A következő címkéjű bejegyzések mutatása: KÖNYVMOLYKÉPZŐ. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: KÖNYVMOLYKÉPZŐ. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. február 3., hétfő

FEBRUÁRI TBR LISTÁM (VÁRÓLISTA CSÖKKENTÉS #21.)

Hello Molycik!

A Prológus csapatával úgy döntöttünk itt az ideje egy kis várólista csökkentésnek. Rögtön év elején, mert szükségünk van rá. Lassan ugyanis ránk szakadnak a könyvespolcok, úgyhogy szerintem 2020-ban is lesz néhány hasonló megmozdulásunk. Részemről egészen jól sikerült a projekt, rengeteg könyvet elolvastam januárban és most is az olvasós én-időmet szakítom meg a bejegyzés írással. A januári olvasmányaimról a napokban olvashattok majd, igaz nem tudom, hogy pontosan mikor, mert kedden Kisasszonyokat nézek, és nagyjából minden napom reggeltől estig tele van, de igyekszem kiírni magamból a gondolatokat. Hamarosan. Addig is, egy kis tervezgetés, mert nem tudok elszakadni ettől a szokásomtól. 

Február egy rövid hónap, ezért három könyvet tűztem ki célul. Szeretnék ennél többet olvasni, azonban ezeket a kiválasztottakat mindenképpen szeretném végre elkezdeni. 

Az egyik ilyen könyv Erin Morgenstern-től a Csillagtalan ​Tenger. Projektünk lesz vele, amiben részt veszek, így előbb vagy utóbb muszáj lesz elkezdenem vele foglalkozni ráadásul ez mozgat meg legjobban a kiválasztottjaim közül. Érdekes a fülszövegben felvázolt történet és már az Éjszakai cirkusz stílusáért is odavagyok, szóval muszáj belevágnom egy újabb Morgenstern kalandba. 

Márciusban érkezik az
Agave Könyvek jóvoltából!
Fülszöveg:
A ​rajongók millióit világszerte meghódító Éjszakai cirkusz szerzője egy titkos föld alatti világban játszódó, kortalan szerelmi történettel tér vissza, melynek a szereplői kalózok, festők, szeretők és hazugok, valamint egy gyönyörű, csillagtalan tenger.
Zachary Ezra Rawlins egy nap rejtélyes könyvet talál az egyetemi könyvtárban. A szerelmes rabokról, kulcsgyűjtőkről és névtelen őrzőkről szóló történetek olvasása során ugyanis felfedez valami furcsát: a lapok egyszer csak a saját gyermekkorát kezdik el leírni hihetetlen pontossággal. Miközben értetlenül áll a megmagyarázhatatlan jelenség előtt, és kétségbeesetten igyekszik rájönni, hogyan örökítették meg az élete történetét, Zachary rábukkan néhány nyomra – egy méhre, egy kulcsra és egy kardra –, amelyek elvezetik egy titkos New York-i klub álarcosbáljába. Nem sokkal később pedig egy régi könyvtárban találja magát, amely mélyen a föld alatt rejtőzik, és igazi csodákat rejt.
Ezen a helyen elveszett városok vannak, és szeretők lakják, akik az idő határait átlépve az ajtórések alatt csúsztatják be egymásnak a leveleiket, miközben a halottak elfeledett történeteket suttognak. Zachary megismeri az őrzőket, akik nagy áldozatot hoztak azért, hogy megvédjék ezt a világot, akik feláldozták a szemük világát és a nyelvüket, hogy megóvják az archívumot. És találkozik azokkal is, akik el akarják pusztítani. Összefog Mirabellel, a hely elszánt, rózsaszín hajú védelmezőjével, és Doriannel, a jóképű, mezítlábas férfival, majd bejárja a kanyargós alagutakat, a félhomályos lépcsőket, a zsúfolt báltermeket és a varázslatos világ édes ízű tengerpartjait, közben pedig ráébred, hogy mit is kell tennie. Nemcsak abban a rejtélyes könyvben, hanem a saját életében is.
Erin Morgenstern új regénye arannyal átszőtt fantázia, ami végig azt a kérdést feszegeti, hogy mit jelent valójában a történetek ereje. A Csillagtalan Tenger egy könyvrajongókhoz írt szerelmes levél. Álomszerű és nyugtalanító, tele érzelmekkel, rejtéllyel és szenvedéllyel.
A következő választottam, a Jellicoe Road, ami azért került listára, mert akármikor szóba kerül, So-So állítja, hogy meglepően jó. Neki köszönhetően szereztem be és minél előbb elolvasom, annál előbb tudom eldönteni, hogy igaza volt-e. Mostanában kicsit csalódtam a különböző pöttyös könyvekben és besokalltam tőlük. Remélem nem lesz ez is egy a tucat közül. 
Fülszöveg:
Ebben a lírai, lebilincselő, díjnyertes regényben semmi sem az, aminek látszik, és minden nyom újabb kérdésekhez vezet.
Taylor Markhamet tizenegy éves korában elhagyja az édesanyja. Tizennégy évesen megszökik a bentlakásos iskolából, ám egy rejtélyes idegen a keresésére indul, és visszaviszi. Most, tizenhét évesen Taylor nem túl lelkes vezetője az iskolai titkos társaságnak, aminek a Városiakkal és az odalátogató Kadétokkal vívott éves harca épp most veszi kezdetét. Idén azonban a Kadétokat Jonah Griggs vezeti, akinek átható tekintetét Taylor nem sokáig tudja kerülni. Ráadásul Hannah, az egyetlen felnőtt, akiben Taylor megbízik, váratlanul eltűnik. Ha Taylor össze tudja rakni a Hannah által hátrahagyott nyomokat„ a feltáruló igazság nemcsak múltjának kérdéseire ad választ, de a jövőjét is megváltoztatja.
Utolsó a listában pedig Pullman bácsitól a Por könyve. Nem is olyan régen befejeztem a trilógia újraolvasását és a sorozat megnézését, így kell valami, ami pótolja az űrt. Ráadásul hamarosan, remélhetőleg tavasszal kezemben tarthatom az új részt is. 
Fülszöveg:
A tizenegy éves Malcolm Polstead és daimónja, Asta a szüleivel él az Oxford környéki Pisztráng Fogadóban. A Temze folyó túloldalán – amelyen Malcolm gyakran hajózik imádott kenuján, a La Belle Sauvage-on – áll a Goodstow Apátság, az apácák otthona. Malcolm megtudja, hogy az apátságban féltve őriznek egy leány csecsemőt, Lyra Belaquát, akit többen is el akarnak rabolni… Közben a sűrű esőzések miatt az emberek soha nem tapasztalt árvíz közeledtéről beszélnek…
„Mindig szerettem volna elmesélni, hogy Lyra hogyan került a Jordan Kollégiumba. Miközben ezen gondolkoztam, megjelent előttem egy hosszú történet, amely Lyra csecsemőkorában kezdődik és felnőttkorában végződik. Ebben a kötetben Lyra még kisbaba, a következőben pedig húsz éves. A harmadik és egyben utolsó résszel kapcsolatban lakat van a számon…” (Philip Pullman)
Olvastátok már a fentebb említett regényeket? Miket terveztek februárban olvasni? Várom a Ti listáitokat is! :)
Üdv,

2019. július 23., kedd

5 OK, HOGY NYARALÁS ALATT KEZEDBE VEDD A KATE DANIELS SOROZATOT

Hello Molycik!
A Prológuson nyáron sem hagyunk senkit unatkozni, most épp a strandra csábítgatunk Titeket. Pontosabban inkább arra, hogy a strandra is vigyetek magatokkal könyvet, mert olvasni ott is szuperül lehet. 
A sorozat, amit most ajánlani fogok Nektek, az nem más, mint Ilona Andrews Kate Daniels urban fantasy sorozata. Eddig két kötet jelent meg magyarul is, mindkettő a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából. 

Fülszöveg:
Kate Daniels az Atlanta városában előforduló paranormális problémák felgöngyölítésével megbízott zsoldosként tengeti napjait. A szókimondó lány ereiben is mágia csordogál, de ő jobban bízik a kardja erejében. Ő maga is bármikor célponttá válhat, de nem futamodik meg a kihívás elől. Amikor azonban Kate gyámját meggyilkolják, válaszút elé kerül: vagy megvárja biztonságban, amíg elcsitulnak a kedélyek, vagy a természetfeletti gyilkos nyomába ered.
Kate az utóbbit választja, így akarata ellenére belekeveredik Atlanta két legerősebb természetfeletti körének hatalmi harcába. Az egyik oldal a vámpírokat irányító Halottidézők. A másik a Falka, az alakváltók félkatonai klánja. És mindkét fél azt akarja, hogy Kate találja meg a gyilkost.
A New York Times sikerszerzője, Ilona Andrews Kate Daniels világának megismerésére hívja az olvasót a sorozat első kötetében.

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző
Kiadónak!
Fülszöveg:
Atlantában elszabadulnak az indulatok és felforrósodik a hangulat…
Kate Daniels zsoldosként a balul elsült mágiahasználat romjait takarítja el, ezért ha valaki, ő aztán pontosan tudja, hogy Atlantában úgy változik a paranormális energiahullám, mint az apály és a dagály. Azonban a hétévente egyszer jelentkező hatalmas mágiakitöréskor a mágiának semmi sem szabhat határt. Amikor Kate-et felkérik, hogy szerezze vissza a Falka – az atlantai paranormális katonai alakváltó egység – ellopott térképeit, hamar rá kell jönnie, hogy sokkal több forog kockán, mivel az ellopott térképek csak az első lépést jelentik két, az újjászületésben reménykedő istenség ádáz küzdelmében.
Ha Kate-nek nem sikerül elejét vennie a véres összecsapásnak, az a város pusztulásához vezethet…
Most pedig következzen az 5 ok, amiért mindenképp ajánlom a könyveket!
1. Urban fantasy és a világfelépítés
Ha valaki megkérdezné tőlem egy beszélgetés során, hogy milyen urban fantasy könyvet ajánlanék neki, első ami eszembe jutna az a Kate Daniels könyvek. Érdekes világ, érdekes szereplők, fantasy körítés, pont, ami egy jó könyvhöz kell. Adott a mai, modern világ, de közben ott fel-felbukkanó mágia, ami ellehetetleníti a technológia előnyeit és visszakényszeríti az embereket a lovakhoz és a kardokhoz.
2. Nem csöpög a romantikától, mégis ott van a sorok között
Curran és Kate között ott van a kémia, mégsem esik át a ló túloldalára az írópáros, ha a romantikus jelenetekről van szó. Úgyhogy, ha már eleged van a sok NA csöpögésből, és egy kis kalandra vágysz, amit forró levegőn pároltak, akkor megtaláltad a számodra tökéletes könyvet. Nincs is jobb, mint végigkövetni 3+ köteten át, ahogy kialakul egy igazi párkapcsolat két felnőtt ember között, és nem azt olvasni, hogy majd 2 oldal alatt estek a főhősök szerelembe. 
3. Szórakoztató
Mi sem esik jobban a strandon, mint jót szórakozni egy szuper könyv és egy kis fagyi társaságában. Kate és Curran e tekintetben is garantáltan hozza a jó poénokat. Némely jelenetnél komolyan a hasam fogtam a nevetéstől. Sziporkázó párbeszédek és szarkasztikus beszólások, ez jellemzi a sorozatot. 
4. A szereplők 
Nem csak a főszereplők igazán badassek, hanem szinte az összes mellékszereplő is. Nagyon hamar meg is kedvelhetőek vagy épp utálhatóak, a köztük lévő kémia és összhang pedig zseniális. Nincs az a nagy nyavalygás, viszont azért jelen van a dráma esetenként, meg az irónia és a szarkazmus is alap kellékük
5. Pörgős
Egyszer elkezded a könyveket olvasni és hirtelen azt veszed észre, hogy másnap hajnal 5 van és már átszáguldottál az első 4 részen. Megtörtént események alapján merem ezt leírni, mert a lakótársam pontosan ezt csinálta nem is olyan régen, amikor újra felfedezte Ilona Andrews könyveit. 
Egy biztos, unatkozni nem fogtok sem a strandon, sem a tengerparton, de a szobában hűsölve sem, ha Kate és Curran kalandjaiba kezdtek bele. Varázslatos és igazán pörgős! :)
Üdv,

2019. február 23., szombat

COLLEEN HOOVER: CONFESS - VALLOMÁS

Hello Molycik!
Ugyan tartaléklángon, de még fut a Prológuson a Pusztuló világok - Romantikus könyvek projekthetünk. Ennek keretében olvastam el végre valahára egyik kedvenc írónőm könyvét. Már a címből is kitalálható, hogy ez nem más, mint Colleen Hoovertől a Vallomás. Láttam anno a sorozatot, majdnem végig (talán 2 részt nem néztem meg belőle) és nagyon megtetszett, tudtam, hogy idővel el fogom olvasni a könyvet is, hogy ténylegesen megismerjem Auburn és Owen történetét. 2018 végén már tettem vele egy próbálkozást, de valahogy nem csúszott, így inkább abbahagytam, nem erőltettem, nehogy befolyásolja a végén az összképet. Milyen jól tettem!

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 344
Megrendelem
A könyvet köszönöm szépen a kiadónak!
Fülszöveg:
Mi ​mindent érdemes kockára tenni a szerelemért? 
Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt. 
Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút. 
Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn. 
A csodálatos és kivételes stílusú Colleen Hoover egy újabb mélyen megható történetet mesél arról, hogy az igaz szerelem és a család olyan köteléket jelent, amit semmi sem szakíthat el.

Figyelem! Az értékelés apróbb spoilereket tartalmazhat!

Azt már biztos tudjátok, hogy CoHo az egyik kedvenc íróm, sőt, ha romantikus könyvekről van szó, akkor tuti, hogy nála keresek valamit legelőször, és csak akkor fordulok más felé, ha már minden könyvét olvastam. Bár ez elég ritkán fordul elő, ugyanis kisebb lemaradásban vagyok, még van mit bepótolnom, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy végre eljutottam a Confess elolvasásáig és spoiler alert: nagyon szerettem.

Külsőségeket tekintve, szerintem mind az eredeti, mind pedig a sorozatos borító nagyon szép, úgyhogy biztosra mentem és be is szereztem mindkettőt. A történetet jobban az eredeti tükrözi, de ezt főként azért mondom, mert nem szeretem, amikor más dönti el helyettem, hogy hogyan is néz ki egy szereplő, azáltal pedig, hogy a sorozatos borítóval olvastam és láttam is pár részt belőle, előre el volt döntve, hogy akkor Auburn és Owen így néz ki. 
"– Nem én választottam a festészetet. Azt hiszem, inkább a festészet választott engem."
A történet két fiatal szerelméről és az életről szól. Auburn már fiatalon megtapasztalta, hogy nem minden fenékig tejföl, amikor első szerelmét elvesztette és hirtelen fel kellett nőnie. Munkából hazafele menet, egy galéria ablakán meglát egy álláshirdetést, és mivel nagy szüksége van minden fillérre, ezért beáll segédnek Owen Gentry mellé. Innen pedig már kitalálhatjátok, hogy elkezd bimbózni köztük a szerelem bazsarózsája és próbál kiteljesedni, egészen addig, amíg egy harmadik és negyedik fő be nem avatkozik, na meg amíg az élet közbe nem szól. 
"Azt hiszem, ahhoz is kell némi őszinteség, hogy az ember bevallja, hibázott, még akkor is, ha nem igazán hajlandó elárulni, miért. Ez is valami."
Imádom Colleen stílusát, ahogy megalkotja a mondatokat és beleviszi a sajátos stílusát. Nem a nyáltól csöpögő sablon sztorikat írja meg, hanem belevisz minden egyes történetbe valami egyedit, valami kiszámíthatatlan fordulatot, valami váratlant. A Vallomás esetében az egyediséget Owen és a munkája adta meg számomra. Az apró vallomások és a festmények teljesen más szintre emelték a történetet, ettől nem vált sablonná. Habár volt benne pár klisés húzás, mégis minden mondatát át tudtam élni. 
"Ha előre tudom, hogy egy nap besétálsz majd az életembe, mindent másként csináltam volna.
Mindent."
Nem igazán tudok sokat írni Colleen könyveiről, mert nála csak ritkán fordul elő, hogy valami miatt nagyon feldühítene, vagy kiakasztana. Ebben a könyvben egyedül Trey és az anyja volt kiakasztó tényező, de igazából az anyát még meg is tudtam érteni, hiányolta szeretett fiát. Trey meg szimplán egy idióta barom volt, aki azt hitte kihasználhatja Auburn-t. 

Auburn és Owen szerelme egyszerre volt fájdalmas, igazi és sorsszerű, mindenképp ajánlom olvasásra és nem csak egyszerire! Ha pedig már olvastad a történetet, csekkold a sorozatot is, nekem tetszett! :) 

Értékelés: 4,5 / 5*
Kedvenc szereplő(k): Owen
Kedvenc rész: a vallomások és a hozzájuk készült összes festmény 
Üdv,

2018. december 25., kedd

HOLLY BLACK: THE CRUEL PRINCE - A KEGYETLEN HERCEG (A LEVEGŐ NÉPE #1.)

Hello Molycik!
Először is nagyon boldog karácsonyt szeretnék kívánni minden olvasómnak! Remélem jó sok könyv landolt a fátok alatt és, hogy degeszre ettétek magatokat :D 

Ugyan nem karácsonyi történet, de nem olyan régen olvastam, ezért gondoltam írok is róla, most amíg a halogatás mesterségét űzöm és nem a beadandómat írom, amit már nagyon el kellene kezdenem. 

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 432
Megrendelem
Fülszöveg:
Persze hogy olyan akarok lenni, mint ők. Gyönyörűek, égi tűzben kovácsolt pengék. Örökké élnek. És Cardan közülük a leglenyűgözőbb. Őt gyűlölöm legjobban. Annyira gyűlölöm, hogy néha még levegőt venni is elfelejtek, amikor őt nézem.
Egy szörnyű reggelen Jude és a nővérei végignézik, ahogy lemészárolják a szüleiket. A félelmetes gyilkos mindhárom lányt elrabolja, és Tündérföldére, a nagykirály udvarába viszi. Jude-ot csúfolják és kínozzák a halandósága miatt, és hamarosan rádöbben, ahhoz, hogy életben maradjon ebben a kiszámíthatatlan, veszélyes új világban, éppolyan okosnak, agyafúrtnak és hamisnak kell lennie, mint maguknak a tündéreknek.
Csakhogy a hatalomhoz vezető lépcsőfokokat sötét árnyak és árulás lengi körbe. Ráadásul szembe kell néznie a dühítő, arrogáns, ám karizmatikus Cardan herceggel. A lehető legóvatosabban kell eljárnia.
A bestsellerszerző Holly Black magával ragadó, a szó minden értelmében varázslatos új YA regénye.
Hagyd, hogy elbűvöljön!
Tartalmazza a Látogatás a lehetetlen vidéken (A Visit to the Impossible Lands) c. novellát is.
A recenziós példányért köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak!

"– A mesekönyvekben nem történnek jó dolgok – vitatkozik Taryn. – Amikor mégis, akkor rögtön jön valami rossz. Ha nem így lenne, unalmas lenne a történet és senki sem olvasná el."
Megjelenése óta folyamatosan látom az áradozó értékeléseket és kommenteket A kegyetlen hercegről. Meg is örültem, hogy kicsit visszatérhetek a tündérek földjére és végre megint izgalmas kalandokról olvashatok. A könyv mellett szólt még a szerintem nagyon szép borítója is (ismertek már...) és az is, hogy Holly Black írta, akitől eddig csak a Magisztérium sorozat során volt lehetőségem olvasni, viszont ezer éve várólistás több könyve is, úgyhogy itt volt a remek alkalom. Nagy elvárásaim ugyan nem voltak, csak, hogy szórakoztasson és kicsit kirángasson a valóságból a történet.
"A hatalomvágy különös dolog. Lázként kapja el az ember, és nem könnyű kigyógyulni belőle."
Őszintén megmondom egyáltalán nem értem a könyv körül kialakult hypet, sem a molyos 92%-os értékelést. A prológus egy tök izgalmas történetet tár elénk és úgy az első 150 oldalig még bizakodtam is, hogy ténylegesen lehet belőle valami, utána elengedtem. Jude és testvérei gyermekkorukban végignézik, ahogy jövőbeni gyámjuk brutálisan legyilkolja a szüleiket és magukkal ragadja a lányokat Tündérföldére. Ez a prológusban megtörténik, majd utána szinte semmi. Jude és Taryn szenved az iskolában és a tündérek között, mert emberek, ezért kinézik őket. Nehézségeik vannak, mert főméltóságok gyerekeivel kell együtt tanulniuk, akik teljes mértékben megvetik és kinézik őket. Meg is keserítik rendesen az életüket és éppen ezért gondoltam, hogy na majd Jude badass lesz és kicsinál mindenkit a ***. Ez nem történt meg, csak folytatódott tovább a szenvedés, ami számomra nagyon unalmas volt. Egyáltalán nem gondoltam, hogy tele lesz romantikus szállal, vagy legalábbis valami olyasmivel és sokkal több udvari intrikára és harcra, cselszövésre számítottam.
"– Vigyázz magadra! – kéri, majd elmosolyodik. – Igazán lenne egész álló nap itt ülni, csak mert megöletted magad. "
A karakterek kikészítettek. De szó szerint. Jude-t péklapáttal vertem volna agyon, előhozta az agresszív énem egész szépen. Nyafogott és vágyódott, amit még el is tudtam volna viselni, ha van valami történés a könyvben. Végig az volt, hogy Jude mekkora egy hatalmas nagy stratéga, Locke kis játékán meg nem látott át? Cardan is az egekig van magasztalva és azt az érzést keltette bennem az elején, miután Jude a palotában látta a bátyjával "időt eltölteni", hogy igazából még van is benne valami, amire majd a végén derül fény, de nem. Hagyta magát csapdába csalni és simán kijátszotta egy halandó. A két jómadáron kívül volt még valaki, akit ki nem állhattam már a legelejétől, méghozzá Jude testvérét: Tarynt. Azt a lányt elviselni sem tudtam, és annyira örültem neki, hogy csak mellékvágányon van jelen. 
"– A boldogság nem olyasmi, amit kanalanként lehet mérni, mint az orvosságot. Nem kell szenvedned ahhoz, hogy bizonyítsd a szerelmedet, és határozottan nem kell elrejtened a szenvedéseket.A szerelem nem azt jelenti, hogy a válladra veszel olyan terheket, amiknek semmi köze hozzád."
Az írónő stílusa egyébként nekem tetszett, csak ezért voltam képes végigolvasni, és nem abbahagyni a történet felénél. Kicsit az volt az érzésem, mintha Black túl sok időt töltött volna Cassandra Clare társaságában és túlságosan ráragadt volna a történetvezetési módja. Legutóbb ott szenvedtem ennyire, és elnézést kérek a rajongóktól, de nekem kínszenvedés volt az Árnyvadász könyvsorozat. Jude rosszabb volt, mint Clary és Jace együtt, Taryn pedig mérföldekkel ütötte Simon irritáló szintjét. 
"– A méreg a gyávák fegyvere, de ettől még igen hatásos."
Összességében én nem szerettem ezt a könyvet, és ha ki kellene valamit emelnem, az az írónő stílusa és a könyv borítója lenne. Viszont szerintem az Árnyvadász fanoknak tetszhet a történet, és a tüncis történetekért rajongóknak is. A lehetőségek ott voltak, de szerintem még nem élt velük az írónő. Kitudja, lehet a The Wicked King lesz a nyerő ebből a szempontból?
"– Az utolsó gondolataim az unalmad körül forognak majd – ígérem, aztán elindulok Aannet királynő Áldatlan tábora felé."

Értékelés: 3/5*
Kedvenc rész: sajnos azt kell mondjam, hogy az, amikor vége lett a könyvnek.
Kedvenc szereplő: nem volt :(

Ennyi voltam egyelőre, még lehet jelentkezem ma, meglátjuk mennyire lázadok az egyetem ellen így karácsonykor.
Üdv,

2018. november 27., kedd

RÓBERT KATALIN: VÁLASSZ ENGEM (COVER REVEAL #33.)

Hello Molycik! 
Elég régen nem jelentkeztem már, de összecsaptak a hullámok a fejem felett, úgyhogy kicsit hanyagolnom kellett nem csak a blogot, hanem sok más mindent is. Mindenesetre a következő pár hétben megpróbálok visszatérni, amelynek első próbálkozása egy kis borítóleleplezésben nyilvánul meg. 

Róbert Katalin nevével legutóbb a 6 hét a világ borítóleleplezés kapcsán találkozhattatok a blogon, ma pedig a Válassz engem! a soros. A kötet korábban már megjelent Szívből, színből, igazán címen, viszont idén újra kiadásra kerül egy teljesen más borítóval, extra tartalommal és immáron a Vörös pöttyös könyvek legújabb tagjaként. 

Szokásos menetet követve először következzék a fülszöveg, majd pedig a szerintem nagyon cuki borító. 

Fülszöveg:
Szeress akkor is, ha fáj!
Egy különös szerelmi háromszög különösen szép története.
Alex úgy szeret valakit, mint az életét, számára nélküle nincsenek holnapok. De vajon bevallhatja ezt az érzést? Vagy minden tönkremegy? Mi ez az erős kapcsolat köztük? Szeretet, vagy valami más, valami több? 
Patrik keresi az útját az életben. Anyja halála és apja hideg távolságtartása mélyen megsebezte. Fél a szeretettől, és fél a szerelemtől, számára minden hatalmi játszma. De mi lesz vele, ha elveszíti azt, aki a legfontosabb? Ki a legfontosabb? 
Lilla bármit megtenne Patrik vonzalmáért. Harcol a fiúért, és úgy érzi, őt illeti. Ám Lilla Alex húga, aki mélyen szereti a bátyját is, és nem akarja elveszíteni.

Lélegzetállítóan szép, szívbemarkoló regény szerelemről, másságról és útkeresésről. Engedd be a szerelmet, és légy az, aki vagy!
Olvasd el, tetszeni fog, a lelkedig ér!
És akkor a borító
Ha megrendelnétek >>itt<< tudjátok, ha pedig kívánság- vagy várólistára tennétek, azt >>itt<< tehetitek meg.

Életrajz
Róbert Katalin 1986-ban született Budapesten. Iskolás kora óta ír, prózáival többször is részt vett pályázatokon, egyre meggyőzőbb eredménnyel. 2013-ban nyertesként került ki az Aranymosás irodalmi pályázatról 2014 nyarán megjelent a Nalávia titka című meseregénye, 2014 őszén a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában pedig a Szívből, színből, igazán, majd 2015-ben a Kezdjetek el élni! című regényei. Tavaly a Vörös Pöttyös kategóriában is debütált Szelídíts meg! című regényével, idén pedig már megjelent 6 hét a világ címmel az újabb Vörös Pöttyös regénye. Jelenleg irodalmi szerkesztőként dolgozik.


Mi a véleményetek, milyen lett a borító? Nekem nagyon tetszik, kis cuki és biztos vagyok benne, hogy sok könyvmolyt elcsábít majd a könyvesboltokban. 

Üdv,

2018. október 29., hétfő

TRICIA LEVENSELLER: DAUGHTER OF THE PIRATE KING - A KALÓZKIRÁLY LEÁNYA (A KALÓZKIRÁLY LEÁNYA #1.)

Hello Molycik!
A hétvégén a kalózok megtámadták a Prológus oldalát és átvették az irányítást felettünk. 

Fülszöveg:
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 288
Megrendelem
A könyvért köszönet a kiadónak!
Bőven lesz még idő, hogy jó alaposan elagyabugyáljam, miután megszereztem, amiért jöttem.

A tizenhét éves Alosa kapitány titkos küldetésre indul, hogy megszerezze a legendás kincshez vezető ősi térképet. Szándékosan elfogatja magát az ellenséggel, ugyanis át akarja kutatni a hajójukat. Alosa könnyedén kifogna a könyörtelen kalózlegénységen, ha nem állna az útjába a fiú, aki elfogta – a meglepően agyafúrtnak bizonyuló és aljas mód jóképű elsőtiszt, Riden. Persze nincs mitől tartani, ugyanis Alosának van néhány trükk a tarsolyában, és egyetlen magányos kalózhajó nem állhat a kalózkirály lányának útjába.

Tricia Levenseller első regénye, A kalózkirály lánya, bővelkedik akcióban, kalandban, romantikában, sőt, még némi varázslat is keveredik a nyílt tengeren játszódó, magával ragadó történetbe.

Ráadásul a történet folytatódik A szirénkirálynő lányában!

Sosem gondoltam volna, hogy ennyire szeretni fogom a történetet, pedig kivételesen nem a borítója alapján figyeltem fel rá - vagyis nem csak az alapján -, hanem azáltal, hogy So-So nagyon ajánlgatta nekünk olvasás után. Meg miután láttam nála élőben, hogy mennyire babán néz ki a könyv. És általában azért elég király könyveket szokott So olvasni, eddig egy kivétel volt, amikor nem értettünk egyet, de szerintem ott én nem voltam kellőképpen ott a könyvben, amikor olvastam. Szóval olvasni szerettem volna már régóta, de sosem vitt rá a lélek, mert annyi szuper könyv sorakozik a polcaimon, hogy mindig másba kezdtem bele. Viszont, amikor megérkezett a Könyvmolyképzős csomagom, egyszerűen nem tudtam ellenállni, beleolvastam és arra eszméltem, hogy túl vagyok 200 oldalon. 
“– Már kislányként megtanultam, hogy a kalózlét időről időre mocsokkal jár. A lényeg az, hogy az ember elég gazdag legyen a rendszeres fürdéshez és jó néhány váltásruhához.”
Na, de miről is szól a könyv, amely azonnal magába szippantott? Alosa, a kalózkirály leánya nagyban készül arra, hogy elrabolják őt. Kapott egy fülest, miszerint Jeskor fiai, Draxen és Riden azon vannak, hogy foglyul ejtik a lányt, majd pedig váltságdíjat kérnek a lányért a valaha élt legnagyobb kalózkirálytól. Igen ám, de azt nem tudják, hogy Alosa pontosan ezt a tervet igyekszik kijátszani azáltal, hogy elfogatja magát, hiszen így esélye lehet megszerezni egy térképdarabot, amely segíthet közelebb kerülni a kalózkirálynak az Isla de Cantához, a szirének szigetéhez. 

Alosa szorgalmasan keresi a számára oly fontos térképdarabot, de azzal nem számol, hogy van egy nehezítő tényező is a hajón, méghozzá Riden személyében. Elindult tehát egy macska-egér harc, amely abból állt, hogy Alosa éjjelente kiszökdösött a cellájából és esetenként Riden rájött. Majd pedig nem a zárkából, hanem Riden szobájából próbált menekülni a lány. 
“Ne merészeld! – förmedek rá. – Az előbb kellett levakarnom magamról Shecket. Nem kell, hogy még valaki taperoljon.– Persze – feleli gyorsan. – Ne haragudj De nem akartalak…Elhallgat, véget vet a kínos pillanatnak. Helyette leengedi a kezét, tisztító kenőcsöt és rongyot húz elő.– Add csak ide! – szólalok meg. – Inkább én magam csinálom.– Pont ezért fogom én csinálni. Fogoly vagy, megpróbáltál megszökni. Nincs jogod követelőzni.– Megüthetlek.– Én pedig gondoskodhatok róla, hogy ez a sebtisztítás jobban fájjon, mint amennyire kellene.“
Imádtam - és még mindig imádom, tekintve, hogy már a második részt darálom - a Riden és Alosa között lévő kémiát, ami már a legelső pillanattól kezdve megmutatkozik. Szikrázik közöttük a levegő, nem a nyáltól csöpögős értelemben, és pont ez tette nagyon élvezhetővé a könyvet. Alosa nem az a naiv kislány, aki rögtön átmegy a rózsaszín felhőtől nem látó tinilányba. Badass, de úgy igazán. Nem csak fenyegetőzik azzal, hogy majd ő megveri az ellenfelét vagy éppenséggel tökön rúgja, meg is teszi. Ha a helyzet azt kívánja, akkor meg az ellenfél idegeire megy, vagy megpróbálja elcsábítani azt. Nagyon erős női karakter, olyan akiből több kéne a mai YA könyvekbe. Egyszerre talpraesett és szórakoztató, közben pedig megmarad nőnek lenni. Riden pedig a tipikus először rosszfiúnak tűnő srác, aki leveszi a lányokat a lábukról, köztük Alosát is. Mindemellett nagyon is hűséges a bátyjához, Draxenhez, pedig az egyáltalán nem érdemli meg. Valahogy Draxentől a hátam borsózott az elejétől kezdve és nem tudtam őt megkedvelni. Riden is tett jó pár olyan dolgot élete során, ami miatt ítélkezni lehetne felette, de valahogy neki sikerült elnéznem, míg Draxennek egyszerűen nem. 
“Sokkal könnyebb lenne, ha bűzlene. Hiszen a kalózok büdösek!Neki miért van akkor só- és szappanillata?”
A cselekményt szerintem szuperül felépítette az írónő - aki egyébként halál cuki, készítettünk vele egy interjút is. Rögtön belevág a dolgok közepébe, nem helyezkedünk el az elején sem időben, sem térben, hanem már Alosa akciózik, de pont ezt szerettem benne. Ahogy telt-múlt az idő, úgy derült szépen lassan mindenre fény, és így is tökéletesen érthető volt minden. A szereplőkön és a köztük lévő kémián kívül a humor is nagy szerepet játszik a történetben. Meg sem tudnám mondani, hányszor nevettem fel olvasás közben vagy ért fülig a szám a mosolygástól, miközben olvastam A kalózkirály lányát. 

Ha egy szórakoztató, pörgős, titkokkal teli YA könyvet szeretnél olvasni ne habozz! ;D 

Értékelés: 5/5*
Kedvenc karakter(ek): Riden, Alosa, Enwen
Kedvenc rész: Amikor Alosa "rendbe teszi" Riden szobáját.
”Átrendezem a könyveit. Összegyűröm a papírjait. Mindent felborítok.A lehető legidegesítőbb lakótárs leszek, akivel Riden valaha szembenézett. Úgy kell neki! Később, amikor kinyílik az ajtó, éppen Riden asztalánál ülök, és tengeri lényeket rajzolok a térképeire az egyik tintába mártott pennájával.– Mi a szentséges tenger történt itt?!– Unatkoztam – felelem, pillantásra sem méltatva őt.– Mit műveltél?– Csináltam neked valamit. Nézd! Ezt a tintahalat a te arcoddal rajzoltam meg.Erre hallgatás a válasz, ám később mégis megszólal:– Alosa, kinyírlak!”
Üdv,





2018. október 26., péntek

RÓBERT KATALIN: 6 HÉT A VILÁG (COVER REVEAL #32.)

Hello Molycik!

Hamarosan érkeznek a Könyvmolyképző Kiadó magyar szerzőktől származó újdonságai, így mostanában tele lesz a net a borító leleplezésekkel. Ma Róbert Katalinon a sor, lehull a lepel a 6 hét a világról!


Fülszöveg:
Te mit tennél meg, hogy elnyerd a kamaszkori bálványod szerelmét?

Nelli évek óta álmodozik a nagy Őről, akit még a gimnáziumi színjátszókörben ismert meg. Az iskolában vonzalom ébred köztük, de K.M. leérettségizett és elballagott, a kapcsolatuknak vége szakadt, még mielőtt igazán elkezdődhetett volna. Az egykori tehetséges fiúból mostanra körberajongott színész lett, aki estéről estére a színházban kápráztatja el a közönséget.

Nelli csak távolról sóvároghat K.M. után, de a lelke mélyén biztos benne, hogy egyszer újra összehozza őket a sors. Amikor színház gyakornoki programot hirdet, a lány tudja, hogy elérkezett az ő ideje. Belecsöppen a színészek, rendezők, ügyelők, súgók titokzatos világába. Megismeri az extravagáns, csupaszív Dittát, a gyönyörű és ravasz Biát, aki nemcsak az álompasit kész lenyúlni, de talán még az állását is. Na és még valakit, aki valahogy mindig ott van a közelében…

Ám az apja ultimátumot ad: Nelli csak hat hetet tölthet el a színházban, utána a cégénél kell elhelyezkednie.

Mire elég ez a néhány hét? Megtalálja a helyét a színházban?

Vajon lángot szíthat abból a szikrából, ami kamaszként olyan sokat jelentett?

Az egyetlen magyar színházas YA regény!

Less be a színfalak mögé, kövesd Nelli szívének útjait egy különös, csodálatos világban!

A fülszöveg után következzen a borító:
Ha megrendelnétek >>itt<< tudjátok, ha pedig kívánság- vagy várólistára tennétek, azt >>itt<< tehetitek meg.

Életrajz
Róbert Katalin 1986-ban született Budapesten. Iskolás kora óta ír, prózáival többször is részt vett pályázatokon, egyre meggyőzőbb eredménnyel. 2013-ban nyertesként került ki az Aranymosás irodalmi pályázatról 2014 nyarán megjelent a Nalávia titka című meseregénye, 2014 őszén a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában pedig a Szívből, színből, igazán, majd 2015-ben a Kezdjetek el élni! című regényei. Tavaly a Vörös Pöttyös kategóriában is debütált Szelídíts meg! című regényével. Jelenleg irodalmi szerkesztőként dolgozik.


Mi a véleményetek, milyen lett a borító? Erre a változatra szavaztatok? Én őszintén szólva jobban örültem volna, ha So-So terve nyeri, mert nekem az a borító hatalmas kedvencem lett, függetlenül attól, hogy ismerem a személyt, aki tervezte. Annyira én nem rajongok azokért a borítókért, amin emberek vannak, így jobban bejönnek az egyedi tervek, rajzolt dolgok, de hát kinek a pap, kinek a paplan.

Üdv,

2018. október 7., vasárnap

CASSANDRA CLARE - HOLLY BLACK: AZ EZÜSTMASZK (MAGISZTÉRIUM #4.)

Hello Molycik!
A Prológus oldalán újabb hetet szentelünk a borítóknak, így a Magisztérium negyedik részét sem hagyhattam ki a sorból, hisz elég csak ránézni erre a csodára! 

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 248
Megrendelem

A könyvet köszönöm a kiadónak!
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Callum Hunt élete romokban hever. 
A legjobb barátja odaveszett. A kém elszökött. A fiú titka kitudódott.

Rács mögé dugták, örökre elzárták a mágusok közösségétől, miután kiderült róla, hogy micsoda – hogy mi válhat belőle.

Ám egy megdöbbentő felfedezés szabadsággal kecsegteti a fiút – amiért nagy árat kellene fizetnie. Vajon ki tud tartani Call, képes hű maradni a barátaihoz és a tanáraihoz? Vagy felvállalja a kockázatot, és elpusztít mindent, amit valaha szeretett? 
A negyedik év a Magisztériumban egészen más lesz, mint az eddigiek…

Az előző részekre spoileres lehet!

Ugye az megvan, hogy imádom a Magisztérium sorozatot? Minden egyes kötet végén azt éreztem, hogy képtelen vagyok egy évet várni a folytatásra. Pláne A bronzkulcs elolvasása után, hiszen a harmadik rész az abszolút kedvencem, ott éreztem azt, hogy az írónők mindent beleadtak. Elért oda a történet, hogy két opció volt csak a folytatásnál: vagy túlszárnyalja az előző részt vagy pedig mély zuhanásba kezd. Lehet, hogy egyedül leszek vele, de szerintem az utóbbi történt meg. Hatalmasat csalódtam és valahogy könnyebben eltelt ez az utolsó egy év várakozás, miközben a záró kötet szépen, lassan megjelent. Sőt, már el is olvastam, de arról majd a későbbiekben lesz szó, a magyar megjelenés környékén. 

A történet pár hónappal A Bronzkulcs történései után játszódik, Aaron már egy szebb világban, Call pedig őt gyászolja, nem is akárhol, mint a börtönben. Azonban nem sokáig maradhat nyugodtan, magába fordulva, átadva magát a gyásznak Call, a felmentősereg már úton van, hogy lényegében az egyik fogságból a másikba vigyék. Joseph mester, Anastasia és Alex előtt kell bizonyítania Call-nek, hogy megbízhatnak benne, hogy ő a Halál Ellensége, és hogy képes feléleszteni Aaront. Természetesen ezúttal is csatlakozik mellé Tamara és a kis csipet-csapat kibővül a folyamatosan szerelmi bánattól szenvedő Jasperrel, aki még fel is dobhatta volna a történetet a hülye mondataival, ha nem hangzik el az az egy mondat a szájából (amit hirtelen nem találok, pedig keresem már egy ideje a könyvben). Mondjuk még így is ő érte el legtöbbször, hogy felnevessek vagy legalább elmosolyodjak néha. 
"– Nem, úgy értettem, nem hiszem el, hogy azért jöttél ide, vagyis csakis azért estél át hat ellenőrző ponton meg egy valószínűleg igencsak kínos motozáson, mert a szerelmi életedről akartál panaszkodni nekem! 
– Egyedül veled tudok beszélni erről, Call – közölte Jasper. 
– Úgy érted, azért, mert a falhoz vagyok láncolva, és nem hagyhatlak faképnél? 
– Pontosan – közölte Jasper véresen komolyan."
Sokkal komorabb, sötétebb hangulatú volt ez a rész, mint az előző kötetek, ami nem is csoda, ha a történteket tekintjük, de úgy vélem nem azzal kellett volna ezt a komolyabb hangvételt oldani, hogy ennyire erősen szerepet kap a szerelmi szál, ami sajnos megtörtént. Tamara és Call, illetve Jasper részéről is túl sok volt a romantikus rész és kicsit azt éreztem, hogy második rész szindrómában szenved Az ezüstmaszk. Lehet nem volt ideje Cassie-nek és Holly-nak rendesen kitervelni, hogy mi fog történni azután, hogy kinyírták Aaront? 
"– Az életem során megtanultam – szólt Anastasia –, hogy nem számít, ki melyik oldalon áll. Az ember vesztét ugyanolyan könnyen okozhatják azok, akik jónak tartják magukat, mint azok, akik nyilvánvalóan önzők."
Call sokat komolyodott, felnőtt a feladathoz, elfogadta a "sorsát", persze mindent a maga módján csinál továbbra is. Jó volt végigkövetni a gondolatait és megtapasztalni, hogyan éli meg az egyik legjobb barátjának a halálát, utána a feltámasztását, majd pedig a megváltozását. Ezek mellett pedig jó volt megismerni Constantine-t is egy kicsit jobban az öccse, Jericho naplóján keresztül. Talán ez tetszett legjobban ebben a kötetben és főként ezen volt a hangsúly, Call karakterfejlődésén. Tamara az agyamra ment, nem is térnék ki rá, rengeteget hisztizett és csak örültem neki, amikor nem szerepelt. 

A történetben voltak tehát hiányosságok, sok minden történt, de közben mégsem. Legalább a lezárás visszaadta a reményt, hogy ez a negyedik rész csak egy kis kitérő volt és A Golden Towerben majd minden visszatér a rendes kerékvágásba, amikor újra szerethetőbbek lesznek a karakterek és a történet is normális lezárást kap a végső csata eljövetelével. 

Akik szerették a Magisztérium korábbi részeit, azok kössék fel a gatyájukat, mert sajnos meg van rá az esély, hogy csalódni fognak a történetben, de arra is, hogy még jobban fogják szeretni, mint az előző köteteket. A humor egyébként továbbra is jelen van a sorok között, bár véleményem szerint kisebb mértékben, mint eddig. Változatlanul könnyen lehet haladni az olvasással, mert amúgy olvastatja magát a könyv, és nem is olyan vészesen hosszú a maga 248 oldalával, azonban ez az első alkalom, hogy nem keveselltem az oldalszámot, hanem kicsit megkönnyebbültem, hogy vége. Egyet biztosan kijelenthetek a The Golden Tower olvasása után: megéri várni a befejező részre, nincs még minden veszve és tartogatnak pár izgalmas pillanatot számunkra az írónők.
"Call már csak abban reménykedett, hogy legalább a fehérnemű új. Nem akarta a Halál Ellenségének alsógatyáját viselni."
Értékelés: 3,5/5*
Kedvenc karakter: Jasper
Kedvenc rész: az utolsó fejezet, visszaadta a reményt.

Üdv,

2018. szeptember 28., péntek

MARIE LU: THE YOUNG ELITES - AZ IFJÚ KIVÁLASZTOTTAK (VÁLOGATOTT IFJAK #1.)


Hello Molycik!

A Prológuson megint aktívkodunk kicsit, ezúttal a badass hősöké a rivaldafény, ennek keretében valósult meg ez az értékelés is.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 368
Megrendelem
A recenziós példányt köszönöm
a Könyvmolyképző Kiadónak!
Fülszöveg:
Van ​ki gyűlöl minket, akasztófára való zsiványként gondol ránk.
Van ki retteg tőlünk, démonnak tart, máglyára vetne mindannyiunkat.
Van ki bálványoz minket, az istenek gyermekeinek vél.
De egy sincs, ki ne hallott volna rólunk.
Elegem van belőle, hogy kihasználnak, bántanak, aztán félrelöknek.
Adelina Amouteru túlélte a vérlázat. Egy évtizede már, hogy a halálos betegség végigsöpört az országon. A fertőzöttek többsége meghalt, és sok gyereken, aki túlélte, furcsa nyomot hagyott a betegség. Adelina fekete haja ezüstössé vált, a szempillája kifehéredett, és csak egy szabálytalan forradás maradt ott, ahol korábban a bal szeme volt. Durvalelkű apja szerint ő egy malfetto, irtóztató, utálatos teremtmény, aki szégyent hoz a családjukra, és a boldogulásuk útjában áll. De a pletykák szerint, a láz túlélői közül néhányan nem csak forradásokkal lettek gazdagabbak – úgy tartják, néhányan rejtélyes hatalomra tettek szert, és bár a kilétük titokban maradt, úgy kezdték emlegetni őket, hogy a kiválasztott ifjak.
Teren Santoro a királynak dolgozik. Az Inkvizíció fejeként az ő feladata felkutatni a kiválasztott ifjakat, hogy elpusztítsák őket, mielőtt még ők pusztítják el az országot. Veszélyesnek és bosszúszomjasnak tartja a kiválasztott ifjakat, de lehet, hogy a legsötétebb titkot maga Teren rejtegeti.
Enzo Valenciano a Tőr Társaságának vezetője. A kiválasztott ifjaknak ez a titkos társasága kutat a hozzájuk hasonlók után, hogy előbb találjon rájuk, mint az Inkvizíció. De Adelina személyében a Tőrök olyasvalakire bukkannak, aki olyan hatalommal rendelkezik, amihez hasonlót még nem láttak.
Adelina hinni akar benne, hogy Enzo az ő oldalán áll, és Teren az igazi ellenség. Hármójuk sorsa szorosan összefonódik, és noha eltérő célokért küzdenek, mindhármuk harca nagyon is személyes. Egy dologban viszont mindannyian egyetértenek: Adelina olyan képességekkel rendelkezik, amik nem valók erre a világra. A szívében bosszúra szomjazik a sötétség. És ég benne a vágy, hogy elpusztítson mindenkit, aki az útjába áll.
Most én jövök! Én használok ki másokat! Én fogom bántani őket!
De függetlenül attól, mit gondoltak róluk, a nevüket mindenki ismerte. A Kaszás. Magiano. A Széljáró. Az Alkimista. Az ifjú kiválasztottak.

Az a nagy harci helyzet, hogy korábban már olvastam Marie Lutól. A Legendával kezdtem és nem lett a kedvencem. Sőt, kifejezetten untam magam olvasás közben, ezért nem is vitt rá a lélek, hogy a trilógia végére pontot tegyek. De a második esélyek híve vagyok, így gondoltam Az ifjú kiválasztottak majd nagyobb sikert arat nálam, hiszen a Probloggerek közül is sokan szerették és bőszen hajtogatták, hogy nem hasonlít a Legendához. A történet tényleg nem hasonlít, viszont engem ez sem nyűgözött le. 
"Van, ki gyűlöl minket, akasztófára való zsiványként gondol ránk. 

Van, ki retteg tőlünk, démonnak tart, máglyára vetne mindannyiunkat. 

Van, ki bálványoz minket, az istenek gyermekeinek vél. 
De egy sincs, ki ne hallott volna rólunk. 
– Ismeretlen forrás az ifjú kiválasztottakról –"
A főszereplő, Adelina Amouteru gyerekként túlélte a vérlázat, amelytől különleges lett, azonban ez a különlegessége teszi őt megbélyegzetté is, amelyre Marie Lu csak malfettoként utal a könyvben. A malfettok kvázi közutálatnak örvendenek és csak nagyon ritkán adatik meg nekik a lehetőség a normális, boldog életre. Ettől kicsit olyan X-men vibeja volt a történetnek, amikor pedig Adelina bosszút áll apján, aki megkeserítette életét, akkor csak még jobban ebbe az irányba indult el a cselekmény. Ami akár még érdekes is lehetett volna, de valahogy olyan érzésem volt olvasás közben, mintha abban a pillanatban, ahogy fellobbant a tűz egy kicsit, azonnal le is locsolták volna egy vödör vízzel. 


Azt a címből és a fülszövegből is könnyen ki lehet találni, hogy Adelina csatlakozik az Ifjú kiválasztottakhoz,  a Tőr Társaságához, akiknek a céljuk, hogy az Inkvizíció elől minél több malfetto életet megmentsenek. És lényegében erről szól a trilógia első kötete, meg arról, hogy Adelina, hogyan kezd el fejlődni, kibontakozni. Érdekes volt a kapcsolatának alakulása Enzoval, és az is, ahogyan a saját magában bujkáló gonosszal és sötétséggel próbált meg küzdeni. Már, amikor egyáltalán megpróbált küzdeni ellene, mert azért elég sokszor előfordult, hogy megingott és feladta a harcot. 

A szereplők belső harcairól olvasni érdekes volt, viszont nekem sajnos ez kevésnek bizonyult és igazából arra jöttem rá, hogy nem való nekem Marie Lu stílusa. Már a Legenda elolvasása után is sejtettem, de Az ifjú kiválasztottak után teljesen biztos vagyok benne. Semmi extrát nem adott, olyan volt, mintha egy kidolgozatlan X-men filmet átírtak volna könyves formába. A háttértörténet nem volt kidolgozva, a világról alig tudunk meg valamit és a szereplők sem olyan komplexek, ráadásul még csak megkedvelnem se sikerült őket.
"Mindenkiben ott van a sötétség, még ha rejtve is."
Ugyan az első kötet vége azt sejteti, hogy várhatnak még izgalmak a folytatásban, szerintem én ezt elengedem. Viszont tudom ajánlani Marie Lu rajongóinak, és azoknak, akik a Legendát szerették, mert stílusra és történetvezetésre is nagyon hasonló volt számomra a kettő. A szereplők is hasonló szinten állnak, talán Adelina kicsit kedvelhetőbb karakter, mint June. Ugyan nincsenek világmegváltó gondolatai és nem teljesen önzetlen, mint a legtöbb YA szereplő, mégis kedvelhetőbb volt, mint a másik leányzó. 
"Légy önmagad, mondta egyszer Violetta, mikor hasztalan próbáltam elnyerni apám szeretetét. De ez is olyasmi, amit csak mondogatnak az emberek, de senki sem gondolja komolyan. Senki sem akarja, hogy az légy, aki valójában vagy. Azt akarják, hogy olyan legyél, amilyennek ők szeretnének."
Értékelés: 2,5/5*
Kedvenc karakter: -
Kedvenc rész: -

Üdv,


designed by Charming Templates