ÁPRILISI WRAP-UP (WRAP-UP #10.)

Hello Molycik!

Hihetetlen mennyire gyorsan szalad az idő, máris május van és itt a vizsgaidőszak meg a záróvizsga és minden ilyen borzalom, amitől rosszul vagyok már csak akkor is, ha rágondolok. Ilyenkor szoktam minden alkalommal erőteljesen lázadni és tenni minden fontos teendőmre magasról. Most is épp ezt csinálom....

Elég sok könyvet elolvastam áprilisban. A hónapot Victoria Schwb This savage songjának a befejezésével kezdtem. Még január végén kezdtem el olvasni és nagyon lassan haladtam vele, mert mindig akadt más, amit sürgetőbb volt befejeznem. Magát a történetet nagyon imádtam, megszokott Schwab stílus és egyedi világfelépítés szörnyekkel és bűnökkel. Megsúgom, ha még nem tudnátok, hogy a Fumaxos srácok hozzák magyarul a Könyvhétre, szóval érdemes lesz letámadnotok őket!

Fülszöveg:

Kate Harker and August Flynn are the heirs to a divided city, a grisly metropolis where the violence has begun to create real and deadly monsters. All Kate wants is to be as ruthless as her father, who lets the monsters roam free and makes the inhabitants pay for his protection. August just wants to be human, as good-hearted as his own father-but his curse is to be what the humans fear. The thin truce that keeps the Harker and Flynn families at peace is crumbling, and an assassination attempt forces Kate and August into a tenuous alliance. But how long will they survive in a city where no one is safe and monsters are real…

Savage után azonnal belekezdtem az Éjjeli napfénybe, mert mindenképp el szerettem volna olvasni mielőtt a filmet megnézném. Egynek elment a történet, kis romcsi contemp YA, de nem volt semmi extra. Fordítással nekem mondjuk voltak problémáim, de hát nem lehet minden tökéletes. Értékelés jövőhéten várható a könyvről és a filmről is.

Fülszöveg:

A ​17 éves Katie Price egy ritka betegséggel él együtt: minimális mennyiségű napfény is halálos fenyegetés a számára. Mivel napközben muszáj a házban maradnia, társaságul csupán megözvegyült apja és legjobb (na jó, igazból az egyetlen) barátja szolgál. Katie világa csak azután teljesedik ki, hogy lement a nap: ilyenkor fogja a gitárját, és a helyi pályaudvaron játszik a jövő-menő utasoknak. 

Charlie Reed valaha sztáratléta volt, és az életében most épp nagy változások vannak készülőben – ő az a fiú, akiért Katie a távolból titokban már évek óta rajong. Miután egy este meglátja a gitározó lányt, a sorsaik összeforrnak, és egy csillagokon átívelő szerelem veszi kezdetét. 

Miközben támogatják egymást céljaik elérésében, és egymásba szeretnek a nyári éjszakák leple alatt, Katie és Charlie között olyan szoros összeköttetés alakul ki, ami elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa őket – és mindenki mást is körülöttük –, örökre.

A könyv alapján készült film – főszerepben a Disney sztár Bella Thorne-nal és az első főszerepében Patrick Schwarzeneggerrel – már a mozikban!

„Egy szívszorító történet szerelemről, veszteségről és egy majdnem tökéletes nyárról – remek olvasmány a Csillagainkban a hiba és a Love, Simon rajongóinak.” 

Amazon

„Katie szemén keresztül újra átélhetjük az első szerelmet minden szépségével és konfliktusával együtt, a lány helyzete pedig rámutat arra, hogy minden napunkat éljük a lehető legteljesebben. Szívszorítóan szép történet!” 

Book Heaven

Projektre kezdtem el még februárban a Királynő méregkeverőjét és sajnos hatalmasat csalódtam. Nagyon untam a történetet és ez egészen a kötet végéig fenn állt. Nem tudtam a szereplőket se megszeretni és a kislány nevétől a mai napig frászt kapok, annyiszor elismételte, hogy hívják. A folytatásnak még valószínűleg adok egy esélyt, abban már idősebbek lesznek jó pár évvel, remélem a sztori előnyére válik majd. 

Fülszöveg:

Egy fiúból férfi lesz – és nagyszerű ember.

Severn Argentine király messzi földön hírhedt: trónbitorló, a törvényes örökösök gyilkosa, az árulás kegyetlen megtorlója. Kiskaddon hercege veszélyes játékba kezd, hogy a királyt letaszítsa a trónról… de veszít. Cserébe a király fogságába kell adnia fiát, Owent. Így ha a herceg hűsége ismét megrendülni látszik, azért a fia fizet az életével.

Owen a király kémeit elkerülve és szövetségeseket keresve igyekszik túlélni a mindennapokat Királyforrás udvarában. Amikor azonban újabb bizonyíték derül ki apja árulásáról, és a sorsa megpecsételődni látszik, a fiúnak különleges eszközökre van szüksége. Meg kell mutatnia a bosszúszomjas királynak, hogy élve igenis nagyobb hasznát veheti. Az elkeseredett próbálkozásban pedig csakis egyvalaki lehet a segítségére: egy titokzatos nő, akinek valóban hatalma van élet, halál és sors felett.

Úgy képzeljétek el, hogy Könyvfeszten nem kezdtem őrült vásárolgatásba, összesen 1 db könyv jött velem haza. Nem tudom, hogy sikerült megoldanom, de büszke vagyok magamra. A Könyvfesztet egyébként nem véletlenül említem, ugyanis kint voltam 3 napot is, liveoltunk Prológus Facebook oldalán, meg meglátogattuk a kedvenc kiadósainkat. A Fumaxnál megint a fél életünket eltöltöttük, mindig ott a legszuperebb a hangulat :D Plusz a pénteki napon volt egy Pierce Brown interjúnk, amit már a Youtube csatornánkon meg is nézhettek, feliratozva is van. Vasárnap ezután kötelező volt kinéznünk, hiszen Peti és Pierce beszélgettek és annyira jó volt *.* Na, de azért hoztam fel, mert Áprilisban két Red Rising kötetet is elolvastam, a Red Risingot és a Golden Sont. Ezekkel zártam a hónapot és nyitottam a következőt, ugyanis más a Morning Start olvasom. Ha kétségeitek lennének a sorozattal kapcsolatban: ne legyenek! Még engem is meglepnek a benne lévő fordulatok, pedig ezt ritkán érik el nálam a könyvek. A szereplők is halál királyak és a magyar fordítás valami nagyon szuper lett. Felváltva olvasom angolul és magyarul, de mindkét verzióban nagyon élvezem. 

Fülszöveg:

„Elképesztő ​fordulatokban bővelkedő, letehetetlen regény… egyaránt kötelező a klasszikus sci-fit és az új iskola epikus dísztópiáit kedvelőknek.” 

Examiner.com

A fiatal Darrow a Marson él, bányász, és Vörösnek született, a színekről elnevezett kasztokra épülő társadalom legalacsonyabb rétegébe. Fáradtságot nem ismerve kockáztatja az életét a beomló alagutak és lándzsaviperák közt abban a hitben, hogy sorstársaival lakhatóvá teszi a bolygó felszínét a jövő generációi számára. Darrow még sosem látta a szabad égboltot, ám a kötelességét mégis teljesíti, mert reméli, hogy emberfeletti munkájával a saját gyermekeinek is jobb életet teremt. Egy nap azonban megtudja, hogy a Vörösök elől eltitkolják az igazságot, ugyanis a Mars felszíne már alkalmas az emberi életre. Méghozzá nem is akármilyenre. 

Igazságot követelve a kasztjának és bosszúra szomjazva meggyilkolt szerelme miatt Darrow csatlakozik a földalatti ellenálláshoz, hogy megdöntse az Aranyak zsarnoki uralmát. S céljának elérésében semmi sem gátolhatja meg… Még az sem, hogy olyanná kell válnia, mint gyűlölt ellenségei.

Hamarosan a májusi terveimmel is jelentkezem.

Üdv, 

V. E. SCHWAB: A DARKER SHADE OF MAGIC - EGY SÖTÉTEBB MÁGIA (SHADES OF MAGIC #1.)

Hello Molycik!

Hamarosan véget ér a Promágus Kupa első fordulója, ami a Why so serious?! nevet kapta. Célunk a TBR csökkentéshez hasonlóan a várólistánk számának csökkentése, bár részemről úgyis csak növekedni fog, de legalább próbálkozom. A sok szép borítónak sosem tudok ellenállni, se az új megjelenéseknek. 

A Why so Serious? kategóriába olyan könyveket kell elolvasnunk, ahol nem (csak) a klasszikus hősöké a világ. Olyan karakterek is szerepet kapnak, akiknek nincs ki mind a négy kerekük, de ennek ellenére, vagy éppen ezért rendkívül szerethetőek, vagy éppenséggel antihősök. Jöhetnek az ikonikus gonoszok, a klasszikus elmebetegek, a közveszélyes őrültek, a problémásak, a deviánsak, a morálisan korruptak.

Ez alapján pedig a választásom újdonsült kedvenc írónőm egyik trilógiájának kezdő kötetére esett, az A Darker Shade of Magic-re, ami egyébként ma (2017. február 27.) jelenet meg magyarul.

Kiadó: Ventus Libro
Eredeti cím: A Darker Shade Of Magic
Sorozat: Shades of Magic #1
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 464
Megrendelem

Fülszöveg

Kell az utolsó utazók egyike – varázsló a párhuzamos világok, mágikus városok közti átkelés ritka képességével. Szürke Londonban, a koszos és unalmas, minden mágia híján való birodalomban az őrült III. György uralkodik, míg Vörös Londonban, ahol Kell is felnőtt a trónörökös, Rhy Maresh mellett, tisztelik az életet és a mágiát. Fehér Londonban pusztító harc folyik a mágia birtoklásáért. És egyszer, valamikor létezett Fekete London is, amelyről senki sem beszél. Kell hivatalosan Vörös London utazója, a birodalmak közti levelek kézbesítője. Nem hivatalosan viszont csempész, olyan vevőkkel, akik bármit megtennének akár a legapróbb tárgyért is, amely a másik világból származik. Veszélyes időtöltés ez, amelynek következményeit Kell meg is tapasztalja. Szürke Londonban menekülve Szelinával találkozik, egy zsebmetszővel, aki kirabolja, majd megmenti az üldözőjétől, végül ráveszi Kellt, hogy magával vigye a másik világba.

---

V. E. Schwab nevével RavenS-nek hála ismerkedtem meg, és mióta belehabarodtam az Archívumba és annak világába, Schwab írásmódjába, azóta igyekszem minden könyvével megismerkedni. Az pedig, hogy megtudtam, hazánkban a Ventus Libro kiadó megjelenteti a könyvet csak még jobban motivált arra, hogy minél előbb elolvassam az A Darker Shade of Magic c. könyvét. 

Forrás

Az írásmód a szokásos Schwab, amibe beleszerettem. Hiába indul lassan a történet, hiszen körülbelül az első 100-150 oldalon csak ismerkedünk a szereplőkkel, a világgal, a politikai helyzettel, mégis magába szippantott már az első oldalon, és véleményem szerint a cselekmény lassú kibontakozása kellett ahhoz, hogy jobban átlássuk a dolgokat, és Kell által megismerjük a világot. Viszont miután beindulnak a dolgok már pörög a cselekmény, én végig csak néztem, mint Rozi a moziban, hogy most mi a franc történt. A mozis hasonlatomat pedig érthetjük szó szerint, mert annyira jó volt a leírás része a könyvnek, hogy végig olyan érzésem volt, mintha egy filmet néztem volna, életre kelt a történet a fejemben. 

A világfelépítés, azon belül a négy London ötlete szerintem valami zseniális. Imádtam Kellel együtt utazni Vörös, Szürke, és Fehér London között, illetve minél többet megtudni Fekete London balszerencséjéről. Lila leírása pedig valami fantasztikus a Londonokról:

" – Semmit nem tudsz ezekről a világokról – jegyezte meg végül, de a dacos ellenkezés már eltűnt a hangjából. – Dehogynem! – szólt Lina vidáman. – Létezik Buta London, Kell London, Bizarr London és Halott London – sorolta az ujjain számolva. – Látod? Gyorsan tanulok."

Kedvencem egyértelműen Vörös London volt, sokkal barátságosabbnak érzékeltem, mint az összes többit, a mágia erőteljes jelenléte pedig még vonzóbbá tette számomra. Fehér Londont én a kegyetlenséggel, brutalitással és szadizmussal jellemezném, így nem sikerült közel kerülnie hozzám, pláne nem a Dane ikrekkel a trónon. Szürke London a nevéhez hűen szürke, átlagos, de különösebben nem keltette fel a figyelmem.

Ami kifejezetten tetszett az az volt, ahogy Kell tök jól elmagyarázta a mágiával kapcsolatos dolgokat, a történelmet, a nyelvet, lényegében mindent elmesélt, amit tudnom kellett ahhoz, hogy képben legyek a kezdetek kezdetén. A fekete mágiás dolog nagyon izgatja a fantáziámat, kíváncsi vagyok mi lesz a végkifejlet. Maga a könyv is egy kicsit sötétebb hangulatú, lassan beszivárgott a fejembe és nem is sikerült felszívódnia, ott ragadt és a mai napig eszembe jutnak egyes részei. 

Forrás

Kellt ugyebár sokat emlegettem már, szóval gyorsan rá is térek a szereplőkre, hiszen ők is szuperek. Vagy nagyon utáltam őket, vagy nagyon imádtam őket. Ez a két véglet volt a főbb szereplők kapcsán. Összességében azonban mind érdekes és egyediek, viszont még van mit fejlődniük.

" – Te nem félsz a haláltól? – kérdezte most Linát. A lány úgy nézett rá, mintha ez valami nagyon furcsa kérdés lenne. Aztán tagadóan megrázta a fejét. – A halál mindenkiért eljön – felelte egyszerűen. – Nem félek meghalni. Attól viszont igen, hogy itt ér a vég – intett körbe széles mozdulattal a szobáján, a tavernán, a városon. – Inkább halljak meg kaland közben, mint éljek itt vesztegelve."

Kezdem Kellel, akinek a nevét nagyon nehezen szoktam meg az eredeti, angol szövegben, mert folyamatosan pislogtam, hogy most akkor mi kell? Látszik, hogy általában este olvastam, és fáradt voltam, de tény, hogy nehezen szoktam meg a nevét. Egyébként elég badass a srác, könnyen megkedvelhető, és tényleg nagyon jól elmesélte a mágiával és a Londonokkal kapcsolatos tudnivalókat. Erős, egyedi karakter, de amit a legjobban imádtam az a közte és Rhy között lévő kapcsolat, illetve a Lila és közte lévő kapcsolat. Rhy esetében érződött az úgymond testvéri kötelék, és áradt Kellből a szeretet iránta, így én is nagyon könnyen megkedveltem a herceget, pedig Rhyról tényleg nagyon kevés infót tudunk meg róla, de számomra még így is egy szimpatikus, kedvelhető karakter. 

Lila esetében meg egyfajta kötődést és törődést éreztem. Egy idő után kölcsönösen védelmezték a másikat, és elkezdtek törődni egymással, és aggódni egymásért. Ott van közöttük a kémia, viszont félre ne értsetek, nincs romantikus oldala az egésznek. A későbbiekben gondolom lesz, nem tudom, még nem tartok ott, de ebben a kötetben még nincs, és ettől csak még jobban szeretem az A Darker Shade of Magicet. Lehet, hogy a többség velem ellentétben igényelte volna a romantikus szálat, de én nem, számomra így volt jó az egész, ahogy Schwab megírta.

"– De ugye nem fogok önmagamba beleszaladni? – törte meg végül Lina a csendet. Kell feléje pillantott. – Miről beszélsz? A lány belerúgott egy kilazult kőbe. – Hát úgy értem, az egy másik világ lesz, nem? London egy másik verziója. Nekem is él ott az ottani másom? Kell a homlokát ráncolta. – Még sosem találkoztam senki hozzád hasonlóval."

Lilat egyébként nagyon bírom, badass, szókimondó, bátor, belevaló csaj. Kicsit emlékeztet Macre -Schwab másik sorozatából az Archívumból -, aki szintén nem nyafogott, hanem próbált tenni a reménytelen helyzete ellen. Lila kezébe vette a saját sorsát és úgy döntött, hogy ha törik, ha szakad változtat a sorsán, nem fogja megvárni, hogy a sült galambot, ami nem akar a szájába repülni, de még csak a közelébe sem. És, ha már Lila, valaki igazán elárulhatná, hogy a magyar fordításban a Delilah Bardból miért Szelina Bard lett? Ezt komolyan nem tudom feldolgozni :D 

A következőkben pedig összekötöm a kellemeset a hasznossal, ugyanis van még 3 személy, akikről szót szeretnék ejteni: Holland és a Dane ikerpár, akik a fő okai annak, hogy pont az A Darker Shade of Magicet választottam a Promágus könyvemnek.

Megmondom őszintén, hogy Hollandot én az elejétől fogva nem kedveltem, és ez az egész könyv alatt nem változott meg, csupán annyi történt, hogy kicsit jobban beláttam a színfalak mögé, és átértékelődött bennem a karaktere, de megkedvelnem nem sikerült. Úgy gondolom, hogy a körülményektől függetlenül a gonoszok táborát erősíti, ő a szükséges rossz. 

A Dane ikrek pedig menjenek a francba :D Szadisták, velejükig romlottak, hatalom éhesek, és nagyon utáltam őket. Szerintem jobb sorsot nem is szánhatott volna nekik Schwab. 

A Darker Shade of Magic számomra tökéletes választás volt, egy szuper fantasy, így a műfaj szerelmeseinek valószínűleg ez is tetszeni fog. A cselekmény kezdetben elég lassan bontakozik ki, de utána már pörgős, és a harcjelenetek is szuperek. A világfelépítés - a Schwab rajongók számára ez nem lesz meglepő - zseniális, én vizsgaidőszak kellős közepén úgy rácuppantam, mint Micimackó a mézre, és alig várom, hogy olvassam a folytatást, csak jelenleg még Kate Danielst olvasok, mert SoSo és RavenS már lassan megesznek vacsorára, hogy még mindig nem vagyok fanatikus Ilona Andrews rajongó, és nem idézek fejből a könyveikből, mint ők. Ha tehetném 10, sőt 20 csilagot adnék a könyvre, de csak 5 áll a rendelkezésemre, így azt természetesen megkapja.

Ha van kedvetek és már olvastátok a könyvet, akkor írjátok meg a véleményeteket, beszélgessünk róla!:)
Üdv,

TBR CSÖKKENTÉS Á LA PROLÓGUS 2. FORDULÓ: VICTORIA SCHWAB - AZ ARCHÍVUM (TBR CSÖKKENTÉS #2.

Hello Molycik!

Elérkeztünk a szeptember végéhez, illetve a TBR csökkentés Prológusos verziójának 2. fordulójához. Erről csak annyit, hogy picit mind elcsúsztunk vele. Tényleg csak néhányan teljesítettük, de például én csak félig, ugyanis addig eljutottam, hogy elolvastam a könyvet, viszont az extra feladatomat, ami egy jelenet lerajzolása lett volna, hát... azt skippeltem, nem volt rá időm, úgyhogy várom a bünti feladatomat, amit majd RavenS szab ki a közeljövőben. Na, de akkor nézzük, hogy tetszett a könyv.

Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 278

Fülszöveg:

Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A halottak a Történetek, nyugvóhelyük pedig az Archívum. Papi először négy éve hozta el ide Mackenzie Bishopot, amikor a lány még csak egy rémült, de elszánt tizenkét éves volt. Most azonban Papi halott, helyét pedig Mac vette át: könyörtelen Őrzővé lett, akinek feladata megakadályozni a gyakran erőszakos Történetek felébredését és menekülését. A holtakat nem zavarhatják az Archívumban, valaki azonban mégis szándékosan megmásítja a Történeteket és fontos fejezeteket töröl ki. Hacsak Mac össze nem rakja a megmaradt darabokat, még maga az Archívum is darabokra hullhat.

"Kanyargó folyosókról és láthatatlan ajtókról mesélsz, és azokról a helyekről, ahol a holtakat tartják, mint egy könyvtárban. Amikor egy történet véget ér, nekem újra el kell mesélnem, mintha attól félnél, hogy el fogom felejteni.  De sosem felejtek."

Amikor megtudtam, hogy RavenS választ nekem könyvet, valahogy éreztem, hogy vagy ezt fogom olvasni, vagy pedig Dan Wellstől a Részlegeseket. Gondolhatjátok mennyire meglepődtem, amikor közölte, hogy mit választott :D Konkrétan ódákat zengett a sorozatról (azt hiszem sorozat lesz, a harmadik részt már elvileg írja az írónő), főként a második részről, na meg a főszereplő Satírsrácról, Wesleyről. Azért elég nagy elvárásokkal indultam neki, és ezúttal nem csalódtam - nem úgy, mint a Füst és Csont leánya esetében.

"– Ha mindenkinek mindenről hazudsz, akkor mi marad? Mi igaz? 

– Semmi – felelem. 

– Pontosan."

Victoria Schwab egy olyan világot tárt fel előttem, amiről eddig még nem olvastam, de még csak hasonlóval sem találkoztam, egyszerűen fantasztikus, zseniális és csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni (vagy inkább írni?;). Ez a világ, és az alaptörténet is jól felépített, összetett, és tényleg annyira egyedi, hogy öröm volt elmerülni benne. Maga az Archívum rejtélyes, minden egyes elemében ott a titokzatosság, a misztikum, egyszerűen tudni akarod, hogy mi történik, és ott van a szemed előtt a megfejtés, de nem jössz rá. 

"Az emberek olyan csodálatosan kiszámíthatóak."

Fogalmam nincs, hogy honnan jött Schwabnak, hogy ilyen módon dolgozza fel a halál utáni életet, és az egész témát, de Z-S-E-N-I-Á-L-I-S. Az egész könyv az. Imádtam, ahogy Mac folyamatosan küzdött saját magával, hogy betartsa-e a szabályokat, amiket még a nagyapjától tanult vagy se, hogy végig próbálkozott, és visszajárt Benhez, hiába ütközött ez az Acrhívum szabályaival.

"Az Archívum azt jelenti, hogy a múlt sosem tűnik el teljesen. Sosem vész el. Felszabadító dolog ezt tudni. Engedély arra, hogy mindig előre nézzünk. Végül is a saját Történeteinket írjuk."

Egyébként Mackanzie az egyik legjobb főhősnő, akivel az elmúlt pár évben "találkoztam". Bátor, felelősségteljes, akaratos karakter, mégis lelkileg összetört, és nem találja a helyét a világban, egyedül az Archívum mondható biztos pontnak az életében. Mindeközben teljesen hétköznapi, és könnyen azonosulni tudtam vele, pedig annyira nem hasonlítunk, mégis valahogy átjött az egész személyisége olvasás közben.

"Úgy érzem, hogy mindjárt darabokra hullok, de már nincs bennem semmi, ami tovább törhetne."

Wesley pedig a tökéletes pasik táborát erősíti, pedig egyelőre annyira sokat nem tudtam meg róla, gondolom a következő kötetekben majd nagyobb és több szerepe lesz. Mindenesetre imádtam minden pillanatot, amikor megjelent és hozta a formáját. Ja, a legnagyobb pluszpont: nem csak vicces, és bátor, de végre egy olyan pasi szereplő, aki igazából nem a külsejével vett meg kilóra, hanem az egész személyiségével. Mert, azért be kell valljam a sok YA tömegkönyvnél azért külsőre is tökéletes főszereplőket kapunk, akikbe aztán fülig belezúghatunk. Wes nekem nem ez a kategória, szerintem a való életben első találkozáskor frászt kapnék tőle. 

"– Hogy van Wes? – kérdezi apu. 

– Jól. Segít az Isteni színjátékkal. 

– Mostanában ezt így hívják? 

– Apu! 

Anyu a homlokát ráncolja. – Nem vitted magaddal a könyvet, amikor elmentél? 

Az üres kezemre pillantok és eltöprengek. Hol hagytam? A kertben? A könyvtárban? Nixnél? A tetőn? Nem, a tetőn nem volt nálam.. 

– Mondtam én, hogy nem olvastak – suttogja apu. 

– Nagyon… karakteres fiú – teszi hozzá anyu."

Owent már az elejétől kezdve nem csíptem. Éreztem, hogy rengeteg dolgot nem tudunk még róla, és biztos voltam benne, hogy nem jó dolog, hogy megjelent a Sikátorban. Talán egy aprócska pillanatig éreztem úgy, hogy megkedvelhetem őt, de ez elég hamar elillant. Főként persze ez annak köszönhető, hogy nem tudtam elképzelni, hogy bármi köze is lehet Mackhez, nem szerettem , amikor a közelében volt a lány, sokkal jobban preferáltam a Wesleyvel közös jeleneteket.

"Az ember a legapróbb dologtól is darabokra hullhat. Egy pólótól, ami a mosógép háta mögül kerül elő. Egy játéktól, ami beesett a szekrény alá a garázsban, és mindenki elfeledkezett róla egészen addig, míg valaki le nem hajol, hogy felvegyen valamit, majd a következő pillanatban ott zokog a betonon egy poros baseballkesztyűbe."

A mellékszereplőket is hamar megkedveltem, persze volt egy-két kivétel, de azért a többségüket szerettem. Roland volt az abszolút favorit, teljesen a szívembe zártam, és örültem, hogy minden adandó alkalommal kihúzta Mackenziet a kalamajkából. Sőt, még szárnysegédet is kapott a lány, aminek szintén örültem, mint majom a farkának.

"Mert egyetlen módon lehet csak megörökíteni egy embert: nem szavakban, nem képekben, hanem csontban és bőrben és emlékekben."

Nagyon tetszett a történet nyomozós szála, de szerintem kicsit gyengére sikerült. Könnyen rá lehetett jönni a dolgokra, és még hulla fáradtan is elég szépen rájöttem a dolgok nyitjára, pedig emlékszem írtam párszor Ravennek, hogy annyira imádom, hogy agyilag olyan szinten le vagyok fáradva, hogy az egyértelmű dolgok is csak későn esnek le, és képes meglepni a könyv. Majd ezután kezdett minden egyre tisztább lenni, és fokozatosan közeledtem a fény felé, ahol ott várt rám a megoldás.

"Anyám mindig azt mondja, hogy egy forró zuhany és egy jó alvás mindenre orvosság."

Örülök, hogy végül időt szakítottam a könyvre, mert biztos bánnám, ha nem olvastam volna el, ha továbbra is halogattam volna, mint az elmúlt 3 évben tettem - igen, már megjelenéskor kiszúrtam magamnak a könyvet, hiszen gyönyörű a borítója, és akkor még fülszöveget is olvastam, ami szintén tetszetős volt, szóval win-win helyzet, csak éppenséggel egy lusta dög voltam, és egészen eddig nem kerítettem sort rá. Azt nem mondom, hogy kedvenc lett, mert ahhoz még egy kicsit több rejtély, és kevesebb Owen kellett volna, de tényleg egy nagyon egyedi és komplex világot alkotott Victoria Schwab, amihez egy igazán magával ragadó stílus is társult, és ennek a kettőnek az összessége teljesen magába szippantott, és én is elvesztem az Archívum útvesztőjében.

Ha olvastátok már a könyvet, akkor nyugodtan lehet fangörcsölni kommentek formájában, ha pedig még nem olvastátok, akkor tessék becélozni a legközelebbi könyvtárat vagy könyvesboltot, felkeresni azokat a barátokat, akiknek a birtokában ott lapul a könyv, és olvasásra fel! ;)

Üdv,