Hello Molycik!
A Prológuson megint aktívkodunk kicsit, ezúttal a badass hősöké a rivaldafény, ennek keretében valósult meg ez az értékelés is.
 |
| Kiadó: Könyvmolyképző Kiadás éve: 2018 Oldalszám: 368 Megrendelem A recenziós példányt köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak! |
Van ki gyűlöl minket, akasztófára való zsiványként gondol ránk.
Van ki retteg tőlünk, démonnak tart, máglyára vetne mindannyiunkat.
Van ki bálványoz minket, az istenek gyermekeinek vél.
De egy sincs, ki ne hallott volna rólunk.
Elegem van belőle, hogy kihasználnak, bántanak, aztán félrelöknek.
Adelina Amouteru túlélte a vérlázat. Egy évtizede már, hogy a halálos betegség végigsöpört az országon. A fertőzöttek többsége meghalt, és sok gyereken, aki túlélte, furcsa nyomot hagyott a betegség. Adelina fekete haja ezüstössé vált, a szempillája kifehéredett, és csak egy szabálytalan forradás maradt ott, ahol korábban a bal szeme volt. Durvalelkű apja szerint ő egy malfetto, irtóztató, utálatos teremtmény, aki szégyent hoz a családjukra, és a boldogulásuk útjában áll. De a pletykák szerint, a láz túlélői közül néhányan nem csak forradásokkal lettek gazdagabbak – úgy tartják, néhányan rejtélyes hatalomra tettek szert, és bár a kilétük titokban maradt, úgy kezdték emlegetni őket, hogy a kiválasztott ifjak.
Teren Santoro a királynak dolgozik. Az Inkvizíció fejeként az ő feladata felkutatni a kiválasztott ifjakat, hogy elpusztítsák őket, mielőtt még ők pusztítják el az országot. Veszélyesnek és bosszúszomjasnak tartja a kiválasztott ifjakat, de lehet, hogy a legsötétebb titkot maga Teren rejtegeti.
Enzo Valenciano a Tőr Társaságának vezetője. A kiválasztott ifjaknak ez a titkos társasága kutat a hozzájuk hasonlók után, hogy előbb találjon rájuk, mint az Inkvizíció. De Adelina személyében a Tőrök olyasvalakire bukkannak, aki olyan hatalommal rendelkezik, amihez hasonlót még nem láttak.
Adelina hinni akar benne, hogy Enzo az ő oldalán áll, és Teren az igazi ellenség. Hármójuk sorsa szorosan összefonódik, és noha eltérő célokért küzdenek, mindhármuk harca nagyon is személyes. Egy dologban viszont mindannyian egyetértenek: Adelina olyan képességekkel rendelkezik, amik nem valók erre a világra. A szívében bosszúra szomjazik a sötétség. És ég benne a vágy, hogy elpusztítson mindenkit, aki az útjába áll.
Most én jövök! Én használok ki másokat! Én fogom bántani őket!
De függetlenül attól, mit gondoltak róluk, a nevüket mindenki ismerte. A Kaszás. Magiano. A Széljáró. Az Alkimista. Az ifjú kiválasztottak.
Az a nagy harci helyzet, hogy korábban már olvastam Marie Lutól. A Legendával kezdtem és nem lett a kedvencem. Sőt, kifejezetten untam magam olvasás közben, ezért nem is vitt rá a lélek, hogy a trilógia végére pontot tegyek. De a második esélyek híve vagyok, így gondoltam Az ifjú kiválasztottak majd nagyobb sikert arat nálam, hiszen a Probloggerek közül is sokan szerették és bőszen hajtogatták, hogy nem hasonlít a Legendához. A történet tényleg nem hasonlít, viszont engem ez sem nyűgözött le.
"Van, ki gyűlöl minket, akasztófára való zsiványként gondol ránk.
Van, ki retteg tőlünk, démonnak tart, máglyára vetne mindannyiunkat.
Van, ki bálványoz minket, az istenek gyermekeinek vél.De egy sincs, ki ne hallott volna rólunk.– Ismeretlen forrás az ifjú kiválasztottakról –"
A főszereplő, Adelina Amouteru gyerekként túlélte a vérlázat, amelytől különleges lett, azonban ez a különlegessége teszi őt megbélyegzetté is, amelyre Marie Lu csak malfettoként utal a könyvben. A malfettok kvázi közutálatnak örvendenek és csak nagyon ritkán adatik meg nekik a lehetőség a normális, boldog életre. Ettől kicsit olyan X-men vibeja volt a történetnek, amikor pedig Adelina bosszút áll apján, aki megkeserítette életét, akkor csak még jobban ebbe az irányba indult el a cselekmény. Ami akár még érdekes is lehetett volna, de valahogy olyan érzésem volt olvasás közben, mintha abban a pillanatban, ahogy fellobbant a tűz egy kicsit, azonnal le is locsolták volna egy vödör vízzel.
Azt a címből és a fülszövegből is könnyen ki lehet találni, hogy Adelina csatlakozik az Ifjú kiválasztottakhoz, a Tőr Társaságához, akiknek a céljuk, hogy az Inkvizíció elől minél több malfetto életet megmentsenek. És lényegében erről szól a trilógia első kötete, meg arról, hogy Adelina, hogyan kezd el fejlődni, kibontakozni. Érdekes volt a kapcsolatának alakulása Enzoval, és az is, ahogyan a saját magában bujkáló gonosszal és sötétséggel próbált meg küzdeni. Már, amikor egyáltalán megpróbált küzdeni ellene, mert azért elég sokszor előfordult, hogy megingott és feladta a harcot.
A szereplők belső harcairól olvasni érdekes volt, viszont nekem sajnos ez kevésnek bizonyult és igazából arra jöttem rá, hogy nem való nekem Marie Lu stílusa. Már a Legenda elolvasása után is sejtettem, de Az ifjú kiválasztottak után teljesen biztos vagyok benne. Semmi extrát nem adott, olyan volt, mintha egy kidolgozatlan X-men filmet átírtak volna könyves formába. A háttértörténet nem volt kidolgozva, a világról alig tudunk meg valamit és a szereplők sem olyan komplexek, ráadásul még csak megkedvelnem se sikerült őket.
Kedvenc karakter: -
Kedvenc rész: -
Üdv,
A szereplők belső harcairól olvasni érdekes volt, viszont nekem sajnos ez kevésnek bizonyult és igazából arra jöttem rá, hogy nem való nekem Marie Lu stílusa. Már a Legenda elolvasása után is sejtettem, de Az ifjú kiválasztottak után teljesen biztos vagyok benne. Semmi extrát nem adott, olyan volt, mintha egy kidolgozatlan X-men filmet átírtak volna könyves formába. A háttértörténet nem volt kidolgozva, a világról alig tudunk meg valamit és a szereplők sem olyan komplexek, ráadásul még csak megkedvelnem se sikerült őket.
"Mindenkiben ott van a sötétség, még ha rejtve is."Ugyan az első kötet vége azt sejteti, hogy várhatnak még izgalmak a folytatásban, szerintem én ezt elengedem. Viszont tudom ajánlani Marie Lu rajongóinak, és azoknak, akik a Legendát szerették, mert stílusra és történetvezetésre is nagyon hasonló volt számomra a kettő. A szereplők is hasonló szinten állnak, talán Adelina kicsit kedvelhetőbb karakter, mint June. Ugyan nincsenek világmegváltó gondolatai és nem teljesen önzetlen, mint a legtöbb YA szereplő, mégis kedvelhetőbb volt, mint a másik leányzó.
"Légy önmagad, mondta egyszer Violetta, mikor hasztalan próbáltam elnyerni apám szeretetét. De ez is olyasmi, amit csak mondogatnak az emberek, de senki sem gondolja komolyan. Senki sem akarja, hogy az légy, aki valójában vagy. Azt akarják, hogy olyan legyél, amilyennek ők szeretnének."Értékelés: 2,5/5*
Kedvenc karakter: -
Kedvenc rész: -
Üdv,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése