KEVIN KWAN: KŐGAZDAG ÁZSIAIAK (KŐGAZDAG ÁZSIAIAK #1.)

Hello Molycik!

A probloggerekkel ezúttal kétfelé szakadtunk: a csapat egyik fele pusztít, a másik pedig átadja magát a romantikának. Őszintén megvallom, nem tudom, hogy keveredtem pont a rózsaszín, szerelemtől túlfűtött oldalra, de megtörtént. Két értékeléssel is készültem a projektre és mindkettő romantikus. Még jó, hogy egyik sem a nyáltól csöpögő módon, mert akkor még kezdeném azt hinni, hogy valami baj van velem. 

Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 432
Megrendelem
A recenziós példányt köszönöm
a kiadónak!

Fülszöveg:

Amikor ​Rachel Csu, a fiatal, intelligens New York-i egyetemi tanár beleegyezik, hogy a nyarat Szingapúrban töltse barátjával, a szintén egyetemi tanár Nicholas Younggal, egy szerény, békés családi fészket képzel el, ahol azzal a férfival töltheti majd az idejét, akihez egyszer talán férjhez megy. Úgy tervezik, kipihenik a munka fáradalmait, és egyben hivatalosak Nick gyerekkori barátja, Colin Khoo és a gyönyörű Araminta Lee világraszóló esküvőjére is. 

A lány nem is sejti, hogy Nick otthona történetesen egy palota, hogy többet ül majd magánrepülőgépen, mint autóban, és hogy a legfurcsább, legőrültebb, leggazdagabb emberek fogadják, akikkel életében addig találkozott. 

Szatirikus, eredeti humorral átszőtt portré, letehetetlen olvasmány elképesztő gazdagságról és fényűzésről. A Kőgazdag ázsiaiak trilógia bepillantást enged az ázsiai sznob nagyvilági körök életébe, lenyűgöző módon ábrázolja a régi és az újgazdagok közötti ellentéteket, a családi kötelékeket és az ezzel járó – gyakran kínos – kötelezettségeket. 

A trilógia következő kötetei: Kőgazdag barátnő; Kőgazdag problémák

„Vannak gazdagok, mocskosul gazdagok és vannak kőgazdagok… A könyv mulatságosan állítja pellengérre a szinte felfoghatatlan gazdagságot és az ázsiai nagyvilági népek őrültségeit.” 

People magazin 

„Finoman dekadens… Ez a 48 karátos strandolós olvasmány őrületesen vicces.” Entertainment Weekly 

„Eredeti és szórakoztató… Olyan volt, mintha hullámvasúton ülnék. Imádtam!” Jackie Collins

Végre egy olyan könyv, ahol nem a szemet gyönyörködtető borító adta meg a kezdő lökést, ahhoz, hogy elolvassam a történetet! Igazából, RavenS feldobta, hogy szívesen olvasná, mi lenne, ha beillesztenénk a pusztuló-romantika hetünkbe, én meg valahogy becsatlakoztam. Aztán meg is néztem a filmet, ami hatalmas nagy hiba volt. Na, nem azért, mert rossz volt. Nagyon is cuki volt és szórakoztató, viszont ez alapján beleestem abba a hibába, hogy azt gondoltam a könyv is hasonló lesz és majd könnyen lecsúszik. Hát, minden volt csak könnyed nem. Mármint, könnyed volt és jót szórakoztam rajta, de mégis szöges ellentéte a filmnek. Egyáltalán nem az az egy nap alatt lecsúszik könyv, mert elrágódsz, elgondolkozol a mondandóján, és ezért idő kell a megemésztéséhez.

Történetét tekintve, Rachel és Nick nyaralásába csöppenünk bele, ami a lány első találkozása Nick családjával. A bibi csak az, hogy a srác elfelejtette megemlíteni barátnőjének, hogy a nagy családdal hatalmas vagyon is jár. Attól a pillanattól kezdve, hogy megérkeznek Ázsiába, sőt, már előtte is egyfajta kultúr sokkot élhet át az olvasó, olyan részletesen és gazdagon írja le Kevin Kwan, hogy ki-kicsoda, mit csinál, miért fontos, mennyire vagyonos. Bepillantást enged a kőgazdag ázsiaiak életébe, közben pedig egyfajta kritikát formál velük szemben. Párszor már említettem, de egyetemen az alapszakom a szociológia volt, és akkor, amikor tanultam, hiába érdekelt, nem igazán fogott meg, amit tanultam olvastam. Kwan pedig elérte nálam, hogy elgondolkodjak és belemerüljek a témába újra, úgy, hogy közben még élveztem is, amit olvastam. Amit ezzel ki szeretnék fejezni, az az, hogy nem csak szórakoztató, de elgondolkodtató is a könyv. És habár a romantikusok közé sorolnám, mégis van egy komolyabb felütése, amitől nem egy chick-lit-et kaptam, hanem valami mást. 

"Eleanor már réges-rég felállította a férfiakkal kapcsolatos elméletét. Szentül hitte, hogy esetükben a „szerelem” és „az Igazi megtalálása” merő butaság. A házasság egyszerűen időzítés kérdése, és ha egy férfi egyszer elhatározza, hogy levonja a vitorláit és révbe ér, akkor az a lány lesz az Igazi, aki akkor éppen ott van."

A szereplők maguk is egyéniségek és mind különbözőek. Peik Lin családja volt számomra a kedvenc, mert szórakoztató, üde színfoltként voltak jelen a történetben. Astridot is nagyon kedveltem, na meg persze a két fő-fő szereplőt: Nicket és Rachelt. Bár Nick esetében néha olyan érzésem volt, mintha a pasi egyszerre lenne süket és vak a szerelemtől. Hiába mondták neki, hogy készítse fel élete szerelmét a nagy találkozásra a mamával, mint, aki meg se hallotta. Minden jó tanácsot elengedett a füle mellett, és egyszerűen elvakultan látta a családtagjait. 

Számomra kellemes kikapcsolódást nyújtott, bár nem ajánlom, hogy a filmmel kezdjetek először, mert utána kicsit száraz és unalmas lehet a könyv, hiszen csak apróbb eltérések vannak. Semmi eget rengető átírás nem történt, amit ne lehetett volna befogadni, szóval kicsit olyan 'egymás után kétszer is elolvastam ugyanazt' érzésem volt. A könyv után viszont semmiképp ne hagyjátok ki, mert szerintem nagyon szórakoztatóra sikeredett! :)

Értékelés: 4/5*
Kedvenc rész: -
Kedvenc szereplő(k): Peik Lin, Astrid
Kinek ajánlom: a romantikus történeteket kedvelőknek. 
Üdv,

JASMINE WARGA: SZÍVEM ÉS EGYÉB FEKETE LYUKAK

Hello Molycik!

Idén ugyebár nagy várólista csökkentő kihívásba fogtam, méghozzá egy olyanba, aminek az a célja, hogy naponta minimum 50 oldalt elolvassak. Ezzel tök jól haladok, de van mellette egy molyos listám is, amin 100 könyv csücsül és igyekszem a számukat minél hamarabb leredukálni nullára. Ennek és a Prológus Romantikus hetének keretében olvastam el Jasmine Warga könyvét, a Szívem és egyéb fekete lyukakat. Legalábbis egészen addig ebben a hitben éltem, amíg már csak 10 oldal maradt a könyvből. De ezt még kicsit bővebben kifejtem a fülszöveg után.

Kb. lehetetlen a könyvről spoilerek nélkül beszélni, főleg úgy, hogy már kapásból a fülszöveg lelő pár dolgot, így nem tartom lehetetlennek, hogy belefuthattok pár olyan dologba, amibe nem kellene, ha még nem olvastátok a történetet. Csak óvatosan, ha nem szeretnél veszélyzónába kerülni, akkor még most elkerülheted, figyelmeztettelek! :D 

Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 320
Megrendelem!
A recenziós példányért köszönet
a kiadónak! :)

Fülszöveg: 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​tizenhat éves fizikazseni, Aysel az öngyilkosságát tervezi. Minden oka megvan rá. Egy anya, aki összerezzen, ha ránéz. Osztálytársak, akik a háta mögött sugdolóznak. Egy apa, akinek erőszakos bűncselekménye megrázta a kisvárost. Aysel felkészült, hogy helyzeti energiáját megsemmisítse. 

Csak egy gond van: lesz bátorsága egyedül megtenni? Amikor rábukkan egy honlap Öngyilkossági társkereső fórumára, tudja, hogy megtalálta a megoldást. A JégRobot néven regisztrált fiú (igazi nevén Roman), akit egy családi tragédia kísért, szintén partnert keres. 

Bár elsőre úgy tűnik, Ayselben és Romanben nincs semmi közös, lassanként mégis kezdik kitölteni az űrt egymás életében. Csakhogy, amint közeledik az időpont, amiben megállapodtak, Aysel egyre kevésbé biztos benne, hogy azt szeretné. Végül választania kell: meg akar-e halni, vagy inkább meggyőzni Romant, hogy maradjanak életben, esélyt adva maguknak arra, hogy együtt fedezzék fel a helyzeti energiájukban rejlő lehetőségeket. 

Megrendítő könyv a kapcsolatok mindent átalakító erejéről.

---

Tehát, a szokásos történt, fülszöveget nem olvastam, mert még mindig nem szeretem, ha lelövik számomra a poénokat, viszont ennek is megvannak a hátulütői. Bár nem tudom, hogy jelen esetben ez jelentett-e volna bármit is, ugyanis már a 300. oldal környékén jártam, amikor elérkezett az idő a nagy tragédia bekövetkezéséhez, nálam meg ahhoz, hogy bekattanjon, hogy basszus, én ezt a könyvet már olvastam egyszer. Ezt egyszer már eljátszottam az Alaska nyomábannál, de azt a sztorit nem szerettem, így nem lepődtem meg azon, hogy elfelejtettem. Viszont Aysel és Roman története a maga módján cuki volt és nem volt vele különösebb problémám, szóval nem igazán értem, hogy sikerült ezt összehoznom, de szerintem lassan felülmúlom Szenillát is ilyen tekintetben. 

A mesedélután után jöjjön a borító, amit legelőször nem szerettem. Nem tudom láttátok-e már az amerikai kiadást, de egyszerű, mégis nagyszerű és számomra jobban passzolt a címhez és a történethez. Olvasás után viszont beláttam, hogy tökéletesen illik mind hangulatában, mind letisztultságában a történetez. 

A történet főszereplője Aysel, aki török származású, de Amerikában élő leányzó. Aysel súlyosan depressziós, nem tudja feldolgozni édesapja tettét, sem azt, hogy viszonyulnak hozzá az osztálytársai, meg úgy alapjáraton a város lakói. Éppen ezért öngyilkos szeretne lenni és munkában folyamatosan a Sima Átkelés nevű honlapot böngészi, ami lényegében egy közösségi oldal azoknak, akik véget szeretnének vetni életüknek. Van az oldalnak egy úgynevezett társkereső része is, ahol partnert találhatnak az oldal felhasználói tettük végrehajtásához. Így találkozik Aysel Romannel és megbeszélik, hogy április 7-e lesz a nagy nap számukra, amit hamarosan el is kezdenek megszervezni, ezáltal pedig egyre többet találkoznak. A két fiatal sorsa összefonódik, elkezdik egymást jobban megismerni és várják a kijelölt napot, amikor kicsit könnyebb lesz számukra a teher, amit a vállukon cipelnek, és amitől mindenáron meg szeretnének szabadulni. 

"Van abban valami költői, hogy az első fiú, aki elkéri a számomat, éppen az, akivel együtt fogok meghalni. Ebből biztosan lehetne írni valamilyen romantikus sorozatot. Vagy talán mégsem."

Rengeteg kérdés felmerült bennem olvasás közben, kezdve azzal, hogy ugyan mennyiben fog megváltozni a két fiatal élete azzal, hogy kitűzték a dátumot vagy hogy mégis mi lehet az oka annak, hogy két tizenéves, élete elején járó fiatal öngyilkosságot fontolgat, ugyanis a történet elején nem voltam teljesen biztos abban, hogy ezekre választ fogok kapni. Szerencsére az írónő kielégítette kíváncsiságomat és fény derült minden titokra. A végén lévő esemény pedig szerintem teljesen kiszámítható volt, ahogy az is, hogy a végül egymásba szeretnek majd és megpróbálnak a mának élni és megtalálni a szépet az életben, nem pedig mindenáron megszabadulni tőle. 

"Néha akkor jövünk rá, pontosan hogyan élünk, ha látjuk, mások milyennek látnak minket."

Az biztos, hogy nem ez a legpozitívabb és legvidámabb történet, amit valaha olvastam, sőt eléggé lehozott az életről, mert mint korábban említettem fogalmam nem volt, hogy mégis miről szólhat a könyv, inkább valami szerelmi bánatos dologra asszociáltam a címből. Viszont mindenképp megérte újraolvasnom, mert az írónő nagyon szépen érzékeltette a dolgokat, hogy van kiút még a legmélyebb gödörből is és azt, hogy nem minden az, aminek elsőre látszik. Aysel édesanyja például pont az utóbbi kategóriába tartozik, azt hittem róla, hogy egyáltalán nem törődik a lányával és semmit nem fog változni a kapcsolatuk, egyáltalán nem fogja észrevenni, hogy szenved a lánya. Kellemes meglepetést okozott számomra, ugyanúgy, ahogy Roman szülei is, akik ténylegesen nem a srácot hibáztatták a történtekért, hanem inkább magukat. 

"A depresszió olyan súly, amitől nem lehet megszabadulni. Cipelni kell. Rád esik, összenyom, és még a legkisebb dolgokat is elérhetetlenné teszi. Egy cipőfűzés vagy reggelizés is elérhetetlen messzeségű hegycsúcsnak tűnik, amit az ember nem tud megmászni. A depresszió a részeddé válik. Beleeszi magát a csontjaidba és a véredbe. Ha valamit tudok róla, akkor az az, hogy lehetetlen elmenekülni előle."

Nagyon gyorsan olvasható a könyv, szerintem 2-3 nap alatt elolvastam még úgy is, hogy volt, amikor csak pár fejezetet haladtam vele. A hangulata egyszerre depresszív és könnyed. Jól megoldotta az írónő, hogy ne érezzük azt olvasás közben, hogy elnyel minket a fekete lyuk, mégis ott volt végig, hogy bizony ez nem egy rózsaszín felhőkkel teletűzdelt pillecukros történet. 

"Csak azért, mert nem látod, még nem biztos, hogy nincs."

Ha szeretnél egy kicsit komolyabb hangvételű, mégis tipikus YA könyvet olvasni, akkor a Szívem és egyéb fekete lyukak tökéletes választás. Egy tábla csokit fogyasztásra vagy egy cicát/kutyát simogatásra azért készíts be a könyv mellé, mert szükség lesz a boldogsághormonokra!

---

Értékelés: 4,5/5

Kedvenc szereplő: Aysel öccse (Mike)

Kedvenc rész: Mike szülinapja

Üdv, 

RANSOM RIGGS: ÜRESEK VÁROSA (VÁNDORSÓLYOM KISASSZONY KÜLÖNLEGES GYERMEKEI #2.)

Hello Molycik!

Még tavaly engedtem a nyomásnak és nekikezdtem Ransom Riggs nagysikerű trilógiájának a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinek. Az első részről az értékelésem itt tudjátok elolvasni, most pedig a Prológus Filmes hetének keretében érkezem a folytatással, az Üresek városával.

Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 382
Megrendelem!
A könyvet köszönöm
a kiadónak!

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1940. ​SZEPTEMBER 3.

A KÜLÖNLEGES GYERMEKEKET SZÖRNYEK FENYEGETIK.

EGYETLEN EMBER MENTHETI MEG ŐKET – DE Ő MADÁRTESTE FOGLYA MARADT.

A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinek hihetetlen, kalandos története folytatódik. Jacob Portman a barátaival Londonba indul. A gyerekek szeretnének biztonságra lelni egy időhurokban, ahol nem fenyeget sem öregség, sem betegség, sem ellenség. Azt remélik, hogy gondviselőjükön, Vándorsólyom kisasszonyon is segíteni tudnak, hogy visszanyerhesse emberi alakját. Mielőtt barátait biztonságos helyre vezeti, Jacobnak meg kell hoznia egy fontos döntést szerelméről, Emma Bloomról. Közben a háború sújtotta Londonban vérszomjas lidércek és éhes üresrémek fenyegetik őket…

Ransom Riggs különleges hősei, a szörnyeket látni képes Jacob, a puszta kezével tüzet gyújtó Emma, a láthatatlan Millard, a halottakat feltámasztó Enoch és társaik visszatérnek a fantasztikus fordulatokkal teli regényben.

A régi fényképekkel illusztrált könyv rendkívüli világba vezeti az olvasót.

Ransom Riggs Floridában nőtt fel, és Los Angelesben él. Diplomát szerzett a Kenyon College-ban és a Dél-kaliforniai Film- és Televíziós Egyetemen, megnősült, és készített néhány díjnyertes rövidfilmet. Másodállásban blogger és újságíró, Strange Geographies című utazási cikksorozata az entalfloss.com vagy a ransomriggs.com oldalakon olvasható. Ez a második regénye. Első könyve, a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei világszerte sikert aratott, és film is készül belőle.

---

A bejegyzés spoilert tartalmazhat!!!

Szokás szerint kezdem a külsőségekkel, mert hiába is tagadnám, azért igen is számít a borító. Tökéletesen passzol az első kötethez, bár így a történet elolvasása után nem igazán értem, hogy miért éppen egy mellékszereplő került a könyv elejére, de ez annyira nem lényeges. Belül is szépséges a tördelés és a szerkesztés, a fejezetek oldalai és ... majdnem folytattam a sort, hogy a képek is, de azokat nem szépnek nevezném, hanem különlegesnek, hozzáadnak az egyébként is egyedi történethez. Teljesen olyan érzésem volt végig olvasás közben, mintha kifejezetten a könyvbe készítették volna őket, egyáltalán nem érződik szimplán  egy gyűjteménynek. 

"– Te élhecc fantáziavilágban, drágám, de én realista vagyok."

A sztori pontosan ugyanott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt, amire azután jöttem rá, hogy a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinek utolsó pár oldalát elolvastam újra. Az a nagy harci helyzet, hogy ha nem láttam volna a filmet anno moziban, akkor lehetséges, hogy nem emlékeznék még ennyire sem a történetre, de egy kis emlékezet frissítés mindenképp rámfért. Nyílt titok, hogy nem lett a kedvencem a trilógia első része, nagyon lassan indult be és olyan meh volt. Persze, tök egyedi a történet és a karakterek, de nem tudott magával ragadni, kicsit untam is. Lorelei viszont arra biztatott, hogy folytassam, mert ő is hasonlóképp érzett, mint én és az Üresek városa bizony sokkal jobb.

Tehát a srácok elhagyták a szigetet és céljuk, hogy megmentsék Vándorsólyom kisasszonyt, aki sajnálatos módon nem tud emberi alakot ölteni. Annak érdekében, hogy újra képes legyen egy másik ymbryne segítségére van szüksége, így a kis csapat minden erejével azon van, hogy megtalálja Wren Ökörszem kisasszonyt, aki az utolsó olyan ymbryne, akit még nem raboltak el a lidércek. 

"Az emberi lélek sokkal rugalmasabb, mint képzeltem, képes annyira kiterjedni, hogy befogadjon mindenfajta ellentmondásokat és látszólagos lehetetlenségeket. Ez volt az én szerencsém."

Sokkal izgalmasabb, baljósabb és sötétebb volt ez a rész, mint az előző, ami előnyére vált a könyvnek, de én még így is azt éreztem, hogy sose érek a végére. Pedig az Üresek városában aztán tényleg pörögtek az események és ezzel együtt az oldalak is, csak olyan meh volt hosszúnak érződött.  Mintha hiányzott volna a sztoriból a szikra, ami ahhoz kell, hogy lángra lobbanjon, mint Emma keze. A történetnek egyébként nagyon jót tett, hogy végre nem csak a szigetre koncentrálódtak az események, hanem folyamatos mozgásban voltak a srácok és, hogy új szereplők kapcsolódtak be útközben. Addisont a kutyát és a cigányokat például nagyon megkedveltem, amit mondjuk a főszereplőkről már nem tudok elmondani. Míg a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeiben nem volt velük különösebb gondom, itt konkrétan falra másztam némelyiktől. 

"A csatában nem az ellenség kisujjára célzol – egyenesen a szívébe döföl!"

Jacob engem idegesít, csak szenved és tipródik miközben a NAGYAPJA CSAJÁBA SZERELMES. Szerintem ez nem normális és nem tudom feldolgozni ezt a tényt. Nem, nem és nem. De legalább úgy látszik nem csak látja az üreseket, de még hasznát is fogják majd venni a háborúban a különlegességének. Persze, hogy ezzel lett vége a könyvnek, hogy az ember folytatni akarja a záró kötettel. Tipikus húzás volt az író részéről, ha a különlegesek történetének rajongója lennék tuti a hajam kitéptem volna, hogy lehet így vége, miért kell az idegeimen táncolni. Visszatérve Jacobra, szerintem semmit nem fejlődött az előző rész óta, megragadt a zavarodott, szerencsétlen szinten, aki nem tudja mit kezdjen magával és, hogy mégis mi legyen Emmával. Menjen vagy maradjon, majd eldöntötte, hogy mit akar, de a cliffhanger alapján gondolom változni fog az álláspontja. 

Emma, ha lehet még jobban idegesített, mint Jacob. Olyan érzésem volt, mintha minden mozdulatával irányítani próbálná a fiút, mintha jobban tudná, hogy mit akar és mit kellene tennie, mint maga a srác. Nem mondanám, hogy ezzel a tulajdonságával szimpatikussá vált, sokkal inkább egy hisztis fruskának könyveltem el magamban és jó eséllyel felkerülne a képzeletbeli péklapátot neki listám élére. A két fiatal közötti szerelmi szál meg nem gyere be számomra, nem tudom magam túltenni a tényen, hogy Jacob a nagyapja egykori szerelmével randizgat és smárol. 

A többieket korábban egészen bírtam, de valahogy most, hogy nőtt a tét és veszélyesebb vizekre eveztek mindenki csak szenvedett. Bár elismerem, hogy valószínűleg én is ezt tettem volna hasonló helyzetben, amivel saját magamat is halálra idegesítettem volna. Egyedül Enochnál éreztem azt, hogy átérzi a helyzet komolyságát, de közben meg magasról tesz rá, mert tudja, hogy sok esélyük nincs a világ megmentésére, akkor meg minek kapjon idegösszeroppanást.

"– Sose értem az emberek kilencvenkilenc százalékát – ballagott el fejcsóválva Enoch."

A stílussal és a történetvezetéssel egyébként nem volt problémám, hiába éreztem rohadtul hosszúnak a könyvet, viszonylag gyorsan haladtam vele. Amit pedig külön kiemelnék, hogy igazán életszerűen írta le a második világháborús közeget Ransom Riggs. Pacsit neki vagy inkább kekszet, amelyiket jobban szeretné. A vége számomra megint túlságosan váratlan volt, a semmiből jött és a lényeg közepén szakadt meg. A Caulos csavar nem lepett meg, egészen onnantól kezdve sejtettem, hogy hasonló lesz, hogy a galambocskának búcsút intettünk. Valahogy éreztem, hogy Alma nem lenne képes hasonlóra. Viszont nagyon ötletes, hogy lényegében mindent megtudott ezáltal a különlegesekről és még csak meg se kellett magát erőltetnie. Újabb kekszet Riggsnek.

Jobban élveztem és izgalmasabb volt ez a rész, mint a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei, de engem még mindig nem ért - és van egy olyan érzésem, hogy nem is fog - el a hype, ami a trilógiát övezi. Az biztos, hogy akik szerették az első részt, azok valószínűleg ezt is fogják, hiszen véleményem szerint komplexebbre, komolyabbra és sötétebbre sikeredett.

"A múltban éltek, és a múlt mindig kijavítja magát, bárhogy beleavatkozunk is."

---

Értékelés: 4/5*

Kedvenc szereplő: Enoch

Kedvenc rész: -

A bejegyzés a Prológus Filmes projekthetének keretein belül jött létre. Ha élsz-halsz a filmekért és sorozatokért, a könyves adaptációkért, akkor hajrá, ugyanis rengeteg extra tartalommal készültünk. Holnap pedig még egy nyereményjáték is indul a Facebook oldalunkon, aminek a nyereménye egy páros belépőjegy a Nap nap után filmre. 

Üdv,

RANSOM RIGGS: VÁNDORSÓLYOM KISASSZONY KÜLÖNLEGES GYERMEKEI (VÁNDORSÓLYOM KISASSZONY KÜLÖNLEGES GYERMEKEI #1.)

Hello Molycik!

Már elég régóta tervezgetem, hogy elolvasom Ransom Riggs különlegesekről szóló trilógiáját, de eddig valahogy nem jutottam a tettek mezejére. Pont kapóra jött a Prológusos Kossuth hetünk, amelybe tökéletesen beillett a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei, hiszen a kiadónak köszönhető, hogy a magyar olvasó közönséghez is eljutott a történet.

Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 352
Megrendelem

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Fordulatos, ​megindító, sajátos hangulatú regény. Izgalmasan társítja a furcsa régi fényképeket a felejthetetlen történettel.”

John Green, a New York Times újságírója, több sikerkönyv szerzője

Egy rejtélyes sziget

Egy elhagyott árvaház

Egy különös fényképekből álló gyűjtemény

Ez vár felfedezésre a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című felejthetetlen regényben, amely a fantázia és a fotográfia elegyéből kever izgalmas olvasmányt. Történetünk kezdetén rettenetes családi tragédia indítja útnak a tizenhat esztendős Jacobot egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy Vándorsólyom kisasszony gondozottjai nem csak különlegesek voltak, de talán veszélyesek is. Lehet, hogy nem véletlenül száműzték őket egy kietlen szigetre. És valamiképpen – lett légyen ez bármilyen valószínűtlen – talán még mindig élnek.

Ez a nyugtalanító, réges-régi fényképekkel illusztrált regény élvezetes olvasmány felnőtteknek, tiniknek és bárkinek, aki élvezi a hátborzongató kalandokat.

---

Mint azt a bevezetőben említettem, már egy ideje tervezgetem, hogy sort kerítek a könyvre és anno én ezt még úgy terveztem, hogy mielőtt a filmet megnézném moziban, elolvasom a könyvet. A Mielőtt megismertelek esetében ez sikerült is, a Vándorsólyomnál már nem. Amikor premierje volt a filmnek, lakótársam Zhatria sikeresen rávett, hogy megnézzem vele és akkor még nem bántam a dolgot, mert nekem tetszett a Tim Burton-féle adaptáció.

"Mindig tudtam, hogy az égbolt tele van rejtélyekkel – de mostanáig nem jöttem rá, hogy a föld is tele van velük."

A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei egy igazán egyedi történet, amelynek főszereplője Jacob Portman. Jacob nagyapja halála után igyekszik feldolgozni a tragédiát, amit átélt, ezért terápiás jelleggel, édesapja kíséretében Walesbe utazik, hogy utánajárjon nagyapja gyerekkorának. Kutatási célja megtalálni Vándorsólyom kisasszonyt és a különlegeseket. Nem árulok el nagy titkot, sikerrel jár. És lényegében ennyi történik az első könyvben. Na, most kicsit össze voltam zavarodva, ugyanis akarva-akaratlanul is a filmhez hasonlítottam a könyvet, csakhogy rá kellett jönnöm, hogy a film valószínűleg nem csak az első részből merített, hanem legalább az első kettőből, de lehetséges, hogy a harmadik kötetből is. Így kicsit meglepődtem, amikor szinte semmi történés nélkül vége is lett a könyvnek. Persze részletes és tiszta képet kaptam a különlegesekről és az egész mitológiai háttérről, ami a történet alapjául szolgál, de azért hiányérzetem volt. Szinte csak az utolsó 100 oldalban pörögtek az események, egészen addig csak bevezető érzete volt a dolognak.

A történet maga tehát annyira nem nyűgözött le, elég sokszor untam magam olvasás közben, mégis Ransom Riggs stílusa annyira magával ragadó és egyedi, hogy miután rávettem magam az olvasásra nem nagyon akartam letenni a könyvet. Imádtam, hogy creepy képekkel volt színesítve az egyébként is gyönyörűen kivitelezett könyv. Rengeteget dobott az olvasási élményen és remek támpontként szolgált, hogy kit hogyan képzeljek el, pedig általában nem szeretem, ha nem hagyatkozhatok a saját fantáziámra.

A szereplők egytől-egyig különlegesek (szó szerint :D) és szerethetőek voltak. Mindenkit sikerült valamilyen tulajdonsága miatt megkedvelnem, de talán Millard nőtt leginkább a szívemhez, mindig feldobta a számomra unalmasabb pillanatokat egy-egy megszólalásával. Jacob mint narrátor egész jól megállta a helyét, de néhol csapongónak éreztem és olyan hatást keltett, mintha nem egy, hanem több ember narrálná a történetet. Egyébként pedig teljesen jól hozta a zavarodott tini szerepét. Emma is hasonlóképp viselkedett mint egy szerelmes tinilány, ami számomra kicsit fura volt. Mégiscsak a szerelmének az unokájába zúgott bele.

"Ahogyan a szörnyek, úgy az elvarázsolt sziget története is álruhába öltöztetett valóság volt."

Így utólag belegondolva talán egy kicsit bánom, hogy előbb láttam a filmet, minthogy olvastam volna a könyvet, mert így sokkal kevésbé élveztem az olvasást. Számomra túlságosan lassan bontakozott ki a történet, amiben azért ott van az a pozitívum, hogy nagyon részletesen ki volt fejtve minden, és ezt valószínűleg díjazni is fogom miközben a folytatást olvasom, de egyelőre elég mehh az egész. Már épp elkezdtem volna élvezni, hogy történik valami, amikor hirtelen vége szakadt a könyvnek, én meg ültem és néztem, mint Rozi a moziban, hogy ez meg mi a franc volt. 

"Ragaszkodunk a tündérmeséinkhez, amíg csak túlságosan nagy nem lesz az ár, amelyet meg kell ezért fizetnünk."

Ransom Riggs egy egyedi világot teremtett, amelyet a mellékelt képek és az író stílusa tesz teljessé. A karakterek sem a megszokott sablon szereplők, hanem egy kis színt visznek a történetbe. Ez a rész számomra csak egy egynek elment olvasmány volt, nagyon is érződik rajta, hogy kezdő kötet, így bízom benne, hogy a folytatás már sokkal inkább elnyeri majd a tetszésemet. 

***

Értékelés: 3,5/5

Kedvenc jelenet: -

Kedvenc szereplő: Millard

Üdv,

STEPHANIE TROMLY: CSAK A BAJT HOZOD RÁM (CSAK A BAJT HOZOD RÁM #1.)

Hello Molycik!

Lassan véget ér a nyár és a fesztiválszezon, elkezdődik az iskola. Ráhangolódásképp, egy könnyedebb olvasmányra vágyva Stephanie Tromly regényéért nyúltam. Azt kell mondjam jól választottam, ugyanis egy élvezhető, kellemes kis történetet kaptam, humorral és rejtéllyel megfűszerezve.

Kiadó: Ventus Libro
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 300
Megrendelem
A recenziós példányt
köszönöm
szépen a kiadónak! :)

Fülszöveg:

Digby és Zoé, a két gimnazista nyomozásának és szerelembe esésének cseppet sem romantikus, inkább vicces és veszélyes története. 

Amikor az ember arra készül, hogy Digby barátjaként túléljen egy átlagos napot, az nem sokban különbözik attól, mint ha az apokalipszist készülne túlélni. 

Amikor Digby először becsönget, Zoe Webster nincs különösebben elragadtatva. Digby goromba, okos, és nem tűr ellentmondást. Mire Zoe észbe kap, máris nyakig ül abban a vicces és veszélyes eseményfolyamban, amely egy gimnazista lány elrablása ügyében folytatott nyomozáshoz vezet. Ennek az emberrablásnak pedig talán köze lehet ahhoz, hogy nyolc évvel ezelőtt tragikus körülmények között eltűnt Digby húga is.

Ez a borotvaéles párbeszédekkel fűszerezett regény olyan szerelmi történet, amely határozottan nem romantikus, és olyan krimi, amelyben nem a tettes kézre kerítése az egyetlen izgalom. Stephanie Tromly első könyvét nem fogjuk egyhamar elfelejteni.

---

Nem titok, hogy szeretek borító alapján könyveket vásárolni, viszont Tromly történeténél ez nem volt befolyásoló tényező. Első ránézésre nem tetszett és húztam a számat, hogy biztos lehetett volna jobbat is alkotni a történethez, de tévedtem. Így olvasás után ébredtem csak rá, hogy igazából nagyon is illik a borító a regényhez. Viszont, akkor kérdezhetnétek, hogy mégis miért döntöttem úgy, hogy mégis el szeretném olvasni Tromly debütáló regényét? Nagyon egyszerű a válasz, úgy gondoltam, hogy tökéletes kikapcsolódást nyújthat számomra a regény a vizsgaidőszak közepén, esetleg utána. 

"Kicsit úgy vagyunk egymással, mint ahogy a Joker van Batmannel. Kiegészít engem."

A történet két főszereplője Digby és Zoe, közös kalandjuk pedig akkor kezdődik, amikor a fura, különc srác becsönget az új lányhoz. Tipikus YA sablon, kisvárosi elemekkel és számomra egy kis Nancy Drew - Sherlock Holmes - Veronica Mars beütéssel. Egy könnyed olvasmány, humorral és egy kis rejtéllyel megfűszerezve, amely garantálja a szórakozást nem csak a fülledt nyári napokon, hanem az év bármely szakaszában. Amit azért megjegyeznék az az, hogy véleményem szerint az írónő stílusa szuper, de nagyon lassú a történetvezetés, egy jó 55-80 oldal kellett ahhoz, hogy igazán elkapjon a gépszíj és egy ültő helyben kiolvassam a könyv hátralévő részét. 

A szereplők közül Digby volt a kedvencem. Kicsit emlékeztetett a Geek Girlből Tobyra, aki szintén egy zseni és mellé stalker hajlamai is vannak. Szinte minden vicces jelenet hozzá volt köthető, imádtam a srác fura szokásait, a beszólásait és a tini lányok szerelmi életére tett megjegyzéseit. Azt meg kifejezetten szerettem, hogy néha teljesen észrevétlenül, de nagyon is komolyra fordult a könyv, amikor Digby életéről és életkörülményeiről volt szó. Egy kis komolyságot csempészett az egyébként laza hangulatú, szórakoztató történetbe. 

"Ezenkívül vizet és energiaszeleteket is bedobáltam a hátizsákomba. Amikor az ember arra készül, hogy Digby barátjaként túléljen egy átlagos napot, az nem sokban különbözik attól, mint ha az apokalipszist készülne túlélni."

Zoet is nagyon bírtam, főleg azért, mert YA főhősnő létére szinte egyáltalán nem nyafogott, ha igen, akkor megvolt rá a nyomós oka. Próbált minden helyzetet lazán kezelni és nem vérig sértődni vagy elbőgni magát minden egyes gázosabb szituban. Azért pedig jár neki a virtuális pacsi, mert hosszú távon kibírta Digby mellett és maradandó károsodást sem szenvedett, de még csak nem is okozott. 

Ha egy cuki és szórakoztató, ugyanakkor egy kis krimi szállal és rejtélyekkel teletűzdelt könyvre vágysz, akkor Stephanie Tromly könyvét biztosan szeretni fogod, ugyanis a Csak a bajt hozod rám c. könyvében a romantikus elemektől kezdődően a nyomozásig minden megtalálható. Ugyan a történetben vannak sablon elemek, mégsem mondanám azt, hogy egy tipikus YA kliséhalmaz a regény. Sokkal inkább eredeti és szórakoztató, maradandó élmény. Az biztos, hogy én nagyon jól szórakoztam olvasás közben. Ez az idézet pedig tökéletesen összefoglalja a történetet:

"Pisztolyok, kábítószer, eltűnt lányok: ezek a dolgok tényleg velünk hármunkkal történtek. De amikor ezt mind kitárgyaltuk, a bálról kezdtünk beszélgetni. Tisztában voltam vele, mennyire nevetséges, hogy ugyanannyira parázom attól, hogy rám lőnek, mint hogy partner nélkül jelenek meg a bálban. Pedig így volt."

*** 

Értékelés: 4/5
Kedvenc jelenet: Az összes, amiben Digby beszólt Zoenak
Kedvenc szereplő: Digby

Egy kis plusz információ azok számára, akik szintén szerették Digby és Zoe első közös kalandját: a Ventus Libro Kiadónál még idén várható a folytatás ;)

Üdv,