2016. október 22., szombat

COVER REVEAL #15.:STEPHANIE PERKINS - ISLA ÉS A HEPIEND


Hello Molycik!
Stephanie Perkins könyvei számomra mindig is a guilty pleasure kategóriába tartoztak. Kikapcsol, szórakoztat, eléri a kívánt hatást. Lehet, hogy túl mézes-mázos és rózsaszín, de amikor úgy döntök, hogy tőle olvasom valamit, akkor általában nem az a célom, hogy elmerengjek az élet értelmén vagy, hogy egy kis vérfürdőnek legyek a részese olvasás közben. De miért is jött szóba Stephanie Perkins? Azért, mert a mai nap során az Anna és a francia csók trilógiájának záró kötetének a borítójáról hullik le a lepel.


Fülszöveg

A városban, amely sosem alszik, fellángol a románc, de vajon kiállja a szerelem az idő próbáját?
A reménytelenül romantikus Isla azóta van belezúgva a zárkózott művész Joshba, mióta csak megkezdték első évüket a Párizsi Amerikai Gimnáziumban. Egy véletlen nyári találkozás után Manhattanben románcuk  nem is tűnik olyan lehetetlennek, mint Isla hitte. Ám ahogy Franciaországban megkezdik végzős évüket, Islának és Joshnak komoly kihívásokkal kell szembenézniük: meg kell birkózniuk a családi drámával, bizonytalan egyetemi jövőjükkel, és azzal az igencsak valószínű lehetőséggel is, hogy talán el kell válniuk egymástól.
A rajongók kedvencei, Anna, Étienne, Lola és Cricket mind felbukkannak ebben az igaz szerelemről szóló, bűbájos és elragadó történetben, Stephanie Perkins népszerű sorozatának  lezárásában.
Mindehhez New York, Párizs és Barcelona szolgáltatja a bámulatos hátteret.
„Varázslatos... tényleg visszaadja, milyen érzés szerelmesnek lenni.”
– CASSANDRA CLARE méltatása  az Anna és a francia csókról

A borító
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 344
Kívánság - vagy/és várólistára teszem
Megrendelem
A szerzőről

Stephanie Perkins New York Times bestseller szerző, és már számtalanszor elvarázsolta a romantikus lelkű tiniket és felnőtteket.
Észak-Karolinában született, Arizonában nőtt fel, és Kaliforniában és Georgiában járt egyetemre.
Mindig is könyvekkel dolgozott: először könyvesbolti eladó volt, majd könyvtáros, végül pedig maga is regényíró és szerkesztő lett.
A legjobb barátjának, férjét, Jarrodot tartja, akivel egy Mr. Tumnus nevű macskával élnek Észak-Karolinában. Egy házban, amiben minden szoba a szivárvány egy-egy színében pompázik.


Nektek, hogy tetszik a borító? Én személy szerint örülök annak, hogy illik a többi részhez, biztos nagyon jól fog mutatni a polcon, a történethez pedig valószínűleg illeni fog, pont úgy, mint Annához vagy Lolához. Bár azt megjegyezném, hogy számomra az eredeti borítók a kedvencek, de nem panaszkodhatunk, tetszetősek a magyar kiadások is :)
Üdv,

2016. október 16., vasárnap

ROSAMUND HODGE: CRUEL BEAUTY - KEGYETLEN SZÉPSÉG

Hello Molycik!
A retelling-hét keretein belül ma egy olyan könyvről lesz szó, ami teljesen levett a lábamról, kirántotta alólam a talajt, hogy a fenekemre érkezzek, és nézzek a semmibe, hogy most akkor mi történt? Mi az, hogy nincs folytatása? Miért nincs? Nekem kell még a világból, a szereplőkből, és a köztük lévő kémiából. Kell. Kell. Kell.
Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 432
Moly.hu adatlap
Megrendelem
A recenziós példányért
hatalmas
köszönet a Menő Könyveknek!
Fülszöveg
Leonidas ​​lányát tizenhét éven át képezték arra, hogy megölje a zsarnokot, megmentve ezzel a Királyságot, bár feláldozva saját életét. 


De egy dologra nem készítették fel: arra, hogy mit tegyen, ha végzetes szerelembe esne.

Nyxet születétől kezdve arra készítik elő, hogy végezen a Királyság zsarnok uralkodójával, a félelmetes és halhatatlan démonnal. De amikor tizenhét évesen beköltözik a város fölé magasodó kastélyba, rájön, hogy semmi sem olyan, mint amilyennek képzelte: főképp a vonzó és szemtelenül szellemes új férje nem. Nyx tudja, hogy mi a kötelessége, és hogy bármi áron meg kell mentenie a népét, de lassan be kell ismernie, hogy menthetetlenül beleszeretett az esküdt ellenségébe… Vajon ez elég indok arra, hogy feladja a küldetését, és átadja magát ennek a szörnyetegnek? 


Ebben a varázslatosan megírt történetben a Szépség és a szörnyeteg tündérmesei bája találkozik az Üvegtrón-sorozat dühös szenvedélyével. A szerző, az amerikai Rosamund Hodge az ókori mítoszok, a középkori angol történetek és a dark fantasy-k megszállottja, jelenleg Seattle-ben él a hét macskájával és a plüss szörnyeivel. 



Már többször említettem itt a blogon, molyon, és még jó pár helyen, hogy gyerekkorom egyik kedvenc meséje a Szépség és  a Szörnyeteg volt, és még a mai napig ez az egyik legnagyobb kedvencem, csak  az idők múlásával bővült mellé a listám a Hős6ossal, Aranyhajjal, és még sorolhatnám. Pont ezért, mindig vevő vagyok egy jó kis Szépség és a Szörnyeteg retellingre, ennek az egy dolognak a megemlítésével 1000%, hogy megvesz magának az adott könyv, és egyszer, amikor a várólistám csökkentésére adom a fejem, sort kerítek rá. Így esett meg az, hogy körülbelül 2 éve, a külföldi megjelenés óta várok arra, hogy legyen egy kis időm a történetre. Azon kívül, hogy retelling, és a külföldi bloggerek, vloggerek csak jókat mondanak róla, a gyönyörű szép borító is elvarázsolt. Örülök neki, hogy a Menő Könyvek jóvoltából most elolvashattam a Kegyetlen Szépséget, mert kedvencet avattam!
"– Ó, dehogy. Nem tudnék ártani neked. Maradj csak ebben a kényelmes tudatlanságban. – Álmomban végeznél velem? 
– Udvariatlanság lenne, ha előbb felébresztenélek. Mintha recsegő jégen táncolnék. Szinte kába voltam a rettegéstől, de majdnem elnevettem magam, hogy mennyire lépést tudok vele tartani, és még mindig élek, ami felért egy győzelemmel. Úgy tűnt, Ignifex is felnevet. 
– De abban egyikünknek sem lenne öröme. Legalább hozhatnál valamit reggelire is az ágyba, a halál mellé."
Maga a történet szerintem kegyetlenül jó - címéből adódóan mi más lehetne? :D). Ugyan az elején kicsit lassan indult el a történt, de szerintem ez kellett ahhoz, hogy kicsit jobban belelássunk a dolgok hátterébe, Nüx (vagy az eredeti verzióban Nyx, kinek hogy tetszik jobban) családjának életébe, és így érthetőbb volt a gyűlölete, a sok agresszió és sötét gondolat, ami a leányzóban ott lakozott. Nagyon tetszett, hogy az írónő a görög mitológia elemeit ötvözte Rumpelstiltskin történetével, rengeteget hozzáadott az olvasási élményhez, és egy igazán egyedi világot teremtett ezeknek az elemeknek az ötvözésével. 
A szereplők iránt vegyes érzéseim vannak. Nüxöt és Ignifexet imádtam, mindenki mást utáltam, de főleg Nüx családját. Főszereplőink mindketten kiütik a badass mérőt, megnyerve így a legjobb könyves férfi és női főszereplő páros második helyét (első helyen természetesen Rhys & Feyre állnak). Egyébként ennek az oka is megvan: Nüx lehetett volna kegyetlenül idegesítő, de mégsem volt az. Néha ugyan nyafogott, mint minden YA szereplő, viszont a többiekkel ellentétben belátta, hogy ha hibázott, nyíltan vállalta a gyűlöletet, amit a családja iránt érzett, és konkrétan kijelentette, hogy soha nem akarta azt a sorsot, amit az apjának, és az alkunak köszönhetően neki szántak. Végig könyörtelenül őszinte volt, nem érdekelte, hogy ha megbántott valakit, ami a szívén az a száján elv alapján közölte mindenkivel, hogy mit gondol. Amit még nagyon tiszteltem, szerettem benne, hogy egyszerűen nem volt képes feladni. Mindegy, hogy épp össze akart dőlni körülötte a világ vagy a saját démonaival kellett megküzdenie, akkor is tette a dolgát, és nem adta fel. 
"Felnevetett. A hang macskakaromként kaparta végig bőrömet. Eszembe jutott, hogy ki is ő és miket tett, és tudtam, hogy csak szórakozik rajtam. Közelebb hajolt. 
– Ki szeretnéd találni a nevem? Végre újra lélegeztem. Összeszorítottam a fogam, és az összes maradék erőmmel ránéztem. 


– Inkább meghalnék – feleltem. Újabb kacaj. 
– Akkor jó éjszakát! És ismét távozott, én pedig egyedül tértem vissza a szobámba."
Ingifex, a Kegyes Úr és a világ legimádhatóbb démona és egyben Nüx utálatának tárgya első pillanattól fogva kedvencem volt. Imádtam, amikor a kettejük szócsatáira került sor, amikor együtt vacsoráztak vagy épp csak egy melegséget árasztó réten heverésztek, vagy a világot és magukat akarták megmenteni. Olyan szinten áradt a kémia a sorokból, hogy az hihetetlen. Az Ignifex nevét és titkát körüllengő misztikum csak még különlegesebbé tett a történetet, és szerencsére voltam olyan fáradt, amikor olvastam, hogy csak tippjeim voltak mi lehet az a nagy rejtély körülötte. Persze ezek beigazolódtak, de még így is élvezhető volt a könyv. 
Árny karakterét az elején nem tudtam hová tenni, majd ez átcsapott egy 'menjen már a francba, és hagyja békén Nüxöt' érzésbe, ami így utólag belegondolva röhejes, de még mindig nem szeretem őt. A Kegyes Úrhoz hasonlóan ő is egy rejtélyes 'személyiség' volt, mégis teljesen ellentétes érzéseim voltak vele kapcsolatban. 
"– Bármennyire is sokat jelentesz nekem, férjem, vannak dolgok, amiket nem tennék meg érted. Tekintetünk összeért, és egy pillanatig nem volt más köztünk, mint cinkos vidámság… Köztem és az ellenségem között."
Egyébként vicces, de a Kegyetlen Szépségben is az egyik kedvenc jelenetem az volt, amikor Ignifex elvitte egy füves rétre melegedni, pihenni Nüxöt, és azt hiszem említettem vagy az ACOTAR értékelésemben vagy a ProCsatában, hogy ott is egyik kedvencem az volt, amikor a tavaszi réten megmártóztak a tavacskában a főszereplők. RavenS szerint az a jelenet giccses, amiben van egy kis igazság, mégis annyira megmelengeti a szívem, hogy örökre abban a jelenetben akarok élni. Ugyanez volt Nüx és Ignifex esetében is, kicsit csöpögött a nyál, de fangörcsölős lelkemnek pont erre van szüksége, élek-halok az ehhez hasonló, nyáltól csöpögő részekért. 
Amit még külön ki szeretnék emelni, az a magyar fordítás. 
Hol angolul, hol magyarul olvastam a könyvet, így akarva-akaratlanul összehasonlítva a kettőt, és azt kell mondjam, hogy nagyon igényes munkát végzett a fordító. Teljesen jól átjött minden, aminek kellett, és élvezhető maradt a történet. Nagyon sok könyv esetében nem mondható ez el, de szerencsére a Kegyetlen Szépség nem esik bele ebbe a kategóriába. 
Bátran ajánlom mindenkinek a könyvet. Kicsit ugyan lassan alakul ki a történet, főként Nüx futkározásából, és az Ignifexszel való szópárbajaiból áll az első része a könyvnek, de tényleg megéri elolvasni. A vége totálisan levett a lábamról, és fáj a szívem, hogy nem dobott az írónő még 50-100 oldalt hozzá, egy folytatást vagy bármit, ami pótolja a tátongó űrt, amit érzek az elolvasása után. 
Remélem kedvet kaptatok az olvasásához, és a retelling-hét is elnyerte tetszéseteket. Tartsatok velünk továbbra is.
Üdv, 

2016. október 13., csütörtök

COVER REVEAL #14: CSENDES NÓRA - ZÁPOR UTCA

Hello Molycik!
Ma egy különleges borítóleleplezésnek lehetünk szemtanúi, ugyanis azon kívül, hogy magyar író könyvéhez készült ez a szépséges borítás, még azt is elárulhatom, hogy egy Prológusos bloggerina tervezte azt. Szerintem nagyon szép lett, és ezt mindenféle elfogultság nélkül állítom.

Egy kis felcsigázás érdekében először a fülszöveget osztom meg veletek, majd csak utána a leleplezés tárgyát, illetve a bejegyzés végén a szokásos exkluzív részletek is megtalálhatóak lesznek.

Fülszöveg
Kockáztatnál ​​a szerelemért?
Két történet – két tizennyolc éves lányról.

Ötven év választja el őket egymástól, és az életük nem is lehetne különbözőbb, mégis összeköti őket valami.
Bogi félénk gimnazista, Gergő pedig igazi vagány, aki több lányt bolondított már magába, mint amennyit meg tudna számolni. De mikor a szülők baráti nyaralása egy fedél alá kényszeríti őket, Bogi meglátja a kemény külső mögött az érzékeny művészt, aki a színpadra lépve álomszerű játékával önti dallamokba a benne lakozó fájdalmat.

Vajon lehet szerelem ennyire különböző emberek között?

Gergő különleges ajánlatot kap, és Boginak döntenie kell.
Egy kemény korszak sötét éveiben, az alföldi táj varázslatos ege alatt egymásra talál két fiatal. Amikor mindkettőjüket Budapestre küldi a családja, a lány azt hiszi, végre boldogok lehetnek együtt. De a fiú többre vágyik, kiútra… és a lány kegyetlen válaszút elé kerül.
Ki ez a lány, és hogyan fonódik össze a sorsa Bogi életével?
A regény a IV. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes műve. Az író a tizennyolc évével a kiadó legfiatalabb szerzője.
Megfordulhat az élet egyetlen pillanaton?

Kövesd a szíved!

A borító
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 384
>> Megrendelem
>> Kívánságlistára teszem
Az írónőről

Csendes Nóra 1997-ben született Kecskeméten.  Az általános iskola éveiben kezdett el meséket írni, a Zápor utca az első regénye. Szabadidejében sokat utazik, a 121. Vetéssy Géza cserkészcsapat jövendőbeli rajparancsnoka. Mikor éppen nem ír vagy cserkészkedik, akkor rajzol. Jelenleg Budapesten él, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem formatervező hallhatója.



Extra idézetek a könyvből

"Kislánykoromban sokat voltam a nagymamámnál. Tavasszal kiültünk a kerti padra, és hallgattam a meséit. Van egy akácfa az udvarában, mindig lecsíptem egy-egy virágos fürtöt, szétszedtem a szirmokat, és kiszívtam a bibe édes nedvét. Egyetlen apró cseppecske volt csak, de ha behunytam a szemem, egy pillanatig érezhettem a méz ízét.Mami egyszer azt mondta, ilyen az élet is. Figyelni kell, és néha sokat bajlódni, hogy megtaláld a finom részeket, de ha megvannak, ki kell élvezni minden cseppjüket.Akkor még nem sokat tudtam az életről, a világom kedves volt és gondtalan, nem sokat értettem hát belőle, de amikor mami ezt mondta, úgy éreztem, nagy titoknak lettem a tudója, és mélyen az eszembe véstem a szavait.
Azóta sok év eltelt, ha nem is nőttem fel, de találkoztam már néhány furcsa és szomorú dologgal, és rájöttem, milyen igaza volt. Ki kell évezni az élet minden percét."

 "Szerettem köztünk azt a biztonságot adó távolságot, hogy mindkettőnknek megvoltak a maga külön gondolatai, a maga élete, a maga kis csigaháza.Mikor Samu bemerészkedett az enyémbe, megijedtem. Úgy éreztem, el fogom veszíteni saját magamat, de ezt nem mondhattam el pont neki.A tavasz ráadásul új szeleket is hozott, az új szelek pedig új illatokat, és Samu még jobban elvágyott, mint addig. Papírsárkány volt, én tartottam a zsinegeket, és egyre jobban feszültek közöttünk."

"Csendben lépkedtünk a part mentén. Mellettünk a sövény sejtelmesen susogott az esti szellő simogató fuvallatai alatt. A sötétség lenge köpenyként hullott ránk. A holdvilág ezüstösre festette a bőrünket, megcsillogtatta a fűszálakat és a Duna ringatózó hullámait. Gyönyörű volt, de idegen. Elveszettnek éreztem magam ebben a nagy feketeségben. Minden neszre összerezzentem.Egy béka felbrekegett mögöttünk, mire ijedten kaptam fel a fejem.– Félsz? – kérdezte csendesen.– Nem – vágtam rá.– Belém karolhatsz, ha akarsz…Zsebre dugott kézzel sétált mellettem. A hangja kicsit bátortalanul csengett, és az egész jelenet kissé elfuseráltnak tűnt, de ahogy a karom a karjába kulcsoltam, megnyugodtam."


Mi a véleményetek a borítóról? Ha van kedvetek írjátok meg.
Találkozunk legközelebb, amikor egy Retelling-hetes bejegyzéssel jövök majd ;) 

Üdv,

2016. október 10., hétfő

SOMAN CHAINANI: JÓK ÉS ROSSZAK ISKOLÁJA (JÓK ÉS ROSSZAK ISKOLÁJA #1.)

Hello Molycik!
Új projekt indult a Prológus oldalán, melynek keretében Soman Chainani Jók és rosszak iskolája című könyvéről osztom meg gondolataimat veletek. Igaz, hogy ez a történet nem egy újramesélés, viszont nagyon sok köze van a tündérmesékhez, Agatha és Sophie konkrétan belecsöppen egybe. Vajon utoléri őket a happy end, és a boldogan éltek, míg meg nem haltak? ;)

Kiadó: Twister Média
Kiadás éve: 2015
Oldalszám:580

A recenziós példányt
köszönöm szépen a Twister
Médiának!
Fülszöveg:
Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.
Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.
Forrás
Konkrétan Könyvfesztivál óta halogatom ennek a könyvnek az elolvasását, illetve az értékelését. Pedig egyébként nagyon is szerettem, csak pont beütött az olvasási válság. Viszont ennek ellenére is egész gyorsan elolvastam, teljesen magával ragadott a történet, hihetetlenül gyorsan lehetett vele haladni, pedig azért a kötet nagysága hasonlít egy féltéglához.
"Agatha az elején egészen idétlennek tartotta ezt a játékot, most azonban már egészen félelmetesnek találta. Erre vágynak a Jó lelkek? Fiúkra, akiket nem is ismernek? Milyen alapon? 

– A szerelem első látásra a leggyönyörűbb dolog a világon! – áradozott Uma. 

Agatha szóhoz sem jutott. Hogyan lehet egy fiút szeretni? Haszontalan, semmirekellő, megátalkodott gazok, akik azt hiszik, hogy övék a világ. Tedrosra gondolt, és felforrósodott a bőre. Gyűlölet első látásra. Ha ilyen lehetséges egyáltalán."
A történet két Gavaldoni leányzóról szól, akik történetesen - és nagyon meglepő módon - barátnők. Teljesen különböző személyiségek. Sophie látszatra a tipikus hercegnőcske figurát hozza külsőre, és nagyon elhiszi, hogy a jók közé tartozik. Agatha pont az ellenkezője, folyamatos sötétség, feketeség lengi körül, külseje is ezt tükrözi és általában a hangulata is, mégis számomra már az elejétől kezdve sokkal, de sokkal szimpatikusabb volt, mint Sophie. Lényegében kaptunk egy kis ismertetőt a tipikus jó és rossz tulajdonságokról, ami szerintem egy ötletes dolog volt az író részéről. 
Sophie
"– Úgy néz ki, mint egy hercegnő! Úgy viselkedik, mint egy hercegnő! De boszorkány!"
Ugye az előbb említettem, hogy Agatha közelebb állt a szívemhez, mint Sophie, ennek főleg az az oka, hogy Sophiet a való életben sem szívleltem volna. Tipikus szőke liba, aki minden tekintetben egy önző, sekélyes  - gonosz leszek, de sajnos ez az igazság - boszorkány. Kegyetlenül felidegesített minden mozdulata - kivéve, amikor végre észhez tért, de az meg mikor is történt? A könyv utolsó fejezetében?... 

Agatha
Vele ellentétben Agatha egy titokban kedves, jószívű lány, aki olyan szinten önbizalom-hiányos, hogy bárki elbújhatna mögötte, sőt külön önbizalom-fejlesztő showt kaphatna a TLC-n. Bár, ha egy kicsit jobban hitt volna magában valószínűleg sokkal rövidebb lett volna a könyv, nem hagyta volna, hogy Sophie marionett bábuként rángassa egy fél könyvön át. Szerencsére a könyv vége felé kicsit nyitottabb lett, és végre ráébredt, hogy hiába tűnik úgy, hogy ő a rossz, mégis megtalálhatja a saját helyét a jók között is.
"– Senki nem mondja, hogy gonosz lennél, Agatha – sóhajtott Sophie. – Te csak… egyszerűen más vagy. 
Agatha szeme összeszűkült. – Más. Értem. Hogyan más?
– Hát, kezdjük azzal, hogy mindig feketében jársz.
– Mert a fekete ruha nem koszolódik. "
Tedros
Minden tündérmesébe kell egy herceg fehér lovon, hát jelen esetben megkaptuk Tedrost, akit ki nem állhattam. Irritált minden egyes pillanatban, és legszívesebben jól fejen vágtam volna azzal a bizonyos, általam korábbi bejegyzésekben már sokat emlegetett péklapáttal. Arthúr király fiaként van bemutatva a történetben, mégis inkább Gaston fiaként (Szépség és a Szörnyeteg) tudtam elképzelni őt a legelején a felszínes látásmódjával és azzal a kegyetlenül idegesítő, irritáló stílusával. Ebben az egészben az a legszebb, hogy még sem tudtam őt utálni. Fokozatosan fejlődött, és egészen szép utat járt be, talán még azt is elérte Soman Chainani, hogy végül egy iciri-picirit megkedveltem. 

Így utólag átgondolva az egészet szinten minden szereplő fejlődött legalább egy kicsit a könyv során, ami nálam egy plusz pont. Örülök, hogy mire a történet végére értem senkit nem utáltam, míg az elején, azért Sophiet és Tedrost is ebbe a kategóriába soroltam. 

Említettem a bejegyzés legelején, hogy tipikus jó és rossz tulajdonságokat szemléltetett az író azzal, hogy megalkotta Sophie és Agatha karakterét, illetve az egész világ ezekre a tulajdonságokra, személyiség jegyekre épült fel, de azért a végén picit összekuszálódtak a dolgok, és volt, amikor csak pislogtam, mint hal a szatyorban, hogy akkor most ki a rossz és ki a jó? Teljesen félre lettem vezetve? Mégis mi történik itt? 
"– Én tudtam – közölte Hester meglátását Anadillal. – Mit tudtál? – kérdezte Sophie. – Csak az olvasók lehetnek ennyire ostobák – jegyezte meg Anadil sokatmondó kacsintással Hesternek. Sophie bőre valósággal égett, annyira elpirult. – Elnézést, de nem én vagyok az ostoba, amikor én vagyok az egyetlen ember ebben a helyiségben, aki tud olvasni. Miért nem néztek tükörbe? Persze ha lenne tükör…"

A történet maga számomra fordulatos, varázslatos, és magával ragadó volt. Mindezek mellett még jól is szórakoztam, és amit majdnem kifelejtettem, pedig muszáj megemlítenem, azok az illusztrációk. Lehet, hogy a gyermeki lelkemnek köszönhetően, vagy a mesékhez való szintén gyermeki rajongásomnak köszönhetően, de oda voltam azokért a gyönyörűséges illusztrációkért. Rengeteget adott az élményhez, hogy szinte minden fejezet elején, közben, nézegethettem a kis képeket, még egyedibbé, eredetibbé tette az amúgy is fantasztikus könyvet.

Elérkeztem kis mesém végéhez, a történet tanulságaként pedig azt szűrhettétek le, hogy igenis megéri elolvasni a Jók és Rosszak iskoláját, nem hiába dicsérik annyian itthon és külföldön egyaránt. 

Ha van kedvetek írjátok meg, hogy olvastátok-e már Sophie és Agatha történetét, hogy belehabarodtatok-e Tedros hercegbe, vagy bármit, ami eszetekbe jut. 
Üdv, 

2016. október 9., vasárnap

JANNE TELLER: MINDEN


Hello Molycik!
Lehet, hogy hallottatok már róla - sőt remélem -, hogy 2016. 10. 03-án elindult a Prológus a világ körül projekt. Földön, vízen, levegőben, föld alatt, ég felett, s gondolatban is szárnyalunk a különböző állomásokra, egész október 9-ig. Bloggereink igyekeznek közelebb hozni hozzátok egy-egy szerzőt, várost, könyvet. Értékeléseinket különböző extrákkal tesszük a kiválasztott országnak megfelelően fűszeressé. Improzunk, játszunk, barkácsolunk, s beutazzuk a világot EGYÜTT… Mert az olvasás egy közös élmény! 
Kiadó: Scolar
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 184
Fülszöveg
Miért ​​vannak előítéleteink? Miért közösítünk ki bárkit, vagy éppen miért emelünk zsarnokká? Miért hatalmaskodunk a kiszolgáltatottak felett? Miért vagyunk erőszakosak? Miért élünk vissza a bizalommal?
Janne Teller elsősorban fiataloknak szóló népszerű és sikeres könyvei élénk vitát kavarnak a világban. Elég, ha csak a Semmi körüli nemzetközi botrányokra gondolunk (a ma már kötelező olvasmánnyá avatott regényt először betiltották még a toleranciáról híres Dániában is!). A dán írónő Minden című novelláskötetében ismét olyan konfliktusokat helyez a középpontba, melyek mindnyájunkat érintenek, s életünk folyamán egész biztosan találkoztunk velük. Mi kényszerít például egy fiatalembert arra, hogy erőszakot alkalmazzon? Meg lehet-e érteni az intoleranciát és a szélsőségességet? A bosszú mikor elfogadható indíték, egyáltalán erkölcsileg elfogadhatóvá lehet-e tenni a bosszúállást? Janne Teller új, fontos és provokatív könyvében súlyos és kényelmetlen kérdéseket tesz fel, miközben szembesít tetteink legszörnyűbb következményeivel is.
Teller tömör, szófukar, nyers prózájával és a metafora erőteljes használatával kényszeríti az olvasót az állásfoglalásra, nem ad kibúvót, minden egyes novellában döntenünk kell helyes és helytelen, jó és rossz között. 
Nyolc történet, ami élesen belénk vág – asszimilációról és kirekesztésről, előítéletről és intoleranciáról, gyilkosságról és halálbüntetésről, erőszakról és bosszúról, integrációról és kulturális sokféleségről.

Általában beleesek abba a hibába, hogy, ha egy könyv, vagy egy szerző egyik kötetét nagyon szeretem, akkor hasonló színvonalat, és élményeket várok el a többi kötettől is. Pontosan ebbe az aprócska hibába pottyantam bele a Minden olvasása közben. Nagy hiba, ugyanis a két könyv szinte ellentétes egymással, így hiába vártam, hogy ugyanúgy hasson rám, mint a Semmi. 
"A Minden az, ami számít."
Az első két novella volt számomra a leggyengébb, és egy ideig még el is gondolkoztam azon, hogy feladom. Nem szoktam félbehagyni könyvet, de tényleg ott motoszkált bennem, hogy ha így folytatódik tovább a kötet, nem fogom tudni végigolvasni, mert elég depressziós hangulatot idézett elő nálam ezeknek az olvasása. Arról nem is beszélve, hogy az utolsó két novella kivételével mindegyiket este, lefekvés előtt olvastam, és azt kell mondjam, volt olyan alkalom, amikor már-már bealudtam közben.

A Miért? című, kötet kezdő novella valamivel jobban elgondolkodtatott, mint a második - aminek még a címére sem emlékszem, csak arra, hogy nem sikerült lekötnie a figyelmemet, és egy csöppet "fárasztó" is volt számomra, pedig maga az alapötlet, az elgondolás, a téma jó lett volna (idegengyűlölet, beskatulyázás, kirekesztés), csak nem jött át, nem tudott megérinteni, még úgy sem, hogy eléggé otthonosan mozgok a társadalomtanulmányok terén. 


Visszatérve a Miért?-re: tetszett, hogy próbálta felébreszteni bennem a nagyon mélyen, valahol ott lappangó szociológust, viszont kíváncsi lettem volna arra, hogy Teller milyen választ ad a saját kérdéseire. Nem tudtam rájönni arra, hogy most szociális munkás, pszichológus, kriminológus vagy mégis ki beszélget kivel? Ki volt a beszélgetőtárs, a bűnelkövető? Miért, miért, miért? A kérdés továbbra is fennáll.
"A Minden a mindenkor emberiség kiapadhatatlan tava. Ebben a tóban olyan igazság lakozik, amely mindannyiunkat érint, a kortól függetlenül, amelyben élünk."
Nem terveztem, és nem is fogom egyesével leelemezgetni a novellákat, ugyanis oldalakat lehetne írni róla. Annyi biztos, hogy Teller a mai társadalom legnagyobb problémáit helyezi előtérbe, próbálja gondolkodásra bírni az olvasókat, főleg azokat, akik erre témára nyitottabbak, akiket foglalkoztatnak a társadalmi problémák, viszont szerintem a másik oldalt, akiket nem érdekel annyira a menekültkérdés, a kirekesztettség, a faji diszkrimináció, a kiközösítés, az erőszak, betegség, a nyugati fényűzés vs. szegénység témaköre, azt nem fogja úgy elvarázsolni ez a novellagyűjtemény. 

"Az úgy-tenni-mintha világban."
Rám nem volt akkora hatással ez a gyűjtemény, mint tavaly a Semmi. Az egy kicsit megrengette a világom, és hatott rám, a Minden már kevésbé, viszont volt pár olyan idézet, gondolat, aminek köszönhetően nagyon is örülök annak, hogy elolvastam a könyvet. Ha szeretnél egy kicsit elgondolkozni a világ dolgain, elmerengni, akkor mindenképpen ajánlom ezt a könyvet, amely egyszerre fájdalmas, abszurd, komoly és mindennapi, mai témákat feszegető és elgondolkodtató.
"Amit nem értek, az az, hogy mi a különbség egy olyan munka között, amit nem szeretünk, sőt esetleg a munkaadónkat se, és aközött, hogy valakinek a rabszolgája vagyunk? A munka jellegén múlik? A fizetésen? A munkaidőn?"
Még mindig nincs értelme Semminek.
Üdv, 


2016. október 3., hétfő

NYÁRI BOOKHAUL 2. FELVONÁS (BOOKHAUL #5.)

Hello Molycik!
Olyan gyorsan eltelt a nyár, hogy feleszmélni nem volt időm a fesztiválok után, máris az egyetem padjaiban találtam magam. Olvasni sem olvastam valami hű, de sokat, viszont még a nyár végén, illetve ősz elején egy kis könyv vásárlás belefért. Lássuk a kupacot, amit felhalmoztam.

Először a Bookdepositorys rendeléseimet mutatom meg, amik között van olyan, amit már biztosan megemlítettem az előző haul bejegyzésben is, de ez az újra küldött verziója annak. Elég sok probléma van a depos csomagokkal mostanában, de legalább egy kisebb idegbaj és 100 levél után küldenek egy újat.

Rákaptam Schwabra, a könyvei pedig
viszonylag olcsók paperbackben :)
Kétszer is megvan, mert az első alkalommal
kb. 1,5 hónapot utazott, mire megérkezett.
Előrendelés volt, és kivételesen időben,
hibátlanul érkezett meg ez a gyönyörűség.
 


Mennyire gyönyörűek már! *.*
Murder Complexből is megérkezett a csere.

A CoHo könyveknek története van. Még márciusban volt egy rendszerhiba a Bookdepository oldalán, és pár 100 forintba kerültek maximum a könyvek. Akkor lerendeltem egy fél könyvesboltnyit, és nem postáztak ki semmit, hanem visszaküldték az árát. Ebben a rendelésben benne volt az egy hiányzó Colleen Hoover könyvem is, ami előrendeléses státuszban volt akkor, mert ugye csak augusztusban jelent meg a könyv. Jó, később megrendeltem még egyszer, mert kellett a polcomra, hogy, ha végre eljutok odáig, el tudjam olvasni. Igen ám, csak, hogy a megjelenéskor körülbelül 5-6 üzenetet kaptam a depotol, hogy feladták a könyvemet. Gondoltam meghülyültek vagy ők, vagy a rendszerük, vártam, hogy megérkezzen az egy szem könyvem, amit előrendeltem. Amikor megjött kicsit meglepődtem, mert a legtöbb CoHo könyvem UK kiadású, ez meg egy USA kiadásos volt, és tisztán emlékeztem, hogy nem az amcsi verziót rendeltem meg, de végül beletörődtem, hogy megint megszívtam. Majd 2-3 héttel később megérkezett még egy It ends with us, ami már az az előrendelés volt, amit legutoljára adtam le, vagyis az általam vágyott UK kiadás. Szóval lényegében jól jártam, mert most van két példányom is belőle, igaz már nem sokáig, ugyanis találtam gazdát a meglepetés könyvnek.

Köszönöm szépen a Twister Médiának a könyvet! :)
Moskát Anita Horgonyhelyének annyira szép a borítója, hogy ezer éve kívánságlistás nálam a könyv, de valahogy mindig mást vettem meg helyette. Ezúttal sem én vettem meg, öcsémtől kaptam egy dedikált példányt :)
390 forint volt darabja a két könyvnek, azt hiszem érthető,
hogy megvettem őket.
Olvastam már a könyvet, de nem tudtam ellenállni a
Libri 999 Ft-os akciójának, mert látok rá esélyt, hogy
a közeljövőben még újraolvasom ezt a cukiságot.
Kivételesen nem költöttem olyan sokat, mint szoktam. Próbáltam magam visszafogni, és még mindig próbálkozom, bár van egy olyan érzésem, hogy októberben bukom az egészet, mert megjelenik Rick Riordan új könyve, meg Marissa Meyertől is jön egy retelling, úgyhogy nem lesz más választásom, mint felmerészkedni Bookdepsitoryra. 

Ti miket vettetek az elmúlt pár hónapban? 
Üdv, 


designed by Charming Templates