TOM FLETCHER: CHRISTMASAURUS - DÍNÓT KÉREK KARÁCSONYRA

Hello Molycik!

Először is nagyon boldog, könyvekben gazdag karácsonyi ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak. Remélem jól tele ettétek magatokat és olvastatok valami igazán mesés történetet. Ha igen, ha nem, engedjétek meg, hogy bemutassam az én varázslatos karácsonyi történetemet, a Christmasaurust! Middle grade rajongók előnyben ;)

Kiadó: Kolibri
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 350
Megrendelem! 

Fülszöveg:

Felejts ​el gyorsan mindent, amit eddig az Északi-sarkról tanultál, és ismerkedj meg: 

– egy Trundli Vili nevű fiúval 

– az apjával, Trundli Gyurival 

– a Mikulással (igen! az igazi Mikulással!) 

– egy Csücsöri nevű manóval 

– Undok Brendával, a legutálatosabb lánnyal az iskolában (vagy talán az egész világon) 

– egy Vadász nevű otromba alakkal és a kutyájával, Vicsorral 

– és egy igazán különleges dinoszaurusszal… 

A Christmasaurus varázslatos mese arról, hogy amit nagyon 

szeretnénk, az nem mindig az, amire igazán vágyunk.

Tom Fletcher 1985-ben született, Londonban. Népszerű énekes, író, YouTube-sztár, vlogger és nem mellesleg két fiú édesapja. 

Egyik kedvenc filmje a Vissza a jövőbe – ezért együttesét Marty McFlyról nevezte el. A zenekar szövegeit nagyrészt Tom írja, és már első lemezükkel bekerültek a Guinness-rekordok Könyvébe mint a legfiatalabb, zenei toplistákat vezető zenekar a Beatles után. 

Első regénye, a Christmasaurus 2017 karácsonyán színdarabként is debütál Londonban, de már rajzfilmsorozat is készül belőle.

"Ott állt előtte egy igazi, hús-vér, lélegző dinoszaurusz! Testét fényes, jeges pikkelyek borították, hatalmas szeme kéken csillogott; ez a dínó úgy nézett ki, mint egy téliesített oroszlán. De tetőtől talpig belegabalyodott a szalagba, a csomagolópapírba, a girlandba és az izzósorba. Kifejezetten hasonlított egy karácsonyfára. Vili közelebb lépett hozzá, és meglátott a dínó hátán egy ajándékkártyát: 

Vilinek a Mikulástól"

---

Ismerőseim most biztos meglepetten nézhetik a posztom címét, ugyanis nem vagyok nagy rajongója se a télnek, se a karácsonynak, se annak, hogy évszaknak megfelelően olvassak vagy éppenséggel alkalomhoz illően. Karácsonykor sem szoktam téli, ünnepi olvasmányokért nyúlni csak, hogy átérezzem a hangulatot. Persze van pár olyan olvasmányom, amit nagyon néha pont ilyenkor veszek elő (Karácsonyi ének és Stephanie Perkins antológiája), de ez elég ritkán történik meg. Olyan vagyok mint a Grincs. Rosszul vagyok a fahéjtól (szó szerint) és nem szeretem a karácsonyi filmeket sem, magát az ünnepet meg általában nem várom, mert egyetemistaként számomra körülbelül ötödik éve, hogy nem létezik olyan, hogy karácsony, mindig vizsgára kell készülni. Másrészről meg a család 3/4-e külföldön él és nem mindig sikerül hazajönnie, így pedig nem is hangzik olyan varázslatosan az ünnep maga, ráadásul még hideg is van.  

Fogatlan és Christmasaurus is halál cucik :)

Kicsit eltértem a témától, de a lényeg gondolom átjött: nem igazán szoktam karácsonyi történeteket olvasni, pláne nem gyerekkönyveket. Idén ezen a szokásomon változtattam, ugyanis a Kolibri Kiadó jóvoltából megjelent Tom Fletcher irtó cuki könyve a Christmasaurus. Ha éltetek már cuki könyvet, akkor ez az! Elég volt ránéznem, hogy elolvadjak tőle, mint hóember a kandalló mellett. Elég csak megcsodálni a szépséges borítót (igen, coverwhore énem éljenez és fénykorát éli, egyelőre nyerésre áll). Igazán igényes kiadványt tarthat a kezében az, aki megszerzi ezt a könyvet, ugyanis kemény kötéses könyvről van szó, mellé pedig metál fényű a gerince, amitől nekem a szavam is elállt. Belül is szépséges a könyv, tele van illusztrációkkal, mesés képekkel, hogy még színesebb legyen a könyv és még jobban vonzza a gyermek tekinteteket. Az pedig csak pluszpont, hogy még könyvjelző is van benne.

A történet főszereplője Trundli Vili, aki egy kicsit túlságosan is rajong a dinókért, de pont ettől lesz hű a karaktere, gyermeki odaadással rajong értük. Van számos dínós pizsamája, játéka, könyve és kicsiny szobája falát is ilyen poszterek színesítik. Sok más öröme szegénynek nincs is, hiszen mióta megjelent az új lány az iskolában kiközösítették és nem tud senkivel barátkozni. Csak az apukájára számíthat mindenben, hiszen anyukája még kiskorában meghalt, akkor került Vili is kerekesszékbe. Mióta Undok Brenda megjelent az iskolában és Vili életében, azóta a kisfiú egyre magányosabb lett és igazán csak egy valamire vágyott: egy igazi dínóra, aki a barátja lehet. Karácsonykor pedig csodák történhetnek, így esik meg, hogy Trundli Vili álma valóra válik és egy új barátra lel Christmasaurus személyében.

A maga módján minden szereplő szerethető, de a legnagyobb kedvenceim természetesen Vili és Christmasaurus lettek. Vili története igazán megható, gyönyörű és kezdetben kicsit szomorkás a hangulatom. Szó esik a kiközösítésről és az iskolai bántalmazásról is méghozzá igen könnyen befogadható, nem tolakodó formában, miközben az író, Tom Flecther azt az üzenetet próbálja meg közvetíteni számunkra, hogy fogadjuk el a másikat minden hibájával együtt, ne pedig kiközösítsük, megvessük a másságai miatt. Az egyik kedvenc mondatom pedig az álmok fontosságára hívja fel a figyelmet és arra, hogy hinni kell:

– Ha soha nem láttam valamit, akkor honnan tudjam, hogy létezik?
– De hiszen ez pont fordítva van! – mosolygott Trundli bácsi. – Először hinni kell benne. Aki nem hisz semmiben, az soha nem is fog látni semmit. Aki hisz, az lát.

Az egyetlen dolog, ami engem kicsit zavart a könyvben az az volt, hogy folyamatosan a következő mondattal találtam magam szemben: "(...) ez egy könyv, és a könyvek nem hazudnak." Na igen, a könyvek nem hazudnak, amit mi felnőttek nem hiszünk el, viszont ez egy gyerek könyv és voltak azért elég vicces dolgok a történetben, amit nem a legjobb, ha jónak és igaznak könyvel el a gyerekünk. 

Ettől eltekintve én nagyon élveztem minden percét a könyvnek, amit először nem gondoltam volna. Azt már tudjátok, hogy 25 éves, elméletileg felnőtt nő létemre is imádom a middle grade irodalmat és teljesen el tud varázsolni, de a Christmasaurus esetében voltak kétségeim olvasás előtt, amik végül alaptalannak bizonyultak, mert konkrétan egy oda-vissza buszút alatt elolvastam a történetet. 

– De hiszen a gyerekek nem varázslatosak. Én is gyerek vagyok, és én egyáltalán nem vagyok varázslatos!
(…)
– Ó, dehogynem! Varázslatos vagy, bizony! Csak még nem tudod! Elképesztő világokat tudsz létrehozni a képzeleteddel, amelyek valójában nem is léteznek. Márpedig ez varázslat.Te csak a jót látod az emberekben, csak a jót látod a világban, az életben. Ez is varázslat. Te megérted, milyen fontos a bolondozás, milyen fontos a vidámság, a nevetés és a játék, amit a felnőttek már régen elfelejtettek. Ez is varázslat. Mégis elsősorban azért vagy varázslatos, mert hinni tudsz a lehetetlenben, kételkedés nélkül. Anélkül, hogy bizonyítékokat követelnél. Anélkül, hogy egy pillanatra meginognál. Ez is varázslat.

Teljes szívből ajánlom mindenkinek Trundli Vili és Christmasaurus kalandját. Karácsonykor és környékén igazi színfoltja lehet az estének és garantáltan nem csak a gyerek fogja imádni ezt a szívet melengető, kedves kis történetet.

Nem kaphatnék én is egy Christmasaurust karácsonyra?

---

Értékelés: 4/5*

Kedvenc szereplő: Vili és Christmasaurus
Kedvenc rész: Christmasaurus és Dini jelenetei :D Nagyon cuci volt mindegyik :D

Az értékelés a Prológus karácsonyi projektjének keretében született meg. Részleteket a FB oldalunkon találtok! :)

Üdv,