TARRYN FISHER: THIEF - TOLVAJ (SZERESS, HA HAZUDOK IS #3.)

Hello Molycik!

Az este második értékelése szintén Tarryn Fisher nevéhez köthető, hiszen végre eljutottam odáig, hogy pontot tehettem a Szeress, ha hazudok is trilógia végére.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 296
Megrendelem

A könyvet köszönöm szépen
a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Emlékeztetőül magamnak: 

A szerelem türelmes. A szerelem kedves. 

A szerelem nem dicsekszik, nem henceg. 

A szerelemben nincs arrogancia. 

Sohasem durva, nyers vagy illetlen – nem öncélú. 

A szerelmet nem könnyű felforgatni. 

A szerelem nem kövezi meg a rosszat. 

A szerelem bízik, remél és mindent kibír. 

A szerelem sohasem évül el. 

Küzdeni fogok érte. 

A tolvaj

!!! AZ ELŐZŐ RÉSZEKRE NÉZVE SPOILEREKET TARTALMAZHAT!!!

---

2014-ben ismerkedtem meg Olivia Kaspen és Caleb Drake igen elcseszett szerelmi sztorijával, majd 2016-ban egy kicsit jobban beleláthattam a vörös démon, Leah Smith fejébe. Most pedig legnagyobb sajnálatomra már csak újraolvasások alkalmával lesz szerencsém ehhez a három szívemhez közel álló szereplőhöz. 

El sem tudom mondani, hogy mennyire megszeretettem őket az évek során, főként azért mert nem a megszokott rózsaszín felhős, mézes-mázos szerelem ez. Tarryn tömeg karambolhoz hasonlóra írta meg Oliviáék történetét, ami kifejezetten jól esett a mai romantikus nyálak mellett. Annak pedig kifejezetten örültem, hogy végre Caleb szemszögéből is megismerhettem a történetet és beleláthattam a srác gondolataiba, mert mindig is tudni akartam, hogy egy-egy jelenetnél ugyan mi játszódhatott le a fejében, és valljuk be, a lányok szemszöge után pontosan ez kellett a teljesség érzethez. 

"Szeretném azt hinni, hogy tanultam a hibáimból. Azt is szeretném hinni, hogy végre eljutottunk arra a pontra, amikor készen állunk egymásra."

Olivia az évek múlásával sem változott olyan nagyon sokat, továbbra is ugyanaz a fékezhetetlen, vadóc, akit az első kötetben megismertünk, csak az évek múlásával egy kicsit komolyodott, takaréklángra kapcsolt. De még mindig ugyan az a lány, aki anno totálisan belezúgott Caleb Drakebe és ezt imádtam benne. Nem próbált megváltozni a szerelem kedvéért, nem lett jobb és a szerelmük is ugyanolyan elcseszett, mint a kezdetek kezdetén. Caleb is megmaradt olyannak, amilyen volt, de nála azért látni, hogy Oliviával ellentétben rengeteget komolyodott, felnőtt az apa szerephez, és ha már itt tartunk: nekem nagyobb bejött a huzavona, amit Leah-val játszottak Estelláért.

Caleb szemszöge és ezáltal az egész könyv pedig olyan, mint egy jó fogtömés. Kellett ahhoz, hogy működni tudjon a történetük, hogy végre lezárást kapjanak és ne tátongjon ott kitöltetlenül az űr, amit a Dirty Redben maguk után hagytak a szereplők. Kellett Caleb nézőpontja, hogy a múlt és a jelen eggyé váljon és a jövő, ha nehézkesen is, de kialakuljon. 

"Arra a következtetésre jutottam, hogy nincsenek kőbe vésett szabályok az életben. Az ember azt csinálja, amit a túléléshez kell. Ha el kell menekülni életed szerelmétől a túléléshez,megteszed. Ha össze kell törnöd valakinek a szívét, hogy a tiéd ne törjön össze, megteszed. Az élet túlságosan bonyolult az egyetemes igazságokhoz. Mindannyian sérültek vagyunk valahol. Fogj meg valakit, és kezdd el rázogatni. Hallani fogod, ahogy csörömpölnek belül az apró összetört darabkái. Ott van bennünk az apánk, az anyánk, a barátaink, a szerelmeink és az idegenek fájdalma is."

Fisher stílusát még mindig imádom, ahogyan azt az előzményeknél is tettem. Egyszerre lesz az írása egyedi és elgondolkodtató, zseniális a nő. Korábban úgy fogalmaztam, hogy Tarrynnél "nem létezik happy end, csak szenvedés, kétségek és gyötrelem", ehhez még mindig tartom magam. Hiába kapott Olivia és Caleb lezárást, azért egy végső rúgást meg el kellett szenvedniük, hogy kerek legyen a történet.

A Thief - Tolvaj tele van kavarással, feszültséggel és drámával, de pont olyan mennyiségben, hogy még szerethető lesz tőle a könyv és nem akarod minden egyes hajszálad kitépni tőle, és ahogyan a szereplők is megtanulják egymást elfogadni, minden hibájuk ellenére, úgy te is elkezded egyre jobban megszeretni a történetet. Tökéletes lezárása egy tökéletlen trió történetének. 

"– Félek. – Mitől félsz? – csókolom meg a szája másik sarkát. – Attól, hogy milyen sebezhetővé teszel. – Azért teszlek sebezhetővé, mert szeretsz. Ezt az árat kell megfizetned a szerelemért, kicsi lány."

A külsőről csak annyit mondanék, hogy szerintem borzalmas lett. Az eredeti sem sokkal jobb, de azért mégis jobban megy az előzőekhez. A Kihasznált alkalom pont nem az a trilógia, amelyhez illene ez az erotikus borító, de hát ízlések és pofonok. Nekem, mint említettem nem tetszik. 

Ajánlom a könyvet Tarryn Fisher rajongóinak és azoknak, akik szeretik a szívfacsaró történeteket egészen elcseszett szereplőkkel. Azoknak, akik szeretik ha nem lepi el egy romantikus könyv lapjait a rózsaszín köd és azoknak, akik egy igazán jó new adult történetet szeretnének olvasni egy második, sokadik esélyről. 

Üdv,

TARRYN FISHER: THIEF - TOLVAJ (COVER REVEAL #30.)

Hello Molycik!

Folytatódik a borítóleleplezős sorozat, ma az egyik kedvenc New Adult trilógiám utolsó kötetéről hull le a lepel. Őszintén megmondom, hogy nekem nem tetszik. Majd látni fogjátok, hogy nem tartotta meg a kiadó az eredeti külsőt. Nem mondom, hogy az nagy kedvencem lenne, de ez... Mióta megláttam a processing folyamatban ragadtam és nagy nemek villognak a szemem előtt, ha meglátom. Minek az az "Érted bármit, Hercegnő!" idézet az elejére? Nem mintha ez lenne vele a legnagyobb probléma. Szerintem úgy ahogy van nem illik a trilógiához. 

Ettől függetlenül bátran ajánlom mindenkinek Tarryn Fisher könyveit!

Fülszöveg:

Emlékeztetőül magamnak: 

A szerelem türelmes. A szerelem kedves. 

A szerelem nem dicsekszik, nem henceg. 

A szerelemben nincs arrogancia. 

Sohasem durva, nyers vagy illetlen – nem öncélú. 

A szerelmet nem könnyű felforgatni. 

A szerelem nem kövezi meg a rosszat. 

A szerelem bízik, remél és mindent kibír. 

A szerelem sohasem évül el. 

Küzdeni fogok érte. 

A tolvaj

>> Várólistára/Kívánságlistára teszem
>> Előrendelem

A szerzőről:

Tarryn Fisher, New York Times és USA Today sikerkönyves szerző. Lehet, hogy vagányabb nálad, de ezt nem dörgöli az orrod alá. Az első diplomáját a Roxfort Varázsló és Boszorkányképző Szakiskolában szerezte. Az emberi természet nagy tisztelője, egy hús-vér gonosz, mégpedig a Mardekár házból. A szíve sötét, de az olvasóit azért kedveli. Jelenleg Washingtonban él fiával és lányával.

Tarrynről még azt is lehet tudni, hogy jóban van Colleen Hooverrel és imádják egymást Facebookon szívatni. Na, meg az olvasóikat a lélektipró csavarokkal.

Üdv,

COLLEEN HOOVER: CONFESS - VALLOMÁS (COVER REVEAL #25.)

Hello Molycik!

Ma egy olyan könyv borítójáról hullik le a lepel, amit a Colleen Hoover magyar rajongói már biztosan nagyon vártak! Jó hír, hogy nem csak az It Ends With Us érkezik kis hazánkba a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából. De nem ám! Betársul mellé a Confess is, méghozzá a szuper sorozatos borítóval!

Kezeket fel, ki várja már? :)

---

Fülszöveg:

Mi mindent érdemes kockára tenni a szerelemért?

Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt.

Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút.

Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn.

A csodálatos és kivételes stílusú Colleen Hoover egy újabb mélyen megható történetet mesél arról, hogy az igaz szerelem és a család olyan köteléket jelent, amit semmi sem szakíthat el.

---

Az írónőről:

A New York Times sikerlistáját meghódító Colleen Hoover többek között a Szívcsapás, a Visszavonuló, az Ez a lány, a Reménytelen, a Reményvesztett, a Helló, Hamupipőke!, az Egy nap talán, valamint a Soha, de soha szerzője. Texasban él a férjével és három fiukkal.

>> Facebook oldala 
>> Instagram 
>> Honlap

---

Hamarosan újra jelentkezem, addig is olvassatok sokat.

Üdv, 

COLLEEN HOOVER: MAYBE SOMEDAY - EGY NAP TALÁN (MAYBE SOMEDAY #1.)

Hello Molycik!

Ma az egyik kedvenc Colleen Hoover könyvemről hoztam ma egy értékelést, ami nem más mint a Maybe Someday. 

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 392
Megrendelem
A recenziós példányt köszönöm szépen
a Könyvmolyképző Kiadónak! :)

Fülszöveg:

„Egy ​mindent elsöprő szerelem csodás, mégis valószerű rajza. Csupa érzelem, csupa bonyodalom.” – Tracey Garvis Graves, New York Times bestsellerszerző

A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább. 

Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra. 

Az Egy nap talán egy szenvedélyes történet barátságról, megcsalásról és szerelemről, ami az első oldaltól kezdve beszippantja az olvasót Sydney izgalmakkal teli világába.

„Csodálatos lelkek. Csodálatos dalok. Csodálatos történet.” – GwendolynGrace, LibraryThing

„Egyedi, más, mint a többi… ne habozz, olvasd el!” – Tamara Webber, New York Times bestsellerszerző, az Egyszeregy írója.

---

2014 nyarán olvastam először a Maybe Someday-t, akkor még angolul és szerelem volt első látásra olvasásra. Azóta eltelt három év és bevallom kicsit féltem, hogy mi van, ha azóta teljesen másképp fogok reagálni rá, hiszen mégis csak az egyik kedvenc könyvemről van szó. Na, meg ott volt az a tény is, hogy ezúttal magyarul vágtam neki az olvasásnak, ami valljuk be rázós dolog, ugyanis sok múlik a fordításon. Az első pár oldal fura volt magyarul, majd hozzászoktam a fordító stílusához, de sajnos azt kell mondjam, hogy maradok annál, hogy angolul olvasom CoHo könyveit, hiszen van az írónőnek egy stílusa, amit nagyon nehéz visszaadni és véleményem szerint nem is sikerült teljesen a fordítónak. Persze, ez csak az én személyes véleményem. 

"Csak most értem meg igazán, hogy a hallók mennyire természetesnek veszik ezt a képességüket."

Annyira szépséges ez a könyv kívül-belül, hogy
muszáj pár képet betennem róla :)

A történet ott kezdődik, hogy megismerjük a főszereplő lányt, Sydneyt. Legjobb barátnőjével Torival él közös albérletben, és boldog párkapcsolatban Hunterrel, mellette pedig az egyetemi könyvtárban dolgozik és dacol az apjával, akinek nem igazán tetszik, hogy a lánya nem a jogi kart választotta jövője építgetésekor. Esténként pedig a szemben lévő erkélyen zenélő, szexi srácot (Ridge) hallgatja, tanulás címszóval. Lényegében minden tökéletes, vagyis csak ebben a tudatban él, egészen a 22. születésnapjáig, amikor is Ridge robbantja a bombát és közli Sydneyvel a csúf igazságot: Tori és Hunter a háta mögött aktívan kedvelik egymást, általában az erkélyen. Sydneynek nem igazán van hová mennie és nyilván nem szeretne továbbra is az áruló barátjával és barátnőjével egy fedél alatt élni, ezért elindul a szakadó esőben, hogy megszálljon egy szállodában, viszont adódik egy kis problémája, amikor beszáll a taxiba: nincs nála a pénztárcája. Ridge kisegíti Sydneyt, megszállhat nála, és itt kezdődik el lényegében maga a történet. 

"Nem tudta megvédeni attól a felismeréstől, hogy nem mi döntjük el, kibe szeretünk bele. Csak azt tudjuk eldönteni, kivel maradunk együtt."

Szögezzük le az elején, hogy utálom a szerelmi háromszögeket. A Maybe Somedayben is van, mégis annyira szerethetőek voltak a szereplők és annyira jól megírta az egészet Colleen, hogy nem tudtam utálni se Sydneyt, se Ridget. Ott volt a kémia a két szereplő között, szinte izzottak a lapok, már a legelejétől kezdve, az pedig csak még különlegesebbé tette az egészet, hogy Ridge nem hall. Megnehezítette a kommunikációjukat, de a modern technika segítségével áthidalták ezt a nehézséget. Azt pedig különösen élveztem olvasni - tudom szemét vagyok -, hogy mennyire küzdöttek a saját érzéseikkel és azok ellen, hogy próbáltak nem beleszeretni a másikba, igaz reménytelenül, mert minden egyes dallal közelebb kerültek a végzetükhöz. 

"A legtöbb könyvtárban nem nézik jó szemmel, ha a diákmunkásaik a műszakjuk kellős közepén zokogásban törnek ki, és dobálózni kezdenek a könyvekkel. Mondjuk, nem én tehetek róla, hogy éppen a romantikus szektor polcait töltöttem fel, amikor megtudtam, hogy a pasim, akivel két éve járok, húzogatja a lakótársamat. A szerelmes regények nyálas borítói totál felhúztak."

A mellészereplőket is hamar megkedveltem. Bridgette és Sydney közös jelenetein nagyon jókat nevettem, egy élmény volt magam elé képzelni a jeleneteket, amikor Bridgette kiabálva beszélt, hogy hátha a - szerinte - siket Sydney meghallja/megérti, hogy mit akar mondani. A Warrennel való kapcsolata pedig már külön történet, amiről szerencsére egy novella is született Maybe not címmel. Amit még különösen bírtam az a Warren és Sydney között, a könyv végére kialakult barátság. Az, ahogy a kezdeti ellenszenvből egy működőképes, egymást segítő, támogató barátság formálódott. Maggie pedig egy tündéri lány, aki egy üde színfoltja volt a könyvnek és, aki nagyon jól lereagálta a dolgokat, amiket szándékosan nem fogok senkinek elspoilerezni :D 

Ugyan a posztban nem említettem, de nem csak magyarul
birtoklom a Maybe Somedayt, hanem angolul is,
 csupán ennyire szeretem ezt a könyvet #LifeofaCoverwhore.

A könyv különlegessége, hogy tele van dalszövegekkel, amiket Sydney és Ridge írt. Ezek nagyon sokat hozzáadtak a történethez, az pedig csak még különlegesebbé tette az olvasási élményt, hogy Griffin Peterson meg is zenésítette ezeket a dalokat, így olvasás közben hallgatni is lehetett a dalokat (ezen a linken te is meghallgathatod a dalokat). 

"Ha tudnád, hogy bármelyik pillanatban meghallhatsz, beérnéd egy fél élettel? Vagy inkább próbálnád kihasználni az időt, ami jut?"

Imádtam a könyvben, hogy egyszerre megnevettet és szomorít el, majd töri össze teljesen a szívem, de mégis reményt ad, hogy talán egy nap megtörténhet az, aminek már a könyv elején meg kellett volna történnie :) Szóval, ha egy igazán jó romantikus, new adult történetre vágytok, ami útközben rálép a szívedre, jól megnyomorgatja, de közben azért megnevettet, boldog, mosolygós és hangosan nevetős pillanatokat is okoz, mellé pedig szerethető karaktereket ismertet meg veled ráadásul még külön, a könyvhöz írt dalokat is meghallgathatod olvasás közben, akkor a Maybe Someday - Egy nap talán pontosan neked való!

Ennyi voltam mára. 

Üdv, 

LEYLAH ATTAR: THE PAPER SWAN - PAPÍRHATTYÚ (PROMÁGUS #2.)

Hello Molycik!

Újabb hónap telt el, szinte észrevétlenül. Komolyan nem tudom, hogy a francba telt el ilyen gyorsan a február. Ugyebár ekkor indítottuk szabadjára a Prológussal a megújult várólista csökkentő projektünket. Februári összegzőként maradjunk annyiban, hogy örülök, hogy az utolsó pillanatban sikerült teljesítenem. A márciusi témánk meg eléggé a nem akarom kategóriába esett, de körülbelül 2 nap után sikeresen eldöntöttem, hogy melyik könyvet fogom elolvasni, és mivel olyan izgalmas óráim voltak az egyetemen tegnap előtt, ezért elég gyorsan el is olvastam.

Ja, a témáról még nem esett szó:

Második húzásunk eredménye a You Give Love a Bad Name, így a tavasz jöttével a Prológus háza táján is szerelem lesz a levegőben, csak nem épp a boldog fajtából. Csalódás, szakítás, átverés, szerelmi bánat, diszfunkcionális kapcsolatok… elvégre a szerelem csuda-csudaszép. ‘Cause baby you give loooove a bad name!

Igen, szerelmi csalódások és minden fincsiség várható a hónapban a bloggerektől, én egy kicsit másképp választottam meg a könyvemet. 

A választásom a Papírhattyúra esett, ugyanis ebben a főszereplő lány beleszeret az elrablójába. Kell ennél elcseszettebb szerelmi történet? :D Egyébként van benne elhagyás, csalódás, átverés, minden, amitől azt mondhatnánk, hogy baby you give love a bad name :)

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 376
Megrendelem

Fülszöveg

A szerelem nem halhat meg soha. 

Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára. A Papírhattyú komor, mégis szívet melengető szerelmi történet, tele nyersességgel, intrikával és feszültséggel. 

Lenyűgöző mese szenvedélyről, veszteségről, megváltásról.

---

Pontosan tudjátok rólam, hogy a borítómániám már-már beteges. Elég ránézni erre a gyönyörűségre és meg is van az indok, hogy miért kezdtem el olvasni. Az elején fogalmam se volt, hogy jó nekem való lesz-e a történet, sőt, azt se tudtam miről szól. Szimplán annyira gyönyörű a külseje a könyvnek, hogy le kellett rá csapnom, el kellett olvasnom. 

A fülszöveg nem tartalmaz hű, de sok infót, ezért a következőkben SPOILER veszély áll fenn! Ha nem szeretnél semmi ilyenbe belefutni, még most kiléphetsz, én figyelmeztettelek! :D 

Az írásmód nagyon gördülékeny, szinte pillanatok alatt magába szippantott a történet, és azt vettem észre, hogy már el is olvastam 15 fejezetet, pedig csak bele akartam kukkantani. A cselekmény élethű, és könnyen Skye helyébe tudtam magam képzelni, pedig azért elég távol áll tőlem a lány mind személyiségében, életmódjában, gondolkozásmódjában. A jelen és múlt, illetve a nézőpontok váltakozását is jól megoldotta az írónő, egyáltalán nem volt zavaró, ha a jelenből a múltba váltott a cselekmény, vagy amikor Skye nézőpontjából már megismertük a történteket, és eljött az ideje annak, hogy Damian gondolatait, életét és tragédiáját is megismerjük. Kiemelendő még az is, hogy sikerül anélkül leszűrni a tanulságot, amit az írónő át szeretne adni, hogy a szádba taposná azt. 

"Mert ha szeretünk valakit, mindig ott van bennünk, és a legsötétebb pillanatokban is rátalálhatunk a világosságára."

A történet egyébként marha egyszerűnek tűnik, adott a gazdag leányzó Skye Sedgewick, akit egy rejtélyes idegen elrabol. Folyamatosan derülnek ki a dolgok, hogy Skye ismeri az elrablóját, és az ilyenkor szokásos klisék elég szép számmal megfordultak a történetben, mégsem éreztem azt, hogy rontana az élményen, tökéletesen beleillettek a történetbe, a fordulatokkal kiegészülve. 

"Minden egyes tovatűnő gondolat segített rettegéssé formálni a fájdalmat, és azt kell mondanom, a rettegés sokkal nagyobb köcsög, mint a pánik. A rettegés egészben nyeli le az embert."

Amit elég hamar felfedeztem, és írtam is olvasás közben RavenS-nek, hogy helyenként hajazott a történet a Tökéletes kémiára. Felállásában - gazdag leányzó, szegény fiú, vagy ha másik szempontból nézzük akkor elkényeztetett, apuci kedvence és az ügyeletes szexi badboy - és a nyelvhasználattal is. 

"– Szerettelek. Szeretlek. Mit számít? – A karja bölcsőjébe húzott. – A szeretet nem halhat meg."

Damian
Forrás

Skye és Damian között érződött a különleges kapcsolat végig, és jól átjött a szenvedés és gyötrődés, hogy akarják egymást, de sose lehetnek boldogok, hiszen ott volt harmadik kerékként Damien Skye apja iránt érzett gyűlölete. Hiába szerette a lányt gyerekkorától fogva, nem tudott túllendülni a történteken, ez pedig befolyással volt a kapcsolatukra. Ha már kapcsolat, mielőtt még Szenilla ellopná az emlékeimet, megemlítem, hogy véleményem szerint, ami Damian és Skye között van az nem egészséges. Értem, hogy gyerekkoruk óta ismerték egymást, és így közelebb érezték magukat egymáshoz, de egy értelmes, normális mentális állapottal rendelkező nő valószínűleg az első adandó alkalommal rohant volna amerre látott. Elvégre Damian elrabolta őt, levágta az ujját, megszégyenítette, félelemben és rettegésben tartotta, meg akarta ölni a kezdetekben, meglőtte, és még egy kis extraként a szeretett apuciját is ki akarta csinálni. Azért az ilyenen nehéz túllendülni, és általában nem megbocsátás az elkövető jutalma ezekért a dolgokért.

"Gyilkosság, nemi erőszak, kínzás, abúzus. Vajon meg lehet-e érteni valaha is úgy igazán, mi a kiváltó oka ezeknek, vagy egyszerűen szeretünk mindent felcímkézni, és a maga fiókjában elhelyezni, hogy rendet tegyünk a káoszban, amit képtelenek vagyunk kordában tartani?"

Skye apjának tetteit és viselkedését én érthetőnek, és úgymond elfogadhatónak találtam. Mégpedig azért, mert szerintem teljesen érthető, hogy miután megölték a feleségét, akit imádott, védi az egyetlen olyan személyt, aki rá emlékezteti, aki még megmaradt neki. A szándékai meg teljesen jók voltak, kerestette Damiant anno, nem találták meg, ez lett belőle. Szokták mondani, hogy a szándék a fontos, hát ez esetben megvolt. 

"Elképesztő, mi mindenre képes az ember, ha túlélő üzemmódra vált."

Damian egy testileg erős, viszont lelkileg labilis személy, számomra pont ezért vált érdekessé. Még mindig érdekel minden, ami a pszichológiához kapcsolódik. Megértettem az indokait, hiszen elég szépen megismertük a múltját és, aki végigolvassa a könyvet az rájöhet, hogy mit miért tett, hogy mik befolyásolták őt, de azért mégis csak beteges ennyire vágyni a bosszúra. 

"A remény gyenge pillér. Nem mindig bírja el a valóság súlyát, és én belefáradtam, hogy folyton meg kell támasztanom."

Skye
Forrás

Skye a legelején azt az érzést keltette bennem, hogy már megint egy gazdag cicababáról kell olvasnom, akit történetesen elraboltak, majd meglátjuk, hogy állja meg a helyét. Megállta, sőt, talpra állt minden egyes megpróbáltatás után. Nem adta fel soha, és szerintem ő az a karakter, aki tényleg rengeteg fejlődésen ment keresztül, aki a szemem előtt lapról-lapra változott, méghozzá egészen jó irányba. 

"A bosszú csak újabb bosszút, még szörnyűbb káoszt, még áthatolhatatlanabb sötétséget szül. A bosszú elrabolja, foglyul ejti, megcsonkítja az embert, mi pedig csak gyötrődünk és gyötrődünk, amíg meg nem szabadulunk a parazita szívókorongjaitól."

Összességében azt mondanám, hogy tetszett, de nem lett kedvenc. Több dolog is rontott az összképen. Az egyik a szappanoperaszerű, túlságosan boldogan élünk, amíg meg nem halunk vég. Azt gondoltam, hogy a kezdeti dark romance beütés végig megmarad, főleg, ha már a Rázós könyvek közé van sorolva a Papírhattyú. Számomra mindenképp hiányzott a katarzis a végéről.A másik pedig a nagyon boldog pillanatokat színesítő erotikus jelenetek megjelenése. Szerintem sokat rontott a történet élvezhetőségén, elvitte az egyébként egyedi könyvet egy Elle Kennedy- féle The Deal irányba, ami nekem nagyon nem jött be. 

"Ha valakitől a világ mindig mindent elvett, és a talaj egyre csak ingott a lába alatt, nehéz elképzelnie, milyen is az, amikor valami jó nem ér véget azonnal."

Ez alapján nyugodt szívvel tudom ajánlani a The deal rajongóinak, kicsit sötétebb, de a vége igazán NA könyvekbe illő.

"– Néha azért hullik szét minden, hogy valami sokkal jobb épülhessen a helyére."

Olvastátok már a könyvet? Ha igen, hogy tetszett?
Üdv, 

TARRYN FISHER : DIRTY RED - ZŰRÖS VÖRÖS (KIHASZNÁLT ALKALOM #2.)

Kiadás éve: 2015

Kiadó: Könyvmolyképző kiadó

Kategória: NA, romantikus, ifjúsági

Eredeti cím: Dirty red

Oldalszám: 294

Drága Olivia! 
Azt hitted, elveheted őt tőlem. Vesztettél. Most, hogy már az enyém, mindent meg fogok tenni, hogy velem maradjon. Kételkedsz bennem? Minden, amire te fented a fogadat, az enyém lett. Ja, és ha esetleg érdekel: már egyáltalán nem is gondol rád. Nem fogom elengedni őt… Soha. 
Leah 
Leah Smith végre mindent megszerzett, amit valaha is akart. Vagy mégsem? Házassága leginkább kölcsönbérletnek tűnik, mintsem élethosszig tartó elköteleződésnek, az általa felépített kép pedig a szeme láttára omlik össze. Új szerepében és a titkokkal teli múltjának terhével el kell döntenie, meddig hajlandó elmenni az ellopott kincsek megtartásáért.

Spoilert tartalmazhat azok számára, akik nem olvasták a trilógia első részét!

Körülbelül másfél éve várok ennek a könyvnek a megjelenésére. A trilógia első része a Kihasznált alkalom az egyik kedvenc könyvem, így már tűkön ülve vártam, hogy végre kiadja a második részt is a könyvért felelős kiadó. Nagy elvárásokkal indultam neki a könyvnek, de igazából teljesen felesleges volt bármiféle elvárást felállítanom, mert Tarryn Fisher mindet lerombolta, már az első mondatával. Valami hihetetlen módon ért a fordulatokhoz, és a feszültségfenntartáshoz az írónő, ezúttal sem csalódtam benne.

A Kihasznált alkalomban azt szerettem, hogy Olivia egy nagyon életrevaló karakter, akivel akár egy átlagos hétköznapon, az utcán sétálva is összefuthatunk. Hibázik, csetlik-botlik, éli az egyetemisták úgymond gondtalan életét (ez természetesen nem igaz, van olyan agybaj, mint a felnőtteké, tanúsíthatom). Leah Smith-re is pont ez jellemző, a különbség csak az, hogy ebben a könyvben a szereplőink már felnőttek, nem egyetemisták. Továbbá, míg Olivia egy viszonylag kedves személyiség, addig Leah, a „zűrös vörös” egy gonosz, számító pióca.

Az első részben már megismerhettük bájos természetét, most meg egyenesen a nyakunkba zúdul minden gondolata, érzése, vágya. Illetve ezzel együtt vágyainak középpontja, hiszen a lány minden gondolata egyetlen személy köré koncentrálódik, aki nem más, mint Caleb Drake. Leah foggal-körömmel ragaszkodik „szerelméhez”, és mindent megtesz annak érdekében, hogy elpusztítson bárkit és bármit, ami kettejük kapcsolatába bezavarhat. Fő célpontja természetesen Olivia, aki Caleb első igazi - és még ha egyelőre nem is vallja be magának -, de egyetlen szerelme.

Leah-nak tehát egyetlen célja van az életében, méghozzá az, hogy megtartsa magának Calebet. Ez persze azonban nem így működik. Az általa legcélszerűbbnek nyilvánított megoldás pedig az, hogy teherbe esik Calebtől. Ezzel is kezdődik a történetünk: megszületett Estella Drake. Mivel a vörös démon nem akarta a babát, csak az apát, ezért minden tőle telhetőt megtesz, hogy semmilyen módon ne kötődjön a lányához. Kezdetekben undorítónak találja, és megveti szerencsétlen gyereket.

Leah végig olyan borzalmas döntéseket hozott, hogy én csak végig fogtam a fejem: te jó ég, hová akar ezzel kilyukadni Tarryn? Az addig rendben van, hogy Leah egy negatív, könnyen megutálható karakter, de azért egy idő után kezdtem besokallni. Minden egyes fejezet előrehaladtával újra meg tudott lepni a hülyeségeivel, és a meggondolatlanságával.

Olyan szinten feszegeti a határokat az írónő a szereplőin keresztül, hogy az valami hihetetlen! Tarryn Fishernél nem létezik happy end, csak szenvedés, kétségek és gyötrelem. A könyv végéig nem tudtam eldönteni, hogy Leah vajon mániákus vagy tényleg szereti Calebet. Abban biztos voltam, hogy Olivia és Caleb szeretik egymást, és végig nekik szurkoltam, de Leah esetében nem tudtam dűlőre jutni. Nem normális a nőszemély az fix, de érdekes volt végigkövetni a múltját és jelenét, hogy mit hogyan élt meg a hazugságokkal teli életében.

Caleb és a felesége között folyamatos feszültség volt, és végig azt éreztette velünk Tarryn, hogy Leah csak egy pótlék Caleb számára. Bármit megtett volna a lányáért és a feleségéért, de a szíve máshoz húzott az első mondattól kezdve. Minden mozdulata, tette mögött ott volt a máshoz való vágyódás, a csalódottság, a szívfájdalom. Imádtam azt az egy fejezetet, amikor az ő gondolatait olvashattam, és úgymond betekintést kaphattam abba, hogy mi lett volna, ha.

Az előbb említettem, hogy megismerhettük Leah múltját és jelenét egyaránt. Szerintem fantasztikus húzás volt, hogy hol a múlt egy részletét, hol a jelenét tárta fel számunkra egy-egy fejezet erejéig Fisher. Jobban megismerhettünk minden szereplőt, könnyebben beleéltem magam a helyzetükbe. Volt olyan, hogy le kellett tennem a könyvet, és egy picit pihentetni az olvasást, mert annyira belemerültem Leah szerepébe, hogy megijedtem saját magamtól. Hátborzongató volt.

A múlthoz kötődő jeleneteknek köszönhetően rengeteg háttérinformációt kaptunk a Smith családról. Ezeken sem szépített az írónő, kegyetlen valójukban élhettük át a családi történéseket: azt hogy, hogyan használta ki egy apa a saját lányát, vagy hogy mennyire másként bántak Courtney-val, mint Leah-val a szülők.

A határok feszegetésén kívül a függővégekben is jeleskedik az írónő. Ez a kötet is hatalmas kérdőjellel zárult; már kíváncsian várom, hogy mit tartogat a jövő Olivia, Caleb és Leah számára. Abban biztos vagyok, hogy semmi jót, és hogy őszinte legyek Tarryn Fishertől még a boldog végre sem számítok.

Kedvenc idézeteim:

– Nem én választottam – fúl el a hangja. 

– A szerelemben nincs logika. Belezuhan az ember, mint egy gödörbe. Aztán csak benne ragad. Jobban belehal, mint amennyire életre kel tőle. 

– A szerelem egyszerű – mondta Caleb. 

– Minél több fakszni van az esküvővel, annál kevésbé őszinte. Én meg ezt a kijelentést utáltam. Az esküvőm a hátralévő életem cukormáza. Ha nem jó a máz, kinek kellene maga a sütemény? 

A szerelemben pont ez a legrosszabb: akármennyire is igyekszel, sohasem felejtheted el azt, aki befészkelte magát a szívedbe. 

Az őszinteség kényes dolog, és én utálom. Mindig olyan következményekkel jár, hogy elcseszi az ember életét. Istenem, olyan szívesen megkerülném az igazságot, hogy találjak helyette egy hazugságot, amivel együtt tudok élni! Én ezt hívom kompromisszumnak.

Értékelés: 5/5*

Hiába volt gyengébb, mint az előző rész, ugyanúgy tudtam élvezni a könyv minden sorát. Tudom ajánlani minden olyan olvasónak, aki szerette a Kihasznált alkalmat, illetve aki kedvét leli egy igazán valósághű, semmin nem szépítő, romantikus regény olvasásában. Tarryn Fisher nem kozmetikázza ki a képet, és nem nyújt békejobbot a szereplői számára: a boldog befejezés nála ismeretlen fogalom.

Szereplők: 5/5*

Leah egy borzalmas főszereplő, senkihez nem hasonlítható. Minden tettét, mozdulatát a saját, önös érdekei vezérlik. Nincs tekintettel senkire, és tényleg csak a saját jólétét veszi figyelembe. Na, meg persze Calebet akarja mindennél jobban. Még a saját gyermekével sem képes törődni, és megveti a kisbabát, mert az nem fiú lett. Igen, nem egy anya alapanyag a nőszemély. Mégis van benne valami szánni való, és valamilyen szinten egyedinek mondható. Caleb Drake pedig egy álompasi, akinek azonban megvannak a saját hibái; folyamatosan kísérti a múltja és máshoz húzza a szíve. Tökéletesen meg vannak írva a karakterek a könyvben, szerintem nagyon valósághűek, és kliséktől mentesek lettek, ezért jár az 5 csillag.

Borító: 3/5*

Nem mondom azt, hogy rossz, mert pontosan így képzeltem el Leah-t, de nem is tetszik. Elmegy. Lehet, hogy borító alapján nem vettem volna meg a könyvet.

Az értékelés a Prológus oldalán is megtalálható! :)

EMMA CHASE - BEHÁLÓZVA #1-2.

Behálózva #1.

Drew sokat tud a nőkről, de nem eleget. Drew Evans igazi főnyeremény. Szívdöglesztő, rámenős, gazdag, egyszóval olyan pasi, akinek mosolyáért New York legtökéletesebb alakú hölgyei örömmel ledobnák magukról a trendi kis koktélruhát, és még nagyobb örömmel hagynák el megunt férjeiket. Ő a társasági élet központja, a cég titkos reménysége, a család mintapéldánya, de egy napon eltűnik a színről, és jó oka van rá. Állítólag lázas betegen fekszik és kúrálja magát. De ugye ezt a dumát egyikünk sem veszi be? Katherine Brooks éles eszű, állhatatos és gyönyörű. A siker érdekében mindenen és mindenkin átgázol, ha kell. Drew és Kate gyönyörű pár lehetnének. Ha nem gyűlölnék egymást minden erejükkel. Ha nem vágynának egymásra minden porcikájukkal. Vajon ki kerül ki győztesen kettőjük világraszóló párharcából? Ki engedelmeskedik kinek, ki a főnök az ágyban és ki a cégben?

Fejvesztve #2.

Kate Brooks és Drew Evans története egy hamisítatlan love story. Ám amikor egy szép napon váratlanul megjelenik az életükben a titokzatos harmadik, az idillnek egy csapásra vége szakad, hőseink élete pedig fenekestül felfordul… A Behálózva folytatásában ezúttal Kate mesél nekünk arról, amivel egyszer minden szerelmes szembesül: a hosszú távú kapcsolatok édesen gyötrelmes buktatóiról. Emma Chase legújabb regénye vicces és tanulságos mese az egyre mélyülő szerelem mindent elsöprő erejéről.

Még tavaly nyáron kezdtem el olvasni a Behálózvát. Rengeteg jót hallottam róla ismerősöktől, és a molyok is nagyon dicsérték, hetekig szinte csak ezzel a könyvvel, és az ehhez kapcsolódó értékelésekkel futottam össze. Vettem hát a bátorságot, és szinte egy nap alatt ki is olvastam a könyvet.

Ami elsőre szembetűnő volt, és egyből elnyerte a tetszésemet az az, hogy a férfi főszereplő (Drew Evans) szemszögéből olvashattam a történetet. Egy üde színfolt volt az amúgy egészen átlagos történetben. Drew a szexi, gazdag, minden nő álma beleszeret Kate Brooksba, a vetélytársába. Persze az elején ki nem állhatják egymást, és megy a civakodás, meg a veszekedés, és folyamatosan azon vannak, hogy keresztbe tegyenek a másiknak. De pont ettől szerethetőek. Legalábbis Drewt részben ezért kedveltem meg, míg Katet sajnos a könyv végére sem sikerült. 

Drew azok közé a könyves pasik közé tartozik, akik szókimondóak, magabiztosak, - ebből adódóan, egy cseppet egoisták - és a társadalom felsőbb, tehetősebb rétegébe sorolhatóak. Mégis mindezen tulajdonságok ellenére, -  vagy pont ezért - Drew egy erős, szerethető, és az adott szituációban kellőképpen sajnálható karakter, aki simán elviszi a hátán a könyvet. Nem egyszer felsóhajtottam, és szurkoltam Drewnak, hogy elérje a célját. 

Mint azt az előbb említettem, Kate nem lett a szívem csücske. Kicsit hisztisnek találtam és ellenszenvesnek. Igaz, még így is kedvelhetőbb, erősebb, okosabb személyiség, mint akikkel a legtöbb erotikus könyvben találkoztam eddigi könyves pályafutásom alatt :D 

Ha Drew nem lenne, akkor sem lenne semmi probléma, hiszen a mellékszereplőket annyira megszerettem, hogy már csak miattuk is megérte elolvasnom a könyvet. Drew nővére, Alexandra, és a kislánya Mackenzie hatalmasak voltak! Szépen helyretették Drewt és Katet is, a velük közös részeken rengeteget nevettem.

Szerintem így nézne ki Drew Evans a valóságban.

Bizony a könyv vicces és szórakoztató. Tele volt olyan résszel, amikor hangosan felnevettem, és pár percre le kellett tennem a könyvet, mert könnyes volt a szemem a nevetéstől. Ehhez nem csak Mackenzie és Alexandra kellett, hanem Drew szókimondó humora is. Egyszerűen üdítő volt végre egy pasi szemszögéből olvasni. Ráadásul egy olyan pasi szemszögéből, mint Drew. 

Még a klisékkel sem tudta Emma Chase elrontani a könyvet. Egészen addig, amíg a második részben át nem váltott Kate szemszögére. Eleve nem kedveltem meg Katet, a folyamatos nyafogása pedig csak rontott a helyzeten. A Drew és közte lévő feszültség forrása pedig nevetséges volt. Ha nem lettek volna olyan forrófejűek, és előbb gondolkoznak, mint cselekszenek, talán nem lett volna semmi gondjuk. Bár Drew és Kate esetében semmin nem lepődtem volna meg. 

Míg az első könyvet mondhatni nagyon szerettem, addig a Fejvesztvét kevésbé. Véleményem szerint túl klisés volt, de még mindig kiemelkedően jó az erotikus könyvet között! Igazi felfrissülés volt a sok Ulpiusos, néha már az értékelhetetlen szintet súroló erotikus könyvek mellett. Az biztos, hogy a Szürke 50 trilógia rajongói, illetve mindazok, akik szeretik a könnyed, szórakoztató olvasmányokat, a romantikus, de nem túl csöpögős történeteket, vagy szimplán az erotikus tartalommal fűszerezett könyveket, nekik nagy kedvencük lesz mind a Behálózva, mind a Fejvesztve.

Pár kedvcsináló idézet a Behálózva molyos adatlapjáról:

Akkoriban ő volt a legfiatalabb apáca, akit bármelyikünk valaha látott. Igencsak különbözött a megkeseredett, fekete ruhás vén szipirtyóktól, akikből kinézte az ember, hogy még élőben látták Jézust. - Drew Evans

 " Szép álmokat, Kate. Tudod, olyanokat, ahol mi vagyunk a főszereplők. Meztelenül. "Katt. - Drew

Nem bírom megállni. – Micsoda? Nem állsz szóba velem? Biztos vagy benne, hogy ez járható út, tekintve, hogy együtt dolgozunk? Tompa a hangja, mint egy roboté, és látszik, hogy begyakorolta a mondókáját. – Természetesen nem, Mr. Evans. Amennyiben munkaügyben óhajt társalogni velem, örömmel a rendelkezésére állok. De ha nem munkáról van szó, akkor igazán nagyra értékelném, ha… – Mr. Evans? – Na ne! – Mi ez, valami beteges szerepjáték? Én vagyok a csúnya főnök, te meg a szexi titkárnő? Megfeszül az álla, és még szorosabban markolja az aktatáskája fülét. – Vagy lehetsz te is a főnökasszony, ha akarod. Én meg lehetnék az alázatos asszisztensed, aki büntetést érdemel. Szerintem bele tudnék jönni ebbe a dominás játékba.

Akkor halld a tanácsomat – mondja anyám. – Légy hajthatatlan, makacs, és végtelenül kitartó. Ha meginog az elszántságod, Kate azt fogja hinni, hogy elbizonytalanodtál az érzéseidben is. Már eddig is adtál rá okot nemegyszer, hogy ne higgyen benned, ne tetézd ezt holmi tétovázással. Légy elbűvölő, Drew, és légy őszinte. Viselkedj úgy, mint egy férfi, hiszen annak neveltelek. És tudom, hogy az is vagy. 

– Komolyan mondom, cimbora, egyszer el kéne jönnöd velünk. Könyörgök, csak egyetlenegyszer gyere el! Én már somolygok, mert pontosan tudom, mi következik. – Bocs, de találkoztál te már a feleségemmel? – kérdi szemöldökét zavartan összevonva Steven. […] Jóóó – mondja végül. -És ha rájön, mert Alexandra rájön, efelől biztosíthatlak, akkor majd szépen felszolgálja a golyóimat ezüsttálon, fokhagymás-vajas szósszal, meg jóféle Chiantival. 

Remélem meghoztam a kedveteket Emma Chase könyveihez és a vele együtt járó kikapcsolódáshoz!

Szép napot! :)