CATH CROWLEY: SZAVAK KÉKBEN

Hello Molycik!

Először is, nagyon boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak! Másodszor, ma értékelek. Év közben nyilván nem sikerült, amikor akartam, most meg úgy döntöttem, nem érdekel a maradék egy vizsgám, kijár nekem is egy nyugis karácsony. Úgyhogy olvasok és írok, meg egy csomó filmet és sorozatot nézek, mert néha mindenkinek kijár egy kis pihi. Tegyetek Ti is így! :)

Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 272
Megrendelem
A könyvet köszönöm a
Menő Könyveknek!

Fülszöveg:

Rachel ​néhány éve beleszeretett Henry Jonesba. A költözésük előtti napon elrejtett egy szerelmeslevelet a kedvenc könyvébe a fiú családjának könyvesboltjában. Aztán várt. De Henry nem jelentkezett.

Most, hogy Rachel visszatért a városba – és a könyvesboltba is –, együtt kell dolgoznia azzal a fiúval, akit a legszívesebben soha többé nem látna. De Rachelnek biztos pontokra van szüksége. A bátyja meghalt néhány hónapja, és Rachelből minden érzés kihalt.

Míg Rachel és Henry egymás oldalán dolgoznak – könyvekkel, szerelmi történetekkel és lapok közé bújtatott levelekkel körülvéve –, reményt találnak egymásban. Hiszen az élet olykor kicsúszik az irányításunk alól, és kibírhatatlannak tűnik, a sorok közé írt szavak, a szerelem és egy második esély mégis elég lehet.

Díjnyertes könyvek-sorozatunkban olyan köteteket jelentetünk meg, melyek rangos ifjúsági irodalmi elismerésben részesültek.

Tudtátok, hogy a Szavak kékben eredeti címe Words in Deep Blue? Tudom, annyira nem meglepő, de nekem nem sikerült összekötnöm a két címet, mikor először találkoztam a Menő Könyvek új sorozatával. Még jó, hogy nem ezen múlott, hogy elolvasom-e a könyvet vagy sem. Anno a megjelenéskor nagyon szemeztem Cath Crowley YA történetével, de végül csak most, három évvel később sikerült sort kerítenem rá. 

A történet két főszereplője Henry és Rachel, akik régen barátok voltak, majd az élet közbeszólt és eltávolodtak egymástól. Rachel családjával másik városba költözött, Henry pedig maradt ott ahol mindig is volt, a könyvesboltjukban. Amyvel, a lánnyal, akit Rachel ki nem állhatott. Egy sajnálatos tragédia azonban újra összehozza a két fiatalt. Rachel visszaköltözik a városba, a nagynénjéhez, abban a hiszemben, hogy könnyebben túl tud majd lépni a tragédián, ami a családjukban történt. 

"A szeretet, amit a téged boldoggá tevő dolgok iránt érzel, szintén megingathatatlanok. Könyvek, szavak, zene, művészet – ezek fények, amik még egy elromlott univerzumban is világosságot hoznak."

Rachel és Henry közösen kezdenek el dolgozni a könyvesboltban és a régi érzések újra előtörnek. Míg a lány a gyásszal és a magánnyal próbál megbirkózni, addig a fiú épp az Amyvel való szakítás fájdalmát próbálja túlélni. Vajon sikerül nekik közösen túllendülni a múlt sérelmein és továbbhaladni egy biztatóbb, boldogabb jövő felé? 

A két szereplő kapcsolatán túl bepillantást kapunk egy igazán különleges könyvesbolt mindennapjaiba és annak látogatóit is jobban megismerhetjük kicsit. Mindenki keres valamit, vágyakozik valami iránt. Ezek pedig igazán érdekes levelezésekkel egészülnek ki minden nézőpont váltáskor, hiszen az Üzenetek Könyvtára egy speciális hely a könyvesbolton belül. Olyan könyveket tartalmaz, amelyekbe írni lehet, ki lehet jelölni részleteket és leveleket lehet benne hagyni. Imádtam Pütheasz és George levelezését és a szívem szakadt meg, amikor szépen lassan összeállt a fejemben, hogy kit is rejt a Pütheasz álnév. 

"Az élet a leghatalmasabb dolog a világon; a halál pedig csak egy kis dolog, az élet végén." 

Egyetlen problémám Amyvel volt és Henry hozzá fűződő szerelmével. Néhol szánalmas volt, néhol pedig irritáló. A lány megmozdulásai pedig kiérdemelték volna a péklapátot jó néhány alkalommal. Ezen a szálon kívül minden mozzanatát imádtam. 

A Szavak kékben egy igazán különleges, érzelmekkel teli könyv a gyászról, a barátságról és a továbblépésről. Imádtam, hogy a fő sztorin belül rejtőzött a leveleken keresztül több párhuzamos történet is a könyvben, így pedig sokkal jobban megismerhető Henry húga és a szüleik kapcsolata is. 2019-ben számomra ez a könyv viszi a pálmát, ha YA könyvről és érzelmekről van szó. 

"– Ha az életünk, a jövőnk már előre meg van írva – töpreng Henry –, akkor vajon ki a szerző? Mert ha a jövő már készen áll, akkor azt valakinek meg kellett terveznie, és hétmilliárd ember mellett ez lehetetlenség. Már csak logisztikai szempontból is.

– Szerinted akkor véletlenszerűen történik minden?

– Meg vagyok győződve róla."

Értékelés: 5/5*

Kedvenc rész: Pütheasz levelei George-nak

Kedvenc szereplő: Cal, igazán érdekes személyiség lehetett életében

Hamarosan érkeznek a kedvenc bejegyzéseim is, az év összegzők! Szerintetek idén melyik író/írónő uralja majd a listáimat?

Üdv,

CONNIE GLYNN: BEÉPÍTETT HERCEGNŐ (ROSEWOODI KRÓNIKÁK #1.)

Hello Molycik!

Elég régen nem jelentkeztem már, de most visszatérek hamvaimból. Rögtön egy értékeléssel érkezem a Rosewoodi krónikák első részéről, ami a Beépített hercegnő címet kapta és a borítóval megegyezően nagyon cuki volt!

Egyébként miniprojektünk is van a könyvvel kapcsolatban, szóval ha még több érdekességet szeretnétek megtudni, akkor csekkoljátok a Prológus facebook és wordpress oldalát! :)

Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 384
Megrendelem
A recenziós példányért köszönet
a Menő Könyveknek! :)

Fülszöveg:

Lottie Pumpkin egy átlagos lány, akinek minden vágya, hogy hercegnő lehessen – jelenleg ösztöndíjjal tanul a Rosewood Hall nevű előkelő bentlakásos iskolában. Ellie Wolf egy hercegnő, aki másra sem vágyik, minthogy átlagos lehessen – ő azért jár Rosewood Hallba, hogy elodázhassa királyi kötelességeit, melyek Maradova trónörököseként várnak rá. Amikor a sors szeszélye folytán szobatársak lesznek, szinte kínálja magát a lehetőség és személyiséget cserélnek – ám valaki tudja a titkukat, és Rosewoodban többé semmi sem az, aminek látszik… 

A Nooderellaként is ismert Connie Glynn Youtube-sztár ezúttal regényíróként debütál – a Beépített hercegnő a Rosewood-krónikák című sorozatának első darabja. Merülj alá Lottie, Ellie, valamint a rejtélyes és mágikus Rosewood Hall világában!

Hol is kezdjem? Szerintem maradok a szokásos sorrendnél, azaz jöjjön, hogy hogyan is bukkantam rá a könyvre. Korábban, úgy a külföldi megjelenés tájékán láttam egész sokszor Goodreasen felbukkanni a feedemben a könyvet, de úgy komolyabban nem tanulmányoztam, csak annyi maradt meg, hogy tetszik a borító. Majd, amikor megjelent itthon is, a Menő Könyvektől kapott tájékoztató e-mailben nem csak a külalak, de a fülszöveg is felkeltette az érdeklődésemet. Alapból szeretem a lightos, hercegnős sztorikat, mert kikapcsolódásnak mindig tökéletes választásnak bizonyulnak, és egyébként ez a Beépített hercegnő esetében sem volt másként. A külalakra rátérve, számomra telitalálat a borító. Mind a színei, mind az elrendezése, a typo, minden. A történethez is tökéletesen illik, és egyébként a második kötetbe is szerelmes vagyok e tekintetben. 

" – A világ néha nagyon hangos tud lenni, és az emberek, miközben igyekeznek a saját hangjukat hallatni, végül némaságra ítélhetnek olyanokat, akiknek tényleg szükségük lenne arra, hogy beszéljenek."

A történetre rátérve, két fiatal útját követhetjük végig olvasás közben és igazából teljesen átlagos, hercegnős történetként indul. Adott az átlagos leányzó, akinek az volt a célja, hogy bekerüljön az álom iskolájába, ahol anyukája is tanult, meg mellesleg szívesen lenne hercegnő is. Míg a másik lány, kicsit szeleburdi, vadóc teremtés, nem mellesleg Maradova hercegnője, aki inkább kibújna a trónörökösi szerepből. Egy szobába kerülnek Rosewood Hallban és elkezdődik az izgalmakkal teli kalandjuk. Tényleg egy ennyire hihetetlenül egyszerű és könnyed cselekményt kapunk, de közben mégis izgalmas és szórakoztató az egész. 

Rosewood Hallban házakba kerülhetnek be a diákok, ez kicsit a Harry Potterre emlékeztetett engem, de szerencsére ennyiben ez ki is merült, nem volt varázslás és semmi hasonló. Amire viszont emlékeztetett az egy részről A hercegnő naplója Cabottól, másrészről pedig a Két Lottie-ra. Ettől pedig kicsit Disney mesés feelingje volt az egésznek és ha belegondolok, igazából a Hamupipőkére is emlékeztetett. Szóval, tényleg áll, amit az elején írtam, tipikus hercegnős történetről van szó, mesés elemekkel, báli ruhákkal, estélyekkel, mellette pedig az iskolával, mint a fő helyszínnel.

Ami számomra kicsit zavaró volt - bár az élményen igazából nem rontott - az az, hogy nem igazán tért ki az írónő a részletekre. Konkrétan alig tudtunk meg valamit az iskola házairól, Maradováról, a királyi családról. Lottie-t és Ellie-t ugyan megismerjük, de még a barátok szintjén is alig csöpögött az információ. A helyszínről sem tudunk meg sokkal többet, pedig azért nem ártott volna egy kicsit komolyabban venni a világfelépítést, hogy ne minden a következő kötetekre maradjon, már ha tervben van egyáltalán ez a sorozat következő részeire nézve. 

"– Annyira vicces ez az egész. Bármit megadnék azért, hogy a helyedben lehessek, Lottie. Egész életemben mást sem akartam, mint hogy ne legyek hercegnő… Majd egy olyan lánnyal kerültem egy szobába, aki megszállottja a hercegnőknek. – Hosszan kifújta a levegőt. – Tudod, hogy mielőtt a Rosewoodba jöttem volna, egész addigi életemben csak húsz emberrel találkoztam? Hússzal!     Erre a bejelentésre Lottie-nak szó szerint leesett az álla."

Az biztos, hogy a 13-16 éves, fiatalabb korosztálynak csak ajánlani tudom a történetet, hogy ők is elvarázsolódjanak és a lányokkal együtt átéljék a kalandokat. A Disney mesékért rajongóknak is bejövős lehet a történet, na és a retellingekért rajongóknak. 

Értékelés: 4/5*

Kedvenc rész: - 

Kedvenc karakter(ek): - 

Üdv,

ROSAMUND HODGE: CRUEL BEAUTY - KEGYETLEN SZÉPSÉG

Hello Molycik!

A retelling-hét keretein belül ma egy olyan könyvről lesz szó, ami teljesen levett a lábamról, kirántotta alólam a talajt, hogy a fenekemre érkezzek, és nézzek a semmibe, hogy most akkor mi történt? Mi az, hogy nincs folytatása? Miért nincs? Nekem kell még a világból, a szereplőkből, és a köztük lévő kémiából. Kell. Kell. Kell.

Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 432
Moly.hu adatlap
Megrendelem
A recenziós példányért
hatalmas
köszönet a Menő Könyveknek!

Fülszöveg

Leonidas ​​lányát tizenhét éven át képezték arra, hogy megölje a zsarnokot, megmentve ezzel a Királyságot, bár feláldozva saját életét. 

De egy dologra nem készítették fel: arra, hogy mit tegyen, ha végzetes szerelembe esne.

Nyxet születétől kezdve arra készítik elő, hogy végezen a Királyság zsarnok uralkodójával, a félelmetes és halhatatlan démonnal. De amikor tizenhét évesen beköltözik a város fölé magasodó kastélyba, rájön, hogy semmi sem olyan, mint amilyennek képzelte: főképp a vonzó és szemtelenül szellemes új férje nem. Nyx tudja, hogy mi a kötelessége, és hogy bármi áron meg kell mentenie a népét, de lassan be kell ismernie, hogy menthetetlenül beleszeretett az esküdt ellenségébe… Vajon ez elég indok arra, hogy feladja a küldetését, és átadja magát ennek a szörnyetegnek? 

Ebben a varázslatosan megírt történetben a Szépség és a szörnyeteg tündérmesei bája találkozik az Üvegtrón-sorozat dühös szenvedélyével. A szerző, az amerikai Rosamund Hodge az ókori mítoszok, a középkori angol történetek és a dark fantasy-k megszállottja, jelenleg Seattle-ben él a hét macskájával és a plüss szörnyeivel. 

Már többször említettem itt a blogon, molyon, és még jó pár helyen, hogy gyerekkorom egyik kedvenc meséje a Szépség és  a Szörnyeteg volt, és még a mai napig ez az egyik legnagyobb kedvencem, csak  az idők múlásával bővült mellé a listám a Hős6ossal, Aranyhajjal, és még sorolhatnám. Pont ezért, mindig vevő vagyok egy jó kis Szépség és a Szörnyeteg retellingre, ennek az egy dolognak a megemlítésével 1000%, hogy megvesz magának az adott könyv, és egyszer, amikor a várólistám csökkentésére adom a fejem, sort kerítek rá. Így esett meg az, hogy körülbelül 2 éve, a külföldi megjelenés óta várok arra, hogy legyen egy kis időm a történetre. Azon kívül, hogy retelling, és a külföldi bloggerek, vloggerek csak jókat mondanak róla, a gyönyörű szép borító is elvarázsolt. Örülök neki, hogy a Menő Könyvek jóvoltából most elolvashattam a Kegyetlen Szépséget, mert kedvencet avattam!

"– Ó, dehogy. Nem tudnék ártani neked. Maradj csak ebben a kényelmes tudatlanságban. – Álmomban végeznél velem? 

– Udvariatlanság lenne, ha előbb felébresztenélek. Mintha recsegő jégen táncolnék. Szinte kába voltam a rettegéstől, de majdnem elnevettem magam, hogy mennyire lépést tudok vele tartani, és még mindig élek, ami felért egy győzelemmel. Úgy tűnt, Ignifex is felnevet. 

– De abban egyikünknek sem lenne öröme. Legalább hozhatnál valamit reggelire is az ágyba, a halál mellé."

Maga a történet szerintem kegyetlenül jó - címéből adódóan mi más lehetne? :D). Ugyan az elején kicsit lassan indult el a történt, de szerintem ez kellett ahhoz, hogy kicsit jobban belelássunk a dolgok hátterébe, Nüx (vagy az eredeti verzióban Nyx, kinek hogy tetszik jobban) családjának életébe, és így érthetőbb volt a gyűlölete, a sok agresszió és sötét gondolat, ami a leányzóban ott lakozott. Nagyon tetszett, hogy az írónő a görög mitológia elemeit ötvözte Rumpelstiltskin történetével, rengeteget hozzáadott az olvasási élményhez, és egy igazán egyedi világot teremtett ezeknek az elemeknek az ötvözésével. 

A szereplők iránt vegyes érzéseim vannak. Nüxöt és Ignifexet imádtam, mindenki mást utáltam, de főleg Nüx családját. Főszereplőink mindketten kiütik a badass mérőt, megnyerve így a legjobb könyves férfi és női főszereplő páros második helyét (első helyen természetesen Rhys & Feyre állnak). Egyébként ennek az oka is megvan: Nüx lehetett volna kegyetlenül idegesítő, de mégsem volt az. Néha ugyan nyafogott, mint minden YA szereplő, viszont a többiekkel ellentétben belátta, hogy ha hibázott, nyíltan vállalta a gyűlöletet, amit a családja iránt érzett, és konkrétan kijelentette, hogy soha nem akarta azt a sorsot, amit az apjának, és az alkunak köszönhetően neki szántak. Végig könyörtelenül őszinte volt, nem érdekelte, hogy ha megbántott valakit, ami a szívén az a száján elv alapján közölte mindenkivel, hogy mit gondol. Amit még nagyon tiszteltem, szerettem benne, hogy egyszerűen nem volt képes feladni. Mindegy, hogy épp össze akart dőlni körülötte a világ vagy a saját démonaival kellett megküzdenie, akkor is tette a dolgát, és nem adta fel. 

"Felnevetett. A hang macskakaromként kaparta végig bőrömet. Eszembe jutott, hogy ki is ő és miket tett, és tudtam, hogy csak szórakozik rajtam. Közelebb hajolt. 

– Ki szeretnéd találni a nevem? Végre újra lélegeztem. Összeszorítottam a fogam, és az összes maradék erőmmel ránéztem. 

– Inkább meghalnék – feleltem. Újabb kacaj. 

– Akkor jó éjszakát! És ismét távozott, én pedig egyedül tértem vissza a szobámba."

Ingifex, a Kegyes Úr és a világ legimádhatóbb démona és egyben Nüx utálatának tárgya első pillanattól fogva kedvencem volt. Imádtam, amikor a kettejük szócsatáira került sor, amikor együtt vacsoráztak vagy épp csak egy melegséget árasztó réten heverésztek, vagy a világot és magukat akarták megmenteni. Olyan szinten áradt a kémia a sorokból, hogy az hihetetlen. Az Ignifex nevét és titkát körüllengő misztikum csak még különlegesebbé tett a történetet, és szerencsére voltam olyan fáradt, amikor olvastam, hogy csak tippjeim voltak mi lehet az a nagy rejtély körülötte. Persze ezek beigazolódtak, de még így is élvezhető volt a könyv. 

Árny karakterét az elején nem tudtam hová tenni, majd ez átcsapott egy 'menjen már a francba, és hagyja békén Nüxöt' érzésbe, ami így utólag belegondolva röhejes, de még mindig nem szeretem őt. A Kegyes Úrhoz hasonlóan ő is egy rejtélyes 'személyiség' volt, mégis teljesen ellentétes érzéseim voltak vele kapcsolatban. 

"– Bármennyire is sokat jelentesz nekem, férjem, vannak dolgok, amiket nem tennék meg érted. Tekintetünk összeért, és egy pillanatig nem volt más köztünk, mint cinkos vidámság… Köztem és az ellenségem között."

Egyébként vicces, de a Kegyetlen Szépségben is az egyik kedvenc jelenetem az volt, amikor Ignifex elvitte egy füves rétre melegedni, pihenni Nüxöt, és azt hiszem említettem vagy az ACOTAR értékelésemben vagy a ProCsatában, hogy ott is egyik kedvencem az volt, amikor a tavaszi réten megmártóztak a tavacskában a főszereplők. RavenS szerint az a jelenet giccses, amiben van egy kis igazság, mégis annyira megmelengeti a szívem, hogy örökre abban a jelenetben akarok élni. Ugyanez volt Nüx és Ignifex esetében is, kicsit csöpögött a nyál, de fangörcsölős lelkemnek pont erre van szüksége, élek-halok az ehhez hasonló, nyáltól csöpögő részekért. 

Amit még külön ki szeretnék emelni, az a magyar fordítás. 

Hol angolul, hol magyarul olvastam a könyvet, így akarva-akaratlanul összehasonlítva a kettőt, és azt kell mondjam, hogy nagyon igényes munkát végzett a fordító. Teljesen jól átjött minden, aminek kellett, és élvezhető maradt a történet. Nagyon sok könyv esetében nem mondható ez el, de szerencsére a Kegyetlen Szépség nem esik bele ebbe a kategóriába. 

Bátran ajánlom mindenkinek a könyvet. Kicsit ugyan lassan alakul ki a történet, főként Nüx futkározásából, és az Ignifexszel való szópárbajaiból áll az első része a könyvnek, de tényleg megéri elolvasni. A vége totálisan levett a lábamról, és fáj a szívem, hogy nem dobott az írónő még 50-100 oldalt hozzá, egy folytatást vagy bármit, ami pótolja a tátongó űrt, amit érzek az elolvasása után. 

Remélem kedvet kaptatok az olvasásához, és a retelling-hét is elnyerte tetszéseteket. Tartsatok velünk továbbra is.
Üdv,