Azt már tudhatjátok rólam, hogy oda meg vissza vagyok A papírmágus trilógia első két kötetéért, de ugyan tetszett-e a záró kötet? Most kiderül.
 |
| Kiadó: GABO Kiadás éve: 2018 Oldalszám: 224 Megrendelem A recenziós példányt köszönöm a Gabo Kiadónak! |
Ceony Twill súlyos titkot őriz, amit még tanárával, Emery Thane-nel sem mer megosztani. Miközben olyan kísérleteket végez, amelyeket korábban egy mágus sem tartott lehetségesnek, készül a végső vizsgájára is.
Emery Thane, hogy a részrehajlás látszatát is elkerülje, régi riválisához küldi Ceonyt, hogy ott készüljön fel a sorsdöntő vizsgára, ám a lány nem tudja teljes mértékben a tanulásnak szentelni idejét, múltjából ugyanis felbukkan egy gyilkos bűnöző. Ceony a családját féltve a szökött fegyenc nyomába ered, akinek mágiája talán erősebbnek bizonyul, mint a papírmágustanonc minden képessége együttvéve, bosszúszomja pedig csillapíthatatlan.
Az előző részekre spoilert tartalmazhat!
Kezdeném először a borítóval, ami mint az előző köteteknél is Sánta Kíra munkája és engem azonnal megvett magának. Már csak akkor is beszereztem volna a trilógiát, ha utálnám csak, hogy a polcomon tudhassam ezeket a szépségeket. Tudom rossz szokás, de ez van. Borítómániás vagyok és nem tagadom.
A történet kábé ott folytatódik , ahol abbamaradt Az üvegmágus végén. Ceony a mestervizsgájára készül, közben különböző munkákat végez, vezeti a háztartást és továbbra is totálisan bele van zúgva Emery Thanebe. Persze nem marad ilyen idilli a helyzet, Ceony megint bajba keveri magát, ugyanis Saraj visszatér és valakinek intézkednie kell ugyebár. Nem mintha ez Ceony dolga lenne, de nem bír megülni a fenekén és a vizsgájára készülődni, hogy megélje azt a napot, amikor mágus lesz. Neeeeem. Az túl egyszerű lenne és nem adna okot arra, hogy felhúzza a kedves olvasót.
 |
| Forrás |
Igen, izgalmas volt mind a történet, mind pedig a mágia rendszere, de számomra kicsit rontotta az élményt, hogy a szereplők olyan szinten mentek a maguk feje után, mint két ökör, aztán meg csodálkoztak, hogy összekoccantak. Szinte egyáltalán nem kommunikált egymással mester és tanítványa, ami mondjuk kicsit nehézkes is volt, tekintve, hogy a mestervizsgája előtt Thane elküldte Pritwinhez a lányt, hogy még véletlenül se gyanúsítsák meg őket semmi olyannal, ami nem helyénvaló. Pritwin meg alapvetően egy művészeti agyagedény, akit én nagyon nem bírtam. A lényeg, hogy egy kis őszinte, nyitott kommunikáció nagyon jót tett volna a kedvenc párosomnak. A mellékszereplők közül Ben az, aki hatalmas kedvencem lett. Nyilván nincs Emery szinten a fangirlségem, de nagyon cuki volt, ahogy segítette Ceonyt, na meg ahogy próbálta meghódítani őt. Nyugi Benett, rád más valaki vár, akivel egy picikét jobban összeilletek! ;)
Örülök, hogy rendes lezárást kaptak a szereplők és a vizsga is viszonylag részletesen le volt írva, bár azt azért furcsának tartom még mindig, hogy Ceony szinte semmit nem készült rá, mégis nagyon-nagyon ügyes volt és mintha kicsit sem izzadt volna meg, egy feladat kivételével. Ha kevésbé lett volna halálvágya és meg tudott volna ülni a fenekén, akkor számomra hihetőbb lett volna az egész.
A szerelmi szálat már említettem, hogy egy kis kommunikáció nagyban segítette volna a szereplőket, viszont azt meg kell említenem, hogy azért ettől eléggé valóságos lett. Nem volt túl nyálas, nem csöpögött a nyál az oldalakról, hanem olyan kis aranyos volt és szerethető. Még a tiltott tanár-diák viszony is jól volt kezelve és nem volt az, hogy Ceony és Emery azonnal akart gyereket és házasságot. Szépen kivártak, így legalább ebből nem adódott még több felesleges probléma.
A vége természetesen nem tartogatott sok meglepetést, nem is azok miatt szerettem ezt a trilógiát. Egyedi a világfelépítése, a benne lévő mágikus rendszer máshoz nem hasonlítható, a szereplők pedig olyan cukik, hogy már csak miattuk is megéri elolvasni. Szóval, ha egy romantikus, könnyen és gyorsan olvasható fantasy elemeket tartalmazó trilógiát keresel, mindenképp vágj bele A papírmágusba!
Számomra továbbra is nagy kedvenc a trilógia, minden hibája ellenére és ugyan továbbra is azt vallom, hogy a legjobb kötet a középső, azért a lezárás is szuperre sikeredett!
Értékelés: 4,5/5*
Kedvenc szereplő: Emery Thane
Kedvenc rész: a vége
Üdv,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése