2020. április 7., kedd

ERIN MORGENSTERN: CSILLAGTALAN TENGER

Hello Molycik!

Gondterhelt időket élünk mostanában és nekem személy szerint semmi kedvem a netet böngészni, mert csak azt érem el vele, hogy elkezdek aggódni. Helyette inkább olvastam az elmúlt pár hétben, napban. Több könyvbe is belekezdtem, volt amit be is fejeztem, de egyik sem hatott rám úgy, mint Erin Morgenstern újdonsága, a Csillagtalan tenger

Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 544
Megrendelem
Fülszöveg:
A ​rajongók millióit világszerte meghódító Éjszakai cirkusz szerzője egy titkos föld alatti világban játszódó, kortalan szerelmi történettel tér vissza, melynek a szereplői kalózok, festők, szeretők és hazugok, valamint egy gyönyörű, csillagtalan tenger.
Zachary Ezra Rawlins egy nap rejtélyes könyvet talál az egyetemi könyvtárban. A szerelmes rabokról, kulcsgyűjtőkről és névtelen őrzőkről szóló történetek olvasása során ugyanis felfedez valami furcsát: a lapok egyszer csak a saját gyermekkorát kezdik el leírni hihetetlen pontossággal. Miközben értetlenül áll a megmagyarázhatatlan jelenség előtt, és kétségbeesetten igyekszik rájönni, hogyan örökítették meg az élete történetét, Zachary rábukkan néhány nyomra – egy méhre, egy kulcsra és egy kardra –, amelyek elvezetik egy titkos New York-i klub álarcosbáljába. Nem sokkal később pedig egy régi könyvtárban találja magát, amely mélyen a föld alatt rejtőzik, és igazi csodákat rejt.
Ezen a helyen elveszett városok vannak, és szeretők lakják, akik az idő határait átlépve az ajtórések alatt csúsztatják be egymásnak a leveleiket, miközben a halottak elfeledett történeteket suttognak. Zachary megismeri az őrzőket, akik nagy áldozatot hoztak azért, hogy megvédjék ezt a világot, akik feláldozták a szemük világát és a nyelvüket, hogy megóvják az archívumot. És találkozik azokkal is, akik el akarják pusztítani. Összefog Mirabellel, a hely elszánt, rózsaszín hajú védelmezőjével, és Doriannel, a jóképű, mezítlábas férfival, majd bejárja a kanyargós alagutakat, a félhomályos lépcsőket, a zsúfolt báltermeket és a varázslatos világ édes ízű tengerpartjait, közben pedig ráébred, hogy mit is kell tennie. Nemcsak abban a rejtélyes könyvben, hanem a saját életében is.
Erin Morgenstern új regénye arannyal átszőtt fantázia, ami végig azt a kérdést feszegeti, hogy mit jelent valójában a történetek ereje. A Csillagtalan Tenger egy könyvrajongókhoz írt szerelmes levél. Álomszerű és nyugtalanító, tele érzelmekkel, rejtéllyel és szenvedéllyel.
Rengetegszer találkoztam már Erin nevével booktubereknél, bloggereknél és RavenS is csak áradozott az Éjszakai cirkuszról (amit még év elején el is kértem tőle). Az utolsó löketet mégis az adta meg, hogy megérkezett magyarul a könyv az Agave Könyvek jóvoltából. A kívül-belül gyönyörű kötet már első pillantásra elvarázsolt, nem is kívánhattam volna jobb olvasmányt a jelenlegi világjárvány sújtotta helyzetre. Kirángatott a valóságból, át egy varázslatokkal és mesés kalandokkal teli könyvmoly álomvilágba. 

Zachary Ezra Rawlins szokásos könyvtár túráján felfedez egy könyvet, mely lapjain keresztül saját gyermekkora idéződik fel előtte. Ezzel pedig a cselekmény is elkezd szépen, nagyon lassan kibontakozni előttünk. Könyv a könyvben, történet a történetben jelenik meg a Csillagtalan tenger lapjain keresztül. Olyan történetek tárulnak fel, amikből szinte lehetetlenség kiszakadni, számomra legalábbis nagy nehézségeket okozott, hogy visszatérjek a valóságba és letegyem a könyvet. Hiszem, hogy pont ez az, amiért nagyon megosztó a könyv a nagyvilágban. 

Erin zseniálisan bánik a szavakkal, aminek köszönhetően egyáltalán nem zavaró, hogy a világfelépítés nem valami bonyolult. Sőt, elég egyszerű és könnyen érthető. Nem  a szokásos fantasy túlzsúfoltságot és infóáradatot kell elképzelni a Csillagtalan tenger esetében. Ugyan a világfelépítés egyszerűnek mondható, a szimbólumrendszer, ami társul hozzá igenis komplex és bámulatos, ahogyan kibontakozik előttünk minden egyes elem jelentése. Ez pedig csakis rajtunk, olvasókon múlik. Van egy olyan érzésem, hogy pont ez az a könyv, ahol ahány ember olvassa, annyiféle jelentése lesz egy-egy dolognak, szimbólumnak, mozzanatnak.

Szereplők tekintetében is jól összerakott a történet. Zachary nagyon is a kedvelhető főhősök közé tartozik, igazán közel érezhetjük magunkhoz a személyiségét. De nem csak az ő esetében éreztem így, kicsit minden szereplőben megtaláltam saját magam egy részét.  

Gondolom érezhető volt a soraim alapján, hogy teljesen levett a lábamról Erin Morgenstern regénye. Még napokkal később is a történeten gondolkodtam, sőt azt kell mondjam, hogy így pár hét elteltével sem hagy nyugodni. Néha felbukkan a gondolataim között, amikor újból elmerengek egyes részein a könyvnek, és amikor eszembe jut, hogy vajon én hány ajtó kinyitását mulasztottam el életem során?

Remélem sikerült egy kicsit meghoznom a kedveteket a Csillagtalan tengerhez. Úgy gondolom ez pontosan az a könyv, amit egyszer életében mindenkinek el kell olvasnia.

Üdv,

2020. április 5., vasárnap

MÁRCIUSBAN #OTTHONOLVASTAM (WRAP-UP #15.)

Hello Molycik!
Elég sok idő eltelt, mióta utoljára jelentkeztem a blogon. Pedig élek ám és olvasok is, csak jönnek a szokásos kifogások, hogy miért nem írtam ide. Prológuson aktívabb voltam, Erin Morgenstern hetünk volt nem  olyan régen, amihez kapcsolódóan az első bookstagram tour is elindult, büszke résztvevője voltam. A könyvet imádtam, a Csillagtalan tenger volt az év eddigi legjobb olvasmányélménye számomra. Nem mellesleg az első könyv, amit márciusban befejeztem. 

Nézzük csak meg, hogy mely könyvekre kerítettem sort ebben az igazán depresszív és ugyanakkor eseménydús hónapban.

Márciusi olvasmányaim:
  • Erin Morgenstern: Csillagtalan Tenger
  • Rácz-Stefán Tibor: Élni akarok!
  • Papp-Váry Árpád: JPÉ Marketing
  • Colleen Hoover: Too Late – Túl késő
  • Takács Viktória: Busó mese
  • Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok itt
  • Stephen Chbosky: The Perks of Being a Wallflower
  • Gail Carriger: Soulless – Lélektelen
  • Rainbow Rowell: Landline
A Csillagtalan tengerről már szót ejtettem, egy varázslatos történet, egy igazi szerelmes levél Erin Morgensterntől a könyvekért rajongó olvasóknak. Párhuzamosan olvastam vele Rácz-Stefán Tibor  Élni akarok! c. romantikus regényét. Egyszeri olvasásnak jó volt, de számomra nem lett szerelem, a tiktak szótól szabályosan rosszul voltam a végére. 

Még januárban kezdtem el a szakdolgozatomhoz kapcsolódó irodalmakat olvasni, de csak márciusban jutottam el Papp-Váry Árpád könyvéhez, ami szerintem alap mű a marketing iránt érdeklődők számára. Egyáltalán nem volt szakirodalom érzete, pedig már harmadszor olvasom, mióta kommunikáció mesterszakon vagyok. Zseniális! Szintén év elején vettem kézbe egyik kedvenc írónőm, Colleen Hoover Túl késő c. könyvét. Azt hittem imádni fogom, de számomra túl szappanoperás volt. Nem volt rossz, de semmi maradandó, újraolvasni sem tervezem, ami CoHo könyveinél nálam nagyon is ritkaságnak számít. 

Instagramon is megtaláltok!
Március első hetében még be tudtam járni az irodába, ahol volt szerencsém elolvasni Takács Viktória mesekönyvét, a Busó mesét. Nagyon cuki, rövid olvasmány, amit ajánlok minden gyermekkel otthon ragadt szülőnek esti mese gyanánt. Egyszerre tanulságos és szórakoztató, ahogyan Misi szemén keresztül megismerhetjük a Busójárás hagyományát.

25-én kiderült, hogy kik az idei Libri irodalmi díj döntősök, bővebben itt tudtok róla tájékozódni és szavazni a kedvencetekre! Öt vagy hat kötet az én polcomon is ott csücsül és gondoltam akkor elkezdem megismerni őket, amúgy is szerettem volna számomra új, magyar írókkal megismerkedni 2020-ban.  Így került kezembe a Nádasdy kötet, ami kezdésnek szerintem jó volt. Nem állítom, hogy ezentúl mindig őt fogom olvasgatni, de kezdő lépésnek szuper volt, némelyik vers igazán meghatott, míg mások kevésbé. A kortárs verses kötetekkel mindig az a legnagyobb problémám, hogy túlságosan megfoghatatlanok számomra. Ezt Nádasdy esetében egyáltalán nem tapasztaltam, míg Simon Mártonnál nagyon is.  

Régóta terveztem, hogy újraolvasom az egyik örök kedvenc könyvem, az Egy különc srác feljegyzéseit. Elég megosztó könyv, sokan nem szeretik, de hát ahányan vagyunk, annyiféle élményt nyújt egy-egy könyv. Charlie karakterfejlődése a regény során hihetetlenül sok érzést vált ki belőlem a mai napig, most már csak a filmet kell újra megnéznem. Tudom ajánlani mindenkinek, nagyon király a szereplőgárda (Emma Watson, Ezra Miller, Logan Lerman és Paul Rudd)!

Prológuson belül sokan olvasták már Carriger sorozatát és mindenki az egekig magasztalta, szóval gondoltam nekivágok. Egyszer már próbálkoztam vele, akkor épp olvasási válság közepette voltam és nem haladtam vele sehová. Most kiolvastam és remekül szórakoztam Alexia kalandjain. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan a Changeless is sorra kerül. 

Utolsó könyvem a hónapban pedig igazén különleges, több okból is. Kezdjük azzal, hogy Rowell az egyik kedvenc contemporary íróm, akitől még mindig az Eleanor és Park a legesleg. Most a Landline-t olvastam tőle, amit 5 éve vásároltam és 2015 óta vár arra, hogy lekerüljön a várólistámról. Ráadásul nem egyedül olvastam, hanem RavenS társaságában, aki épp Londonban él. Belekezdtünk egy social distancing buddy readbe, aminek a lényege, hogy habár a távolságnak köszönhetően nem tudunk találkozni, mégis közösen olvasunk könyveket. Van egy listánk, amiről mindig kisorsolunk egy történetet és azt olvassuk egy időben, egyszerre, aminek következtében csomószor hátráltatjuk saját magunkat, mert megbeszéljük, hogy nem értünk semmit (Rowell esetében ez volt a könyv feléig). Kedvencem ugyan nem lett a Landline, azonban első közös olvasmánynak, szerintem nem volt rossz. Rainbow nagyon jól ír, ami hozzátett az élményhez, még akkor is, ha nem mindig értettük, mi a franc történik a lapokon.

Most, hogy karantén van és koronavírus olvassatok Ti is otthon, ha időtök és energiátok engedi! Ha pedig lenne kedvetek megbeszélni a közös olvasmányainkat írjatok! :)

Olvastátok már az említett könyvek bármelyikét? 
Üdv,
designed by Charming Templates