CATH CROWLEY: SZAVAK KÉKBEN

Hello Molycik!

Először is, nagyon boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak! Másodszor, ma értékelek. Év közben nyilván nem sikerült, amikor akartam, most meg úgy döntöttem, nem érdekel a maradék egy vizsgám, kijár nekem is egy nyugis karácsony. Úgyhogy olvasok és írok, meg egy csomó filmet és sorozatot nézek, mert néha mindenkinek kijár egy kis pihi. Tegyetek Ti is így! :)

Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 272
Megrendelem
A könyvet köszönöm a
Menő Könyveknek!

Fülszöveg:

Rachel ​néhány éve beleszeretett Henry Jonesba. A költözésük előtti napon elrejtett egy szerelmeslevelet a kedvenc könyvébe a fiú családjának könyvesboltjában. Aztán várt. De Henry nem jelentkezett.

Most, hogy Rachel visszatért a városba – és a könyvesboltba is –, együtt kell dolgoznia azzal a fiúval, akit a legszívesebben soha többé nem látna. De Rachelnek biztos pontokra van szüksége. A bátyja meghalt néhány hónapja, és Rachelből minden érzés kihalt.

Míg Rachel és Henry egymás oldalán dolgoznak – könyvekkel, szerelmi történetekkel és lapok közé bújtatott levelekkel körülvéve –, reményt találnak egymásban. Hiszen az élet olykor kicsúszik az irányításunk alól, és kibírhatatlannak tűnik, a sorok közé írt szavak, a szerelem és egy második esély mégis elég lehet.

Díjnyertes könyvek-sorozatunkban olyan köteteket jelentetünk meg, melyek rangos ifjúsági irodalmi elismerésben részesültek.

Tudtátok, hogy a Szavak kékben eredeti címe Words in Deep Blue? Tudom, annyira nem meglepő, de nekem nem sikerült összekötnöm a két címet, mikor először találkoztam a Menő Könyvek új sorozatával. Még jó, hogy nem ezen múlott, hogy elolvasom-e a könyvet vagy sem. Anno a megjelenéskor nagyon szemeztem Cath Crowley YA történetével, de végül csak most, három évvel később sikerült sort kerítenem rá. 

A történet két főszereplője Henry és Rachel, akik régen barátok voltak, majd az élet közbeszólt és eltávolodtak egymástól. Rachel családjával másik városba költözött, Henry pedig maradt ott ahol mindig is volt, a könyvesboltjukban. Amyvel, a lánnyal, akit Rachel ki nem állhatott. Egy sajnálatos tragédia azonban újra összehozza a két fiatalt. Rachel visszaköltözik a városba, a nagynénjéhez, abban a hiszemben, hogy könnyebben túl tud majd lépni a tragédián, ami a családjukban történt. 

"A szeretet, amit a téged boldoggá tevő dolgok iránt érzel, szintén megingathatatlanok. Könyvek, szavak, zene, művészet – ezek fények, amik még egy elromlott univerzumban is világosságot hoznak."

Rachel és Henry közösen kezdenek el dolgozni a könyvesboltban és a régi érzések újra előtörnek. Míg a lány a gyásszal és a magánnyal próbál megbirkózni, addig a fiú épp az Amyvel való szakítás fájdalmát próbálja túlélni. Vajon sikerül nekik közösen túllendülni a múlt sérelmein és továbbhaladni egy biztatóbb, boldogabb jövő felé? 

A két szereplő kapcsolatán túl bepillantást kapunk egy igazán különleges könyvesbolt mindennapjaiba és annak látogatóit is jobban megismerhetjük kicsit. Mindenki keres valamit, vágyakozik valami iránt. Ezek pedig igazán érdekes levelezésekkel egészülnek ki minden nézőpont váltáskor, hiszen az Üzenetek Könyvtára egy speciális hely a könyvesbolton belül. Olyan könyveket tartalmaz, amelyekbe írni lehet, ki lehet jelölni részleteket és leveleket lehet benne hagyni. Imádtam Pütheasz és George levelezését és a szívem szakadt meg, amikor szépen lassan összeállt a fejemben, hogy kit is rejt a Pütheasz álnév. 

"Az élet a leghatalmasabb dolog a világon; a halál pedig csak egy kis dolog, az élet végén." 

Egyetlen problémám Amyvel volt és Henry hozzá fűződő szerelmével. Néhol szánalmas volt, néhol pedig irritáló. A lány megmozdulásai pedig kiérdemelték volna a péklapátot jó néhány alkalommal. Ezen a szálon kívül minden mozzanatát imádtam. 

A Szavak kékben egy igazán különleges, érzelmekkel teli könyv a gyászról, a barátságról és a továbblépésről. Imádtam, hogy a fő sztorin belül rejtőzött a leveleken keresztül több párhuzamos történet is a könyvben, így pedig sokkal jobban megismerhető Henry húga és a szüleik kapcsolata is. 2019-ben számomra ez a könyv viszi a pálmát, ha YA könyvről és érzelmekről van szó. 

"– Ha az életünk, a jövőnk már előre meg van írva – töpreng Henry –, akkor vajon ki a szerző? Mert ha a jövő már készen áll, akkor azt valakinek meg kellett terveznie, és hétmilliárd ember mellett ez lehetetlenség. Már csak logisztikai szempontból is.

– Szerinted akkor véletlenszerűen történik minden?

– Meg vagyok győződve róla."

Értékelés: 5/5*

Kedvenc rész: Pütheasz levelei George-nak

Kedvenc szereplő: Cal, igazán érdekes személyiség lehetett életében

Hamarosan érkeznek a kedvenc bejegyzéseim is, az év összegzők! Szerintetek idén melyik író/írónő uralja majd a listáimat?

Üdv,

DAVID LEVITHAN: MAJD EGY NAP (NAP NAP UTÁN #3.)

Hello Molycik!

Bekuckózós projektünk keretén belül muszáj volt egy olyan könyvvel érkeznem, ami tökéletes erre az őszies, borongós időre (még akkor is, ha épp hét ágra süt a nap). Ha szerettek egy forró csoki vagy tea mellett elfilozofálgatni az életen és annak értelmén, akkor ajánlom Levithan Nap nap után trilógiájának bármelyik részét, jelen esetben az utolsót.

Kiadó: Maxim - Dream válogatás
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 432
Megrendelem
A recenziós példányért
köszönet a kiadónak!

Fülszöveg:

Minden nap egy új test. Minden nap egy új élet. Minden nap új választások. Amióta csak A emlékszik, az élet azt jelentette, hogy minden nap más ember bőrében ébred, és a nap végéig kénytelen annak a valakinek a testében élni. Mindig azt hitte, hogy senki hozzá hasonló sincs a világon.

Azonban A tévedett. Vannak mások.

A már megszenvedte az olyan erős érzelmeket, mint a szerelem vagy a magány. Most viszont még vár rá, hogy megtudja, milyen extrém irányokat vehet ezek hiánya az életben – és hogy milyen felfedezni, hogy nem egyedül van a világon.

A Majd egy napban David Levithan még mélyebbre visz minket A, Rhiannon és Nathan életébe, valamint azéba, akit ők Reverend Poole-ként ismernek, valamint még mélyebb kérdésekkel kerülünk szembe, mint a Nap nap után vagy az Egy másik nap során: Mi a lélek? És mi tesz minket emberré?

---

A trilógia kezdő kötetével, a Nap, nap utánnal még 2015-ben találkoztam és akkor teljesen magával ragadott. Nem csak a történet, de Levithan írói stílusa is. Majd folytattam is rögtön az Egy másik nappal, bízva ugyanabban a minőségben és olvasási élményben. Itt kezdődtek a gondok, ugyanis számomra Rhiannon miatt kevésbé volt élvezhető a sztori. Most pedig lezárult számomra a trilógia azzal, hogy  elolvastam a Majd egy napot. Vegyes érzéseim vannak, de örülök, hogy nem maradt ki az életemből A mindennapi csodákkal teli kalandja. 

„Szeretni és szeretve lenni – így hagyhatjuk fenn az állandóság nyomait egy máskülönben nemtörődöm világban.”

A történet röviden annyi, hogy A továbbra is keresi a módot arra, hogy ne ébredjen minden nap új testben és esetlegesen egy új városban. Szeretne módot találni egy rendes életre, anélkül, hogy az elfoglalt testben élő korábbi lakót megölné. Hisz lényegében gyilkosságnak számít, ha a testben élő lelket elnyomja és hagyja elveszni, nem? Többek között erre is keresi a választ Levithan A, Rhiannon és a többi szereplő segítségével a könyvben. Mégis ennél sokkal többet kaptam a Majd egy nap elolvasásával.

"Mert egyetlen napba túl nehéz kapaszkodni."

Kevés olyan könyv van, ami ennyire elgondolkodtat. Egy-egy téma és fontos kérdés felmerülése során folyamatosan azon kaptam magam, hogy elmerengek a saját gondolataimban és elgondolkozom a felmerülő problémákon. Kik és mik vagyunk? Miért történnek úgy a dolgok, ahogy. Egyáltalán mi az én személyes történetem, hogyan definiálnám saját magam? Mit csinálnék hasonló szituációban, mint A? Megpróbálnám a leginkább  számomra kényelmes módot választani, mint X, nem törődve a következményekkel, vagy megpróbálnám a mindenki számára legmegfelelőbbet megkeresni, mint A? 

"Fontos, hogy tudjuk kik vagyunk"

A személyes útkeresésen, a saját én, az identitás kialakításán és önmagunk definiáláson kívül ott rejtőzik a történetben a bizonytalanság és a feltétel nélküli szeretet is. Nyilván az életünkhöz hozzátartozik, hogy bizonyos helyzetekben bizonytalanok vagyunk, de mi van akkor, ha valaki számára az a normális szituáció, ha folyamatosan bizonytalan a tetteiben és önmagában? Felmerül az a kérdés, hogy kinek mi számít normálisnak és Levithan ezt nagyon szépen érzékeltette A és Rhiannon napjain és gondolatain keresztül. Ahogyan véleményem szerint a feltétel nélküli szeretetet, szerelem is. Végig kíváncsian vártam, hogy mikor billen át a mérleg másik oldalára A, mikor veszti el a Rhi iránt érzett feltétel nélküliséget? 

Említettem a bevezetéskor, hogy vegyesek az érzéseim, ez főként Rhianonnak köszönhető. Nem teljesen neki, de nagy részben az ő érdeme ez az egész. Nem szerettem a fejezeteit olvasni, pláne nem, ahogyan Alexanderrel játszadozott. A fiú szerelmes volt belé, mindent megtett volna érte, mégis Rhiannon tinilány módjára nem tudta, hogy mit akar, az elérhetetlen iránt epekedett. Ezzel pedig kicsit túlságosan is egy romantikus sztorivá vált számomra a történet. Sokkal több volt benne, mint amit az író kihozott belőle, viszont még így is azt mondom, hogy megéri elolvasni.

"Látom rajta, mennyire belém van zúgva, mennyire akarja, hogy működjön a kapcsolatunk. Én is ezt akarom. Viszont A-t is akarom.

Még akkor is, ha nem lehetünk együtt. Még ha többé már nem is vagyunk egymás közelében. Ha csak a távolból üdvözölne, akkor is tudni szeretném, hol van és gondol-e rám néha. Még ha ez ma már nem jelent semmit, muszáj megbizonyosodnom, hogy igenis sokat jelentett a múltban."

Levithan nagyon jól bánik a szavakkal és a flow az hihetetlenül ott van a sorok között. Magával ránt a történet, még ha kicsit el is távolodtam olvasás közben, nem tudtam letenni. Minden egyes napon, amikor A másik testben volt, nagyon jól érzékeltette azt. Egyik kedvencem, amikor egy hiperaktív srác testében ébredt és teljesen be voltak pörögve a gondolatai A-nek, mint nekem, ha megiszom 3 kávét egymás után. Szó szerint kifáradtam a gondolatok pörgésétől, amikor azt a fejezetet olvastam. Zseniális.

"A nehéz napokon eszembe jut majd, hogy nem vagyok egyedül. A könnyebb napokon is emlékeznem kell rá. Ez fog átsegíteni. Minden napon ez fog átsegíteni."

Egy szó, mint száz, csak ajánlani tudom Levithan Nap, nap után trilógiáját. Számomra az első kötet marad a kedvenc, de sorban rögtön a Majd egy nap következik utána. Nagyon jól megírt, fontos gondolatokkal foglalkoztató és elgondolkodtató könyvről van szó, amely tökéletes nem csak az őszi punnyadós, bekuckózós napokon, de az év bármely szakaszában.

---

Értékelés: 4/5

Kedvenc rész: az ADHD-s, hiperaktív Alvin fejébe betekintés A szemén keresztül. Imádtam.

Kedvenc karakter: A, Nathan

Üdv,

COLLEEN HOOVER: CONFESS - VALLOMÁS

Hello Molycik!

Ugyan tartaléklángon, de még fut a Prológuson a Pusztuló világok - Romantikus könyvek projekthetünk. Ennek keretében olvastam el végre valahára egyik kedvenc írónőm könyvét. Már a címből is kitalálható, hogy ez nem más, mint Colleen Hoovertől a Vallomás. Láttam anno a sorozatot, majdnem végig (talán 2 részt nem néztem meg belőle) és nagyon megtetszett, tudtam, hogy idővel el fogom olvasni a könyvet is, hogy ténylegesen megismerjem Auburn és Owen történetét. 2018 végén már tettem vele egy próbálkozást, de valahogy nem csúszott, így inkább abbahagytam, nem erőltettem, nehogy befolyásolja a végén az összképet. Milyen jól tettem!

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 344
Megrendelem
A könyvet köszönöm szépen a kiadónak!

Fülszöveg:

Mi ​mindent érdemes kockára tenni a szerelemért? 

Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt. 

Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút. 

Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn. 

A csodálatos és kivételes stílusú Colleen Hoover egy újabb mélyen megható történetet mesél arról, hogy az igaz szerelem és a család olyan köteléket jelent, amit semmi sem szakíthat el.

Figyelem! Az értékelés apróbb spoilereket tartalmazhat!

Azt már biztos tudjátok, hogy CoHo az egyik kedvenc íróm, sőt, ha romantikus könyvekről van szó, akkor tuti, hogy nála keresek valamit legelőször, és csak akkor fordulok más felé, ha már minden könyvét olvastam. Bár ez elég ritkán fordul elő, ugyanis kisebb lemaradásban vagyok, még van mit bepótolnom, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy végre eljutottam a Confess elolvasásáig és spoiler alert: nagyon szerettem.

Külsőségeket tekintve, szerintem mind az eredeti, mind pedig a sorozatos borító nagyon szép, úgyhogy biztosra mentem és be is szereztem mindkettőt. A történetet jobban az eredeti tükrözi, de ezt főként azért mondom, mert nem szeretem, amikor más dönti el helyettem, hogy hogyan is néz ki egy szereplő, azáltal pedig, hogy a sorozatos borítóval olvastam és láttam is pár részt belőle, előre el volt döntve, hogy akkor Auburn és Owen így néz ki. 

"– Nem én választottam a festészetet. Azt hiszem, inkább a festészet választott engem."

A történet két fiatal szerelméről és az életről szól. Auburn már fiatalon megtapasztalta, hogy nem minden fenékig tejföl, amikor első szerelmét elvesztette és hirtelen fel kellett nőnie. Munkából hazafele menet, egy galéria ablakán meglát egy álláshirdetést, és mivel nagy szüksége van minden fillérre, ezért beáll segédnek Owen Gentry mellé. Innen pedig már kitalálhatjátok, hogy elkezd bimbózni köztük a szerelem bazsarózsája és próbál kiteljesedni, egészen addig, amíg egy harmadik és negyedik fő be nem avatkozik, na meg amíg az élet közbe nem szól. 

"Azt hiszem, ahhoz is kell némi őszinteség, hogy az ember bevallja, hibázott, még akkor is, ha nem igazán hajlandó elárulni, miért. Ez is valami."

Imádom Colleen stílusát, ahogy megalkotja a mondatokat és beleviszi a sajátos stílusát. Nem a nyáltól csöpögő sablon sztorikat írja meg, hanem belevisz minden egyes történetbe valami egyedit, valami kiszámíthatatlan fordulatot, valami váratlant. A Vallomás esetében az egyediséget Owen és a munkája adta meg számomra. Az apró vallomások és a festmények teljesen más szintre emelték a történetet, ettől nem vált sablonná. Habár volt benne pár klisés húzás, mégis minden mondatát át tudtam élni. 

"Ha előre tudom, hogy egy nap besétálsz majd az életembe, mindent másként csináltam volna.
Mindent."

Nem igazán tudok sokat írni Colleen könyveiről, mert nála csak ritkán fordul elő, hogy valami miatt nagyon feldühítene, vagy kiakasztana. Ebben a könyvben egyedül Trey és az anyja volt kiakasztó tényező, de igazából az anyát még meg is tudtam érteni, hiányolta szeretett fiát. Trey meg szimplán egy idióta barom volt, aki azt hitte kihasználhatja Auburn-t. 

Auburn és Owen szerelme egyszerre volt fájdalmas, igazi és sorsszerű, mindenképp ajánlom olvasásra és nem csak egyszerire! Ha pedig már olvastad a történetet, csekkold a sorozatot is, nekem tetszett! :) 

Értékelés: 4,5 / 5*

Kedvenc szereplő(k): Owen

Kedvenc rész: a vallomások és a hozzájuk készült összes festmény 

Üdv,

KEVIN KWAN: KŐGAZDAG ÁZSIAIAK (KŐGAZDAG ÁZSIAIAK #1.)

Hello Molycik!

A probloggerekkel ezúttal kétfelé szakadtunk: a csapat egyik fele pusztít, a másik pedig átadja magát a romantikának. Őszintén megvallom, nem tudom, hogy keveredtem pont a rózsaszín, szerelemtől túlfűtött oldalra, de megtörtént. Két értékeléssel is készültem a projektre és mindkettő romantikus. Még jó, hogy egyik sem a nyáltól csöpögő módon, mert akkor még kezdeném azt hinni, hogy valami baj van velem. 

Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 432
Megrendelem
A recenziós példányt köszönöm
a kiadónak!

Fülszöveg:

Amikor ​Rachel Csu, a fiatal, intelligens New York-i egyetemi tanár beleegyezik, hogy a nyarat Szingapúrban töltse barátjával, a szintén egyetemi tanár Nicholas Younggal, egy szerény, békés családi fészket képzel el, ahol azzal a férfival töltheti majd az idejét, akihez egyszer talán férjhez megy. Úgy tervezik, kipihenik a munka fáradalmait, és egyben hivatalosak Nick gyerekkori barátja, Colin Khoo és a gyönyörű Araminta Lee világraszóló esküvőjére is. 

A lány nem is sejti, hogy Nick otthona történetesen egy palota, hogy többet ül majd magánrepülőgépen, mint autóban, és hogy a legfurcsább, legőrültebb, leggazdagabb emberek fogadják, akikkel életében addig találkozott. 

Szatirikus, eredeti humorral átszőtt portré, letehetetlen olvasmány elképesztő gazdagságról és fényűzésről. A Kőgazdag ázsiaiak trilógia bepillantást enged az ázsiai sznob nagyvilági körök életébe, lenyűgöző módon ábrázolja a régi és az újgazdagok közötti ellentéteket, a családi kötelékeket és az ezzel járó – gyakran kínos – kötelezettségeket. 

A trilógia következő kötetei: Kőgazdag barátnő; Kőgazdag problémák

„Vannak gazdagok, mocskosul gazdagok és vannak kőgazdagok… A könyv mulatságosan állítja pellengérre a szinte felfoghatatlan gazdagságot és az ázsiai nagyvilági népek őrültségeit.” 

People magazin 

„Finoman dekadens… Ez a 48 karátos strandolós olvasmány őrületesen vicces.” Entertainment Weekly 

„Eredeti és szórakoztató… Olyan volt, mintha hullámvasúton ülnék. Imádtam!” Jackie Collins

Végre egy olyan könyv, ahol nem a szemet gyönyörködtető borító adta meg a kezdő lökést, ahhoz, hogy elolvassam a történetet! Igazából, RavenS feldobta, hogy szívesen olvasná, mi lenne, ha beillesztenénk a pusztuló-romantika hetünkbe, én meg valahogy becsatlakoztam. Aztán meg is néztem a filmet, ami hatalmas nagy hiba volt. Na, nem azért, mert rossz volt. Nagyon is cuki volt és szórakoztató, viszont ez alapján beleestem abba a hibába, hogy azt gondoltam a könyv is hasonló lesz és majd könnyen lecsúszik. Hát, minden volt csak könnyed nem. Mármint, könnyed volt és jót szórakoztam rajta, de mégis szöges ellentéte a filmnek. Egyáltalán nem az az egy nap alatt lecsúszik könyv, mert elrágódsz, elgondolkozol a mondandóján, és ezért idő kell a megemésztéséhez.

Történetét tekintve, Rachel és Nick nyaralásába csöppenünk bele, ami a lány első találkozása Nick családjával. A bibi csak az, hogy a srác elfelejtette megemlíteni barátnőjének, hogy a nagy családdal hatalmas vagyon is jár. Attól a pillanattól kezdve, hogy megérkeznek Ázsiába, sőt, már előtte is egyfajta kultúr sokkot élhet át az olvasó, olyan részletesen és gazdagon írja le Kevin Kwan, hogy ki-kicsoda, mit csinál, miért fontos, mennyire vagyonos. Bepillantást enged a kőgazdag ázsiaiak életébe, közben pedig egyfajta kritikát formál velük szemben. Párszor már említettem, de egyetemen az alapszakom a szociológia volt, és akkor, amikor tanultam, hiába érdekelt, nem igazán fogott meg, amit tanultam olvastam. Kwan pedig elérte nálam, hogy elgondolkodjak és belemerüljek a témába újra, úgy, hogy közben még élveztem is, amit olvastam. Amit ezzel ki szeretnék fejezni, az az, hogy nem csak szórakoztató, de elgondolkodtató is a könyv. És habár a romantikusok közé sorolnám, mégis van egy komolyabb felütése, amitől nem egy chick-lit-et kaptam, hanem valami mást. 

"Eleanor már réges-rég felállította a férfiakkal kapcsolatos elméletét. Szentül hitte, hogy esetükben a „szerelem” és „az Igazi megtalálása” merő butaság. A házasság egyszerűen időzítés kérdése, és ha egy férfi egyszer elhatározza, hogy levonja a vitorláit és révbe ér, akkor az a lány lesz az Igazi, aki akkor éppen ott van."

A szereplők maguk is egyéniségek és mind különbözőek. Peik Lin családja volt számomra a kedvenc, mert szórakoztató, üde színfoltként voltak jelen a történetben. Astridot is nagyon kedveltem, na meg persze a két fő-fő szereplőt: Nicket és Rachelt. Bár Nick esetében néha olyan érzésem volt, mintha a pasi egyszerre lenne süket és vak a szerelemtől. Hiába mondták neki, hogy készítse fel élete szerelmét a nagy találkozásra a mamával, mint, aki meg se hallotta. Minden jó tanácsot elengedett a füle mellett, és egyszerűen elvakultan látta a családtagjait. 

Számomra kellemes kikapcsolódást nyújtott, bár nem ajánlom, hogy a filmmel kezdjetek először, mert utána kicsit száraz és unalmas lehet a könyv, hiszen csak apróbb eltérések vannak. Semmi eget rengető átírás nem történt, amit ne lehetett volna befogadni, szóval kicsit olyan 'egymás után kétszer is elolvastam ugyanazt' érzésem volt. A könyv után viszont semmiképp ne hagyjátok ki, mert szerintem nagyon szórakoztatóra sikeredett! :)

Értékelés: 4/5*
Kedvenc rész: -
Kedvenc szereplő(k): Peik Lin, Astrid
Kinek ajánlom: a romantikus történeteket kedvelőknek. 
Üdv,

JOSIE SILVER: EGY DECEMBERI NAP

Hello Molycik!

Ahogy már a héten egyszer említettem a Prológus oldalán ezúttal Winter Wonderland a témánk. Kicsit téliesre vettük a figurát, holnap pedig ugrunk egyet és elkezdünk karácsonyra készülődni, hiszen Xmas is comiiing.

Kiadó: 21. század
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 400
Megrendelem

Fülszöveg:

Két ​ember, tíz esély. Egy feledhetetlen szerelem története. 

Laurie szinte biztos benne, hogy csak a filmekben létezik a „szerelem első látásra". De egy havas decemberi napon buszra száll, a bepárásodott üvegen át meglát egy férfit, és rögtön tudja, hogy ő az igazi. Egy varázslatos pillanatra összekapcsolódik a tekintetük… aztán a busz továbbhajt. 

Laurie úgy érzi, meg van írva a csillagokban, hogy viszont kell látniuk egymást, ezért a következő évet azzal tölti, hogy London minden buszmegállóját és kávézóját tűvé teszi a férfi után. De nem sikerül időben megtalálnia. Egy karácsonyi bulin találkoznak újra – Laurie legjobb barátnője, Sarah boldogan mutatja be Laurie-nak az új pasiját… Ő az. A férfi, akit a busz ablakából látott. 

Aztán eltelik újabb tíz év, és ezalatt Laurie, Sarah és Jack sorsa barátság, kihagyott lehetőségek, és szívfájdalmak háromszögében rendeződik újra. 

Szívet melengető, derűs, megindító szerelmi történet, amelyet egyszerűen nem lehet letenni. 

A sors megmagyarázhatatlan fintorai a boldogsághoz vezető úton. 

„Josie Silver olyan tapintható melegséggel ír, hogy a szereplők befészkelik magukat az olvasó szívébe, és hosszú ideig ott maradnak." – Jill Santopolo, A fény, amit elvesztettünk című New York Times-bestseller szerzője

A recenziós példányért köszönet a 21. Század Kiadónak!

---

Körülbelül május óta együtt dolgozunk Prológus szinten a 21. Század Kiadóval, és egészen eddig nem vettem részt egy olyan projektben sem, ahová elolvashattam volna bármelyik könyvüket. Félreértés ne essék, sok címük felkeltette a figyelmem, sőt meg is vettem őket, erről már írtam is egy posztot nem olyan régen, de valahogy sosem jutottam el odáig, hogy ténylegesen kézbe vegyem a kiadó bármelyik könyvét és le is üljek elolvasni. Ami késik, nem múlik, gondoltam a Winter Wonderland projektünkre purrfect lesz az Egy decemberi nap, amivel talán kicsit kiszabadulok a vizsgák által létrehozott nyomasztó, csak tanulós légkörből. A terv legalábbis ez volt. 

Szokásos sémát követve kezdem a borítóval, ami nagy kedvencem. Szerintem sokkal letisztultabb és egyszerűbb, mint a kékes társa a külföldi piacon, ezáltal jobban is tetszik a magyar kiadás külseje. Igazából illik a könyvhöz, de olyan sokat nem árul el a történetről, mindenesetre jó nézegetni. 

A történet három szereplő körül forog: Lu (Laurie), Sarah és Jack, de szigorúan tekintve főként Lu a lényeg. Az ő naplószerűségének tekinthető a könyv, ami 10 év történéseit foglalja magában, és minden év első oldala Laurie újévi fogadalmaival kezdődik. 2008-ban kezdődik el az eseményfolyam, amikor is egy decemberi napon, hazafele menet a lány kinéz a busz ablakán és megpillantja Jack-et. Pillanatokig nézik egymást az ablakon keresztül, érzik a szikrát és, hogy lehetne köztük valami, de egyikük sem kapcsol elég gyorsan ahhoz, hogy történjen is valami. A lány a buszon marad, a srác pedig a megállóban, és ennyi. A való életben legalábbis ez történne valószínűleg, esetleg a Facebookon megpróbálnák a barátok segítségével megtalálni egymást, de a könyvben nem ez történik. Lauriet elfogja a 'meant to be' érzés, hogy a srácot neki teremtették, és minden gondolata körülötte forog, szeretné megtalálni, viszont ez nem történik meg, csak egy évvel később. Romantikus ugyan a történet, de előtte kellőképp megszenvednek a szereplők. Jack ugyan előkerül, de elég váratlan módon, Laurie legjobb barátnőjének a titokzatos pasijaként. Igen, gondolhatjátok innen mi következik: a felismerés, hogy nem lehetnek együtt, mert Jack Sarahval van, aki pedig nem tudhat az egészről. 

Sarah és Lu legjobb barátnők és a történet elején együtt keresik a titokzatos srácot a buszmegállóból. Kérdem én, miért nem vallotta be Laurie Sarahnak, hogy Jack az a srác. A kommunikáció teljes hiánya jelentkezett, amiért annyira nem vagyok oda. Néhány problémát nagyon egyszerűen meg lehetett volna oldani annyival, hogy megbeszélik a dolgokat, de természetesen ez nem történt meg és a szenvedésvonat elindult, és majd 400 oldalon keresztül tartott.

"Kész csoda, hogy aki télen tömegközlekedik, nem dől ki vagy fordul fel a rengeteg sok bacitól."

Említettem a bevezetőben, hogy egy könnyed romantikus sztorit vártam. Nem azt kaptam. Ez részben betudható annak, hogy nem tudtam megkedvelni a lányokat, így a problémáikkal és a tetteikkel sem tudtam azonosulni. Másrészről, miután megjelent Jack és két perspektívából is megismerhettem a történet bizonyos részeit, beindult a káromkodás is. Olyan volt, mintha lett volna egy KÁROMKODÁS ON-OFF gomb, amire rákönyököltek. Szoktam én is a való életben káromkodni, nem tagadom, de könyvben nagyon nem szeretem, ha szinte minden oldalon szembejön velem. Jack pedig egész sokszor így fejezte ki magát, amit jó néhányszor a lányok is követtek. 

Ahogy haladt előre a történet, megjelent Laurie mellett egy másik srác is, Oscar Ogilvy-Black, a bankár, akivel a lány Thaiföldön találkozott. Gondolhatjátok, hogy mi kerekedett ki ebből. Sarah és Jack alkotott egy párt, Lu és Oscar pedig egy másikat. Csakhogy buszos lány és buszmegállós srác nem igazán tudták elengedni egymást, továbbra is tagadták az érzéseiket és mentek a saját fejük után, miközben a vágyódás továbbra is ott volt a másik iránt. Jelen van egy kis kakasharc is Oscar és Jack között, de annyira nem volt érdekes, hogy elkezdjek izgulni miatta, nem volt ott a klasszikus szerelmi háromszögbéli probléma, hogy, ugyan kit választ a lány amit egyébként még utálok is, úgyhogy lehetséges, hogy jobb is. 

Ugyan jelen esetben nem olvastam bele az eredeti szövegbe, de lehet, nem ártott volna. A fordításnál sok esetben azt éreztem, hogy elveszik a szöveg varázsa. A szóhasználat is fura volt néhol, a káromkodást pedig már említettem, hogy nekem nem gyere be könyvek esetében. Ha a hangulatot nézem, volt egy kis télies varázsa a történetnek, de annyira nem jelentős, hogy ez miatt szeressem a könyvet. 

"De azért azt is elmondtam neki, hogy néha, ugyan nagyon ritkán bizonyos emberek visszatérhetnek az életünkbe. És ha ez megtörténik, akkor őket soha nem szabad eleresztenünk."

Ami viszont tetszett az az volt, hogy ha legalább egy fél pillanatra is, de komoly problémák is felütötték a könyvben a fejüket. Nem tudom, hogy az írónő ténylegesen azt szerette volna, hogy foglalkozzunk és elgondolkozzunk a felmerülő gondokon vagy szimplán klisének szánta, de talán ez tetszett legjobban a könyvben. Sokkal életszerűbbnek és valósabbnak hatott a történet ezeknél a részeknél, mint az előtte lévő pár száz oldalon át. Sajnos a végére nagyon elunhatta magát az írónő is, számomra nagyon elkapkodottnak hatott. Szinte pár oldal alatt lerendezte az egyébként ekkor már jó 380 oldal óta tartó, egyszer úgyis egymásra találnak részt. 

Ajánlom a könyvet azoknak, akik téli hangulatú, romantikus, több évet átölelő történetre vágynak és hisznek abban, hogy mindenki számára létezik 'az igazi', mert a meant to be érzés nagyon is ott van a történetben. A mi lett volna, ha kérdéseket kedvelők is elengedhetik a fantáziájukat és elgondolkodhatnak azon, hogy ők hasonlóképp alakították volna a történetet vagy sem. 

"De vajon ki mondja meg, hogy az embernek mindig ugyanoda kell tartoznia?"

Értékelés: 3/5
Kedvenc rész: sajnos nem volt, de egy thaiföldi nyaralást én is nagyon adnék
Kedvenc szereplő: talán Luke, az ausztrál srác

Üdv,

RÓBERT KATALIN: VÁLASSZ ENGEM (COVER REVEAL #33.)

Hello Molycik! 

Elég régen nem jelentkeztem már, de összecsaptak a hullámok a fejem felett, úgyhogy kicsit hanyagolnom kellett nem csak a blogot, hanem sok más mindent is. Mindenesetre a következő pár hétben megpróbálok visszatérni, amelynek első próbálkozása egy kis borítóleleplezésben nyilvánul meg. 

Róbert Katalin nevével legutóbb a 6 hét a világ borítóleleplezés kapcsán találkozhattatok a blogon, ma pedig a Válassz engem! a soros. A kötet korábban már megjelent Szívből, színből, igazán címen, viszont idén újra kiadásra kerül egy teljesen más borítóval, extra tartalommal és immáron a Vörös pöttyös könyvek legújabb tagjaként. 

Szokásos menetet követve először következzék a fülszöveg, majd pedig a szerintem nagyon cuki borító. 

Fülszöveg:

Szeress akkor is, ha fáj!

Egy különös szerelmi háromszög különösen szép története.

Alex úgy szeret valakit, mint az életét, számára nélküle nincsenek holnapok. De vajon bevallhatja ezt az érzést? Vagy minden tönkremegy? Mi ez az erős kapcsolat köztük? Szeretet, vagy valami más, valami több? 

Patrik keresi az útját az életben. Anyja halála és apja hideg távolságtartása mélyen megsebezte. Fél a szeretettől, és fél a szerelemtől, számára minden hatalmi játszma. De mi lesz vele, ha elveszíti azt, aki a legfontosabb? Ki a legfontosabb? 

Lilla bármit megtenne Patrik vonzalmáért. Harcol a fiúért, és úgy érzi, őt illeti. Ám Lilla Alex húga, aki mélyen szereti a bátyját is, és nem akarja elveszíteni.

Lélegzetállítóan szép, szívbemarkoló regény szerelemről, másságról és útkeresésről. Engedd be a szerelmet, és légy az, aki vagy!

Olvasd el, tetszeni fog, a lelkedig ér!

És akkor a borító

Ha megrendelnétek >>itt<< tudjátok, ha pedig kívánság- vagy várólistára tennétek, azt >>itt<< tehetitek meg.

Életrajz

Róbert Katalin 1986-ban született Budapesten. Iskolás kora óta ír, prózáival többször is részt vett pályázatokon, egyre meggyőzőbb eredménnyel. 2013-ban nyertesként került ki az Aranymosás irodalmi pályázatról 2014 nyarán megjelent a Nalávia titka című meseregénye, 2014 őszén a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában pedig a Szívből, színből, igazán, majd 2015-ben a Kezdjetek el élni! című regényei. Tavaly a Vörös Pöttyös kategóriában is debütált Szelídíts meg! című regényével, idén pedig már megjelent 6 hét a világ címmel az újabb Vörös Pöttyös regénye. Jelenleg irodalmi szerkesztőként dolgozik.

>> Írói blog

>> Facebook

>> Instagram

Mi a véleményetek, milyen lett a borító? Nekem nagyon tetszik, kis cuki és biztos vagyok benne, hogy sok könyvmolyt elcsábít majd a könyvesboltokban. 

Üdv,

TRICIA LEVENSELLER: DAUGHTER OF THE PIRATE KING - A KALÓZKIRÁLY LEÁNYA (A KALÓZKIRÁLY LEÁNYA #1.)

Hello Molycik!

A hétvégén a kalózok megtámadták a Prológus oldalát és átvették az irányítást felettünk. 

Fülszöveg:

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 288
Megrendelem
A könyvért köszönet a kiadónak!

Bőven lesz még idő, hogy jó alaposan elagyabugyáljam, miután megszereztem, amiért jöttem.

A tizenhét éves Alosa kapitány titkos küldetésre indul, hogy megszerezze a legendás kincshez vezető ősi térképet. Szándékosan elfogatja magát az ellenséggel, ugyanis át akarja kutatni a hajójukat. Alosa könnyedén kifogna a könyörtelen kalózlegénységen, ha nem állna az útjába a fiú, aki elfogta – a meglepően agyafúrtnak bizonyuló és aljas mód jóképű elsőtiszt, Riden. Persze nincs mitől tartani, ugyanis Alosának van néhány trükk a tarsolyában, és egyetlen magányos kalózhajó nem állhat a kalózkirály lányának útjába.

Tricia Levenseller első regénye, A kalózkirály lánya, bővelkedik akcióban, kalandban, romantikában, sőt, még némi varázslat is keveredik a nyílt tengeren játszódó, magával ragadó történetbe.

Ráadásul a történet folytatódik A szirénkirálynő lányában!

---

Sosem gondoltam volna, hogy ennyire szeretni fogom a történetet, pedig kivételesen nem a borítója alapján figyeltem fel rá - vagyis nem csak az alapján -, hanem azáltal, hogy So-So nagyon ajánlgatta nekünk olvasás után. Meg miután láttam nála élőben, hogy mennyire babán néz ki a könyv. És általában azért elég király könyveket szokott So olvasni, eddig egy kivétel volt, amikor nem értettünk egyet, de szerintem ott én nem voltam kellőképpen ott a könyvben, amikor olvastam. Szóval olvasni szerettem volna már régóta, de sosem vitt rá a lélek, mert annyi szuper könyv sorakozik a polcaimon, hogy mindig másba kezdtem bele. Viszont, amikor megérkezett a Könyvmolyképzős csomagom, egyszerűen nem tudtam ellenállni, beleolvastam és arra eszméltem, hogy túl vagyok 200 oldalon. 

“– Már kislányként megtanultam, hogy a kalózlét időről időre mocsokkal jár. A lényeg az, hogy az ember elég gazdag legyen a rendszeres fürdéshez és jó néhány váltásruhához.”

Na, de miről is szól a könyv, amely azonnal magába szippantott? Alosa, a kalózkirály leánya nagyban készül arra, hogy elrabolják őt. Kapott egy fülest, miszerint Jeskor fiai, Draxen és Riden azon vannak, hogy foglyul ejtik a lányt, majd pedig váltságdíjat kérnek a lányért a valaha élt legnagyobb kalózkirálytól. Igen ám, de azt nem tudják, hogy Alosa pontosan ezt a tervet igyekszik kijátszani azáltal, hogy elfogatja magát, hiszen így esélye lehet megszerezni egy térképdarabot, amely segíthet közelebb kerülni a kalózkirálynak az Isla de Cantához, a szirének szigetéhez. 

Alosa szorgalmasan keresi a számára oly fontos térképdarabot, de azzal nem számol, hogy van egy nehezítő tényező is a hajón, méghozzá Riden személyében. Elindult tehát egy macska-egér harc, amely abból állt, hogy Alosa éjjelente kiszökdösött a cellájából és esetenként Riden rájött. Majd pedig nem a zárkából, hanem Riden szobájából próbált menekülni a lány. 

“Ne merészeld! – förmedek rá. – Az előbb kellett levakarnom magamról Shecket. Nem kell, hogy még valaki taperoljon.– Persze – feleli gyorsan. – Ne haragudj De nem akartalak…Elhallgat, véget vet a kínos pillanatnak. Helyette leengedi a kezét, tisztító kenőcsöt és rongyot húz elő.– Add csak ide! – szólalok meg. – Inkább én magam csinálom.– Pont ezért fogom én csinálni. Fogoly vagy, megpróbáltál megszökni. Nincs jogod követelőzni.– Megüthetlek.– Én pedig gondoskodhatok róla, hogy ez a sebtisztítás jobban fájjon, mint amennyire kellene.“

Imádtam - és még mindig imádom, tekintve, hogy már a második részt darálom - a Riden és Alosa között lévő kémiát, ami már a legelső pillanattól kezdve megmutatkozik. Szikrázik közöttük a levegő, nem a nyáltól csöpögős értelemben, és pont ez tette nagyon élvezhetővé a könyvet. Alosa nem az a naiv kislány, aki rögtön átmegy a rózsaszín felhőtől nem látó tinilányba. Badass, de úgy igazán. Nem csak fenyegetőzik azzal, hogy majd ő megveri az ellenfelét vagy éppenséggel tökön rúgja, meg is teszi. Ha a helyzet azt kívánja, akkor meg az ellenfél idegeire megy, vagy megpróbálja elcsábítani azt. Nagyon erős női karakter, olyan akiből több kéne a mai YA könyvekbe. Egyszerre talpraesett és szórakoztató, közben pedig megmarad nőnek lenni. Riden pedig a tipikus először rosszfiúnak tűnő srác, aki leveszi a lányokat a lábukról, köztük Alosát is. Mindemellett nagyon is hűséges a bátyjához, Draxenhez, pedig az egyáltalán nem érdemli meg. Valahogy Draxentől a hátam borsózott az elejétől kezdve és nem tudtam őt megkedvelni. Riden is tett jó pár olyan dolgot élete során, ami miatt ítélkezni lehetne felette, de valahogy neki sikerült elnéznem, míg Draxennek egyszerűen nem. 

“Sokkal könnyebb lenne, ha bűzlene. Hiszen a kalózok büdösek!Neki miért van akkor só- és szappanillata?”

A cselekményt szerintem szuperül felépítette az írónő - aki egyébként halál cuki, készítettünk vele egy interjút is. Rögtön belevág a dolgok közepébe, nem helyezkedünk el az elején sem időben, sem térben, hanem már Alosa akciózik, de pont ezt szerettem benne. Ahogy telt-múlt az idő, úgy derült szépen lassan mindenre fény, és így is tökéletesen érthető volt minden. A szereplőkön és a köztük lévő kémián kívül a humor is nagy szerepet játszik a történetben. Meg sem tudnám mondani, hányszor nevettem fel olvasás közben vagy ért fülig a szám a mosolygástól, miközben olvastam A kalózkirály lányát. 

Ha egy szórakoztató, pörgős, titkokkal teli YA könyvet szeretnél olvasni ne habozz! ;D 

Értékelés: 5/5*

Kedvenc karakter(ek): Riden, Alosa, Enwen
Kedvenc rész: Amikor Alosa "rendbe teszi" Riden szobáját.

”Átrendezem a könyveit. Összegyűröm a papírjait. Mindent felborítok.A lehető legidegesítőbb lakótárs leszek, akivel Riden valaha szembenézett. Úgy kell neki! Később, amikor kinyílik az ajtó, éppen Riden asztalánál ülök, és tengeri lényeket rajzolok a térképeire az egyik tintába mártott pennájával.– Mi a szentséges tenger történt itt?!– Unatkoztam – felelem, pillantásra sem méltatva őt.– Mit műveltél?– Csináltam neked valamit. Nézd! Ezt a tintahalat a te arcoddal rajzoltam meg.Erre hallgatás a válasz, ám később mégis megszólal:– Alosa, kinyírlak!”

Üdv,

RÓBERT KATALIN: 6 HÉT A VILÁG (COVER REVEAL #32.)

Hello Molycik!

Hamarosan érkeznek a Könyvmolyképző Kiadó magyar szerzőktől származó újdonságai, így mostanában tele lesz a net a borító leleplezésekkel. Ma Róbert Katalinon a sor, lehull a lepel a 6 hét a világról!

Fülszöveg:

Te mit tennél meg, hogy elnyerd a kamaszkori bálványod szerelmét?

Nelli évek óta álmodozik a nagy Őről, akit még a gimnáziumi színjátszókörben ismert meg. Az iskolában vonzalom ébred köztük, de K.M. leérettségizett és elballagott, a kapcsolatuknak vége szakadt, még mielőtt igazán elkezdődhetett volna. Az egykori tehetséges fiúból mostanra körberajongott színész lett, aki estéről estére a színházban kápráztatja el a közönséget.

Nelli csak távolról sóvároghat K.M. után, de a lelke mélyén biztos benne, hogy egyszer újra összehozza őket a sors. Amikor színház gyakornoki programot hirdet, a lány tudja, hogy elérkezett az ő ideje. Belecsöppen a színészek, rendezők, ügyelők, súgók titokzatos világába. Megismeri az extravagáns, csupaszív Dittát, a gyönyörű és ravasz Biát, aki nemcsak az álompasit kész lenyúlni, de talán még az állását is. Na és még valakit, aki valahogy mindig ott van a közelében…

Ám az apja ultimátumot ad: Nelli csak hat hetet tölthet el a színházban, utána a cégénél kell elhelyezkednie.

Mire elég ez a néhány hét? Megtalálja a helyét a színházban?

Vajon lángot szíthat abból a szikrából, ami kamaszként olyan sokat jelentett?

Az egyetlen magyar színházas YA regény!

Less be a színfalak mögé, kövesd Nelli szívének útjait egy különös, csodálatos világban!

A fülszöveg után következzen a borító:

Ha megrendelnétek >>itt<< tudjátok, ha pedig kívánság- vagy várólistára tennétek, azt >>itt<< tehetitek meg.

Életrajz

Róbert Katalin 1986-ban született Budapesten. Iskolás kora óta ír, prózáival többször is részt vett pályázatokon, egyre meggyőzőbb eredménnyel. 2013-ban nyertesként került ki az Aranymosás irodalmi pályázatról 2014 nyarán megjelent a Nalávia titka című meseregénye, 2014 őszén a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában pedig a Szívből, színből, igazán, majd 2015-ben a Kezdjetek el élni! című regényei. Tavaly a Vörös Pöttyös kategóriában is debütált Szelídíts meg! című regényével. Jelenleg irodalmi szerkesztőként dolgozik.

>> Írói blog

>> Facebook

>> Instagram

Mi a véleményetek, milyen lett a borító? Erre a változatra szavaztatok? Én őszintén szólva jobban örültem volna, ha So-So terve nyeri, mert nekem az a borító hatalmas kedvencem lett, függetlenül attól, hogy ismerem a személyt, aki tervezte. Annyira én nem rajongok azokért a borítókért, amin emberek vannak, így jobban bejönnek az egyedi tervek, rajzolt dolgok, de hát kinek a pap, kinek a paplan.

Üdv,

TARRYN FISHER: THIEF - TOLVAJ (SZERESS, HA HAZUDOK IS #3.)

Hello Molycik!

Az este második értékelése szintén Tarryn Fisher nevéhez köthető, hiszen végre eljutottam odáig, hogy pontot tehettem a Szeress, ha hazudok is trilógia végére.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 296
Megrendelem

A könyvet köszönöm szépen
a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Emlékeztetőül magamnak: 

A szerelem türelmes. A szerelem kedves. 

A szerelem nem dicsekszik, nem henceg. 

A szerelemben nincs arrogancia. 

Sohasem durva, nyers vagy illetlen – nem öncélú. 

A szerelmet nem könnyű felforgatni. 

A szerelem nem kövezi meg a rosszat. 

A szerelem bízik, remél és mindent kibír. 

A szerelem sohasem évül el. 

Küzdeni fogok érte. 

A tolvaj

!!! AZ ELŐZŐ RÉSZEKRE NÉZVE SPOILEREKET TARTALMAZHAT!!!

---

2014-ben ismerkedtem meg Olivia Kaspen és Caleb Drake igen elcseszett szerelmi sztorijával, majd 2016-ban egy kicsit jobban beleláthattam a vörös démon, Leah Smith fejébe. Most pedig legnagyobb sajnálatomra már csak újraolvasások alkalmával lesz szerencsém ehhez a három szívemhez közel álló szereplőhöz. 

El sem tudom mondani, hogy mennyire megszeretettem őket az évek során, főként azért mert nem a megszokott rózsaszín felhős, mézes-mázos szerelem ez. Tarryn tömeg karambolhoz hasonlóra írta meg Oliviáék történetét, ami kifejezetten jól esett a mai romantikus nyálak mellett. Annak pedig kifejezetten örültem, hogy végre Caleb szemszögéből is megismerhettem a történetet és beleláthattam a srác gondolataiba, mert mindig is tudni akartam, hogy egy-egy jelenetnél ugyan mi játszódhatott le a fejében, és valljuk be, a lányok szemszöge után pontosan ez kellett a teljesség érzethez. 

"Szeretném azt hinni, hogy tanultam a hibáimból. Azt is szeretném hinni, hogy végre eljutottunk arra a pontra, amikor készen állunk egymásra."

Olivia az évek múlásával sem változott olyan nagyon sokat, továbbra is ugyanaz a fékezhetetlen, vadóc, akit az első kötetben megismertünk, csak az évek múlásával egy kicsit komolyodott, takaréklángra kapcsolt. De még mindig ugyan az a lány, aki anno totálisan belezúgott Caleb Drakebe és ezt imádtam benne. Nem próbált megváltozni a szerelem kedvéért, nem lett jobb és a szerelmük is ugyanolyan elcseszett, mint a kezdetek kezdetén. Caleb is megmaradt olyannak, amilyen volt, de nála azért látni, hogy Oliviával ellentétben rengeteget komolyodott, felnőtt az apa szerephez, és ha már itt tartunk: nekem nagyobb bejött a huzavona, amit Leah-val játszottak Estelláért.

Caleb szemszöge és ezáltal az egész könyv pedig olyan, mint egy jó fogtömés. Kellett ahhoz, hogy működni tudjon a történetük, hogy végre lezárást kapjanak és ne tátongjon ott kitöltetlenül az űr, amit a Dirty Redben maguk után hagytak a szereplők. Kellett Caleb nézőpontja, hogy a múlt és a jelen eggyé váljon és a jövő, ha nehézkesen is, de kialakuljon. 

"Arra a következtetésre jutottam, hogy nincsenek kőbe vésett szabályok az életben. Az ember azt csinálja, amit a túléléshez kell. Ha el kell menekülni életed szerelmétől a túléléshez,megteszed. Ha össze kell törnöd valakinek a szívét, hogy a tiéd ne törjön össze, megteszed. Az élet túlságosan bonyolult az egyetemes igazságokhoz. Mindannyian sérültek vagyunk valahol. Fogj meg valakit, és kezdd el rázogatni. Hallani fogod, ahogy csörömpölnek belül az apró összetört darabkái. Ott van bennünk az apánk, az anyánk, a barátaink, a szerelmeink és az idegenek fájdalma is."

Fisher stílusát még mindig imádom, ahogyan azt az előzményeknél is tettem. Egyszerre lesz az írása egyedi és elgondolkodtató, zseniális a nő. Korábban úgy fogalmaztam, hogy Tarrynnél "nem létezik happy end, csak szenvedés, kétségek és gyötrelem", ehhez még mindig tartom magam. Hiába kapott Olivia és Caleb lezárást, azért egy végső rúgást meg el kellett szenvedniük, hogy kerek legyen a történet.

A Thief - Tolvaj tele van kavarással, feszültséggel és drámával, de pont olyan mennyiségben, hogy még szerethető lesz tőle a könyv és nem akarod minden egyes hajszálad kitépni tőle, és ahogyan a szereplők is megtanulják egymást elfogadni, minden hibájuk ellenére, úgy te is elkezded egyre jobban megszeretni a történetet. Tökéletes lezárása egy tökéletlen trió történetének. 

"– Félek. – Mitől félsz? – csókolom meg a szája másik sarkát. – Attól, hogy milyen sebezhetővé teszel. – Azért teszlek sebezhetővé, mert szeretsz. Ezt az árat kell megfizetned a szerelemért, kicsi lány."

A külsőről csak annyit mondanék, hogy szerintem borzalmas lett. Az eredeti sem sokkal jobb, de azért mégis jobban megy az előzőekhez. A Kihasznált alkalom pont nem az a trilógia, amelyhez illene ez az erotikus borító, de hát ízlések és pofonok. Nekem, mint említettem nem tetszik. 

Ajánlom a könyvet Tarryn Fisher rajongóinak és azoknak, akik szeretik a szívfacsaró történeteket egészen elcseszett szereplőkkel. Azoknak, akik szeretik ha nem lepi el egy romantikus könyv lapjait a rózsaszín köd és azoknak, akik egy igazán jó new adult történetet szeretnének olvasni egy második, sokadik esélyről. 

Üdv,