TARRYN FISHER : DIRTY RED - ZŰRÖS VÖRÖS (KIHASZNÁLT ALKALOM #2.)

Kiadás éve: 2015

Kiadó: Könyvmolyképző kiadó

Kategória: NA, romantikus, ifjúsági

Eredeti cím: Dirty red

Oldalszám: 294

Drága Olivia! 
Azt hitted, elveheted őt tőlem. Vesztettél. Most, hogy már az enyém, mindent meg fogok tenni, hogy velem maradjon. Kételkedsz bennem? Minden, amire te fented a fogadat, az enyém lett. Ja, és ha esetleg érdekel: már egyáltalán nem is gondol rád. Nem fogom elengedni őt… Soha. 
Leah 
Leah Smith végre mindent megszerzett, amit valaha is akart. Vagy mégsem? Házassága leginkább kölcsönbérletnek tűnik, mintsem élethosszig tartó elköteleződésnek, az általa felépített kép pedig a szeme láttára omlik össze. Új szerepében és a titkokkal teli múltjának terhével el kell döntenie, meddig hajlandó elmenni az ellopott kincsek megtartásáért.

Spoilert tartalmazhat azok számára, akik nem olvasták a trilógia első részét!

Körülbelül másfél éve várok ennek a könyvnek a megjelenésére. A trilógia első része a Kihasznált alkalom az egyik kedvenc könyvem, így már tűkön ülve vártam, hogy végre kiadja a második részt is a könyvért felelős kiadó. Nagy elvárásokkal indultam neki a könyvnek, de igazából teljesen felesleges volt bármiféle elvárást felállítanom, mert Tarryn Fisher mindet lerombolta, már az első mondatával. Valami hihetetlen módon ért a fordulatokhoz, és a feszültségfenntartáshoz az írónő, ezúttal sem csalódtam benne.

A Kihasznált alkalomban azt szerettem, hogy Olivia egy nagyon életrevaló karakter, akivel akár egy átlagos hétköznapon, az utcán sétálva is összefuthatunk. Hibázik, csetlik-botlik, éli az egyetemisták úgymond gondtalan életét (ez természetesen nem igaz, van olyan agybaj, mint a felnőtteké, tanúsíthatom). Leah Smith-re is pont ez jellemző, a különbség csak az, hogy ebben a könyvben a szereplőink már felnőttek, nem egyetemisták. Továbbá, míg Olivia egy viszonylag kedves személyiség, addig Leah, a „zűrös vörös” egy gonosz, számító pióca.

Az első részben már megismerhettük bájos természetét, most meg egyenesen a nyakunkba zúdul minden gondolata, érzése, vágya. Illetve ezzel együtt vágyainak középpontja, hiszen a lány minden gondolata egyetlen személy köré koncentrálódik, aki nem más, mint Caleb Drake. Leah foggal-körömmel ragaszkodik „szerelméhez”, és mindent megtesz annak érdekében, hogy elpusztítson bárkit és bármit, ami kettejük kapcsolatába bezavarhat. Fő célpontja természetesen Olivia, aki Caleb első igazi - és még ha egyelőre nem is vallja be magának -, de egyetlen szerelme.

Leah-nak tehát egyetlen célja van az életében, méghozzá az, hogy megtartsa magának Calebet. Ez persze azonban nem így működik. Az általa legcélszerűbbnek nyilvánított megoldás pedig az, hogy teherbe esik Calebtől. Ezzel is kezdődik a történetünk: megszületett Estella Drake. Mivel a vörös démon nem akarta a babát, csak az apát, ezért minden tőle telhetőt megtesz, hogy semmilyen módon ne kötődjön a lányához. Kezdetekben undorítónak találja, és megveti szerencsétlen gyereket.

Leah végig olyan borzalmas döntéseket hozott, hogy én csak végig fogtam a fejem: te jó ég, hová akar ezzel kilyukadni Tarryn? Az addig rendben van, hogy Leah egy negatív, könnyen megutálható karakter, de azért egy idő után kezdtem besokallni. Minden egyes fejezet előrehaladtával újra meg tudott lepni a hülyeségeivel, és a meggondolatlanságával.

Olyan szinten feszegeti a határokat az írónő a szereplőin keresztül, hogy az valami hihetetlen! Tarryn Fishernél nem létezik happy end, csak szenvedés, kétségek és gyötrelem. A könyv végéig nem tudtam eldönteni, hogy Leah vajon mániákus vagy tényleg szereti Calebet. Abban biztos voltam, hogy Olivia és Caleb szeretik egymást, és végig nekik szurkoltam, de Leah esetében nem tudtam dűlőre jutni. Nem normális a nőszemély az fix, de érdekes volt végigkövetni a múltját és jelenét, hogy mit hogyan élt meg a hazugságokkal teli életében.

Caleb és a felesége között folyamatos feszültség volt, és végig azt éreztette velünk Tarryn, hogy Leah csak egy pótlék Caleb számára. Bármit megtett volna a lányáért és a feleségéért, de a szíve máshoz húzott az első mondattól kezdve. Minden mozdulata, tette mögött ott volt a máshoz való vágyódás, a csalódottság, a szívfájdalom. Imádtam azt az egy fejezetet, amikor az ő gondolatait olvashattam, és úgymond betekintést kaphattam abba, hogy mi lett volna, ha.

Az előbb említettem, hogy megismerhettük Leah múltját és jelenét egyaránt. Szerintem fantasztikus húzás volt, hogy hol a múlt egy részletét, hol a jelenét tárta fel számunkra egy-egy fejezet erejéig Fisher. Jobban megismerhettünk minden szereplőt, könnyebben beleéltem magam a helyzetükbe. Volt olyan, hogy le kellett tennem a könyvet, és egy picit pihentetni az olvasást, mert annyira belemerültem Leah szerepébe, hogy megijedtem saját magamtól. Hátborzongató volt.

A múlthoz kötődő jeleneteknek köszönhetően rengeteg háttérinformációt kaptunk a Smith családról. Ezeken sem szépített az írónő, kegyetlen valójukban élhettük át a családi történéseket: azt hogy, hogyan használta ki egy apa a saját lányát, vagy hogy mennyire másként bántak Courtney-val, mint Leah-val a szülők.

A határok feszegetésén kívül a függővégekben is jeleskedik az írónő. Ez a kötet is hatalmas kérdőjellel zárult; már kíváncsian várom, hogy mit tartogat a jövő Olivia, Caleb és Leah számára. Abban biztos vagyok, hogy semmi jót, és hogy őszinte legyek Tarryn Fishertől még a boldog végre sem számítok.

Kedvenc idézeteim:

– Nem én választottam – fúl el a hangja. 

– A szerelemben nincs logika. Belezuhan az ember, mint egy gödörbe. Aztán csak benne ragad. Jobban belehal, mint amennyire életre kel tőle. 

– A szerelem egyszerű – mondta Caleb. 

– Minél több fakszni van az esküvővel, annál kevésbé őszinte. Én meg ezt a kijelentést utáltam. Az esküvőm a hátralévő életem cukormáza. Ha nem jó a máz, kinek kellene maga a sütemény? 

A szerelemben pont ez a legrosszabb: akármennyire is igyekszel, sohasem felejtheted el azt, aki befészkelte magát a szívedbe. 

Az őszinteség kényes dolog, és én utálom. Mindig olyan következményekkel jár, hogy elcseszi az ember életét. Istenem, olyan szívesen megkerülném az igazságot, hogy találjak helyette egy hazugságot, amivel együtt tudok élni! Én ezt hívom kompromisszumnak.

Értékelés: 5/5*

Hiába volt gyengébb, mint az előző rész, ugyanúgy tudtam élvezni a könyv minden sorát. Tudom ajánlani minden olyan olvasónak, aki szerette a Kihasznált alkalmat, illetve aki kedvét leli egy igazán valósághű, semmin nem szépítő, romantikus regény olvasásában. Tarryn Fisher nem kozmetikázza ki a képet, és nem nyújt békejobbot a szereplői számára: a boldog befejezés nála ismeretlen fogalom.

Szereplők: 5/5*

Leah egy borzalmas főszereplő, senkihez nem hasonlítható. Minden tettét, mozdulatát a saját, önös érdekei vezérlik. Nincs tekintettel senkire, és tényleg csak a saját jólétét veszi figyelembe. Na, meg persze Calebet akarja mindennél jobban. Még a saját gyermekével sem képes törődni, és megveti a kisbabát, mert az nem fiú lett. Igen, nem egy anya alapanyag a nőszemély. Mégis van benne valami szánni való, és valamilyen szinten egyedinek mondható. Caleb Drake pedig egy álompasi, akinek azonban megvannak a saját hibái; folyamatosan kísérti a múltja és máshoz húzza a szíve. Tökéletesen meg vannak írva a karakterek a könyvben, szerintem nagyon valósághűek, és kliséktől mentesek lettek, ezért jár az 5 csillag.

Borító: 3/5*

Nem mondom azt, hogy rossz, mert pontosan így képzeltem el Leah-t, de nem is tetszik. Elmegy. Lehet, hogy borító alapján nem vettem volna meg a könyvet.

Az értékelés a Prológus oldalán is megtalálható! :)