A következő címkéjű bejegyzések mutatása: CONTEMPORARY. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: CONTEMPORARY. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. december 25., szerda

CATH CROWLEY: SZAVAK KÉKBEN

Hello Molycik!
Először is, nagyon boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak! Másodszor, ma értékelek. Év közben nyilván nem sikerült, amikor akartam, most meg úgy döntöttem, nem érdekel a maradék egy vizsgám, kijár nekem is egy nyugis karácsony. Úgyhogy olvasok és írok, meg egy csomó filmet és sorozatot nézek, mert néha mindenkinek kijár egy kis pihi. Tegyetek Ti is így! :)

Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 272
Megrendelem
A könyvet köszönöm a
Menő Könyveknek!
Fülszöveg:
Rachel ​néhány éve beleszeretett Henry Jonesba. A költözésük előtti napon elrejtett egy szerelmeslevelet a kedvenc könyvébe a fiú családjának könyvesboltjában. Aztán várt. De Henry nem jelentkezett.

Most, hogy Rachel visszatért a városba – és a könyvesboltba is –, együtt kell dolgoznia azzal a fiúval, akit a legszívesebben soha többé nem látna. De Rachelnek biztos pontokra van szüksége. A bátyja meghalt néhány hónapja, és Rachelből minden érzés kihalt.

Míg Rachel és Henry egymás oldalán dolgoznak – könyvekkel, szerelmi történetekkel és lapok közé bújtatott levelekkel körülvéve –, reményt találnak egymásban. Hiszen az élet olykor kicsúszik az irányításunk alól, és kibírhatatlannak tűnik, a sorok közé írt szavak, a szerelem és egy második esély mégis elég lehet.

Díjnyertes könyvek-sorozatunkban olyan köteteket jelentetünk meg, melyek rangos ifjúsági irodalmi elismerésben részesültek.

Tudtátok, hogy a Szavak kékben eredeti címe Words in Deep Blue? Tudom, annyira nem meglepő, de nekem nem sikerült összekötnöm a két címet, mikor először találkoztam a Menő Könyvek új sorozatával. Még jó, hogy nem ezen múlott, hogy elolvasom-e a könyvet vagy sem. Anno a megjelenéskor nagyon szemeztem Cath Crowley YA történetével, de végül csak most, három évvel később sikerült sort kerítenem rá. 

A történet két főszereplője Henry és Rachel, akik régen barátok voltak, majd az élet közbeszólt és eltávolodtak egymástól. Rachel családjával másik városba költözött, Henry pedig maradt ott ahol mindig is volt, a könyvesboltjukban. Amyvel, a lánnyal, akit Rachel ki nem állhatott. Egy sajnálatos tragédia azonban újra összehozza a két fiatalt. Rachel visszaköltözik a városba, a nagynénjéhez, abban a hiszemben, hogy könnyebben túl tud majd lépni a tragédián, ami a családjukban történt. 
"A szeretet, amit a téged boldoggá tevő dolgok iránt érzel, szintén megingathatatlanok. Könyvek, szavak, zene, művészet – ezek fények, amik még egy elromlott univerzumban is világosságot hoznak."
Rachel és Henry közösen kezdenek el dolgozni a könyvesboltban és a régi érzések újra előtörnek. Míg a lány a gyásszal és a magánnyal próbál megbirkózni, addig a fiú épp az Amyvel való szakítás fájdalmát próbálja túlélni. Vajon sikerül nekik közösen túllendülni a múlt sérelmein és továbbhaladni egy biztatóbb, boldogabb jövő felé? 

A két szereplő kapcsolatán túl bepillantást kapunk egy igazán különleges könyvesbolt mindennapjaiba és annak látogatóit is jobban megismerhetjük kicsit. Mindenki keres valamit, vágyakozik valami iránt. Ezek pedig igazán érdekes levelezésekkel egészülnek ki minden nézőpont váltáskor, hiszen az Üzenetek Könyvtára egy speciális hely a könyvesbolton belül. Olyan könyveket tartalmaz, amelyekbe írni lehet, ki lehet jelölni részleteket és leveleket lehet benne hagyni. Imádtam Pütheasz és George levelezését és a szívem szakadt meg, amikor szépen lassan összeállt a fejemben, hogy kit is rejt a Pütheasz álnév. 
"Az élet a leghatalmasabb dolog a világon; a halál pedig csak egy kis dolog, az élet végén." 
Egyetlen problémám Amyvel volt és Henry hozzá fűződő szerelmével. Néhol szánalmas volt, néhol pedig irritáló. A lány megmozdulásai pedig kiérdemelték volna a péklapátot jó néhány alkalommal. Ezen a szálon kívül minden mozzanatát imádtam. 

A Szavak kékben egy igazán különleges, érzelmekkel teli könyv a gyászról, a barátságról és a továbblépésről. Imádtam, hogy a fő sztorin belül rejtőzött a leveleken keresztül több párhuzamos történet is a könyvben, így pedig sokkal jobban megismerhető Henry húga és a szüleik kapcsolata is. 2019-ben számomra ez a könyv viszi a pálmát, ha YA könyvről és érzelmekről van szó. 
"– Ha az életünk, a jövőnk már előre meg van írva – töpreng Henry –, akkor vajon ki a szerző? Mert ha a jövő már készen áll, akkor azt valakinek meg kellett terveznie, és hétmilliárd ember mellett ez lehetetlenség. Már csak logisztikai szempontból is.
– Szerinted akkor véletlenszerűen történik minden?
– Meg vagyok győződve róla."
Értékelés: 5/5*
Kedvenc rész: Pütheasz levelei George-nak
Kedvenc szereplő: Cal, igazán érdekes személyiség lehetett életében

Hamarosan érkeznek a kedvenc bejegyzéseim is, az év összegzők! Szerintetek idén melyik író/írónő uralja majd a listáimat?
Üdv,

2019. október 21., hétfő

DAVID LEVITHAN: MAJD EGY NAP (NAP NAP UTÁN #3.)

Hello Molycik!
Bekuckózós projektünk keretén belül muszáj volt egy olyan könyvvel érkeznem, ami tökéletes erre az őszies, borongós időre (még akkor is, ha épp hét ágra süt a nap). Ha szerettek egy forró csoki vagy tea mellett elfilozofálgatni az életen és annak értelmén, akkor ajánlom Levithan Nap nap után trilógiájának bármelyik részét, jelen esetben az utolsót.

Kiadó: Maxim - Dream válogatás
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 432
Megrendelem
A recenziós példányért
köszönet a kiadónak!
Fülszöveg:
Minden nap egy új test. Minden nap egy új élet. Minden nap új választások. Amióta csak A emlékszik, az élet azt jelentette, hogy minden nap más ember bőrében ébred, és a nap végéig kénytelen annak a valakinek a testében élni. Mindig azt hitte, hogy senki hozzá hasonló sincs a világon.
Azonban A tévedett. Vannak mások.
A már megszenvedte az olyan erős érzelmeket, mint a szerelem vagy a magány. Most viszont még vár rá, hogy megtudja, milyen extrém irányokat vehet ezek hiánya az életben – és hogy milyen felfedezni, hogy nem egyedül van a világon.
A Majd egy napban David Levithan még mélyebbre visz minket A, Rhiannon és Nathan életébe, valamint azéba, akit ők Reverend Poole-ként ismernek, valamint még mélyebb kérdésekkel kerülünk szembe, mint a Nap nap után vagy az Egy másik nap során: Mi a lélek? És mi tesz minket emberré?

A trilógia kezdő kötetével, a Nap, nap utánnal még 2015-ben találkoztam és akkor teljesen magával ragadott. Nem csak a történet, de Levithan írói stílusa is. Majd folytattam is rögtön az Egy másik nappal, bízva ugyanabban a minőségben és olvasási élményben. Itt kezdődtek a gondok, ugyanis számomra Rhiannon miatt kevésbé volt élvezhető a sztori. Most pedig lezárult számomra a trilógia azzal, hogy  elolvastam a Majd egy napot. Vegyes érzéseim vannak, de örülök, hogy nem maradt ki az életemből A mindennapi csodákkal teli kalandja. 
„Szeretni és szeretve lenni – így hagyhatjuk fenn az állandóság nyomait egy máskülönben nemtörődöm világban.”
A történet röviden annyi, hogy A továbbra is keresi a módot arra, hogy ne ébredjen minden nap új testben és esetlegesen egy új városban. Szeretne módot találni egy rendes életre, anélkül, hogy az elfoglalt testben élő korábbi lakót megölné. Hisz lényegében gyilkosságnak számít, ha a testben élő lelket elnyomja és hagyja elveszni, nem? Többek között erre is keresi a választ Levithan A, Rhiannon és a többi szereplő segítségével a könyvben. Mégis ennél sokkal többet kaptam a Majd egy nap elolvasásával.
"Mert egyetlen napba túl nehéz kapaszkodni."
Kevés olyan könyv van, ami ennyire elgondolkodtat. Egy-egy téma és fontos kérdés felmerülése során folyamatosan azon kaptam magam, hogy elmerengek a saját gondolataimban és elgondolkozom a felmerülő problémákon. Kik és mik vagyunk? Miért történnek úgy a dolgok, ahogy. Egyáltalán mi az én személyes történetem, hogyan definiálnám saját magam? Mit csinálnék hasonló szituációban, mint A? Megpróbálnám a leginkább  számomra kényelmes módot választani, mint X, nem törődve a következményekkel, vagy megpróbálnám a mindenki számára legmegfelelőbbet megkeresni, mint A? 
"Fontos, hogy tudjuk kik vagyunk"
A személyes útkeresésen, a saját én, az identitás kialakításán és önmagunk definiáláson kívül ott rejtőzik a történetben a bizonytalanság és a feltétel nélküli szeretet is. Nyilván az életünkhöz hozzátartozik, hogy bizonyos helyzetekben bizonytalanok vagyunk, de mi van akkor, ha valaki számára az a normális szituáció, ha folyamatosan bizonytalan a tetteiben és önmagában? Felmerül az a kérdés, hogy kinek mi számít normálisnak és Levithan ezt nagyon szépen érzékeltette A és Rhiannon napjain és gondolatain keresztül. Ahogyan véleményem szerint a feltétel nélküli szeretetet, szerelem is. Végig kíváncsian vártam, hogy mikor billen át a mérleg másik oldalára A, mikor veszti el a Rhi iránt érzett feltétel nélküliséget? 
Említettem a bevezetéskor, hogy vegyesek az érzéseim, ez főként Rhianonnak köszönhető. Nem teljesen neki, de nagy részben az ő érdeme ez az egész. Nem szerettem a fejezeteit olvasni, pláne nem, ahogyan Alexanderrel játszadozott. A fiú szerelmes volt belé, mindent megtett volna érte, mégis Rhiannon tinilány módjára nem tudta, hogy mit akar, az elérhetetlen iránt epekedett. Ezzel pedig kicsit túlságosan is egy romantikus sztorivá vált számomra a történet. Sokkal több volt benne, mint amit az író kihozott belőle, viszont még így is azt mondom, hogy megéri elolvasni.
"Látom rajta, mennyire belém van zúgva, mennyire akarja, hogy működjön a kapcsolatunk. Én is ezt akarom. Viszont A-t is akarom.

Még akkor is, ha nem lehetünk együtt. Még ha többé már nem is vagyunk egymás közelében. Ha csak a távolból üdvözölne, akkor is tudni szeretném, hol van és gondol-e rám néha. Még ha ez ma már nem jelent semmit, muszáj megbizonyosodnom, hogy igenis sokat jelentett a múltban."
Levithan nagyon jól bánik a szavakkal és a flow az hihetetlenül ott van a sorok között. Magával ránt a történet, még ha kicsit el is távolodtam olvasás közben, nem tudtam letenni. Minden egyes napon, amikor A másik testben volt, nagyon jól érzékeltette azt. Egyik kedvencem, amikor egy hiperaktív srác testében ébredt és teljesen be voltak pörögve a gondolatai A-nek, mint nekem, ha megiszom 3 kávét egymás után. Szó szerint kifáradtam a gondolatok pörgésétől, amikor azt a fejezetet olvastam. Zseniális.
"A nehéz napokon eszembe jut majd, hogy nem vagyok egyedül. A könnyebb napokon is emlékeznem kell rá. Ez fog átsegíteni. Minden napon ez fog átsegíteni."
Egy szó, mint száz, csak ajánlani tudom Levithan Nap, nap után trilógiáját. Számomra az első kötet marad a kedvenc, de sorban rögtön a Majd egy nap következik utána. Nagyon jól megírt, fontos gondolatokkal foglalkoztató és elgondolkodtató könyvről van szó, amely tökéletes nem csak az őszi punnyadós, bekuckózós napokon, de az év bármely szakaszában.

Értékelés: 4/5
Kedvenc rész: az ADHD-s, hiperaktív Alvin fejébe betekintés A szemén keresztül. Imádtam.
Kedvenc karakter: A, Nathan

Üdv,


designed by Charming Templates