2018 LEGNAGYOBB KÖNYVES MELLÉNYÚLÁSAI (WORST OF #4.)

Hello Molycik!

2018-ban a moly.hu-s olvasmánylistám szerint 79 db könyvet olvastam el, amiben azonban volt szakirodalom is. Ez szerintem egy tök jó szám, főleg, hogy nagyon sok kedvencet sikerült avatnom, viszont sajnos akadtak olyan élmények is, amikre nem szívesen emlékszem vissza. Mégis most pontosan ez fog történni. Sorrendet nem állítok fel, elég, ha annyit tudtok, hogy valamiért mindegyik itt említett könyv, negatív élményként maradt meg számomra. 

Rögtön januárban egy hatalmas csalódással kezdtem, ahol túl magasak voltak az elvárásaim, mert előtte csak pozitívumokat hallottam mind az íróról, mind pedig a kötetről. Nevén nevezve a gyereket, Böszörményi Gyula: Mindörökké várni volt az első nagy csalódásom a 2018-as évben. 

• Értékelést is olvashattok róla, méghozzá itt. 

Februárra is jutott a csalódásokból, amikor Tahereh Mafitól olvastam az Illaberek c. csodát. Gyönyörű a borítója és úgy gondoltam, hogy a történet is tetszhet, de végül a következő megállapításra jutottam: "Valószínűleg ehhez kevés vagyok mint Mackósajtban a brummogás, a képzelőerőm meg valahol Illaberek legmélyebb bugyrában rohangálhat fejvesztve." 

• Értékelés itt olvasható a könyvről.

Szintén februárban kezdtem el, viszont csak április közepén sikerült befejeznem A királynő méregkeverőjét, ami után a megjelenése óta vágyakoztam és végül akkorát csalódtam, hogy már le is mondtam a folytatásról. Idegesítő szereplők és unalom jellemezte számomra a könyvet.

• Értékelés itt olvasható a könyvről.

Májusban általában a vizsgák jellemzik az életemet, 2018-ban sem volt ez másképp, éppen ezért gondoltam, hogy akkor nyugtatom egy kicsit az idegeimet Sarah J. Maas kisregényével, az A Court of Frost and Starlight-tal. Ugyan erről a könyvről értékelést nem írtam, mert nem vitt rá a lélek, de azt meg tudom állapítani, hogy Maas fejét ellepték a terhessége során a hormonok, mert ez a pár száz oldal olyan szinten csöpögött a nyáltól, hogy nagyon nehezemre esett olvasni és igazából értelme se volt sok. A rajongók biztosan szeretik majd azt az oldalát, hogy visszatérhetnek Velarisba és az ACOTAR világába, illetve, hogy újra belecsöppenhetnek a szereplők mindennapjaiba, de hogy enélkül a töltelék kötet nélkül is meglettünk volna, az is biztos. 

Júniusra is kijutott a csalódásokból, pedig a nyáron nem mondhatnám, hogy sokat olvastam. Kerstin Gier Silber trilógiájának első kötetét imádtam, a másodikkal elvoltam, de már voltak problémáim, a harmadiknál pedig azt kívánom bárcsak ne olvastam volna el soha. Ebben a kötetben Liv csak szenvedett és kreálta a problémákat, amiket egyszerű kommunikációval meg lehetett volna oldani. 

• Értékelés olvasható a blogon a teljes trilógiáról, a harmadik részről szólót itt találjátok. 

A Volt fesztiváltól egészen az EFOTT-ig tartó időszakban olvastam Marie Lu könyvét, ami számomra az írónő második esélye volt, hiszen a Legendát nem szerettem tőle anno. Az ifjú kiválasztottak sem váltotta meg a világot. Sőt, már a szereplőkre és a történetre sem nagyon emlékszem, ami elég sajnálatos, mert majdnem egy hónapot áldoztam a könyv elolvasására.

• Értékelést itt találtok róla

Egészen szeptemberig utazunk az időben, ahol szerintem az év legnagyobb szívfájdalmát éltem meg újra (anno megjelenéskor már egyszer kínoztam magam a könyvvel). Holly Black és Cassie Clare Magisztérium sorozata az egyik kedvenc middle grade-m volt, egészen a negyedik kötetig. Nem tudom itt mi ment félre, talán az, hogy eredetileg trilógiának tervezték, majd kibővítették 5 kötetesre a sorozatot, de nagyon fájt, hogy A bronzkulcs után ezt a valamit kellett elolvasnom, ahol legjobban Call karakterfejlődése tetszett, de az sem volt olyan mindjárt eldobom az agyam tőle szintű.

• Értékelés a sorozat első négy kötetéről olvasható a blogon, a negyedikét itt találjátok. 

Szintén szeptemberben kerítettem sort két Tarryn Fisher regényre, ahol az egyiket imádtam, a másikat meg nem tudtam hová tenni. A Kapd be, szerelem! egyébként a mai napig így lebeg az olvasmányélményeim között, mert se eleje, se vége nem volt és nem tudom, hogy mi értelme volt elolvasnom. Olyan meh, volt az egész. 

• Értékelést erről a könyvről is olvashattok, méghozzá itt.

Novemberben visszatértem megint Holly Blackhez, és egy külföldön és itthon egyaránt agyon hype-lt tüncis történetet olvastam tőle. Hát, nem dobtam el az agyam tőle, sőt... Nagyon untam és idegesítettek a szereplők is. Lehet az elvárásaim voltak túl nagyok?

• Az értékelés már olvasható, méghozzá itt.

Decemberre is kijutott a jóból. Josie Silver: Egy decemberi napjáról azt hittem, hogy egy halál cuci romantikus történetet ad majd nekem. Erre nem csalódnom kellett? A szerelmi háromszög nem tetszett, rengeteg volt benne a káromkodás és a fordítás sem volt szerintem a leggördülékenyebb. A történet vége pedig elkapkodott lett szerintem. 

• Értékelés elérhető, itt.

Ezek voltak az én 2018-as csalódásaim, mellényúlásaim, ha van kedvetek írjátok meg, hogy nálatok mely könyvek kerültek listára.

Üdv,

2017 LEGNAGYOBB KÖNYVES MELLÉNYÚLÁSAI (WORST OF #3.)

Hello Molycik!

Elérkeztünk az évnek ezen részéhez, amikor másról sem olvasni a blogokon csak az év legjobb termékeiről, könyves berkekben pedig a legjobb történetekről. Én pont, hogy nem a kedvenceimet hozom legelőször, hanem inkább azokkal a könyvekkel kezdek, amik kicsit elvették a kedvem az olvasástól, csalódást okoztak.

Rögtön bele is vágok. Sorrendet idén nem állítok, mert nem tudnám sorba rendezni őket, valamiért mindegyik kötetben csalódtam egy kicsit vagy inkább nagyon. 

Kezdem gyorsan az angol nyelvű olvasmányaimmal. Év közepén egy előolvasás eredményeként jutottam hozzá a Fear the Drowning deep című csodához, amitől szerintem a hajam fele kihullott (azért csak a fele, mert volt egy még színvonalasabb olvasmány is, amin túlestem nem is olyan régen). Egy szuper könyvnek ígérkezett, elég érdekes a fülszövege, ahhoz, hogy felkeltse az ember érdeklődését, lefordítottam nektek: 

Bridey Corkill boszorkánytanonc azóta utálta az óceánt, mióta végignézte, ahogy a nagyapja mosollyal az arcán merül bele és fullad meg. Így amikor 1913 nyarán az apály egy halott lányt sodor a partra, Bridey azt gyanítja, hogy akármi is idézte meg a nagyapját, hogy a tengerbe ugorjon, az most visszatért a Man-szigetre.

Hamarosan, a falusiak éjszakánként eltünedeznek, de senki nem osztja Bridey gyanúját a tengerről. Senki, csak a sziget boszorkánya, aki mégsem olyan ijesztő, mint ahogy elsőre tűnik, és a jóképű, sötét hajú srác, akit Bridey ment meg zord és vizes sorsától. A Fynn gyomrán lévő vágások és az emlékezetkiesésének oka, az eltűnésekkel együtt a tenger mélyen őrzött titkai. Életének megmentéséért cserébe, Fynn megtanítja Brydet, hogy kezelje a tengerrel szembeni félelmét – eközben pedig elnyeri a lány szívét is.

Brideynak együtt kell működnie a sziget különc boszorkányával és a fiúval, akiben nem biztos, hogy megbízhat – ha nem tudja felfedni az igazságot a vízben rejtőző ősi gonoszról, akkor mindenkit, akit szeret, örökre elnyeli a tenger.

Láttam benne a potenciált, de végül már csak a történet végét szerettem volna látni. Az írónő nem igazán használta ki a lehetőségeket amik ott rejlettek a világban és a karakterekben és az egész nagyon bugyután hatott. Maga a történet számomra unalmas volt, és hihetetlenül lassan bontakozott ki. A könyv több mint felében a történések egyenlők voltak a semmivel. 

Egyik előző posztomban említettem, hogy Ameriie Because you love to hate me c. antolgóiája sem nyerte el a tetszésemet. Annyira nem tetszett, hogy mióta befejeztem az olvasását azon gondolkozom, hogy el kéne adnom, mert annyira nem szép a borítója, hogy megtartsam... Rengeteg ismert és általam kedvelt író írt a kötetbe, mégis olyan hatást keltettek a rövid történeteik, mintha a regényírás mellett a novellákkal már nem boldogulnának. Volt, amin bealudtam annyira unalmas volt, ráadásul ezzel kezdődött a kötet, szóval már a kezdetek kezdetén sem jöttünk ki jól a könyvvel. Nem sok pozitívumát tudnám felsorolni azon kívül, hogy újra megbizonyosodtam abban, hogy Victoria Schwab egy zseni, Marissa Meyerrel karöltve pedig megmentették az antológiát az értékelhetetlen kategóriába sorolástól.

Mostanában sikerül a legjobban várt könyvekben és legjobban szeretett sorozatokban is csalódnom, erre a sorsra jutott Holly Black és Cassandra Clare közöse a Magisztérium sorozat negyedik kötete is. El se tudom mondani mennyire vártam, hogy a fantasztikusan zseniális Bronzkulcs után olvashassam az Ezüstmaszkot. Klisésebb mint valaha, amivel nem lenne bajom, ha nem próbálna meg minden mondatában a Harry Potterhez hasonlítani, a szerelmi szál túl hangsúlyos egy middle grade kötethez képes és csak felhúzott. Persze a vége miatt most megint tudni akarom, hogy mi lesz a záró kötetben, de nem vagyok valami hű, de izgatott és nem várom tűkön ülve a szeptembert-októbert.

Az angol nyelvű olvasásaim ezennel le is vannak tudva, ami a negatív oldalt illet, a kedvenceimnél azért még lesz pár :D 

Leiner Laura minden évben vagy a kedvencek vagy a csalódások listáján végzi. Ezúttal ide került, mert véleményem szerint minőségen aluli lett a Bexi sorozat záró része, az Egyszer. Addig húzta  az eredetileg 3 kötetesre tervezett sorozatot a drága írónő, amíg már egyáltalán nem tudott újat mutatni. Ráadásul ez is csöpögött a nyáltól, mert az nyilván kell. Mehh... Molyon csak ennyit írtam a kötetről: Fangirlök ne egyetek meg, de nekem ez full ugyanolyan volt, mint az előző 5 kötet. Szenvedtek, szerelmesek voltak, megint szenvedtek, beütött a krach.

Ha a nyáltól csöpögő könyvekből nem lenne elég, következzék a listám utolsó eleme: Erin Watt tollából a Papír hercegnő. Röhejes, klisés történetnek nevezhető valami, ami ténylegesen csöpög a nyáltól egy kis idő után. Bunkó paraszt főszereplők, akik hiába nézhetnek ki jól attól még a stílusuknak köszönhetően jár nekik a péklapát és apuci szegény árva sztriptízlánya. Leginkább szappanoperának nevezhetnénk, bár engem azok is irritálnak, lehet ez a probléma. Még csak azt se mondanám, hogy gyorsan csúszott, mert annyira szenvedtem az olvasás alatt, hogy kb. 3 fejezetet tudtam egy huzamban elolvasni. Igen, jól tippelitek, hogy ettől a könyvtől hullott ki a maradék hajam idén. Na, ezért ne vegyetek, kezdjetek el könyvet a borítója alapján olvasni! 

Számotokra melyek voltak azok a könyvek, amik hatalmas csalódást okoztak 2017-ben? Volt egyáltalán ilyen könyv? :D

Hamarosan jönnek a toplistások, a nagy favoritok. 

Üdv,

5 KÖNYV 2016-BAN, AMIT NAGYON NEM SZERETTEM(5 KÖNYV, AMIT... #4.)

Hello Molycik!

Elérkeztünk az évnek ahhoz a szakaszához, amikor az évösszegzők kerülnek rivaldafénybe. Igyekszem minden évben összeszedni, hogy számomra mik voltak az adott évben a legjobbak, legrosszabbak, és ez idén sincs másképp. A következő pár napban tehát 2016 legjeiről olvashattok. 

A mai bejegyzés azokról a könyvekről fog szólni - a cím elég árulkodó -, amelyek nem nyerték el a tetszésemet, ezzel bekerültek a 2016-os olvasásélményeim legrosszabbjai közé. Természetesen ez csak az én véleményem, nyugodtan írjátok meg, ha nem értetek velem egyet, de ugyebár ízlések és pofonok...
Btw, sorrendet nem állítok, mind másképp volt maradandó élmény számomra, nem tudnám még rangsorolni is :D

Victoria Aveyard Vörös királynőjéről megírtam a véleményemet a blogra, legfőbb problémám igazából az volt vele, hogy körülbelül 5-6 könyvből, filmből lett összegyúrva, és semmi eredetit nem találtam a történetben, a szereplők idegesítettek, és egyedül a borítót találtam értékelhetőnek, ami szerintem gyönyörű, kár, hogy a beltartalom számomra nem bejövős.

Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 422
Értékelésem
Megrendelés

Fülszöveg

AZ ISKOLÁBAN TANULTUNK AZ ELŐTTÜNK LÉTEZETT VILÁGRÓL, az angyalokról és istenekről, akik az égben laktak, és szelíd szerettel uralkodtak a Földön.

Egyesek szerint ezek csak mesék, de én nem hiszem.

Még mindig uralkodnak fölöttünk az istenek.

Lejöttek a csillagok közül.

ÉS MÁR NEM SZELÍDEK.

A közrendű, nyomorgó Vörösök az Ezüstök uralma alatt élnek, akik isteni hatalommal bíró harcosok.

Mare Barrow, a tizenhét éves falusi Vörös lány számára úgy tűnik, soha semmi nem fog megváltozni.

Mare az Ezüstök palotájába kerül, hogy azok között dolgozzon, akiket legjobban gyűlöl. Hamar felfedezi azonban, hogy vörös vére ellenére ő is halálos hatalommal bír, amely az Ezüstök uralmának végét jelentheti. A hatalom játszmája azonban veszedelmes, és ki tudná megmondani, hogy ebben a vér által kettéosztott világban ki kerül ki győzedelmesen?

---

Colleen Hoover - This girl a következő a listán. Köztudott, hogy CoHotól nekem bármi jöhet, de ha valaki a kezembe próbálná adni a This girlt újra, tuti fejen vágnám a könyvvel. Néha jólesik egy nyáltól csöpögő romcsi cuki könyvet olvasni, viszont ez nekem már túl sok volt, kifolyt a kezemből a könyv. Will még egy romantikus filmbe is túl sok lett volna, Layken meg már a Slammedben is irritált, a Point of retreatben még jobban, a harmadik kötetre pedig tóba fojtottam volna. A kicsik azért cukik voltak, és szerintem ez az össz pozitívum, amit ki tudok emelni.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 294
Megrendelem

Fülszöveg

Colleen Hoover, a New York Times bestseller írója a viharos szerelemmel, szenvedéllyel és fájdalommal teli Szívcsapás-sorozattal számos olvasót ejtett rabul. 

Miután Layken és Will szerelme a legnagyobb próbatételeket is kiállta, az immár házasságban élő fiatal pár végre kezdi biztonságban érezni magát a kapcsolatban. De bármennyire is élvezi Layken az új, közös életüket, néhány kérdés nem hagyja nyugodni. Noha Will szeretné magában tartani a múlt fájdalmas emlékeit, Layken mindent tudni akar róla. Will végül beadja a derekát, és elmeséli saját történetét, mely során felszínre kerülnek legbelsőbb érzelmei és gondolatai. Miközben újraéli jó és rossz pillanatait, a Laykennel való első találkozásáról is meglepő dolgok derülnek ki. 

Az Ez a lány-ban Will a saját szemszögéből meséli el Laykenhez fűződő, bonyolult kapcsolatát. Kettejük jövője azon múlik, hogyan birkóznak meg a múlttal a közkedvelt Szívcsapás-sorozat záró részében.

---

Kiera Cassban sikerült újra csalódnom, ezt is részleteztem egy blogbejegyzésben. Egyedül annak örülök, hogy elvileg lezárult a Párválasztó sorozat. Nem kellett volna ez a plusz két kötet, trilógiaként tökéletes volt, kár volt elrontania az írónőnek Eadlynnel a dolgokat. A drágalátos írónő még azt is elérte, hogy akiket egészen a Korona elolvasásáig szerettem hirtelen megutáltam, illetve kevésbé kedveltem. Tényleg úgy gondolom, hogy nem kellett volna erőltetni ezt az egészet.

Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 300
Értékelésem
Megrendelem

Fülszöveg

A PÁRVÁLASZTÓT CSAK EGY IFJÚ NYERHETI MEG. 

A HERCEGNŐNEK PEDIG CSAK EGY SZÍVE VAN.

Eadlyn Illéa első olyan hercegnője, akinek Párválasztót rendeznek, ám egyáltalán nem hiszi, hogy harmincöt kérője közül bármelyikbe is bele­szerethet. 

A versengés első heteiben kizárólag a napokat számolja, hogy mikor küldheti végre haza az összes fiatalembert. A palotában történő események következtében azonban egyre inkább a figyelem középpontjába kerül, és eközben arra is ráeszmél, hogy talán mégsem tenné boldoggá, ha magányos maradna.

Eadlyn még mindig nem igazán tudja elhinni, hogy rá is olyan tündérmesébe illő élet várhat, mint a szüleire húsz évvel korábban. Az embert azonban a szíve időnként nagyon is meglepi… Ezért a lánynak hamarosan olyan döntést kell hoznia, amely minden korábbinál lehetetlenebbnek és fontosabbnak bizonyul.

---

Folytassuk.

A következő könyv nem is olyan régen jelent meg magyarul, és olyan hype van körülötte, istenítik a molycik, de nekem még vizsgaidőszaktól lezsibbadt aggyal is csak egy nagyon fáradtan elmegy kategóriás könyvnek futja. Ez a könyvecske pedig nem más, mint Elle Kennedytől a The Deal. Sablonos, nyáltól csöpögő, és számomra egyáltalán nem szórakoztató. Ennek ellenére voltam akkora mazochista, hogy beleolvastam a második részbe, és isten ments, hogy folytassam. Mindezt egy fejezettel érte el nálam az írónő. Just sayin'

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 440
Megrendelem

Fülszöveg

A lány egyezséget köt a fősuli rosszfiújával…

Hannah Wells végre talált valakit, aki megdobogtatja a szívét. Bár az élet más területein magabiztosan mozog, a szex és a csábítás nem éppen erős oldala. Ha fel akarja hívni magára a kiszemelt srác figyelmét, ki kell lépnie a komfortzónájából, és elérni, hogy észrevegyék …még ha ezért korrepetálnia kell is a hokicsapat idegesítő, gyerekes és beképzelt kapitányát egy álrandiért cserébe.

…ami jobban sül el, mint remélte.

Garrett Graham egyetlen álma, hogy a diploma után profi hokijátékos legyen, de a zuhanó tanulmányi eredménye miatt mindent elveszíthet, amiért eddig olyan keményen dolgozott. Ha a csapatban maradás ára, hogy segít egy cinikus csajnak féltékennyé tenni egy srácot, hát legyen. De amikor egy váratlan csók életük legvadabb szexébe torkollik, Garrett hirtelen ráébred, hogy a szerep, amit játszik, nem neki való. Most már csak Hannah-t kell meggyőznie arról, hogy a fiú, akire vágyik, nem más, mint ő maga.

---

Utolsó említésre (sem) méltó könyv egészen maradandó élményt nyújtott számomra. Ennyire szenvedni ritkán látnak a Prológus tagok, mint amit februárban letoltam a könyv olvasása közben. Marie M. Hancúrcicájáról van szó. Maradjunk annyiban, hogy még az életkedvem is elment olvasás után. Köszönöm Uszáma, hogy rám sóztad anno, sose fogom elfelejteni mennyire élveztétek nézni a többiekkel, hogy szenvedtem<3 

Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 350
Megrendelem

Fülszöveg

Nem mindennapi könyvet tart kezében az olvasó: a kronologikus blogbejegyzésekből összeállított kötet a női lélek mélységeibe kalauzol. Szerzőnk, a bloggerinából íróvá avanzsált MARIE M. megosztja velünk kétségeit, gondolatait, érzelmeit, benyomásait. Intim részletekben bővelkedő írása lerántja a leplet az online társ- és partnerkeresés zavarba ejtő miliőjéről is, miközben hősnőnk egyik férfi ágyától a másikig sodródik. Hogyan éli meg mindezt belülről? Vajon megtalálja-e a nagy Őt (ez-e a célja egyáltalán)? És önmagát? Vezet-e valahová a „teremtés koronái" közötti, féktelennek tűnő szexuális kalandozás?

Illetve volt még egy könyv, ami annyira nem volt velem kompatibilis, hogy félbehagytam. Nagyon ritkán fordul elő, hogy bármit is félbehagyok, még ha nagyon fáj is végigolvasom azt a könyvet, amit egyszer elkezdtem - ilyen téren mazochista vagyok. Anne Elliot Toplistás szerelmét már kétszer is elkezdtem, - egyszer angolul, és egyszer magyarul - de nem tudom végigolvasni. Nem, nem, nem. 

Ha van kedvetek írjátok meg, hogy nektek mely könyvek nem csúsztak idén, melyek nyerték el a 2016 legrosszabbjai címet.
Holnap jelentkezem a legjobbakkal, addig is, üdv:

2015 LEGJEI: A LEGNAGYOBB CSALÓDÁSOK (WORST OF #1.)

Hello molycik!

Nem telhet el év csalódások nélkül, mert még a legjobbakkal is előfordul, hogy néha hibáznak, és teljesen más sorsot szánnak kedvenceinknek, mint mi azt elvárnánk. Vagy éppenséggel teljesen felforgatják a dolgokat, és kinyírják a kedvenc szerelmi szálainkat, kedvenc szereplőinket, vagy rosszabb esetben tönkreteszik az egész könyvet. Megesik az ilyen, még ha szomorú is, de néha előfordul.

Jöjjenek hát az én legnagyobb csalódásaim a 2015-ös évet nézve.

Nem állítottam sorrendet, mert úgy igazán csak egyetlen könyvben csalódtam, és azt a szintet más nem tudta megugrani, maximum egy Riordan csalódásnak sikerült volna, de olyan nem lesz. Soha :D

Nem meglepő módon, ez a könyv nem más, mint Sarah J. Maas: Queen of Shadows című regénye. Nagyon megszerettem az Üvegtrón sorozatot, és sajnos már a Tűz örököse se hozta azt a szintet, amit az elődje, de abban ott volt Aedion és Rowan, akik sokat dobtak a könyv színvonalán, és a történéseken. Viszont a QoS-ban SJMaas szimplán kiherélte a kedvenc szereplőimet. Chaol folyamatosan nyafogott, és szenvedett Laenával együtt. Ment a cicaharc elvileg két felnőtt ember között, akik egyszer szerették egymást. Ezt valahogy nem tudtam feldolgozni azóta sem. Egyedül a Dorianhoz kötődő szál miatt érte meg elolvasnom, az Aelyn-Manon harc is nagyon izgi volt, Rowan pedig még mindig egy isten, de ennyi, nem több. Mélységesen csalódtam, és úgy vagyok vele, hogy ettől már csak jobb lehet.

Leiner Laura a kedvenc magyar írónőm. Éppen ezért ért arcon csapásként, hogy a Késtél mennyire ne tetszett. A szereplők és a humor is erőltetettnek tűnt, és a Szent Johanna Gimi egy selejtes másolata ugrott be róla, egy kis X-faktor elemmel. Igaz, hogy először 2014. októberében olvastam a könyvet, de mielőtt megjelent a Hullócsillag újraolvastam az első részt, és ugyanaz maradt a véleményem. Szerencsére a Hullócsillag már a pozitív csalódások kategóriába esett. Előkerült a jól megszokott LL humor, és Bexi sem idegesített halálra. Nagy Márk még mindig egy tahó, de szép karakterfejlődésen megy keresztül, és hamar megszerettem őt :)

Kiera Cass a Párválasztó trilógiájával elérte azt, hogy bekerült a one-click íróim közé. Ami így utólag belegondolva lehet, hogy elhamarkodott döntés volt, hiszen csak azt a 3 könyvet olvastam tőle, és a The Heir hatalmas csalódás volt. Jobb lett volna, ha hagyom a francba, és nem olvasom el a koronahercegnőről szóló részt. Ugyanazokat a köröket futjuk, mint anno America és Maxon esetében, annyi különbséggel, hogy Eadlyn cseszettül idegesítő, egy péklapát karakter. Nem egyszer eszembe jutott, hogy földhöz vágom a könyvet, annyira felhúzott az a kislány. A viselkedése egy elkényeztetett 10-12 éveséhez hasonlítható, aki minden tud a világról, és aki szerint bármit mond, annak úgy kell történnie. Egyedül Maxon tartotta bennem a lelket, és miatta olvastam végig. A könyv végén lévő függővég pedig egyáltalán nem vicces Miss Cass!!! :(

A csalódásaim egy régen vágyott könyvvel folytatódtak: Kresley Cole - Méreghercegnője sem azt a hatást váltotta ki belőlem, mint reméltem. Annyian dicsérték a könyvet, és úgy tetszett a borítója is. Egyébként, már megint ugyanabba a hibába estem, amibe általában: ezen két dolog alapján ítélkeztem. Szép a borítója, és mindenki dicséri, tuti jó lesz. Meg a nagy francokat! Unalmas volt, de nagyon. Rendesen szenvedtem olvasás közben. A főszereplő pasi egy bunkó paraszt, akit nem sikerült megkedvelnem, a csaj meg folyamatosan divatbemutatót tartott, amikor épp pusztulófélben volt a világ! Egyedüli érdekes karakter a pszichopata csávó volt, aki beengedte Eviet a lakásába. Mindezek ellenére, van egy olyan érzésem, hogy folytatni fogom, mert az utolsó 45-50 oldalban történtek érdekes dolgok, amik felkeltették az érdeklődésemet :D

Ann Aguirre volt az az írónő, akinél rájöttem, hogy a poszt-apokaliptikus világ nem az én műfajom. Általában unalmasnak találom ezeket a könyveket, és ez a Menedék esetében sem volt másképp. Ráadásul Aguirre annyira primitívre írta meg Pikk gondolatait, hogy valami 4-5 hónapra volt szükségem ahhoz, hogy befejezzem a könyvet. Tényleg nagyon vontatottnak találtam, és nem tudtam azonosulni a szereplőkkel sem. Belekezdtem azért a Helyőrségbe, de az meg azzal idegesített fel, hogy abban a pár fejezetben, amit elolvastam belőle (olyan 40-55. oldalig juthattam) folyamatosan azt ismételgeti Pikk, hogy mi történt az első részben. Könyörgöm, elolvastam, végigszenvedtem, ne ismételgesd már önmagad!

E. L. James a Szürke ötven árnyalatával nem érte el, hogy rajongjak a trilógiáért. Bevallom, amikor először olvastam tetszett, méghozzá annyira, hogy a második résznél már angolra váltottam, mert nem bírtam kivárni, hogy mi lesz Miss Belső Istennővel, és Mr. Szürkével. De amikor másodszor kezdtem neki a teljes trilógiának csak röhögtem saját magamon, mert nem értettem, hogy mi tetszett benne. Persze, a Szürke szemszöget is elolvastam, és hát mit is mondjak? Már mindent leírtam a könyvről egy korábbi bejegyzésben, de annyit elárulok, hogy még ha nem is voltak magasak az elvárásaim a könyvvel kapcsolatban, azért az írónőnek mégis sikerült elérnie, hogy csalódjak.

Még két olyan könyv van, amiben csalódtam, de ezekben nem akkorát, mint az előbb felsoroltakban.
Az egyik ilyen könyv Jandy Nelson: Az ég a földig érje, amivel szerintem az volt a problémám, hogy kinőttem abból a korosztályból, akiknek íródott. Általában szeretem a LOL-könyveket, de ez nem jött be. Belengte a könyvet egy depressziós, borús hangulat, amitől én is egy kicsit letargikus állapotba kerültem, és nem tetszett a történet sem. Lennie idegesítő volt, egyik pasiról ugrált a másikra, és nem törődött sem a szeretteivel, sem azzal, hogy épp kit bánt meg. Gyászolnia kellett volna, nem végigszenvednie a könyvet.

A másik, és egyben utolsó csalódást keltő könyv pedig E. Lockhart: A hazudósok című könyve. Őszintén szólva, többre számítottam. Elég hamar rájöttem arra, milyen tragédia történt, és hogy mi az oka Cady emlékezetkiesésének. Tény, hogy gyönyörűen megírta Lockhart a könyvet, és jól felépítette, ott a sokkhatás is, ha az ember nem jön rá, körülbelül a könyv közepén, mégis nekem valami hiányzott belőle. Picit untam is, ráadásul folyamatosan Jenny Han: A nyár, amikor megszépültem könyvét juttatta eszembe, amit nagyon utáltam.
Számomra ez a nyolc könyv okozta a legnagyobb csalódást, de kíváncsi vagyok, hogy ti mely könyvektől vártatok volna többet, jobbat. Írjátok meg nekem! ;) Holnaptól a kedvenc könyvek kerülnek terítékre. Addig is keep calm and read a lot: