TARRYN FISHER: THIEF - TOLVAJ (SZERESS, HA HAZUDOK IS #3.)

Hello Molycik!

Az este második értékelése szintén Tarryn Fisher nevéhez köthető, hiszen végre eljutottam odáig, hogy pontot tehettem a Szeress, ha hazudok is trilógia végére.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 296
Megrendelem

A könyvet köszönöm szépen
a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Emlékeztetőül magamnak: 

A szerelem türelmes. A szerelem kedves. 

A szerelem nem dicsekszik, nem henceg. 

A szerelemben nincs arrogancia. 

Sohasem durva, nyers vagy illetlen – nem öncélú. 

A szerelmet nem könnyű felforgatni. 

A szerelem nem kövezi meg a rosszat. 

A szerelem bízik, remél és mindent kibír. 

A szerelem sohasem évül el. 

Küzdeni fogok érte. 

A tolvaj

!!! AZ ELŐZŐ RÉSZEKRE NÉZVE SPOILEREKET TARTALMAZHAT!!!

---

2014-ben ismerkedtem meg Olivia Kaspen és Caleb Drake igen elcseszett szerelmi sztorijával, majd 2016-ban egy kicsit jobban beleláthattam a vörös démon, Leah Smith fejébe. Most pedig legnagyobb sajnálatomra már csak újraolvasások alkalmával lesz szerencsém ehhez a három szívemhez közel álló szereplőhöz. 

El sem tudom mondani, hogy mennyire megszeretettem őket az évek során, főként azért mert nem a megszokott rózsaszín felhős, mézes-mázos szerelem ez. Tarryn tömeg karambolhoz hasonlóra írta meg Oliviáék történetét, ami kifejezetten jól esett a mai romantikus nyálak mellett. Annak pedig kifejezetten örültem, hogy végre Caleb szemszögéből is megismerhettem a történetet és beleláthattam a srác gondolataiba, mert mindig is tudni akartam, hogy egy-egy jelenetnél ugyan mi játszódhatott le a fejében, és valljuk be, a lányok szemszöge után pontosan ez kellett a teljesség érzethez. 

"Szeretném azt hinni, hogy tanultam a hibáimból. Azt is szeretném hinni, hogy végre eljutottunk arra a pontra, amikor készen állunk egymásra."

Olivia az évek múlásával sem változott olyan nagyon sokat, továbbra is ugyanaz a fékezhetetlen, vadóc, akit az első kötetben megismertünk, csak az évek múlásával egy kicsit komolyodott, takaréklángra kapcsolt. De még mindig ugyan az a lány, aki anno totálisan belezúgott Caleb Drakebe és ezt imádtam benne. Nem próbált megváltozni a szerelem kedvéért, nem lett jobb és a szerelmük is ugyanolyan elcseszett, mint a kezdetek kezdetén. Caleb is megmaradt olyannak, amilyen volt, de nála azért látni, hogy Oliviával ellentétben rengeteget komolyodott, felnőtt az apa szerephez, és ha már itt tartunk: nekem nagyobb bejött a huzavona, amit Leah-val játszottak Estelláért.

Caleb szemszöge és ezáltal az egész könyv pedig olyan, mint egy jó fogtömés. Kellett ahhoz, hogy működni tudjon a történetük, hogy végre lezárást kapjanak és ne tátongjon ott kitöltetlenül az űr, amit a Dirty Redben maguk után hagytak a szereplők. Kellett Caleb nézőpontja, hogy a múlt és a jelen eggyé váljon és a jövő, ha nehézkesen is, de kialakuljon. 

"Arra a következtetésre jutottam, hogy nincsenek kőbe vésett szabályok az életben. Az ember azt csinálja, amit a túléléshez kell. Ha el kell menekülni életed szerelmétől a túléléshez,megteszed. Ha össze kell törnöd valakinek a szívét, hogy a tiéd ne törjön össze, megteszed. Az élet túlságosan bonyolult az egyetemes igazságokhoz. Mindannyian sérültek vagyunk valahol. Fogj meg valakit, és kezdd el rázogatni. Hallani fogod, ahogy csörömpölnek belül az apró összetört darabkái. Ott van bennünk az apánk, az anyánk, a barátaink, a szerelmeink és az idegenek fájdalma is."

Fisher stílusát még mindig imádom, ahogyan azt az előzményeknél is tettem. Egyszerre lesz az írása egyedi és elgondolkodtató, zseniális a nő. Korábban úgy fogalmaztam, hogy Tarrynnél "nem létezik happy end, csak szenvedés, kétségek és gyötrelem", ehhez még mindig tartom magam. Hiába kapott Olivia és Caleb lezárást, azért egy végső rúgást meg el kellett szenvedniük, hogy kerek legyen a történet.

A Thief - Tolvaj tele van kavarással, feszültséggel és drámával, de pont olyan mennyiségben, hogy még szerethető lesz tőle a könyv és nem akarod minden egyes hajszálad kitépni tőle, és ahogyan a szereplők is megtanulják egymást elfogadni, minden hibájuk ellenére, úgy te is elkezded egyre jobban megszeretni a történetet. Tökéletes lezárása egy tökéletlen trió történetének. 

"– Félek. – Mitől félsz? – csókolom meg a szája másik sarkát. – Attól, hogy milyen sebezhetővé teszel. – Azért teszlek sebezhetővé, mert szeretsz. Ezt az árat kell megfizetned a szerelemért, kicsi lány."

A külsőről csak annyit mondanék, hogy szerintem borzalmas lett. Az eredeti sem sokkal jobb, de azért mégis jobban megy az előzőekhez. A Kihasznált alkalom pont nem az a trilógia, amelyhez illene ez az erotikus borító, de hát ízlések és pofonok. Nekem, mint említettem nem tetszik. 

Ajánlom a könyvet Tarryn Fisher rajongóinak és azoknak, akik szeretik a szívfacsaró történeteket egészen elcseszett szereplőkkel. Azoknak, akik szeretik ha nem lepi el egy romantikus könyv lapjait a rózsaszín köd és azoknak, akik egy igazán jó new adult történetet szeretnének olvasni egy második, sokadik esélyről. 

Üdv,

TARRYN FISHER: F*CK, LOVE! - KAPD BE, SZERELEM!

Hello Molycik!

A Prológuson jelenleg a Colleen Hoover-Tarryn Fisher hetünk fut, melynek keretében két értékeléssel is érkezem a mai nap folyamán. A sort a kevésbé szerettem kötettel kezdem. 

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 328
Megrendelem

A könyvet köszönöm a kiadónak!

Fülszöveg:

„Tarryn Fisher ezúttal a humorral átszőtt, érzékeny oldalát mutatja meg…” – Willow Aster

Helena Conway szerelmes lesz.

Akaratlanul.

Észrevétlenül.

De nem véletlenül. Kit Isley pontosan az ő ellentéte – rejtélyes, fékezhetetlen és a legkevésbé sem óvatos. Mindez akár remekül is alakulhatna…

Ha nem Helena legjobb barátnőjével találkozgatna. Helena kénytelen dacolni a szívével, helyesen cselekedni, és másokra is gondolni.

Egészen addig, amíg fittyet nem hány az egészre.

Tarryn Fisher, New York Times sikerkönyves szerző lehet, hogy vagányabb nálad, de ezt nem dörgöli az orrod alá. Az első diplomáját a Roxfort Varázsló és Boszorkányképző Szakiskolában szerezte. Az emberi természet nagy tisztelője, egy hús és vér gonosz, mégpedig a Mardekár házból. A szíve sötét, de az olvasóit azért kedveli. Jelenleg Washingtonban él fiával és lányával.

Az év legizgalmasabb regénye a női útkeresésről és a szerelemről.

---

Őszintén mondom, nem igazán tudom, hogyan, miként kezdjek neki ennek a bejegyzésnek. Egészen addig, amíg el nem jutottam úgy a történet feléig, meg voltam győződve róla, hogy Tarryn Fisher összes könyvét imádni fogom. Mire a Kapd be, szerelem! végére jutottam, azért ez átértékelődött bennem egy kicsit. 

A történet főszereplője Helena, aki a sztori kezdetén az igazak álmát alussza és álmodik. Egy IKEA házban éli életét, gyerekei és menő munkája van. Mindez kiegészül azzal, hogy a férje a  valóságban a legjobb barátnőjének a pasija. Miután felébred pedig elindul az igazi útkeresés, amely során felértékelődik Helena számára a szerelem és az önmegvalósítás kérdése. Próbálja megtalálni saját magát úgy, hogy csapot-papot maga után hagy, kivéve a Kithez fűződő érzelmeit, amik végig vele maradnak, ha akarja, ha nem. 

Konkrétan egy szóval össze tudnám foglalni a gondolataimat a könyvről: meh. 

Na, most a stílussal semmi problémám nem volt. Imádom, ahogy Tarryn ír és ez volt szerintem az egyik ok a kettő közül, amiért nem hagytam abba az olvasást olyan 150 oldal után, amikor rájöttem, hogy konkrétan tényleg semmi nem történik a könyvben. A másik ok pedig az, hogy kíváncsi voltam a végére. Kicsit azt éreztem, mintha az írónő egyszerre próbálna írni mindenről és semmiről. Ettől pedig olyan befogadhatatlan lett számomra  a történet. 

"Nem vagyok egy romantikus regény szerencsétlen hősnője."

A szereplőktől kivoltam, konkrétan senkit nem szerettem, amivel nem is lenne gond, ha a legtöbbjüket nem utáltam volna teljes szívemből és lett volna egy kis izgalom, rendes cselekmény, ami előre viszi a történetet. Ehhez képest végig Helena szenvedett és nem találta a helyét a világban. Nem értem miért volt oda Helena Kitért, meg még a másik két csaj is a könyvben. Felfoghatatlan számomra Kit viselkedése, ki is akasztott elég sokszor, a döntésképtelenségétől a falra másztam és egyszerűen nem tudtam a gerlepárnak szurkolni. Della mint legjobb barátnő borzalmas és elviselhetetlen volt. Jó példa arra, hogy milyen barátnőt nem szeretne magának az ember. Talán még Greer volt a legnormálisabb mindenki közül, a saját kis művészlelkével és elvarázsolt életével.

A stíluson kívül a kis utalásokat nagyon szerettem, azt,  hogy folyamatosan felbukkant például a Harry Potter a sorok között. Kicsit visszaadták a reményt, hogy lehet mégis megkedvelem a végére a regényt és a szereplőit. Mondjuk ez nem történt meg, de a reményhal múlt ki legutoljára.

Azt hiszem megállapíthatom, hogy ezúttal kicsit megint mellényúltam, amikor a hype és a borító alapján választottam könyvet, mert Helena útkeresése és céltalansága nem a nekem való olvasmány. Ha a könyv humorát tekintjük, akkor is ugyanerre a megállapításra jutok, pedig a Kihasznált alkalomnál nagyon is díjaztam Tarryn vicceit, nagyon jókat szórakoztam Olivia beszólásain és szópárbajain. 

"– Ne beszélj tiszteletlenül a középkorúakkal! -mondja. – Amikor fiatalok voltak, még mikrohullámú sütő sem létezett, és ez tényleg nagyon szomorú. – Az nem az én hibám. – mutatok rá. – Nekünk is iPhone 6-os nélkül kellett élnünk. Az élet nehéz."

És, hogy kinek ajánlom a könyvet? Mindenkinek, aki szereti az elgondolkodtató romantikus történeteket, amiben másról nincs szó csak önmagunk megtalálásáról és az élet értelmének kereséséről. Illetve Tarryn Fisher rajongóinál is ott az esély, hogy szeretni fogják a történetet, ha másért nem is, de magáért az írói stílusért.

Nektek, hogy tetszett a Kapd be, szerelem! Tarryn Fishertől? 

Üdv,

TARRYN FISHER: THIEF - TOLVAJ (COVER REVEAL #30.)

Hello Molycik!

Folytatódik a borítóleleplezős sorozat, ma az egyik kedvenc New Adult trilógiám utolsó kötetéről hull le a lepel. Őszintén megmondom, hogy nekem nem tetszik. Majd látni fogjátok, hogy nem tartotta meg a kiadó az eredeti külsőt. Nem mondom, hogy az nagy kedvencem lenne, de ez... Mióta megláttam a processing folyamatban ragadtam és nagy nemek villognak a szemem előtt, ha meglátom. Minek az az "Érted bármit, Hercegnő!" idézet az elejére? Nem mintha ez lenne vele a legnagyobb probléma. Szerintem úgy ahogy van nem illik a trilógiához. 

Ettől függetlenül bátran ajánlom mindenkinek Tarryn Fisher könyveit!

Fülszöveg:

Emlékeztetőül magamnak: 

A szerelem türelmes. A szerelem kedves. 

A szerelem nem dicsekszik, nem henceg. 

A szerelemben nincs arrogancia. 

Sohasem durva, nyers vagy illetlen – nem öncélú. 

A szerelmet nem könnyű felforgatni. 

A szerelem nem kövezi meg a rosszat. 

A szerelem bízik, remél és mindent kibír. 

A szerelem sohasem évül el. 

Küzdeni fogok érte. 

A tolvaj

>> Várólistára/Kívánságlistára teszem
>> Előrendelem

A szerzőről:

Tarryn Fisher, New York Times és USA Today sikerkönyves szerző. Lehet, hogy vagányabb nálad, de ezt nem dörgöli az orrod alá. Az első diplomáját a Roxfort Varázsló és Boszorkányképző Szakiskolában szerezte. Az emberi természet nagy tisztelője, egy hús-vér gonosz, mégpedig a Mardekár házból. A szíve sötét, de az olvasóit azért kedveli. Jelenleg Washingtonban él fiával és lányával.

Tarrynről még azt is lehet tudni, hogy jóban van Colleen Hooverrel és imádják egymást Facebookon szívatni. Na, meg az olvasóikat a lélektipró csavarokkal.

Üdv,

TARRYN FISHER : DIRTY RED - ZŰRÖS VÖRÖS (KIHASZNÁLT ALKALOM #2.)

Kiadás éve: 2015

Kiadó: Könyvmolyképző kiadó

Kategória: NA, romantikus, ifjúsági

Eredeti cím: Dirty red

Oldalszám: 294

Drága Olivia! 
Azt hitted, elveheted őt tőlem. Vesztettél. Most, hogy már az enyém, mindent meg fogok tenni, hogy velem maradjon. Kételkedsz bennem? Minden, amire te fented a fogadat, az enyém lett. Ja, és ha esetleg érdekel: már egyáltalán nem is gondol rád. Nem fogom elengedni őt… Soha. 
Leah 
Leah Smith végre mindent megszerzett, amit valaha is akart. Vagy mégsem? Házassága leginkább kölcsönbérletnek tűnik, mintsem élethosszig tartó elköteleződésnek, az általa felépített kép pedig a szeme láttára omlik össze. Új szerepében és a titkokkal teli múltjának terhével el kell döntenie, meddig hajlandó elmenni az ellopott kincsek megtartásáért.

Spoilert tartalmazhat azok számára, akik nem olvasták a trilógia első részét!

Körülbelül másfél éve várok ennek a könyvnek a megjelenésére. A trilógia első része a Kihasznált alkalom az egyik kedvenc könyvem, így már tűkön ülve vártam, hogy végre kiadja a második részt is a könyvért felelős kiadó. Nagy elvárásokkal indultam neki a könyvnek, de igazából teljesen felesleges volt bármiféle elvárást felállítanom, mert Tarryn Fisher mindet lerombolta, már az első mondatával. Valami hihetetlen módon ért a fordulatokhoz, és a feszültségfenntartáshoz az írónő, ezúttal sem csalódtam benne.

A Kihasznált alkalomban azt szerettem, hogy Olivia egy nagyon életrevaló karakter, akivel akár egy átlagos hétköznapon, az utcán sétálva is összefuthatunk. Hibázik, csetlik-botlik, éli az egyetemisták úgymond gondtalan életét (ez természetesen nem igaz, van olyan agybaj, mint a felnőtteké, tanúsíthatom). Leah Smith-re is pont ez jellemző, a különbség csak az, hogy ebben a könyvben a szereplőink már felnőttek, nem egyetemisták. Továbbá, míg Olivia egy viszonylag kedves személyiség, addig Leah, a „zűrös vörös” egy gonosz, számító pióca.

Az első részben már megismerhettük bájos természetét, most meg egyenesen a nyakunkba zúdul minden gondolata, érzése, vágya. Illetve ezzel együtt vágyainak középpontja, hiszen a lány minden gondolata egyetlen személy köré koncentrálódik, aki nem más, mint Caleb Drake. Leah foggal-körömmel ragaszkodik „szerelméhez”, és mindent megtesz annak érdekében, hogy elpusztítson bárkit és bármit, ami kettejük kapcsolatába bezavarhat. Fő célpontja természetesen Olivia, aki Caleb első igazi - és még ha egyelőre nem is vallja be magának -, de egyetlen szerelme.

Leah-nak tehát egyetlen célja van az életében, méghozzá az, hogy megtartsa magának Calebet. Ez persze azonban nem így működik. Az általa legcélszerűbbnek nyilvánított megoldás pedig az, hogy teherbe esik Calebtől. Ezzel is kezdődik a történetünk: megszületett Estella Drake. Mivel a vörös démon nem akarta a babát, csak az apát, ezért minden tőle telhetőt megtesz, hogy semmilyen módon ne kötődjön a lányához. Kezdetekben undorítónak találja, és megveti szerencsétlen gyereket.

Leah végig olyan borzalmas döntéseket hozott, hogy én csak végig fogtam a fejem: te jó ég, hová akar ezzel kilyukadni Tarryn? Az addig rendben van, hogy Leah egy negatív, könnyen megutálható karakter, de azért egy idő után kezdtem besokallni. Minden egyes fejezet előrehaladtával újra meg tudott lepni a hülyeségeivel, és a meggondolatlanságával.

Olyan szinten feszegeti a határokat az írónő a szereplőin keresztül, hogy az valami hihetetlen! Tarryn Fishernél nem létezik happy end, csak szenvedés, kétségek és gyötrelem. A könyv végéig nem tudtam eldönteni, hogy Leah vajon mániákus vagy tényleg szereti Calebet. Abban biztos voltam, hogy Olivia és Caleb szeretik egymást, és végig nekik szurkoltam, de Leah esetében nem tudtam dűlőre jutni. Nem normális a nőszemély az fix, de érdekes volt végigkövetni a múltját és jelenét, hogy mit hogyan élt meg a hazugságokkal teli életében.

Caleb és a felesége között folyamatos feszültség volt, és végig azt éreztette velünk Tarryn, hogy Leah csak egy pótlék Caleb számára. Bármit megtett volna a lányáért és a feleségéért, de a szíve máshoz húzott az első mondattól kezdve. Minden mozdulata, tette mögött ott volt a máshoz való vágyódás, a csalódottság, a szívfájdalom. Imádtam azt az egy fejezetet, amikor az ő gondolatait olvashattam, és úgymond betekintést kaphattam abba, hogy mi lett volna, ha.

Az előbb említettem, hogy megismerhettük Leah múltját és jelenét egyaránt. Szerintem fantasztikus húzás volt, hogy hol a múlt egy részletét, hol a jelenét tárta fel számunkra egy-egy fejezet erejéig Fisher. Jobban megismerhettünk minden szereplőt, könnyebben beleéltem magam a helyzetükbe. Volt olyan, hogy le kellett tennem a könyvet, és egy picit pihentetni az olvasást, mert annyira belemerültem Leah szerepébe, hogy megijedtem saját magamtól. Hátborzongató volt.

A múlthoz kötődő jeleneteknek köszönhetően rengeteg háttérinformációt kaptunk a Smith családról. Ezeken sem szépített az írónő, kegyetlen valójukban élhettük át a családi történéseket: azt hogy, hogyan használta ki egy apa a saját lányát, vagy hogy mennyire másként bántak Courtney-val, mint Leah-val a szülők.

A határok feszegetésén kívül a függővégekben is jeleskedik az írónő. Ez a kötet is hatalmas kérdőjellel zárult; már kíváncsian várom, hogy mit tartogat a jövő Olivia, Caleb és Leah számára. Abban biztos vagyok, hogy semmi jót, és hogy őszinte legyek Tarryn Fishertől még a boldog végre sem számítok.

Kedvenc idézeteim:

– Nem én választottam – fúl el a hangja. 

– A szerelemben nincs logika. Belezuhan az ember, mint egy gödörbe. Aztán csak benne ragad. Jobban belehal, mint amennyire életre kel tőle. 

– A szerelem egyszerű – mondta Caleb. 

– Minél több fakszni van az esküvővel, annál kevésbé őszinte. Én meg ezt a kijelentést utáltam. Az esküvőm a hátralévő életem cukormáza. Ha nem jó a máz, kinek kellene maga a sütemény? 

A szerelemben pont ez a legrosszabb: akármennyire is igyekszel, sohasem felejtheted el azt, aki befészkelte magát a szívedbe. 

Az őszinteség kényes dolog, és én utálom. Mindig olyan következményekkel jár, hogy elcseszi az ember életét. Istenem, olyan szívesen megkerülném az igazságot, hogy találjak helyette egy hazugságot, amivel együtt tudok élni! Én ezt hívom kompromisszumnak.

Értékelés: 5/5*

Hiába volt gyengébb, mint az előző rész, ugyanúgy tudtam élvezni a könyv minden sorát. Tudom ajánlani minden olyan olvasónak, aki szerette a Kihasznált alkalmat, illetve aki kedvét leli egy igazán valósághű, semmin nem szépítő, romantikus regény olvasásában. Tarryn Fisher nem kozmetikázza ki a képet, és nem nyújt békejobbot a szereplői számára: a boldog befejezés nála ismeretlen fogalom.

Szereplők: 5/5*

Leah egy borzalmas főszereplő, senkihez nem hasonlítható. Minden tettét, mozdulatát a saját, önös érdekei vezérlik. Nincs tekintettel senkire, és tényleg csak a saját jólétét veszi figyelembe. Na, meg persze Calebet akarja mindennél jobban. Még a saját gyermekével sem képes törődni, és megveti a kisbabát, mert az nem fiú lett. Igen, nem egy anya alapanyag a nőszemély. Mégis van benne valami szánni való, és valamilyen szinten egyedinek mondható. Caleb Drake pedig egy álompasi, akinek azonban megvannak a saját hibái; folyamatosan kísérti a múltja és máshoz húzza a szíve. Tökéletesen meg vannak írva a karakterek a könyvben, szerintem nagyon valósághűek, és kliséktől mentesek lettek, ezért jár az 5 csillag.

Borító: 3/5*

Nem mondom azt, hogy rossz, mert pontosan így képzeltem el Leah-t, de nem is tetszik. Elmegy. Lehet, hogy borító alapján nem vettem volna meg a könyvet.

Az értékelés a Prológus oldalán is megtalálható! :)

COLLEEN HOOVER, TARRYN FISHER- NEVER, NEVER (NEVER, NEVER #1.)

Fülszöveg:

Legjobb barátok mióta járni tudnak. 14 éves koruk óta szerelmesek egymásba. 4 éve járnak.

Charlie mindent megtenne, amit tud, hogy soha ne felejtsen. Silas mindent megtenne, hogy soha ne emlékezzem. Túl kár, hogy nem rajtuk múlik...

Nagyon-nagyon röviden, semmi poén nem lelőve, ezzel lehetne összefoglalni, hogy miről is szól a történet. Többet nem is szeretnék elárulni róla, mert ez tipikusan az a könyv, amit mindenkinek el kell olvasnia, hogy átérezze, megértse. 

Azt tudni kell rólam, hogy imádom Colleen Hoover könyveit, így kétség sem fért hozzá, hogy nekem a Never, Never kell! Megjelenés előtti pár napban már minden bajom volt, pedig el se szabadott volna kezdenem február elejéig! Tényleg nem kellett volna nekiesnem, mert most ezer meg egy kérdésem van, amire májusig tuti nem kapok választ!!!!! Bele fogok őrülni. Na, de visszatérve a lényegre...

Őszintén szólva voltak kétségeim a könyvvel kapcsolatban, amikor elkezdtem, mert addig oké, hogy két zseniális író összeül és megír egy szintén zseniális, fantasztikus, hiperszuper történetet. Csak pont azt nem tudtam, hogy mennyire lesz a két írónőtől megszokott színvonalú a könyv. Nem voltam benne biztos, hogy ketten együtt is zseniálisat tudnak-e alkotni. Jelentem, igen! 

A történet tehát ott kezdődik, hogy Charlie nem tudja, hogy kicsoda, csak van. Semmit nem tud a környezetéről, magáról. Silasnál ugyanez a helyzet. Összesen annyit tudnak meg, hogy ők ketten elvileg járnak. Azt viszont nem tudják, hogy a másik sem emlékszik semmire.  Így kezdődik el az a nyomozás, amit végigkísérhetünk, ha elolvassuk a könyvet. Olvasás közben én is annyira össze voltam zavarodva, mint Charlie és Silas, velük együtt tapogatóztam a sötétben, és próbáltam rájönni, hogy mi a franc történhetett. Természetesen nem sikerült, százezer kérdésem van, választ akarok kapni rájuk, és a folytatást akarom!!! A kiborulás után, na meg persze, ha kicsit sikerült lehiggadnom, folytatom a szereplőkkel...

Charlie részét Tarryn Fisher (The Opportunist írónője) írta, Colleen Hoover-nek (Hopeless, Slammed) pedig a Silas szemszögeiből íródott fejezeteket köszönhetjük. Ők a főszereplők, és őket ismerhetjük meg, ha nem is igazán, de valamennyire. Számomra nagyon szimpatikusan voltak, nem nyafogtak, nem borultak ki, nem volt felesleges szenvedés. Charlieban felfedeztem Olivia (The Opportunist) pár vonását, Silasban pedig Colleen eddig írt összes férfiszereplőjének egy-egy vonását. Néha Will, néha Miles máskor pedig Dean jutott eszembe róla. Imádtam, amikor próbálta Charliet ugratni. Két kedvenc részem kapcsolódik Silashoz. Az egyik, amikor nagy lazán közli Charlieval, hogy el fogja érni, hogy újra belé szeressen. A másik pedig a vége, amikor a levelet írja, és jajjjj...

“I’m gonna make you fall in love with me again.”

Egy nagyon egyedi történetet kapunk az írónőktől, legalábbis én ehhez hasonlót még nem olvastam. Végig azon agyaltam, hogy mi történhetett, mit tudunk meg legközelebb, most mi lesz? Minden információt Silassal és Charlival együtt tudunk meg, hogy ki Brian, ki is a tanácsadónő, mióta járnak. Azt hogy milyen a kapcsolatuk a családjukkal, hogy állnak a szüleik a kapcsolatukhoz. Minden velük együtt tudunk meg!!! Iszonyatosan jó volt!!!!!! Tudom, hogy még csak év eleje van, és még nem is olvastam sok könyvet, de abszolút kedvencem lett, csak ajánlani tudom, és tuti, hogy május 17-e előtt még egyszer el fogom olvasni, ugyanis akkor jön a Never, never part 2! Igen! Nem elég, hogy végig húzzák az agyunkat, tudatlannak érezzük magunkat, még ketté is szedték, csak hadd szenvedjen az olvasó! Az sem volt elég CoHo-éknak, hogy semmit nem tudtam meg, mire a regény végére értem! Csak még több kérdésem lett! Ez nem igazság!!!!! Akarom a folytatást. Kérem szépen. *bociszemeketmeresztvebámullakcsakaddmáride!*

Szóval ez lett volna az egyáltalán nem kifakadós értékelésem. Remélem sikerült kedvet csinálnom az olvasáshoz! :)

Zsebi ;)

- Keep calm and read a lot -