások megpróbálnak felrobbantani, megutál a legjobb barátod, elszaporodnak a vágások a csuklódon… mert itt ez a rend.
A nevem Truth Dunn volt. Most már nem vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus.
*
Mit tennél, ha tudnád, hogy a legjobb barátod, egy lány, akit mindennél jobban szeretsz, rabszolga lesz? Végig tudnád nézni, ahogy tönkremegy? Hogy lassan megfojtja a rendszer? Mit éreznél, látva a híradóban egy robbantás helyszínén, mint szerencsés túlélőt?
Az én válaszom egyszerű. Én megpróbálnám kiszabadítani. Akkor is, ha nem akarja. Akkor is, ha nyakig véres leszek közben. Akármit is kelljen tennem.
A nevem Aoi Kane. És én nem fogadom el, hogy itt ez a rend.
*
Mit tennél, ha tudnád, hogy az Ellenséged, az, akinek a levadászására mindent feltettél, ott van az orrod előtt? Hogy még csak nem is tudja, hogy a világon vagy? Hogy elképzelni is képtelen, hogy mérgezett nyílvesszőként rohansz felé?
Én nem várok. Lecsapok rá, és eltaposom, ahogy érdemli. Bele sem gondolok, hogy mit ránt magával a semmibe.
A nevem nem számít. De mától én vagyok itt a rend.
Az Oculus külalakjának tervezése folyamán valami
olyat kíséreltünk meg, amit még nem sokan: úgy alkotni rendkívül mutatós,
igényes borítót, hogy bevállalunk akármennyi plusz munkát, ami ezzel jár, de
magyar modell szerepeljen rajta, ne csak valami interneten beszerzett stock
fénykép. Meg se álltunk Győrig, ahol az igen tehetséges, ifjú cosplayert, Vitéz
Lucát kértük meg, hogy öltse magára Truth Dunnt és szerepeljen a címlapon. Nagy
örömünkre el is vállalta, a Szabó Botond által lőtt és előkészített képeket
pedig végül Tóth Zoltán formázta gyönyörű borítóvá. (Zoltán munkáiból kis ízelítő)
Nyereményjáték a blog olvasóinak
Mivel a lehető legtökéletesebb eredményt szeretnénk kapni, és azt szeretnénk, ha a borító a legnagyobb tetszést aratná – így szavazásra bocsátjuk a kétféle tipográfia ügyét. Neked melyik tetszik jobban, a világos vagy a zöld betűs változat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése