S. A. CHAKRABORTY: BRONZVÁROS (DÉVÁBÁD TRILÓGIA #1.)

Hello Molycik!

Jó régen nem írtam már a blogra, aminek megvannak az okai: egyetem, munka és ezek összhangja nehezen ment az elmúlt hetekben, hónapokban. Viszont közben azért sikerült néhanapján olvasnom is, köztük a mai bejegyzés alanyát, a Bronzvárost. 

Fülszöveg:

Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 518
Megrendelem
A könyvet köszönöm
a kiadónak! :)

Nahri ​sosem hitt a mágiában, de megvan a tehetsége hozzá: a 18. századi Kairó utcáin nem találni nála kiválóbb szélhámosnőt. Ám mindenkinél jobban tudja, hogy amivel a kenyerét keresi – tenyérjóslás, zár-szertartások, gyógyítás –, az egytől egyig szemfényvesztés, bűvészmutatvány, tanulható képesség. Eszköz arra a csodás célra, hogy kizsebelhesse az oszmán nemeseket.

De amikor Nahri véletlenül megidézi maga mellé Dárát, a hozzá hasonlóan dörzsölt és sötéten rejtélyes dzsinn harcost, akkor kénytelen elismerni, hogy a varázsvilág – melyről szentül hitte, hogy csupán a gyerekmesékben létezik – valódi. Mert Dára megoszt vele egy lélegzetelállító történetet: a tűz lényeitől hemzsegő forró, szélfútta sivatagon és a rejtélyes máridok nyughelyének otthont adó folyókon, az egykor szemkápráztató emberi világvárosok romjain és a hegyeken túl – ahol még az égben köröző ragadozó madarak sem azok, aminek látszanak – terül el Dévábád, a legendás bronzváros, melyhez Nahrit eltéphetetlen kötelék fűzi. 

Dévábád bűbájokkal átitatott díszes bronzfalai és a hat dzsinntörzs kapui mögött régi ellentétek húzódnak. Amikor Nahri úgy dönt, hogy belép ebbe a világba, az érkezése egy évszázadok óta fortyogó háború kirobbanásával fenyeget. Nahri hamarosan kénytelen megtanulni, hogy az igazi hatalom kegyetlen és könyörtelen. Még a mágia sem védheti meg a nemesi intrikák veszélyes hálójától, és a legagyafúrtabb cselszövések is végzetes következményekkel járhatnak.

Az elsőkönyves S. A. Chakraborty különleges utazásra invitálja az olvasót a Bronzvárosban. Az elmúlt évek egyik legnépszerűbb fantasy debütálása elképesztő kaland egy olyan világban, amit egyhamar nem felejtünk el.

---

Őszintén bevallom, ezúttal nem voltak nagy elvárásaim a könyv felé. Féltem tőle kicsit, hiszen egy igazán vaskos kötetről van szó és egész vegyes értékeléseket olvastam, hallottam róla, de minden kétségem szerteoszlott abban a pillanatban, amikor elkezdtem. Magával szippantott és nem engedett a történet, majd a végén természetesen jól megtaposott, csak hogy még jobban szenvedjek addig, amíg nem lesz lehetőségem a folytatásért nyúlni. Hát mi ez, ha nem kegyetlenség? 

"– Megesik, hogy… másféle… munkákkal biztosítom a kenyérrevalót.

A dzsinn – nem, a dév, helyesbített magában – összehúzta a szemét.

– Vagyis amolyan tolvaj lennél?

– Ez egy felettébb szűk látókörű megfogalmazás. Jómagam úgy mondanám, hogy kényes feladatokkal foglalkozó vállalkozó."

A könyvre egyébként a megjelenésekor figyeltem fel legelőször, hiszen valami gyönyörűséges a borítója. Tudjátok, hogy ezzel engem le lehet venni a lábamról, de ez még nem volt elég. Megtudtam, hogy dzsinnekről is van szó benne, meg tengernyi homok és sivatag a színtér és végem volt. A Rebel of the Sands óta kifejezetten imádom az ilyen jellegű történeteket, és már előtte is szerettem őket, anno gyerekkoromban az Aladdin megvett magának kilóra. 

A történet főhőse Nahri, aki mindenféle gyógyítással foglalkozgat Kairóban, de nem ám napjainkban, hanem a XVIII. században, hogy kicsit cifrább legyen a sztori. Persze ebből nem feltétlenül tud megélni, ezért keresetkiegészítésként néha megrövidíti a tehetősebb ügyfeleket, csak úgy feltűnés nélkül. Az egész akkor dől romba, amikor egy szertartásra kerül sor, ahol Nahri elkezd énekelni és teljesen véletlenül megidéz egy dzsinnt, Dárát. Itt kezdődnek az igazán izgalmas kalandok és a zseniális párbeszédek a két szereplő között. 

"– Azt hiszem, ezt szívesen megtanulnám.

– A zártörtést? – nevetett. – Bűnöző akarsz lenni az emberek világában, ha nagy leszel?

– Fel kell készülnöm minden eshetőségre."

A világ nagyon szépen elkezd felépülni a szemünk előtt olvasás közben, és habár még van mit megtudni mind a dzsinnekről, mind Dévábád történelméről, azért Chakraborty elég jó munkát végzett már a trilógia kezdő kötetében is. Levett a lábamról, nagyon szépen fogalmaz és egy igazán érdekes világot épített fel. Egyetlen problémám a szereplőkkel volt, közülük is főként Alival, de mindjárt rátérek erre is. A helyszínek leírásában kifejezetten tetszett, hogy kb. filmszerűen lepergett előttem az egész, nagyon is magam elé tudtam képzelni a tájat, pedig még életemben nem jártam Kairóban, de még csak a környékén sem!

Két nézőpontot olvashatunk, de lényegében három fő-főszereplő leledzik a történetben. Nahri és Dára együtt utaznak a Bronzvárosba, ahol pedig Ali herceg tevékenykedik, és akit legszívesebben kidobtam volna egy jó magas erkélyről. A legrosszabb benne, hogy nem tudnám megmagyarázni, hogy miért, szimplán taszított a lénye. Habár ez nem rontott az olvasásélményen, de azért mindig vártam az újabb fejezet és nézőpont váltásokat, mert Nahri szála sokkal, de sokkal érdekesebb volt és mindig nagyon jót szórakoztam a közte és Dára között kialakuló szópárbajokon. 

"– Ez elég borzalmas. Adna valamit, hogy elmulassza a keserű ízt? Esetle valami édességet? Nahri felhúzta a szemöldökét.

– Tán a szalamandrát mézbe tunkolta, mielőtt lenyelte?

A nőről lerítt, hogy vérig sértette.

– Nem lenyeltem. Megátkoztak. Bizonyára Riká szomszédom. Ismered őt, Firuz? Riká, a szánalmas rózsabokraival és a rikácsoló lányával, aki hozzáment egy szahrajnhoz? – elfintorodott. – Családostul ki kellett volna hajítani a Dév-negyedből, miután hozzáment ahhoz a turbános kalózhoz!

– El sem tudom képzelni, mi oka lenne, hogy megátkozza – szúrta közbe Nahri könnyedén."

Összességében egy nagyon izgalmas fantasy történetet olvashattam, ami brutális véggel zárul. Nem is tudom, hogy ma vagy holnap lássak-e neki a Copper Kingdomnak, mert az biztos, hogy nem fogom tudni kivárni az idei magyar megjelenést.

Értékelés: 5/5*
Kedvenc rész: akármennyire is kegyetlen a vége, kellett a könyvnek
Kedvenc szereplők: Dára, Nahri

Olvassatok Bronzvárost, megéri! 

Jövőhéten Marvelezünk itt a blogon, a Prológust meg ellepik a mindenféle szuperhősök, kövessetek minket!
Üdv,