A következő címkéjű bejegyzések mutatása: COLLEEN HOOVER. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: COLLEEN HOOVER. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. február 23., szombat

COLLEEN HOOVER: CONFESS - VALLOMÁS

Hello Molycik!
Ugyan tartaléklángon, de még fut a Prológuson a Pusztuló világok - Romantikus könyvek projekthetünk. Ennek keretében olvastam el végre valahára egyik kedvenc írónőm könyvét. Már a címből is kitalálható, hogy ez nem más, mint Colleen Hoovertől a Vallomás. Láttam anno a sorozatot, majdnem végig (talán 2 részt nem néztem meg belőle) és nagyon megtetszett, tudtam, hogy idővel el fogom olvasni a könyvet is, hogy ténylegesen megismerjem Auburn és Owen történetét. 2018 végén már tettem vele egy próbálkozást, de valahogy nem csúszott, így inkább abbahagytam, nem erőltettem, nehogy befolyásolja a végén az összképet. Milyen jól tettem!

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 344
Megrendelem
A könyvet köszönöm szépen a kiadónak!
Fülszöveg:
Mi ​mindent érdemes kockára tenni a szerelemért? 
Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt. 
Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút. 
Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn. 
A csodálatos és kivételes stílusú Colleen Hoover egy újabb mélyen megható történetet mesél arról, hogy az igaz szerelem és a család olyan köteléket jelent, amit semmi sem szakíthat el.

Figyelem! Az értékelés apróbb spoilereket tartalmazhat!

Azt már biztos tudjátok, hogy CoHo az egyik kedvenc íróm, sőt, ha romantikus könyvekről van szó, akkor tuti, hogy nála keresek valamit legelőször, és csak akkor fordulok más felé, ha már minden könyvét olvastam. Bár ez elég ritkán fordul elő, ugyanis kisebb lemaradásban vagyok, még van mit bepótolnom, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy végre eljutottam a Confess elolvasásáig és spoiler alert: nagyon szerettem.

Külsőségeket tekintve, szerintem mind az eredeti, mind pedig a sorozatos borító nagyon szép, úgyhogy biztosra mentem és be is szereztem mindkettőt. A történetet jobban az eredeti tükrözi, de ezt főként azért mondom, mert nem szeretem, amikor más dönti el helyettem, hogy hogyan is néz ki egy szereplő, azáltal pedig, hogy a sorozatos borítóval olvastam és láttam is pár részt belőle, előre el volt döntve, hogy akkor Auburn és Owen így néz ki. 
"– Nem én választottam a festészetet. Azt hiszem, inkább a festészet választott engem."
A történet két fiatal szerelméről és az életről szól. Auburn már fiatalon megtapasztalta, hogy nem minden fenékig tejföl, amikor első szerelmét elvesztette és hirtelen fel kellett nőnie. Munkából hazafele menet, egy galéria ablakán meglát egy álláshirdetést, és mivel nagy szüksége van minden fillérre, ezért beáll segédnek Owen Gentry mellé. Innen pedig már kitalálhatjátok, hogy elkezd bimbózni köztük a szerelem bazsarózsája és próbál kiteljesedni, egészen addig, amíg egy harmadik és negyedik fő be nem avatkozik, na meg amíg az élet közbe nem szól. 
"Azt hiszem, ahhoz is kell némi őszinteség, hogy az ember bevallja, hibázott, még akkor is, ha nem igazán hajlandó elárulni, miért. Ez is valami."
Imádom Colleen stílusát, ahogy megalkotja a mondatokat és beleviszi a sajátos stílusát. Nem a nyáltól csöpögő sablon sztorikat írja meg, hanem belevisz minden egyes történetbe valami egyedit, valami kiszámíthatatlan fordulatot, valami váratlant. A Vallomás esetében az egyediséget Owen és a munkája adta meg számomra. Az apró vallomások és a festmények teljesen más szintre emelték a történetet, ettől nem vált sablonná. Habár volt benne pár klisés húzás, mégis minden mondatát át tudtam élni. 
"Ha előre tudom, hogy egy nap besétálsz majd az életembe, mindent másként csináltam volna.
Mindent."
Nem igazán tudok sokat írni Colleen könyveiről, mert nála csak ritkán fordul elő, hogy valami miatt nagyon feldühítene, vagy kiakasztana. Ebben a könyvben egyedül Trey és az anyja volt kiakasztó tényező, de igazából az anyát még meg is tudtam érteni, hiányolta szeretett fiát. Trey meg szimplán egy idióta barom volt, aki azt hitte kihasználhatja Auburn-t. 

Auburn és Owen szerelme egyszerre volt fájdalmas, igazi és sorsszerű, mindenképp ajánlom olvasásra és nem csak egyszerire! Ha pedig már olvastad a történetet, csekkold a sorozatot is, nekem tetszett! :) 

Értékelés: 4,5 / 5*
Kedvenc szereplő(k): Owen
Kedvenc rész: a vallomások és a hozzájuk készült összes festmény 
Üdv,

2017. október 8., vasárnap

COLLEEN HOOVER: CONFESS - VALLOMÁS (COVER REVEAL #25.)



Hello Molycik!
Ma egy olyan könyv borítójáról hullik le a lepel, amit a Colleen Hoover magyar rajongói már biztosan nagyon vártak! Jó hír, hogy nem csak az It Ends With Us érkezik kis hazánkba a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából. De nem ám! Betársul mellé a Confess is, méghozzá a szuper sorozatos borítóval!

Kezeket fel, ki várja már? :)

Fülszöveg:
Mi mindent érdemes kockára tenni a szerelemért?

Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt.
Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút.
Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn.

A csodálatos és kivételes stílusú Colleen Hoover egy újabb mélyen megható történetet mesél arról, hogy az igaz szerelem és a család olyan köteléket jelent, amit semmi sem szakíthat el.




Az írónőről:
A New York Times sikerlistáját meghódító Colleen Hoover többek között a Szívcsapás, a Visszavonuló, az Ez a lány, a Reménytelen, a Reményvesztett, a Helló, Hamupipőke!, az Egy nap talán, valamint a Soha, de soha szerzője. Texasban él a férjével és három fiukkal.


Hamarosan újra jelentkezem, addig is olvassatok sokat.
Üdv, 



2017. július 23., vasárnap

COLLEEN HOOVER: MAYBE SOMEDAY - EGY NAP TALÁN (MAYBE SOMEDAY #1.)

Hello Molycik!
Ma az egyik kedvenc Colleen Hoover könyvemről hoztam ma egy értékelést, ami nem más mint a Maybe Someday. 
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 392
Megrendelem
A recenziós példányt köszönöm szépen
a Könyvmolyképző Kiadónak! :)
Fülszöveg:
„Egy ​mindent elsöprő szerelem csodás, mégis valószerű rajza. Csupa érzelem, csupa bonyodalom.” – Tracey Garvis Graves, New York Times bestsellerszerző
A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább. 

Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra. 

Az Egy nap talán egy szenvedélyes történet barátságról, megcsalásról és szerelemről, ami az első oldaltól kezdve beszippantja az olvasót Sydney izgalmakkal teli világába.
„Csodálatos lelkek. Csodálatos dalok. Csodálatos történet.” – GwendolynGrace, LibraryThing
„Egyedi, más, mint a többi… ne habozz, olvasd el!” – Tamara Webber, New York Times bestsellerszerző, az Egyszeregy írója.

2014 nyarán olvastam először a Maybe Someday-t, akkor még angolul és szerelem volt első látásra olvasásra. Azóta eltelt három év és bevallom kicsit féltem, hogy mi van, ha azóta teljesen másképp fogok reagálni rá, hiszen mégis csak az egyik kedvenc könyvemről van szó. Na, meg ott volt az a tény is, hogy ezúttal magyarul vágtam neki az olvasásnak, ami valljuk be rázós dolog, ugyanis sok múlik a fordításon. Az első pár oldal fura volt magyarul, majd hozzászoktam a fordító stílusához, de sajnos azt kell mondjam, hogy maradok annál, hogy angolul olvasom CoHo könyveit, hiszen van az írónőnek egy stílusa, amit nagyon nehéz visszaadni és véleményem szerint nem is sikerült teljesen a fordítónak. Persze, ez csak az én személyes véleményem. 
"Csak most értem meg igazán, hogy a hallók mennyire természetesnek veszik ezt a képességüket."
Annyira szépséges ez a könyv kívül-belül, hogy
muszáj pár képet betennem róla :)
A történet ott kezdődik, hogy megismerjük a főszereplő lányt, Sydneyt. Legjobb barátnőjével Torival él közös albérletben, és boldog párkapcsolatban Hunterrel, mellette pedig az egyetemi könyvtárban dolgozik és dacol az apjával, akinek nem igazán tetszik, hogy a lánya nem a jogi kart választotta jövője építgetésekor. Esténként pedig a szemben lévő erkélyen zenélő, szexi srácot (Ridge) hallgatja, tanulás címszóval. Lényegében minden tökéletes, vagyis csak ebben a tudatban él, egészen a 22. születésnapjáig, amikor is Ridge robbantja a bombát és közli Sydneyvel a csúf igazságot: Tori és Hunter a háta mögött aktívan kedvelik egymást, általában az erkélyen. Sydneynek nem igazán van hová mennie és nyilván nem szeretne továbbra is az áruló barátjával és barátnőjével egy fedél alatt élni, ezért elindul a szakadó esőben, hogy megszálljon egy szállodában, viszont adódik egy kis problémája, amikor beszáll a taxiba: nincs nála a pénztárcája. Ridge kisegíti Sydneyt, megszállhat nála, és itt kezdődik el lényegében maga a történet. 
"Nem tudta megvédeni attól a felismeréstől, hogy nem mi döntjük el, kibe szeretünk bele. Csak azt tudjuk eldönteni, kivel maradunk együtt."
Szögezzük le az elején, hogy utálom a szerelmi háromszögeket. A Maybe Somedayben is van, mégis annyira szerethetőek voltak a szereplők és annyira jól megírta az egészet Colleen, hogy nem tudtam utálni se Sydneyt, se Ridget. Ott volt a kémia a két szereplő között, szinte izzottak a lapok, már a legelejétől kezdve, az pedig csak még különlegesebbé tette az egészet, hogy Ridge nem hall. Megnehezítette a kommunikációjukat, de a modern technika segítségével áthidalták ezt a nehézséget. Azt pedig különösen élveztem olvasni - tudom szemét vagyok -, hogy mennyire küzdöttek a saját érzéseikkel és azok ellen, hogy próbáltak nem beleszeretni a másikba, igaz reménytelenül, mert minden egyes dallal közelebb kerültek a végzetükhöz. 
"A legtöbb könyvtárban nem nézik jó szemmel, ha a diákmunkásaik a műszakjuk kellős közepén zokogásban törnek ki, és dobálózni kezdenek a könyvekkel. Mondjuk, nem én tehetek róla, hogy éppen a romantikus szektor polcait töltöttem fel, amikor megtudtam, hogy a pasim, akivel két éve járok, húzogatja a lakótársamat. A szerelmes regények nyálas borítói totál felhúztak."
A mellészereplőket is hamar megkedveltem. Bridgette és Sydney közös jelenetein nagyon jókat nevettem, egy élmény volt magam elé képzelni a jeleneteket, amikor Bridgette kiabálva beszélt, hogy hátha a - szerinte - siket Sydney meghallja/megérti, hogy mit akar mondani. A Warrennel való kapcsolata pedig már külön történet, amiről szerencsére egy novella is született Maybe not címmel. Amit még különösen bírtam az a Warren és Sydney között, a könyv végére kialakult barátság. Az, ahogy a kezdeti ellenszenvből egy működőképes, egymást segítő, támogató barátság formálódott. Maggie pedig egy tündéri lány, aki egy üde színfoltja volt a könyvnek és, aki nagyon jól lereagálta a dolgokat, amiket szándékosan nem fogok senkinek elspoilerezni :D 
Ugyan a posztban nem említettem, de nem csak magyarul
birtoklom a Maybe Somedayt, hanem angolul is,
 csupán ennyire szeretem ezt a könyvet #LifeofaCoverwhore.
A könyv különlegessége, hogy tele van dalszövegekkel, amiket Sydney és Ridge írt. Ezek nagyon sokat hozzáadtak a történethez, az pedig csak még különlegesebbé tette az olvasási élményt, hogy Griffin Peterson meg is zenésítette ezeket a dalokat, így olvasás közben hallgatni is lehetett a dalokat (ezen a linken te is meghallgathatod a dalokat). 
"Ha tudnád, hogy bármelyik pillanatban meghallhatsz, beérnéd egy fél élettel? Vagy inkább próbálnád kihasználni az időt, ami jut?"
Imádtam a könyvben, hogy egyszerre megnevettet és szomorít el, majd töri össze teljesen a szívem, de mégis reményt ad, hogy talán egy nap megtörténhet az, aminek már a könyv elején meg kellett volna történnie :) Szóval, ha egy igazán jó romantikus, new adult történetre vágytok, ami útközben rálép a szívedre, jól megnyomorgatja, de közben azért megnevettet, boldog, mosolygós és hangosan nevetős pillanatokat is okoz, mellé pedig szerethető karaktereket ismertet meg veled ráadásul még külön, a könyvhöz írt dalokat is meghallgathatod olvasás közben, akkor a Maybe Someday - Egy nap talán pontosan neked való!
Ennyi voltam mára. 
Üdv, 

2015. január 13., kedd

COLLEEN HOOVER, TARRYN FISHER- NEVER, NEVER (NEVER, NEVER #1.)

Fülszöveg:
Legjobb barátok mióta járni tudnak. 14 éves koruk óta szerelmesek egymásba. 4 éve járnak.
Charlie mindent megtenne, amit tud, hogy soha ne felejtsen. Silas mindent megtenne, hogy soha ne emlékezzem. Túl kár, hogy nem rajtuk múlik...
Nagyon-nagyon röviden, semmi poén nem lelőve, ezzel lehetne összefoglalni, hogy miről is szól a történet. Többet nem is szeretnék elárulni róla, mert ez tipikusan az a könyv, amit mindenkinek el kell olvasnia, hogy átérezze, megértse. 



Azt tudni kell rólam, hogy imádom Colleen Hoover könyveit, így kétség sem fért hozzá, hogy nekem a Never, Never kell! Megjelenés előtti pár napban már minden bajom volt, pedig el se szabadott volna kezdenem február elejéig! Tényleg nem kellett volna nekiesnem, mert most ezer meg egy kérdésem van, amire májusig tuti nem kapok választ!!!!! Bele fogok őrülni. Na, de visszatérve a lényegre...

Őszintén szólva voltak kétségeim a könyvvel kapcsolatban, amikor elkezdtem, mert addig oké, hogy két zseniális író összeül és megír egy szintén zseniális, fantasztikus, hiperszuper történetet. Csak pont azt nem tudtam, hogy mennyire lesz a két írónőtől megszokott színvonalú a könyv. Nem voltam benne biztos, hogy ketten együtt is zseniálisat tudnak-e alkotni. Jelentem, igen! 



A történet tehát ott kezdődik, hogy Charlie nem tudja, hogy kicsoda, csak van. Semmit nem tud a környezetéről, magáról. Silasnál ugyanez a helyzet. Összesen annyit tudnak meg, hogy ők ketten elvileg járnak. Azt viszont nem tudják, hogy a másik sem emlékszik semmire.  Így kezdődik el az a nyomozás, amit végigkísérhetünk, ha elolvassuk a könyvet. Olvasás közben én is annyira össze voltam zavarodva, mint Charlie és Silas, velük együtt tapogatóztam a sötétben, és próbáltam rájönni, hogy mi a franc történhetett. Természetesen nem sikerült, százezer kérdésem van, választ akarok kapni rájuk, és a folytatást akarom!!! A kiborulás után, na meg persze, ha kicsit sikerült lehiggadnom, folytatom a szereplőkkel...




Charlie részét Tarryn Fisher (The Opportunist írónője) írta, Colleen Hoover-nek (Hopeless, Slammed) pedig a Silas szemszögeiből íródott fejezeteket köszönhetjük. Ők a főszereplők, és őket ismerhetjük meg, ha nem is igazán, de valamennyire. Számomra nagyon szimpatikusan voltak, nem nyafogtak, nem borultak ki, nem volt felesleges szenvedés. Charlieban felfedeztem Olivia (The Opportunist) pár vonását, Silasban pedig Colleen eddig írt összes férfiszereplőjének egy-egy vonását. Néha Will, néha Miles máskor pedig Dean jutott eszembe róla. Imádtam, amikor próbálta Charliet ugratni. Két kedvenc részem kapcsolódik Silashoz. Az egyik, amikor nagy lazán közli Charlieval, hogy el fogja érni, hogy újra belé szeressen. A másik pedig a vége, amikor a levelet írja, és jajjjj...

“I’m gonna make you fall in love with me again.”



Egy nagyon egyedi történetet kapunk az írónőktől, legalábbis én ehhez hasonlót még nem olvastam. Végig azon agyaltam, hogy mi történhetett, mit tudunk meg legközelebb, most mi lesz? Minden információt Silassal és Charlival együtt tudunk meg, hogy ki Brian, ki is a tanácsadónő, mióta járnak. Azt hogy milyen a kapcsolatuk a családjukkal, hogy állnak a szüleik a kapcsolatukhoz. Minden velük együtt tudunk meg!!! Iszonyatosan jó volt!!!!!! Tudom, hogy még csak év eleje van, és még nem is olvastam sok könyvet, de abszolút kedvencem lett, csak ajánlani tudom, és tuti, hogy május 17-e előtt még egyszer el fogom olvasni, ugyanis akkor jön a Never, never part 2! Igen! Nem elég, hogy végig húzzák az agyunkat, tudatlannak érezzük magunkat, még ketté is szedték, csak hadd szenvedjen az olvasó! Az sem volt elég CoHo-éknak, hogy semmit nem tudtam meg, mire a regény végére értem! Csak még több kérdésem lett! Ez nem igazság!!!!! Akarom a folytatást. Kérem szépen. *bociszemeketmeresztvebámullakcsakaddmáride!*




Szóval ez lett volna az egyáltalán nem kifakadós értékelésem. Remélem sikerült kedvet csinálnom az olvasáshoz! :)

Zsebi ;)
- Keep calm and read a lot -


designed by Charming Templates