NYÁRI BOOKHAUL 2. FELVONÁS (BOOKHAUL #5.)

Hello Molycik!

Olyan gyorsan eltelt a nyár, hogy feleszmélni nem volt időm a fesztiválok után, máris az egyetem padjaiban találtam magam. Olvasni sem olvastam valami hű, de sokat, viszont még a nyár végén, illetve ősz elején egy kis könyv vásárlás belefért. Lássuk a kupacot, amit felhalmoztam.

Először a Bookdepositorys rendeléseimet mutatom meg, amik között van olyan, amit már biztosan megemlítettem az előző haul bejegyzésben is, de ez az újra küldött verziója annak. Elég sok probléma van a depos csomagokkal mostanában, de legalább egy kisebb idegbaj és 100 levél után küldenek egy újat.

Rákaptam Schwabra, a könyvei pedig
viszonylag olcsók paperbackben :)

Kétszer is megvan, mert az első alkalommal
kb. 1,5 hónapot utazott, mire megérkezett.

Előrendelés volt, és kivételesen időben,
hibátlanul érkezett meg ez a gyönyörűség.

 

Mennyire gyönyörűek már! *.*

Murder Complexből is megérkezett a csere.

A CoHo könyveknek története van. Még márciusban volt egy rendszerhiba a Bookdepository oldalán, és pár 100 forintba kerültek maximum a könyvek. Akkor lerendeltem egy fél könyvesboltnyit, és nem postáztak ki semmit, hanem visszaküldték az árát. Ebben a rendelésben benne volt az egy hiányzó Colleen Hoover könyvem is, ami előrendeléses státuszban volt akkor, mert ugye csak augusztusban jelent meg a könyv. Jó, később megrendeltem még egyszer, mert kellett a polcomra, hogy, ha végre eljutok odáig, el tudjam olvasni. Igen ám, csak, hogy a megjelenéskor körülbelül 5-6 üzenetet kaptam a depotol, hogy feladták a könyvemet. Gondoltam meghülyültek vagy ők, vagy a rendszerük, vártam, hogy megérkezzen az egy szem könyvem, amit előrendeltem. Amikor megjött kicsit meglepődtem, mert a legtöbb CoHo könyvem UK kiadású, ez meg egy USA kiadásos volt, és tisztán emlékeztem, hogy nem az amcsi verziót rendeltem meg, de végül beletörődtem, hogy megint megszívtam. Majd 2-3 héttel később megérkezett még egy It ends with us, ami már az az előrendelés volt, amit legutoljára adtam le, vagyis az általam vágyott UK kiadás. Szóval lényegében jól jártam, mert most van két példányom is belőle, igaz már nem sokáig, ugyanis találtam gazdát a meglepetés könyvnek.

Köszönöm szépen a Twister Médiának a könyvet! :)

Moskát Anita Horgonyhelyének annyira szép a borítója, hogy ezer éve kívánságlistás nálam a könyv, de valahogy mindig mást vettem meg helyette. Ezúttal sem én vettem meg, öcsémtől kaptam egy dedikált példányt :)

390 forint volt darabja a két könyvnek, azt hiszem érthető,
hogy megvettem őket.

Olvastam már a könyvet, de nem tudtam ellenállni a
Libri 999 Ft-os akciójának, mert látok rá esélyt, hogy
a közeljövőben még újraolvasom ezt a cukiságot.

Kivételesen nem költöttem olyan sokat, mint szoktam. Próbáltam magam visszafogni, és még mindig próbálkozom, bár van egy olyan érzésem, hogy októberben bukom az egészet, mert megjelenik Rick Riordan új könyve, meg Marissa Meyertől is jön egy retelling, úgyhogy nem lesz más választásom, mint felmerészkedni Bookdepsitoryra. 

Ti miket vettetek az elmúlt pár hónapban? 

Üdv, 

TBR CSÖKKENTÉS Á LA PROLÓGUS 2. FORDULÓ: VICTORIA SCHWAB - AZ ARCHÍVUM (TBR CSÖKKENTÉS #2.

Hello Molycik!

Elérkeztünk a szeptember végéhez, illetve a TBR csökkentés Prológusos verziójának 2. fordulójához. Erről csak annyit, hogy picit mind elcsúsztunk vele. Tényleg csak néhányan teljesítettük, de például én csak félig, ugyanis addig eljutottam, hogy elolvastam a könyvet, viszont az extra feladatomat, ami egy jelenet lerajzolása lett volna, hát... azt skippeltem, nem volt rá időm, úgyhogy várom a bünti feladatomat, amit majd RavenS szab ki a közeljövőben. Na, de akkor nézzük, hogy tetszett a könyv.

Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 278

Fülszöveg:

Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A halottak a Történetek, nyugvóhelyük pedig az Archívum. Papi először négy éve hozta el ide Mackenzie Bishopot, amikor a lány még csak egy rémült, de elszánt tizenkét éves volt. Most azonban Papi halott, helyét pedig Mac vette át: könyörtelen Őrzővé lett, akinek feladata megakadályozni a gyakran erőszakos Történetek felébredését és menekülését. A holtakat nem zavarhatják az Archívumban, valaki azonban mégis szándékosan megmásítja a Történeteket és fontos fejezeteket töröl ki. Hacsak Mac össze nem rakja a megmaradt darabokat, még maga az Archívum is darabokra hullhat.

"Kanyargó folyosókról és láthatatlan ajtókról mesélsz, és azokról a helyekről, ahol a holtakat tartják, mint egy könyvtárban. Amikor egy történet véget ér, nekem újra el kell mesélnem, mintha attól félnél, hogy el fogom felejteni.  De sosem felejtek."

Amikor megtudtam, hogy RavenS választ nekem könyvet, valahogy éreztem, hogy vagy ezt fogom olvasni, vagy pedig Dan Wellstől a Részlegeseket. Gondolhatjátok mennyire meglepődtem, amikor közölte, hogy mit választott :D Konkrétan ódákat zengett a sorozatról (azt hiszem sorozat lesz, a harmadik részt már elvileg írja az írónő), főként a második részről, na meg a főszereplő Satírsrácról, Wesleyről. Azért elég nagy elvárásokkal indultam neki, és ezúttal nem csalódtam - nem úgy, mint a Füst és Csont leánya esetében.

"– Ha mindenkinek mindenről hazudsz, akkor mi marad? Mi igaz? 

– Semmi – felelem. 

– Pontosan."

Victoria Schwab egy olyan világot tárt fel előttem, amiről eddig még nem olvastam, de még csak hasonlóval sem találkoztam, egyszerűen fantasztikus, zseniális és csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni (vagy inkább írni?;). Ez a világ, és az alaptörténet is jól felépített, összetett, és tényleg annyira egyedi, hogy öröm volt elmerülni benne. Maga az Archívum rejtélyes, minden egyes elemében ott a titokzatosság, a misztikum, egyszerűen tudni akarod, hogy mi történik, és ott van a szemed előtt a megfejtés, de nem jössz rá. 

"Az emberek olyan csodálatosan kiszámíthatóak."

Fogalmam nincs, hogy honnan jött Schwabnak, hogy ilyen módon dolgozza fel a halál utáni életet, és az egész témát, de Z-S-E-N-I-Á-L-I-S. Az egész könyv az. Imádtam, ahogy Mac folyamatosan küzdött saját magával, hogy betartsa-e a szabályokat, amiket még a nagyapjától tanult vagy se, hogy végig próbálkozott, és visszajárt Benhez, hiába ütközött ez az Acrhívum szabályaival.

"Az Archívum azt jelenti, hogy a múlt sosem tűnik el teljesen. Sosem vész el. Felszabadító dolog ezt tudni. Engedély arra, hogy mindig előre nézzünk. Végül is a saját Történeteinket írjuk."

Egyébként Mackanzie az egyik legjobb főhősnő, akivel az elmúlt pár évben "találkoztam". Bátor, felelősségteljes, akaratos karakter, mégis lelkileg összetört, és nem találja a helyét a világban, egyedül az Archívum mondható biztos pontnak az életében. Mindeközben teljesen hétköznapi, és könnyen azonosulni tudtam vele, pedig annyira nem hasonlítunk, mégis valahogy átjött az egész személyisége olvasás közben.

"Úgy érzem, hogy mindjárt darabokra hullok, de már nincs bennem semmi, ami tovább törhetne."

Wesley pedig a tökéletes pasik táborát erősíti, pedig egyelőre annyira sokat nem tudtam meg róla, gondolom a következő kötetekben majd nagyobb és több szerepe lesz. Mindenesetre imádtam minden pillanatot, amikor megjelent és hozta a formáját. Ja, a legnagyobb pluszpont: nem csak vicces, és bátor, de végre egy olyan pasi szereplő, aki igazából nem a külsejével vett meg kilóra, hanem az egész személyiségével. Mert, azért be kell valljam a sok YA tömegkönyvnél azért külsőre is tökéletes főszereplőket kapunk, akikbe aztán fülig belezúghatunk. Wes nekem nem ez a kategória, szerintem a való életben első találkozáskor frászt kapnék tőle. 

"– Hogy van Wes? – kérdezi apu. 

– Jól. Segít az Isteni színjátékkal. 

– Mostanában ezt így hívják? 

– Apu! 

Anyu a homlokát ráncolja. – Nem vitted magaddal a könyvet, amikor elmentél? 

Az üres kezemre pillantok és eltöprengek. Hol hagytam? A kertben? A könyvtárban? Nixnél? A tetőn? Nem, a tetőn nem volt nálam.. 

– Mondtam én, hogy nem olvastak – suttogja apu. 

– Nagyon… karakteres fiú – teszi hozzá anyu."

Owent már az elejétől kezdve nem csíptem. Éreztem, hogy rengeteg dolgot nem tudunk még róla, és biztos voltam benne, hogy nem jó dolog, hogy megjelent a Sikátorban. Talán egy aprócska pillanatig éreztem úgy, hogy megkedvelhetem őt, de ez elég hamar elillant. Főként persze ez annak köszönhető, hogy nem tudtam elképzelni, hogy bármi köze is lehet Mackhez, nem szerettem , amikor a közelében volt a lány, sokkal jobban preferáltam a Wesleyvel közös jeleneteket.

"Az ember a legapróbb dologtól is darabokra hullhat. Egy pólótól, ami a mosógép háta mögül kerül elő. Egy játéktól, ami beesett a szekrény alá a garázsban, és mindenki elfeledkezett róla egészen addig, míg valaki le nem hajol, hogy felvegyen valamit, majd a következő pillanatban ott zokog a betonon egy poros baseballkesztyűbe."

A mellékszereplőket is hamar megkedveltem, persze volt egy-két kivétel, de azért a többségüket szerettem. Roland volt az abszolút favorit, teljesen a szívembe zártam, és örültem, hogy minden adandó alkalommal kihúzta Mackenziet a kalamajkából. Sőt, még szárnysegédet is kapott a lány, aminek szintén örültem, mint majom a farkának.

"Mert egyetlen módon lehet csak megörökíteni egy embert: nem szavakban, nem képekben, hanem csontban és bőrben és emlékekben."

Nagyon tetszett a történet nyomozós szála, de szerintem kicsit gyengére sikerült. Könnyen rá lehetett jönni a dolgokra, és még hulla fáradtan is elég szépen rájöttem a dolgok nyitjára, pedig emlékszem írtam párszor Ravennek, hogy annyira imádom, hogy agyilag olyan szinten le vagyok fáradva, hogy az egyértelmű dolgok is csak későn esnek le, és képes meglepni a könyv. Majd ezután kezdett minden egyre tisztább lenni, és fokozatosan közeledtem a fény felé, ahol ott várt rám a megoldás.

"Anyám mindig azt mondja, hogy egy forró zuhany és egy jó alvás mindenre orvosság."

Örülök, hogy végül időt szakítottam a könyvre, mert biztos bánnám, ha nem olvastam volna el, ha továbbra is halogattam volna, mint az elmúlt 3 évben tettem - igen, már megjelenéskor kiszúrtam magamnak a könyvet, hiszen gyönyörű a borítója, és akkor még fülszöveget is olvastam, ami szintén tetszetős volt, szóval win-win helyzet, csak éppenséggel egy lusta dög voltam, és egészen eddig nem kerítettem sort rá. Azt nem mondom, hogy kedvenc lett, mert ahhoz még egy kicsit több rejtély, és kevesebb Owen kellett volna, de tényleg egy nagyon egyedi és komplex világot alkotott Victoria Schwab, amihez egy igazán magával ragadó stílus is társult, és ennek a kettőnek az összessége teljesen magába szippantott, és én is elvesztem az Archívum útvesztőjében.

Ha olvastátok már a könyvet, akkor nyugodtan lehet fangörcsölni kommentek formájában, ha pedig még nem olvastátok, akkor tessék becélozni a legközelebbi könyvtárat vagy könyvesboltot, felkeresni azokat a barátokat, akiknek a birtokában ott lapul a könyv, és olvasásra fel! ;)

Üdv,

MEGJELENÉSRE VÁRVA (#1.): SARAH J. MAAS - EMPIRE OF STORMS

Hello Molycik!

Már csak hat nap és megjelenik Sarah J. Maas Üvegtrón sorozatának 5. része, az Empire of Storms külföldön, és azt kell mondjam egyre jobban várom. Mondjuk annak örülnék a legjobban, ha a Bookdepository végre feladná a könyvet, mert a honlapjukon már megjelent a puha és a kemény borításos változat is, de szokás szerint nem sietik el. Lényeg, a lényeg, úgy gondoltam megosztom veletek is a sorozat hivatalos Facebook oldalára feltöltött kedvcsináló idézetes képeket, hátha lemaradtatok róla. 

Vigyázat, spoilereket tartalmazhat, ha nem olvastad a sorozat előző köteteit!

Nézzétek milyen szép a sorozat UK változata:

Így sorakoznak az én polcomon is :3

Ugye, már Ti is várjátok a folytatást? Bízom benne, hogy végre megint a régi Laenát és barátait láthatjuk viszont, és nem  a jelenlegi kiherélt, nyafogós karaktereket kapjuk vissza. Abban is nagyon bízom, hogy nem lesz rosszabb a helyzet, mert már csak egy rész van a sorozatból, és nem szívesen hagynám abba itt.

Üdv,

MIT OLVASOK MOST?

Hello Molycik!

Még mindig nem haladok sehová az olvasásaimmal, mert nincs kedvem semmihez. Olyan szinten szenvedek mostanában, hogy az hihetetlen. 

Gondoltam, ha molyon felpakolom elkezdettnek azt a pár könyvet, amibe az elmúlt pár hétben belekezdtem, akkor majd megjön a kedvem az olvasáshoz, mert zavarni szokott, ha százezer könyvbe kezdek bele, aztán csak ott vannak a profilomon. Na igen, ez egy elég rossz ötlet volt, mert körülbelül 50 könyvbe olvastam bele augusztusban, így módosítottam a tervet, csak azokat jelöltem be elkezdettnek, amit muszáj elolvasnom, mert valamilyen Prológus projekt része vagy előolvasás (három ilyen is van, és már egy hónapja el kellett volna kezdenem őket...). Most ezeket a könyveket szeretném megmutatni Nektek, hátha kicsit több kedvem lesz az elolvasásukhoz :)

Jelenleg hét könyvbe kezdtem bele, pedig ennyire sokat tényleg nem szoktam egyszerre olvasni. Nagyon ritkán fordul csak elő, főként vizsgaidőszakban, amikor minden nagyon vágyott könyv egyszerre jelenik meg, nincs időm és végül az összeset elkezdem egyszerre. Most semmi ilyen nem történt, mégis úgy alakult, hogy hét történetet próbálok magamévá tenni. 

Molyon zsebibaba007 néven találtok meg :)

Holly Smale Geek Girl sorozatának legújabb kötetét megjelenés óta el szeretném olvasni, mert egyszerűen imádom a szereplőket és a szerencsétlenkedéseiket. Júniusban elkezdtem, de nem sikerül befejeznem, fél-egy fejezeteket haladok, ebben a tempóban még élvezem is a történetet, de csak egy ideig. Nagyobb dózisban most nem csúszik Harriett szenvedése, és Nick se jelent még meg, Jaspert pedig nem bírom. A visszatérő szereplőknek viszont örülök, jó újra Bunty nagyiról és Rinről olvasni :)

Leiner Laura egyike azon magyar íróknak, akiktől olvasok. Kevesen vannak, de Laura még közéjük tartozik. Már nem akkora kedvencem, mint régen, inkább a guilty pleasure kategóriát népesítik a könyvei. Általában akkor nyúlok Laura történeteiért, amikor egy kis kikapcsolódásra vágyom, ha nevetni szeretnék és elfelejteni minden bajomat. Gondoltam majd Bexi és Márk rugdosnak előre, újult erővel ugrok neki az olvasásnak, ha elolvasom az új Bexi kötetet. Hát, nem így történt, valami 50 oldalt olvastam el jó két hónap alatt. Beka jobban idegesít, mint valaha, meg úgy az egész sztori olyan meh. 

Janne Teller Semmijét szerettem, ezért, amikor Prológuson brainstormingoltunk és kiagyaltunk valamit, egyből lecsaptam rá. Már egy ideje várólistás tőle a Minden, most itt a remek alkalom, hogy végre el is olvassam. Még jó, hogy rövid, mert eddig nagyon nem jön be.

Van három előolvasásom, amikkel haladnom kéne, de még el sem kezdtem. Hű voltam önmagamhoz, amikor kiválasztottam őket a listáról, ugyanis borító és ajánlás alapján döntöttem. Coverwhore énem megint alkotott, bele se gondolt abba, hogy lehet utána kéne nézni a könyveknek előbb, és csak utána választani. Mondjuk Jordanna Max Brodsky Immortals című könyvénél az is elég nagy szerepet játszott, hogy Percy Jackson rajongóknak ajánlják. Akkor csak jó lehet, nem? :D

A Rebel of the Sandsre meg csak rá kell nézni és alap, hogy olvasni szeretném. Fogalmam nincs miről szól, de Szonja szerette, a borító meg tetszik, szóval gyere a mamához. Azóta már meg is rendeltem, de még mindig nem sikerült elkezdeni. A harmadik előolvasós könyv Alice Oseman nevéhez kötődik: Radio Silence a becses címe. LMBT, ifjúsági, kortárs, remélem, hogy jó lesz és érdekes, nem a szokásos klisékkel és nyállal teli történet. Egyébként az írónőtől már ezer éve szeretném olvasni a Solitairet, csak egyelőre még nem sikerült beszereznem, de majd idővel erre is sor kerül. 

Mennyire szép ez a borító?! *.*

Az utolsó könyv, amit olvasok egy Riordan kiegészítő kötet. Benne van minden reményem, főként azért, mert Rick bácsi írta. A Magnus Chase and the Gods of Asgardhoz tartozik ez a 128 oldalas szösszenet, ami jelenleg elég nagy falatnak tűnik számomra. Nem mertem még beleolvasni, mert attól félek, hogy untatni fog ez is, mint az előzőleg olvasott Villámtolvaj, pedig már ott is összetört bennem valami, ilyen még nem fordult velem elő. Untam egy Percy könyvet. ÉN!!! Szerintem rémálmom volt, vagy nem tudom, de ezt azóta sem sikerült feldolgoznom. 

Ennek az egész posztnak az lett volna a lényege, hogy összeszedjem magam, és elkezdjek írni. Az írás része megvolt, de azt nem mondanám, hogy a kedvem megjött hozzá, inkább csak elvoltam, amíg ezt összehoztam. Próbálkozom, igyekszem, majd valamikor jelentkezem. Bármi tanácsotok, tippetek van olvasási - és írási válság leküzdésére, azt továbbra is örömmel fogadom, amit eddig ajánlottak nem vált be :(

Olvassatok, élvezzétek ki ezt a maradék egy-két hetet, ami hátra van a nyárból.

Üdv,

TBR CSÖKKENTÉS Á LA PROLÓGUS 1. FORDULÓ: DAN WELLS - NEM VAGYOK SOROZATGYILKOS

Hello Molycik!

Talán már hallottatok arról, hogy a Probloggerekkel nagy várólista csökkentő kihívásba kezdtünk. A kihívás lényege, hogy minden bloggernek van egy minimum 10 könyvet tartalmazó listája, amiről a hozzá rendelt személy választ neki egy könyvet, illetve kiszab mellé egy feladatot is, ha az olvasás, az értékelés, és a feladat teljesítése elmarad, akkor az adott blogger büntire számíthat. 

Az első forduló során John, a Hello Stories lelkes írója választott számomra egy könyvet, méghozzá nagy kedvencét, Dan Wells Nem vagyok sorozatgyilkos című könyvét. Mondanám, hogy meglepett a választása, de nem. Amikor megtudtam, hogy John választ nekem, egyből tudtam, hogy Wells valamelyik könyvét fogja olvastatni velem, inkább az extra feladattól féltem, szerencsére alaptalanul. John volt olyan kedves és tekintettel volt arra, hogy egész augusztusban fesztiválokon dolgoztam, dolgozom, így a feladat is ehhez kötődött: "Olvasni buli", készíts szelfit a könyvvel az egyik fesztiválon, amelyikre mész. Készítettem is a konténerben, amelyikben dolgoztam, szóval semmi extrát ne várjatok a képtől, de a lényeg, hogy megúszom a büntit. A bejegyzés végén nézhetitek majd meg a nagyon 'profi' fotót a könyvről :) 

A kihívásról bővebb információt itt találtok. 

Író: Dan Wells
Eredeti cím: I am not a serial killer
Kiadó: Fumax
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 240

John Wayne Cleavernek hívnak. 15 éves vagyok, és a hullák a hobbim. A terapeutám szerint szociopata vagyok. De nem vagyok sorozatgyilkos.John veszélyes, és ezt ő is tudja magáról. Megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés…Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket. Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.“A Dexter könyvek és a belőlük készült tv-sorozat rajongói imádni fogják Dan Wells kirobbanó sikerű debütáló regényét.” – Publishers Weekly.

Nagy elvárásaim voltak a könyvvel kapcsolatban, mert lakótársamtól kezdve a ProBloggerekig mindenki dicsérte, hogy mennyire egyedi és különleges, cselekménnyel teli, meg  misztikus. Ez mind igaz és szép, mégis volt egy kis hiányérzetem, amit az olvasási válságomra fogok, de ha úgy igazán belegondolok, akkor nem ez az oka. Úgy érzem, hogy ha teljesen át tudtam volna adni magam a könyvnek, akkor is ugyan ezen a véleményen lennék, nekem hiányzott belőle valami. Talán egy kicsivel több pörgés. 

A misztikusság részéről csak annyit, hogy annyira nem lepődtem meg a dolgon, hogy kinek, minek a keze van a gyilkosságok esetében. A végső megoldáson sem, amit John eszközölt, számomra teljesen kézen fekvő volt, elég hamar rájöttem a dolgokra, és pont ezért egy icipicit csalódtam is Wellsben, mert RavenS mindig azzal jön nekem, hogy ha meg akarok lepődni olvassak Részlegeseket Dan Wellstől, na azon tuti meg fogok lepődni, leesik az állam, meg minden, ami ezzel jár. Bíztam benne, hogy már a Nem vagyok sorozatgyilkos olvasása közben is sorban érnek majd a meglepetések, de nem ért el semmi az unalmon kívül, mert bizony elég sokszor azon kaptam magam, hogy unatkozom olvasás közben.

John egy igen érdekes karakter, - nem a Hello stories bloggere, bár ő se semmi - szerintem hozzá hasonlóval még nem találkoztam, pont miatta folytattam az olvasást, és fogom is a jövőben. Olvasás közben néha azon kaptam magam, hogy azért elég sok mindenben hasonlítok Johnhoz. Nem mondanám magam szociopatának, - bár, egyik vizsgám előtt csoporttársaimmal várakoztam, amikor a tanárunk szociopata szociológuspalántának hívott minket, lehet, hogy tudott valamit, amit mi nem? - antiszociálisnak sokkal inkább, és ez még érdekesebbé és rejtélyesebbé, különlegesebbé tette őt számomra. Kíváncsian várom, hogy Szörnyeteg úr mennyire uralkodik el rajta a következő kötetekben, és hogy alakul, milyen szinten formálódik John személyisége, főleg úgy, hogy nem lesz ott neki Neblin, hogy támogassa, terelgesse a jó út felé. 

Egyébként Neblin volt a másik karakter, akit nagyon szerettem. Nyílt titok, hogy körülbelül 6-8 éve kriminálpszichológusnak készülök, - csak  egyelőre nem akar összejönni, de nem adom fel - mindig is érdekelt a pszichológia, és minden erről a területről, ennek köszönhetőn keveredtem szociológia szakra is, mert azt mondták hasonlít hozzá, pedig nem.  Szóval Neblint sikerült nagyon megkedvelnem, örülök, hogy ott volt Johnnak, annak már kevésbé, hogy a megmentésére sietett, de ha nem tette volna az elég karakteridegen lett volna, és még ennyi meglepetés sem ért volna, mint amennyi. 

Kicsit csalódtam, többre számítottam, de azért tetszett. Egyedi történetet olvashattam, megfűszerezve egy kis misztikummal és mindezt még az érdekes, különleges szereplők is színesítették. Örülök, hogy Könyvhéten beszeretem a könyvet, annak meg még jobban, hogy feltettem  a tbr csökkentős listámra, úgy gondolom jó kezdés volt ez, adott egy kis löketet, amire nagy szükségem van, mert RavenS választott nekem könyvet a második fordulóra és az extra feladattal sem kímélt. Remélem tudom majd teljesíteni. RavenS azt szeretné, ha rajzolnék, szerintem meg a világ megérett a pusztulásra, mert az igaz, hogy a Photoshop a barátom, a ceruzával nem bánok valami jól. Sőt, egyenesen rosszban vagyunk, nem tudok rajzolni, kellett nekem megemlítenem a csoportban... Mindegy is, ez a jövő meséje, majd meglátjuk mi sül ki ebből az egészből. 

Első forduló extra feladata

A bejegyzés elején már említettem, hogy az extra feladatom szelfi készítés volt egy fesztiválon. Sziget feszten készítettem képet a 18-as konténerből, mert épp halálra untam magam, korán reggel senki nem jött felénk, és bőven volt időm szenvedni, meg olvasni. Eredetileg a Sia koncert előtt akartam egy képet lőni, de nem jött össze. Próbálkoztam a Sziget felirat előtt is, de az se sikerült, így maradt a törzshelyem, a konténer, mint helyszín. Ez lett a végeredmény:

Nagyon művészi lett a kép, hajnal négykor ennyire futotta :D

A következő fordulóban Victoria Schwabtól fogom elolvasni az Archívumot, az extra feladat pedig rajzolás lesz. Szerintem nem akarjátok látni, hogy milyen az, amikor rajzolok, még egy tisztességes pálcikaembert sem tudok megkreálni... Jah, jó lesz :D
Üdv,

NAGY NYÁRI KÖNYVES TAG (BOOKTAG #12.)

Hello Molycik!

Közeledik a nyár vége, zárjuk le egy booktaggel, amire Macsi hívott ki. A sort nem szeretném megszakítani, szóval Lorelei, hajrá :D

Mutass egy nyárias borítójú könyvet!

Maga a könyv nem pont nyárias témájú, inkább olyan örökzöld :D Mindegy mikor kezded el olvasni, imádni fogod, ez a könyv pedig nem más, mint Colleen Hoovertől a Maybe Someday.

Válassz egy kitalált helyet, ami tökéletes célpont lenne a nyári vakációdnak!

Mi mást írhatnék ide, mint a Félvér Tábort? ;) Percy, tenger, napsütés, egy kis kaland. Tökéletes lenne!

Nyári vakációra utazva egy repülőgépen ülsz. Olyan könyvet szeretnél olvasni, ami egész úton kitart. Melyik lenne ez?

Marissa Meyertől a Winter. Csupán 834 oldalas, és nem, egyáltalán nem nehéz… Nem bizony. Szerintem fel se engednének vele a repülőre, mert magamat ismerve telepakolnám a táskámat minden kacattal és nem maradna hely ennek a csöppségnek. A sorozat előző köteteiből kiindulva, biztosan imádnám olvasni. #TeamThorne.

Nyári szomorúság gyötör - melyik vidám könyv csal biztosan mosolyt az arcodra?

Gondban vagyok, ugyanis nemcsak nyári szomorúság, de még olvasási válság is gyötör. Harriett Manners és a geek barátai tuti mosolyt csalnának az arcomra, de valahogy most a Head Over Heels sem akar kizökkenteni abból az állapotból, amiben jelenleg csapdába estem.

Éppen a tengerparton ülsz, teljesen egyedül. Melyik könyves pasit szeretnéd magad mellé?

Komolyan? Az összeset. Nem tudom leszűkíteni a listámat, szóval jöhet velem mindenki. Rhysand, Percy (Ő amúgy is a tenger szerelmese :), Maxon, Thorne, Rowan, Chaol (persze csak az Éjkoronás lelki állapotában, ott még szerettem), Lincoln Bracks, az Archerek, belőlük úgyis van pár kedvencem, Peter Kavinsky, Brian Oliver, Calderon, Grayson Kennedy és a lista olyan hosszú, hogy a végét nem látni.

A fagyizás mellé dukál egy menő haver is! Melyik kitalált karakter lenne a legjobb haverod?

Jaronnal a Hamis hercegből tuti jól kijönnénk egymással :D Jöhetne Ella is (na meg akkor már hozhatná magával Cindert is ;) és csapnánk egy jó kis ice cream partyt.

Ennyi lett volna, a válaszaimat hamarosan a Prológus oldalán is megtalálhatjátok :) Üdv,

5 KÖNYV, AMIT LEHET, HOGY NEM MOST KELLETT VOLNA OLVASNOM...(5 KÖNYV, AMIT... #2.)

Hello Molycik!

Az a rossz az olvasási válságban, a reading slumpban, hogy hiába szeretnél olvasni, egyszerűen nem megy. Próbálkozom, keményen, minden nap leveszek valamit a polcról, hátha érzem a késztetést, hogy pár oldalnál többet is elolvassak az adott könyvből. Az elmúlt időszakban belekezdtem párba, ezekről szeretnék most mesélni egy kicsit. 

Öt könyvet szeretnék kiemelni, ezek közül pontosan hármat sikerült végigolvasnom és közben elunni az életem, kettőt pedig egyszerűen nem tudok befejezni, de már több, mint a felén túl vagyok.

A két polclakóm, akikkel elkezdtem a közös utazást, majd sikeresen félbehagytam Marissa Meyer és Renée Ahdieh nevéhez köthető. Meyertől a Holdbéli krónikák sorozatot IMÁDOM (igen, így nagybetűkkel meg minden, fangörcs volt a köbön, miközben a Cresst olvastam, páran tapasztalták is, bocsi Lorelei és RavenS ;). Most mégsem képes magával ragadni a Stars Above, ami Lunar Chronicles novellákkal van tele. Lehet hozzájárul a dologhoz az is, hogy van olyan történet, amit már olvastam korábban. Ilyen volt a Glitches,  The Little Android, The Queen's Army, The Mechanic, The Keeper. Mégis, úgy voltam vele, hogy nekifutok újra minden novellának, legalább felelevenítem a történteket, és talán még a kedvem is meghozza az olvasáshoz. Hát, nem. Még Thorne se váltott ki belőlem érzelmeket, szimplán untam magam, és alig vártam, hogy vége legyen. Úgy őszintén megvallva, nem is emlékszem rá, hogy miről szólt a Carswell's Guide to Being Lucky. Nagy a baj? Igen, valószínűleg az.

Már párszor említettem, hogy Renée Ahdieh Wrath and the Dawn című könyve teljesen magával rántott, kb. mint Aladdint a repülőszőnyeg. Pont ezért bíztam abban, hogy majd a duológiát lezáró kötet, a Rose and the Dagger is elvisz egy varázslatos utazásra. Shazit lehet, hogy elérte a varázs, engem már kevésbé. Pedig alig vártam, hogy megjelenjen, hogy végre ne 4 és 9 oldalnyi szösszenetet kapjak Khalidból. Valószínűleg velem van a gond, nem a történettel, de eléggé untam, még az ezeregy éjszaka és a sivatag titkai sem kötöttek le úgy, mint régen. Valamikor biztosan befejezem, de az is fix, hogy előtte újraolvasom a kezdetektől.

Folytatom azokkal a könyvekkel, amiket ténylegesen be is fejeztem. 

Könyvheti megjelenések közül az egyik legvágyottabb könyvem volt Amy Harmontól az Arctalan szerelem. Persze, hogy ez volt számomra a legnagyobb pofára esés. Nem tudnám megmondani mikor untam legutóbb ennyire könyvet, ami jelen pillanatban elég nagy szó :D Konkrétan semmiről nem szólt, lassan bontakozott ki a szerintem elég elcsépelt szerelmi szál, értem, hogy azért kellett, hogy jobban megismerjük a szereplőket, a hátterüket, a régi életüket, de nem kötött le, illetve nem tudtam értékelni azt, amit próbált átadni az írónő az olvasók számára. Érzékeltem, min van a hangsúly, miben kéne megtalálnom a jót és szépet, de egyszerűen nem találtunk egymásra a könyvvel.

Gondoltam elég a szerelemből, jöjjön egy kis fantasy, különben is régóta nyúz RavenS a Füst és csont leányával, vágjunk is neki! Aha, ez sem volt telitalálat, ugyanis továbbra is unatkoztam. Karou és Akiva története sem kötötte le a figyelmem, lassú volt, kiszámítható, amit talán szerettem volna, ha borongós őszi időben olvasom, bekuckózva a kis olvasó sarkomba egy pohár meleg teával vagy forrócsokival. Igen, talán ebben az esetben azt mondtam volna, hogy oké, egynek elment. Csak az a gond, hogy 35 fok melegben olvastam, zsúfolásig telt vonaton, ahol levegőt alig kaptam, és folyamatosan az járt a fejemben, hogy nem akarok a Soundon dolgozni, miért is vállaltam el már megint? 

Viszont az utolsó 30-40 oldalra azt mondom, hogy jó volt. Ott történtek végre érdekes dolgok, szóval, ha valaha is folytatom a trilógiát, akkor az ennek a pár tíz oldalnak lesz köszönhető.

Az ötödik könyv, amit lehet, hogy nem most kellett volna olvasnom az egy nagyon cuki történet Sophie Kinsella tollából. A Hová lett Audrey?-t ezer százalék, hogy imádtam volna. Sőt, fogom is, mert nem adom fel, mihelyst visszatalál a szupererőm újra Audrey keresésére indulok. Nagyon sokszor azt éreztem, hogy akár az én családomról is írhatták volna a könyvet, ugyanis az én öcsém élete is csak a számítógépes játékai körül forog, amivel a család összes tagjának az idegeire megy. Nem egyszer fontolgattam már, hogy a házunk előtt lévő folyóba dobom a gépet, akkor talán meghallja, hogy hozzá beszélünk. Audreyhoz ugyan nem hasonlítok, de nem baj, így is elég sok közös pontot találtam olvasás közben. Halál cuki volt, ahogy a két fiatal közeledett egymáshoz, és ahogy fokozatosan nyílt meg újra Audrey előtt  a világ. Tényleg ez a könyv volt a legközelebb ahhoz, hogy újra visszataláljak önmagamhoz, hogy visszatérjen az olvasási kedvem, de nem sikerült megugrani azt a pontot, és még mindig keresem azt a kiemelkedően pörgős, vicces vagy drámai könyvet, ami megtöri a jelenlegi helyzetet.

Ti mit ajánlotok? Mit olvassak, mivel próbálkozzak? Jöhet bármilyen tipp, mert én ezt már nem bírom.
Üdv,