Hello Molycik!
A Prológuson jelenleg a Colleen Hoover-Tarryn Fisher hetünk fut, melynek keretében két értékeléssel is érkezem a mai nap folyamán. A sort a kevésbé szerettem kötettel kezdem.
 |
| Kiadó: Könyvmolyképző Kiadás éve: 2018 Oldalszám: 328 Megrendelem A könyvet köszönöm a kiadónak! |
Fülszöveg:
„Tarryn Fisher ezúttal a humorral átszőtt, érzékeny oldalát mutatja meg…” – Willow Aster
Helena Conway szerelmes lesz.
Akaratlanul.
Észrevétlenül.
De nem véletlenül. Kit Isley pontosan az ő ellentéte – rejtélyes, fékezhetetlen és a legkevésbé sem óvatos. Mindez akár remekül is alakulhatna…
Ha nem Helena legjobb barátnőjével találkozgatna. Helena kénytelen dacolni a szívével, helyesen cselekedni, és másokra is gondolni.
Egészen addig, amíg fittyet nem hány az egészre.
Tarryn Fisher, New York Times sikerkönyves szerző lehet, hogy vagányabb nálad, de ezt nem dörgöli az orrod alá. Az első diplomáját a Roxfort Varázsló és Boszorkányképző Szakiskolában szerezte. Az emberi természet nagy tisztelője, egy hús és vér gonosz, mégpedig a Mardekár házból. A szíve sötét, de az olvasóit azért kedveli. Jelenleg Washingtonban él fiával és lányával.
Az év legizgalmasabb regénye a női útkeresésről és a szerelemről.
Őszintén mondom, nem igazán tudom, hogyan, miként kezdjek neki ennek a bejegyzésnek. Egészen addig, amíg el nem jutottam úgy a történet feléig, meg voltam győződve róla, hogy Tarryn Fisher összes könyvét imádni fogom. Mire a Kapd be, szerelem! végére jutottam, azért ez átértékelődött bennem egy kicsit.
A történet főszereplője Helena, aki a sztori kezdetén az igazak álmát alussza és álmodik. Egy IKEA házban éli életét, gyerekei és menő munkája van. Mindez kiegészül azzal, hogy a férje a valóságban a legjobb barátnőjének a pasija. Miután felébred pedig elindul az igazi útkeresés, amely során felértékelődik Helena számára a szerelem és az önmegvalósítás kérdése. Próbálja megtalálni saját magát úgy, hogy csapot-papot maga után hagy, kivéve a Kithez fűződő érzelmeit, amik végig vele maradnak, ha akarja, ha nem.
Konkrétan egy szóval össze tudnám foglalni a gondolataimat a könyvről: meh.
Na, most a stílussal semmi problémám nem volt. Imádom, ahogy Tarryn ír és ez volt szerintem az egyik ok a kettő közül, amiért nem hagytam abba az olvasást olyan 150 oldal után, amikor rájöttem, hogy konkrétan tényleg semmi nem történik a könyvben. A másik ok pedig az, hogy kíváncsi voltam a végére. Kicsit azt éreztem, mintha az írónő egyszerre próbálna írni mindenről és semmiről. Ettől pedig olyan befogadhatatlan lett számomra a történet.
"Nem vagyok egy romantikus regény szerencsétlen hősnője."
A szereplőktől kivoltam, konkrétan senkit nem szerettem, amivel nem is lenne gond, ha a legtöbbjüket nem utáltam volna teljes szívemből és lett volna egy kis izgalom, rendes cselekmény, ami előre viszi a történetet. Ehhez képest végig Helena szenvedett és nem találta a helyét a világban. Nem értem miért volt oda Helena Kitért, meg még a másik két csaj is a könyvben. Felfoghatatlan számomra Kit viselkedése, ki is akasztott elég sokszor, a döntésképtelenségétől a falra másztam és egyszerűen nem tudtam a gerlepárnak szurkolni. Della mint legjobb barátnő borzalmas és elviselhetetlen volt. Jó példa arra, hogy milyen barátnőt nem szeretne magának az ember. Talán még Greer volt a legnormálisabb mindenki közül, a saját kis művészlelkével és elvarázsolt életével.
A stíluson kívül a kis utalásokat nagyon szerettem, azt, hogy folyamatosan felbukkant például a Harry Potter a sorok között. Kicsit visszaadták a reményt, hogy lehet mégis megkedvelem a végére a regényt és a szereplőit. Mondjuk ez nem történt meg, de a reményhal múlt ki legutoljára.
Azt hiszem megállapíthatom, hogy ezúttal kicsit megint mellényúltam, amikor a hype és a borító alapján választottam könyvet, mert Helena útkeresése és céltalansága nem a nekem való olvasmány. Ha a könyv humorát tekintjük, akkor is ugyanerre a megállapításra jutok, pedig a Kihasznált alkalomnál nagyon is díjaztam Tarryn vicceit, nagyon jókat szórakoztam Olivia beszólásain és szópárbajain.
"– Ne beszélj tiszteletlenül a középkorúakkal! -mondja. – Amikor fiatalok voltak, még mikrohullámú sütő sem létezett, és ez tényleg nagyon szomorú. – Az nem az én hibám. – mutatok rá. – Nekünk is iPhone 6-os nélkül kellett élnünk. Az élet nehéz."
És, hogy kinek ajánlom a könyvet? Mindenkinek, aki szereti az elgondolkodtató romantikus történeteket, amiben másról nincs szó csak önmagunk megtalálásáról és az élet értelmének kereséséről. Illetve Tarryn Fisher rajongóinál is ott az esély, hogy szeretni fogják a történetet, ha másért nem is, de magáért az írói stílusért.
Nektek, hogy tetszett a Kapd be, szerelem! Tarryn Fishertől?
Üdv,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése