2015 LEGJEI: TOP 10 LEGJOBB KÖNYV (BEST OF #3.)

Sziasztok!

Ahogy tegnap ígértem, ma az idei év legnagyobb kedvenceiről fogok írni. 

Nagyon nehéz volt összeállítanom a listát, mert egyedül az első 2 helyben voltam biztos, bár inkább csak az elsőben. Annyira megszerettem azt a könyvet, hogy már hónapok óta tudom arany érmet érdemel, egyértelműen az idei legnagyobb kedvencem. 

Mint említettem nehéz volt döntenem, így esett meg az, hogy nem 10 könyvről van szó, hanem egy tízes listát állítottam össze, amiben vannak sorozatok, trilógiák is. Nem tudtam dönteni, és igazából nem is akartam, mert a listám összes eleme kiemelkedő a maga módján.

Nem is húzom tovább a szót, inkább megosztom veletek az idei győzteseket.

10. Komal Kant: Falling for Hadie és First Chances

Idén ismerkedtem meg Komal Kant nevével, és először csalódtam benne. A Mire jó a rosszfiú borzalmas. Alapvetően nem lenne rossz, de a női főszereplők tönkreteszik a könyvet. Ashton és Kance is csapnivalóak, péklapáttal. Tija tanácsára azért esélyt adtam a Falling for Hadienek. Milyen jól tettem! Az év legtöbb bőgését ennek a két könyvnek köszönhetem. A First chancest végigbőgtem. Eszembe jutottak, hogy mik történtek a Fallingban. Visszaemlékeztem a Lincolnnal történtekre és eltörött a mécses. Érzelmileg a Falling for Hadie volt az a könyv, ami legjobban kiborított 2015-ben.

9. Catherine Fisher: Incarceron

Újabb könyv, amire a borító alapján figyeltem fel. Persze erről is kiderült, hogy többől áll, mint egy szép borító. Nagyon elvarázsolt a világ, amit Fisher felépített. A börtön világ ötlete pedig szerintem zseniális. Végig szurkoltam Finnek, hogy kijusson, Claudiának meg, hogy megszabaduljon az apjától. A folytatást is elszerettem volna olvasni, viszont picit félek tőle, mert számomra úgy tökéletes az első rész, ahogy van.

8. Renée Ahdieh: The wrath and the dawn

Szeretek túl hypeolt könyveket olvasni, és szeretek a kedvenc külföldi youtube vloggerek ajánlásai alapján új történeteket megismerni. Ennek a végeredménye lett az, hogy elolvastam Renée könyvét. Ezeregyéjszaka újramesélés, habár van benne pár klisés momentum, és az elején nagyon utáltam Khalidot, a végére nagyon felpörögtek az események. Khalid! Üdv a hárememben ;)

7. Jenny Han: To all the boy's I've loved before és P. S. I still love you

Jenny Hantól már olvastam korábban A nyár trilógiáját, és utáltam. Unalmas volt, és a főszereplő csaj nagyon idegesített. Lara Jean pont az ellenkezőjét váltotta ki belőlem. Egy naiv kislány, aki nagyon is szerethető minden kisebb botlásával, szerencsétlenkedésével együtt. Peter Kavinsky meg egy álom, én is szeretnék magamnak egy sajátot. Lehet írok pár levelet... ;)

6. Cassandra Clare & Holly Black - Iron trial és Copper gauntlet

Bevallom a Vaspróba előtt se Holly Blacktől, se Cassandra Claretől nem olvastam még. Cassie nevét ismertem, mert láttam a Csontváros filmet, de nem vonzottak a könyvei, Hollyt meg nagyon csak hallásból. Itt jött a képbe az az elem már megint..., hogy coverwhore vagyok. Nem tudok elmenni egy szép borító mellett. Egyszerűen tudtam, hogy kell ez a könyv, főleg miután halálra dicsérték mindenhol. Aaron, Cal és Tamara barátsága picit hasonlított a Harry Potterből jól és mindenki által ismert trióhoz, engem ez mégsem foglakoztatott. Imádtam a Magisztérium falai között barangolni Callummal, és egyre többet és többet megtudni az őt körülvevő varázslatos világról. A végén lévő csavar... az padlóra küldött. A Copper gauntletben folytatódtak a srácok kalandjai, még jobban felpörögtek az események, és most azonnal olvasni akarom a harmadik részt!

5. Colleen Hoover: November 9.

Colleen Hoover oneclick író nálam, ő az egyik kedvencem. A November 9 pedig talán az egyik legjobb könyve, a Maybe someday után. Jobb, mint az Ugly love. Fallon és Ben története egyedi, és érdekes. Szerintem jobban vártam az évenkénti találkozójukat, mint ők maguk. IMÁDTAM! Tele volt tragédiával, szívfájdalommal. Összetört, jól megtaposott, majd újra darabokra törtem olvasás közben, hogy a végén Fallonnal és Bentonnal együtt épülhessek fel.

4. Rick Riordan: The Sword of summer

Nem telhet el év Rick bácsi zsenialitása nélkül. Idén sem volt ez másképp, és előre érzem, hogy a jövő is hasonlót tartogat számomra (Hidden oracle, Hammer of Thor <3). Magnus és Jack még nem lopta magát annyira a szívembe, mint anno Percy és Annabeth, de jó úton vannak. A könyvben a megszokott Riordan humor van jelen, és még Annabeth is feltűnik a színen. Legnagyobb szívfájdalmam, hogy Percy nem volt vele :'( Imádtam, és van egy olyan érzésem, hogy a folytatást még jobban fogom szeretni. #TeamLoki #TeamJack

3. Jennifer A. Nielsen: Hamis herceg, Szökött király, Árnytrón, azaz a Hatalom-trilógia

Örülök, hogy megismertem ezt a trilógiát, mert az biztos, hogy üresebb lennék nélküle. Annyira élettel teli, pörgős és vicces. Sage hiperaktív viselkedése, a gondolkodása, az hogy képes mindig mindenkiből a legjobbat kihozni, és ha kell visszaszól bárkinek elvitte a hátán az egész könyvet. Nem csak Sage/Jaron karaktere, de a mellékszereplők is rengeteget dobtak a könyvön. A történet csavarjai pedig folyamatos gondolkodásra késztettek, végig azon agyaltam, hogy ugyan mire készül Sage, mi lesz a következő húzása neki vagy épp Connornak. IMÁDTAM. Határozottan újraolvasós kategória.

2. Sarah J. Maas: Éjkorona

Már az Üvegtrón után biztos voltam benne, hogy Sarah J. Maas a kedvenc írónőim között köt ki. Így is lett, az Éjkoronával végleg feltette az i-re a pontot. Sokkal jobban élveztem, mint a sorozat kezdő kötetét. A szereplők hatalmas karakterfejlődésen mennek keresztül, a Chaol és Laena között kialakult kapcsolatot nem lehet nem szeretni. Chaol nagyon hamar kedvenc szereplőm lett, éppen ezért fájó pont a Queen of Shadows béli viselkedése. A Nehemiás történetszál elvarrásakor együtt tomboltam Celaenával, igaz én nem tudtam haragudni a Westfall Kapitányra, míg Adarlan királyára annál inkább. Az év leggyűlöltebb karaktere címet simán megnyerte magának!

Fokozatosan nőtt a feszültség és pörögtek fel az eseményszála, aminek köszönhetően egy iszonyatosa jó második kötetet kaptunk!

1. Sarah J. Maas: A Court of Thornes and Roses (ACOTAR)

SJMaas tarolt idén, és mindenkit leszorított a trónról. Év elején még úgy voltam vele, hogy az Éjkoronától jobbat úgy sem olvashatok, max az Heir of Firet, de abban meg pont, hogy csalódtam. Aztán jött az ACOTAR és Tamlin. Nem elég, hogy Szépség és a Szörnyeget retelling, amit imádok, mellé még ott van Tamlin és Feyre. Minden szereplő pont úgy tökéletes ahogy van, és minden egyes szavát imádtam a könyvnek. Még Amaranthát, a fő gonoszt sem tudtam utálni. Nem bírtam őt, tény és való, de részben átéreztem az ő fájdalmát, és megértettem az indokait. Tamlin egy görög istennel ér fel. Rhysand se rossz, de szerintem tőle még számíthatunk meglepetésekre. Feyre nem csipog folyamatosan, tudja hol a helye, és magabiztos. Nem kételkedik, céltudatosan megy előre, és bármit megtenne szeretteiért, sőt meg is tesz! Rögtön olvasás után tudtam, hogy az ACOTAR az év legjobb könyve. Senki és semmi nem vette fel vele a versenyt, még Chaol és Laena sem.

A 2015-ben olvasott könyveim közül ezek voltak a legkiemelkedőbbek, és legizgalmasabbak. Írjátok meg ti is a TOP 10-es listátokat! :)

Boldog, sikerekben és könyvekben gazdag új évet kívánok minden kedves olvasómnak! :)

2015 LEGJEI, AKIK A TOP 10-BŐL KIMARADTAK (BEST OF #2.)

Sziasztok!
Közeleg az év vége, ezért itt az ideje egy összegzésnek.

Tavaly nagyon meg voltam elégedve az elért eredményemmel, a könyvek mennyiségével, amit 2014 során elolvastam, és bíztam benne, hogy 2015 is legalább annyira sikeres lesz, mint az elődje. Nem lett. Az egyetem, és az élet közbeszólt. Meg az a kellemes majd két hónapos olvasási válság, amivel küzdöttem rendesen. Majd amikor végre belelendültem volna az olvasásba jött a vizsgaidőszak, a nyár, és nem maradt időm szinte semmire. Az új félév kezdése inkább csak stresszt hozott az életembe, olvasási kedvet semmiképp, és gyorsan el is telt az év nagy része.

Összesen 161 könyvet olvastam el idén, ami 55220 oldalt takar. Ez a szám elég csalóka, mert sajnos ezek között 41 szakirodalom is helyet kapott :( Tudom nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos, de azért csalódtam. Konkrét elképzeléseim voltak az évre, ehhez képest semmi nem jött össze. Ez pedig eléggé képes elszomorítani az embert.

Természetesen a következő évre is vannak céljaim, de ezekről majd később, egy külön bejegyzésben számolok be. Most inkább következzenek azok a könyvek, amik kiemelkedő szerepet töltenek be az életemben, és a 2015-ös évtől kezdve elmondhatom róluk, hogy a kedvenceim lettek.

Amikor eldöntöttem, hogy na most nekiülök, és megírom ezt a bejegyzést első dolgom volt felmenni a moly adatlapomra, és végignézni az olvasási listámat. Őszintén meglepődtem néhány könyvcímen, mert azt hittem, hogy 2014-es olvasmányok voltak. Ez nem könnyítette meg a dolgomat a választás során, de megszültem egy TOP 10-es listát. Viszont így pár szeretett történetem lemaradt volna, ezt pedig nem engedhettem meg. Jöjjenek tehát azok a könyvek, amelyek majdnem bekerültek a legjobb tízbe:

Az év elején nagyon jól kezdtem, kapásból két kedvencem is lett. Colleen Hoover és Tarryn Fisher tollából született meg a Never, never, és engem megvett kilóra. Áradoztam is róla egész évben mindenkinek. Nem csak az első, de a második részéről is, ami ugyan picit gyengébbre sikeredett, ráadásul még jobban összekuszálta a szálakat, mégis IMÁDTAM. Végig izgalmas, rejtélyes, és Silas egy isten.

Helena Silence Enigmáját tavaly olvastam, de hogy őszinte legyek, szerintem nem volt valami nagy szám. Viszont a folytatása, az Ezüsthíd hátborzongatóan jó volt. Sebastian nem normális, szerintem engem nagyobb lelki terrorban tartott olvasás közben, mint Lénát. Az év első bőgését is ennek a könyvnek köszönhettem, nagyon sírtam egy jelenetnél.

Brigid Kemmerer elementálos sorozatával kedves barátnőm, Dóri ismertetett meg. Ha nem adja kölcsön a könyveket, és nem áradozik róla annyit, szerintem kimaradnak az életemből, mert a borítók annyira nem nyerték el a tetszésemet - ilyenkor állapítom meg magamban, hogy lehet nem borító alapján kéne könyvet választanom, de általában a coverwhore énem győzedelmeskedik vásárláskor. Az biztos, hogy bánnám, ha kihagytam volna a Stormot és a Sparkot. Végig izgalmas volt, és igaz, hogy a Storm egy picit emlékeztetett az Obszidiánra, de ettől függetlenül nagyon tetszett. Már csak a Merrick tesók miatt is érdemes belekezdeni a sorozatba! ;)

Leiner Laura a Szent Johanna Gimi óta az egyik kedvenc magyar írónőm. Pont ezért vártam tűkön ülve az új sorozatát. Erre jött a hideg zuhany, nem tetszett a Késtél. Annyira klisés, sablonos volt, és erőltetettnek hatott a "humor". Nehezemre esett elhinni, hogy Laura írta a könyvet. Ettől függetlenül valahogy sikerült előrendelnem a Hullócsillagot, ami a Késtél folytatása, és legnagyobb meglepetésemre imádtam. Végre megszerettem Nagy Márkot, sőt #márker lettem, még ha néha egy kicsit túlságosan is bunkó, és egoista. Azt gondoltam, hogy jókor olvastam, és London is benne volt, biztos azért tetszett, de nem. Az Illúzió megjelenését már alig vártam, és miután elolvastam bebizonyosodott számomra, hogy Laura még mindig fantasztikusan ír. Annyira viccesek a szereplői, és a szituációk, amiket megalkot, hogy nem lehet nem szeretni. A Bexi első részéből számomra ez hiányzott, de a további kötetekben már nem.

2014-ben beleszerettem egy új világba, amit Sarah J. Maas alkotott az Üvegtrón megírása során. Maria V. Snydernek pedig sikerült egy hasonlóan jó világot felépítenie, mint Maas kisasszonynak. A Méregtan két főszereplője: Yelena és Valek hasonlóképp közel kerültek hozzám, mint Celaena és Chaol. Yelena van olyan badass, mint Laena, Valek pedig a kezdetekben annyira bunkó, és távolságtartó, mint Chaol. Nem egy mindennapi történetről van szó, ami ráadásként izgalmas is.

Robin Benway neve az Emmy & Oliver előtt ismeretlen volt számomra. Egy nagyon cuki történetről van szó, két fiatal újra egymásba szeretéséről. Young Adult könyv, így a már-már megszokottnak mondható tragikus múlt sem maradhat el. Jelen esetben az, hogy rögtön a könyv elején kiderül, Olivert elrabolta az apja. Miután évekkel később hazakerül nehezen megy neki a beilleszkedés, és nincsenek barátai, nem emlékszik szinte senkire, és semmire. Egyedül Emmyre számíthat, és vele érzi magát jól, otthonosan. Tényleg egy hipercuki könyv. A borítójáról ne is beszéljünk, az volt a rendelésem fő oka :D

Dianne K. Salerni - The Eighth Day könyve is a borítójával hívta fel magára a figyelmemet. Na, meg az a kis ajánló a fülszöveg végén, ami szerint a Percy Jackson sorozat rajongóit rabul fogja ejteni a Salerni által megalkotott történet. Az ilyesfajta állításokat mindig kihívásként élem meg, hiszen Percy tökéletes, és nehéz hozzá foghatót alkotni. Nem lehet mindenki olyan zseniális, mint Riordan bácsi. Dianne K. Salerni megugrotta ezt a szintet, sikerült hasonlóan nagyszerűt írnia, mint Ricknek. Igaz, nem a görög mitológiáról szól a könyv, mégis hasonló izgalmakat tartogat az olvasók számára. Főleg, ha szereti Artúr király legendáját. Bizony, az Excalibur is említésre kerül párszor a Kerekasztal lovagjaival együtt, és Merlin is. Sőt, még időutazás szerű motívumok is vannak a történetben.
Jax, Riley és Evangeline kalandjai pedig vannak olyan izgalmasak, és szórakoztatóak, mint a Félvér Tábor tagjaié.

Ha már Riordant és Percyt emlegetem... Rick bácsi mostanában azzal próbálja pótolni az elkeseredett rajongókban keletkezett űrt, hogy a görög mitológiában ismert hősök, és istenek kalandjait meséli el nekünk Percy segítségével, sajátos humorával. Legutóbb a görög hősökről olvashattam, és már annyira hiányzott! A Percy Jackson's Greek Heroes hozta ugyanazt a minőséget, amit elődei. Ráadásként rengeteg új dolgot tanultam belőle, és nagyon sokat nevettem a hősök bénázásain, és drága Percym rejtett beszólásain.

Utolsó könyv, ami lecsúszott arról a bizonyos TOP 10-es listáról nem más, mint Marissa Meyertől a Scarlet. Alig vártam, hogy elolvashassam ezt a könyvet, és annyira örülök neki, hogy nem kellett Meyerben csalódnom. Sokkal pörgősebb és izgisebb volt, mint a Cinder. Az új szereplőket is könnyen megkedveltem, és újabb kedvenceket avattam. Thorne imádlak! Kai téged még jobban. Cinder és Scarlet nagyon badass szereplők, nem nyafognak, hanem megtesznek minden tőlük telhetőt a céljuk elérése érdekében. Az pedig, ahogyan a szálak összefutnak a végén egyszerűen zseniális!

Mindenképp említést szerettem volna tenni ezekről a könyvekről, mert egytől-egyig fantasztikusak, jól felépítettek, és szórakoztatóak. Bármikor újraolvasós kategóriába is simán benne vannak, és tényleg csak ajánlani tudom az olvasásukat.

Holnap jelentkezem a 2015-ös év legnagyobb kedvenceivel, addig is írjátok meg nekem, hogy számotokra melyek voltak azok a könyvek, amik elnyerték a szíveteket idén, és kedvenceitek lettek.

2015 LEGJEI: A LEGNAGYOBB CSALÓDÁSOK (WORST OF #1.)

Hello molycik!

Nem telhet el év csalódások nélkül, mert még a legjobbakkal is előfordul, hogy néha hibáznak, és teljesen más sorsot szánnak kedvenceinknek, mint mi azt elvárnánk. Vagy éppenséggel teljesen felforgatják a dolgokat, és kinyírják a kedvenc szerelmi szálainkat, kedvenc szereplőinket, vagy rosszabb esetben tönkreteszik az egész könyvet. Megesik az ilyen, még ha szomorú is, de néha előfordul.

Jöjjenek hát az én legnagyobb csalódásaim a 2015-ös évet nézve.

Nem állítottam sorrendet, mert úgy igazán csak egyetlen könyvben csalódtam, és azt a szintet más nem tudta megugrani, maximum egy Riordan csalódásnak sikerült volna, de olyan nem lesz. Soha :D

Nem meglepő módon, ez a könyv nem más, mint Sarah J. Maas: Queen of Shadows című regénye. Nagyon megszerettem az Üvegtrón sorozatot, és sajnos már a Tűz örököse se hozta azt a szintet, amit az elődje, de abban ott volt Aedion és Rowan, akik sokat dobtak a könyv színvonalán, és a történéseken. Viszont a QoS-ban SJMaas szimplán kiherélte a kedvenc szereplőimet. Chaol folyamatosan nyafogott, és szenvedett Laenával együtt. Ment a cicaharc elvileg két felnőtt ember között, akik egyszer szerették egymást. Ezt valahogy nem tudtam feldolgozni azóta sem. Egyedül a Dorianhoz kötődő szál miatt érte meg elolvasnom, az Aelyn-Manon harc is nagyon izgi volt, Rowan pedig még mindig egy isten, de ennyi, nem több. Mélységesen csalódtam, és úgy vagyok vele, hogy ettől már csak jobb lehet.

Leiner Laura a kedvenc magyar írónőm. Éppen ezért ért arcon csapásként, hogy a Késtél mennyire ne tetszett. A szereplők és a humor is erőltetettnek tűnt, és a Szent Johanna Gimi egy selejtes másolata ugrott be róla, egy kis X-faktor elemmel. Igaz, hogy először 2014. októberében olvastam a könyvet, de mielőtt megjelent a Hullócsillag újraolvastam az első részt, és ugyanaz maradt a véleményem. Szerencsére a Hullócsillag már a pozitív csalódások kategóriába esett. Előkerült a jól megszokott LL humor, és Bexi sem idegesített halálra. Nagy Márk még mindig egy tahó, de szép karakterfejlődésen megy keresztül, és hamar megszerettem őt :)

Kiera Cass a Párválasztó trilógiájával elérte azt, hogy bekerült a one-click íróim közé. Ami így utólag belegondolva lehet, hogy elhamarkodott döntés volt, hiszen csak azt a 3 könyvet olvastam tőle, és a The Heir hatalmas csalódás volt. Jobb lett volna, ha hagyom a francba, és nem olvasom el a koronahercegnőről szóló részt. Ugyanazokat a köröket futjuk, mint anno America és Maxon esetében, annyi különbséggel, hogy Eadlyn cseszettül idegesítő, egy péklapát karakter. Nem egyszer eszembe jutott, hogy földhöz vágom a könyvet, annyira felhúzott az a kislány. A viselkedése egy elkényeztetett 10-12 éveséhez hasonlítható, aki minden tud a világról, és aki szerint bármit mond, annak úgy kell történnie. Egyedül Maxon tartotta bennem a lelket, és miatta olvastam végig. A könyv végén lévő függővég pedig egyáltalán nem vicces Miss Cass!!! :(

A csalódásaim egy régen vágyott könyvvel folytatódtak: Kresley Cole - Méreghercegnője sem azt a hatást váltotta ki belőlem, mint reméltem. Annyian dicsérték a könyvet, és úgy tetszett a borítója is. Egyébként, már megint ugyanabba a hibába estem, amibe általában: ezen két dolog alapján ítélkeztem. Szép a borítója, és mindenki dicséri, tuti jó lesz. Meg a nagy francokat! Unalmas volt, de nagyon. Rendesen szenvedtem olvasás közben. A főszereplő pasi egy bunkó paraszt, akit nem sikerült megkedvelnem, a csaj meg folyamatosan divatbemutatót tartott, amikor épp pusztulófélben volt a világ! Egyedüli érdekes karakter a pszichopata csávó volt, aki beengedte Eviet a lakásába. Mindezek ellenére, van egy olyan érzésem, hogy folytatni fogom, mert az utolsó 45-50 oldalban történtek érdekes dolgok, amik felkeltették az érdeklődésemet :D

Ann Aguirre volt az az írónő, akinél rájöttem, hogy a poszt-apokaliptikus világ nem az én műfajom. Általában unalmasnak találom ezeket a könyveket, és ez a Menedék esetében sem volt másképp. Ráadásul Aguirre annyira primitívre írta meg Pikk gondolatait, hogy valami 4-5 hónapra volt szükségem ahhoz, hogy befejezzem a könyvet. Tényleg nagyon vontatottnak találtam, és nem tudtam azonosulni a szereplőkkel sem. Belekezdtem azért a Helyőrségbe, de az meg azzal idegesített fel, hogy abban a pár fejezetben, amit elolvastam belőle (olyan 40-55. oldalig juthattam) folyamatosan azt ismételgeti Pikk, hogy mi történt az első részben. Könyörgöm, elolvastam, végigszenvedtem, ne ismételgesd már önmagad!

E. L. James a Szürke ötven árnyalatával nem érte el, hogy rajongjak a trilógiáért. Bevallom, amikor először olvastam tetszett, méghozzá annyira, hogy a második résznél már angolra váltottam, mert nem bírtam kivárni, hogy mi lesz Miss Belső Istennővel, és Mr. Szürkével. De amikor másodszor kezdtem neki a teljes trilógiának csak röhögtem saját magamon, mert nem értettem, hogy mi tetszett benne. Persze, a Szürke szemszöget is elolvastam, és hát mit is mondjak? Már mindent leírtam a könyvről egy korábbi bejegyzésben, de annyit elárulok, hogy még ha nem is voltak magasak az elvárásaim a könyvvel kapcsolatban, azért az írónőnek mégis sikerült elérnie, hogy csalódjak.

Még két olyan könyv van, amiben csalódtam, de ezekben nem akkorát, mint az előbb felsoroltakban.
Az egyik ilyen könyv Jandy Nelson: Az ég a földig érje, amivel szerintem az volt a problémám, hogy kinőttem abból a korosztályból, akiknek íródott. Általában szeretem a LOL-könyveket, de ez nem jött be. Belengte a könyvet egy depressziós, borús hangulat, amitől én is egy kicsit letargikus állapotba kerültem, és nem tetszett a történet sem. Lennie idegesítő volt, egyik pasiról ugrált a másikra, és nem törődött sem a szeretteivel, sem azzal, hogy épp kit bánt meg. Gyászolnia kellett volna, nem végigszenvednie a könyvet.

A másik, és egyben utolsó csalódást keltő könyv pedig E. Lockhart: A hazudósok című könyve. Őszintén szólva, többre számítottam. Elég hamar rájöttem arra, milyen tragédia történt, és hogy mi az oka Cady emlékezetkiesésének. Tény, hogy gyönyörűen megírta Lockhart a könyvet, és jól felépítette, ott a sokkhatás is, ha az ember nem jön rá, körülbelül a könyv közepén, mégis nekem valami hiányzott belőle. Picit untam is, ráadásul folyamatosan Jenny Han: A nyár, amikor megszépültem könyvét juttatta eszembe, amit nagyon utáltam.
Számomra ez a nyolc könyv okozta a legnagyobb csalódást, de kíváncsi vagyok, hogy ti mely könyvektől vártatok volna többet, jobbat. Írjátok meg nekem! ;) Holnaptól a kedvenc könyvek kerülnek terítékre. Addig is keep calm and read a lot:

2015 LEGSZEBB BORÍTÓI (COVER MANIA #12.)

Hello molycik!
Az év vége közeledtével itt az ideje egy kis évösszegzésnek. A következő pár napban ilyen típusú bejegyzésekre lehet számítani :)

Coverwhore énem követelt egy legszebb, legötletesebb borítókat összegző posztot. Remélem a ti tetszéseteket is elnyerik a következő gyönyörűségek:

 

 

Végezetül két kedvenc borító: a jövő év májusában megjelenő The Hidden Oracle UK és USA borítói: