CATH CROWLEY: SZAVAK KÉKBEN

Hello Molycik!

Először is, nagyon boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak! Másodszor, ma értékelek. Év közben nyilván nem sikerült, amikor akartam, most meg úgy döntöttem, nem érdekel a maradék egy vizsgám, kijár nekem is egy nyugis karácsony. Úgyhogy olvasok és írok, meg egy csomó filmet és sorozatot nézek, mert néha mindenkinek kijár egy kis pihi. Tegyetek Ti is így! :)

Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 272
Megrendelem
A könyvet köszönöm a
Menő Könyveknek!

Fülszöveg:

Rachel ​néhány éve beleszeretett Henry Jonesba. A költözésük előtti napon elrejtett egy szerelmeslevelet a kedvenc könyvébe a fiú családjának könyvesboltjában. Aztán várt. De Henry nem jelentkezett.

Most, hogy Rachel visszatért a városba – és a könyvesboltba is –, együtt kell dolgoznia azzal a fiúval, akit a legszívesebben soha többé nem látna. De Rachelnek biztos pontokra van szüksége. A bátyja meghalt néhány hónapja, és Rachelből minden érzés kihalt.

Míg Rachel és Henry egymás oldalán dolgoznak – könyvekkel, szerelmi történetekkel és lapok közé bújtatott levelekkel körülvéve –, reményt találnak egymásban. Hiszen az élet olykor kicsúszik az irányításunk alól, és kibírhatatlannak tűnik, a sorok közé írt szavak, a szerelem és egy második esély mégis elég lehet.

Díjnyertes könyvek-sorozatunkban olyan köteteket jelentetünk meg, melyek rangos ifjúsági irodalmi elismerésben részesültek.

Tudtátok, hogy a Szavak kékben eredeti címe Words in Deep Blue? Tudom, annyira nem meglepő, de nekem nem sikerült összekötnöm a két címet, mikor először találkoztam a Menő Könyvek új sorozatával. Még jó, hogy nem ezen múlott, hogy elolvasom-e a könyvet vagy sem. Anno a megjelenéskor nagyon szemeztem Cath Crowley YA történetével, de végül csak most, három évvel később sikerült sort kerítenem rá. 

A történet két főszereplője Henry és Rachel, akik régen barátok voltak, majd az élet közbeszólt és eltávolodtak egymástól. Rachel családjával másik városba költözött, Henry pedig maradt ott ahol mindig is volt, a könyvesboltjukban. Amyvel, a lánnyal, akit Rachel ki nem állhatott. Egy sajnálatos tragédia azonban újra összehozza a két fiatalt. Rachel visszaköltözik a városba, a nagynénjéhez, abban a hiszemben, hogy könnyebben túl tud majd lépni a tragédián, ami a családjukban történt. 

"A szeretet, amit a téged boldoggá tevő dolgok iránt érzel, szintén megingathatatlanok. Könyvek, szavak, zene, művészet – ezek fények, amik még egy elromlott univerzumban is világosságot hoznak."

Rachel és Henry közösen kezdenek el dolgozni a könyvesboltban és a régi érzések újra előtörnek. Míg a lány a gyásszal és a magánnyal próbál megbirkózni, addig a fiú épp az Amyvel való szakítás fájdalmát próbálja túlélni. Vajon sikerül nekik közösen túllendülni a múlt sérelmein és továbbhaladni egy biztatóbb, boldogabb jövő felé? 

A két szereplő kapcsolatán túl bepillantást kapunk egy igazán különleges könyvesbolt mindennapjaiba és annak látogatóit is jobban megismerhetjük kicsit. Mindenki keres valamit, vágyakozik valami iránt. Ezek pedig igazán érdekes levelezésekkel egészülnek ki minden nézőpont váltáskor, hiszen az Üzenetek Könyvtára egy speciális hely a könyvesbolton belül. Olyan könyveket tartalmaz, amelyekbe írni lehet, ki lehet jelölni részleteket és leveleket lehet benne hagyni. Imádtam Pütheasz és George levelezését és a szívem szakadt meg, amikor szépen lassan összeállt a fejemben, hogy kit is rejt a Pütheasz álnév. 

"Az élet a leghatalmasabb dolog a világon; a halál pedig csak egy kis dolog, az élet végén." 

Egyetlen problémám Amyvel volt és Henry hozzá fűződő szerelmével. Néhol szánalmas volt, néhol pedig irritáló. A lány megmozdulásai pedig kiérdemelték volna a péklapátot jó néhány alkalommal. Ezen a szálon kívül minden mozzanatát imádtam. 

A Szavak kékben egy igazán különleges, érzelmekkel teli könyv a gyászról, a barátságról és a továbblépésről. Imádtam, hogy a fő sztorin belül rejtőzött a leveleken keresztül több párhuzamos történet is a könyvben, így pedig sokkal jobban megismerhető Henry húga és a szüleik kapcsolata is. 2019-ben számomra ez a könyv viszi a pálmát, ha YA könyvről és érzelmekről van szó. 

"– Ha az életünk, a jövőnk már előre meg van írva – töpreng Henry –, akkor vajon ki a szerző? Mert ha a jövő már készen áll, akkor azt valakinek meg kellett terveznie, és hétmilliárd ember mellett ez lehetetlenség. Már csak logisztikai szempontból is.

– Szerinted akkor véletlenszerűen történik minden?

– Meg vagyok győződve róla."

Értékelés: 5/5*

Kedvenc rész: Pütheasz levelei George-nak

Kedvenc szereplő: Cal, igazán érdekes személyiség lehetett életében

Hamarosan érkeznek a kedvenc bejegyzéseim is, az év összegzők! Szerintetek idén melyik író/írónő uralja majd a listáimat?

Üdv,

VIVIEN HOLLOWAY: FORGANDÓ SZERENCSE (WINIE LANGTON TÖRTÉNETEK #6.)

Hello Molycik!

Fut a halloweeni hetünk a Prológus oldalán, amiből én sem maradhattam ki. Négy éve az első projektünk is ebben a témában volt, ezért igen közel áll a szívemhez ez a pár nap az évben. Sosem gondoltam volna, hogy 4 év után ennyi baráttal gazdagodom. Azt meg pláne nem, hogy még mindig a blog előtt fogok ülni és pötyögni. Már csak egy kérdés maradt, mielőtt belevágnék az értékelésbe: Hogy jön a Halloweenhez Wee könyve? A hangulata és a steampunk miatt, pontosan azért! <3 

Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 182
Megrendelem
A könyvet köszönöm a
Főnix Könyvműhelynek!

Fülszöveg:

„- ​Öt perc. Csak öt percig lett volna egy kis nyugalmam.

Elmosolyodtam.

– Én már évek óta nem is álmodozom ilyesmiről.”

Winie mindent megtesz, hogy elkerülje a bajt, de nagyon úgy fest, hogy hiába próbálkozik. A baj ugyanis mindig megtalálja őt.

Lassan egy hónapja annak, hogy Harry Roghannel megszerezték a gépfarkashoz szükséges alkatrészeket, és működésbe hozták a szerkezetet. Azóta Winie törött karja már majdnem teljesen rendbejött. Ahogy a Will-lel való barátsága is.

Harry viszont eltűnt, már hetek óta nem hallottak felőle, valaki azonban a fiú szerencsehozó amulettjére vadászik. Winie próbálja előkerítni, hogy figyelmeztesse, de közben akadnak egyéb problémái is.

Ezalatt Willnek is meggyűlik a baja a saját üzleti ügyeivel, ezeket azonban magának kell megoldani, hiszen nem támaszkodhat mindig Winie segítségére.

Harry épp időben tér vissza, hogy alaposan felkavarja az amúgy sem túl nyugodt állóvizet, és Ezra Cassidy utáni bosszújával, valamint a rendre felbukkanó rosszakaróival cseppet sem könnyíti meg Winie dolgát, akinek viszont feltett szándéka, hogy életben tartsa őt.

„- Te meg mi a fenét műveltél?

– Megkértem néhány fickót, hogy verjenek meg – némileg orrhangon beszélt, de bíztató volt a tény, hogy van ereje ironizálni. – Kicsit elszaladt velük a ló.

– Vicces. – Az egyik székhez támogattam, és leültettem rá. – Blackwood vagy Cassidy?

– Nem mutatkoztak be. – Egy törülközőt nyomtam a kezébe, ő pedig az orrához szorította, és hátrahajtotta a fejét. – De nem voltak túl kifinomultak, szóval inkább Blackwoodra gyanakszom.”

Még év elején valami könnyedre, ugyanakkor szórakoztatóra vágytam. Ezen fellángolásból történt meg az, hogy újra lekaptam a polcról a Végtelen horizontot és fél nap alatt befaltam. Megint. Szerintem harmadszor olvasom újra, de nem tudom megunni, annyira szórakoztató és sziporkázó. Majd pedig szenvedtem, hogy ugyan mit olvassak, hiszen végre szabad volt. Végeztem a vizsgáimmal, de csak nem tudtam eldönteni, hogy ha már lehet büntetlenül és bűntudat nélkül olvasnom, akkor mit vegyek a kezembe. Még jó, hogy anno Dóritól ajándékba kaptam a Mesterkulcsot, a Winie Langton történetek első, igencsak rövid kis történetét. Két nappal később ott tartottam, hogy megint nincs mit olvasnom és mikor jön már a folytatás. Aztán az írónő felvilágosított, hogy egyébként a Forgandó szerencse már megjelent, csak az utolsó kötetre kell várni. Mondanom sem kell, azonnal rohantam a könyvesboltba, ahol nem lehetett kapni pont azt az egy kötetet, ami nekem kellett. Egészen a Könyvhétig kellett így hát várnom, hogy Winie és Will kalandjait tovább folytathassam, és megint ott találjam magam, hogy folyamatosan azt kérdezgetem, mikor jön már a folytatás?!

"Sosem voltam szadista. Ha valaki belém köt, lelövöm, és kész. De nem döfködök tűket a bőre alá."

Szóval így indult az én kalandom Vivien Holloway zseniális sorozatával. Őszintén, nem terveztem, hogy értékelem egyenként a köteteket, mert annyira rövidek, hogy igazából mindig csak azt tudtam volna ismételni, hogy fantasztikus és könnyesre röhögtem magam. De azért így a vége felé, hátha sikerül még valakinek felkeltenem a figyelmét, azáltal, hogy elmondom mit szeretem a Forgandó szerencsében. 

"A bal kezem sajgott, de azért felhúztam magam. Mondhatnám, hogy sikkesen átlendültem a korláton, de leginkább csak átvergődtem, mint egy beteg lajhár, és rálapultam a lépcsőfokokra."

Először is, magát a történetvezetést és a karaktereket. Egyszerre érdekes és jól kidolgozott minden karakter. Úgy bizony, mindenki. Nem csak Winie, a főszereplőnk kapott saját személyiséget, hanem ténylegesen a kötetek minden résztvevője érdekes személyiséggel rendelkezik. Ha nem is egy kötet alatt, de a végére rendeződnek a szálak és a szívedhez nőnek még azok is, akiket a kezdetben nem szerettél. Khm, Harry, khm... Valamiért nem tudom utálni, de közben nem is szeretem őt. Winie igazán sziporkázó és belevaló lány. Kicsit forrófejű, de pont ettől lesz életrevaló. Harry és Will pedig még egy kicsit hozzátesznek a személyisége alakulásához, részről-részre. Hát, még Tony, aki talán az egyetlen olyan karakter, akit ténylegesen kezdek megutálni. Winie-nek a családját is csak imádni lehet. 

"– Ezért Winie le fog lőni – csóválta a fejét Arnie. – Már hogy téged. Engem, mondjuk, ötheti házimunkára ítél.
– Akkor részedről minimális a kockázat.
– Takarítottál te már Winie-nél? – még a gondolatra is megborzongott. – Lőne le inkább."

A világfelépítés és a steampunk légkör is nagy kedvencem. Pláne ebben a kötetben, ami kicsit lassabb és számomra melankólikusabb lett, de pont ez benne a jó. Érződik, hogy a java még csak most jön, hogy ez úgymond a vihar előtti csend. Csavaros kis történet ez és ez egyike azon elemeknek, amit nagyon szeretek benne. 

Ajánlom minden olyan könyvmolynak, aki szeretne egy kicsit kis időre kiszakadni a valóságból. Egy nap bőven elég az eddig megjelent kötetekre, utána pedig jöhet a rongyosra olvasásuk újra és újra. A Cinikus, szarkasztikus, humoros, de közben igazán badass főhősnőket kedvelők, a steampunk légkörért és világért rajongók és Wee olvasói számára tökéletes lehet a Winie Langton történetek. 

Értékelés: 4,5/5
Kedvenc szereplő(k): Will, Winie

Kedvenc rész: az egész 

Üdv,

DAVID LEVITHAN: MAJD EGY NAP (NAP NAP UTÁN #3.)

Hello Molycik!

Bekuckózós projektünk keretén belül muszáj volt egy olyan könyvvel érkeznem, ami tökéletes erre az őszies, borongós időre (még akkor is, ha épp hét ágra süt a nap). Ha szerettek egy forró csoki vagy tea mellett elfilozofálgatni az életen és annak értelmén, akkor ajánlom Levithan Nap nap után trilógiájának bármelyik részét, jelen esetben az utolsót.

Kiadó: Maxim - Dream válogatás
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 432
Megrendelem
A recenziós példányért
köszönet a kiadónak!

Fülszöveg:

Minden nap egy új test. Minden nap egy új élet. Minden nap új választások. Amióta csak A emlékszik, az élet azt jelentette, hogy minden nap más ember bőrében ébred, és a nap végéig kénytelen annak a valakinek a testében élni. Mindig azt hitte, hogy senki hozzá hasonló sincs a világon.

Azonban A tévedett. Vannak mások.

A már megszenvedte az olyan erős érzelmeket, mint a szerelem vagy a magány. Most viszont még vár rá, hogy megtudja, milyen extrém irányokat vehet ezek hiánya az életben – és hogy milyen felfedezni, hogy nem egyedül van a világon.

A Majd egy napban David Levithan még mélyebbre visz minket A, Rhiannon és Nathan életébe, valamint azéba, akit ők Reverend Poole-ként ismernek, valamint még mélyebb kérdésekkel kerülünk szembe, mint a Nap nap után vagy az Egy másik nap során: Mi a lélek? És mi tesz minket emberré?

---

A trilógia kezdő kötetével, a Nap, nap utánnal még 2015-ben találkoztam és akkor teljesen magával ragadott. Nem csak a történet, de Levithan írói stílusa is. Majd folytattam is rögtön az Egy másik nappal, bízva ugyanabban a minőségben és olvasási élményben. Itt kezdődtek a gondok, ugyanis számomra Rhiannon miatt kevésbé volt élvezhető a sztori. Most pedig lezárult számomra a trilógia azzal, hogy  elolvastam a Majd egy napot. Vegyes érzéseim vannak, de örülök, hogy nem maradt ki az életemből A mindennapi csodákkal teli kalandja. 

„Szeretni és szeretve lenni – így hagyhatjuk fenn az állandóság nyomait egy máskülönben nemtörődöm világban.”

A történet röviden annyi, hogy A továbbra is keresi a módot arra, hogy ne ébredjen minden nap új testben és esetlegesen egy új városban. Szeretne módot találni egy rendes életre, anélkül, hogy az elfoglalt testben élő korábbi lakót megölné. Hisz lényegében gyilkosságnak számít, ha a testben élő lelket elnyomja és hagyja elveszni, nem? Többek között erre is keresi a választ Levithan A, Rhiannon és a többi szereplő segítségével a könyvben. Mégis ennél sokkal többet kaptam a Majd egy nap elolvasásával.

"Mert egyetlen napba túl nehéz kapaszkodni."

Kevés olyan könyv van, ami ennyire elgondolkodtat. Egy-egy téma és fontos kérdés felmerülése során folyamatosan azon kaptam magam, hogy elmerengek a saját gondolataimban és elgondolkozom a felmerülő problémákon. Kik és mik vagyunk? Miért történnek úgy a dolgok, ahogy. Egyáltalán mi az én személyes történetem, hogyan definiálnám saját magam? Mit csinálnék hasonló szituációban, mint A? Megpróbálnám a leginkább  számomra kényelmes módot választani, mint X, nem törődve a következményekkel, vagy megpróbálnám a mindenki számára legmegfelelőbbet megkeresni, mint A? 

"Fontos, hogy tudjuk kik vagyunk"

A személyes útkeresésen, a saját én, az identitás kialakításán és önmagunk definiáláson kívül ott rejtőzik a történetben a bizonytalanság és a feltétel nélküli szeretet is. Nyilván az életünkhöz hozzátartozik, hogy bizonyos helyzetekben bizonytalanok vagyunk, de mi van akkor, ha valaki számára az a normális szituáció, ha folyamatosan bizonytalan a tetteiben és önmagában? Felmerül az a kérdés, hogy kinek mi számít normálisnak és Levithan ezt nagyon szépen érzékeltette A és Rhiannon napjain és gondolatain keresztül. Ahogyan véleményem szerint a feltétel nélküli szeretetet, szerelem is. Végig kíváncsian vártam, hogy mikor billen át a mérleg másik oldalára A, mikor veszti el a Rhi iránt érzett feltétel nélküliséget? 

Említettem a bevezetéskor, hogy vegyesek az érzéseim, ez főként Rhianonnak köszönhető. Nem teljesen neki, de nagy részben az ő érdeme ez az egész. Nem szerettem a fejezeteit olvasni, pláne nem, ahogyan Alexanderrel játszadozott. A fiú szerelmes volt belé, mindent megtett volna érte, mégis Rhiannon tinilány módjára nem tudta, hogy mit akar, az elérhetetlen iránt epekedett. Ezzel pedig kicsit túlságosan is egy romantikus sztorivá vált számomra a történet. Sokkal több volt benne, mint amit az író kihozott belőle, viszont még így is azt mondom, hogy megéri elolvasni.

"Látom rajta, mennyire belém van zúgva, mennyire akarja, hogy működjön a kapcsolatunk. Én is ezt akarom. Viszont A-t is akarom.

Még akkor is, ha nem lehetünk együtt. Még ha többé már nem is vagyunk egymás közelében. Ha csak a távolból üdvözölne, akkor is tudni szeretném, hol van és gondol-e rám néha. Még ha ez ma már nem jelent semmit, muszáj megbizonyosodnom, hogy igenis sokat jelentett a múltban."

Levithan nagyon jól bánik a szavakkal és a flow az hihetetlenül ott van a sorok között. Magával ránt a történet, még ha kicsit el is távolodtam olvasás közben, nem tudtam letenni. Minden egyes napon, amikor A másik testben volt, nagyon jól érzékeltette azt. Egyik kedvencem, amikor egy hiperaktív srác testében ébredt és teljesen be voltak pörögve a gondolatai A-nek, mint nekem, ha megiszom 3 kávét egymás után. Szó szerint kifáradtam a gondolatok pörgésétől, amikor azt a fejezetet olvastam. Zseniális.

"A nehéz napokon eszembe jut majd, hogy nem vagyok egyedül. A könnyebb napokon is emlékeznem kell rá. Ez fog átsegíteni. Minden napon ez fog átsegíteni."

Egy szó, mint száz, csak ajánlani tudom Levithan Nap, nap után trilógiáját. Számomra az első kötet marad a kedvenc, de sorban rögtön a Majd egy nap következik utána. Nagyon jól megírt, fontos gondolatokkal foglalkoztató és elgondolkodtató könyvről van szó, amely tökéletes nem csak az őszi punnyadós, bekuckózós napokon, de az év bármely szakaszában.

---

Értékelés: 4/5

Kedvenc rész: az ADHD-s, hiperaktív Alvin fejébe betekintés A szemén keresztül. Imádtam.

Kedvenc karakter: A, Nathan

Üdv,

TARRYN FISHER: F*CK, LOVE! - KAPD BE, SZERELEM!

Hello Molycik!

A Prológuson jelenleg a Colleen Hoover-Tarryn Fisher hetünk fut, melynek keretében két értékeléssel is érkezem a mai nap folyamán. A sort a kevésbé szerettem kötettel kezdem. 

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 328
Megrendelem

A könyvet köszönöm a kiadónak!

Fülszöveg:

„Tarryn Fisher ezúttal a humorral átszőtt, érzékeny oldalát mutatja meg…” – Willow Aster

Helena Conway szerelmes lesz.

Akaratlanul.

Észrevétlenül.

De nem véletlenül. Kit Isley pontosan az ő ellentéte – rejtélyes, fékezhetetlen és a legkevésbé sem óvatos. Mindez akár remekül is alakulhatna…

Ha nem Helena legjobb barátnőjével találkozgatna. Helena kénytelen dacolni a szívével, helyesen cselekedni, és másokra is gondolni.

Egészen addig, amíg fittyet nem hány az egészre.

Tarryn Fisher, New York Times sikerkönyves szerző lehet, hogy vagányabb nálad, de ezt nem dörgöli az orrod alá. Az első diplomáját a Roxfort Varázsló és Boszorkányképző Szakiskolában szerezte. Az emberi természet nagy tisztelője, egy hús és vér gonosz, mégpedig a Mardekár házból. A szíve sötét, de az olvasóit azért kedveli. Jelenleg Washingtonban él fiával és lányával.

Az év legizgalmasabb regénye a női útkeresésről és a szerelemről.

---

Őszintén mondom, nem igazán tudom, hogyan, miként kezdjek neki ennek a bejegyzésnek. Egészen addig, amíg el nem jutottam úgy a történet feléig, meg voltam győződve róla, hogy Tarryn Fisher összes könyvét imádni fogom. Mire a Kapd be, szerelem! végére jutottam, azért ez átértékelődött bennem egy kicsit. 

A történet főszereplője Helena, aki a sztori kezdetén az igazak álmát alussza és álmodik. Egy IKEA házban éli életét, gyerekei és menő munkája van. Mindez kiegészül azzal, hogy a férje a  valóságban a legjobb barátnőjének a pasija. Miután felébred pedig elindul az igazi útkeresés, amely során felértékelődik Helena számára a szerelem és az önmegvalósítás kérdése. Próbálja megtalálni saját magát úgy, hogy csapot-papot maga után hagy, kivéve a Kithez fűződő érzelmeit, amik végig vele maradnak, ha akarja, ha nem. 

Konkrétan egy szóval össze tudnám foglalni a gondolataimat a könyvről: meh. 

Na, most a stílussal semmi problémám nem volt. Imádom, ahogy Tarryn ír és ez volt szerintem az egyik ok a kettő közül, amiért nem hagytam abba az olvasást olyan 150 oldal után, amikor rájöttem, hogy konkrétan tényleg semmi nem történik a könyvben. A másik ok pedig az, hogy kíváncsi voltam a végére. Kicsit azt éreztem, mintha az írónő egyszerre próbálna írni mindenről és semmiről. Ettől pedig olyan befogadhatatlan lett számomra  a történet. 

"Nem vagyok egy romantikus regény szerencsétlen hősnője."

A szereplőktől kivoltam, konkrétan senkit nem szerettem, amivel nem is lenne gond, ha a legtöbbjüket nem utáltam volna teljes szívemből és lett volna egy kis izgalom, rendes cselekmény, ami előre viszi a történetet. Ehhez képest végig Helena szenvedett és nem találta a helyét a világban. Nem értem miért volt oda Helena Kitért, meg még a másik két csaj is a könyvben. Felfoghatatlan számomra Kit viselkedése, ki is akasztott elég sokszor, a döntésképtelenségétől a falra másztam és egyszerűen nem tudtam a gerlepárnak szurkolni. Della mint legjobb barátnő borzalmas és elviselhetetlen volt. Jó példa arra, hogy milyen barátnőt nem szeretne magának az ember. Talán még Greer volt a legnormálisabb mindenki közül, a saját kis művészlelkével és elvarázsolt életével.

A stíluson kívül a kis utalásokat nagyon szerettem, azt,  hogy folyamatosan felbukkant például a Harry Potter a sorok között. Kicsit visszaadták a reményt, hogy lehet mégis megkedvelem a végére a regényt és a szereplőit. Mondjuk ez nem történt meg, de a reményhal múlt ki legutoljára.

Azt hiszem megállapíthatom, hogy ezúttal kicsit megint mellényúltam, amikor a hype és a borító alapján választottam könyvet, mert Helena útkeresése és céltalansága nem a nekem való olvasmány. Ha a könyv humorát tekintjük, akkor is ugyanerre a megállapításra jutok, pedig a Kihasznált alkalomnál nagyon is díjaztam Tarryn vicceit, nagyon jókat szórakoztam Olivia beszólásain és szópárbajain. 

"– Ne beszélj tiszteletlenül a középkorúakkal! -mondja. – Amikor fiatalok voltak, még mikrohullámú sütő sem létezett, és ez tényleg nagyon szomorú. – Az nem az én hibám. – mutatok rá. – Nekünk is iPhone 6-os nélkül kellett élnünk. Az élet nehéz."

És, hogy kinek ajánlom a könyvet? Mindenkinek, aki szereti az elgondolkodtató romantikus történeteket, amiben másról nincs szó csak önmagunk megtalálásáról és az élet értelmének kereséséről. Illetve Tarryn Fisher rajongóinál is ott az esély, hogy szeretni fogják a történetet, ha másért nem is, de magáért az írói stílusért.

Nektek, hogy tetszett a Kapd be, szerelem! Tarryn Fishertől? 

Üdv,

TRISH COOK: ÉJJELI NAPFÉNY

Hello Molycik!

Nem is olyan régen volt a Prológuson egy Éjjeli napfényes mini projektünk a magyar megjelenés és a film bemutatója alkalmából. Lehetőségem volt még megjelenés előtt elolvasni a könyvet, illetve a filmet is megnézhettem pár blogger társammal, úgyhogy igazi Éjjeli napfény szakértőnek érzem magam :D

Kiadó: Maxim Kiadó -
Dream válogatás
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 256
Megrendelem

Fülszöveg:

A ​17 éves Katie Price egy ritka betegséggel él együtt: minimális mennyiségű napfény is halálos fenyegetés a számára. Mivel napközben muszáj a házban maradnia, társaságul csupán megözvegyült apja és legjobb (na jó, igazból az egyetlen) barátja szolgál. Katie világa csak azután teljesedik ki, hogy lement a nap: ilyenkor fogja a gitárját, és a helyi pályaudvaron játszik a jövő-menő utasoknak. 

Charlie Reed valaha sztáratléta volt, és az életében most épp nagy változások vannak készülőben – ő az a fiú, akiért Katie a távolból titokban már évek óta rajong. Miután egy este meglátja a gitározó lányt, a sorsaik összeforrnak, és egy csillagokon átívelő szerelem veszi kezdetét. 

Miközben támogatják egymást céljaik elérésében, és egymásba szeretnek a nyári éjszakák leple alatt, Katie és Charlie között olyan szoros összeköttetés alakul ki, ami elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa őket – és mindenki mást is körülöttük –, örökre.

A könyv alapján készült film – főszerepben a Disney sztár Bella Thorne-nal és az első főszerepében Patrick Schwarzeneggerrel – már a mozikban!

„Egy szívszorító történet szerelemről, veszteségről és egy majdnem tökéletes nyárról – remek olvasmány a Csillagainkban a hiba és a Love, Simon rajongóinak.” 

Amazon

„Katie szemén keresztül újra átélhetjük az első szerelmet minden szépségével és konfliktusával együtt, a lány helyzete pedig rámutat arra, hogy minden napunkat éljük a lehető legteljesebben. Szívszorítóan szép történet!” 

Book Heaven

---

Mindig is szerettem a contemporary YA könyveket, kikapcsolnak és szórakoztatnak egyszerre. Na, az Éjjeli napfényről nem merném azt állítani, hogy szórakoztatott, mert elég komoly témával foglalkozik és nem a legvidámabb könyv, amit olvastam, de azért voltak vicces pillanatai. 

A történet főszereplője Katie Price, aki egy igen ritka betegségben szenved, XP-je van, aminek következtében nem érheti őt napfény. Éjjel éli életét, mert olyankor ugyebár kevesebb UV sugárzás éri a bőrét. Ilyenkor általában vagy barátnőjével tölti az idejét vagy a vasútállomáson gitározik és pont így találkozik élete szerelmével Charlieval, akit egészen eddig csak az ablakából csodált. Ezáltal pedig kicsit kitágul a világa, sokkal több mindent tapasztal, életében először él át dolgokat, ami egy átlag fiatalnak egyáltalán nem számít újdonságnak. Katie végre úgy érzi, hogy igazán él és élvezi az életet. 

"Mindenkinek szüksége van valakire, mert alapvetően ez a boldogság kulcsa."

Őszintén megmondom először azt hittem, hogy teljesen ugyanazt fogom kapni, mint Nicola Yoon könyvénél a Minden, mindennél. Az alap szituáció és az írói stílus is egészen hasonlít, mégis az Éjjeli napfényt én a fiatalabb korosztálynak ajánlanám. A Katie és Charlie között kialakuló románc nagyon cuki és amerikai filmbe illő, nem csoda, hogy a mozik vásznára került a történet. 

"Valójában az élet bármely területére vonatkozóan ezt tudom neked tanácsolni : vágj bele, ha igazán akarod!"

Katie egy szerethető, szeleburdi lány. Charlie pedig egy tragédia okán megkomolyodott srác, akik annyira, de annyira cukik voltak együtt, hogy már szinte hihetetlen, hogy hasonló az életben megtörténhet. De hát contemporary YA könyvről van szó, ne lepődjünk meg semmin. 

Az írónő stílusa könnyed, ennek következtében a könyv is gyorsan olvasható. Pláne, hogy az oldalszám nem üti meg a 300-at, így körülbelül egy fél délutános olvasmány. Hatalmas nagy csattanókra és történetre nem kell számítani, mert nincsenek, de cserébe egy igazán romantikus könyvet kapunk. A betegség pedig egy kis komolyságot és szomorúságot ad a szerelmi szál mellé, tragikus végkifejlettel. Annyi negatívumot tudnék felsorolni, hogy én kicsit jobban kidolgoztam volna a történetet. Tényleg nagyon rövid a könyvecske és gyorsan történnek benne a dolgok. Lehetett volna ezt még mélyíteni és még drámaibbá, egészebbé tenni. 

"– Néha nem lehet másképp elviselni az igazán rossz dolgokat, csak ha nevetünk rajtuk – mondom apának."

Akik szeretik a YA contemporaryt és nem várnak hű, de nagy történetet, azoknak teljes szívből ajánlom az Éjjeli napfényt. Nicola Yoon és a CSillagainkban a hiba rajongói is érdekesnek találhatják, na meg a romantikus lelkek is, mert Trish Cook könyvére tökéletesen ráillik ez a címke. 

Üdv,

JASMINE WARGA: SZÍVEM ÉS EGYÉB FEKETE LYUKAK

Hello Molycik!

Idén ugyebár nagy várólista csökkentő kihívásba fogtam, méghozzá egy olyanba, aminek az a célja, hogy naponta minimum 50 oldalt elolvassak. Ezzel tök jól haladok, de van mellette egy molyos listám is, amin 100 könyv csücsül és igyekszem a számukat minél hamarabb leredukálni nullára. Ennek és a Prológus Romantikus hetének keretében olvastam el Jasmine Warga könyvét, a Szívem és egyéb fekete lyukakat. Legalábbis egészen addig ebben a hitben éltem, amíg már csak 10 oldal maradt a könyvből. De ezt még kicsit bővebben kifejtem a fülszöveg után.

Kb. lehetetlen a könyvről spoilerek nélkül beszélni, főleg úgy, hogy már kapásból a fülszöveg lelő pár dolgot, így nem tartom lehetetlennek, hogy belefuthattok pár olyan dologba, amibe nem kellene, ha még nem olvastátok a történetet. Csak óvatosan, ha nem szeretnél veszélyzónába kerülni, akkor még most elkerülheted, figyelmeztettelek! :D 

Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 320
Megrendelem!
A recenziós példányért köszönet
a kiadónak! :)

Fülszöveg: 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​tizenhat éves fizikazseni, Aysel az öngyilkosságát tervezi. Minden oka megvan rá. Egy anya, aki összerezzen, ha ránéz. Osztálytársak, akik a háta mögött sugdolóznak. Egy apa, akinek erőszakos bűncselekménye megrázta a kisvárost. Aysel felkészült, hogy helyzeti energiáját megsemmisítse. 

Csak egy gond van: lesz bátorsága egyedül megtenni? Amikor rábukkan egy honlap Öngyilkossági társkereső fórumára, tudja, hogy megtalálta a megoldást. A JégRobot néven regisztrált fiú (igazi nevén Roman), akit egy családi tragédia kísért, szintén partnert keres. 

Bár elsőre úgy tűnik, Ayselben és Romanben nincs semmi közös, lassanként mégis kezdik kitölteni az űrt egymás életében. Csakhogy, amint közeledik az időpont, amiben megállapodtak, Aysel egyre kevésbé biztos benne, hogy azt szeretné. Végül választania kell: meg akar-e halni, vagy inkább meggyőzni Romant, hogy maradjanak életben, esélyt adva maguknak arra, hogy együtt fedezzék fel a helyzeti energiájukban rejlő lehetőségeket. 

Megrendítő könyv a kapcsolatok mindent átalakító erejéről.

---

Tehát, a szokásos történt, fülszöveget nem olvastam, mert még mindig nem szeretem, ha lelövik számomra a poénokat, viszont ennek is megvannak a hátulütői. Bár nem tudom, hogy jelen esetben ez jelentett-e volna bármit is, ugyanis már a 300. oldal környékén jártam, amikor elérkezett az idő a nagy tragédia bekövetkezéséhez, nálam meg ahhoz, hogy bekattanjon, hogy basszus, én ezt a könyvet már olvastam egyszer. Ezt egyszer már eljátszottam az Alaska nyomábannál, de azt a sztorit nem szerettem, így nem lepődtem meg azon, hogy elfelejtettem. Viszont Aysel és Roman története a maga módján cuki volt és nem volt vele különösebb problémám, szóval nem igazán értem, hogy sikerült ezt összehoznom, de szerintem lassan felülmúlom Szenillát is ilyen tekintetben. 

A mesedélután után jöjjön a borító, amit legelőször nem szerettem. Nem tudom láttátok-e már az amerikai kiadást, de egyszerű, mégis nagyszerű és számomra jobban passzolt a címhez és a történethez. Olvasás után viszont beláttam, hogy tökéletesen illik mind hangulatában, mind letisztultságában a történetez. 

A történet főszereplője Aysel, aki török származású, de Amerikában élő leányzó. Aysel súlyosan depressziós, nem tudja feldolgozni édesapja tettét, sem azt, hogy viszonyulnak hozzá az osztálytársai, meg úgy alapjáraton a város lakói. Éppen ezért öngyilkos szeretne lenni és munkában folyamatosan a Sima Átkelés nevű honlapot böngészi, ami lényegében egy közösségi oldal azoknak, akik véget szeretnének vetni életüknek. Van az oldalnak egy úgynevezett társkereső része is, ahol partnert találhatnak az oldal felhasználói tettük végrehajtásához. Így találkozik Aysel Romannel és megbeszélik, hogy április 7-e lesz a nagy nap számukra, amit hamarosan el is kezdenek megszervezni, ezáltal pedig egyre többet találkoznak. A két fiatal sorsa összefonódik, elkezdik egymást jobban megismerni és várják a kijelölt napot, amikor kicsit könnyebb lesz számukra a teher, amit a vállukon cipelnek, és amitől mindenáron meg szeretnének szabadulni. 

"Van abban valami költői, hogy az első fiú, aki elkéri a számomat, éppen az, akivel együtt fogok meghalni. Ebből biztosan lehetne írni valamilyen romantikus sorozatot. Vagy talán mégsem."

Rengeteg kérdés felmerült bennem olvasás közben, kezdve azzal, hogy ugyan mennyiben fog megváltozni a két fiatal élete azzal, hogy kitűzték a dátumot vagy hogy mégis mi lehet az oka annak, hogy két tizenéves, élete elején járó fiatal öngyilkosságot fontolgat, ugyanis a történet elején nem voltam teljesen biztos abban, hogy ezekre választ fogok kapni. Szerencsére az írónő kielégítette kíváncsiságomat és fény derült minden titokra. A végén lévő esemény pedig szerintem teljesen kiszámítható volt, ahogy az is, hogy a végül egymásba szeretnek majd és megpróbálnak a mának élni és megtalálni a szépet az életben, nem pedig mindenáron megszabadulni tőle. 

"Néha akkor jövünk rá, pontosan hogyan élünk, ha látjuk, mások milyennek látnak minket."

Az biztos, hogy nem ez a legpozitívabb és legvidámabb történet, amit valaha olvastam, sőt eléggé lehozott az életről, mert mint korábban említettem fogalmam nem volt, hogy mégis miről szólhat a könyv, inkább valami szerelmi bánatos dologra asszociáltam a címből. Viszont mindenképp megérte újraolvasnom, mert az írónő nagyon szépen érzékeltette a dolgokat, hogy van kiút még a legmélyebb gödörből is és azt, hogy nem minden az, aminek elsőre látszik. Aysel édesanyja például pont az utóbbi kategóriába tartozik, azt hittem róla, hogy egyáltalán nem törődik a lányával és semmit nem fog változni a kapcsolatuk, egyáltalán nem fogja észrevenni, hogy szenved a lánya. Kellemes meglepetést okozott számomra, ugyanúgy, ahogy Roman szülei is, akik ténylegesen nem a srácot hibáztatták a történtekért, hanem inkább magukat. 

"A depresszió olyan súly, amitől nem lehet megszabadulni. Cipelni kell. Rád esik, összenyom, és még a legkisebb dolgokat is elérhetetlenné teszi. Egy cipőfűzés vagy reggelizés is elérhetetlen messzeségű hegycsúcsnak tűnik, amit az ember nem tud megmászni. A depresszió a részeddé válik. Beleeszi magát a csontjaidba és a véredbe. Ha valamit tudok róla, akkor az az, hogy lehetetlen elmenekülni előle."

Nagyon gyorsan olvasható a könyv, szerintem 2-3 nap alatt elolvastam még úgy is, hogy volt, amikor csak pár fejezetet haladtam vele. A hangulata egyszerre depresszív és könnyed. Jól megoldotta az írónő, hogy ne érezzük azt olvasás közben, hogy elnyel minket a fekete lyuk, mégis ott volt végig, hogy bizony ez nem egy rózsaszín felhőkkel teletűzdelt pillecukros történet. 

"Csak azért, mert nem látod, még nem biztos, hogy nincs."

Ha szeretnél egy kicsit komolyabb hangvételű, mégis tipikus YA könyvet olvasni, akkor a Szívem és egyéb fekete lyukak tökéletes választás. Egy tábla csokit fogyasztásra vagy egy cicát/kutyát simogatásra azért készíts be a könyv mellé, mert szükség lesz a boldogsághormonokra!

---

Értékelés: 4,5/5

Kedvenc szereplő: Aysel öccse (Mike)

Kedvenc rész: Mike szülinapja

Üdv, 

FEKETE JUDIT - AZ ŐRÜLET HATÁRÁN (KÁLMÁN LILI MUNKANÉLKÜLI NAPLÓJA)

Hello Molycik!

Megint magyar írós hetet tartunk a Prológuson. Ennek keretében érkezik tőlem értékelés egy igazán szórakoztató és mai könyvről. Ismerjétek meg ti is Kálmán Lilit! :)

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 192
Megrendelem

A könyvet köszönöm szépen a
Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg

Lili egy menő multinál dolgozik, és talpraesett marketingesként megszokta, hogy minden problémát gyorsan megold. Csakhogy egy nap behívják a tárgyalóba, és bizony, AZT a hírt közlik vele.

Munkanélküli lett.

Nincs mese, ideje új állás után nézni.

Fergeteges rodeó indul a magyar valóságban.

Elgondolkozik, legyen-e belőle aloe vera mlm ügynök, vagy elfuserált cukrász. Sofőr. Virágáruslány. Hallgasson-e a volt kollégára, aki felhívja a Nagy Ötlettel?

Várjon az igazira vagy vállaljon átmeneti munkát? Adja fel az álmait? És az elveit?

Miközben naplót ír, vagy épp lelkesen blogol, mellékesen várja a nagy Őt is, de főleg kicsiket talál.

Ám az Élet gyakran meglepőbb, mint gondolnánk…

A hol szomorkás, hol kacagtató történet üdítő színfoltja nemcsak a hazai könyvpiacnak, hanem lelket feltöltő olvasmány mindazoknak, akik épp hasonló cipőben járnak.

---

Fekete Judit könyvére a Könyvmolyképzős borítóleleplezésnek köszönhetően figyeltem fel, amikor a bejegyzést készítettem belőle ide és a Prológus oldalára is. Kivételesen azonban nem a külcsíny volt az első benyomás számomra, mint úgy általában történni szokott, hanem a fülszöveg, amit meg egyébként nem szoktam elolvasni.  Ezúttal megtettem és utána alig vártam, hogy a kezemben tarthassam a könyvet és elolvashassam. Persze a borító se semmi, véleményem szerint tökéletesen illik a könyvhöz. Egyszerű, mégis nagyszerű. 

A történet azzal kezdődik hogy Kálmán Lilit kirúgták a munkahelyéről, így válik menő marketingesből álláskeresővé pillanatok alatt. Talpraesett személyiségének köszönhetően főhősnőnk nem esik teljesen kétségbe először gondolatban elküldi előző munkáltatóját melegebb tájakra és megállapítja, hogy jobb lesz neki egy új helyen, majd rálép az álláskeresők rögös útjára. 

Az írónő stílusa kifejezetten szórakoztató, az általa megalkotott történet és karakteret pedig teljesen valóságszagúak. Pont ezt szerettem benne annyira. Lili a kirúgásától kezdve, egészen a végkifejletig menetel felfelé a karakterfejlődés lépcsőfokain. Jót szórakoztam a naplóbejegyzésein és a borzalmasabbnál borzalmasabb állásinterjúin, mellette pedig teljesen át tudtam élni azt a szenvedést, amit akkor él át az ember, amikor már a hatszázhetvenedik verzióját írja az önéletrajzának, de még mindig nem érzi jónak, elfogadhatónak. Pedig én még csak nem is voltam munkanélküli, lévén, hogy még tanulok, mégis teljesen együtt tudtam érezni Lilivel. Egyébként, remélem nem csak szerintem viselte veszett jól a munkanélküliséget. Az a kis önirónia kellett a történetbe, de még mennyire!

A formátuma blogregény, amit én egyszerűen imádtam. Már anno a Neveletlen hercegnő naplójára is rá voltam kattanva, majd kicsit később Bridget Jones naplójára, most pedig úgy látszik, hogy Az őrület határán állt be a sorba következőnek. Egyetlen problémám a rövidségével volt,  nagyon szívesen olvastam volna még pár hónapnyi bejegyzést Lilitől.

Ja, egyébként apám reggel hétkor képes volt felhívni. Dühösen mesélte, hogy a „francos újságírója” előző nap este kilenc óra huszonhatkor hívta őt fel, hogy megkérdezze, vállal-e egy beszélgetést rólam. Apán dühösen lecsapta, mondván este nyolc után még a feleségével sem vállal beszélgetést, nemhogy a „firkászokkal”

Az őrület határán mindenképp egy hiánypótló könyv, amit legszívesebben minden álláskeresés előtt álló személynek a kezébe nyomnék, hogy  tessék olvasd el és ne add fel már rögtön a legelején, hiszen van remény! Bárkiből lehet munkanélküli, sajnos ez egy elkerülhetetlen társadalmi probléma, nem mellesleg legtöbbször egy kínkeserves és hosszú folyamat, de ha nem hagyjuk, hogy a reményhal feldobja a nemlétező talpát, akkor egy kis kitartással az őrület hátáráról simán be lehet költözni a munkásnegyedbe.

Aztán beszélgettünk egy kicsit, kifaggattam, hogy mi újság nála. Minden frankó, munka oké, pasi oké, szex oké, elkezdett sportolni, és soha jobban. Lehajtottam még egy fütyülőst. Egy óra múlva már én fütyültem. Mindenre.

Voltál már munkanélküli vagy épp az vagy? Akkor ez a könyv neked íródott. Nem voltál még és nem is szeretnél? Akkor is olvasd el Kálmán Lili naplóját, mert bármikor kerülhetsz olyan helyzetbe, amikor ha visszagondolsz a történetre rájöhetsz, hogy hiába vagy épp az őrület határán, van kiút, nem szabad feladni. Korosztálytól függetlenül is bárkinek teljes szívemből ajánlom Kálmán Lili történetét! 

Nálam a tavalyi év egyik nagy kedvence lett a könyv :)

---

Értékelés: 5/5*
Kedvenc szereplő: Wörk, Lili
Kedvenc rész: az egész könyv :3

Ha érdekel, hogy az írónő melyik könyvet tenné egy időkapszulába vagy, hogy hogyan látja a helyzetét, mint magyar író, akkor az alábbi két bejegyzés a kedvedre lehet! :)

>> Körkérdés magyar írókkal
>> Interjú Fekete Judit írónővel

Üdv,

AMIE KAUFMAN - MEAGAN SPOONER: THESE BROKEN STARS - LEHULLOTT CSILLAGOK (STARBOUND #1.)

Hello Molycik!

A mai alanyom egy gyönyörű külsővel rendelkező, szuper stílusban megírt történet, ami kevésbé eseménydús, mint vártam, mégis magával varázsolt. 

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 486
Megrendelem
A recenziós példányt köszönöm szépen
a kiadónak! :) 

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​bizakodásról és túlélésről szóló, időtlen szerelmi történet. Éld át a reményt!

Az Icarus fedélzetén ez az éjszaka is olyan, mint a többi. De hirtelen katasztrófa történik: valami kirántja a hiperűrből a hatalmas luxusűrhajót, és az a legközelebbi bolygóra zuhan. Csak Lilac LaRoux és Tarver Merendsen éli túl a katasztrófát, és úgy tűnik, hogy rajtuk kívül senki más nincs a bolygón.

Lilac az univerzum leggazdagabb emberének lánya, Tarver viszont a nincstelenségből indult. Fiatal kora ellenére már kitüntetett háborús hős, aki régen megtanulta, hogy a Lilac-féle lányok csak bajt hoznak ez ember fejére. De mivel csak egymásra számíthatnak, muszáj együttműködniük, hogy átjussanak a kísérteties vidéken, melyen túl talán segítséget remélhetnek.

És egyszer csak a körülmények dacára Lilac és Tarver ráébred, hogy furcsamód mégis volt valami haszna annak a tragédiának, ami egymáshoz sodorta őket. Mivel a hétköznapi életükben nem lehet közös jövőjük, azon kezdenek el töprengeni, hogy vajon nem lenne-e jobb örökre a bolygón maradni?
Minden megváltozik, amikor rájönnek, hogy mi a titka a lépteiket kísérő, hátborzongató suttogásnak. Lilac és Tarver talán elhagyhatja ezt a bolygót, de azt biztos, hogy már nem lesznek ugyanazok, akik korábban voltak.

„Egyszerűen csodálatos! Erre a sci-fire vártam!” – Beth Revis, a Túl a végtelenen bestsellerszerzője

„Fantasztikus! Akció, romantika, fordulatok – ebben a könyvben minden megvan.” – Beth, goodreads

---

A történet a kezdetekben a jövőbe repít minket, az Icarus luxusűrhajón játszódik. Itt találkoznak főszereplőink Lilac és Tarver és mint arra számítani lehet már a legelső találkozásuk, sőt egymásra pillantásuk alkalmával ott a szikra közöttük. Rögtön ki is akadtam, hogy ne csinálják már ezt velem, hogy kapásból egy instaloveval indít a sztori, mi lesz akkor ezek után? Annyit elárulhatok, hogy nagy történések nem voltak. Lezuhant az elpusztíthatatlan űrhajó, a Titanic 2.0, hőseink pedig küzdöttek az életükért, a túlélésre hajtottak, miközben egy kicsit jobban megismerték egymást. Kék lagúna történet sci-fi elemekkel megfűszerezve.

"Ha befogom a számat, talán agyonvágja az áram."

Azt már párszor említettem itt a blogon, hogy nem nagyon szeretem, ha egy könyvben szinte semmi nem történik, csak mennek-mendegélnek a szereplők és láss csodát, most saját magamnak fogok ellentmondani, mert a Lehullot csillagokat igenis szerettem. A szereplők érdekesek voltak és az írónők stílusa teljesen magával ragadott már az első pár mondattól kezdve. Méghozzá annyira, hogy ha egy lapra írtak volna random szavakat vagy, ha egy általam utált étel receptjét hányták volna a lapokra könyv címszóval, akkor is élvezettel olvastam volna. 

A két főszereplő, mint tűz és víz. Lilac gazdag család egyetlen leány gyermeke, édesapja kincse. Számomra a története elején az elkényeztetett kislány látszatát keltette, akiért mindenki oda meg vissza van, majd szép lassan átalakult a szememben. Méghozzá egy erős, kitartó, találékony, talpraesett lánnyá, aki remekül megállta a helyét olyan helyzetekben is, ahol se a neve, se a pénze nem számított. Soha nem adta fel és kitartott az elvei mellett. Igazi survivor a csaj :D

"Semmi kétség, Lilac LaRoux megmentette az életünket. Ezt egy kicsit nehéz megemészteni."

A fordítás néhol érdekesre sikerült.

Tarver pedig egy háborús hős, aki bátorságának mászott feljebb a ranglétrán, egyenesen az elitek szintjére az Icaruson. Úgy alaphangon pedig árad belőle, hogy jövőbeli bookboyfriend alapanyag. Nagyon szimpatikussá tette számomra, hogy család centrikus személyiség, és bármi baj történt egyből a szülei jutottak eszébe, hogy már csak miattuk is túl kell élnie mindent, hiszen már így is elvesztették egy fiúkat, az övébe bele is halnának, és ez hajtotta Tarvert előre. Szintén talpraesett, bátor és találékony, bár ez egy őrnagynál nem újdonság.

Ők ketten a kezdetektől fogva kedvelték egymást, - ezt értelmeztem instalovenak az elején - aztán szépen lassan, ahogy haladt előre a történet, úgy alakult ki egy szoros, és igazán romantikus kapcsolat közöttük, ami a könyv 90%-át tette ki. 

Mellékszereplők voltak, bár nem sokan és már az első pár fejezet után kiíródtak az Icarus lezuhanásával, mégis folyamatosan jelen voltak a visszaemlékezések által, ezáltal kevésbé érződött, hogy ténylegesen két emberről szólt csak a történet. 

A folytatás számomra nagyon várós, kíváncsi vagyok, hogyan alakul Lilac és Traver love storyja és már várom a PTSD tüneteit, amik biztosan jelentkezni fognak Lilacnél. Plusz, mint már korábban említettem az írónők varázslatos stílusa teljesen magával ragadott, bizakodó vagyok, hogy ez a jövőben sem fog változni. 

A borítóról és a fordításról még nem esett szó. Előbbivel nagyon meg vagyok elégedve, teljes egészében gyönyörű, utóbbinál voltak fura dolgok. Még életemben nem hallottam olyan, hogy valakinek összeszorultak a belei a rémülettől, illetve olyanról sem, hogy engem is a frász tört ki. A fordítás egészét tekintve véleményem szerint jó lett, élvezhető maradt a történet és átjött a Kaufman-Spooner páros fantasztikus stílusa is.

A könyvet azoknak ajánlom, akik szerették a Kék lagúna filmet és a sci-fit sem vetik meg. Azonban a gazdag leányzó beleszeret a szegény srácba típusú történetek rajongói is kedvüket lelhetik a Lehullott csillagokban. Az írónők stílusa engem kilóra megvett és a coverwhorek szeme sem marad szárazon. A szereplők nem idegőrlőek, ami kapásból egy jó pont, a nagy titok pedig egy kis misztikumot biztosít a hosszú útra, amit bejárunk a szereplőkkel együtt. A fejezetek elején lévő részletek a kihallgatásról fantasztikusak voltak, már csak azokért is megérte elolvasnom a könyvet.

"– Nincsen kedve megválaszolni a kérdéseinket, Őrnagy? 

– Dehogyisnem. Örülök, hogy segíthetek önöknek. Látom, hogy csak úgy isszák a szavaimat. 

– Nem tűnik túl együttműködőnek, Őrnagy. Maga olyan katona, akit már számtalanszor kitüntettek. De a mostani viselkedése egyáltalán nem felel meg az aktájában lévő jelentéseknek. 

– Gondolom, a látszat néha csal."

---

Értékelés: 4/5

Kedvenc szereplő: -

Kedvenc jelenet: -

Ki várja velem együtt a második kötet megjelenését? :)
Üdv,